Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-19 / 42. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1991. február 19. AZ ÉDOSZ VEZETŐI SZERINT: A kormány intézkedései munkásellenesek Az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége január 1-jével felvételt nyert a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségébe. Ez a fönnállásának 100. évéhez közeledő (1995 a jubileum éve) ÉDOSZ elismerését is jelenti. Most és a jövőben rászolgálnak-e erre, képesek-e markáns érdekvédelmi szervezetté válni? Erről is beszélgettünk Vanek Bélával, az egy hónappal ezelőtt megválasztott új főtitkárral, valamint Sóki Gyulával, a szövetségbe tartozó Sütőipari Dolgozók Szakszervezetének titkárával és arról is szó esett, hogy az utóbbi napokban, hetekben, milyen szakszervezeti követeléseket fogalmaztak meg. — A januári 48. kongresszusunkon tagságunk küldöttei feladatul adták, hogy a korábbiaknál sokkal határozottabban képviseljük az élelmiszer- ipari munkásság érdekeit — kezdte válaszát Vanek Béla. — A piacgazdaság egyébként elképzelhetetlen erős szakszervezetek nélkül. Ez azt is jelenti, hogy a munkáltatók és a munkavállalók között szükséges az érdekegyeztetés, s ha elmarad, akkor a hatalmon lévő kormányzat úgymond „szabályozókkal” irányít. Az önkényeskedés pedig nem fér össze a piacgazdasággal, de sajnos ma még ez tapasztalható. Másrészt azt is figyelembe kell venni, hogy a munkásság valamilyen formában mindig érvényt szerez követeléseinek, de ez a kormányzat számára, egy ponton túl, már kezelhetetlen. — Vagyis a sztrájkokra gondolnak és arra, hogy a munkások az utcán szavakkal — és netán tettekkel is — „kivívják" maguknak, amit akarnak. — így van —folytatta Sóki Gyula —. s közben az érdekvédelmi szervezetek is egymásra licitálnak, hogy a tömegeket megnyerjék. Tehát az érdek- egyeztetésre, az élelmiszer-termelésben részt vevők érdekegyeztető tanácsára azért is szükség van, hogy a reális igények kompromisszumokkal elérhetők legyenek. — Az élelmiszer-ipari érdekegyeztető tanácsnak kik lesznek a tagjai? __ — Ennek kialakítása most van folyamatban. Úgy gondoljuk, hogy az ÉDOSZ mellett feltétlenül szükséges az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetsége és a MEDOSZ, valamint a mezőgazdasági szövetség (MOSZ), az Agrárkamara, az Agrárszövetség és még rajtuk kívül talán egy-két domináns érdekképviselet részvétele. Ha létrejön az érdekegyeztető tanács, akkor tudjuk igazán és hatékonyan képviselni az élelmiszer-előállító ipari munkásság reális követeléseit. — Értem én a tömegbázisra épített képviseleti ideológiát, csakhogy a követeléseik felfogására, „vételére” lesz-e kötelezettsége a kormánynak vagy a tárcáknak? — Az érdekegyeztető tanácsban természetesen a kormány és az FM illetékeseinek is helyet kell foglalniuk — mondotta a főtitkár. — Jogosítványok is kellenek, hogy szavunk ne legyen falra hányt borsó. Alapkövetelésünk, hogy minden témakörben, amely tagságunkat érinti, csakis azután születhessen döntés, hozhassanak törvényt, ha azt az érdekegyeztető tanácsban megvitattuk és a többségi véleményt eljuttattuk a döntést hozókhoz. — Milyen jogszabályi feltételekre volna szükség? A Munka Törvénykönyv paragrafusainak jobban kell szolgálnia a munkások érdekeit —, válaszolta Sóki Gyula. — Az ÉDOSZ követelése, hogy a Munka Törvénykönyvben rögzítsék: a minimális felmondási idő 30 nap legyen, határozzák meg az éves minimumszabadságokat, valamint azt is, hogy mennyi legyen a maximális munkaidő, ami javaslatunk szerint heti 40 óránál nem lehet több. Ugyancsak szükséges rögzíteni, hogy elbocsátás esetén a dolgozót végkielégítés illeti meg. A szak- szervezetünk egyik legfontosabb követelése a bérliberalizálás. — Ez utóbbin azt érti, hogy szűnjön meg a kormányzati bérdiktátum, a béremelés progresszív külön adóztatása? — A bérrel kapcsolatos minden kötöttséget fel kell oldani. Csakis a dolgozók és a vállalat vezetőinek megegyezésén alapuljon a bérezés, béremelés. Elismert, hogy a piacgazdaságban minden árunak értéke van, természetesen ebből a munkaerő sem maradhat ki. Másrészt azt halljuk, hogy hazánkban is a nyugat-európai (világpiaci) árakat kell alkalmazni, viszont arról nem beszélnek, hogy a magyar dolgozók bére most 10—20 százaléka annak, amit a nyugat-európaiak megkeresnek. Ez a helyzet tarthatatlan! Szükség van még a törvényileg meghatározott minimálbér alkalmazására is. — Ez Önök szerint mennyi legyen? — Az ÉDOSZ álláspontja szerint 8000—8200 forint között kell lenni, nyolcezernél viszont semmiképpen sem lehet alacsonyabb — mondotta Vanek Béla. — Emellett még egyes iparágakban is meg kell határozni a minimálbért. — Az ÉDOSZ az MSZOSZ-szel együtt Alkotmánybírósághoz fordult nemcsak a bérszabályozás, hanem egyéb intézkedések miatt is. Hallhatunk erről bővebben? — Azt tapasztaljuk, hogy az utóbbi időben a kormány legtöbb intézkedése munkásellenes — szögezte le Sóki Gyula. — Olyan határozatokat hoztak, amelyek súlyosan sértik a munkások érdekeit. Nincs arányos teherviselés a munkavállalók, a munkaadók és a kormány között. — Az is kitűnik az intézkedésekből — folytatta Vanek Béla —, hogy a kormány érdeke ellen való, hogy Magyarországon erős érdekképviseleti szervek legyenek. A költségvetés a munkások vállára újabb terheket pakol. A munkásokat sújtja a drasztikus és általános áremelkedés, az infláció, a munkanélküliség stb. Mindez olyan életszínvonalcsökkenést okoz, amely egyes munkásrétegek számára elviselhetetlen, a megélhetési lehetőségeket veszélyezteti. — Az Alkotmánybírósághoz fordultunk — vette át a szót Sóki Gyula —, amiatt, hogy az egyszeri 50 százalékos utazási kedvezményt eltörölték. Szerintünk ez alkotmányellenes, mert száz éves szerzett joga a munkásságnak, az alkalmazottaknak. Ilyen jog megszüntetésére az Alkotmány szerint csak az érintettek egyetértésével kerülhet sor. Egyeztetés pedig nem volt. A bérszabályozást diszkriminációnak tartjuk, ugyanis a munkahely szerint különbözteti meg a dolgozókat. Azokra a vállalatokra nem vonatkozik, amelyek külföldi tőkét vontak be és azokra sem, ahol az éves bértömeg 20 millió forint alatt van. A többi vállalatokat és dolgozóit viszont erőteljesen sújtja és a piaci versenyben is hátrányosan érinti. Ugyancsak Alkotmánybírósághoz fordultunk amiatt, hogy a 300 forint feletti szakszervezeti tagdíjat is meg akarják adóztatni. — Sőt, a szociális segélyt és az üdültetési támogatást is — vette át a szót Vanek Béla. — Arról van szó, hogy a személyi jövedelemadónál egyértelműen rögzítették, hogy a munkavállalók érdekképviseleti szerve, valamint a munkáltatók által adott támogatás, (amennyiben a költségek az önköltségek 50 százalékát meghaladják) adóköteles. Értelmezési gond, hogy vonatkozik-e ez az üdültetési támogatásra, amelyben egyébként jelentős az állami hozzájárulás is. Ha igen, akkor ez az állami szociálpolitika keretében folyó üdültetés szinte teljes megszűnését vonja maga után. Kértük ebben az ügyben a Pénzügyminisztérium állásfoglalását, de ez február 15-éig nem érkezett meg. Amennyiben kedvezőtlen lesz, szövetségünk és a szakszervezetek az üdülési beutalókat visszaadják. Csabai István Az Ericsson részvétele a magyar telefonhálózat fejlesztésében • Képünk a műszertechnika műhelyében készült, ahol tesztelik az első telefonközpontot. Mint ismeretes, a múlt év végén a svéd Ericsson nyerte meg a Magyar Távközlési Vállalat és a Trans- elektro által meghirdetett kapcsolástechnikai rendszerváltó pályázatot, így jogot kapott arra, hogy öt év alatt egy több százezer vonalkapacitású digitális rendszert építsen ki. A korszerű, AXE típusú telefonközpontok gyártására és forgalmazására 1990 októberében az Ericsson a Műszertechnika Rt.-vel közösen vegyes vállalatot alapított, mely a gyártáshoz szükséges 1,5 milliárd forintos beruházás mellett, ugyancsak e program keretében, szoftverfejlesztési feladatokat is fog végezni. Mindez 600-650 embernek teremt majd munkalehetőséget, akiknek a kiképzéséről az Ericsson gondoskodik. (MTI-fotó) Kinevetik a balek lakót A (Szennyvíz)csőbe húzták a balek lakókat című, január 30-ai lapszámunkban megjelent cikkünkre válaszolt özvegy Beregszászi Györgyné, Kecskemét, Páfrány utca 16. szám (Petőfiváros) alatti lakos is. Az ő leveléből ugyancsak az derül ki, mint cikkünkből és a február 12-ei lapban közölt előző hozzászólásból, hogy a petőfi városiakat komolyan foglalkoztatja a kérdés: ki fizet, ki nem fizet közműépítés-hozzájárulást? ő is azok közé tartozik, aki vállalta annak idején a közös teherviselést. Ám egyesek, akik nem fizetnek, valósággal kigúnyolják. Következzenek Beregszásziné sorai: HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Az újságban megjelent „szennyvízcsövei" kapcsolatban nekem is vannak sérelmeim. S természetesen rajtam kívül még sokaknak. Fölöttébb zavar, amikor kinevetnek, meg — szó szerint — lehülyéznek, mert tele gonddal, özvegyen is vállaltam a költségek rám eső részét. A zug- csatornabekötők jókat kuncognak, s a vízdíjat a csatornahasználat nélkül fizetik. A díjfizetés ebben a formájában szerintem egyébként is jogtalan haszon, nem tudom, kinek. Mert amit nyáron kilocsolunk az utcára, a kerítésen kívüli gyümölcsfákra, virágra, meg a kertekre, azért is fizetjük a magas vízdíjat meg a csatornadíjai is. Igaz, a vízmüveknél már tettünk észrevételt arra, hogy szét lehetne választani a nyári öntözéses hónapok vízfogyasztását a háztartási célú víz használatától. Mert ami nem folyik a csatornába, azért minek kell fizetni? A locsolás hónapokat könnyen ki lehet számítani. Ugyanis minden kidobott fillér sokat számít. Természetesen ez egyáltalán nem érdekli a zug-csatornahasználókat. Még egy felháborító dolgot szeretnék megemlíteni. Kérdezem én, meddig tulajdonos a telektulajdonos? Szerintem a kerítéséig. S hogy ha valaki rendben tartja a kerítésen kívüli utcarészét is, az becsülendő dolog, mert szépérzékre vall, de az már felháborító, hogy sokan kisajátítják azt, egészen a betonút széléig. Én, sajnos, nem örülhetek a sok pénzért vett portalan útnak. Megjegyzem, egyetlen szomszéddal sem vagyok haragban. Mégis nagyon bosszant, hogy ebben az utcában az egyik lakó az út egynegyedét elállja pótkocsis teherautójával, s hetekig el se mozdul onnan. Egy másik lakó pedig egészen az út széléig elzárja az útpadkát, hatalmas oszlopokkal, így aztán az autók nem férnek el, vezetőik ordibálva anyázzák egymást. En meg alig nyithatok ablakot. Hol itt a portalanított út? Egyesek egyszerűen kisajátítják a közterületet. Ha az árok túlfelét én is elbarikádoznám, hogy férnének el az autók? Lehet, hogy rosszindulatúnak tüntetem fel magam — vagy az is vagyok —, de engem zavar, hogy a szabad közlekedésben önzésükkel akadályozzák egymást az emberek. S egy utolsó megjegyzés. Annak idején én is kértem valamilyen segítséget, kedvezményt. Kiskorú gyerekkel, idős, beteges, nyugdíj nélküli édesanyámmal maradtam hét évvel ezelőtt. Engem elutasítottak. Lehet, hogy azért, mert a lakásom külleme azt mutatta, hogy van pénzem? Viszont a tányéromba soha senki nem nézett bele s nem néz bele ma se, de ez már a mi bajunk. Köszönöm, hogy elolvasták a levelemet. Tisztelettel olvasójuk: Beregszásziné Olaj 13,1 dollárért! TOKIÓ Hét hónapja nem voltak olyan alacsonyak az olajárak Tokióban, mint hétfőn. Az Öböl-bcli háború mielőbbi befejeződésében reménykedő kereskedők a dubai típusú olajat — márciusi szállításra — 13,1 dollárért kínálták, 1,5 dollárral olcsóbban, mint a pénteki üzleti napon. Az olajárak ezzel első ízben estek 14 dollár alá a múlt év júliusa óta. Mint a Nisso Ivai kereskedelmi társaság egyik szakembere közölte: a piac a szövetségesek katonai sikerében reménykedik Bush elnöknek az iraki csapatok gyors kiűzéséről vasárnap tett magabiztos kijelentése után. Az irányadónak számító északitengeri Brent olajféleség ára áprilisi szállításra hordónként 17 dollár volt Tokióban hétfőn reggel. (Csütörtöki záráskor ezt az olajfajtát Londonban hordónként 20 dollárért, pénteken pedig 18,30-ért jegyezték.) A tokiói értéktőzsde is árfolyamemelkedéssel reagált arra, hogy a háború esetleg döntő szakaszához közeledik. — Bár az amerikaiak elvetették a feltételes iraki kivonulási javaslatot, az üzleti világ a bejelentést mégis annak jeleként értékeli, hogy Irak kétségbeesetten keresi a kiutat mondta egy kereskedő. Ami a dollárt illeti, az amerikai dollár árfolyama valamelyest javult Tokióban a hétfői tőzsdenyitáskor — 130,2 yent ért el —, ám pénzpiaci szakértők szerint a piac egyelőre várakozó álláspontra helyezkedik, kivár, milyen eredménnyel zárulnak Tárik Aziz moszkvai megbeszélései. ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦ X A Kecskeméti Textiltisztító Kisszövetkezet X ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Előzetesen érdeklődni lehet: Kecskemét, Külső-Szegedi út 9. sz., ♦ Lazics Tivadarnál. Telefon: 76/28-366 * ♦ ♦ 539 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ VERSENYTÁRG TALÁS keretében meghirdeti az alábbi helyiségeinek árverés útján történő bérbeadását. A versenytárgyalás ideje és helyszíne: 1991. márc. 4., 10 óra: Tiszakécske, Béke tér 6. kb. 100 m2 (telefon, gázfűtés, közművek) 1991. márc. 5., 10 óra: Kiskunfélegyháza, Kossuth u. 16. kb. 120 m2 (telefon, távfűtés, közművek) márc. 6., 10 óra: Kecskemét, Külső-Szegedi út 9. kb. 500 m2 épület és 2000 m2 terület részben vagy egészben, üzem vagy raktár céljára (telefon-alállomás, független közművek) 1991.
