Petőfi Népe, 1991. november (46. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-11 / 264. szám

MEGYEI KÖRKÉP 1991. november 11., 3. oldal Ami a privatizációból Halasnak jut Ma délután kerül elfogadásra és jóváhagyásra a halasi önkormány­zat elé a város területén működő vál­lalatok privatizációjáról szóló tájé­koztatás. Két nagyvállalat részvénytársa­sággá való átszervezése már befejező­dött. A Szigma Vállalkozási, Va- gyonbefektetési és Kereskedelmi Rt. a kezelésében lévő belterületi föld ér­téke alapján a város részére 220 ezer forint értékű részvényt adott át. A Viktória Első Magyar Gabona Rt. — volt gabonaforgalmi vállalat — vagyonmérlegében szereplő bel­területi föld értékének megfelelően a várost 3 250 000 forint értékű rész­vény illeti meg, amelynek átvételé­hez s a részvényesi feladatok ellátá­sához kéri a felhatalmazást a polgár- mester. Átalakulás előtt áll a Tisza Élel­miszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalat is, január elsejével részvény- társasággá alakul. A vállalat kezelé­sében lévő földterület értéke 3 635 000 forint, ennek részvénybe fektetéséről is dönt mai ülésén a kép­viselő-testület. PÁNIKRÓL SZÓ SINCS Falugyűlés Hercegszántón (Folytatás az első oldalról) Ezt követően számos kérdés hangzott el. Nagy Lászlóné az iránt érdeklődött, hogy a kimenekítési terv szerint hova kerülnének a szán­tónak, Filákovity Vitályosné pedig az tudakolta, hogy kötelező lenne-e mindenkinek elhagyni a falut. Kér­déseikre Jávorka Géza őrnagy, bajai polgárvédelmi törzsparancsnok el­mondta, hogy a község lakói a bajai kollégiumokba kerülnének. Hogy ki és melyikbe, arra a helyiekkel egyez­tetett tervek vannak. A kitelepülök szervezetten, autóbuszokkal és más gépjárművekkel jutnának Bajára, ha valaki kívánja, saját gépkocsiját is igénybe veheti. A tervek azon ala­pulnak, hogy a legfontosabb az em­ber. Ezért az első esetben csak 20 ki­logrammos csomagot lehetne vinni, a vagyontárgyak kimentése csak ez­után következne. A távozásra senkit sem kényszerítenek, de még arra sem, hogy valaki a gázálarcot felve­gye. Mindenki saját maga dönthet arról, hogyan jár el. A polgárvéde­lemnek azonban kötelessége, min­denki számára, a szükséges védelmi lehetőségeket megteremteni. (A gáz­álarc viselésével kapcsolatosan Dám János tett fel kérdést, és egyben fi­gyelmeztetett, hogy a felszerelést karban kell tartani.) Kazi Kálmán javasolta helyi rend- fenntartó erők létrehozását, Szőnyi László az iránt érdeklődött, hogy miért nem a határ menti falvak katonai védelmét tervezik a kime­nekítés helyett. Schieber József őr­nagy, a BM Polgárvédelmi Orszá­gos Parancsnokságának kiküldött­je kifejtette válaszában, hogy a ha­tár megerősítése megtörtént, a civil lakosságot azonban mindenkép­pen távol kell tartani — ez általá­nos szabály — az esetleges harci cselekményektől. A tanácskozáson elhangzotta­kat Bognár József polgármester foglalta össze. Kérte a lakosságot, hogy ne üljön fel a rémhíreknek, forduljon tájékoztatásért a polgár- mesteri hivatalhoz vagy az éjjel­nappal ügyeletet tartó bajai pol­gárvédelmi parancsnoksághoz. A falugyűlés hangulatával kapcso­latosan az újságíró általános be­nyomása: szó sincs pánikról, leg­feljebb érthető aggodalomról, mely inkább a menekültek iránti sajnálatból és a jugoszláviai roko­nok féltéséből táplálkozik. Az em­berek megfontoltan figyelik az ese­ményeket, talán azt mondhatnám: bátran és méltósággal viselkednek. Többször is elhangzott, hogy he­lyeslik azt a politikát, mely szerint mindig a legrosszabb eshetőségre kell felkészülni. Azt azonban senki sem hiszi Hercegszántón, hogy ha­zánknak támadástól vagy háború­tól kellene tartani. Gál Zoltán Mégis? Mégis történik valami a Petőfi család sírja körül? In­formációink szerint ugyanis az elkövetkezendő napokban remény van arra. hogy egy megbeszélésre kerül sor a fő­város frekventált hivatalá­ban, amikor is szóba hozzák: hogyan lehetne az immáron harmadik éve tartó szibériai Petőfi-ügyet tisztességesen lezárni, szükséges-e felbonta­ni a Petőfi család sírját a vég­ső azonosítás érdekében. Bár az erről szóló híreink megbíz­hatóak, mégis szerettük vol­na megkérdezni a témában jelenleg legilletékesebbeket. Amint közölték, csak novem­ber 15. után adnak teljes kö­rű tájékoztatást az ügyben. Nem tehetünk mást, az emlí­tett napon ismét felkeressük az érintetteket és a várható fejleményekről beszámolunk olvasóinknak. Matematika­verseny A kecskeméti önkormányzat oktatási bizottsága pályázat útján támogatja a tehetséges diákok fel­kutatása érdekében meghirdetett versenyeket. így a Bányai Júlia Gimnáziumban november elején indulhatott az általános iskolák 3. és 4. osztályos tanulói számára ki­írt ötfordulós pontszerzőverseny matematikából. A feladatokat mindig a hónap elején küldik ki, az értékelésekre a következő hóna­pok elején kerül sor. A diákok azo­nos feladatokat kapnak, de mun­kájukat osztályonként külön- külön értékelik. A két évfolyam legjobbjai április végén — a tavaszi szünet után — zárthelyi fordulón is részt vesznek. Az eredmények összesítése után a legjobb 25-25 diák ünnepélyes eredményhirdeté­sen veszi át jutalmát. Az érdeklő­dők minden hónap első hétfőjén, délután 3 órakor találkozhatnak is a Bányai Júlia Gimnáziumban. Oly sokat szenvedtem életemben... Pályadíjas dédnagymama Bizonyára nem vette rossz néven az akasztói Kosa Sándor és Judák Mária, hogy a vőlegény — azóta ifjú férj — nagymamáját az esküvő előtti napokban nemcsak a közel­gő lagziról kérdezgették. Az ilyen­kor szokásos közös sütés, főzés közben újra és újra elmeséltették özv. Mészáros Istvánnéval, hogy mit látott, hallott a Parlamentben. Kevés akasztói látta belülről a gyönyörű épületet, s ők is mint idegenforgalmi látványosságban nézhettek körül az Országban. A 81 éves özvegyasszonyt egy­szerre kedvesen személyes és hivata­los levél hívta a díszes épületbe. Tu­datták, hogy önéletirása igencsak megtetszett a szakértő bírálóknak. A helyi művelődési ház régi följegy­zéseinek beküldésére őt rábeszélő igazgatója kísérte föl Pestre, ahol bi­zonyára jó régen járt utoljára. Még miniszterrel is kezet szorí­tott. Egy barátságos íróféle azt is megkérdezte, hogy miért érezte szükségesnek élete fontos esemé­nyeinek megörökítését. — Mert olyan sokat szenvedtem életemben, hogy erről tudniok kell másoknak is. Már 12 éves korom­ban cselédeskedtem, be kellett osz­tani minden fillért. Tudják meg a dédunokák is, mind a tizenegyen. Valaki az iránt érdeklődött, hogy boldog-e. Most már az vagyok. Él mind a hét gyermekem, kétszerannyi uno­kám. E sorok írója azt tudakolta Mé­száros Istvánnétól, hogy a Lakite­lek Alapítvány pályázatának ne­gyedik díjával járó 15 ezer forint­ból jut-e a fiatal párnak? Nekik már összekészítettem 5000 forintot. Tudják, persze, hogy a nagymamára mindig szá­míthatnak. Talán már nyomtatásban is ol­vashatják az akasztói parasztasz- szony önéletrajzát az újabb keresz­telőjére összegyűltek. Olvassák bi­zonyára másutt is szerte az ország­ban, mint értékes adalékot népünk történelméhez. H. N. PROTESTALAS A KALOCSAI VÁROSHÁZÁN Munkásgyűlés után, döntések előtt (Tudósítónktól) Az idén márci­usban a kalocsai önkormányzat megszüntette a városi költségvetési üzemet, s létrehozta a Kalocsai Építőipari Vállalatot. Az átalaku­lást azonban a cégbíróság nem je­gyezte be, mivel költségvetési üzem nem alakulhat vállalattá, csak jog­utód nélküli megszüntetését hatá­rozhatja el az alapító vagy annak jogutódja. Ha viszont a régi cég jogutód nélkül szűnik meg. akkor a vagyonából létrehozott új válla­lat nem örökölheti az „előd” jogait és kötelezettségeit. Jelen esetben elsősorban anyagi természetű kö­telezettségekről van szó, mivel a költségvetési üzem jelentős adós­ságot halmozott fel. Legutóbbi ülésén a kalocsai ön- kormányzat — a cégbíróság dön­tése nyomán — visszavonta márci­usi határozatát, s bizonytalanság alakult ki a vállalat (?) jövőjét ille­tően. A tisztázatlan jogi helyzetben azt is nehéz megmondani, hogy a céget most költségvetési üzemnek vagy Kalévnek nevezzük, hisz köz­ben bizonyos kommunális felada­tok végrehajtására létrehozták az úgynevezett költségvetési intéz­ményt is. A képviselő-testületben csak egyszerű többséget kapott a pol­gármesternek az a javaslata, hogy január 1-jétől gazdasági társaság­ként (egyszemélyes kft.-ként) mű­ködjön tovább a cég, továbbra is önkormányzati alapítással. Ez azt jelentené, hogy az esetleges továb­bi veszteségeket is az alapítónak kellene állnia. A képviselők egy ré­sze viszont úgy látja, hogy az lenne a jó, ha Kalocsa megszabadulna ettől a „kölönctől”, hisz a Kalév féléves működése nem ad garanci­át arra, hogy a veszteségek meg fognak szűnni. Ha január 1-jétől — kétharmados többséggel — nem hoznak létre új céget, akkor a régit fel kell számolni, vagyonát el kell adni. A dolgozók — pénteki munkás- gyűlésükön — nem fogadták el ezt a változatot, s úgy döntöttek, hogy ma délután 15 órakor a városházá­ra vonulnak. Meggyőzik a képvi­selőket arról, hogy a jelenlegi gaz­dasági helyzetben a vállalat nem privatizálható, s csak úgy működ­het tovább, ha az önkormányzat január 1-jével új céget alapít. A dolgozóknak ez az érdeke, mert úgy látják, hogy munkahelyeiket csak ebben az esetben tarthatják meg. A munkásgyűlésen Baksa Csa­ba Kalév-igazgató részéről éles bírálatot kapott a képviselők ki­sebbségi csoportja. Szerinte amö- gött, hogy a polgármester javasla­ta nem kapta meg a szükséges kétharmados többséget, politikai indítékok húzódnak meg, s az ese­mények ilyetén alakítása Kalocsa első polgára. Török Gusztáv An­dor ellen irányul. A Kalév eddigi, féléves működéséből ugyanis nem vonható le az a következtetés, hogy továbbra is csak veszteséget termelnek majd, hisz a jelenlegi anyagi gondok a hátrányos örök­ségből adódnak. Kalocsán tehát ma délután olyan küzdelemnek várható egy fontos felvonása, amelynek hátte­rében egyaránt találhatók nehezen kibogozható gazdasági, politikai és személyi indítékok is. K. M. HETI SOROZATUNK Egy kecskeméti repülőtiszt naplója 1956-ból • Harci riadó! Elsőfokú készültség Különleges élményben lehet ré­sze olvasóinknak, ha figyelemmel kísérik holnap induló tízrészes so­rozatunkat. Az események egyik résztvevője, egy repülőtiszt, napló­jában rögzítette, mi történt a kecs­keméti repülőtéren 1956. október —novemberben. Megtudhatjuk, ki és miért lőtt Tiszakécskén a fegy­vertelen tömegbe. Átélhetjük, ho­gyan fegyverezték le a szovjetek a repülőtér katonáit, tisztjeit. A ko­rabeli fotókkal illusztrált napló nem történeti feldolgozás, hanem az események egyik résztvevőjének szubjektív beszámolója. Szinte a kecskeméti repülőtéren 1956-ban. megelevenedik előttünk a repü­lőtér élete ezekben a nehéz na­pokban. Mindez azért is külön­leges értékű, mert eddig szinte semmi nem jelent meg nyomta­tásban a külvilágtól eléggé el­zárt, ugyanakkor az '56-os ese­ményekben fontos szerepet ját­szó 66. Honi Légvédelmi Va­dászrepülő Hadosztály, illetve a kecskeméti repülőezred tevé­kenységéről, a forradalmi napok alatt végrehajtott bevetéseiről. A sorozat holnap megjelenő első részének címe: A várakozás nap­jai a repülőtéren. Karácsonyi pályázatok Két pályázatot hirdetett kará­csonyra a bajai Gyermek- és Ifjúsági Ház. A Karácsonyi mese cimű pályázat célja az ünnephez kapcsolódó gye­rekek, szülők, nagyszülők által kita­lált — mesék összegyűjtés?. A pályá­zati munkáknak, melyek nem halad­hatják meg a 3 gépelt oldalt, saját cí­mük lehet. Három kategóriában (6 —12 évesek, 12—18 évesek, illetve 18 éven felüliek) bírálják majd el a pálya­munkákat, kategóriánként három mesét díjaznak könyvutalványok­kal, a legjobbakat pedig mesekönyv­ben szeretnék megjelentetni. A pá­lyamunkákat zárt borítékban, jeligé­vel ellátva kell beküldeni december 15-éig a Gyermek- és Ifjúsági Házba (Baja, Petőfi-sziget 11.) Ugyanez a határidő vonatkozik az ifjúsági ház karácsonyi, képzőművé­szeti pályázatára; melyből azt szeret­nék megtudni: Bácskában mit jelent a karácsony a gyerekeknek, mennyire családi ünnep, hogyan él egyházi ün­nep volta a gyerekek gondolatvilágá­ban? A munkák készülhetnek ceru­zával, tussal, zsírkrétával, vízfesték­kel, temperával. A pályamunkákat két kategóriában (5-- -9, illetve 10— 14 évesek) értékelik. Mindkét cso­portból a három legszínvonalasab­bat díjazzák különféle rajzeszközök­kel, a legjobb műveket kiállításon mutatják be, illetve illusztrációként felhasználják a tervezett mesekönyv­ben. Ez a pályázat is jeligés. Mindkét pályázat eredményhir­detésére és a kiállítás megnyitására is december 21-én, 15 órakor kerül majd sor a Petőfi-szigeti intéz­ményben. — r — Vers- és prózamondók versenye Ismét a kecskeméti Táncsics Mi­hály Művelődési Központ adott otthont az immár hatodik alka­lommal megrendezett, megyei vers- és prózamondóversenynek. E szombati eseményen 66 veseny- ző adott számot szép kiejtéséről, irodalmi felkészültségéről, repro­duktív képességéről. Végül az első helyen Piriszi Anna, a Kalocsai Ruhaipari Szakközépiskola diákja végzett. Második lett Csanády Ka­talin, a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium tanulója, mig a har­madik díjat Horogszegi János, sza­badszállási versenyző vehette át. A VILÁGBANK A BŰNÖS? Vélemények az oktatásügyről A közoktatás átalakításának a lehetőségeiről, annak megyei vo­natkozásairól rendezett tanácsko­zást a múlt héten a megyei pedagó­gus-szakszervezet, ahová a peda­gógusokon kívül országgyűlési képviselőket, és polgármestereket is meghivtak. Karsai Péter iskolaigazgató, a jánoshalmi körzet országgyűlési képviselője, bevezető beszédében utalt arra, hogy pénzügyi téren jö­vőre az ideinél is nehezebb évre lehet számítani. Az intézmények támogatására szánt összegek ugyanis távolról sem fedezik az infláció mértékét, s a pedagógus- bérek reálértékének a szinten tar­tása is csak illúzió. Szavaiból kide­rült, hiába minden negyedik parla­menti honatya tanári végzettségű, az Ország Házában nem rendelke­zik befolyásos lobbyval a közokta­tás. A készülő oktatási törvényről elmondta, néhány napja elkészült egy új tervezet, amely remélhetően alkalmas lesz arra, hogy tárgyalá­sát általános vitára bocsássák. A képviselő szerint az iskolaigaz­gatók kinevezéséről is részben en­nek a törvénynek kellene intézked­nie úgy, hogy az önkormányzatok mellett, a szülők és a tantestületek is beleszólhassanak a választásba. Képviselőtársa, Józsa Fábián, a kérdésről másként vélekedett. Hangsúlyozta, hogy erről az ön- kormányzati törvény már intézke­dett. Aki pedig finanszírozza az iskolát, annak van joga igazgatót is állítania. Karsai Péter elutasította a vála­szában, „aki fizet az parancsol” elvet arra hivatkozva, hogy igy a szakmai szempontok helyett egyé­ni- és politikai szimpátia alapján választanának legtöbb helyen is­kolavezetőt. A vitázók után felszólaló Szö- lősi Istvánné a pedagógusok szakszervezetének országos titká­ra elmondta, hogy az oktatási reform helyben topogásáért. fele­lős kormány döntéseire a szerve­zet már nem tud várni. Ezért is ül le november 21-én a vezetőség tárgyalni a Világbank szakembe­reivel. Ezen a tanácskozáson a magyar szakszervezet nyilvános­ságra hozza azokat ^z adatokat, amelyek alapján bizonyítható, hogy azokban az országokban került mély válságba a közneve­lés és -képzés rendszere, ahol a kormányok mindenesetben meg­fogadták és teljesítették a Világ­bank tanácsait. Barta /.sóit Építészeti triennálé Baján Ma délelőtt 11 órakor kezdődik az immár ötödik alkalommal megrende­zett építészeti triennálé Baján, a város­háza dísztermében. Megnyitót mond Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter, aki ezt követően az Önkormányzatok szerepe a városfejlesztésben és -rendezésben címmel tart előadást. A délelőtti prog­ram zárásául Éber András polgármes­ter, építészmérnök mutatja be a várost a jelenlevő szakembereknek. Délután dr. Tóth Zoltán főépítész beszél a városfejlesztésben bekövetke­zett szemléletváltásról, majd Korom- pai Judit és Hekenász Judit tart korre­ferátumot Baja általános rendezési ter­véről. A mai program Ráday Mihály előadásával zárul, aki a történelmi vá­rosközpontokban való reklámtevé­kenységről beszél. Kedden dr. Hajnóczy Gyula profesz- szor a városvédelemről, dr. Winkler Gábor főépítész pedig a győri történel­mi városkép megőrzésének tapasztala­tairól tart előadást. Farkas Gábor Ybl- díjas építész értekezésével zárul az V. Építészeti Triennálé. Előadásának cí­me: Önkormányzat és építész együtt­működési lehetőségei a Bajai Építési Alkotótábor példáján. Fogy a Hypó Huszonhárom szalkszentmárto- ni embernek ad munkát a Petőfi Tsz Gál-tanyai hypóüzeme. Hős Sándor művezető szerint nagyon jól megy a „bolt”, kelendő az áru, nő a kereslet és a termelés, ennek megfelelően a dolgozók keresete is. A reggel 7 órakor munkába lépő nők havi nettó fizetése 10-11 ezer forint. Jelenleg már 21 ezer 600 liter fehérítő- és fertőtlenítőszert készítenek naponta a korábbi 16 ezer liter helyett. E háztartási ter­mék eljut szinte az ország minden részébe. A múlt héten négy, új vegyszerszivattyút helyeztek üzem­be a Gál-tanyán, és tervezik gép­kocsik vásárlását is a gyorsabb szállítás érdekében. Csak kérdezem •. • Mi a magyar? Kérdezte a mqgyar író annak idején. Ki a magyar — firtatják egyre töb­ben mostanában kevésbé filozo­fikus érdeklődésből. Aki itt szü­letett vagy akinek könnybe lá­bad a szeme, ha a Himnuszt hallja, esetleg ipszilonnal végző­dik a neve vagy „népben, nem­zetben” fogalmaz? Ez utóbbi kérdés további bonyolításához érdekes adalékot kaptam a mi­nap, egy temesvári házaspárral folytatott beszélgetés során. Az asszony székely magyar, a férfi is magyar. De hogy lett az ? Az édesanyja román, apja szász volt. Anyja nem beszélt néme­tül. apja nem tudott románul, viszont mindketten értettek és beszéltek magyarul. A házas­ságkötés után ez lett a család nyelve, a születendő gyerekek is először magyarul tanultak meg. A már lassan hetven felé járó férfi ennek következtében ma­gyarnak mondja magát. Végül is az az anyanyelve! Pedig Te­mesváron ez mostanában sem a legjobb ajánlólevél. Egyébként a temesvári református gyüle­kezet kórusában énekel az idős férfi. Magyarul. Akkor most ki a magyar? Csak kérdezem ... Hámori Zoltán V ___________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom