Petőfi Népe, 1991. július (46. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-23 / 171. szám
PETŐFI NÉPE 1991. július 23., 3. oldal MA, 14 ÓRAKOR Képviselő-testületi ülés Baján Az időpontot azért emeltem ki, mert dr. Kemény Attila szóvivő minden alkalommal hangsúlyozta, nagyon örülnének, ha a választó- polgárok minél nagyobb számban jelennének meg a mindig nyilvános képviselő-testületi ülésen, és személyesen tájékozódnának a város dolgairól. A mai ülésen két önkormányzati rendeletet módosít a testület. Néhány változtatás történik a Szervezeti és Működési Szabályzatban, illetve az idei költségvetésben. Éber András polgármester előterjeszti az Eötvös utca 6. szám alatti ház értékesítésének, illetve a Móricz Zsigmond utca 35. alatti húsbolt privatizációjának tervét. Dr. Csőke István, az egészségügyi és szociálpolitikai bizottság elnöke előadja A tüdő-, valamint a bőr- és nemibeteg-gondozó intézmények kiemelése az alapellátásból című napirendi pontot. Közérdeklődésre tarthatnak számot a múlt ülésen benyújtott interpellációkra adandó válaszok, például a taxistandok és az éjszakai csendháborítás dolgában. G. Z. Természetbúvárok Japánból Egyéves angliai nyelvtanfolyamon résztvevő tokiói fiatalok érkeznek csütörtökön Bajára, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola szervezésében. A vízügyi intézet kollégiumából indulnak majd naponta megyénk természetvédelmi területeire és városaiba, hogy megismerjék féltett kincseinket. A távol-keleti országból érkező fiatalok szívesen találkoznának angolt tanuló magyar fiúkkal, lányokkal. Kapcsolatfölvétel: Knézi Péter, PMMF Vízügyi Intézet, Baja. R-BESZELGETES KÜLFÖLDRŐL Hungary direct elnevezéssel a Magyar Távközlési Vállalat új szolgáltatást kínál a külföldön tartózkodó magyar állampolgároknak — tájékoztatta a Matáv illetékese az MTI-t. Az adott országban kijelölt szám hívásával közvetlenül elérhető a budapesti nemzetközi központ kezelője, aki a kért előfizetőt a hívott költségére (R-beszélgetésként) kapcsolja. Jelenleg ezt a szolgáltatást 9 országból — Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Japán, Olaszország, Svédország — vehetik igénybe az ott-tartózkodó magyarok. A közeljövőben további országok — például az NSZK és Kanada — bekapcsolódása is várható e szolgáltatási körbe. EGY JÓ TANÁCS! Ismét az Izsáki zsidó temetőről... > A gaztengerből alig látszanak ki az emlékkövek ... Furcsa módon, a helyi önkormányzat kiadásában megjelenő Izsáki Hírekben válaszolt a Petőfi Népe cikkére K. Szabó József polgármester. (Kovács Lajos izsáki olvasónk levele alapján június 29-én tettük szóvá a szemetes, gazos izsáki zsidó temető ügyét. Melynek a rendbetételét januárban, lapunk hasábjain ígérte meg. K. Szabó József. így szól a válasz: „A zsidó temető nem az önkormányzat tulajdona, tehát mi csak a tulajdonossal közreműködve tudjuk azt rendbe tenni. Személyesen kerestük föl Budapesten a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségét (a tulajdonost) 1991. január 16-án, amikor írásban rögzítve, a következőkben állapodtunk meg. Ők elvégzik a temető rendezését, a sírkövek helyreállítását 1991 év első felében, majd ezután, tehát csak utána, mi javaslatot teszünk a temetőgondnok személyére, akivel ők szerződést kötnek, oly módon, hogy a temető üres részét (kb. fele) mezőgazdasági művelés formájában hasznosíthatja. A tulajdonos eddig nem teljesítette a vállalását, ebből következik, hogy mi sem tudtuk tenni azt, amit vállaltunk. Mindezektől függetlenül nekünk, az önkormányzatnak kötelességünk rendet tartani, illetve tartatni! Mivel a vállalt határidő lejárt, újból megkeressük a tulajdonost és felszólítjuk vállalásának teljesítésére. Ha nem teljesíti azt, úgy valamilyen megoldást nekünk kell találni...” * Igazán nem kívánok beleszólni az izsáki polgármester dolgaiba. Ő és munkatársai tudják, hogy mi a legjobb módszer a temetők rendben tartásához. Annyit jegyeznék csak meg: ne utazgassanak újra és újra Budapestre az illetékesekhez, hogy „írásban rögzítve” meghatározzák a feladatokat. Küldjenek ki inkább fél napra egy parkgondozót és bízzák meg: tegye rendbe a zsidó temetőt. Kaszálják le a gazt, szedjék össze a szemetet a portányi területen. Lehet, hogy nem értek a községvezetés tudományához, de szerintem ilyen egyszerű ez . . . F. P. J. Filmvetítés után bibliai témák Ma este 7 órakor Kalocsán, a művelődési házban a Jézus elete című, háromrészes filmet vetítik. Ezt követően bibliai témákról lehet beszélgetni, budapesti, péceli, kalocsai keresztény fiatalok részvételével. Minden érdeklődőt szívesen látnak. Jön az olaj, csak drágábban Egyenletes kőolajellátásra számíthatnak a felhasználók, mert júliusban 170 ezer tonna kőolaj érkezik hazánkba a Szovjetunióból és további 250 ezer tonna kőolajat vásárolt júliusi szállításra az OKGT Iránból — mondotta Solti Károlyné, az OKGT munkatársa az MTI-nek. Közölte: a harmadik negyedévben az ország olajbeszerzéseiben várhatóan nem lesz fennakadás, ugyanis a szállításokról szóló szerződéseket már megkötötték. Eszerint a harmadik negyedévben a Szovjetunióból 600 ezer tonna kőolajat importál az OKGT, további 4—500 ezer tonnát pedig a mediterrán adriai térségből vásárol, amely az Adria-kőolajvezetéken érkezik az országba. Az első félévben összesen 2,6 millió tonna kőolajat vásárolt az OKGT, ebből 1,4 millió érkezett a Szovjetunióból. Jelenleg a feszült iraki helyzet miatt az energiahordozók ára ismét emelkedik a világpiacon: pénteken az energiahordozók ára átlépte a hordónkénti 20 dollárt. Az OKGT szakemberei egyelőre nem tudják megbecsülni sem, hogy ez a folyamat mennyire lesz tartós. Korábban — az előzetes prognózisok szerint —júliusra mélypontot ígértek a kőolaj árában a nemzetközi szakemberek, most pedig folyamatos áremelkedés tapasztalható. Az OKGT-ben közölték azt is: újabb üzemanyagár-csökkenés hazánkban semmiképpen sem várható, hiszen a jelenlegi termelői árak 4-5 forinttal alacsonyabbak, mint a világpiacon. (MTI) Lali, a problémás Varga Pétérné sok száz szerencsétlenül járt társával hónapokig rimánkodott „szerződött partnerei” képviselőinél, a helyi szövetkezet fölvásárlóinál: minél előbb vigyék el portájáról Lalit, a malacból túlsúlyos disznóvá serdült állatát. Hiába sírt és rimánkodott! A kánikulában életveszélybe került a 230 kilós Lali. Rossz volt nézni, ahogy ernyedten fekszik a szőrös húshegy az ütött- kopott akol betonaljzatán. Varga néni ott ült a hátsó udvar eperfája alatt és figyelte a vergődő állatot. Szuszog-e még? A hőség döglesztő volt. Nemrég azonban, végre, jó hírt hozott a szomszéd- asszonya. Viszik-veszik a túlsúlyos sertéseket is. Elbúcsúzott Lalitól, mert az ötödikre megígért időpontban valóban meg is jelent a kut- ricás autó. A drámai pillanatok azonban majdnem tragikusra váltottak. A mázsálásnál derült ki: a „partnerek” csak 210-ig vehetnek át, Lali pedig 230 kilós. A plusz húszas miatt eredménytelenül próbálkozna a vágóhíd felvételi vizsgáján. Sírás, összeroppanás! Végül kiderült: van megoldás. Elviszik a disznót, de 210 kilót írnak az elismervény re. így járnak túl a húsipari vállalat eszén. Ennyit igazán áldozhat valaki a kereskedelem oltárán. így is történt. De egyvalami azóta sem hagyja nyugodni Varga nénit. Ha meg lehet venni, miért nem lehet kifizetni a 210 és a 230 kiló különböze- tét? Farkas P. József JÖNNEK A TÖRÖKÖK! Mehetnének kamionvonattal is Szombaton Nagy, nyári nép- vándorlás című riportunkban azt a helyzetet ábrázoltuk, amelyet a hazafelé igyekvő török vendég- munkások áradata okoz országútjainkon. Megírtuk, hogy újabban a kamionok száma is a korábbi többszörösére nőtt — összhangban a politikai válsággal Jugoszláviában. Cikkünkre érdekes hozzászólást kaptunk. Magyarország ezen belül Bács-Kiskun megye — földrajzi helyzeténél fogva meghatározó szerepet tölt be a nyugat és a kelet közötti tranzitforgalomban. Ennek a hátrányait naponta érezhetjük, előnyeit ritkán élvezhetjük. Kecskeméten és a többi nagyvárosban súlyos, a lakosság számára egyre nehezebben elviselhető környezetrombolást és fokozott balesetveszélyt okoz. A kelet felé irnyuló kamionforgalom az Öböl-háború utáni újjáépítés miatt növekedett meg ugrásszerűen. A jugoszláviai polgárháborús helyzet miatt Magyarországon átvonuló törökök „hada”, a turizmus okozta időszaki csúcsok miatt az E5, Ml, M5, M0 egyre zsúfoltabb. Az elmúlt öt évben az északnyugat—délkelet viszonylatban közlekedő kamionszerelvények forgalma 60 százalékkal, ezen belül a török kamionok száma 187 százalékkal nőtt — és ezek még az Öböl-háború előtti adatok. Az úthálózat fejlesztésének, korszerűsítésének hiánya miatt a megnöveke• Egyszerű és nagyszerű: ilyen a kamionvivő vonat. dett átmenőforgalom számos veszélyt rejt magában. Azonnal tenni kellene valamit! És van is megoldás! A megoldást keresve a szomszédos Ausztria tranzitforgalmát célszerű tanulmányozni. Ausztriában az átmenő kamionforgalom csökkentése érdekében a vasút — jelentős állami támogatás segítségével — kiépítette az úgynevezett gördülő országút kombinált közúti-vasúti szállítási rendszerét. Ezzel a kamionszerelvények jelentős részét a vasútra terelte. A speciális kamionszállító vonat egyszerre 18 pótkocsis kamiont képes magával vinni, a be- és kirakodás ideje 25-25 perc. Jelenleg a Graz —Regensburg és a Wien—Regensburg közötti szakaszon közlekednek a vonatok (naponta 4-4 pár) Sürgető feladat lenne a Bécsig, Grazig közlekedő kamionszállító vonatok útjának meghosszabbítása Szegedig vagy Belgrádig, hiszen a nemzetközi közúti forgalom vasútra terelésével az utak zsúfoltsága és a környezeti ártalmak egyaránt csökkenthetők. Nőhetne a közúti közlekedés biztonsága, nőhetne a jármüvek élettartama. A kombinált fuvarozás gyorsabb a hagyományosnál, fajlagos energiaigénye természetesen lényegesen alacsonyabb. Bevezetésének akadálya a speciális vasúti kocsik hiánya, illetve az állam ellenérdekeltsége: az üzemanyag árába foglalt adóból olyan jelentősek a bevételek, amelyek a jelek szerint inkább a forgalom további növelése mellett, nem pedig más módszerek bevezetése mellett szólnak. A szakembernek azonban föl kell emelnie a szavát: a késlekedésért mindennap emberéletekkel fizetünk. Gyuricza Gyula közi.műszaki tanár VELEMENYEK — SZABADON Ki üldöz kit? Félve nyúlok toliamért, hogy a P. N. június 16-án megjelent cikkéhez kapcsolódó véleményem papírra vessem. Igazgatóválasztásról van ugyanis szó, s manapság pedagógusokról vagy jót, vagy semmit! (Lassan külön társadalom lesznek a társadalomban!) Úgy érzem azonban, hogy a felvetett probléma túlnőtt az intézmények falain, általánosságban szól a vezetőváltásról. A megjelent reagálásokat olvasva, érzékelhetően több szálon fut az ügy: kinek van joga és kinek nincs, boszorkányüldözés vagy rendszer- váltás, miért szavaz a testület majdnem egyhangúan a jól bevált vezetőre, miért nincs több bátor pályázó stb. Megítélésem szerint a körülmények, a történelmi háttér magyarázattal szolgál. Mert kinek van joga, írott joga intézményvezetőt választani? — Akinek ezt a jogot a soron levő hatalom biztosítja! Azt kellene vizsgálni, kinek van joga a lelkiismeret törvénye szerint igazgatót választani! Egy biztos: a testület nem lehet a döntésre jogosultság kizárólagos birtokosa! Józan paraszti ész szerint ugyanis egy iskolában talán mégsem az a legfontosabb, mi a legjobb a tanároknak! Ugyanis felfordult világunkban is a gyerekekért van az iskola! (Szívem szerint én a gyerekekre bíznám a választást.) A jog tehát nem lehet egyedüli meghatározó a választásnál. Boszorkányüldözés! (Nem unjuk még?) Vajon ki üldöz és kit?! — Furcsa módon most „farkas”-t kiált az, akit sok évvel ezelőtt — szakmailag jól vagy rosszul felkészült, rátermett vagy kevésbé rátermett kollégái közül — vezető posztra emelt a Hatalom, mert megbízható jó káder volt! Tessék mondani, mikor rúghatnak labdába a letűnt Hatalom által mellőzött, félreállított, szakmailag és emberileg egyaránt alkalmasok?! Ki mer itt még mindig boszorkányüldözésről beszélni, amikor tízezrek „állnak fel” a vétlenek közül, mert a most farkast kiabáló vezetők jóvoltából odajutott az ország, ahol most van! Ennyire jó kis, közép- és felső vezetőkkel volt megáldva ez az ország? (El sem merem képzelni, hova jutott volna az ország, ha mindenütt dilettánsok ültek volna!) És ki törődik a mellőzöttekkel? Értük ki sír? Rájuk mikor kerül sor? A következő rendszerváltásban? Miért kellene hagynunk, hogy aki a múltban jól profitált alkalmazkodó képességéből, most is megtehesse? Miért csinálunk még mindig ügyet abból, ha egy (intézmény)vezetőnek fel kell állnia a helyéről? A rendszerváltáshoz hozzá kell tartoznia a személycseréknek is! A rostálással viszont együtt jár, hogy néha ocsú közé hull a tiszta búza is! A demokrácia biztosítja az embereknek a vállalkozás lehetőségét. Vállalkozzanak! Hosszú évek során szerzett tapasztalataikat most kamatoztathatják. Ha igazán rátermettek, szakmailag jól képzettek, nincs félnivalójuk! Á múltból ittmaradt (intézmény)- vezetők 5-10-15 stb. éve ülnek székeikben, ahová—kevés kivételtől eltekintve — elsősorban jó káderként kerültek. (Természetesen ez nem zárja ki a jó szakember lehetőségét.) Nyilvánvaló, hogy módjuk, lehetőségük, sőt talán kötelességük volt megbízható, elvárásuknak megfelelő, szellemiségükkel azonosulni tudó munkatársakkal körülvenni magukat. (Aki ugyanis nem állt be a sorba, az vagy elment, vagy passzivitásba vonult.) Hiszi, hiheti-e bárki, hogy ez a jól kialakított gárda lecseréli vezetőjét?! Akad-e egy ilyen testületben egy balek, aki föláll és azt mondja: semmi esélyem ugyan a győzelemre, de kiütöm én a volt vezetőt, ha addig élek is! Olyan nagy baj az, ha — ahol mód nyílott rá — lecserélik a vezetőket? (Marad még belőlük bőségesen! Megérne egy misét szociológiai fölmérést végezni, hány volt pártállami kis, közép- és magasszintű vezető (intézményvezető) ténferegazutcán munkanélküliként!) Sirassuk egy kicsit a sosem- volt-vezető-beosztásúakat, a tisztességesen dolgozó és tisztességesen megélni nem tudókat, akik a múlt bűnei miatt lassan reményüket is elveszítik! Még nem vagyunk elegen, akik hisszük, hogy az elmúlt évek viszonylagos jólétének igen súlyos árát most fizetjük meg! Sokan hiszik még, hogy súlyos terheink a rendszerváltás következményei! Még nem vagyunk elegen, akik nem hisz- sziik, hogy az (intézmény)vezetők nem csupa feddhetetlen szakemberek! Sokan nem hiszik még, hogy a számlát akkor is benyújtották volna, ha minden marad a régiben. Még nem vagyunk elegen, akik elég erőt érzünk magunkban a változtatásra. A világ folyton változik: korok, emberek jönnek, mennek. S mi úgy akarunk rendszerváltást, hogy fordítunk egyet a köpönyegen? (Akárhányat!) Vagy visszamegyünk oda, ahonnan valójában még el sem igen indultunk? Derdák Alajosné Ballószög, Jókai u. 5. TALLÓZÓ Pestről manipuláló csetnikek? A fenti címmel közölt — kérdőjel nélkül — tegnapi számában az Új Magyarország egy példátlanul éles hangú cikket a szlavóniai, magyarlakta Kó- rógy falu blokádjának és a magyar tömegtájékoztatás megtartásának összefüggéseiről. Az interjúban Szaniszló Ferenc újságíró, aki a Panoráma forgatócsoportjával július 9-én bejutott az ostrom alatt tartott Kórógyra, azt mondja, hogy filmjük hatására és a magyar diplomácia közbelépésre a faluban helyreállt a béke. Néhány nap múltán viszont a vajdasági Magyar Szó egy cikkében hangulatkeltéssel vádolta a Panorámát, s a Belgrádból cenzúrázott írást két magyar napilap (a Népszabadság és a Magyar Hírlap) is szó szerint átvette. Ennek nyomán vették ismét tűz alá a falut — állítja Szaniszló Ferenc, s véleménye szerint „az igazi csetnikek itt ülnek a budapesti íróasztaloknál, s ők talán azoknál is veszélyesebbek, mint akik az orrunk alá szorították géppisztolyaikat". Az alábbiakban a Magyar Szó cikkének itthoni megjelenését követő helyzetről szóló részletet közöljük a cikkből: „E két újság a szerb befolyás alatt álló lap Budapesten üldögélő tudósítójától vette át a kórógyi helyzetelemzést. Ezzel megtévesztették az olvasókat, hiszen azok azt hihették: a Magyar Szó a jugoszláviai magyarság véleményét tükrözi, ami egyáltalán nem igaz. Ennek az aljas manipulációnak 900 kórógyi látja a kárát, hiszen Belgrád, fölbuzdul- va azon, hogy Magyarországon megkérdőjelezik a Panoráma tudósításainak hitelességét és élesen támadják a magyar kormányt, azonnal fölrúgták a békét, és aknatűz alá vették Kórógyot. Kedden, 16-án ismételten bejutottunk Kórógyra. Azonnal hívtam a Kossuth Rádió Krónika szerkesztőségét azzal, hogy megint lövik a falut és a helyszínről tájékoztattam a hallgatókat. A Krónika, amely az ominózus cikkek megjelenése előtt örömmel fogadta helyszíni tudósításaimat, most közölte: nem kéri. van már Kórógyról tudósítás. — Újvidékről. Vagyis 100 kilométerről távolabbról, a Horvátországgal ellenséges Szerbiából, ahonnan a falut ostromló csetnikek a parancsokat kapják. Ezzel zárul be az a blokád, amelyet a magyarországi tömegtájékoztatás vont Kórógy köré. Tehetetlenül ültem Kórógy közepén, nem tájékoztathattam a valóságról Magyarországot, mert megakadályozott a magyar nemzeti rádió, azaz valakinek az utasítását végrehajtó szerkesztője.- A kormány és a Panoráma iránt érzett gyűlöletük egyszerűen odavetett 900 magyart a csetnikek önkényének, csakhogy igazolva lássák: jogosan támadták és támadják a kormányt a fegyverszállítás, illetve Jugoszlávia külpolitikája miatt.”
