Petőfi Népe, 1991. március (46. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-22 / 68. szám

1991. március 22. • PETŐFI NÉPE • 3 „Fekvő re avagy miért szükséges az út „tönkretétele” Berégyi Gyuláné dunaegyházi olvasónk a következő tartalmú levelet küldte: „Sokat já­rok át Dunaföldvárra. A Kisduna-híd előtt 100-150 méterre az aszfaltburkolat enyhén szólva sérült, amit szándékosan — de hogy mi okból, azt nem tudom — tettek tönkre. Az igaz, hogy a hídon dolgoznak és lámpa irá­nyítja a forgalmat, de nem értem, miért van szükség — talán lassítás céljából? — az út tönkretételére. Ez az útszakasz nagyon forgal­mas, s a mélyedések nagyon károsak minden kocsi részére . ..” A levéllel felkerestük a Kecskeméti Közúti Igazgatóság vezetőjét, Ambrus Attilát, aki a következőket mondta el erről az útszakaszról: — A Kisduna-híd 1988 őszén történt vizs­gálata során olyan mértékű károsodást észlel­tünk, amely szükségessé tette a forgalom kor­látozását. A következő évben a forgalmat egy nyomta szűkítettük, s egyúttal 20 kilométeres sebességkorlátozást léptettünk életbe. A nagy forgalomra való tekintettel 1989 szeptemberé­ben jelzőlámpát telepítettünk oda, amely az óta is szabályozza a forgalmat. Azt is megtudtuk, hogy a nagy sebességgel áthaladó gépjárművek — figyelmen kívül hagyva a sebességkorlátozást — olyan dina­mikus hatást válthatnak ki a hídszerkezetre, amely további károsodáshoz vezethet. A híd felújítását az elmúlt év szeptemberében meg­kezdték, amikor kihelyezték a Közúton folyó munkák veszélyt jelző táblákat. — A munka időszaka alatt különösen fon­tos és a közlekedőktől elvárható a kihelyezett közlekedési jelzések szigorú követése. A mun­kát végzők több alkalommal is felhívták fi­gyelmünket a tűrhetetlen közlekedési helyzet­re, a megengedettnél nagyobb sebességgel ha­ladó járművekre, amelyek egyaránt veszélyez­tették a híd állagát és a felső szerkezeten mun­kát végző dolgozók biztonságát. Többször kértük a rendőrség segítségét, azonban a rend­őrök távozását követően a közlekedési fegye­lem újból felborult. Ezért kényszerültünk az olvasó által észrevételezett burkolatmarások elkészítésére, amelyek a sebességkorlátozó táblák után helyezkednek el. A burkolatmará­sok balesetveszélyt a szabályosan, tehát a megállapított kilométer/órát betartó jármű­vek számára nem jelentenek, a szabálytalanul, nagy sebességgel haladó járműveket azonban a marás a padka irányába vezeti. Tapasztala­taink azt mutatják, hogy ezzel sikerült érvényt szerezni a közlekedési fegyelem betartásának. Ambrus Attila igazgatót szeretnénk kiegé­szíteni a következőkkel: nyugati mintára a közlekedők figyelmét szerették volna felhívni két, életnagyságú báb kihelyezésével, amelyek akkumulátorral működnek és lassító kézjel­zést adtak. (Ezek darabja 75 ezer forint volt.) A bábuk egyikét ellopták, a másikat szétver­ték, feltehetően olyan személyek, akik még nem hallottak arról, hogy Nyugat-Európához szeretnénk közelíteni — közlekedésben is. Ha­sonló megoldásokkal egyébként Németor­szágban ugyancsak lehet találkozni. Gémes Gábor A PETŐFI NÉPE KIVÁLÓ TERJESZTŐI A legjobb kézbesítők Szerkesztőségünk és kiadóhi­vatalunk időről időre értékeli, hogy milyen színvonalú a Petőfi Népe kézbesítése. A legjobbak között a múlt héten tárgyjutalma­kat sorsoltunk ki, egyúttal pedig azt is megígértük, hogy lapunkban is nyilvánosságra hozzuk a leg­jobb postai kézbesítők névsorát, íme: Apostag: Juhász Lászlóné. Akasztó: Horváth Jánosné, Kósa Sándorné. Bácsalmás: Vida Sán­dorné, Fábián Mihály, Ignácz Já­nos, Molnár Sándorné. Bácsbor- sód: Gajdos Mihály, Zsékó Mi­hály. Baja: Almádi Attila, Szőke Attila, Osváth László, Jávor Sán­dor, Rétháti Zsolt, Aradi Attila, Go- csál Ákos. Bátmonostor: Csillics Józsefné. Bócsa: Balogh Imre, Wiesz Pál. Csátalja: Kovács Ba- lázsné, Péter Győző. Csávoly: Mészáros Oszkárné, Szombati Mi­hály. Csengőd: Szlopovszky Lászlóné, Kalocsai Ferencné. Du- naegyháza: Sztruhár Istvánná, Náhlik Gyuláné. Dunapataj: Cső- szi István, Tóth Istvánná, Hegedűs Imréné. Dunavecse: Mondok Gá­bor, Jávor Imre. Fiilöpháza: Bak- sa János. Fülöpszállás: Szálkái Lajos. Harta: Herflich László, Buc Tibor, Bérezi Lajos. Harta-Állam- puszta: Szűcs Lászlóné. Herceg- szántó: Kocsis Andrásné, Tóth István. Imrehegy: Flaisz Pál, Hor­váth József. Izsák: Csernus Sán­dorné, Izsák Jánosné, Nabach Ist­vánná. Jászszentlászló: Nagy László, Kakas Lajosné. Tompa: Suraka Mátyás, Suraka Mátyásné. Úszód: Burkos Andrásné. Dus- nok: Hatvani János. Kalocsa: Csere András. Katymár: Nagy Zoltán, Turcsányi János. Kecel: Markó Györgyné, Bóna Mihály. Kecskemét: Dorogi István, Bera Magdolna, Gogolák István, Kéri László. Kerekegyháza: Kolozs­vári István. Kiskunmajsa: Mester Istvánná: Kiskőrös: Baráth Lász­ló. Kiskunfélegyháza: Köhler Éva, Kurucz László, Varga And­rás, Atkáfl Csaba, Sárga József. Kiskunhalas: Dudás Imréné, Var­ga Péterné, Hatházi Lászlóné. Kunbaracs: Lajos Ferenc. Kun- peszér: Vankó Józsefné. Kun- szentmiklós: Szabados Istvánná, Szappanos Imre. Lakitelek: Moli- tor Lajosné. Lajosmizse: Zsigri László, Buczkó Lászlóné, Szőrös Gábor. Orgovány: Nagy Ferenc­né, Nagy Ferenc. Solt: Nagy Ist­ván, Végi Gáborné, Slámer István- né, László István, Kiss Józsefné. Soltvadkert: Hufnáger Emil. Soltszentimre: Szlama Márton. Városföld: Széchenyi Ferencné. Szabadszállás: Nagy László, Or­szág János, Dóczi István, Török Sándorhé. Szalkszentmárton: Tóth Lászlóné, Halász József, Bo- zsik Mihály. Tiszaalpár: Berkes Sándorné, Horváth László. Tisza- kécske: Nagy Imre, Lengyel László, Bajzáth Ferenc, Kovács Istvánná, Komár János, Hajagos Sándor, Sántha Lajos, Bagí Béla. „MINKET NE NYÚZZANAK A MONOPÓLIUMOK!” Sertéshizlaló gazdák társulása Izsákon Walter Péter felvétele — Elég már a szónoklatokból, a kiáltványokból és a nyílt levelekből — mondja Csernák Lajos, a Ma­gyar Parasztszövetség Bács-Kiskun megyei szervezetének alelnöke, jó nevű izsáki gazda. — A kistermelő­ket szorongató, szinte a teljes ma­gyar piacot ellenőrző feldolgozó monopóliumok ránk sem hederíte­nek. A vásárlók — joggal — drá- gállják a húst meg a tejet. A gazdá­kat meg kineveti a felvásárlók pénz­táránál felvett kevéske forint. Rá­adásul úgy számolnak, ahogy akar­nak. Ha az embernek nincs hová fordulnia, örül, hogy nem marad a nyakán az áru. Sok igen dicséretes kezdeményezést megismerve, most az izsáki gazdák is föllázadnak a gazdasági elnyomás ellen. Eddig negyvenhat gazda jelentkezett a sertéshizlalók társulásába, amely­nek a szervezését nemrég kezdte meg szövetségünk. Egyelőre 370 ezer forintra van kötelezettségválla­lás. A tagok —■ a tervek szerint — évente ötszáz hízót értékesítenének a boltjainkban; természetesen az el­képzelhető legalacsonyabb áron. Hiszen a gazdáknak első számú ér­dekük az, hogy biztonsággal és jó áíon tudják- eladni aZ 'állataikat. Minket ne nyúzzanak a monopóli­umok! — Hogyan tervezik az alapító tő­ke felhasználását? — Harmadrésze kell, hogy a fel­vásárlásnál fizetni tudjunk. Másik harmad, hogy a vágóhídról el tud­juk szállítani a húst, kell egy „dobo­zos” Barkas. A maradék pénz az üzlethelyiség kialakítására kell; de úgy hiszem, nem lesz elegendő. Azt szeretnénk, ha az önkormányzat se­gítene. Kinéztünk itt egy aprócska szobát a tűzoltószertár szomszédsá­gában, azt kérnénk, ott rendezked­nénk be. — Miért nem próbálkoztak a he­lyi áfész húsboltjainál? — Izsákra jelenleg Orgoványról és Kiskunfélegyházáról érkezik a hús — legalábbis az áfészboltokba. Fix szerződéseik vannak. A szállí­tás rendszeres. Tőlünk is vásárolná­nak az eladók, de — talán érthető is ez — nem szólhatunk bele, hogy mennyiért kínálják! Mi a lehető leg­alacsonyabb fogyasztói árban len­nénk érdekeltek, hogy minél több fogyjon — de ilyen kikötésekkel nem kötnek üzletet velünk. Ezért akarjuk a saját hússzéket. — A vágóhíd sem olcsó? Hol dol­goztatnak? Orgoványon. Szerettünk vol­na az Izsáki Állami Gazdaság hús­üzeménél vágatni — az önkor­mányzatnak is van vagyonrésze a korszerű feldolgozóüzemben —, de nagyon drágák. Megint megemel­kedett volna az ár. Ha azért beindul az üzlet, reméljük, hogy nekünk is telik majd egy kisebb üzemre. Biz­tos vagyok benne, hogy nincs mitől tartanunk. Vesztenivalójuk az ener- giazabáló, ezer adminisztrátorral dolgozó mamutcégeknek van. Csak a jjce^désnéJ, kapnánk egy-kicsit több segítséget! — A sertéshizlalók társulása tisz­tán gazdasági szervezet? Vagy a po­litikai hovatartozás is számít? — Kezdetben úgy gondoltuk, hogy az jöhet csak közénk, aki tag­ja a Parasztszövetségnek, a mező- gazdasági termelők érdekvédelmi szervezetének. De letettünk erről a szándékunkról. Jöjjön bárki, aki­nek érdekében áll. Á mostani nehéz idők, a hízottsertés-kereskedelem csődje sok parasztot elgondolkod­tattak. Nem engedhetjük, hogy ki­szedjék a falatot a szánkból... F. P. J. Gyorsaság, minőség, megbízhatóság kedvező áronl MAT 286-12/16 89.800 Ft 1Mb RAM. 1,2 Mb FDD, 80 Mb HDD 14” Here. monitor, 101 gombos bili. MIPS-1,6 " MAT 286-16/21 138.400 Ft 1Mb RAM, 1,2 Mb FDD, 80 Mb HDD 14" color VGA monitor, 101 gombos bili. MIPS-2,16 MAT 286-16/21 145.900 Ft 1 Mb RAM, 1,2 Mb FDD, 80 Mb HDD 14" super VGA monitor, 101 gombos bili. MIPS-2,16 MAT 386-SX/16 185.900 Ft 1 Mb RAM, 1,2 Mb FDD, 80 Mb HDD 14" super VGA monitor, 101 gombos bili. MIPS-1,85 A fenti netto árak 12 havi garanciát tartalmaznak. | MŰSZERTECHNIKA ^...azoknak, akik komolyan gondolják! 6000 Kecskemét, Széchenyi krt 12. Telefon: 76-21-025 Fax: 76-21-181 Szuvenír” a szovjetektől Hatalmas méretű környezetszennyezés történt a Balaton melletti Sármelléken, ahol több mint három évtizeden át szovjet repülőkötclék állomásozott. A repülőtér a tavaly októberi csapatkivonás következtében megszűnt, ősszel azonban már megje­lentek a falu kútjaiban a figyelmeztető kerozinfoltok. A szennyezett kutak száma egyre növekszik, a kutakból kiemelt „vizet” már meg is lehet gyújtani. (MTI-fotó) A T. HÁZ ELŐTT A közigazgatási bíráskodás A közigazgatási bíráskodás kér­désköre az elmúlt időszakban a közvélemény érdeklődésének kö­zéppontjába került. Hasonló szak­mai problémák laikus közösségek­ből ritkán váltanak ki ilyen élénk érdeklődést. Mi lehet ennek az oka? Nagy valószínűséggel az Alkot­mánybíróság 1990. december 11-ei döntésének híre. Ez ugyanis nem­csak az államigazgatási (közigazga­tási) határozatok korlátozott bírói felülvizsgálatát előíró törvényhe­lyet és az azt végrehajtó kormány­rendeletet semmisítette meg, hanem az Alkotmányra hivatkozva a kor­mányt el is marasztalta. Megállapí­totta, hogy a kormány az 1989. ok­tóber 23-án kihirdetett alkotmány óta e tárgyú jogalkotói feladatát nem látta el, mulasztásával alkot­mányellenességet okozott és határ­idő megjelölésével felkérte feladatá­nak teljesítésére. Miben áll tulajdonképpen az al­kotmányellenességet előidéző mu­lasztás? Avagy másként megfogal­mazva: milyen jelentőségű a köz- igazgatási bíráskodás, hogy a sza­bályozás hiányossága a kormány elmarasztalását vonja maga után? Végigkíséri az életünket A közigazgatási bíráskodás je­lentőségét az általános bíráskodás, a bírói igazságszolgáltatás azon alapvető sajátosságai adják, ame­lyek eredményeképpen a bíróság az emberi és az alapvető állampolgári jogok alkotmányos védelmének el­sődleges garanciája. Ahol tehét alapvető állampolgári jogok érvényesüléséről van szó, on­nan a bírói jogvédelem nem zárható ki! A közhatalmi jogszabályokkal rendelkező közigazgatási szervek, mint a végrehajtó (valamint az ön- kormányzati) hatalom egységei, működésük során közvetlen kap­csolatba kerülnek a polgárok min­dennapi életével. Úgy is fogalmaz­hatunk. hogy a közigazgatás végig­kíséri az emberi élet egész folyama­tát, kezdve a születéstől, a házassá­gon át a halálig. A közigazgatási szerv egyedi ha­tározataival pedig jogokat és köte­lességeket teremt, módosít és meg is szüntet. Eltérően például a bírósá­goktól, a közigazgatás aktív részese a társadalmi viszonyok, ill. ezen be­lül a magánszemélyek életviszonyai alakításának, és ennek során a jog­szabályok keretei között elsősor­ban a hatékonyság vezérli. A haté­konyság és a törvényesség együttes teljesítése nem problémamentes; a hatékonyság javára a törvényesség könnyen háttérbe szorulhat. Ezt .felismerve a törvényesség védelmé­re jogorvoslati rendszer épült ki a közigazgatásban. Bár a rendes és rendkívüli államigazgatási jogor­voslat garanciális jelentőségű, attól mégis végső soron független döntés aligha várható, mivel a fórumrend­szer a közigazgatás szervezeti kere­tei között marad. A törvényesség maradéktalan érvényesülése érde­kében az eljárásnak független bírói fórum előtt kell lezárulnia. A diktatúra megszüntette A közigazgatási határozatok bí­rói felülvizsgálata azonban kettős következménnyel jár. Mint függet­len bírói fórum, közvetlenül a köz- igazgatásban érintett állampolgári jogok védelmét szolgálja. Ezzel egyidejűleg, mintegy köz­vetve, a határozatok felülvizsgála­tán keresztül a bíróság betekintést nyer a közigazgatás működésébe és döntésével ellenőrizheti, illetve a jö­vőt illetően befolyásolhatja azt. Még hatékonyabb az ellenőrzés, ha a bíróság nemcsak az egyedi ható­sági, hanem az általános érvényű közigazgatási határozatok törvé­nyessége felett is ítéletet mondhat. Ez a bíróság azonban már nem le­het a rendes bírósági szervezet ré­sze, hanem attól elkülönülve, ön­álló bíróságként kell működnie. így történt ez a dualista Magyarorszá­gon 1896-ban, amikor a XXVI. te. a magyar királyi közigazgatási bí­róságról rendelkezett. Ezt a törek­vést tagadta meg politikai okokból 1949-ben a magyar proletárdikta­túra, amikor nemcsak a közigazga­tási bíróságot, hanem mindenfajta bírói kontrollt megszüntetett az ál­lamigazgatási határozatok felett. Majdnem 10 év és egy forrada­lom kellett ahhoz, hogy a demokra­tikus hagyományokkal rendelkező Magyarországon a törvényesség — igaz, hogy korlátozottan, az ún. szocialista törvényesség formájá­ban — mégis utat törjön magának. Ennek első jele az államigazgatá­si eljárás egész rendszerének az 1957. évi IV. törvénnyel történt sza­bályozása. A törvény szűk körben már lehetővé teszi a határozatok bírói felülvizsgálatát is. A bírói fe­lülvizsgálat kezdeményezésére tör­vényességi okból kerülhetett sor a rendes bíróság előtt. A Németh­kormány javaslata E szűk bírói felülvizsgálati lehe­tőség érdemi átalakítására csak 1981-ben, az államigazgatási eljárás reformja során nyílott volna lehető­ség, ezt a lehetőséget azonban — a tudomány egyértelmű támogatása ellenére — a hatalom elutasította. Az 1957-ben kialakított rendszer logikáját illetően változatlan ma­radt, csupán a felülvizsgálatra ke­rülő ügycsoportok száma nőtt oly módon, hogy azokat törvényi fel­hatalmazás alapján maga a Minisz­tertanács határozta meg. Az 1987-ben a jogalkotás rendjé­ről szóló törvény az alapvető jogok jövőbeni szabályozását csak tör­vény formájában teszi lehetővé. A közigazgatási határozatok bírói felülvizsgálatáról szóló, már emlí­tett minisztertanácsi rendelet azon­ban utólag sem vált alkotmányelle­nessé. A jogalkotásról szóló tör­vény nem teremtett tiszta helyzetet, zárórendelkezéseiben deklarálta, hogy rendelkezései hatályba lépése, tehát 1988. január 1 -je előtt alko­tott jogszabályok hatályát nem érintik. Természetesen a jövőben a közigazgatási határozatok bírói fe­lülvizsgálatának bármilyen szabá­lyozására csak törvény formájában lesz lehetőség. Az 1989. október 23-ai alkot­mánnyal nemcsak áz előbb vázolt törvényesség erősödött meg, hanem a jogállamiság garanciái körében a közigazgatási bíráskodás is felvető­dött. A Németh-kormány széles lá­tókörű igazságügyi minisztere, Kulcsár Kálmán megbízásából el is készült egy törvényjavaslat, amely azonban az általános választások előtt már nem került az Országgyű­lés elé. A téma nem került le a napi­rendről, de a rendszerváltozás fo­lyamatában nem jutott rá idő. Ezt elégelte meg az Alkotmánybíróság és hozta meg döntését. Mivel az Alkotmánybíróság dön­tésének joghatását határidőhöz (1991. március 31.) kötötte, a dön­tést követően felgyorsult a kor­mányzati jogalkotói munka és a közigazgatási bíráskodásról szóló törvény sürgős tárgyalás igényével az Országgyűlés elé került. Notórius pereskedők előnyben A törvényjavaslatnak azonban több szépséghibája is van. Hatás­köri és szervezeti értelemben egy­aránt következetlen, nem több, mint a közigazgatási bíróság kiépí­tése irányába tett első lépés. Csu­pán azt ígéri — bár ez sem kevés —, hogy a rendes bíróságok hatás­körének megnövelésével minden egyedi ügyben általánossá teszi a bírósághoz fordulás jelentőségét. A jövőben a bírósághoz fordulás lesz a jellemző, és a kivétel annak hiánya. A javaslat lemond az önálló közigazgatási bírósághoz fűződő előnyökről, a közigazgatás ellenőr­zéséről, mivel sem hatáskörében, sem szervezetében nem jut el a múlt századi magyar megoldásig. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a bíróságok jelenlegi helyzete ismeretében e kezdeti lépés sem problémamentes. Az új bírósági ha­táskör személyi és dologi feltételei ma még nem adottak. A bíróságok munkaterhe sem lesz kevés, mivel a javaslat a kereset benyújtásához a végrehajtásra általánosan halasztó hatályt fűz, a notórius pereskedők számára mintegy felkínálva a bíró­sághoz fordulás lehetőségét. Egy- egy döntés végrehajtására nemcsak az államigazgatási, hanem a bírósá­gi eljárás rendes és esetleg rendkí­vüli perorvoslati eredményét is ki kell várni, amely ismereteink sze­rint aligha lesz 4-5 évnél kevesebb. Dr. Fűrész Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom