Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)
1990-11-14 / 267. szám
1990. november 14. • PETŐFI NÉPE • 5 Kerámiaművészeti kollázs \ ■ x . . , A Nemzetközi Kerámia Stúdió kamaratárlatával avatta fel a most felújított kiskunfélegyházi Móra Ferenc Művelődési Központ klubházának hangulatos kiállítótermét. Az anyagról ezúttal — rendhagyó tárlatvezetésként — maguk a művészek beszélnek. Rendhagyó — nem csupán a formai-technikai kérdésekre összpontosító — ars poeticákban, önvallomás-, hitvallástöredékekben. A maga nemében egyedülálló kollázs izgalmas adalékokkal szolgál a századvég tárgyalakító művészetének legjellemzőbb kísérleteiről, törekvéseiről, irányzatairól. „A művészet a szabadságot és a játék lehetőségét'jelen ti számomra. E játék lényege abban áll, hogyan hoznak létre szinte alig összeférhető elemek új minőséget. Szabad teret enged, amelyben közlekedni lehet, amelyben a szabályok arra biztatnak, kíséreljük meg újra kitalálni azt a szabályrendszert, amelyben ha élni nem is, de fantáziáim tudunk.” t / Zavadszky Éva „Az egyiptomi ’paszta’ az ókori Egyiptom találmánya, amit anyagának különleges jellege és fénye miatt kultikus tárgyak készítésére használtak. Úgy érzem, ma is ez a feladatom, amikor dolgozom vele. Ezért miután legyőztem az anyagot és szinte mérethatár nélkül használhattam, rájöttem, hogy lelkisége kis méreteket kíván.” Nagy Márta „Nem tartom magam par exelensz keramikusnak, de mióta gyakorlom az agyagművességet, újra és újra elbűvöl az anyag változatossága, kimeríthetetlen lehetősége, amit a sokféle kifejezés- mód kínál. Az igazi kerámiaművészet mindig nemes játék és kaland.” Lörincz Győző „Szeretem a kerámiát, amely lehetőséget ad számomra az improvizálásra. Az utóbbi években a technikai kötöttségeket redukálva formálom szobraimat.” Kecskeméti Sándor „Állandó témám az ember. Ember és ember egymásra hatása. Rombolás, építés, az emberi jellem tükrében. Mostanában nagyméretű, kézzel ko- rongozott plasztikákat, edényeket készítek. Az alapgondolat — rombolás, építés, átalakulás-— azonban ezekben is tetten érhető.” Fusz György ,, Számomra kockázat és kontroll érzékeny egyensúlya nyújtja a sómázas technika iránti lelkesedésem alapját. Na és az önfelfedezés lehetősége.” Jane Hamlyn (Anglia) „Mindent szeretek a kerámiával kapcsolatban. Az anyagot csakúgy, mint a munkafolyamatot. Az anyag puha, reagál s én ezt a folyamatot is igyekszem rögzíteni, megmutatni. Persze a korhűség is fontos. Meglehetősen nehéz egy ilyen ősrégi műfajon belül valami egészen új megoldást találni. Többnyire mégis ez inspirálja a munkám.” Janet Mansfield (Ausztrália) „Azt szeretném, ha munkám a szenvedélyes esőfelhőkkel teli ég vagy a kanyargós, dombos föld egy kiragadott darabja lenne. Vagy fofdítva: mintha magam és munkám ebbe a földbe vagy égbe olvadna be, s tisztulna meg.” •Geszler Mária \ „Tájkép, Védett növény, Hajtások - e címek elárulják témáimat. Pseu- do-növények és földek, amelyek organikus képzeteket keltenek. Rusztikus felületű tájak, talaj, föld, melyek alatt a geológiai jelenségek elemi erővel dolgoznak. Némelyek kopárak, másokból növényzet táplálkozik. A növények és a hajtások a földdel együtt is megjelennek, olykor önállóan is. Gazdag vagy éppen visszafogott színezéssel, esetenként foltrajzolatokkal erősítik meg a formát.” Gerle Margit „Kerámia = föld + víz + levegő + tűz,” Schrammel Imre Összeállította: Károlyi Júlia Fotó: Walter Péter Cirókás bemutató Majolenka hercegkisasszony Azt hiszem, sokunk emlékezetében él még a kecskeméti Ciróka Bábszínház fennmaradásának szükségességét'kétségbe vonó vihar. Igaz, akkor még csak tavasz volt, mégis sokan forrón élték át az eseményéket. A lelkes kis társulat végül is bebizonyította, hogy szükség van rájuk. Ez tudomásom szerint nem ment könnyen. Még tavasszal úgynevezett közvéleménykutatást tartottak intézményről intézményre vándorolva, megerősítést gyűjtve (várva), hogy igenis, egy megyeszékhelynek nem luxus egy bábszínház működtetése, igény van rá. Úgy gondolom azonban, erre az igazi választ most kapták, kapják meg a tagok. Nem közvetett módon, hanem a valóban illetékesektől, a gyerekektől, akik a nézőközönséget alkotják. Első találkozásunk a csoportszobánkban, a^ Forradalom Utcai Napközi Otthonos Óvodában történt. A megszokott környezetünkben történő előadásnak külön varázsa,' értéke volt. A szórakoztatás mellett, indirekt módon, gazdag ismereteket is nyújtott a gyerekeknek. (Földrészekről, éghajlatukról, állatvilágukról.) Különösen emlékezetessé vált, mert a gyerekek nem csak passzív szemlélői, hanem aktív részesei is lehettek az előadásnak. Ilyen pozitív élmény után érthetően különösen türelmetlenül vártuk a következő találkozást. Erre már a kecskeméti Táncsics Mihály Művelődési Házban került" sor. Kovács Géza rendezésében Jan Romanowsky: Majolenka hercegkisasszony című műve szerepelt a műsoron. Az ódon, barátságtalan hangulatú épületről mókás hangú rikkancs terelte el figyelmünket, aki a lépcső korlátján várt, és kedvesen invitált be bennünket. Hellyel tór nált és meglehetősen sajátos módon ellenőrizte bérleteinket. Jólesett, hogy számítottak, vártak ránk. Az elhelyezkedéssel töltött perceket a trombitával „bohóckodó” Czipott Gábor tette élvezetessé. Az egyszerű, de ötletes, természetes anyagokból készült díszlet kreativitásukat nagyszerűen tükrözte. Egyazon előadáson belül szerencsésen keveredtek, váltogatták egymást a bábok és az élő szereplők, akik meglepetésszerűen bukkantak elő, a legváratlanabb pillanatban, a legfurcsább helyekről. A Királyt Kovács Géza, Erzsó- kot Holczhauser Zsuzsa, Gábát, a vasorrú bábát Nagypál Mária, Ede varázslót Rumi László személyesítette meg. Természetesen az ő előadásmódjuk is hozzájárult a sikeres produkcióhoz. A művészek ötletgazdagsága, találékonysága nem ismert határt. Csak mosolyogni tudtunk, hogy a kék zománcos fazék hol sisakként, hol fejőtálként funkcionált. A lovagi torna eszközei is mulatságosak voltak: söprű a kard helyett, födő volt a védőpajzs, fazék a fejfedő. Külön említést érdemel a produkció zenei része. Megtudtam: Holczhauser Zsuzsa mint zenész is nagyon hasznos tagja a társulatnak. Nekem itt leginkább a változatos színezetű, erősségű zörejhangok ragadták meg figyelmemet, amelyek külön nyomatékot, hatást adtak az epizódnak. A darab egyébként Majolenka hercegkisasszony és Jirka, a királyi szakács szerelméről1 szólt. Bizony hosszú, rögös úton kellett végigmenniük, de a várt jutalom nem maradt el. A kicsit hoszúra sikeredett műsort szemmel láthatóan élvezték a gyerekek. Egyre szaporábban és erősebben verték össze csöppnyi tenyerüket, csillogott a szemük, s lelkendezve mesélték szüleiknek az élményt. Fábián Judit Claude Monet, a múló pillanat megszállottja Claude Monet, a francia impresszionista mozgalom vezéregyénisége 150 éve született. Gyermekkorát Le Havre- ban töltötte. Itt ismerkedett meg E. Boudinnal, aki figyelmét a festészet felé irányította, és első mestere lett. 1859- ben Párizsba ment tanulni. Rokonszellemű festőbarátaival, Renoirral, Ma- net-val, Pissarróval, Bazille-jal, Sisley- vel együtt 1863-ban tűnt fel a párizsi művészeti életben, amikor Manet Reggeli a szabadban című képe a „Visszautasítottak Szalonjáéban témájával és az akadémikus megszokottságoktól távol álló festésmódjával óriási botrányt kavart. A megismerés szenvedélye vezette őket a szabadba; a színek, fények, árnyékok, a megvilágítás atmoszférikus hatásait először az impresszionisták fbstették meg úgy, ahogy látták: pillanatnyinak, töredezettnek, apró részletekre bomlónak. Az 1869-es év a modem festészet fordulópontja. Ekkor készültek az első valóban impresszionista festmények. Monet és Renoir 1869 nyarán Bougi- valban egy Békás nevű strandvendéglőről festettek néhány képet, melyeken a viz mozgása által visszavert fények és ragyogó színek látványát rögzítették egy napos délutánon. Monet ettől kezdve a múló pillanat megszállottja lett. Neve összefonódott a fény kifejezési lehetőségeinek kutatásával. Korai képein légköri hatások bontják fel a formák zárt körvonalait, a vibráló fényben életre kel a város színes forgataga. (Quai du Louvre, 1866, Terasz Le Havre mellett, 1867.) A művésznek sietős, apró ecsetvonásokra volt szüksége, hogy ne hagyja elveszni a látott jelenség legkisebb színárnyalatait sem. Ez a technika az egyes színek tónusainak árnyalatokra bontása mellett friss hatásával a mozgás érzetét is felkelti a nézőben. Utolérhetetlen szépségű és változatosságé vizparti tájképei miatt „a vizek Raffael”-jének is szokták nevezni. Az impresszionizmus névadó képe és szimbóluma is tengerparti tájkép: Monet 1872-ben Le Havre kikötőjében festette. A hajnali ködöt áttörő vérvörös napkorong, melynek tükörképe a tenger vizében remeg, a múló pillanat pontos megfigyelésen alapuló, mégis költői finomságú ábrázolása, mely az európai festészetben számtalan követőre talált. Monet 1872—78 között Argenteuil- ben élt. Ezek az évek az impresszionizmus kiteljesedésének évei. Festészetének csaknem kizárólagos témája a táj. Képein végig tanulmányozta a különféle megvilágítási hatásokat a tűző napfénytől (Az Argenteuili híd, 1874) a felhőfátyol mögül előderengő, sejtelmes megvilágításon át (Vitorlás Argen- teuilben, 1873) a füst és gőz színhatásáig (Saint Lázáré pályaudvar, 1876— 77). Különböző napszakokban megfigyelte és lefestette a roueni katedrálist (1892—93), így teljesen más hangulatú képeket nyert. A színek vibrálásában ekkor már teljesen feloldódott a tárgyak formája, a kőfalak anyagszerűsége elveszett. A festmény igazi témája a levegő és a fény játéka a szénaboglyákat ábrázoló sorozaton is (1890). 1883-tól Givemyben élt, teljesen visszavonulva. Már csak a fény költészete foglalkoztatta, bár látása erősen megromlott. Ekkor festett képein, a Thames sorozaton (1899—1904) és a velencei Cánale Grande-ről festett képein, késői korszakának kiemelkedő remekein már szinte miszticizálja a fényt. Utolsó képei úgyszólván dekoratív színkompozíciók (Tavirózsák 1916 -23). Idős korában az elismerés is osztályrészéül jutott. Matuzsálemi kort ért rfleg: 1840-ben született, s 1926-ban halt meg. Öregkori festészete az újabb festészeü forradalom, az absztrakt törekvések kiindulópontja lett. Brestyánszky Ilona 9 Argenteuili híd Lőrincz Győző: Kép. | 9 Jona Gudvardottier (Island). I 9 Kecskeméti Sándor: Fej. i I Szalai László: Váza. Fusz György: Edény. Jane Hamlyn. i i Janet Mansfield: Váza.
