Petőfi Népe, 1991. június (46. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-18 / 141. szám

PETŐFI NÉPE 1991. június 18., 3. oldal SZÁZÖTVENMILLIÓ LORINT KELLENE Segít-e a Csecsem őotthon A lapítvány? A magukra maradt gyerekeket me­gyénkben három csecsemőotthon fo­gadja be. Az itt folyó gondozás első és legfontosabb célja, hogy a krízis­­helyzetben bekerült gyerekeket lelki­leg talpra állítsák, érzelmi stabilitást, biztonságérzetet teremtsenek szá­mukra. Ezért az itt élőkkel csecsemő­koruktól ugyanazok a gondozónők foglalkoznak, helyettesítésről még al­kalmilag sem lehet szó. A legfeljebb nyolcas létszámú csoportokban a ne­velők a fürdetés, tisztába tevés, cu­­miztatás, etetés után teszik le a jólla­kott babát, csak azután veszik kar­jukra a másikat. A folyamatos kap­csolat közben nyílik alkalom a kom­munikációra, kapcsolatteremtésre, beszélgetésre és a beszéltetésre. Az ide került gyerekek azonban a legnagyobb igyekezet ellenére is csak viszonylagos érzelmi stabilitást kap­nak, mert a teljességhez hiányoznak az alapvető környezeti feltételek. A csecsemőotthon három kecskeméti telephelye közül csupán az egyik al­kalmas az újszülöttek befogadására, ellátására. így a folyamatosan érkező új lakók kiszorítják az épületből a nagyobb, már tipegő társaikat. A költözködés, amely még a család­ban élő gyerekeknek is kisebbfajta megrázkódtatást okoz, fölborítja a csecsemőgondozóban nevelkedők ér­zelmi világát, biztonságérzetét, még akkor is, ha az új szállásra az állandó gondozók velük tartanak. Emellett maguk az épületek sem alkalmasak a funkcióra. Nemcsak azért, mert a négyzetmétereket te­kintve nem adnak kellő életteret, mozgásteret a testi-szellemi fejlődés­hez. Hanem mert hiányoznak belő­lük a gondozáshoz szükséges legalap­vetőbb tárgyi feltételek: a szobához üvegfallal elválasztott „fürdőszoba”, terem és udvar. Az üvegfal, melynek két oldalán a gyerek is, a felnőtt is állandóan látja egymást, a rövid tá­voliét alatt is biztonságérzetet, meg­nyugtatást ad. Mindez azonban elér­hetetlen álom az itt dolgozók számá­ra, különösen azoknak, akik a Ló­­rántffy utcai épület emeletéről na­ponta egyenként — a többi gyereket magára hagyva - cipelik le a tipegő­ket a lépcsőről a füves udvarra. Pedig a megoldás — elviekben — nagyon egyszerű: egyetlen megfelelő alapte­rületű megyei intézet, s az újszülöttek és a nagyobbacskák megfelelő kör­nyezeti-tárgyi feltételek között növe­kednének. Az optimális fejlődéshez, a teljes élethez minden gyereknek joga van mondja dr. Molnár Hona, a megyei csecsemőgondozók főorvosnője. Ezért hoztuk létre tavalyelőtt a Cse­csemőotthon Alapítványt. Indulótő­kéhez az Árva és Hátrányos Helyzetű Gyermekek Világszövetsége nevű szervezet elnökének adománya mellé az akkori megyei tanácstól kétmilliót és remek tervdokumentációt kap­tunk. Elvileg telekkel is rendelkezünk már, hiszen a megyei kórház nem zár­kózott el attól, hogy az új otthon a területén kapjon helyet. Karácsony után egy Szabó László nevű vállalko­zó küldött ötszázezer forintot, a me­gyei OTP pedig százezret. Az új épü­let felépítéséhez azonban — sajnos 150 millió forintra van szükség, így amellett, hogy minden személyes hazai és külföldi kapcsolatunkat lat­ba vetve gyűjtögetünk — nem sok reményünk van arra, hogy az anyagi hátteret megszerezzük. Hogy az ál­munk álom marad-c, vagy megvaló­sul, azt hiszem, elsősorban a megyei önkormányzaton múlik. Egy „kívül­állónak” nehéz ugyan meglátnia, hogy miért olyan égetően fontos egy új csecsemőotthon, azt azonban talán valamennyien megértik majd, hogy a gyerekek lelki károsodása egy életre kihat, s a spórolásnak már 10-15 év múlva beláthatatlan következményei lehetnek. Fejes Mária NEM AKARNAK HUSZONNÉGYEK LENNI A Közös Piac kapujában Idehaza az egyik mindig rágható közgazdasági csont: mikor lépünk be a Közös Piacba? Politikusa­ink szinte hetente nyilatkoznak erről, újabb és újabb évszámokkal biztatnak, s az idelátogató államférfiak is meg-megajándékoznak bennünket egy-egy szerin­tük lehetséges vagy kívánatos dátummal. Érdemes ezek után szemügyre venni, miként gon­dolkodnak erről a dologról a Közös Piac szakértői, azok a szakemberek, akik majd a tényleges döntést megalapozó dokumentumokat, javaslatokat elkészí­tik. Az International Herald Tribune azt írja, hogy az Európai Közösséghez csatlakozni kívánók sora las­san körbeéri a házat, hiszen ha valóra válna a jelent­kezők óhaja, néhány éven belül a most 12 tagú EK 22, vagy akár 26 tagúra bővülne. A lap szerint eljött az idő arra, hogy megálljt parancsoljanak az EK növekedésének. Hiszen nem csak mi, magyarok szeretnénk bejutni a közösségbe, várólistán van Ausztria, Svédország hónapokon belül jelentkezik, őt követi Norvégia, és valószínűleg Finnország. Törökországot egyszer már elutasították, de tovább reménykedik, akárcsak Cip­rus és Málta. Svájcban heves vita dúl a belépésről, de várhatóan ők is jelentkeznek. A volt szocialista orszá­gok közül Lengyelország, Magyarország és Csehszlo­vákia már jelentkezett, de hasonló lépést várnak Bul­gáriától és Romániától, sőt Jugoszláviával is számol­nak. Brüsszelben pedig egyre nagyobb gondban van­nak. Az ugyanis máris látszik, hogy ha ennyi jelentke­zőt befogadnak, akkor vége a mai Közös Piacnak. Egyrészt már most is túl nagynak, kezelhetetlennek tartják a szervezetet, másrészt — és ez a fontosabb — túlságosan nagy a fejlettségi szakadék a bentiek és kint levők között. Különösen a volt szocialista és a dél-európai országok vannak igen-igen távol attól a színvonaltól, amelyet az Egyesült Európa a tagjaival szemben támaszt. Egyedül a nyelvi probléma megbéníthatja a döntési folyamatot — nyilatkozta a közelmúltban a Der Spiegelnek egy magas rangú brüsszeli tisztviselő. A római szerződések értelmében ugyanis minden tag­országnak joga van arra, hogy saját nyelve hivatalos nyelv legyen a közösségben. Márpedig ha minden ma számításba jövő jelentkezőt felvennének, igazi babi­loni zűrzavar keletkezne; az eddigi kilenc helyett leg­alább 16 nyelvre kellene lefordítani minden doku­mentumot. A tolmácsoknak pedig a már most is jelentős feladatot jelentő 72 fordítási variáció helyett 240 különböző kombinációra kellene felkészülniük a miniszteri tanács ülésein. Pesze, a jelentkezőket nem lehet kerek perec eluta­sítani, hiszen mint az amerikai lap írja, ez a kelet­európai országok stabilitását veszélyeztetné. Ennek az óriási dilemmának a megoldására találták ki a szervezet szakértői a társult tagság új típusát, amely azonban egyáltalán nem garantálná automatikusan a későbbi teljes jogú tagságot. A társult tagság célja elvben az, hogy elsősorban a gyengébb gazdaságú kelet- és dél-európaiak mihamarabb elnyerhessék a közösség politikai előnyeit, jóllehet gazdaságuk telje­sítménye alapján a teljes tagság egyelőre nem reális perspektíva számukra. A brüsszeli szakértők nyugtatgatják az aggodal­maskodó országokat, hogy ez nem másodosztályú tagságot jelent, a célja pedig épp az, hogy a gyengébb gazdaságok felzárkózhassanak. Persze, ha mindezt lefordítjuk a hétköznapok nyel­vére, akkor azonnal kiderül, hogy egy Svédország, Ausztria, Norvégia társaságában a mi bejutási esélye­ink bizony szerények. Ráadásul a dolog nagyon úgy néz ki, hogy még e jól szituált pályázókat sem fogad­ják tárt karokkal. p f DÍJAKRÓL DÖNTÖTT AZ ALAPÍTVÁNY A holnap nemzedékéért Magyar református templomok Magyar református templomok címmel szerdán kiállítást rendez Kecskeméten a Református Világ­­találkozó Kecskeméti Szervezőbi­zottsága. A dr. Nagy Györgyné Kovrig Emma, a népművészet mes­tere erdélyi varrottasaiból és Tóth Béla festőművész alkotásaiból álló bemutatót 17 órától láthatják az érdeklődők az újkollégium díszter­mében. A megjelenteket a jelzett időpontban Szabó Gábor esperes köszönti, Pap Gábor művészettör­ténész és dr. Gomola György költő pedig a kiállított munkákat ajánlja a látogatók figyelmébe. A Bács-Kiskun Megyei Környezet­­védelmi Alapítvány első ízben írt ki pályázatot 1991-ben, Környezetvéde­lem az alsó és középfokú oktatásban címmel. A környezetvédelmi nevelés­ben, oktatásban alkalmazható új eljá­rások kidolgozását kívánta szorgal­mazni, egyben a gyakorlati megvalósí­táshoz támogatást nyújtani. Ennek megfelelően pályázni lehetett környe­zetismereti tananyag, módszertan, tan­terv összeállításával és konkrét progra­mokkal környezetvédelmi táborok, szakkörök, vetélkedők, versenyek megrendezésére. A felhívás élő és valós igénnyel talál­kozott, ezt talán bizonyítja, hogy 22 pályamű érkezett a kuratóriumhoz, amely szakértők bevonásával döntést hozott díjazásról, támogatásról. Az elméleti pályaművek kategóriájá­ban I. díjat nyert a bajai Tóth Kálmán Szakközépiskola munkaközössége, dr. Szentjóbi Szabó Tibor igazgató vezeté­sével, a középfokú vízügyi szakképzés céljára összeállított tantervvel. E kate-ÍGY LÁTJA A SZAKÉRTŐ (I.) Ha megtetszik egy tolvajnak, el is viszi — Mivel tudom megakadályozni, hogy a kocsimat ellopják? — Ezzel a kérdéssel fordult a „Markóban" az egyik autós „szakértőhöz” az író Moldova, amikor a börtönriportja készült. Erre egyetlen mód van — volt a válasz —, tessék eladni! Eny­­nvire rossz a helyzet, F. űr? Egyálta­lán: ha önnek autója lenne, hogyan védené?- Garázsban tartanám. Komo­lyan .,. így a legvalószínűbb, hogy nem tűnik el. De ha mégis kivinném, akkor fel kell készülnöm valamire. Ne­vezetesen: ha megtetszik egy tolvajnak, akkor el is viszi. Lehet, hogy időbe telik neki, de elviszi. A profi hamarabb, másnak tovább tart. — Nincs biztos védelem ?- A riasztók nem sokat érnek. Az egyetlen kivétel a legújabb nyugati technika, az ultrahangos letapogatás­sal dolgozó készülék. De ez is csak egy darabig újdonság. Lesz, aki megtalálja az ellenszerét. — És a régebbiek?- Az olyanokat, mint amikor a kürtre van rákötve a riasztó és az ajtó­nyitásra bekapcsol, bármikor, bárme­lyik autótolvaj hatástalanítja. Leg­többször magát a hangjelzést szünteti meg. Elvágja a vezetéket. Ez a legcélra­vezetőbb. Onnantól nem kell bíbelőd­nie. Álkulccsal nyitja ki, de a legtöbb esetben elég egy drót is. Az ablak meg­bontható annyira, hogy benyúlhat vele és nyílik az ajtó. — Jónak tartják a mechanikus védelmet. A kormányt a gázpedállal összekötő bilincset, vagy a szerkeze­tet, mely behúzott állapotban rögzíti a kéziféket.- Erre csak azt tudom mondani, hogy nincs olyari acél, amit ne lehetne levágni. Legfeljebb időbe kerül. És zaj­jal jár. A „szakember” persze nem fűré­szel órákig, hanem vesz egy elemes sa­rokcsiszolót. Legjobb a japán vagy a lengyel. Viszont most szóba került egy nagyon lényeges dolog: az idő meg a zaj. Ha valamivel, akkor körültekintés­sel védhetnék a kocsijaikat az emberek. Én például mindig gondosan megvá­lasztanám a helyet, ahol megállnák. Még nappal is. Az elhagyatott helyek s a hatalmas, több száz autót befogadó parkolók nem jók. Itt nyugodt lehet a tolvaj. Nem figyelnek föl rá. Ki veszi észre, amikor matat egy autóval? — Melyik a legkönnyebben elvi­hető járgány? — A Ladák. Főleg a régebbiek, ame­lyikeknek elefántfülük volt. — A maguk „szakmájában” van­nak specialisták? Szakosodnak? Hogyne. Van. aki csak keleti típu­sokkal foglalkozik, ők újabban már csak az alkatrészek miatt viszik el az autót. A nyugati típusok szakértői pe­dig rendelésre lopnak. Vesznek egy to­­lálkárosat bagóért, a forgalmi engedély és a rendszám miatt. Azután elkötnek egy ugyanolyat, de újat. Vannak a bör­tönökben olyan 3-4 fős társaságok, akik több száz esetben vállaltak ilyen szolgáltatást. Komplett szolgáltatást. Volt, aki ellopta, a szerelő átalakítja. A blokkszámot, az alvázszámot átütik. különböző módszerekkel. A végén szállítják a kocsit a megrendelőnek. Ahogy mondják, szépen „fognak” az ügyön. Persze, haszon egyre inkáhb csak a viszonylag drágább jármüveken van, mert a kft.-k behozzák az olcsób­bakat. De egy BMW-t, egy Mercedest, egy Porschét igy sem gond eladni. Meg néhány japán típust... — Ahogy most a beszélgetésből ki­derül: mégiscsak eléggé reménytelen a gépkocsi-tulajdonosok helyzete. — Azért nem, mert a legtöbb autót amatőr tolvajok viszik el. Nem ám úgy, hogy zárva van, meg éjszaka, meg bo­nyolult riasztó védi. Hanem úgy, hogy a tulaj kiszáll napközben, úgy mondja: csak egy percre. Odamegy a bolthoz, a trafikhoz, a barátnőjéhez és még a kul­csot is bent hagyja. Olyan bűnöző nincs, aki ezt ki nem használná. Még akkor is elviszi a kocsit, ha semmi konkrét célja vele. Rengeteg ilyen eset van. Kijön a börtönből, jön, megy, csa­varog, és egyszer csak látja, hogy ott az autó. Az ajtó meg nyitva. A legutóbbi szériám nekem is így indult. Kecskemé­ten egy Opellal. Benne volt a kulcs, benne voltak az iratok. Személyi, jogsi, forgalmi engedély. Később feltörtem egy Wartburgot, már kifejezetten az újabb iratokért. Így nem kellett ven­nem, a gazdája pedig hasonló korú volt, mint én. Azután jöttek az újabb balhék. (Az F. Zoltánnal készült beszélgetés második részét holnap közöljük.) Noszlopy Mindenki gyanús Korszerű fogászat Halason A képen látható műszerek a ma fel­lelhető egyik legmodernebb fogászati berendezés tartozékai, s néhány hete a kiskunhalasi fogászati rendelő tulajdo­nát képezik. Egy előnyös szerződés ré­vén tíz évig képes lesz az kórház a ren­delő műszerezettségét a napi technikai színvonalon tartani. Az információt a kórház új gazdasági igazgatójától, Füzes Attilától kaptuk. A fogászat felszerelése egy folya­mat első lépcsője tulajdonképpen tájékoztatott az igazgató. — Nekem ugyanis az az elképzelésem, hogy bizo­nyos szakterületek ellátottságát köz­vetlenül a gyártó vagy forgalmazó cég­gel biztosítjuk. — A kereskedelem kiiktatása bizo­nyára olcsóbbá teszi a terméket, s akkor már megérte. Ez az egyik, de legalábbis az biz­tos, hogy nem drágább. A másik nagy előny, hogy ezáltal megoldott a garan­ciális tevékenység, valamint a magas színvonalú szervizeltetés. Jelen esetben egy olyan gmk-val kötöttünk szerző­dést, amely ezeket a gépeket egy finn cégnek gyártja, de július 1-jévcl társul a Siemens céggel. Mondanom sem kell, hogy ez a név számunkra is garancia. Rajtuk keresztül hosszú távon a fogá­szati anyagokkal való ellátottság is megoldott számunkra. Gyanakodva forgatja a bolti pénztá­ros az ötezer forintost. Nemhiába le­pődtem meg én is, amikor először nyomtak ilyet a kezembe a bankban, ahol az átutalási számláról nyugdíja­mat havonta megkapom. Furcsa, egy kissé jellegtelen pénz, nem olyan, mint a százas élénk színe, az ezres kellemes zöldje volt az első időkben. De hát nem is ez a baj, hanem talán az, hogy még alig jött ki a bankból, máris rossz hírét költötték. Mint a menyasszonynak, aki már. . . Kiszaladt egy rosszul nyomott széria — olvashattuk —, az előírásos száljcl­­zés nélkül. Ezt azon nyomban bevon­ták, de nemsokára elterjedt a hír, hogy hamisítják. Igaz, könnyen felismerhető volt a szakemberek előtt a közönséges színesnyomógépen gyártott hamis pénz. De mondja ezt valaki Julis vagy Maris néninek, aki szemüveggel is alig látja elolvasni az újságot... A pénztáros okkal óvatos. Bár a ha­misítókat állítólag lefülelték, de ki tud­ja, nem kószált-e Győr vidékéről ide az Alföldre is néhány hamisítvány. A pénztáros végül is megnyugodott, s elrakta az ötezrest a többi közé. A díj­beszedő viszont, aki az áramdíjat kasz­­szírozta egyik ismerősömnél, kategori­kusan kijelentette, hogy ő nem fogad cl ötezrest. Adják oda másnak, neki pe­dig fizessenek „apróval”, ami ez eset­ben százasokat jelentett, nyolc vagy ki­lenc darabot egyszerre. Itt tartunk ötezres ügyben, Az egyik napilap cikkírója tréfálkozik, hogy le­gyünk büszkék rá, lám, a mi pénzünket is érdemes hamisítani, elvégre 65 dol­lárnyi összeg nem kis pénz. S mire meg­szokjuk egyesek szerint . kará­csonyra már csak háromezret, három­ezer-kétszázat ér. Még hallani is rossz ezeket a károgó jóslatokat. Mondjuk inkább ezt: Legyen belő­le mindig legalább egy darab, de az kifogyhatatlanul a pénztárcánkban! F. T. P. góriában a II. díjat a „Mezőgazdasági környezet” c. számítógépes, gimnáziu­mi oktatási segédanyagért dr. Szabó Gergely kecskeméti növényvédő szak­mérnöknek ítélték; a 111. dijat pedig Schantlné Farkas Julianna soltszent­­imrei pedagógusnak, környezetvédel­mi tábor módszertanáért. Dicséret­ben részesült Pápay Károly kiskun­­halasi környezetvédelmi szakmérnök „A holnap nemzedéke” c. gimnáziu­mi tantervért. A gyakorlati pályaművek kategóriá­jában a Városföldi Klubkönyvtár két díjat is nyert: az általuk szervezett ve­télkedő az I. díjat érdemelte ki, a tábor a magasabb szintű támogatást kapta. Mint többszörösen sikeres pályázókat, itt kell megemlíteni a bajai Tóth Kál­mán Szakközépiskola kollektíváját, akik első díjas tantervűk mellett tábo­rukhoz is a magasabb szintű támoga­tást vívták' ki, és a kiskunhalasi Szilády Áron Utcai Általános Iskola és Speciá­lis Szakiskola tanárait, akiknek a ke­vésbé tehetséges gyerekek színvonalá­val is számoló szakkörprogramjáért 11. díjat, a megye tájait bemutató táborá­hoz a magasabb szintű támogatást ítél­te oda a kuratórium. A gyakorlati pályaművek között, a tanterv témában, a szanki Általános Művelődési Központ Általános Iskolá­ja nyerte az I. díjat, a fülöpházi Általá­nos Művelődési Központ a II. díjat. A gyakorlati kategóriában III. díjakat nem osztottak ki, de különdíjat kapott a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola. Gimnázium és Zeneművészeti Szakközépiskola zo­mánc szakköre, azzal a felkéréssel, hogy a gyerekek készítsenek terveket a Bács-Kiskun Megyei Környezetvédel­mi Alapítványt reprezentáló, jelképező jelvényre vagy emblémára. A pályázó táborok — a program színvonalának minősítése alapján két csoportban részesülnek támogatás­ban. A már említett első három mellett támogatást kapott a kiskunhalasi Áchim András Utcai Alsóvárosi Álta­lános Iskola, a bajai Petőfi-szigeti Gyermek- és Ifjúsági Ház, a kecskeméti Mátyás király Általános Iskola. l)r. Tamás Ferencné, a kuratórium titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom