Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-08 / 33. szám
1991. február 8. • PETŐFI NÉPE • 3 NE ÁLTASSUK MAGUNKAT! Sikamlós a „ tejút” Visszavonták a tejtermékek áremelését! Pontosabban: felfüggesztésről van szó. Tehát az örömre semmi ok, egyáltalán nem biztos, hogy akár a következő hét vagy hónap elején nem állítják vissza a most visszavont árakat, annál is inkább, mert a tejüzemek a 20-40 százalékos áremelést elkerülhetetlennek tartják. Nézzük csak, tavaly mi mennyibe került a tejúton, a Középmagyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti üzemének adatai alapján. Általában jellemző, hogy 3,6 százalék zsírtartalmú tejet szállítanak a termelők, amelyet fizikai tisztaság és bakteriológiai szempontok szerint különböző árkategóriákba sorolva fizetnek. A legjobb minőségű literjéért 14,40-et kapott á termelő (ha ezt visszaszámítjuk 2,8 százalék zsírtartalmú tejre, akkor ez 12,10 forintot ér). A leggyengébb minőségű tejnek 13,20 volt az átvételi ára, amelyet ugyancsak 2,8 zsírszázalékra visszaszámolva 11,50. A kecskeméti vállalatnál tavaly a 3,6 zsírszázalékos tej átlagára 14,20 volt (amit isinét visszaszámolva 2,8 zsírszázalékra, körülbelül 12 forintot ért.) Most jön az első „csoda”. A vállalatnál egy liter 2,8 zsírszázalékos tej termelői ára 16,91 forintba került, a kereskedelemnek viszont 15,82 fillérért adták el. Vagyis olcsóbban, mint ahogyan megtermelték. De mégsem így van, ugyanis minden liter tej után 2,50 ártámogatást kaptak az állami kasszából. így a tej üzemi ára 14,41, a kereskedelemnek (1,42 forint árréssel) 15,83 forintért adták el — természetesen a boltokba történő kiszállítás is a vállalatot terhelte. A kereskedelem pedig (2,37 forint árréssel) 18,20-ért adta a fogyasztónak. Belátom, nem könnyű a sok szám „megemésztése”, de hogy mégis közreadjuk, az a célunk, hogy mindenki lássa, hogyan is lett a termelő által átadott, 12,10-et érő, 2,8 zsírszázalékos tejből 18,20, amit a vásárlók kifizetnek a boltokban (amiben még benne van egy jelentős állami támogatás is!) S hogy az olvasó maga tudjon ítéletet mondani arról, ki termeli — vagy adja — drágán a tejet. Addig, míg az olvasói ítélet kimondatik, a számsorok mellett sok egyebet kell mérlegre tenni. Csupán a legfontosabbakat sorolom: a takarmány, az állatgyógyítás, a tartásgondozás költsége (ugyan mi a tiszta haszon a tehéntartónak egy liter tejen?), a feldolgozóba szállítás, onnét a boltokba kiszállítás, a forralás, a hűtés, a csomagolás, anyag- és energiaköltség, a szennyvíz- és vízköltség (lehet haszna a feldolgozónak, különösen az utóbbi hónapok energia- és ipari anyagár-emelkedése után?), a boltban, az üzlet általános költsége és a hűtés „terheli” a tej árát. Tényként kell elfogadni, hogy a tejipari üzemek haszonkulcsa (a tiszta nyereségráta) egy-két százalék a tejen és a tejtermékeken, a kereskedelemé legalább öt százalék. Ez utóbbi sem irigylésre méltó, igen csekély összeg. A fentiekből arra következtethet az olvasó, hogy a cikkíró szerint a „tejúton” minden rendben, egyetlen igazán elmarasztalható szereplő sincs. Nem igazán erről van szó, hanem arról, hogy a tejügy a magyar gazdasági válság egyik csúcsa. Több is van, néhányat sorolok: sertés, baromfi, bor, paprika, takarmányok. .. stb., stb. „Teljes csődtömeggel állunk szemben — mondta a múlt héten Sárossy László, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára, — képtelenek vagyunk koncepció, agrárpolitikai elvek kidolgozására, arra vagyunk kárhoztatva, hogy folytonos tűzoltó munkát végezzünk.” E kifakadás nélkül is mindenki előtt világos, hogy az ország csődben áll, s ez a helyzet az emberek életszínvonalára erősen negatív hatással van — s ilyen körülmények között minden drága. Ezt a helyzetet egyesek úgy lovagolják meg, hogy fejeket követelnek, és kutatják, hogy kit (milyen szervezetet) lehetne bűnbaknak megtenni. Az életszínvonalunk lezuhant, ennek egyik jó mutatója a tejfogyasztás. Még az 1960-as évek közepén 150 liter volt az egy főre számított hazai fogyasztás; az életszínvonalunk „csúcsán”, az 1970-es évek végén, kétszáz liter körül alakult, és 1990-ben ismét 150 literre esett. Ami egyben azt is jelenti, hogy az életszínvonalunk visszazuhant az 1960-as évekére! Ez itt a baj, ez a gondok és az árproblémák forrása. S természetes, hogy ebbe nem akarnak beletörődni az emberek. Sajnos az életszínvonal-zuhanáS még nem fejeződött be, ezért mondják a gazdasági szakemberek, hogy a tej- termékár-emelés elkerülhetetlen. A tej felvásárlási árát (a Magyar Közlönyben megjelenteket véve figyelembe) emeli a kecskeméti vállalat. Minőségtől függően, a termelőknek 20—80 fillérrel fizetnek többet a tej literjéért. A feldolgozás költsége — a 40 —100 százalékos iparianyag-, energia-, víz- és szennyvízdrágulás miatt — annyira megemelkedett, hogy ezt a tejtermékekben kénytelenek tovább hárítani. Vagyis a fogyasztó fizeti meg. Szóval ne áltassuk magunkat, hogy sokáig marad a tavalyi ár, vagy netalán olcsóbb lesz' valami a tejpiacon. Csabai István A POLGÁRMESTER ÍGÉRI: Nagy bar acskán nem lesz helyi adó (Tudósítónktól) Nagybaracskán az önkormányzatban három Király is szolgál. Király Ferenc és Király Imre a képviselő-testület tagjai, a polgár- mester pedig Király Sándor. Tőle érdeklődtem, sikerült-e eddig igazságos Mátyás módjára „uralkodnia”. — Uralkodásról szó sincs, a döntéseket — velem együtt — tíztagú testület hozza. Első igazi sikerélményem, hogy a hivatal hangulata pozitív irányban változott. Fülembe jutottak olyan hangok, miszerint a dolgozók féltek tőlem, mint a tűztök Remélem, emiatt most már nem kell tűzoltót hívni... — A lakosság látja, hogy a testület mennyire igyekszik elősegíteni a vállalkozások dolgát. Gondolok itt a mozi vagy a volt pártház épületének hasznosítására, a szemétszállítás megoldására. — Ez ideig csak a szemétszállítás ügye rendeződött, mégpedig ugyanolyan feltételekkel, mint tavaly. A jelenlegi üzemanyagárak mellett ez mindenkinek jó, gazdaságos. A szolgáltatás díját sem kellett emelnünk. Az említett épületek felhasználásának módja még kérdéses. Faluhelyen nincsenek olyan lehetőségek, mint városon, sokkal szűkebb a mozgástér. Mégis bizakodunk, jó néhány érdeklődő jelentkezett. — Ha jól tudom, még az idén bekapcsolódik a község, az új telefonközpont révén, a távhívásba. Van-e valami újabb fejlemény ezzel kapcsolatban? — Igen. A Szegedi Távközlési Vállalat illetékeseinek ígérete szerint az idei év második felében felváltja a tárcsázás a kézi kapcsolást. Ezzel mi is közelebb kerülünk a világhoz. A tervek között szerepel a helyi kábeltévé-hálózat kiépítése. Az eddig kapott, magas árajánlatokkal azonban a lakosság nem tudja vállalni a költségeket. — Ha valaki eddig nem tudott, most rákényszerül, hogy megtanuljon gazdálkodni. Elegendő-e a költségvetés összege vagy bevezetik a helyi adókat? — Mivel még nincs készen a költségvetés, pontos számokat nem mondhatok. Az átszervezések és létszámcsökkentések révén az intézményeket működtetni tudjuk, de nagyobb fejlesztésekre az idén biztosan nem futja. A helyi adókat nem kívánjuk bevezetni, mert úgy látjuk, hogy a lakosság teherviselő képessége a végső határon van. — Tavaly átadták a termálfürdőt. Mikor nyílik meg és kiknek ajánlja ? — A nyitást május végére tervezzük, ha az időjárás engedi. Elsősorban a mozgásszervi betegségben szenvedőknek javasolhatom, gyógyhatása miatt. Somogyi Gábor VÁRJA AZ ALÁÍRÓKAT! Kinél lehet tiltakozni a lakáshitelkamat emelése ellen? Állampolgári kezdeményezésre országos méretű tiltakozás kezdődött a lakáshitelkamat emelése ellen. Sebők László, az akció egyik helyi szervezője, a Kecskeméthez közeli Városföldön, a Kossuth utca 6. számú ház I. emelet 3. szám alatt fogadja azokat, akik csatlakozni kívánnak az aláírásgyűjtéshez. Sebök úr —■ kapcsolatot tartva más megyékkel is — beszámolt arról: a közelmúltig 15 ezren adták nevűket a tiltakozás mellé. A felhívás szövege, melyet Sebők László átadott nekünk, a kővetkező: „Az ország lakosságának nagy többsége megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a parlament elfogadta a lakáshitelkamat emeléséről szóló törvényt. Ezzel a törvénymódosítással az állam felrúgta az általa vállalt garanciákat, és így szerződésszegést követett el. Ez olyan terhet ró a lakosságra, amely már meghaladja a tűrőképesség határát. Követeljük, hogy a parlament haladéktalanul függessze fel a lakáshitelkamat-törvényt! Kezdeményezzen széles körű társadalmi vitát ebben az ügyben! Szólítsa fel a kormányt, hogy az ellenzéki pártokkal együttműködve dolgozzon ki olyan javaslatokat, amelyek az áUampolgárok számára elvíselhetők! A parlament hozzon olyan döntést, amelyet a mindenkori kormány nem tud kénye-kedve szerint megváltoztatni!” Mit visz a szél a Kunplasztból? MA DÉLUTÁN GYÁRLÁTOGATÁS Január 17-én a kiskunfélegyházi önkormányzati ülésen Tóth József képviselő, a testület gazdasági bizottságának tagja nagy visszhangot kiváltó felszólalásában elmondta: aggasztónak tartja a Kunplaszt műszaki Műanyaggyár (a volt VSZM-gyár) új termékének, a gépkocsi lökhárító konzolainak gyártása közben felszabaduló mérges gázok környezetbe jutását. — Több félegyházi polgár is megkeresett ebben az ügyben — mondja Tóth József. — Ennek alapján interpelláltam. Nem akartam befeketíteni a gyárat, de számtalan olyan kérdés merült fel a polgárokban, s bennem is, amelyekre feltétlenül választ kell kapnunk. Ezek közül néhány: Miért adják át a németek nekünk ezt a munkát? Nem azért, mert ott a szigorúbb környezetvédelmi előírások miatt nem gyárthatják? Nemrégiben magas kéményt építettek. Azóta állítólag a tűréshatáron belül van a kibocsátott sztirol mértéke. De azelőtt vajon mennyire szennyezték a környezetet? Egyébként tavaly már foglalkozott a városi tanács vb is ezzel az üggyel. Akkor a Kunplaszt igazgatója levélben válaszolt a testületnek. Én ismerem e levél tartalmát, de nem tudom elfogadni, mert úgy gondolom, nem született megnyugtató megoldás. — Valóban nem újkeletű ez a probléma — szögezi le Ficsór József polgármester, majd hozzáteszi: Mivel a képviselő úr nem tartja kielégítőnek a gyárigazgató tavaly írásban adott válaszát, azt javasoltam, menjünk el ketten, s a helyszínen tájékozódjunk. Tóth József viszont azt kérte, rajtunk kívül vegyen részt a gyárlátogatáson a testület gazdasági, az egészségügyi-szociális és családvédelmi bizottsága, valamint a városépítészeti és környezetvédelmi bizottság elnöke is. Ezt én elfogadtam. Felhívtam telefonon Bálint Lászlót, a Kunplaszt igazgatóját és kértem, fogadja a közeljövőben ezt a tizenhárom tagú csapatot s válaszoljon a felmerülő kérdésekre. Megállapodásunk értelmében a gyárlátogatásra február 8-án, délután kerül sor. — Szívesen látjuk a képviselő urakat — mondja Bálint László —, sok mendemonda kevereg a városban a gyárunkkal kapcsolatban az utóbbi időkben. — Mióta készítenek lökhárítótartó konzolokat? — 1989 augusztusában egy présgéppel kezdtük meg a gyártást. BNW és Mercedes személygépkocsikra kerülnek ezek a műanyag alkatrészek. Az ITT —TEVÉS cég megrendelésére dolgozunk. Ok a konzolokat tovább szerelik, s úgy szállítják a nagy nyugati autógyáraknak. — Az előbb azt mondta, egy présgéppel kezdték meg a munkát. Úgy tudom, azóta újabb gépeket állítottak üzembe. Ezzel együtt nyilván nőtt az üzem szti- rol-ki bocsátása is. • A magas kémény, amely a gyáriak állítása szerint a megengedett szint alá szorítja a sztirolszcnnye- zést. • Az egyik nagy teljesítményű présgép a három közül. • Rogozsán Elek hűtősablonra helyezi a még meleg műanyag lökhárítót. — Valóban újabb két nagy teljesítményű présgépet állítottunk üzembe időközben. Ezzel egy időben azonban építettünk egy 36,5 méter magas kéményt, amivel bőven a megengedett szint alatt maradt az emisszió (szennyezőanyagkibocsátás). Jelenleg 40 főt foglalkoztat ez az új üzemrész, s évente 3 millió márkányi bevételt hoz. — Sopkan azt állítják: azért került Magyarországra ennek a terméknek a gyártása, mert Nyugaton már nem engedik meg a szigorú környezetvédelmi előírások. — Ez tévedés! Németországban Menzingenben és Brettenben napjainkban is készítenek ilyen alkatrészeket. — Az alapanyagot egyébként a németek gyártják — szól közbe Herceg Sándor műszaki igazgató- helyettes —, márpedig az köztudott, hogy az alapanyaggyártás sokkal nagyobb mértékű szennyezőanyag-kibocsátással jár, mint a feldolgozás. Azt még feltétlenül hozzátenném: amikor annak idején a próbatermelés folyt az új présüzemben, minden mérést elvégeztettünk az illetékes hatóságokkal. Azóta is mérettük „saját zsebre”. Nagyon odafigyelünk, mert még a nyereségnél is fontosabbnak tartjuk dolgozóink egészségét. Őszintén mondom: örülök, hogy kijön hozzánk ez az ön- kormányzati bizottság. Remélem, végre tiszta vizet önthetünk a pohárba, s megszűnik körülöttünk a szóbeszéd. A félegyházi önkormányzati testületnek ugyanez a szándéka. Ma délután ezért látogatnak el a Kunplaszt Műszaki Műanyaggyárba. Ficsór József polgármester megígérte, rövidesen tájékoztatást ad a gyárlátogatás tapasztalatairól, s az azt követő önkormányzati állásfoglalásról. Gaál Béla Segítség — vállalkozóknak Tanfolyamok szervezésével vállalkozók felkészítésére vállalkozott a Bács-Kiskun Megyei Munkaügyi Központ. A január eleje óta rendszeresen sorra kerülő előadásokon csupa olyan tudnivalóról hallhatnak a résztvevők, amelyek ismerete nélkül az önálló munkát választók nem boldogulhatnak. Például: milyen feltételei vannak az egyéni vállalkozás alapításának? Vagy: mit kell tudni az egyéni és a társas vállalkozások társadalombiztosításáról, számviteléről, adózásáról? A megyénk különböző részeiről érkező résztvevők — eddig csoportonként legtöbben húszán voltak —, nagyon sok kérdést tesznek fel az előadást követő konzultációkon. A tapasztalatok szerint mindenkinek van valamilyen problémája, amire — élve az alkalommal — ezúttal kérnek választ. A mindebből levont következtetések alapján az igények szerint folytatott tanfolyam előadásait a korábbiaknál is több gyakorlati példával illusztrálják (a konzultáción persze továbbra is lehet kérdezni). Az igények jobb megismerése — és természetesen a lehetőségek propagálása — érdekében februártól a munkaügyi központ hétfő délutánonként tájékoztatást szervez leendő vagy gyakorló vállalkozóknak. E tájékoztatókon azt ismertetik, hogy a munkaügyi szervezet miként tudja segíteni (képzéssel, átképzéssel, a leendő inkubátorházba való felvétellel stb.) a vállalkozókat, mindezen túl milyen segítséget igényelnének, illetve a tanfolyamon mi érdekelné őket leginkább. Ugyanakkor a vállalkozással kapcsolatos jogi, adózási, ügyviteli stb. kérdésekre is válaszolnak a jelenlévő szakemberek. A hétfői tájékoztatók ingyenesek. A helyszín minden alkalommal a Éelnőttképzési Központ (Ady Endre utca, volt pártiskola). A. M.
