Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-06 / 131. szám

PETŐFI Nt PE 1991. június 6., 5. oldal BRÜSSZELI INFORMÁCIÓ: 9,2 milliárd dollárra számíthat Magyarország Az OECD 27,5 ECU értékű segélyt tervez Kelet-Európának — írja a brüsszeli EK-bizottság titkárságára hi­vatkozva a „Der Standard” keddi szá­ma. A 27,5 milliárdból 5,6 milliárd a visz­­sza nem fizetendő támogatás, a hitelek beleértve az exporthiteleket is nagysága tíz milliárd dollár, a nemzet­közi pénzintézetek, köztük a Nemzet­közi Valutaalap hitelkerete 4,6 milliárd dollár. Ebből az összegből a röviddel ezelőtt megalapított Európai Fejleszté­si és Újjáépítési Bank bejegyzett tőkéje 8,2 milliárd ECU. A hírek szerint a segély 40 százalékát Lengyelország, 27 százalékát Magyar­­ország kapja, ez hazánk esetében 7,725 ECU-t jelenthet. (Dollárban számítva az összeg kb. 9,2 milliárd dollárnak felelne meg.) A segély majdnem 65 százaléka szár­mazik az Európai Közösség országai­tól, Németország az egész segélynek kb. ötödét adja. A japán részesedés ÍO, az amerikai 8,5 százalékos. Ferenczy Europress SOKAN MÉG MA IS FÉLNEK ... A legnemesebb társadalmi munka A II. világháború áldozatainak felkutatása A Petőfi Népében most közöljük a II. világháború áldozatainak felkutatá­sára meghirdetett kezdeményezés szö­vegét, illetve az adatlapot. Szerkesztő­ségünkbe is beküldhető a kitöltött adatlap, ugyanakkor Mező István meg­adott címére is postázható. Az alábbi­akban Mező úr nyilatkozik eddigi ta­pasztalatairól. — A II. világháború áldozatainak felkutatására közzétett felhívás, illetve adatlap több újságban is napvilágot látott már — mondja a nyugállományú alezredes. — Ennek ellenére sokan sze­mélyesen is felkeresnek, sok-sok fény­képet hoznak magukkal, hogy bizo­nyítsák, ott jártak a frontokon. Még egyszer hangsúlyoznám, ezúttal az ál­dozatokról van szó, vagyis azok neveit gyűjtjük egybe, akik elestek a fronto­kon, hadifogságban, málenki roboton voltak és ott haltak meg, de a megsem­misítő táborokba elhurcoltak, a bom­batalálatok következtében meghaltak is világháborús áldozatok. — Miért vállalta a gyűjtést? — Egy esztendővel ezelőtt kerestek meg Budapestről, a hadtörténeti inté­zettől, hogy vállalnám-e az adatgyűj­tést. Elsőre igent mondtam. Negyven­éves szolgálati időm alatt több társa­dalmi munkát végeztem, de állíthatom, e mostani közülük a legértelmesebb, a legnemesebb. — Hányán jelentkeztek eddig? — Mintegy 500—600-an juttatták vissza a kitöltött adatlapot. Herceg­­szántóról, Kömpöcről, Újtelekről so­kan visszajeleztek már. Szabadszállá­son Tóth Sándor, Öregcsertőn dr. Csó­­ti András, Vaskúton Szakács Gyula állította össze az áldozatok névsorát. nJó lenne; ha a helyi lapok is közölnék az iménti felhívást és adatlapot, hogy 1 minél többen tudnának erről a nemés kezdeményezésről. Előre látom a maj­dan megjelenő könyv szomorú sorsát: sokan kifogásolni fogfák, hogy kima­radtak a névsorokból. Nos, ezért kelle­ne most a lehető legpontosabb munkát végezni. — Tapasztalatok? — Hallottam, hogy sok ember bizal­matlan, fél attól, hogy az elkészült lis­tát más célokra használjuk. Nehéz a beidegződéseket megváltoztatni, de azért bizakodunk. (borz) A Hadtörténeti Intézet és Múze­um folytatja a II. világháború kato­nai és polgári áldozatainak össze­írását, adatgyűjtését. A Hadtörténe­ti Intézet tervezi az 1990-es évek ele­jén megjelentetni az áldozatok jegy­zékét egy nagy, országos adatokat megyénként tartalmazó kötetben. A megyére vonatkozó adatok tel­jességének biztosítása érdekében kérjük a lakosságot, hogy az adat­­gyűjtő-összeíró munkában vegyen részt. A nemes tevékenységre jelent­kezők személyesen vagy írásban je­lentkezzenek az alábbi címen: Mező István ny. alez. 6000 Kecskemét, Fürst S. u. 2. Tel.: 76/23-129. Kérjük, hogy az adatgyűjtő mun­kát a mellékelt adatlap kitöltésével és a megyei ügyintézőhöz való eljut­tatásával segítsék. Ha több adatlap­ra van szükség, hasonlókat készítse­nek vagy kérjenek az ügyintézőtől. A félreértések elkerülése végett közöljük, hogy az elhunyt honfitár­saink adatairól van szó. Minden olyan személy adatára szükség van, aki a frontokon mint katona, fog­ságban mint hadifogoly, vagy munkára elvitt polgári személyként vesztette életét. Azon polgári áldo­zatok adataira is szükség van, akik a lakóhelyükön harccselekmény so­rán (belövés, bombázás stb.) huny­tak el. Az elhurcolt és a fasiszta koncentrációs táborokban megölt honfitársaink adatai is szükségesek. Régi adósságainkat törlesztjük e munkával a háború áldozatává vált honfitársaink iránt. Az Országos Emlékbizottságtól nyert informá­ció alapján közöljük, hogy valószí­nűleg az emlékkönyv tartalmazni fogja azon személyek nevét is, akik önzetlen társadalmi munkájukkal elősegítették az adatgyűjtés ered­ményességét. ADATLAP Név: ......................................... szül. év, hó, nap: ........................ szül. helye: ....................................... Anyja neve: ................................................................ Legutolsó lakóhelye: ................................................ Katonai' áldozatoknál: rendfokozata: ...................... csapatteste: ....................... (esetleg tábori posta száma:) ................... Halál oka: ....................... (harccselekményben, bombázásban, kivégzés, felkoncolás stb.) Halál helye, éve: ...................... (hadifogság, internálás, ismeretlen stb.) Megjegyzés: Kérjük írógéppel vagy nyomtatott nagybetűvel kitölteni! adatgyűjtő aláírása HERZOG: YACHTJAINK GYAKRAN HÚZTAK EL EGYMÁS MELLETT Izrael tárgyalni akar Eilat és Akaba igencsak közel van egymáshoz, s Chaim Herzog izraeli ál­lamelnök bízik abban, hogy a két szomszédország sincs távolabb attól, hogy megkezdődjenek a Jeruzsálemben oly régen várt tárgyalások Jordániával. Egy héttel magyarországi hivatalos lá­togatása — egy újabb magyar—izraeli premier — előtt egyebek között erről beszélgetett jeruzsálemi rezidenciáján Izrael állam elnöke az Atlantic Sajtó­­szolgálat munkatársával. Az alábbiak­ban ennek a beszélgetésnek a fonto­sabb részleteit közöljük. Herzog egyébként 75 éves, s ő a ha­todik az izraeli államfők sorában. ír származású lévén, a második világhá­borúban a brit hadsereg tisztje volt, de ezt megelőzően már jogot tanult Lon­donban és Jeruzsálemben. Később az izraeli hadsereg hírszerzőfőnöke lett. majd katonai attasé Washingtonban és Ottawában, azt követően pedig ENSZ- nagykövet. Több más tisztséget is be­töltött, így a legtapasztaltabb izraeli politikusok közé számított 1983-ban, amikor elnökké választották. Az inter­jú időpontjában az elnököt is az foglal­koztatta leginkább, ami a nemzetközi sajtót: Ammanból bizonytalan jelzések érkeztek arról, hogy Jordánia esetleg kész lenne közvetlen tárgyalásokat folytatni Izraellel. Első kérdésünk ter­mészetesen erre vonatkozott: — Csak üdvözölni tudom ezeket a jelzéseket, akkor is, ha netán kiderül, hogy csak próbaléggömbök voltak — mondta az elnök. — Meggyőződésem, hogy szükség van a nyílt tárgyalásokra Izrael és szomszédai között, s a „nyílt” szót itt külön szeretném aláhúzni. Sok függ a többi arab ország reagálásától. Remélem, az nem lesz ellenséges. An­nak idején forradalmi tett volt Szadat elnök jeruzsálemi látogatása. Kairó­ban, az arab világ és az Arab Liga központjában ma is ki van tűzve az izraeli zászló, mert ez az ország diplo­máciai kapcsolatot létesített velünk. Kedvező jelnek tekintem, hogy ennek dacára a radikális Szíria is felállított ott követséget. — Husszein jordán király szeret va­dászrepülőgépeket vezetni, ön szintén repül. Talán nem lennének nehéz tár­gyalópartnerei egymásnak .. . — Úgy tudom, Husszein mostaná­ban nem katonai repülőgépeket ve­zet.. . És vannak más közös érdeklő­dési területek is. Annak idején ő Aka­­bában hajtott végre tengeri ejtőernyős ugrásokat, én meg Eilatban. Ugyan­ezekből a kikötőkből indultunk vitor­lázni is, s nem egyszer előfordult, hogy yachtjaink elhúztak egymás mellett. — Ön kész megállítani a hajóját, el­nök úr? — Természetesen. És minden izraeli vezető kész erre. Készek vagyunk bár­mikor és bárhol tárgyalásokat kezdeni Jordániával. — Beleértve a területi kérdést is? Egyáltalán: érvényes még a „területet - békéért" elve? — Erről annyit mondhatok, hogy az izraeli politikában jelenleg megosztott­ság van ebben a kérdésben. En mint államfő ezért nem is nyilatkozhatok erről, amíg a Knesszet állást nem fog­lal. De ez a körülmény nem akadályoz­hatja meg a közvetlen tárgyalásokat. Izrael ugyanis a megoldás első fázisa­ként kész autonómiát adni a paleszti­noknak, s e tekintetben nincsenek né­zetkülönbségek. — Az arab-izraeli háborúk című könyvében ön kifejti, hogy a közel-keleti válság a kelet-nyugati konfrontáció ré­sze volt. Ebben most óriási változások vannak. Mi lesz a Közel-Kelettel? — Ha ön valamiféle új rendről be­szél, amiről mostanság elég sókat írnak a Közel-Kelet vonatkozásában, akkor nem értünk egyet. Személyes vélemé­nyem szerint ez illúzió, és azt hiszem, ilyen illúzióik azoknak vannak csak, akik nem nagyon ismerik ezt a térséget. Ebben a térségben ugyanis néha egyet­len éjszaka alatt változnak vélemények és álláspontok. És őszintén megmon­dom, egyébként sem látom jelét semmi­féle új rendnek. Mégpedig azért nem, mert minden arab ország a saját érde­keiből indul ki. — Elnök úr, ön a legközelebbi napok­ban Magyarországra utazik. Miért ép­pen hozzánk vezet az útja? — Mondhatnám azért, mert Ma­gyarország volt az első, mely meghí­vott. És valóban így van, mert Havel csehszlovák elnök arra kért, hogy Csehszlovákiába a nyár végén utazzak, mert akkor lesznek ott olyan esemé­nyek, amelyeken szívesen látnának. Walesa, a lengyel elnök két héttel eze­lőtt járt itt nálam. Ennek ellenére sze­retném hangsúlyozni: ennek a válasz­tásnak, hogy először önökhöz utazom, van jelentősége. Magyarország nagyon fontos ország a számunkra, mellyel el­sőként tudtuk helyreállítani diplomá­ciai kapcsolatainkat, amellyel jól fejlő­dő kereskedelmi kapcsolataink van­nak, s amelynek sokat tudunk segíteni a nyugati integrációhoz való csatlako­zásban, hiszen Izrael például társult tagja az Európai Közösségnek, mely­hez Magyarország csatlakozni kíván. — Milyen érzésekkel készül erre a: útra? — Nagy örömmel utazom Budapest­re. Ismerem a magyarországi zsidóság hosszú történetét, s büszke vagyok arra a hozzájárulásra, amellyel a zsidók a magyar fejlődést segítették, amint arra is, amit Izrael állam kapott a magyar származású izraelitáktól. És még soká­ig sorolhatnám azokat a körülménye­ket, amelyek ezt az utazást számomra oly vonzóvá teszik. Készülök erre az útra. Könyveket olvasok és filmeket nézek Magyarországról. És ezek alap­ján is azt mondhatom, nem félek a csa­lódástól. — Elnök úr, köszönöm az interjút. Viszontlátásra Budapesten. Bokor Pál (Jeruzsálem) (Straszer András képriportja) Vasmarcsa meghalt A kecskeméti Vasmarcsáról mindig Gólem jutott az eszembe. Nemcsak ir­datlan méretei, amorf, eltúlzott idomai és hangsúlyozott nőietlensége miatt, hanem azért is, mert volt egy olyan kényszerképzetem, hogy egyszer leszáll a talapzatáról. Lelép, dörgő lépteivel végig masíroz a Szabadság téren, (mely fogalmat állítólag szimbolizálni hiva­tott), talpa dobbanásába bcleremegnek a kirakatok, madárcsapatok röppen­nek föl a fákról, itt-ott beomlik az út­test. Elindul, s évtizedeken át előre me­redő. harcba hívó ujjúval összegyűjti a hozzá hasonló szobrokat, hogy valami hőstettet vigyenek véghez. De ez már horror, miként Gólem története is. A napokban valóban elindult. Vas­marcsa megmozdulása azonban nem azt jelentette, hogy életrekelt a szobor, hanem, hogy meghalt. Az ideje lejárt, teherautóra rakták, ki tudja hol fog nyugodni. Csúnya volt szegény, de hatalmas és félelmetes, ezért sajnálni nincs ked­vünk. Béke poraira. — hámori — ELVONULTAK A KATÓNAK (3) Üzemeltető a szovjet hadsereg A kecskeméti polgármesteri hivatal­ban vaskos iratgyűjtőben őrzik az itt állomásozó vendégalakulatok és a volt városi tanács tárgyalásainak, egyezsé­geinek jegyzőkönyveit. Megkértem Koltai Gyuláné főmérnök csoportve­zetőt, átadási-átvételi ügyek egyik szakértőjét; segítse néhány irat bemu­tatásával olvasóink tájékoztatását. Tábornoki aláírások 1972. május 16-án állapodtak meg a Honvéd téri parancsnokság és laktanya valamint 104 lakás kiürítésének feltéte­leiről. Tekintélyes vezetők, parancsno­kok hitelesítették aláírásukkal az 5-5 magyar illetve orosz nyelven készített okiratot. Magyar részről Reile Géza tanácselnök, Borsos György városi párttitkár (jogilag mi köze volt az MSZMP-nek az alkuhoz?), Ettig Antal ezredes, szovjet alakulat nevében L. M. Bojcsenko ezredes pecsétes aláírása ér­vényesítette az egyezséget. A Honvé­delmi Minisztérium képviseletében Szűcs László vezérőrnagy, szovjet rész­ről B. Petrovics Ivanov, a Déli Hadse­regcsoport parancsnoka láttamozta az alkut. Eszerint a felek egyetértettek abban, hogy az E5-ös növekvő forgalma, a városrendezési tervek miatt célszerű a Honvéd téri bázis megszüntetése. A várost csúfító, patkányfészkes omla­­tag épületekkel zsúfolt területért ugyanakkora telket és ugyanannyi be­épített légköbmétert kapnak a vendég­alakulatok. A magyar honvédség köz­reműködésével a homokbányái szovjet laktanyát 100 x 350 méteres földsávval bővítik. (A szanálási költségek a városi tanácsot terhelik. Építsünk körleteket, lakásokat A szovjet igények (!) és a magyar katonai elhelyezési normák figyelembe vételével 5990 négyzetméternyi elhelye­zési és parancsnoki körletet építenek a magyarok. A költségek 35-35 százalé­kát a Honvédelmi Minisztérium és a városi tanács vállalja. A többit a megfei tanács fizeti. (A megyeszékhely szűkös költségvetését 1972 és 1974 között több mint száz összkomfortos, két szobás lakás árával, több mint 10 millió fo­rinttal csapolta meg a városi tulajdon­jog visszaszerzése, néhány szovjet egy­ség elhelyezési körülményeinek a javí­tása. írásban rögzítették az építési és átadási határidőket. (Jó néhány milliót vitt el a felháborítóan leromlott álla­potban visszaadott parancsnoki épület felújítása is.) A megyeszékhelyen a hetvenes évek elején döntöttek a szovjet családok ré­szére lefoglalt lakások egy részének ki­ürítéséről. Valamit valamiért. Szóba sem került ezek kitakaríttatása, újra­­fcstetésc. Azt viszont előírták, hogy a „cserébe”, a magyarok pénztárcájának terhére épülő két lakóház mindegyik lakása összkomfortos legyen. Meg­szabták, hogy az Országos Tervhivatal, a megyei és a városi tanács milyen arányban fizeti a nem csekély költsége­ket. A szovjetek a kiürített 104 lakás helyett kért 1U8 lakásból csak 4 több­letlakás költségeit vállalták. Nyomaté­kosan hangsúlyozták: ezt, de csak csak ezt fizetik. T ulajdonosa a magyar állam A 32176/1976. számú megállapodás a szovjet tiszti klub (volt iparos otthon) és a Szent Imre (volt Zója) utcai iskola megűrítésének felvételeiről intézkedett. A tárgyaláson a helyi vezetőkön kívül részt vett a Magyar Néphadsereg Fönn tartási Főnöksége és természete­sen a Szovjet Katonai Parancsnokság is. Meghatározták, hogy a hozzájárulá­sokat az Állami Fejlesztési Bank 792- 2702 beruházási számlára kell befizet­ni. További kutatást igényel annak megállapítása, hogy a magyar—szovjet helyi megállapodásokról, a költség át­vállalásokról, egyéb kötelezettségekről mennyit tudtak a végrehajtó bizottsá­gok, a tanácstestületek. Annyi biztos, hogy 1976. február 18-án Tohay László általános elnökhelyettes előterjesztésé­ben a megyei tanács végrehajtó bizott­sága megtárgyalta (tudomásul vette!) a két héttel korábban aláírt egyezséget. Megszavazták 12 millió átutalását. A HM 6 milliót adott. Az építkezési költségek felét a szovjet fél állta. (Ko­rábbi szóbeli tájékoztatás szerint azon­ban a kecskeméti tanács „lelépést” fize­tett az iskoláért és az iparos otthonért.) Az egyezség rögzítette: az új homok­bányái létesítmények — az iskola és a színházterem — üzemeltetője a szovjet hadsereg, tulajdonosa a magyar állam. Alig hat esztendeje egyeztek meg a volt üzemanyagraktár átadásáról. Az Agrober által tervezett új tárolók építé­si költségeinek felét, csaknem 23 millió forintot az Országos Tervhivatal állta. (Céltámogatásként átutalták a városi tanács számlájára.) A városi és a me­gyei tanács egyaránt 11-11 millió forin­tot adott. Heltai Nándor (Folytatjuk) © Ilyen állapotban került újra eredeti tulajdonba a I lonvéd téri parancsnoki épület. (Straszer András felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom