Petőfi Népe, 1990. november (45. évfolyam, 256-281. szám)

1990-11-14 / 267. szám

1990, november 14. • PETŐFI NÉPE • 3

tSÍKSZENTDOMOKOSI HÉTKÖZNAPOK, ÜNNEPEK (2.)

Az asszonyok tüdőt ölő gyapjúporban, a férfiak kőbányában és fatelepen

( Folytatjuk )

• A székelykapu legszebb része — vallják a falubeliek — a magyar betűkkel vésett ’CSÍKSZENTDOMOKQS.

, 'K - | ' . ■ t . I

A szekéren ülve még erősebbnek tűnt a csípős szél. Ám Albert Béla villanyszerelőt és Boros Antal asztalost ekkor már boldogság fűtötte, ugyanis felállítva láthatták azt a szé- kelykaput, amit másfél hónapon át éjjel-nappal faragtak, hogy a búcsú napjára a lakk is rászáradhasson. A főutcán helyét kapott míves munka azért is megállásra kényszeríti az arra járót, mert .csak magyar betűkkel vésett a szó: CSÍKSZENTDO- MOKOS.

A kapuval szemközti házban a Csíkszeredái kisipari szövetkezet ki- • helyezett részlegében Kedves Anna és Kosz Magdolna szövőnők tüdőt ölő gyapjúporban, hátat és karokat nem kímélő „gépen” csergét szőttek. Naponta 8 órában négyzetméternyit készítenek, amiért 140 lejt kapnak. A húsboltban viszont, ha lenne áru, 50 lejt kérnének egy kiló húsért. Kora délután, még ha péntek van is, a tíz lejes kenyérből sem jut mindenkinek. Pedig a forradalom óta valame- I lyest javult a helyzet, s ide közel a bányavidék.

Bíró Vilmos is, az új rendszer adta lehetőséggel élve, megvásárolta azt a műhelyt, ahol tizenöt nőt alkalmazva kézi szövésű törülközőket készít- \ tét. A bebogozást (a rojtok összekötését) a családanyák általában otthon végzik. így egy hónap alatt átlagosan 250 ilyen kelmét szőnek, s darabjáért 12 lejt ad a tulajdonos.

Csak férfiakat foglalkoztató munkahely a falu fölötti kőbányá, ahol Bács Károly immár három évtizede dolgozik. Emlékezete szerint legalább 15 méterrel magasabb volt a csúcs, amikor hozzákezdtek a márványkövek kitermeléséhez, s akkor csak csillék és lovak segédkeztek az embereknek. Ma pedig a több száz dolgozó munkáját csehszlovák gépek és hatalmas szállítórendszer könnyíti, hogy a feldolgozóhoz eljusson a fehér „arany”. A völgyben lévő kőmalomból zúzva, törve s porrá őrölv'e az ország minden építőrészlegébe jut e fontos anyagból.

A hegytetőről lenézve jól látható a. teraszos földművelés. Igaz, éppen a szövetkezet megszűnése, „szétcincá- lása” adta lehetőség miatt a magán- gazdálkodásra való áttérés okozza most a faluban a legnagyobb perpatvart. Ugyanis mindenki igényt tart a földre, jobb megélhetést remélve. Pe0 Tüdőt ölő, hátat és karokat nem kímélő munka a csergekészítés.

0 Temetésről jövet. (Fotó: Méhes! Éva)

0 A kőbánya a falu egyik megélhetési forrása.

0 Bács Károly lassan három évtizede dolgozik a hegytetőn.

Pulai Sára

dig itt nemigen fogja más, csak rozs és zab. A nyilvántartás meg olyan, amilyen, I ki mikor ér rá, viszi a ^cölöpöket, I jelöli magának a vélt

területet. Ebből — érthetően — óriási a zűrzavar, de bíznak abban, hogy tavaszra minden rendeződik, mégha csak mindössze ezer hektárnyi is a művelhető terület.

A Garados-hegyről, a kőrengetegből lassan haladtunk lefelé. Az RMDSZ alelnöke, Böjté István mellém szegődve elmondta, hogy a forradalom után 12 körzetre osztották a települést, ahol hét-hét képviselő fogja össze a 95 százalékban szervezett tagságot, hogy alapvető céljukat

— a magyar nemzeti megmentést

— megvalósíthassák. Ám ennél az örömteli hírnél szomorúbb kép fogadott bennünket a völgyben. A feketébe öltözött embercsoport temetésről jött. így tudtuk meg, hogy Csík- szentdomokoson nincs temetkezési vállalkozó, a sírásó helyett a gödörásó — így mondják errefelé — mindig az elhunyt szomszédja.

Hamarosan elértünk a másik, férfiakat is foglalkoztató munkahelyre, az Erdőkitermelési és Feldolgozó Egységhez. A munkások közül általában százan az erdőben vágják a fenyvest, mintegy négyszázan pedig a műhelyekben dolgoznak. A rönkökből — mint Tamás Béla egységfelelős elmondta —. fűrészárukat, összeszerelhető polcokat gyártanak, évente 60 millió lej termelési értékben. Áruikat német, osztrák, francia és holland exportra viszik, ám a raklapok a bajai kikötőt is látják.

Az olvasó hangja

A törvény nem tiltja, de ...

A választási törvény szerint kétféle módon lehet valaki képviselő: megválaszthatják egyéni kerületben, akkor a szavazók tudják és láthatják, hogy kire szavaztak. Ez egyenes és tiszta út. De lehet valaki képviselő pártlistán is, amikor a szavazók a pártra szavaznak, de nem tudják előre biztosan, hogy kit is választottak meg, mert ha a pártlistán felsoroltakból az elsők egyénileg bejönnek, akkor a sor előrelép, de lehet a felsoroltakat kihagyni is és igy akár az utolsónak bejelentett is lehet a pártlistán képviselő. Ez kizárólag a pártvezetőségtől függ, nem a szavazóktól.

A lajosmizsei helyhatósági választásokon egyéni kerületben nem választották meg képviselőnek Zsigó Viktort, de neve rajta volt a pártlistán is, így mégiscsak megkapta megbízólevelét a községi kép- vielő-testületbe. Amikor azt átvette, már be is jelentette, hogy kilép abból a pártból, amelynek listáján a megbízást megkapta.

Azt hittük, hogy ez csak falun lehet így. Kérdésünkre a Megyei Választási Bizottság azt a választ adta, hogy ezt a törvény nem tiltja, de nem etikus.

És most azt olvassuk az újságban, hogy Pozsgay Imre is kilépett a pártjából, de képviselői mandátumát megtartja. Éz már nem falusi ügy. Nagyon sokunkat megdöbbentett, Pozsgay Imre indult Sopronban egyénileg, de az első fordulóban olyan kevés szavazatot kapott, hogy jobbnak látta visz- szalépni a második fordulóból.

De első volt Pozsgay Imre a kecskeméti megyei MSZP-listán. Azok a gerinces párttagok, akik nem hagyták ott pártjukat, amikor az már nem volt hatalmon, a pártlistára szavaztak, így bejuttatták a parlamentbe Pozsgay Imrét képviselőnek. És most Pozsgay Imre kilépett a pártból, de megtartja mandátumát. Ezt majd később meg is indokolja, ahogy ő mondja. Ezt a jelenlegi magyar törvények megengedik.

Elhagyom a pártot, elhagyom választóimat, de megtartom a mandátumot. Ez lesz most már a jövő útja Bács megyében?

Dr. Magyar Károly Lajosmizse, Dózsa Gy. u. 121.

Akikről megfeledkeztek

Talán rossz helyen kopogtatok levelemmel, de abban bízom, hogy közzéteszik és lesz az olvasók közt legalább egy ember, aki mellénk áll, aki szót emelhet érdekünkben.

A gyesen, gyeden lévőkről van szó.

Figyelemmel kísértem a parlament nyugdíj- kiegészítésről szóló vitáját, ahol arról volt szó, hogy hány ezer forintig hány ezer forintot adjanak. Félreértés ne essék, tudom, hogy vannak kispénzű nyugdíjasok, akik nehezen tengetik életüket. Mi is kispénzű emberek vagyunk, hisz a gyeden lévők közül sokan csak 4500 forintot, a gyesen lévők ennél is kevesebbet kaphatnak. És ami a lényeg, ezt NEM EGY SZEMÉLYRE! Mi gyerekeket nevelünk, nem is a magunk érdekében szólok — hisz az anya mindenről le tud mondani a gyermekéért —, hanem a GYEREKEK érdekében.

A gyerek nemcsak elszaggatja a ruháját, cipőjét, hanem kinövi, aki még naponta ötszöt-hatszor éhezik meg, és nem tudom neki megmagyarázni, hogy nincs. Rég nem tudunk nekik játékot venni, hisz az ára elérhetetlen. Szeretnék választ kapni: mi nem érdemeltük volna meg, hogy nem ezreket, de legalább gyerekenként 500 forintot adjanak?

Lassan itt a karácsony. Várják, mi lesz a fa alatt. Lesz-e minden gyereknek a fa alatt VALAMI? Lesz-e mindenütt karácsonyfa és rajta szaloncukor? Miről mondjunk még le mi, anyukák, hogy lehessen igazi karácsony? Nekünk tudomásom szerint nincs érdekképviseleti szervünk, pedig nagyon kellene, hisz sok ezren élünk ezekkel a gondokkal.

Két kicsi gyerekemtől nem tudtam elmenni aláírásokat gyűjteni, hogy mások által megerősíthessem állításomat, de tudom, több ezrünk nevében emeltem szót.

Még nem tudom, hogyan fogjuk megmagyarázni tudatlan vagy nyiladozó értelmű gyerekeinknek, hogy:

— nem tudok új cipőt venni, bár a régi nyomja a lábad,

— nem tudok új nadrágot venni, pedig a régi bokáig ér és kiszakadt ,a térde,

— nem tudok télikabátot venni, igaz, hogy hi-1 deg van és fázol,

— nem tudok banánt venni, bár tudom, hogy te is szereted,

— nincs játék, nincs rá pénzem, pedig a te szíved épp úgy fáj érte, ha ftem jobban, mint a tehetősebb szülők gyerekének.

És ha látom, megint sír, mert falba ütközött most is, mert már megint türelmetlenül szóltam rá —értsd már meg, hogy nincs pénzem! —hát sírva fakadok én is, mert az ő könnye nekem százszor jobban fáj.

Szerettünk volna mi is egy kicsi segítséget kapni, ha a hétköznapok gondjain nem is tudnak segíteni.

Nem magunknak kértük volna, hanem a gyerekeinknek, hogy az idén is hozhasson a Jézuska karácsonyfát, na és alá „valamit”.

Köszönöm, hogy elolvasták levelem.

Szabadszállás, 1990. november 1.

Csővári Mihályné Szabadszállás, Kossuth u. 36/B

Egy újságcikket megérdemelne

Elnézésüket kérem, hogy ilyen dolog miatt írok, de azt hiszem, érdemes szólni róla.

Már jó néhány éve járok a fiammal Kecskemétre, a gyermek-idegszakrendelőbe. Ez a rendelő az Izsáki úti kórházban működik. Az ott dolgozó orvosnők, a pszichológus és az asszisztensek igen kedvesek, aranyosak. Azonban amiről én írni akarok, az az egyik igen kedves asszisztensnő érdeme.

Ő az a kedves, aranyos — gondolom, nem sokkal a nyugdíj előtt áll — szőke hölgy, akinek keze által olyan barátságos és kedves a folyosó és a váróhelyiség. Csodálatos kézügyességét dicséri az a sok játék, amivel a gyerekek eljátszhatnak, amíg várakozni kell. Különösen szépek a faliképek, amik filcből és ruhamaradékokból készültek. Igaz, a nevét nem tudom, de azt hiszem, sok textilművész megirigyelhetné az ízlését és ügyességét. Érdemes megnézni!

Köszönöm, hogy levelem elolvassák.

Tisztelettel: Tóth Zoltánná 6200 Kiskőrös, Pozsonyi u. 13.

Újból cselédek leszünk?

Régi olvasója vagyok az újságuknak, tudom, hogy az elmúlt évtizedekben és most is figyelmet fordítanak az egyszerű dolgozók véleményére. Kérem, hogy rövid írásomat, véleményemet közölni szíveskedjenek.

Magyarországon rendszerváltozás megy végbe. Ennek fontos állomásai: szabadon választott országgyűlés, önkormányzatok létrehozása és, a tu- lajdonosítás. A legnagyobb vitát a földtörvény megalkotása hozza, és e fontos kérdés megoldása egyre késik.

Az Alkotmánybíróság már állást foglalt. Jogilag (marxista) lehet, hogy így van, de logikailag nem. Ezzel az elmúlt kommunista rendszer törvényét igazoljuk. Jogállamban egy vételhez eladó és vevő kell. A földmegváltáshoz csak vevő volt, és az eladó hiányzott. Ha mégis fizetett a vevő, azt most kérje vissza. (Ha foglaló volt, akkor a kétszeresét.)

Ezt az egész tsz-keverést, a földek kisajátítását a mai 30-40 évesek nem értik meg, nem is érdekelheti őket. Csak látni és átélni az eseményeket, a falusiak tudták és tudják. A történelem fogja felmérni és értékelni, hogy a Rákosi-, majd a Kádár- rendszer miként sanyargatta, tette tönkre, majd űzte el földjéről a parasztság százezreit. E tettükhöz alkottak törvényt is, de ezt a törvényt jó lenne már feledni. Vagy a történelemben az unokáink azt olvassák: a parasztság elűzetését a kommunista rendszer tette, de a szabadon választott országgyűlés és az Antall-kormány törvényesítette? Út Európába? Nem ez lehet.

Ne a jogászok, és ne a tsz adminisztrációja (a sok felső szerv) szava döntsön. A két véglet között kell lenni igazságos megoldásnak. A földnek legyenek tulajddnosai. A megváltott és kisajátított földeket kapják vissza (vásárolja vissza) az eredeti tulajdonosuk max. 30-40 (50) hektárig. A megmaradt földekből (hisz lesz bőven) kapjanak (vásároljanak jutányos áron, hosszú lejáratra) a tsz parasztjai 2-5 hektárt.

Szétszedni a tsz-eket? Nem. A földtulajdonosok saját akaratukból alakítsanak igazi szövetkezeteket. Ennek a formája hasonlítson az európaihoz. (Holland, dán.) Lesz kenyerünk, tejünk stb. Igen, a tsz-ek ráfizetéses ágazatai magántulajdonban kifizetődőek (szőlő, gyümölcs, állattenyésztés stb.) Az idei aszály is igazolja, Rogy nem a magántulajdonosok kémek támogatást.

A tsz-tagok újból cselédek lesznek? Eddig is úgy tudtunk a tsz-ben megélni, hogy a szükséges jövedelmünk 1/3-át a tsz biztosította, 2/3-át a 0,6 hektár háztáji termése adta. Az 1989. évi tsz-keresetem tisztán 47 300 forint volt (1 napot sem hiányoztam), a háztájiból tisztán 88 000 Ft-ot kaptam (paprika, paradicsom, hagyma).

Tehát 2-3 hektárból megélek, és nem leszek cseléd, esetleg szövetkezeti gazda (nem tsz.).

Köszönöm a közlést.

UL: Miért nem közlöm a nevem? Mert egy kis faluban mindenki ismer mindenkit és nem akarom családomat inzultálásoknak kitenni. Itt még a régi hatalom embereinek szava dönt, az ő jövedelmük 6-8 szorosára ügyelnek, változást nem akarnak A levelet is más faluban adom fel.