Petőfi Népe, 1991. október (46. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-26 / 251. szám

4. oldal, 1991. október 26. PETŐFI NÉPE Klossy-kiállítás Nyíregyházán A nyíregyházi Csontvári Galéria ad otthont három hétre Kiossy Irén bajai grafikusművész kiállításának, melyet tegnap ajánlott a város művészbarát közönségének Balogh Géza festőművész. A negyven alkotást bemutató tárlat november 20-áig várja az érdeklődőket. Négyszáz nyugdíjas kapott meghívót A megyeszekhelyen es tíz kör­nyékbeli településen vannak bolt­jai, üzemei a kecskeméti Univer ÁFÉSZ-nek. S mert változatlanul jól gazdálkodik, az idén ismét meg­rendezik nyugdíjasaik találkozó­ját. Hétfőn délután két órára vár­ják őket a kecskeméti szakszerve­zeti székházba. A külterületen élő­ket, a nehezen mozgókat busszal, illetve kocsival hozzák-viszik —, ez is megfelel a hagyományoknak. Mindössze három éve, hogy Doktor László vezetésével megala­kult Kiskunhalason a helyi tánc- hagyományokat őrző együttes, a. Halas Táncegyüttes. Sokszor mos­toha körülmények között, szinte önerőből tartva fenn magát dolgo­zott a csoport. Legnagyobb elis­merésüket azonban most aratták. Az október 23-ai ünnepi műsort ugyanis összekötötték az együttes A Katona József Színház művé­szeinek, valamint az utánpótlás: a Berkes Ferenc Kereskedelmi Szak- középiskola tanulóinak előadása színesíti a találkozót, a szövetkezet elnöke és a szakszervezeti bizottság titkára a cég helyzetéről, eredmé­nyeiről tájékoztatja a volt dolgozó­kat. Az ajándékcsomag sem marad el, s vacsora közben — mint min­dig —, bizonyára most is előkerül­nek majd a közös emlékek. minősítőversenyével. Az alkalom­ra meghívott öttagú zsűri igen ma­gasra értékelte a bemutatott pro­dukciót, arany III. fokozatú minő­sítést adott, valamint javasolta, hogy két táncszámmal kapjanak meghívást a Rábai Miklós-emlék- versenyre. A minősítés rangját emeli, hogy 15-20 éves munkásság után szoktak erre a színvonalra el­jutni az együttesek. Rendhagyó recenzió Dobozi Eszter könyvéről Hangverseny­sorozat kisdiákoknak A kecskeméti énektanárok ja­vaslatai alapján állították össze az Erdei Ferenc Művelődési Központ közeljövőben induló ifjúsági hang­verseny sorozatának programját. Az elsősorban 5. és 6. osztályosok­nak ajánlott koncerteken a diákok a XVIII. század hangszeres muzsi­kájától a klasszikus kortárs kórus- irodalom képviselőjéig többféle ze­netörténeti korszakból, stílusból kapnak élményszerű ízelítőt. Az első rendezvényen a Kecs­keméti Kamaraegyüttes tolmácso­lásában — Handel, J. S. Bach, F. E. Bach. Mendelssohn, Haydn és Mozart legnépszerűbb műveiből hallhatnak a résztvevők egyes téte­leket, jellemző részleteket. Az Ars Nova Énekegyüttes összeállításá­ban Bartók egynemükaraiból, a Gyermekeknek című sorozatból, Kodály Székelyfonójából kapnak a gyerekek ízelítőt. Programjuk­ban szerepelnek még Farkas Fe­renc Patai diákdalai, és Bárdos két műve. Az utolsó hangversenyen, már­ciusban, Talpra magyar! címmel a Jánosi Együttes idézi meg az 1848- as magyar szabadságharcot és előzményeit zenében és prózában. Műsorukban a XVIII. század végi, XIX. század eleji magyar táncok, a palotás, a verbunkos mellett fel­csendülnek Csermák-, Rózsavöl­gyi-, Bihari-kompozíciók, a re­formkorban igen kedvelt Rákóczi- induló, s népi változataik. K. J. Kiállítás az iskolagalériában A. Varga Imre, Kecskeméten élő festőművész kiállításának megnyi­tására várják az érdeklődőket hét­főn, délután fél 3-ra a Katona Jó­zsef Gimnázium iskolagalériájába. Az alkotó eddigi munkássága jól ismert a nagyközönség előtt, hi­szen az utóbbi évtizedben minden jelentős megyei képzőművészeti rendezvényen szerepelt munkáival. Mostani összeállításában több új­donsággal találkozhatunk; na­gyobb méretekben, sokkal színe­sebben jelennek meg kedvenc, fé­mes korszakában kikísérletezett fi­gurái. A kecskeméti egyéni kiállí­tás után egy önálló budapesti tár­latra készül, színhelye a fővárosi művelődési ház lesz. A. Varga Im­re hétfői tárlatán Horváth Károly színművész mond bevezetőt. Fénymeditáció Úgy látszik, manapság nagy népszerűségnek örvend a parapszi­chológia, az életmóddal kapcsola­tos különféle tudomány. Kecske­méten különösen sokan érdeklőd­nek az efféle dolgok iránt, bizo­nyítja ezt, hogy igen gyakran ren­deznek szemináriumokat, előadá­sokat, tanfolyamokat a fenti téma­körben. A legújabb találkozó ked­den este. hat órakor lesz a kecske­méti Erdei Ferenc Művelődési K özpontban, amikor is a budapes­ti dr. Sági Mária pszichológus tart előadást Alfa-fénymeditáció cím­mel. Hogy miről lesz szó? Az agy­kontroll és a fényadás kapcsolatát ismerheti meg a hallgatóság. A be­lépés díjtalan. Magánügy, de mert a témához tarto­zik, ezzel kezdem a recenziómat. A to­kaji írótábor mindig azzal kezdődött a pártállam idején, hogy az írók kimen­tek Tiszaladányba, megkoszorúzták Darvas József emléktábláját, s a téesz szervezésében úgymond „találkoztak a técszdolgozókkal”, magyarán bratyiz- tak, kvaterkáztak a bennszülöttekkel. Nos, ezeken soha nem vettem részt, mert ösztönösen irtóztam az ilyen pro­tokolláris eseményektől. Az „író elv­társak” megitták a vendéglátók borát, elporzott a buszunk, s maradt minden a régiben. De hiszen — jól tudjuk — így ment ez az egész országban. 40 évig, a dolog szóra sem érdemes. Mondtam ezt mindaddig, míg el nem olvastam Dobozi Eszter könyvét! Mert, lám az igazi írástudó még a protokollárisán terített asztal mellett, a felszín alatt is felfedezi az igazi témát, a hamu alatt izzó parazsat, az emberi tragédiákat, a történelmet. Az igazság kedvéért — s ez nem kisebbíti Dobozi Eszter érde­mét! — el kell mondani, hogy a téma: a „malenkij robotra” kihurcolt ártat­lan tiszaladányi (és más falubeli) pa- rasztfiaía/ok kálváriája szinte napjain­kig tabu volt. Nem csupán azért, mert maga a hatalom tiltotta, hallgatott róla „szemérmesen", hanem mert maguk a túlélő szemtanúk is féltek beszélni róla! Idézem a szerző utószavát: „A kézirat lezárása óta eltelt másfél év politikai változásainak nyomán adatközlőim, a vallomástevők — előzetes kérésüket módosítva - - hozzájárultak ahhoz, hogy a falujukból elhurcoltak teljes névsorát közzétegyük — megemlékezé­sül azokra, akik végigszenvedték a kényszermunka viszontagságait, s azokra, akik belepusztultak a megpró­báltatásokba”. S ezt követően jön a négytucatnyi név. A témát természetesen más más írá­sokból (Albert Gábor, Mészáros György, László Lajos) is ismerem, Do­bozi Eszter mégis tud újat, revelánsat mondani. Érdeklődése, figyelme oda- hajolása (hogy egyik jeles kollégám Sajátos módját választotta a be­törők elleni védekezésnek Márk Tibor, Öregcsertő, Kossuth Lajos utca 93. szám alatti lakos: áramot vezetett az ablakrácsba, az ajtóki­lincsbe, sőt mé^ a folyosón elhelye­zett motorkerékpárokba is. Nem rajta múlott, hogy az „elhárítás” végül is tragédia nélkül végződött. Márk Tibor ritkán tartózkodik a fenti lakásban, legtöbb idejét a Tömöri utca 21. szám alatt lakó édesanyjánál tölti, mert az idős, beteg asszony gondozásra szorul és ezt a feladatot a fia dicséretre méltó módon ellátja. Közben vi­szont azt tapasztalta, hogy gyakori távollétét kihasználva többször be­törtek a lakásába, s onnan ismeret­len tettesek különböző értéktár­gyakat vittek el. Az udvarba még viszonylag könnyen bejutottak a tolvajok, hiszen az csupán egy drótkerítéssel volt körülvéve. De a lakást — az utca felőli ablakot — vasrács védte a nemkívánatos látogatók ellen, az ajtókat pedig természetesen zárva tartotta a tu­lajdonos. Érthető, ha Márkot bosszantotta a betörések sorozata. Bizonyára látta a televízióban azokat a közelmúltban történt ese­teket, amikor a tulajdonos áram­mal „védte” a gyerekektől az al­kedvenc szófordulatával éljek nem a néprajztudósé, történészé (ilyen mun­kák jelentek meg mostanában a témá­ról), hanem az íróé. Sőt, hogy a vallo­mástevők kifejezését kölcsönözzem: a „kislányomé”, a tanárnőé, aki először a rácsodálkozás, a megdöbbenés empá­tiájával ül le a viaszkosvászonnal bo­rított konyhaasztalok mellé, lassan- lassan oldva föl a félelem okozta bizal­matlanságot, mígnem ezek a meggyö­tört emberek nem csupán bizalmukba, de szeretetükbe, sőt az egyik család lá­nyukká is fogadják. A karcsú köteten végig ez a kettősség érződik: a felszaka­dó sírás, a kibeszél(het)és megköny- nyebbülése és a magnóra vett „anya­got” rendező intellektus erőfeszítése a távolságtartásra, hogy fel is tudja dol­gozni azt. Mert ezekben a történetek­ben nem csupán az a borzalmas, hogy megtörtént, megtörténhetett, de az is, hogy kibeszélhetetlen volt, hallgatni kellett róluk. Történelmünk egyáltalán nem szűkölködik tragikus fordulatok­ban, balladai történetekben. A nép (költészete, epikája) azonban minden­kor feldolgozta valahogyan, múlttá ol­dotta az emlékezéssel. Gondoljunk csak a „kutyafejű tatár” kifejezésre, vagy a kun vitézzel az elrabolt magyar leányért megvívó szent, lovag kirá­lyunk történetére, a törökről, Rákóczi­ról, Kossuth apánkról, a népi igazság­tevő betyárokról szóló balladákra, me­sékre! Egyet kell értenünk a szerzővel: ezeknek a Gulagot megjárt emberek­nek a kálváriája már-már kiesett a nép emlékezetéből, s ez nem csupán azért baj, mert a lélek elgennyedt sebei évti­zedek óta sajognak, hanem azért mert a nemzet tudata is torzult, torz maradt. Az utolsó háborút Mátyás király nyer­te meg. Azt is vitatják a történészek, hogy bölcs dolog volt-e uralni „Bécs- nek büszke várát”, miközben a török a kertek alatt portyázott. Azóta sok há­borút (mindet!) elveszítettük, de egyik hódító (sem a török, sem a német) nem hazudta testvérnek vagy éppen „elv­társnak” magát, azaz nem várta el, mát. Mindannyian tudjuk, hogy két ilyen ügynek sajnos tragikus vége lett. Márk Tibor nem törő­dött ezzel, hanem elhatározta, ő is hasonlóan cselekszik. Némi elektrotechnikai ismeret­tel rendelkezvén, döntött: kábelt szerzett be és megkezdte a munkát. 1991. április 27-én készült el a mű­velettel és az említett helyekre kö­tött kábelt a szobai konnektorba csatlakoztatta. Villamossági isme­retei azonban — amint később ki­derült — kissé hiányosak lehettek, mert az áram a motorkerékpárok­ba nem jutott el, hiszen azok sáro­sak, olajosak voltak, s így onnan sem ment tovább a bejárati ajtó kilincsébe. Az ablakrács azonban áram alatt volt. Szakértők állapították meg ké­sőbb azt, hogy az ide vezetett áram ezres nagyságrenddel haladta meg azt az értéket, amelyet az emberi szervezet még károsodás nélkül el tud viselni. Ez azt jelenti, hogy ha valaki az utcai fronttól hét meterre lévő ablakrácson akart volna jog­ellenesen behatolni Márk Tibor la­kásába, olyan súlyos áramütést szenvedett volna, hogy a helyszí­nen meghal. Mindazonáltal Márk nagyon büszke volt a műszaki megoldásra. hogy szeressük, tiszteljük is. Noha még a szovjet történészek is Budapest ostro­máról, Magyarország elfoglalásáról ír­tak, mi lihegve, túllicitálva mindig „fel­szabadítást”, írtunk, mondtunk. Ho­lott elég lett volna a kijelentő mondat: elveszítettük a háborút, annak minden következményével. így fogalmazott Németország, Ausztria, azaz nevén ne­vezték a katarzist, s így meg is halad­hatták azt. Mi nem, mi elveszítettük a békét is. Hiába mondta Illyés, hogy szélárnyékban vagyunk, használjuk ki a békét, ha ez a béke a sok hazugságtól megrohadt, ránk büdösödön. Dobozi Eszter interjúalanyainak vissza-vissza térő kérdése, hogy miért? Miért fog- dostak össze, hurcoltak ki értelmet­len „munkára”, azaz rabszolgának 16-20 éves lányokat, fiúkat? Ők nem tudták (tudják), de a szerző, s mi már tudjuk: ez a szemünk előtt szét­hulló birodalom egésze egy nagy Gulág volt, amelyben a nyomorult rabtartók is páriák, rabok Koertner, a „művelt Nyugat” már régóta tud­ta, mondta, mi nem? Tudtuk mi is, de nem beszéltünk róla csak családi körben félve, szégyenkezve. Joggal vetődhet föl a kérdés — felteszi a szerző is —, hogy nem késő most, amikor már szabad? Tényleg a 24. órában vagyunk, hisz ez a sokat szenvedett generáció távozóban van. Nos, éppen ezért kell mintegy elégté­telképpen is szabad folyást adni az eddig visszafojtott, felcsukló sírás­nak, hogy a fiatalok, az utánunk jö­vő nemzedékek is tudjanak erről a gyalázatról! Mert a ki nem rabolt, el nem sírt fájdalom is fojtogat, megöli a lelket. Dobozi Eszter könyve csu­pán csepp ebben a könnytengerben, de megérdemli a tiszaladányiak sze- retetét, mint ahogyan az olvasó elis­merését is. Azt tette, ami dolga, kö­telessége (lett volna) magyar értelmi­séginek, írónak a tokaji írótáborban és máshol is . .. (Csokonai Kiadó, Debrecen, 1991.) Horpácsi Sándor ötletét nem is bírta titkolni, hanem másnap, április 28-án^ a faluban többeknek elmesélte. így szerzett róla tudomást a rendőrség is, amely azonnal intézkedett: lesze­reltette a betörőelhárító berende­zést. Márk Tibor ellen viszont eljá­rást indítottak. A megyei bíróság dr. Szenáky János vezette bűn tető tanácsa a na­pokban hirdetett ítéletet az ügy­ben: Márk Tibort bűnösnek talál­ták emberölés bűntettének kísérle­tében és ezért egy év öt hónapi szabadságvesztésre ítélték, de az ítélet végrehajtását háromévi pró­baidőre feltételesen felfüggesztet­ték. Ugyanakkor kötelezték a vád­lottat, hogy a felmerült több mint 11 ezer forint perköltséget fizesse meg. Az ítélet kiszabásánál a bíró­ság súlyosbító körülményt nem ta­lált, enyhítő tényező volt viszont, hogy a vádlott társadalomra veszé­lyessége igen enyhe fokú, idős, rokkant ember, aki cselekményét megbánta és tette nagyon távoli kísérlet volt, ami csupán két napig állott fenn. Mivel az ítélet ellen senki nem jelentett be fellebbezést, az jogerős és végrehajtható. G. S. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Betörő ellen védekezz — de ne így! HETI SOROZATUNK FORRADALOM, 1956 Nemzeti bizottságok, munkástanácsok (5.) TARTALOMBÓL : A menetrend vaatörvény • Hogyan segítik Békés­csaba állomás népneve­lői a téli forgalom sike-. rés lebonyolítását Kiadja: SZEGED 10. VASÚT POLITIKAI OSZTÁLYA ítélt, antiszemita hangulat keltésére akarták fel- [ használni. i Az éber és 16 népnevelő munkát, mutatja^. * ftogy a dolgozók ma.már.tisztán..l&tjék._€zen az__ * állomáson Hendrei RezsSék alias szándékát^ A*, kereskedelmi dolgozók követelik, hogy_távolít­j sák pl Hendreit soraikból- Gajdajrláty&s nép­nevelő elvtárs mondotta: -r" Nincs helye közöttünk a klerikális Hettdrci- nek, akinek legszebb szava az volt hozzánk, ■ mir« ki n* irodából“. Gyűlölt Beonflnketí Színleg _volt _népi demokráciánk mellett. r _01yan légkört kell teremtenünk eltévoHtá­, __sfival kapcsolatban, hogy a még megbúvó, i__te nem leplezett ellenséges Ügynökök talpa _ a latt is_ ezen az állomáson íorfóvá váljon__r ____a „talaj._____________ A z ellenség támadása megnyilvánul az utóbbi időben abban is, hogy szaporodnak a lopások. Az ellenség ezen a téren is támad. Szegeden a ' népnevelők legnagyobb megvetéssel beszélnek* __arról a lopásról, melyet Szalma János, a szegedi ^ fütőháx segédkezelője, id. Nagy József fűtő, *? valamint Kiskunfélegyháza állomás létszámába ‘tartozó Vrgh Antal tolatásvezető, Agó Mátyás és Csénvi László kocsirendezők a nép állama ellen elkövettek. Halmai Béláné elvtáisnö, Sze­• Újság — a Rákosi-rendszerben... Október 27-én a déli órákra felülke­rekedett a Gyurkó vezérőrnagy vezet­te katonai túlerő, s a megyei párt-vb 28- án közleményt hozott nyilvánosságra, melyben kijelentették, hogy „szerve­zett ellenforradalmi mozgalommal ál­lunk szemben, amely gócot kíván ki­építeni Kecskeméten”. A — 27-étől kezdődően — különböző gyárakban és intézményekben megalakuló forra­dalmi bizottságokat nem ismerték el, s kitartottak amellett, hogy a közhata­lom a régi tanácsok kezében van. Igen ám, de ugyanezen a napon Budapes­ten gyakorlatilag győzött a forrada­lom, megjelent a Szabad Nép Haj nalo- dik című vezércikke, amely leszögezte, hogy „... a nemzeti függetlenség biz­tosításáért folyik a harc.” A fővárosra figyelve A vidék a rádión és a sajtón keresz­tül feszülten figyelte a fővárosi esemé­nyeket, amelyek alakulása fordulatot eredményezett Kecskeméten is. Az új közhatalmi szervek megalakítására alulról és felülről egyaránt történt kí­sérlet, s Kecskeméten a forradalom vé­gül abban a harcban győzött, amely az említett testületek személyi összetétele körül bontakozott ki. Az október 30-án megalakult Me­gyei Ideiglenes Nemzeti Bizottság lét­rehozásának kezdeményezése „felül­ről” jött, s tagjai között ott találjuk még a helyi DISZ-vezetők mellett Daczó Józsefet, az MDP megyei első titkárát, és Dallos Ferencet, a megyei tanácsel­nököt is. A testület összeállítására jel­lemző, hogy egyik tagjáért, a később perbe fogott és elítélt dr. Orosz László­ért — miután első felkérésre nem vál­lalta a részvételt — este katonai autó ment a lakására... Az alulról jövő nyomás egy nap alatt elsöpörte ezt a „nemzeti tanácsot”, s másnap Bács- Kiskunt már a—kompromisszumos személyi összetételű—Megyei Forra­dalmi Bizottság próbálta meg irányí­tani, Daczó és Dallos nélkül, elnöke­ként dr. Magócsi Géza bíróval. Átmentendő a kommunista hege­móniát, felülről próbálták meg létre­hozni a városi Ideiglenes Nemzeti Bi­zottságot is, de az MDP kecskeméti el­ső titkárát, Halandát már az előkészí­tés során kiszorították, főként Szabó József bádogosmester határozott fel­lépése nyomán. A díszteremben Október 31-én a városháza díszter­mében sokkal többen gyűltek össze a Nemzeti Bizottság megalakítására, mint akiket az előkészítés során meg­hívtak. A27. óta eltelt napokban ugya- nissorraalakultakavárosban—való­ban alulról jövő kezdeményezésre, de­mokratikus módon—a különféle in­tézmények és szakmai testületek forra­dalmi bizottságai és az üzemek mun­kástanácsai,sőkiselküldtékaképvise- lőiket. Az összejövetel gyakorlatilag telje­sen kicsúszott a szervezők kezéből, bár az elnökként megválasztott Tóth László, korábbi szociáldemokrata polgármester személye kompromisz- szumot jelentett. A gyűlés Ury László, korábbi kis­gazdapárti újságíró javaslatának meg­felelően alakult, aki indítványozta, hogy a városi Ideiglenes Nemzeti Bi­zottság 48 személyből álljon, 18 mun­kás, 18 paraszt, s 18 értelmiségi taggal. A testület ennek megfelelően jött létre. Későbbi tevékenységében Bognár Fe­renc, az Építőgép Karbantartó Válla­lat munkástanácsának küldötte jutott vezető szerephez, Nagy Sándor segít­ségével, aki az Épületlakatosipari Vál­lalat képviselője volt. A bizottság első intézkedései között újraindította a Kecskeméti Lapok című újságot, amelynek főszerkesztője Homoki Jó- zseflett. HasábjainUry Józsefnagy ha­tású cikket jelentetett meg Tíz perc a pokolban címmel,amelyazÁVH által magára hagyott Kossuth téri épület­ben tapasztaltakról szólt. Példáját az október 31 -én I. évfolyam 1. számmal induló Petőfi Népe is követte, Vízhá­nyó Károly tollából. Az Ideiglenes Nemzeti Bizottság mögött álló forradalmi bizottságok és munkástanácsok— különösebb atro­citás nélkül—rendre eltávolították sa­ját intézményeikből azokat a vezető­ket, akik a gyűlölt Rákosi-rendszer leghívebb kiszolgálói voltak. Bálái F. István (Folytatjuk) PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A Kiskunsági Nemzeti Park Alapítvány Kuratóriuma az alábbi pályázatokat hirdeti meg: Téma: 1. Kiskunsági Nemzeti Park monográfia 2. KNP védett természeti értékei I. (általános és középiskolások számára) 3. KNP védett természeti értékei II. (egyetemisták, főiskolások számára) 4. Diákok és természetbarát fiatalok táborozása, tanulmányútja 5. A vidra viselkedésének és populációinak vizsgálata 6. Gyakorlati ikerkapcsolatok a természetvédelem területén 7. Sérült védett és fokozottan védett állatok repatriációja a KNP területén 8. „Természetkímélő turizmus a KNP-ben”, szervezeti kereteinek kidolgozása és megvalósítása a gyakorlatban 9. Játékos természetvédelem — 3 éves oktatóprogram óvodások számára Felosztható pályadíj 10« 000 Ft. 30 000 Ft. 50 000 Ft. 50 000 Ft. 50 000 Ft. 100 000 Ft. 50 000 Ft. 60 000 Ft. 30 000 Ft. A pályaterveket 1991. december 31-éig kell eljuttatni a KNP igazgatóságához, a megbízást elnyert pályázóknak 1992. június 30-áig kell pályamunkáikat benyújtaniuk. Felvilágosítás: KNP igazgatóság székházában személyesen vagy levélben (6000 Kecskemét, Liszt F. u. 19.) vagy telefonon (76/ 28-122). A pályázatok jeligések. KNP-alapítvány kuratóriuma Arany minősítést kapott a Halas Táncegyüttes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom