Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-14 / 38. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1991. február 14. Fejlesztő napközi Kunszentmiklóson Szappanos Zsigmondné 18 évig volt a kunszentmiklósi kisegítő iskola gyógypedagógusa. Látta, ismerte az ott végzett, vagy onnan kimaradt fiatalok helyzetét. Három gyermeke közül egyik halmozottan fogyatékos. 1985-ben került kapcsolatba a csömöri Összefogás kisszövetkezettel, 1989 őszén Kunszentmiklóson, a tanácstól kapott helyiségekben, létrehozták a fejlesztő napközit. A kisvárosi önkormányzat fizeti a tulajdonában levő épület rezsijét, ebédet ad a rászorulóknak, s autóval segítik a mozgássérültek munkába járását. Főleg kisegítő iskolát végzettek, mozgássérültek és egyéb okból leszázalékoltak dolgozhatnak itt, van három anya, aki gyermekével együtt. Negyvenen vannak, mindenki helybeli, többségében húsz és harmincöt közötti fiatalok töltik itt napjaikat. Sokan várnak a bekerülésre, már a két műszak is kevés. Pályázatot küldtek a korábbi Egészségügyi Minisztériumba szociális foglalkoztató létesítésére, ahol több munkahely lenne, és ott is lakhatnának. Ez egyelőre nem valósult meg. Újabb vágyuk az egykori gőzmalom hasznosítása — saját céljaikra —, ott még a gyógytornát is bevezethetnék, hisz most ülve is alig fémek. A kisszövetkezet munkát ad, fizeti munkabérüket és segít az értékesítésben. Jelenleg rongyszőnyegszövéssel foglalkoznak, havonta hatszáz négyzetmétert képesek előállítani. Vállalnak bérmunkát is (például nyomdáknak egyszerű kisegítő műveleteket), készítenek lámpaernyöket, eserrtvőket is. (Kép és szöveg: Méhesi Éva) ÚJRA ÉS ÚJRA PRÓBÁLKOZTAK Kecskeméti koncertek krónikája Még a városi tanács támogatásával tette közzé Kóbori Pál Kecskeméti szimfonikusok 1945 —1981 című krónikáját. Maradjunk ennél, feltehetően a szerző szándékát és módszerét, a munka jellegét, a kiadványban olvasható történeti összefoglalásnál pontosabban minősítő kifejezésnél. Az Erdélyből a Kiskunságba települt tisztviselőt korán elgyű- rüzte a kultúra. Minden alkalmat felhasznált, Bugacmonostoron is, műkedvelő csoportok szervezésére, az első hívó szóra tagja lett az 1946-ban alakult Kecskeméti Hangversenyzenekarnak. A többnyire alkalmi rendezvényeken szereplő együttesnél rendszeresebben és színvonalasabban működött az 1967-ben szervezett Kecskeméti Városi Szimfonikus Zenekar. Csaknem negyedszázadig muzsikált ebben az együttesben nagybőgősként Kóbori Pál. Ezt a több mint négy évtizedet tekinti át főként a helyi lapokból, elsősorban a Petőfi Népéből vett idézetekkel, saját feljegyzéseivel. Megemlékezik a Dankó Géza vezetésével, a városi zeneiskola tanáraiból és műkedvelőiből alakult szakszervezeti zenekarról. Tagjai maguk vásárolták a kottákat, javították hangszereiket, a maguk örömére szórakoztattak másokat. Az úgynevezett VA- OSZ (Városi Alkalmazottak Országos Szakszervezete) zenekar egyszer-kétszer kapott ugyan kisebb céltámogatást a helyi elöljáróságtól, de működésüket az al- kalmiság jellemezte. Jól írja Kóbori Pál: az együttes „képességének és létszámának megfelelő műsorral” lépett időnként a közönség elé. A kezdeményezők érdemeit elismerve is, sajnálattal kell megállapítani, hogy inkább csak a nevükben voltak „szimfonikusok”, hiszen a szakirodalom szerint egy-egy szimfonikus zenekar legalább 40-50 tagú. A krónikából, sajnos, nem derül ki, hogy a VAOSZ-zenekart is az úgynevezett fordulat évében, központi utasításra némították el. A Katona József Társasághoz, a kórusokhoz és más polgári egyesületekhez hasonlóan, csak új szervezeti formában létezhettek. Többször is próbálkoztak később a Pécsett, Győrben, Szegeden és néhány nagy hagyományú városban hosszú ideje működő igényes városi zenekar megszervezésével. A jó szándékú, ám nem eléggé átgondolt kísérletezések után az Országos Filharmónia és a helyi ének-zenei általános iskola igazgatójának köszönhetően formálódtak ki 1958-ban egy reális zenekarlétesítési program körvonalai. A Kecskeméti Szimfonikusok című kiadvány jellegéből adódóan nem elemzi, hogy a biztató jelek ellenére miért írt a megyei lap, ha írt, újra és újra „alapítási tervekről”. Ma már elmondható: a városi pártbizottság akkori durva és erőszakos első titkára burzsoá csökevény- nek minősítette az igényesebb kulturális törekvéseket. Fenyegető fellépése miatt hosszú. ideig még a tanácsi művelődési állandó bizottság sem működött. A Kiskunhalasról idekerült új tanácselnök sem teljesítette elődje zenekartámogató ígéreteit. A Jánoshalmáról „pártvonalon”, szakirányú diploma nélkül a városi zeneiskola igazgatói székébe ültetett pedagógus minden módon akadályozta az énekes iskolához kapcsolódó tervek megvalósulását. így szerzett jó pontokat az ének-zeneit Erdélyi Ignác első titkárságáig Kodály miatt szüntelenül piszkoló városi párt- bizottságon. Ráadásul az akkoriban az egészségügyi szakszervezet védnökségével, dr. Réthy Aladár főorvos ügybuzgóságá- nak köszönhetően működő lelkes, ám játéktudás tekintetében vegyes együttes jó néhány tagja tudta, hogy rá nem számítanának egy igényesebb zenekarban. 1966 márciusától tekinthető folyamatosnak a többnyire hivatásos muzsikusokból álló, kezdetben amatőrként, később tiszteletdíjért fellépő zenekar tevékenysége. Hála a Petőfi Népe felkészült, külső zenekritikusainak, eléggé árnyalt képet kapnak a krónika olvasói Kemény Endre karnagyról, az együttes műsorpolitikájáról, koncertjeiről. Több hangversenyüket közvetítette a rádió, modern hazai és külföldi művek első bemutatására vállalkoztak, tehetséges helyi muzsikusok szerezhettek biztos zenekari gyakorlatot a város zenekarában. Gond, baj mindig akadt bőségesen, de —- ez nyilvánvaló Kóbori Pál munkájából is — a megyeszékhely, sajnos, továbbra is kisszámú komolyzene-kedvelői, az Országos Filharmónia művészeti vezetői mindig számíthattak a kecskeméti muzsikusokra. A talán egyszer elkészülő kecskeméti zenetörténet némi kritikával, de feltehetően többször hivatkozik majd a nyugdíjasán is tevékeny volt színházi muzsikus gyűjtőmunkájára. A szerzők bizonyára kiszűrik a tévedéseket, az elírásokat. (1944 szilveszterén aligha zúgtak a közelben a Sztálin-orgo- nák. 1945-ben aligha tudósított bármiről a Bács megyei Népújság, mert sohasem volt ilyen nevű időszaki kiadvány, aligha szervezhetett bármit 1945-ben az 1950-ben alakított DISZ.) Egyetérthetünk a szerzővel: „sikeresnek mondható” a kecskeméti zenekar e kötetben tárgyalt negyedszázada, mint ahogyan elismerésre méltó Kóbori Pál sok-sok adatot összegereblyéző ügyszeretete. Heltai Nándor ÚJ KÖNYVEK: Magyar—olasz, olasz—magyar legyezőszótár. (Forma—Art, 119 Ft)— A Romániai Magyar Demokrata Szövetség I. kongresszusa. (RMDSZ, 90 Ft) — William Golding: Látható sötétség. (Európa, 250 Ft) — összefoglaló feladatgyűjtemény matematikából. 9. kiad. (Tankönyvk., 139 Ft) — Radnai Gyula: Felvételi fizikából. 3. kiad. (Tankönyvk., 149 Ft) — J. R. R. Tolkien: A szilmarilok. (Európa—Árkádia, 198 Ft) — Aquinói Szent Tamás: A létezésről és a lényegről. (Harmonia Mundi —Helikon, 195 Ft) — Rába—Veres: Medúzák, zsákállatok. (Búvár) (Móra, 80 Ft) — Kitty Grime: Bútorok restaurálása és javítása. (Origó—Press, 598 Ft) — Burg Hirschfeld: A dallasi Ewing család. (Rege, 178 Ft) — Dániel Keys Moran: A gyűrű. (Maecenas, 230 Ft) — Horace McCoy: A lovakat lelövik, ugye? 2. kiad. (Móra, 98 Ft) — Muzzy in Gondoland szövegkönyv és módszertani útmutató. (Novotrade, 256 Ft) — Takács Gyula: Versek Drangalagp ból. (Szépirodalmi K., 100 Ft). TÁVKÖZLÉSI BANK IS LESZ Miért drágul, ha nyereséges? A Magyar Távközlési Vállalat hároméves programot dolgozott ki a nyomorúságos magyarországi telefonhelyzet enyhítésére. Az elképzelések szerint a csaknem 120 milliárd •forintos program befejezése után 600-800 ezerrel nőne a telefonvonalak száma. Az összeg egy része — 250 millió dollár —a Világbank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank jóvoltából már rendelkezésre áll. A hiányzó tőke megszerzéséhez szóba sem jöhetnek központi források, ezért a Magyar Távközlési Vállalat saját erejére kell hogy támaszkodjon. Ezzel is összefügg, hogy önálló pénzintézet felállítását határozták el, amelynek tervéről dr. Krupanics Sándor általános vezérigazgató-helyettest kérdezte a Tőzsde Kurír munkatársa. — Önök jelentékeny beruházási forrásokhoz jutottak, s ezt a pénzt részben a távközlési program finanszírozására szakosodott speciális pénzintézet alapítására fordítják. Mi indokolja ezt? — Az európai gyakorlatban nem egyedi eset ez. Francia- országban, Írországban vagy Svédországban is működik a távközlési beruházások finanszírozására alapított pénzintézet. Ezek az intézmények megkönnyítik a hiányzó összegek pénzpiaci úton történő összegyűjtését, és ez nálunk sem lesz másképp. Reményeink szerint, az idén már meg is kezdi működését a pénzintézet. — Hogyan fogadta a tervet a többi kereskedelmi bank?- Megértéssel, hiszen lakossági szolgáltatást nem nyúj-, tunk, főleg egy olvan ágazat hosszú lejáratú hitelezésével foglalkozunk majd, amire a kereskedelmi bankoknak nincs forrásuk. Bár a távközlés ma a világ egyik legjövedelmezőbb ágazata, a mai viszonyok között a hazai bankok nem engedhetnek meg maguknak hosszú távú tőkekihelyezést. Nálunk akár öt-hat éves nyereséghalasztás sem lesz ritkaság. A vállalatnak, saját forrásain túl, csaknem 250 millió dollár áll rendelkezésére. De hogyan teremthétő elő a hiányzó százmilliárd forint? — Tárgyalunk az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal további összegekről, és szóba került egy esetleges külföldi kötvénykibocsátás is. 1992-ben privatizálják a távközlési vállalatot, amitől szintén jelentős tőkebevonást remélünk. Nem lebecsülendők saját forrásaink sem: 1990-es nyereségünk körülbelül hétmilliárd forint. Két tanulmány is készült az új pénzintézet felállítására. Külföldi és magyar partnercégek részvételét is elképzelhetőnek tartjuk. Külföldön is létrehoztunk egy fiókot; segítségével közvetlenül kapcsolódhatunk a nyugati pénzpiacokhoz. — Ezek után mindenképpen meg kell kérdeznem: ilyen nyereség mellett közgazdaságilag mivel indokolható a beszélgetési tarifa emelése ? — Az idén harmincmilliárdot kell beruházásra fordítanunk, aminek forrását elő kell teremteni, ha tartani akarjuk a távközlési fejlesztési program ütemét. Azt csak zárójelben említem, hogy három perc beszélgetés díja egy doboz gyufa árával volt egyenlő. — Visszatérve eredeti témánkhoz: az új pénzintézet felállításának nemcsak anyagi, hanem személyi feltételei is vannak. — Lassan egy éve létezik a vállalat bank- és hitelpolitikai osztálya, ahol munkatársaink készülnek a feladatra. Nem kell mamutszervezetre gondolni. Például az Írországban működő hasonló rendeltetésű pénzintézetnek 15 alkalmazottja van. A szervezeti felépités a lehető legegyszerűbb lesz. — Mi lesz az intézet sorsa, ha egyszer, végre, túlkínálat lesz telefonból? — Ismét külföldi példát kell felhoznom. Svédországban jószerével százszázalékos a telefonellátottság, s a távközlést finanszírozó bank mégis remekül működik. Mert a távközlés nem csak telefon. Belép családonként a második készülék, a telefax vagy a hálózatba kapcsolt számítógép. — Es ez a komplexitás nálunk mikor valósulhat meg? — A program szerint az ezredfordulóig. Harangozó András
