Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-03 / 258. szám

1990. november 3. • PETŐFI NÉPE • 3 MOSZ-INDÍT V ÁN Y Parlamenti döntést *<j| igényel az aszálykérdési A mezőgazdasági termelők ar­ra kérik a kormányt, hogy terjesz- sze a parlament elé az ászály egész kérdését, a gazdálkodók ugyanis képtelenek megbirkózni a soron következő feladatokkal, ha akilá- tásba helyezettnél nem kapnak hathatósabb segítséget—erről tá­jékoztatta az MTI-t Bálint Csaba, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Őrszágos Szövetségé­nek (MOSZ) titkára. A kormány, mint ismeretes, az agrárágazat belső forrásainak át­csoportosításával 2 milliárd forint támogatást helyezett kilátásba, és további 10 milliárd forintos ked­vezményes hitel felvételét tette le­hetővé a szárazság sújtotta gaz­dálkodóknak. Mindezzel szem­ben áll a termelők összesen 47 mil­liárd forintos árbevétel-kiesése, s ez olyan nagy összeg, hogy a föld­művelés továbbvitelét alapjaiban élinti. Mindenekelőtt azért, mert nem tudják „elindítani” a jövő évet, és előrevetíti árnyékát, hogy 1991-ben szűkösebb lesz a kívánt­nál az árualap, továbbá az adóbe­vételek is koríátozottabban foly­nak majd be az államkasszába. Mivel a kormány a maga hatás­körében a költségvetés módosítá­sáról nem dönthet, étért indítvá­nyozza a MOSZ, hogy az Or­szággyűlés vegye fontolóra a me­zőgazdasági termelés aszály okoz­ta válságának kérdését. Az eddigi intézkedések -~,a MOSZ szerint meglehetősen egyoldalúan 111111 csakis a szántóföldi hozamkiesés bizonyos fokú ellentételezését hozták. Ezért nem lehet eltekinte­ni attól, hogy döntsenek a kister- melők, a kertészetek és az erdésze­tek kardnak kérdésről sem, hang­súlyozzák a MOSZ-ban. Bálint Csaba szerint a 10 milliárd forin­tos hitelkeret fölvétele szintén: gondot okoz a termelők széles kö­rének, mivel közülük számosán nem rendelkeznek hitelgaranciá­val, és így a bank nem foglalkozik beadványaikkal. A MOSZ arra számít, hogy amennyiben a parlament tár­gyalja az ügyet, méltányos lesz a döntés, az a gyakorlat­ban azt jelentené, hogy a 2 milliárd forintos összeg 8-9 milliárdra növekedne, lehető­vé téve á gazdaságok számára az aszály okozta helyzet áthi­dalását, FÉL ÉVVEL A HATÁRIDŐ ELŐTT Telefonos jó hír a bajaiaknak Közeledik a bajai telefontársulás keretében bekötendő első készülékek átadásának határideje. Természetes tehát, hogy a háromezer előfizető körében mind gyakrabban esik szó arról, hogy vajon mikor szólal meg a sokak által már nagyon régen várt telefon. (Két évtizedes kérelemmel ugyancsak a fiatalabb nemzedékhez tartozom, hiszen nyilvántartottak 1961-ben keltezett igénylést is<) A telefonbekötésekről Vértesy Lászlótól, a nemrég megszűnt tanácsi műszaki osztály vezetőjétől kértem tájékozta­tást. — Az önkormányzatban — a polgármester megbízásából — a .műszaki jellegű ügyekért felelek, így néhány kérdésben — közéjük tartozik a telefon is —, a folytonosságot képviselem. A bajai telefontársulásról a Petőfi Népében több alkalommal, részletesen tájékoztattuk a közvéleményt. Most a legújabb fejleményekről számolok be. Rendkívül örvendetes, hogy a bekötések, ütemét — ha az időjárás nem szól közbe, hanem engedi —, a Magyar Távközlési Vállalat Szegedi Igazgatósága erőteljesen meggyorsít­ja. Úgy tervezik, hogy a jövő év végi határidőt június 30-ára előre hozzák, és addig bekötik az összes készüléket. Az idei esztendőre ígért 900 helyett 1250 vonal felélesztését szorgalmazzák, mégpedig az újvárosi és a vásárhe­lyi lakótelepen, valamint a körülöttük levő utcákban. Vértesy László a továbbiakban elmondta, hogy az új telefonközpont a november 18-ai vasárnapot követő héten kezd működni. A távközlési vállalat ikresítési törekvéseivel kapcsolatos, megsokasodott lakossági pa­naszokat illetően megtudtam, hogy bármilyen sajnálatos is, hogy így van, de a vállalat jpgszerűen, az ügyfelekkel megkötött társulási szerződés szerint jár el. Ennek 5. pontja .így szól: A szerződő felek tudomásul veszik, hogy a posta a műszaki lehetőségek függvényében szóló, illetve ikerállo­mást szerel fel. Társulati taggá csak az válhatott, aki ezt a megállapodást aláírta. Annak idején még nem, de azóta tisztázódott: aki ikerállomáshoz jut, az kérés nélkül, a bekapcsolással egy időben visszakap 4 ezer forintot. A többször meghosszabbított jelentkezési határidő letelte után is érkez­nek még igények. Ezeket a távközlési igazgatóság — kapacitás hiányában — nem fogadja el. Újabb bővítésre előreláthatólag 1993-ban kerül sor, egy újabb 6 ezer vonalas blokk üzembe helyezésével. Ez azután hosszú időre kielégíti a város telefonszükségletét — fejezte be tájékoztatóját Vértesy László. \ G. Z. Dunavecsén P. Szalai Péter nyert Párttitkár és tanácselnök is volt — Bátor embernek ismerik P. Szalai Pétert Dunavecsén. Évekig párttitkár volt, majd tanácselnök lett. Mégis el mert indulni az önkormányzati választáson, mint polgármesterje­lölt. És nyert... — kezdem a beszélgetést a Duna-parti nagyközség vezetőjével.-— Erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy induljak a választáson. Évekig vezető voltam itt, a férfibecsület is ezt kívánta. Hogy ítélnek rólam a dunavecseiek? Hiszen egyetlen tisztségemet sem tartottam hatalmi pozíciónak. Az emberek­kel mindig jó kapcsolatom volt. Életem, mint egy nyitott könyv volt, ismert a választók előtt... — Elképzelhető azonban, hogy ez a magának előírt vizsga csapdába sodorta. Nehéz idők jönnek és ennek a településnek most kellene még fölzárkózni a fejlett infrastruktúrával bíró községek közé... — Reménykedhetnénk: ha eddig kimaradtunk, majd most mi kerülünk sorra a központi javak elosztásánál. Csakhogy most semmi ilyesmire nem hivatkozhatunk. Sajnos, a kom­penzáció, a felzárkóztatás lehetőségei hiányoznak az új ál­lamigazgatási rendszerből. Úgy indulunk egy új, nehéz idő­szaknak, hogy ki kell egyezni az azonos elvek szerinti elosz­táson. Ha nem találunk valami megoldást, a lemaradás után a leszakadás következik. De a bizalmat azért nyertük el, mert mindannyian azt ígértük: mégis megpróbáljuk. Azért is igen örültem megválasztásomnak, mert így részese lehetek több olyan nagyberuházás befejezésének, amelynek az-előké- szítésében is aktív szerepet vállaltam. Részben már készen van — működik a Gudmann-foki vízmű. A Tassról indu­ló „Duna mellék—Dél” gázvezeték heteken belül eléri közsé­günk határát. Hamarosan üzembe helyezik a kalocsai elekt­ronikus telefonközpontot, amely alapja lesz a régió távhívó rendszerei fejlesztésének. Ha lesz világkiállítás, a tervek sze­rint ez a térség is indulhat a fejlesztési pályázatokon. Miért ne lehetnénk — minden gond ellenére is ég- optimisták? Hadd alakítsam át egy kicsit Széchenyi István szállóigévé lett mondását: Dunavecse nem volt, hanem lesz... — Melyek most az aktuális feladatok? — Szervezzük a polgármesteri hivatalt. Kiírtuk a pályáza­tot a jegyzői állásra. Nagy energiákkal készülünk a képvise­lő-testületi ülésekre. Tartalmas, vitás tanácskozások ezek. A képviselők most leltároznak: mekkora vagyona van a községnek? Mivel lehet gazdálkodni? Hol rejtőznek az eddig ismeretlen források? Nem kívánok beállni a múltat lebecsü­lök közé. De mivel van korábbi tapasztalatom is, elmondha­tom: már a második ülés után is elmondható, lényegesen más ez a szisztéma. A vezetői értekezleteken, végre valóban dön­téshelyzetbe kerülnek a község megválasztott vezetői. Ter­mészetesen a felelősségünk is nagyobb. Elengedhetetlenül fontos, hogy együttmunkálkodjunk a falutársadalommal. A mandátum siker, de nem minden... F. P. J. HALAS POLGÁRMESTERE: TÓTH ZOLTÁN „Nem lesznek koncepciós elbocsátások, áüásosztogatások” Magas, vékony fiatalember Tóth Zoltán, egyelő­re inkább a farmer jellemzi, mint a csokomyak- kendő. A vitákban rendszerint konok, kitartó. Bi­zonyos külső formaságoknak talán túl nagy jelen­tőséget tulajdonít, ami könnyen álszerénységnek tűnhet. Megválasztásának másnapján gesztusérté­kű látogatásokat tesz a város nagyüzemeinek veze­tőinél ||í gyalogosan. Ódzkodik ugyanis elfogadni a polgármesterséggel járó státuszszimbólumokat. Egyáltalán — úgy tűnik —, kissé lötyög még rajta ez a közjogi méltóság. Negyvenegy éves kertészmérnök, környezet- és tájrendező szakmérnöki diplomával, a halasi SZDSZ szervezetének alapító tagja. Most mégis függetleníteni készül magát a pártjától. Megvá­lasztását követően ünnepélyesen levette a madaras jelvényt. — Az önkormányzati tagokat nem „működtet­heti” a párt. Sok olyan kompromisszumos döntés­nek nézünk elébe, amely nem mindig igazodik majd, például, az SZDSZ liberalizmusá­hoz. — Ügy vélem, az azért meghatározza ennek a testületnek az arculatát, hogy a döntési többséget a 15 tagú SZDSZ—Fi­desz frakció adta. — Mi szeretnénk az önkormányzat­ban megvalósítani egyféle szabadelvű gondolkodást — a város lakosságának széles körű bevonásával — a döntésekbe. — Nem tart attól, hogy a város objektív adottságai: a hatalmas adósság, a lehetet­len út- és csatornahálózat, a telefonhelyzet vagy a várható kormányzati döntések ele­ve kényszerpályára terelik ezt a testületet? — Ennek, persze, óriási veszélye van, s ebben a helyzetben is többféle megköze­lítés lehetséges. Mindenesetre az urambá- tyámos beletörődés helyett a liberális gazdaságpolitikával is lehet operálni. Az esetleges állami diktátumoktól pedig egy országos önkormányzati érdekvédelmi szövetségbe tömörülve kívánjuk megvé­deni magukat. Egyébként meggyőződé­sem, hogy jól megválasztott, pontos célo­kért lehet a lakosság mozgósításával eredményesen dolgozni. Erre a reményre a háromnapos blokád alatt tapasztalt szoli­daritás is feljogosít. — Mik a közeljövő legfontosabb célkitű­zései ön szerint? — Ne legyenek fűtetlen lakások, éhező emberek Halason! Javítani kell a közbiz­tonságon, ezt, természetesen, az etnikai ki­sebbség bevonásával kell rendeznünk. Újra a blokádra kell hivatkoznom, mert ez a három nap azt is megmutatta számomra, hogy ez a rendőrség már nem az, amelytől féltünk, ez most már a mi rendőrségünk. — Van-e valami fontos üzenete a város­nak?----Ki kell jelenteni, hogy ebben a város­ban nem lesz politikai boszorkányüldözés, nem lesznek koncepciós elbocsátások, ál­lásosztogatások. A liberalizmus azt is jelen­ti, hogy eggyé kell válnunk pártoskodás nélkül, a város érdekében, a várossal. Még egyszer hangsúlyoznám, hogy döntéseink­be szeretnénk bevonni a lakosságot, ennek a technikáján jelenleg dolgozunk. H . T. • • Önkéntes véradók Félegyházán és környékén Az idén tizennyolc alkalommal szer­vezett véradónapot a Vöröskereszt Kiskunfélegyházán. A helyi lakosok, vállalati, szövetkezeti intézményi dol­gozók közül ezerkétszázhatvanöten lettek vagy voltak donorok. Ezren kis- kunfélegyháziak, a többiek Gátéren, Kunszálláson, Pálmonostorán, Petőfi- szálláson és Tiszaalpáron vettek részt az önkéntes véradásban. Félegyházán hatvan tagja van a Pe­tőfi Mezőgazdasági Tsz Vöröskereszt- alapszervezetének, de Kállai Imre sok­szoros véradó hívó szavára évente het­venen,. százan segítenek bajban lévő honfitársaikon. Gyógyászati célra — a lakosság áldozatvállalásával — októ­ber végéig csaknem ötszáz liter vért gyűjtött Kiskunfélegyházán és a kör­nyező településeken a vértranszfúziós állomás. Közeljövőben — november 14-én — Bugacon, a nagyközség köz­pontjában lesz véradónap. Nem csak a nagyüzemben kell a szaktudás Kamarát alakítottak a növényvédők Szakmai érdekvédelmi szervezetet, kamarát alakítot­tak nemrégiben Szentkirályon a Bács-Kiskun megyei nö­vényvédő mérnökök. A kamarának negyvenhárom ala­pító tagja van, de várhatóan számosán csatlakoznak majd a Bács-Kiskun ban jelenleg dolgozó 198 felső fokú végzettségű növényvédős közül. Sőt, a somogyi és szol­noki vendégek jelenléte arról tanúskodott, hogy más megyékben is érdeklődnek a kezdeményezés iránt. Az alapítók célja, hogy a megyei kamarákból országos szö­vetséget hozzanak létre. A sokat támadott, bizonytalan helyzetű mezőgazdasági nagyüzemekben egyre nagyobb létbizonytalanságban érzik magukat a szakemberek — mondta az egyik résztvevő —, pedig igen nagy kár lenne a világon szinte egyedülállónak számító honi növényvédelmi szervezetet szétzülleszteni. E szervezetnek ma kétségtelenül hátránya, hogy a nagy­üzemekre fejlesztették ki, s lényegében ma is e körben mű­ködik, kivéve azt a néhány vállalkozószellemű mérnököt, aki -^zsebében a vállalkozói igazolvánnyal—kistermelők, magángazdák számára is végez szolgáltatást. A növényvédő mérnökök is szeretnék megtalálni helyü­ket az átalakuló mezőgazdaságban, küépve a nagyüzemi keretek közül — hangzott el az alakuló ülésen. Annál is inkább, mert a kistermelők, magángazdák részéről is egyre növekszik az igény a szaktanács iránt, s bizony, lenné „vevő” a növényvédő mérnökök, technikusok tudására. Ezzel kapcsolatban érdekes információt hallhattak a jelenlévők a Magyar Agrártudományi Egyesület képvise­lőjétől. E szerint a MAE egy előterjesztést kíván letenni a földművelésügyi tárca vezetőinek asztalára, a tervek sze­rint még ebben az évben. Az előterjesztés lényege, hogy a megfelelő végzettséggel rendelkezők a növényorvosi szak­mát magánpraxis keretében gyakorolhassák, illetve, hogy a szakirányú felső fokú oktatási intézményekben növény­orvosokat is képezzenek. A növényorvos feladatai közé tartozna a diagnosztizálás, szaktanácsadás, gyógyítás, szolgáltatás (szerek és eszközök forgalmazása, bizonyos munkák elvégzése), valamint a járványok és növényvédel­mi, agrokémiai eredetű környezetszennyezések jelzese. Ez az elképzelés tulajdonképpen találkozik a kamara tagjai­nak törekvésével, hiszen ők is azt szeretnék, ha magántevé­kenységet is folytathatnának, bár, mint mondtak, nem ragaszkodnak a növényorvos elnevezéshez. Mint az elnökségi tagok elmondták, kamara a legkevésbé sem kíván hatósági feladatokat átvenni, de feltétlenül sze­retnének szakmai etalonként szolgálni a növényvédők szá­mára. Ha valóban bekövetkezik ä teljes nyitás Nyugat- Európa, s főleg a Közös Piac országai felé, szakmailag fel kell készülniük a növényvédő mérnököknek is, s ebben a kamara hathatós segítséget nyújthat. Az önálló érdekvédel­mi szervezet a mérnöki szakma nagyobb társadalmi, anyagi és erkölcsi elismerését is szeretné kivívni. Az alakuló ülésen Farkas Gyulát, a Szentkirályi Egyetér­tés Téesz növényvédősét választották a Bács-Kiskun Me­gyei Növényvédő Mérnöki Kamara elnökévé. Első közgyű­lésüket várhatóan december közepén tartják. „ i Ilyenkor érezhették a lakók a továbbszállí­tásra előkészített, bomló állati hulladékok szagát. Szeretnénk őket a jövőben megkímél­ni az elmaradó szállítás okozta kellemetlen­ségektől. Jövőre, zárt tárolásra, tartályt épí­tünk, ha csak addig anyagilag nem megyünk tönkre. — S az úttestre kiömlő zsíros, habos lével mi lesz? — Ezentúl megakadályozzuk, hogy ki­folyjon. Két köbméter beton az egész: ennyi­vel már elzárhatjuk az útját. Egyszerű, nem? De miért kellett ehhez lapunk közbenjárá­sát megvárni? Kohl Antal • A hátsó ud­var is a gyáré. (Walter Péter felvételei) ELÖL REND ÉS TISZTASÁG — TÚLOLDALT BŰZ ÉS SZENNY! Daróczi közi hátsó udvar Szennyezett világunkban még inkább bántja az embert, elveszi kevés jókedvét is, amikor már lakásáig ér a bűz, a mo­csok. A kecskeméti Daróczi közben la­kóknak pedig szinte egyenesen a küszö­bükig ... Egy gyümölcsöt nem bír jóízűen megenni I Az a két férfi, P. J. és fia, aki a közből a minap felkeresett bennünket, röstelli, hogy egymaguk nem jutnak semmire a bűzös szennylét a közterületre kiböcsátó baromfi- feldolgozó vállalattal. Elkeseríti őket a tehe­tetlenség érzése; ez is közrejátszik abban, hogy nem kívánnak teljes nevükön a nyilvá­nosság előtt szerepelni. Amikor nemrég be­mentek a szürke betonkerítéssel elzárt gyár­udvarba — mint elmondják —, a portás tele­fonálására fehér köpenyes vállalati emberek jöttek eléjük. Meghallgatták panaszukat, de semmit sem tettek azért, hogy a lakóhelyen ezután tisztább legyen a környezet. — Itthon egy gyümölcsöt nem bírok jóízű­en megenni attól az émelyítő szagtól, amely odaátról minket is elér mutat a túloldali üzemre P. J. Létrát hozat a fiával, hogy be­nézhessünk a kerítés mögé. Két tollmaradvá- nyos szállítótartályt látunk. Fölöttük egy emelőgép. Ezzel, nyári hétvégeken, de más­kor is, több órán keresztül felhúzva tartottak konténerekben baromfibelet, mindaddig, míg nem jöttek érte a solti vagy a szolnoki fehérje-feldolgozók. Ezt állítják a szemtanúk a Daróczi közben. Az anyósához járt aludni A bűz, a zöld döglegyek és az úttest csator­nanyílásán át szétömlő szennyvíz elől, vajon, hová menekülhetnének? Bejelentőnk, P. J., még emlékszik arra az időre, amikor a válla­lat húslisztüzemének hányingert keltő kipá­rolgásától és füstjétől szinte nem tudtak ho­vá lenni. Ö akkoriban, 2-3 naponként, mesz- szebbre, az anyósához ment aludni. Ám az ember nem válhat menekülővé — földönfu­tóvá — saját lakóhelyén. Ha így volna, ebből az következik: az életfeltételek rombolása, környezetszennyezéssel, emberellenes. . Gyerekek is odamennek a zöldessárga, né­hol barna és zsíros vízhez. Belenyúlnak. Ta- picskálnak benne. Szólnék nekik, hogy nem szabad, de holnap vagy holnapután ismét feltör a szenny. Érkezik az utánpótlás! — Mit válaszol a Daróczi köziek panaszá­ra? — fordulok Szadeczki Jánoshoz, a Kecs­keméti Baromfifeldolgozó Vállalat termelési és műszaki igazgatóhelyetteséhez. Nem • Kiömlés. Ki tudja, mór hányadszor! könnyen jutottam be hozzá. Míg a személyi „szűrés” procedúrája, kínos aprólékosság­gal, elöl lezajlik, hátul a habos szennylé szű- retlenül „léphet ki” a gyár területéről. Szennyvíz, vissza! (Lesz megoldás) Séjf Én és az igazgató is a közelben, a Liszt Ferenc utcában lakunk — feleli Szadeczki János. —■ Ismerjük a Daróczi köziek problé­máját. Igaz, valóban megtörtént, hogy egy- egy hét végén itt maradt a bél és a tolihulla- dék a hátsó udvaron, mivel a fehérje-feldol­gozók gépkocsija út közben „lerobbant”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom