Petőfi Népe, 1991. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-11 / 213. szám

PETŐFI NÉPE

1991. szeptember

11., 7. oldal

HETI SOROZATUNK

Miről árulkodik a mell? (3.)

• A tudnivalók láthatók.

A mell formája árulkodik a nő jelleméről — legalábbis ezt állítja Piero Lorenzoni olasz szexkutató. Ezentúl, ha egy férfi túl mélyen tekint egy hölgy dekoltázsába, nyugodtan mondhatja: „Csak a jellemét tanulmányozom, asszonyom”.

Lorenzoni hatféle melltípust különböztet meg.

1. Narancs. A telt, kerek, feszes mellű nőket igazi szexbombának tartják, bár igazából inkább szégyenlősek és otthonülők. Gyakran elkényeztetik a partnerüket és nagyon segítőkészek. A gyengédséget többre tartják a szexnél, kévéssé érzékiek és nem kedvelik a szexuális eltévelyedéseket.

2. Csepp alakú. Az enyhén lógó, de ruganyos, kerek keblű nők nem szorulnak gyámolításra, mert öntudatosak es kíváncsi természetűek. Szenvedélyesek és nagyszerűek az ágyban. A párkapcsolatokban szeszélyesek és nem kitartóak.

3. Pezsgőspohár. A kerek, kemény mellű nők, görög szobrokra emlékeztető nők különösen hiúk és leginkább csak magukat szeretik. Elegánsan öltözködnek, vasakarattal és konok fejjel áldotta meg őket a sors. Fejlett igazságérzettel rendelkeznek, nehéz helyzetekben a gyengék oldalára állnak. A szerelemben dominánsak, és bár féltékenyek, ők maguk gyakran engednek a másik fél csábításának.

4. Bimbó. A kicsi, fiús mellű nők egész életük során a szenvedélyes érzelmeket és az izgató kalandokat keresik. Egyébként haragtartók, ugyanakkor nagyvonalúak, sőt, nena pazarlók is. A kis keblű hölgyek nem szívesen kezdeményeznek a szerelemben, de partnerük kívánságait azonnal teljesítik.

5. Citrom. A nem túl telt, előre- ugró mellű nők életvidámak, optimisták, gyakran minden ok nélkül elnevetik magukat. Jó a humorérzékük és könnyen tanulnak. Ösztönös intelligenciával rendelkeznek és nem becsvágyók. Nem kedvelik a meglepetéseket. A szerelemben szívesen veszik át a kezdeményező szerepet.

6. Ananász. A nagyon telt, ovális alakú mellek átlagon felüli intelligenciáról árulkodnak, őszinték, hűségesek és romantikus alkatúak. Főkent művészekbe szeretnek bele.

FEB-SAD

(Holnap a szemöldök vallatásával folytatjuk.)

KÖZGYŰLÉS HALASON

Visszakérik a református leányinternátust

Kénytelen volt szelektálni a hétfői közgyűlésre előterjesztett anyagban Halas önkormányzati testületé. Részint az elvégzendő teendők mennyisége, de a felkészülési idő hiánya is alapos indok volt arra, hogy a tíz napirendi pont közül három elnapoltassék. Egyébiránt egyetértettek a képviselők abbäh is, hogy a szervezeti és működési szabályzatban előírt nyolcnapos felkészülési idő — a tapasztalatok szerint — tarthatatlan, a hivatal, a szakbizottságok előkészítő munkája elhúzódik, s az írásos anyagot jóval később tudják csak postázni. Módosítottak hat a szabályon, hátha könnyebb lesz betartani az ötnapos határidőt, s nem fordul elő, hogy súlyos, a város üzemelését érintő ügyekben felkészületlenül kényszerüljenek döntésre a képviselők.

Elnapolták a következő, közmeghallgatással egybekapcsolt rendkívüli ülésig a bizottságok döntési jogkörét meghatározó rendeletkiegészítést, s más fontos, a város üzemeltetésével kapcsolatos javaslatokat, de a polgármesterek

jutalmazását kezdeményező előterjesztést is. A tárgyalt napirendek többnyire tájékoztató jellegűek voltak, illetve ülésről ülesre halasztott restanciás döntések.

A polgári védelem helyzetéről Faddi Zoltán százados, törzsparancsnok jelentését hallgatták meg a képviselők, majd a nemrég új helyre költöztetett hajdani kisegítő iskola, az értelmi fogyatékos gyermekeket oktató általános iskola és speciális szakiskola igazgatója adott ismertetést intézményéről.

A hajdani református iskola usztuló épületében a méltatlan örülményeket évek óta elszenvedő gyerekek és pedagógusok idén a volt MSZP-székház épületébe költözhettek. Némi átalakítás után a városi zeneiskolával létesítenek itt közös otthont.

Ezt követően terjesztette elő Nagy István képviselő, református lelkész egyházának kérését. Az előzetes elvi állásfoglalások értelmében kérik vissza az egykori református leányinternátus épületét, jelenleg Gagarin téri óvodát, hogy ott a következő tanévben ökumenikus egyházi óvodát indíthassanak. Az alapos, körültekintő előterjesztés az egyházak szemszögéből nézve mindenre kiterjedt, mégis többórás vita bontakozott ki fölötte, amelybe azután nemegyszer a, hallgatóság is belekapcsolódott. Úgy tunt: a vita kizárólag jogi és ügyrendi jellegű, azonban fel- fellobbantak érezhetően politikai indulatok is. Ízelítő volt ez arra nézve, mi várható a látszólag sima ügyként kezelt egyházi ingatlanok későbbi ütemezésekor, például majd a gimnázium visszaigénylése során.

Végül döntött a testület, s ennek értelmében 1992. július 1-jével az ingatlan visszakerül a református egyház tulajdonába. Ezzel kapcsolatban egyéb kérdésekben nem hozott határozatot a közgyűlés, mivel az előterjesztésből valójában hiányzott az önkormányzat válasza az egyházi álláspontra. Tehát a részletes megállapodás kimunkálása még ezt követő feladata lesz a szakbizottságoknak.

H. T.

TÖRVÉNY CSAK A JÖVŐ ÉVBEN

A környezetvédelem és a területfejlesztés gondjai

Befejeződött az átszervezés a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumban, s ebből az alkalomból dr. Szaló Péter területfejlesztési helyettes államtitkár ismertette a tárca elképzeléseit a sajtó képviselőivel.

Mint elmondta, a területfejlesztési törvény csak a jövő év második felében kerül az országgyűlés elé, s addig sem maradhat megoldatlanul számos probléma. A legfontosabb feladat a regionális intézményrendszer kialakítása, mert csak a helyi gondokat pontosan ismerő szervezetek képesek felszámolni a Budapest—vidék, az észak—déli területek, az ipari és a mezőgazdasági körzetek, illetve a falu—város között felmerülő ellentéteket és egyenlőtlenségeket.

Fidesz-tanulmány a környezet- és természetvédelemről

A FIDESZ parlamenti frakciója mellett működő szakértők tanulmánya szerint a végrehajtó hatalom gyakorlói a sokat hangoztatott szép elvek megvalósítása és bizonyítása érdekében, bár lehetőségük lett volna, ez idáig alig * vagy majdnem semmit sem tettek.

„A kormányprogram szerint a környezetvédelmi tárcának a kormányban integráló szerepet kell betöltenie, ügyelve az ágazati minisztériumok, jogszabályok és tevékenységek környezetorientáltságára, a környezet elsőbbségének érvényesítésére. A jelen helyzetben azonban a tárcaközi egyeztetés akadozik és a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) kevés kezdeményezése is elsikkad.” E tény politikai, intézményi illetve szervezeti és személyi okait elemzik a tanulmány bevezetőjében a Fidcsz- szakértők.

A kormány és azon belül a környezet- és természetvédelem ügyeiért felelős tárca mindmáig nem alkotta meg se koncepcionális, se törvényi jogszabályi részletességgel — a terület alapvető, európai normák szerinti működési rendszerét és az ehhez szükséges eszközöket. Az MDF-es miniszter nem vette figyelembe saját pártja programját sem, hiszen az abban megfogalmazott cgyprofilú környezetgazdálkodási, illetve környezetügyi minisztériummal szemben egy erőltetett logikájú szervezet kialakítását határozta el. Helytelen volt a környezet- és természetvédelem összeházasítása az építésüggyel és a területfejlesztéssel, éppen úgy, mint korábban a vízüggyel, amikor is az ellenőrzési és beruházási funkciók (lásd Bős —Nagymaros ügye) összekeveredtek. Ugyanakkor a vízügy leválasztása kapcsán (a KTM jelenlegi vezetésének jóvoltából) például a környezetvédelmi feladatok ellátásához szükséges „csúcslaborok” a vízügy tulajdonába mentek át, miközben a papíron meglévő állami környezetvédelmi feladatok elvégzéséhez szükséges anyagiak a vízügyhöz kerültek. A vízügy az anyagi, pénzügyi források túlnyomó részének kisajátítása mellett magához ragadta a státuszok nagyrészét is, miközben az ezekkel járó munkákat a környezetvédelmi tárcára hárította, aminek következtében a KTM megmaradt helyi apparátusa szinte működésképtelen. Mindezt tetézte, hogy a Környezetvédelmi Főfelügyelőség értelmetlen megalakítása tovább növelte a tárcán belüli fejetlenséget.

összefoglalva: a környezetvédelem intézményrendszerét jelenleg is ágazati érdekek befolyásolják, s az ágazatközi együttműködés hiányosságai, valamint a környezetvédelem eszközrendszerének megosztottsága a környezetvédelmi tevékenység súlyos működési zavarait idézik elő nap mint nap.

NAGYBARACSKA, CSÁTALJA, DÁVOD

____________

Dr

ágán örülnek a telefonnak?

(Tudósítónktól.)

Minden jel, vagyis a munkálatok állása arra mutat, hogy szeptember 13-án valóban „élni” fog a távhivás Nagybaracska, Csátalja és Dávod községben. Ha így lesz, akkor a távközlési vállalat első ígéretét beváltotta. Az ígéretek közül azonban van már nehány dolog, mely nem teljesült, illetve nem igaz.

Az első ilyen az, hogy kezdetben háromféle színű (piros, fekete, csont-) telefonról beszéltek, melyekből választani, lehet, havi húsz forint bérleti díj ellenében. Ebből viszont csak a húszas igaz mára, mert a kiadott készülékek színe az említettek közül csupán a csontéhoz hasonlítható. Választani abban lehet, hogy akarom-e ezt, vagy vásárolok magamnak más típust.

A másik, ami leginkább felkavarta a kedélyeket, a pénz körül forog. A távközlési vállalat igazgatójának azon kijelentéséről van szó — erről mi is írtunk —, miszerint a későbbiekben tizenkétezer forint plusz bekötési költségért rákötnek újabb igénylőket azokra a központokra, illetve vonalakra, ahol még van szabad hely. Ez nemcsak a fenti, hanem a többi huszonkét helységet is érinti.

Az alábbiakban az erre reagálók véleménye közül gyűjtöttünk össze egy csokorra valót:

Blancsák Miklós, Csátalja: — Még a toborzás idején elhúzták előttünk a mézesmadzagot, mert azt mondták, hogy aki nem lép be a társulásba, annak a későbbiekben többe fog kerülni. Ez a hír úgy ért, mint derült égből a villámcsapás, hiszen lett volna időm kivárni azt, hogy most nyújtsam be az igényemet.

Argilán Sándor, Nagybaracska:

— Csak azt nem tudom, hogy falugyűlésen miért nem hangzott ez el. Ámbár, az is lehet, hogy a polgár- mesteri hivatal sem tudott róla. Akkor viszont — velünk együtt

— őket is félrevezették.

Barna Imre, Nagybaracska: — Én úgy fogom fel ezt a kérdést, hogy ha mi nem csináljuk meg ezt a társulást, nem lett volna telefonunk. Befektettük a pénzünket ebbe a beruházásba, melyben mindenki jól jár. Mi telefonálhatunk, a központ meg számlál és fizetjük beszélgetésenként a díjakat. Azért nem ártana és jó volna utánanézni annak, hogy azok az emberek, akik megteremtették ennek a feltételeit, valamilyen tulajdonjoghoz juthassanak.

V. F., Csátalja: — Most futhatunk a pénzünk után, mert szerződést az OTP-vel kötöttünk. Jól ki lett ez találva! A harmincnégyezer forintot le kell törlesztenünk kamatokkal együtt. Azt szeretném tudni, hogy ha most lemondanám a telefont, és nem engedném bekötni, visszakaphatnám-e a távközlésnek már átutalt összeget? Vagy mi történne akkor, ha ez tömegesen történne meg?

Teszárik József, Davod polgár- mestere: — Véleményem szerint az lenne a megnyugtató mindenkinek, ha az önerős hálózatfejlesztésben részt vevőknek részvényt adna a távközlés a különbözet erejéig. A baracskai tanácskozáson a vállalat igazgatójától elhangzott telefon feletti részleges rendelkezési jog ugyanis nagyon kevés embert érintene.

* * *

Azt még nem tudjuk, hogy kik kapnak majd ikerállomást. Mert ilyenek is lesznek. Ennek hátránya, hogy amíg a másik beszél, az ő vonala süket, illetve egymást nem tudják felhívni. Előnye, hogy visszakapnak négyezer forintot.

Adózni pedig kell!

Interjú az APEH elnökével

Lehet szeretni, lehet rá haragudni, de egyet nem lehet, tudomást sem venni róla. Az adóhatóság nem tartozik a vállalkozók kedvenc partnerei közé. Legyünk őszinték, nem szeretünk adót fizetni. Minden eszközt megragadunk, hogy minél kevesebb jövedelmünk vándoroljon át az APEH zsebébe. Az APEH nemrégiben elnököt váltott. Minarik György személyében fiatal (40 éves), jól felkészült szakember került a népszerűtlen intézmény élére. Vajon ez stílusváltást is jelent az APEH és a vállalkozók viszonyában?

— A napokban készült el az a kiadványuk, amely az APEH és a vállalkozók viszonyáról szól. Az induló kérdés: vállalkozásel- lenes-e az APEH?

— Nyilvánvalóan nem, viszont az érdekeink ellentétesek. Mindenekelőtt tudomásul kell venni, hogy adót fizetni kell. Azokkal a vállalkozásokkal, amelyek ezt elfogadják, semmi bajunk nincs. Másként kell hozzáállnunk azonban azokhoz, akik hallani sem akarnak ebbéli kötelezettségeikről. Sajnos, ilyenek nagyon sokan vannak. Elképesztő adatokkal tudunk szolgálni. A nagy infláció ellenére a vállalkozók kétharmada évek óta nem éri el a háromszázezer, illetve az egymillió forintos forgalmat, tehát saját bevallása szerint áfamentességet élvez. Négy éve tart a defláció a vállalkozások többségénél. Nem tudni, évek óta miből élnek, hogyan tartják fenn magukat.

— A költségként történő elszámolásra tág lehetőségük van a vállalkozóknak.

— Nem itt a baj. Egyszerűen nem vallják be a jövedelmet, illetve annak jelentős részét. Statisztikai felmérések igazolják, hogy minimum 100 milliárd forint éves bevételt titkolnak el.

— A magas elvonási rendszer nem ösztönöz a pontos adóbevallásra. Ha mindent becsületesen elszámolnak, bevallanak, akkor nem marad semmi hasznuk.

—: Nem vitatható, hogy az elvonási szint, főként a társadalombiz- tositási járulék miatt, rendkívül magas. De egyáltalán nem biztos, hogy az adómértékek esetleges csökkentésével az adóbevallási kedv növekszik.

— Mennyi ma az átlagos elvonási szint?

— A személyi jövedelmek 16 százalékát fizették be adóként 1990-ben.

— ön szerint hogyan lehet elérni, hogy a vállalkozók bevallják a jövedelmeiket?

— Fogadják el, hogy adózni kell. Természetesen, az adómorál kialakulását nem várhatjuk ölbe tett kézzel. Az adóigazgatás rendszere is némi javításra szorul. Kell a jogi segítség ahhoz, hogy megtaláljuk azokat a személyeket, akik nem adóznak. Jelenleg csak a meglévő bizonylatok alapján lehet ellenőrzéseket végezni. Ha a vállalkozásnak tökéletes a naplófőkönyve, illetve a mérlegkimutatása, akkor nem tehetünk semmit, akkor sem, ha tudjuk, hogy annak fele sem igaz.

— A személyi jövedelemadó bevallásánál is csak azt tudják ellenőrizni, ami az íven szerepel?

— A hivatalosan kifizetett pénzek egy néven összefutnak számitógépeinkben. Csak a nem regisztrált pénzekről, az innen-onnan szerzett, zsebbe jövőkről nem tudunk.

— Sok a panasz az adóellenőrökre. Állásfoglalások tömegét adja ki az APEH, amit az ellenőrök és a vállalkozások eltérően értelmeznek. Nagy az összevisz- szaság.

— Az állásfoglalások száma ma már nagyon minimális. Mindegyiket közzétesszük az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Értesítőben. Az pedig bárki számára hozzáférhető. Az adótörvények bevezetésekor, illetve módosításaikkor valóban rendkívül sok állásfoglalás született, egyszerűen azért, mert a törvények tökéletlenre sikerültek. A sűrűn változó adószabályok millió problémát okozták az adóalanyoknak is. Számos esetben egyszerűen nem szankcionáltuk az ebből eredő hibás adóbevallásokat, elszámolási pontatlanságokat.

— Mit tudnak tenni a roszz adószabályozás ellen, a végig- gondolatlanság az APEH-nek gondot okoz?

— Valóban, de nem akarunk beleszólni a jogszabályalkotásba. Reméljük, hogy egyszer eljutunk odáig, hogy a törvényi szabályozás csak keret jellegű lesz, és csak az ellenőrzés elveit rögzíti. Például a törvény csak annyit tartalmazna, hogy el lehet számolni költségként mindazokat a kiadásokat, amelyek az üzleti tevékenységgel kapcsolatosak. A többi az adóhatóság dolga lenne. Ez mindenütt a világon így működik. Ezzel ellentétben ma az ellenőrzési rendszer az 1988 előtti időszak állapotából kiinduló elveken nyugszik.

Az állami vállalatoknál csak do- kumentális ellenőrzést ismerték. Persze, mi sem voltunk felkészülve a vállalkozói kör ellenőrzésére. Az adóeljárási törvény módosítására azért van szükség, hogy a nem do- kumentális alapokon nyugvó ellenőrzés lehetővé váljon. Éz nem csak az adóhatóság érdeke.

— Jelenleg az APEH-nak kell bizonyítani az adócsalás, il• Egy srófra jár, akár adó-, akár szőlőprés... (Archív felvétel)

letve -eltitkolás tényét. Dokumentumokat szerezni arról, amiről nincs, elég nehéz.

— Ilyen a világon nincs. Hiába tudjuk a cégről, hogy az adóbevallása hamis, mert számla nélkül is dolgozott. Meg kell mondanunk, hogy kinek nem adott számlát.

— Mekkora az esély arra, hogy az adóeljárást minél hamarabb módosítsák?

— A költségvetés nem sokáig engedheti meg magának, hogy ekkora elmaradt bevételről lemondjon. Az adómértékeket tovább nem lehet emelni. Az adóbevétel növelésének egyetlen lehetséges útja az adózás alól eddig kivont jövedelmek utolérése és megadóztatása.

. — Az APEH nemrégiben

nyilvánosságra hozta az 1990. évi adóbevételek nagyságát és megoszlását. A számokból kiderült, hogy a befolyt pénz reálértékben nem növekedett. Pedig a személyi jövedelemadó átlagos elvonási szintje 14 százalékról 16 százalék fölé emelkedett, és a forgalmi adó bevételeinek növelésére kitalálták a nyugtaadási kötelezettséget. Bevált-c ez a nem éppen népszerű rendelkezés?

— Bármelyik boltba bemegy, az esetek 90 százalékában nem kap nyugtát. Nagy valószínűséggel a bevétel sem jelenik meg az adóbevallásban. A vállalkozók előre elkészítik adótervüket, a gazdasági év végén annyi adót vallanak be, amennyit előre megterveztek. Meg tudják tenni. Egy publikált tanulmányban olvastam, hogy a lakásépítések kapcsán kifizetett munkák átlagosan 60 százalékáról semmiféle nyugtát, számlát nem adnak.

Demcsák Mária