Petőfi Népe, 1991. február (46. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-11 / 35. szám

Á ® PETŐFI NÉPE t 1991. február 11. MEGVESZIK SAJÁT GYÁRUKAT ? _______ A z Ak vitái bizonyítani akarja életképességét Még egy esztendeje sincs, hogy fel­kérték a magánvállalkozó Futsek Lászlót, vállalja el a Vízgépészeti Vállalat 3. számú, lajosmizsei gyár­egységének igazgatói tisztét. A felké­rés nem volt véletlen, hisz jól ismerte az üzemet: 1980-ig esztendőkön ke­resztül főmérnökként dolgozott már itt. Az akkori igazgatóval azonban olyan komoly szakmai, emberi ellen­tétei támadtak, amelyek miatt úgy látta, nem maradhat. Alacsonyabb fizetésért átment a vállalati központ termelési osztályára csoportvezető­nek. Hamarosan osztályvezető lett. mégsem volt maradása. Távozásá­nak oka ezúttal is szakmai jellegű. A Vízgép a '80-as évek második felé­re egy sor hibás döntés nyomán ne­héz helyzetbe került. Felmerült, hogy a slamasztikából csak valami­féle önszanálással lehetne kikecme­regni. A cég akkori vezetése ehelyett azonban bemenekült a tröszti védő­ernyő alá; azaz: a Vízgép belépett a Vízépítő Ipari Trösztbe. Hamar ki­derült, hogy ezzel nem oldottak meg semmit, sőt tovább csúsztak lefelé a lejtőn. 1989 végére a vállalat csődve­szélyes helyzetbe került. Tartozásaik ekkor 120 millió forinttal haladták meg követeléseiket. Tavaly tavasszal aztán nyugdíjba vonult a vállalat igazgatója. Helyébe Kalydy István került. Ezzel egyidőben teljes vezető- váltás történt a Vízgépnél. Ekkor hívták vissza Futsek Lászlót a lajos­mizsei gyár élére. ön tehát jól ismerte a vállalat, s ezen belül a gyáregység nehéz helyzetét. Miért vállalta mégis az igazgatói megbízást? — kérdez­tük először Futsek Lászlótól. — Azt hiszem, elsősorban érzelmi okokból. Huszonhét éves voltam, amikor a lajosmizsei üzembe kerül­tem, s 20 esztendőt töltöttem itt. Tudtam, nem lesz könnyű a visszaté­rés. Ismertem a fontosabb számokat. Az első féléves úgynevezett vállalati szintű „eredmény” kétmillió forint veszteség volt. A saját tevékenység­ből származó nettó árbevétel mind­össze 69 milliót, a szerződéses állo­mány pedig 118 millió forintot tett ki. Még ennél is szomorúbb volt, hogy egy hi tehagyott, szétesőben lé­vő kollektívát találtam itt. Azt kel­lett tapasztalnom, hogy az emberek teljesen kilátástalannak látják a gyár jövőjét. És ez veszélyes dolog, mert az ilyen csapat még gyakran azt sem képes megvalósítani, amit máskor rutinból is megold. A gyárban min­denütt az enyészet uralkodott. Az épületek, termelőberendezések hihe­tetlenül lepusztult állapotban fogad­tak. A vakolat mállott, a falakat áz­tatták a csatornacsonkok. — Az ijesztő fogadtatás után mégis eredményesen zárták az évet. • A gyár meghatározó termékei továbbra is a víztornyok lesznek. Képűnkön: Koncsik György he­geszt! az egyik 100 köbméteres hidroglóbusz egyik gömbcikkét. — Az eredetileg előirányzott 184 milliós árbevétel helyett 200 millió forintot könyvelhettünk el, s az öt és fél milliós nyereségtervünket is meg­fejeltük 20 százalékkal. Ezen felül a J, vállalati teherből ránk háruló 20 mil­liós tartozást is befizettük december " elején a központi számlára. Mára a gyár helyzete pénzügyileg viszonylag szilárdnak mondható. — Hogy tudták ezt elérni ilyen rövid idő alatt? — Egyrészt néhány jól sikerült vállalkozással, másrészt sokak sze­rint kegyetlen, de mindenképpen na­gyon szigorú költséggazdálkodással. Emellett komoly szervezeti változta­tásba fogtunk. A piaci vállalkozási szervezetek például közvetlenül igaz­gatói irányítás alá kerültek. Új piaci apparátust építettünk ki. A másik .változás: a termelési és technológiai osztályt megszüntettük, helyette új műszaki szervezetet hoztunk létre. Ettől fogva sokkal nagyobb súlyt fektetünk a műszaki előkészítésre, fejlesztésre. Van tennivalónk bőven, hisz legalább egy évtizedes lemara­dást kell behoznunk ezen a területen! — Milyen terveik vannak? — Amikor visszajöttem, abban ál­lapodtunk meg a vállalat új igazga­tójával, hogy a lajosmizsei gyáregy­ség rövidesen önálló vállalkozássá válik. Most elérkezett erre az idő. Az év végén tartottunk egy munkásgyű- lést, ahol a dolgozók döntő többsége megszavazta az önállóságra tett in­dítványt. Ennek megfelelően egy részletes üzleti tervvel benyújtottuk az indítványt a Környezetvédelmi, Vízgazdálkodási és Távközlési Mi­nisztériumhoz. Ebben leírtuk, hogy kiválnánk a Vízgép szervezetéből és úgynevezett dolgozói belső privati­zációt hajtunk végre. Válasz még nem érkezett, de remélem, rövidesen befut, és kedvező lesz. Persze utána következik még csak a neheze. — Mire gondol? — Nézze: nekünk most 3-5 évre kellene felvázolnunk a gyár jövőké­pét. Márpedig ez manapság szinte lehetetlen. A gazdaság zuhanórepü­lésben van, miközben a tulajdonre­form még mindig lóg a levegőben. Ifyen bizonytalan helyzetben kellene végrehajtanunk a privatizációt. Rá­adásul a mi területünkön is egyre élesedik a konkurenciaharc, a piacok meg alaposan beszűkültek. Ezért mondtam az év végén a munkatársa­imnak, hogy hiába javultak az ered­ményeink, ez a teljesítmény a jövő­ben messze nem lesz elegendő. Ak­kor sokan a szememre vetették, hogy maximalista vagyok; nekem semmi sem elegendő. Erre azt válaszoltam, hogy az a futó, amelyik mindig csak azt nézi, hogy már megint gyorsabb egy kicsit, mint tegnap, de azt nem veszi észre, hogy a mellette futók rég elhagyták, sosem jut kúaz olimpiára. — Ha jól értettem a hasonlatát, ön a gyár talponmaradásáról be­. szélt* Milyen esélyt lát erre?, ­— Jó esélyeink vannak. Ehhez azonban új piacokat kell szereznünk, szélesítenünk kell termékskálánkat, tevékenységi körünket, és persze mindezt egy időben. Komoly felada­tok várnak tehát ránk, olyanok, amelyeket a régi kényelmes, önálló gondolkodást nélkülöző felfogásban nem lehet megoldani. Bízom benne, hogy képesek leszünk megfelelni ezeknek az elvárásoknak. S ha ez így lesz, akkor talpon maradunk. Az új nevünk egyébként ezt a hi­tünket hivatott alátámasztani. Víz- gépészeti Berendezések Gyára. Rö­viden: Akvitál, amelynek első két be­tűje sikertermékünkre, az Akva víz­toronyra, a második rész, a Vitái pedig a vitalitásra, azaz az életreva­lóságra, életképességre utal — mondta befejezésül Futsek László. Gaál Béla SZABAD VÁMTERÜLET LESZ? Kereskedési szándékkal Kárpátaljáról A Munkács melletti Boboviscsinszki Állami Gazdaságból háromtagú szakmai küldöttség érkezett a múlt hét elején Bács-Kiskunba a Magyar Gazdaszövetség menedzselésével. Üzleti szándékkal látogattak el Kiskőrösre a Coopvin Rt.-hez, valamint Kecelre a Magyar Kertészek Egyesületé­hez. A kárpátaljai gazdaság 4,5 ezer hektáron termel szántó­földi növényeket (tavaly búzából 4,3 tonna volt a hektáron­kénti hozam), szőlőt és gyümölcsöt. Borászati és gyümölcs- feldolgozó üzemük, kőbányájuk, valamint kis varrodájuk is van. A megbeszélések után Trofimenko Vaszilijt, az állami gaz­daság igazgatóhelyettesét kérdeztük céljaikról és a konkrétu­mokról. —A célunk az, hogy vegyes vállalatot hozzunk létre a Coopvinnel, a keceli egyesülettel pedig termesztéstechnoló­giák adaptálására, valamint szakmunkásképzésre kössünk szerződést — mondotta az igazgatóhelyettes. — A kiskőrösi részvénytársasággal milyen jellegű vegyes vállalatot szeretnének létrehozni? — Arról van szó, hogy a mi állami gazdaságunkba palac­kozógépsort adnának a kiskőrösiek, és az ő boraikat ezen palackoznánk, utána pedig értékesítenénk a Szovjetunió te­rületén. Évente 50-70 ezer hektoliter kiskőrösi bort szeret­nénk forgalmazni. — Hogyan látják: az önök országában elősegítik az ilyen vegyes vállalat létrehozását? Mit kell önöknek tenni, hogy megalakulhasson ez a vállalat? — A szándéknyilatkozatot egyeztetnünk kell a megyei és a köztársasági agráripari egyesülettel. Az illetékes szovjet­unióbeli szervek nagyon érdekeltek abban, hogy magyar— szovjet vegyes vállalatok jöjjenek létre, legalábbis most én így látom. Akaratunk megvan ehhez, reméljük, a lehetősé­günk is adva lesz, hogy létrehozzuk a vegyes vállalatot. — A keceli egyesülettel miben egyeztek meg? — Sehol sem láttunk még olyan korszerű laboratóriumot, mint Téglás Andrásnál, az egyesület elnökénél. A vírusmen­tes, merisztéma szaporítási technológiát szeretnénk megho-- nosítani a mi gazdaságunkban, valamint kihasználva a mos­tani negyedhektáros üvegházunkat, gerbera- és szegfűter­mesztésbe akarunk belekezdeni. — Hogyan fognak a munkához? — Az egyesület meghívó levele alapján két fiatal szakem­berünket akarjuk Kecelre küldeni, akik fél év alatt elsajátít­ják a termesztési tudnivalókat. Téglás Andrást meghívtuk, hogy a gazdaságunkban szaktanácsai alapján felkészüljünk a termesztésre és arról is beszéltünk, hogy a kertészeti mun­kában résztvevőket nálunk kiképzik az egyesület szakembe­rei. Mi pedig a termesztéstechnológiát, a szaporítóanyag­előállítás módszerét ki szeretnénk terjeszteni egész Kárpátal­jára, sőt Ukrajnára is. — A szovjet—magyar kereskedelem rendkívül fellendülhet­ne, amennyiben az üzleti szempontok érvényesülnének. Jelen­leg általános gond, hogy a magyar szellemi és naturális termé­kekért valamilyen okból nem tud megfelelő árut adni a szovjet partner. Önök lehetőséget látnak a számunkra is elfogadható árucserére, vagyis a barter-üzletre? — Tájékozódtunk arról, hogy milyen áruk érdeklik a magyar partnereket. Úgy látjuk, hogy tudunk megfelelő mennyiségű és minőségű terméket szállítani. Ez lehet nyers­anyag, kezdve attól, hogy a magyar határtól 65 kilométerre van az állami gazdaságunk kő- és kaviésbányája, és ezen kívül még egyéb termékek is szóba jöttek, közöttük trakto­rok, mustsürítmény stb. Egyébként Kárpátalja hivatalos levélben kérte az illetékes állami szervet, az Ukrajnai Legfel­sőbb Tanácsot, hogy ezt a területet nyilvánítsák szabad gazdasági vámterületté. Ha az engedélyt megkapjuk, akkor különösen fellendülhet a kereskedelem, a vállalatok közötti együttműködés és biztosan sok vegyes vállalat is alakul majd. Csabai István SAJTÓPOSTA KINEK VAN IGAZA? — AVAGY: Pro és kontra válaszok a szabadszállási tejátvételről Január 28-án megjelent Sajtóposta rovatunkban lakossági bejelentés alapján tettük szóvá: Szabadszálláson a tejtermelők a vártnál jóval kisebb árbevételhez jutnak, mert a helyi átvevő a ténylegesnél alacsonyabb zsírtar­talmúnak minősíti a leadott tejüket. A tejbegyűjtővel baráti viszonyban álló egyik helyi lakos által hozott tej ugyanakkor mindig a legmagasabb zsírszázalékú. Megemlítettük, hogy volt olyan tejkezelő, aki látta, mi zajlik a tejcsarnokban, ám őt rövid úton eltávolították e munkahelyről, ahová főleg a rokonságából válogatott munkatársakat a tejátvétel felelőse. E soraink nyomán több érintett gazda jelezte: a visszásságok gyakorisá­gának egyetlen oka. hogy senki sem vizsgálja felül a tejátvevők és -minősí­tők munkáját. Ez utóbbiak úgy értelmezik a demokráciát, hogy abban mindent szabad, például azt is: a tej értékét nem a valódi minősége szerint határozzák meg, hanem attól függően, ki adta azt át. Hozzászóló olvasóink úgy vélik: ha érdekük képviseletét felvállalná a helyi önkormányzat, annak közbenjárásával rendeződhetnének a problémák. Ellenkező esetben a te­héntartók csak egyféleképpen reagálhatnak: sorra felszámolják a tehénál­lományukat. Levelet küldött szerkesztőségünkbe a cikkben említett volt tejkezelő, Teleki Puskás Julianna, aki az alábbiakat közölte: „Engem üldöztek el a szabadszállási tejcsarnokból. Az ott tapasztalta­kat, illetve a sérelmeimet egy hónapja írtam meg az igazságügyi miniszter­nek, akitől még választ nem kaptam. Mivel a szóban forgó Sajtóposta-írás rólam is említést tett. Önök előtt felfedem a részleteket. A csarnokbeli szabályellenességek fő oka, hogy a tejátvevőket egy ideje senki sem ellenőrzi. Korábban nemegyszer volt rá példa, hogy a népi ellenőr jelenlétében már közvetlenül a fejés után minősítették a tejet. Akkor rendben is volt minden. Mostanában pedig minden laza, így azután akkép­pen minősíti az átvevő a tejet, ahogyan akarja. Magam is tejtermelő vagyok, s megtörtént: 2,9 százalékosnak értékelték azt a tejet, amit a kecskeméti vizsgálat 3,9 százalékosnak minősített. Szóltam a főnöknek, hogy amit látok és hallok, azokért nem vállalom a felelősséget, mire távoznom kellett a munkahelyről. Persze maradtak a rokonok, hárman is. Néha közülük csak egy dolgo­zik, mégis mindannyian nagyon jó fizetést vesznek fel. Szerintem az ottani munkát egy ember nyugodtan el tudná látni napi 8 órai munkában ...” Cikkünkre ajánlott levélben reagált a szabadszállási tejbegyűjtő vezető­je, Szőke Sándorné is, s a többi között a következőket írta: „A szokásos eljárás szerint a termelők által beszállított tejből naponta mintát veszek, azt tartósítjuk és dekádonként, azaz 10 naponként ellenőriz­zük a zsírszázalékot. Havonta háromszor ismételjük a vizsgálatot és a három eredmény átlaga adja a kifizetés alapját. A tejárai a Középmagyarországi Tejipari Vállalat állapítja meg a különböző zsírszázalék-rangsor szerint. A mintavételeken természetesen bárki részt vehet, személyesen ellenőrizheti a vizsgálatot. Ha nem ért vele egyet, vagy nincs megelégedve a termelő a kapott eredménnyel, élhet azzal a lehetőséggel, hogy a Középmagyarországi Tejipari Vállalat kecskeméti tejüzemében (vagy bárhol az országban) 500 forint ellenében megvizsgáltathatja a magával vitt minta zsírszázalékát. Erről hivatalos igazolást kap, amit mi elfogadunk. Működésem alatt soha nem merült fel probléma a tej zsír százalékával, illetve az elszámolásokkal kapcsolatban. A tejipari vállalat egyébként 10 naponként menetrendszerű vizsgálatot tart, melynek az eredménye kötelező számunkra. Eltérés a saját vizsgálat és a központi vizsgálat között még nem volt. Mindezen tudnivalókat egyébként elolvashatják a kistermelők is a kifüggesztett szabályzatban. Eddig még a panaszkönyvbe nem került elma­rasztaló megjegyzés. Egyébként amennyiben további információkra volna szükségük, szívesen állok rendelkezésükre." ‘ *' **' ** 1 * *■' * m*í -N'f *• —*• ( ♦f.' ~ ^ Ez utóbbi választ, noha a rokoni alkalmazások,,iUetve az .retbecsátás’’— tényére nem utalt, örömmel tesszük közzé, hiszen ideális tejminősítési és elszámolási gyakorlatot tükröz. De hát az érdekelt kistermelők, valamint a tejgyűjtö volt dolgozója nem éppen így látják a történteket. Hogy kinek van igaza, mi nem tudjuk, és nem is akarjuk megítélni. Annyi bizonyos: csak ott mehetnek jól a dolgok, ahol a felek kölcsönösen elégedettek. Effélére még nem tudunk következtetni a szabadszállási tejügyben érdekel­tek ellentétes állításaiból... Nagyarányú telefonhálózat­fejlesztés Orgorányon A telefonellátottságot illetően Euró­pának falán egyetlen országa sem annyi­ra elmaradott, mint hazánk. Ezt a tényt mindenki gyakorta tapasztalhatja, ami­kor a fokozódó igénybevétel miatt 10-20 percig vár szabad vonalra, vagy éppen reménykedik, hogy a hívása óta eltelt 2-3 óra múltán végre behozza a posta azt a számot, amit még csakis kézi kapcsolás közbeiktatásával lehet elérni. E kissé lehangoló távbeszélői helyzet­ben öröm hírt kapni a kedvező változá­sokról, mint amilyenekről legutóbb érte­sültünk az Orgoványon lakó Horváth Emilné jóvoltából. Amit levelezőnktől megtudtunk, szívesen közreadjuk. Egy évvel ezelőtt még ebben a község­ben is csaknem a lehetetlennel volt egyenlő a telefonálás. Meg az odatelefo- nálás is. Ez ügyben falugyűlést hívott össze a tanács. Az emberek egybehang­zóan követelték a telefonhálózat-fejlesz­tést, vállalva az állomásonkénti 30 ezer forintos hozzájárulás befizetését. Ezt a község gazdasági szervei 2 millióval, a tanács 3,5 millióval, a posta pedig 5,5 millióval toldotta meg. A döntés után hamar megkezdődött a kivitelezés, a 400 új állomást kiszolgáló telefonközpont építése, egyúttal pedig a távhívórendszerrel való összekötése. A munkálatok nemrégen befejeződtek, s azóta legalább 300 család otthonában van felszerelve a készülék. Ezekből 13 tanyákra került. A közületi szervek 25 állomást kaptak. A községben 3 nyilvá­nos telefonfülke van elhelyezve, egy ilyen állomás pedig külterületen áll a lakosság rendelkezésére. Köszönet a segítőkész Volán­dolgozóknak Ötéves korom óta vagyok mozgáskép­telen, vagyis száz százalékosan rokkant. A helyváltoztatásomhoz speciális járó­kocsit használok. Ennek karbantartásá­ra vállalkozott évekkel ezelőtt a Kunság Volán két dolgozója, Szálkái Zoltán és Horváth János. Ők nemcsak e járművet javítgatták becsülettel és önzetlenül ed­dig1, de ázt korszerűsítették is, ami annyit jelent: most már elektromos a meghaj­Segítőimnek ezúton mondok hálás köszönetét a példás magatartásukért. Higgyék el, nagyon jólesik az, ha a beteg ember érzi, tapasztalja, hogy nincs ma­gára hagyva nehéz sorsában . . . özv. Gyenge Lászlóné Soltszentimre Összkomfort — hideg zuhannyal? A kecskeméti Irinyi utca 47. számú ház negyedik emeletén lakik több mint három esztendeje családjával Valastyánné Takács Judit. Ifjú házasként vették meg a 800 ezer forintnál valamivel drágább lakást, amelynek kölcsöneit egyre nagyobb teherként fizetik vissza. De most nem is ez az igazi problémájuk, hanem hogy modern, összkomfortos otthonukban egyre gyakrab­ban éri őket hideg zuhany. A különös esetet így ismer­tette olvasónk: — A beköltözésünk után hosszú ideig zavartalanul éltünk a lakásban. A tavalyi nyár végén azonban bekö­vetkezett a nem várt meglepetés: az egyik vízcsap kinyi­tásakor akkora erővel ömlött ki a víz, hogy kiütötte a kezemben lévő poharat. A másik csápnál ugyanezt tapasztaltam. Rögtön szóltam a közös képviselőnek, aki írásban jelezte mindezt a házat megépítő Dutép Vállalat garanciális irodájában. Sok-sok nap elteltével jöttek ki hozzánk a szerelők, akik szemügyre vették, majd próbálgatták a szerkeze­teket, tanakodtak, utána elmentek. Búcsúzóul ígérték, nemsokára megint tiszteletüket teszik, s hozzáfognak a javításhoz. Csakhogy nem győztük őket várni, ugyanis az emlí­tett bajok a WC-ben is megismétlődtek, mégpedig oly módon, hogy a nagy nyomású víz lelökte a szelepről a tartályba vezető műanyag csövet, s a hideg zuhany t a nyakunkba zúdult. Ekkor magániparost kerestünk meg, aki megvizsgálta a berendezést és elmondotta: minden kifogástalanul működik, a baj az, hogy a víz­vezetékrendszer levegős, amit ő nem tud helyrehozni. Természetesen megint csak sürgettük az építő válla­latot, ahonnan nemrégen megjelentek nálunk egy pa- lírral, s kérték, írjuk alá, hogy lejárt a garanciális ötelezettségük ideje. Erre azt mondtuk: a hiba to­vábbra is fennáll, vagyis a csapokat és a WC-t nem használhatjuk megfelelően. Olyan választ kaptunk, hogy a vízszerelvényt gyártó cégnek teszik át a pana­szunkat. Nos, újra eltelt már több hét és nyoma sincs a javí­tóknak. Mi pedig a lakásunkban nem merünk élni a komfort nyújtotta lehetőséggel. Fogalmunk sincs, hogy a valakik által elrontott vízvezeték-szerelést, illet­ve vízvezeték-beépítést ki hozza rendbe... □ □ □ Ha a garanciális határidőn belül az arra illetékes szerv elmulasztott kijavítani minden felmerülő s nem a lakó által okozott hibát, akkor szerződésszegésről, jogsértésről kell szólni. S hogy az milyen mértékű, talán csak ügyészi eljárás tudná megállapítani. Olva­sónknak megfontolandó ilyet kérnie, ugyanis ez a vizs­gálati anyag nélkülözhetetlen lehet egy bírósági pernél, melynek tárgya éppen e vita rendezése. ÜZENJÜK „Bánat” jeligére, Szakmárra: Szer­kesztőségünkhöz érkezett levelében Ön a tavaly ősszel lezajlott községi helyhatósági választás tisztaságai kérdőjelezi meg. „Vádjai”-val kap­csolatosan beszéltünk Tóth Jenő pol­gármester úrral, akinek reagálása, jl- letve tájékoztatása révén korántsem az a kép tárult elénk, amit Ön a mun­kaügyi sérelme- apropóján lefestett nekünk. Hogy a jeligéjének szóhasz­nálatával éljünk, mi is kissé bánato­sak vagyunk, amiért a névtelenségbe burkolózva bírál, kétségbevon, sőt támad. Ha ezek után Ön felfedi kilé­tét, a helyi önkormányzat vezetője lehetőséget teremt arra, hogy szemé­lyesen találkozzanak és megbeszéljék a nézeteltérésre okot adható dolgo­kat. B. G.-nének, Soltvadkertre: A ha­tályos rendelkezések szerint csak közvetlenül az OTP-től vásárolt la­kás esetében igényelhetnek a jogosul­tak — költségeiket csökkentendő — szociálpolitikai kedvezményt gyer­mekük (gyermekeik) után. Ha Önök csupán hitelt vettek fel a pénzintézet­től, amely nem szerepel az ingatlan eladójaként az ügyletben, akkor saj­nos nem élhetnek az említett támoga­tás lehetőségével. „Drága borsó” jeligére, Izsákra: Tapasztalata szerint az ugyanolyan minőségű és azonos mennyiségű ta­karmányborsót a szomszédos köz­ségbeli szakboltban 250 forinttal ad­ják olcsóbban, mint a helyi üzletben, aminek alapján kérdezi: szabályos le­het-e ez a magas ár? Nos, erre azt válaszoljuk: minden kereskedelmi egység a beszerzési feltételei, az úgy­nevezett haszonkulcsa, illetve áru­készlete alapján állapítja meg a fo­gyasztói árat, s ez alól csak a minimá­lis arányú hatósági áras termékek je­lentenek kivételt. Az áreltérés valójá­ban piacgazdasági gyakorlatot jelent. Igäz viszont, hogy a mostani ármoz­gások még nemigen szolgálják a kis­pénzű emberek erdekeit. F. I.-nének, Lajosmizsére: A rend­szeres szociális segélyezés egyik krité­riuma, hogy az illető személynek nincs tartásra köteles és képes köz­vetlen hozzátartozója vagy rokona. Feltehetően a hatóság e kategóriába sorolandónak minősítette a tanyán egyedül élő, idős, ám nyugellátásban nem részesülő asszonyt, történetesen az Ön nagynénjét, aki részére állandó segélyt folyósít jelenleg is. Megválto­zik a segélyezett életkörülménye, ha Önökhöz költözik, s vele egy háztar­tásban élnek. Ilyenkor a szociális szervnek újra ellenőriznie kell: indo­kolt-e még az összeget rendszeresen kiutalni, vagy — az Önök anyagi vi­szonyaira tekintettel — már .elégséges a maximum két hónaponként adan­dó esetenkénti segély is. Erre vonat­kozó további felvilágosítást a helyi polgármesteri hivatalban kaphat. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom