Petőfi Népe, 1990. október (45. évfolyam, 230-255. szám)

1990-10-03 / 232. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. október 3. NEM HIÁNYZIK AZ ANYAKOCA? Jelentkezzenek a tulajdonosok! Szatyornyi bajai pénztárca Történt pedig, hogy féltve őr­zött BMX kerékpár nem volt a lépcsőház előtt, ahova kisfiam néhány perccel korábban leállí­totta. Hiába zárta le gondosan, a tolvajt ez nem zavarta, de az sem, hogy fényes nappal, száz és száz ember szeme láttára ci­peli a felemelt jószágot. Nagy volt á bánat, hiszen másikat venni aligha akadt volna egyha­mar pénz. Támadt egy hirtelen ötletem: — Megnézem a taná­cson, a talált tárgyak részlegé­nél. — Persze hogy itt a bicikli — nyugtatott meg a hivatalve­zető. Az egyik taxis hozta be, aki az utolsó éjszakai fuvarjá­nál megcsillanni látta a bozó­tosban. Azóta rendszeresen be­térek a bajai hatósági osztályra megkérdezni, valami újdonság­gal szolgálhatnak-e olvasóink­nak. — Hogyne — tudom meg Ádám Antal csoportvezetőtől. A tulajdonosoknak nem hiány­zik két tucat kerékpár vagy a rendőrjárőr találta kismotor. Sok mindent hallottam már, de magam is meglepődtem, ami­kor egy hasas anyadisznót je­lentett be a megtaláló. Szeren­csére nem hozta ide, hanem be­zárta az óljába. Valakinek nyil­ván felesleges az az utánfutó, melyet három éve hagyott, né­hány percre, az egyik Klapka utcai ház udvarában. Töménte­len pénztárcát hoznak be: eze­ket a zsebtolvajok megkönnyí­tik — kiveszik a pénzt —, a kellemetlen bűnjeltől pedig mi­előbb megválnak. — Ezt én is tapasztaltam: a piacfelügyelőségen vagy egy szatyornyi pénztárca várja a gazdáját. De lépjünk tovább! Mi a talált tárgy sorsa, ha tulaj­donosa nem jelentkezik? — A rendelet szerint járunk el. A talált dolgot három hónap után a találó részére ki lehet adni, vagy ha az illető ezt nem igényli, a bizományi áruházon keresztül értékesíteni lehet. A tulajdonost azonban egy éven belül megilleti az elvesztett holmi, vagy ha már értékesítet­ték, az ellenértéke.- Sogy látja? Becsületesek az emberek? — Igen. Rengeteg mindent hoznak be. A napokban példá­ul egy Hanzély Zsigmond nevű egyetemista több ezer forintot adott le — a pontos összeget nem mondhatom meg, de há­romezer forint felett volt egy pénztárcával. Most csak az hiányzik, hogy jelentkezzen a tulajdonosa, na meg a raktárát dugig megtöltő többi holmi gazdája is! G. Z, EGY HÓNAP ALATT HÁRMAN TÍZMILLIÓT Az idősebbek még emlékeznek a mulatságos szlogenre: cipőt a cipő­boltból! Abban az időben, lévén hiánygazdálkodás, a választék ki­fejezést csupán úgy ismerték, hogy a pultra letett egy pár cipőből „le­hetett” választani. Később válto­zott a helyzet, mert már több pár­ból válogathattunk, de a kiskeres­kedő nem az igény, a vásárló által keresettek szerint kapta az árut, hanem ahogy azt a nagykereskede­lem, a gyár diktálta. A divatos, olcsó, keresett cikkekből keveset — ezért a pult alól adták —, a drágábból, az ódivatúból többet. S miután az utóbbiak megmarad­tak, jött a szezonvégi kiárusítás, amikor a drága bóvlit is el kellett adni. Talán ez is motiválta a keres­kedők viselkedési módját, az any- nyiszor megírt: „Nincs! Mit keres!, Ha nem tetszik, hagyja ott!” vagy éppenhogy üvegnek nézve keresz­tülnéztek a vásárlón. Aki egy kicsit is konyit a keres­kedelemhez, vagy legalábbis bele­lát a mai kereskedelem, árubeszer­zés titkaiba, az tudja, a kiskereske­dő „vért izzad”, amíg a vevőköre által keresett árucikkeket — Buda­pesten, mert hol máshol? Ä be­szerzi. Jól ismert a csúszópénz, a számlázással jjpró lótás-futás, az áruszállítások késése, s hadd ne soroljuk tovább. Kecskeméten, a Corso Cipő Centerben annak ellenére, vagy éppen azért(?), mert egy kft. mű­ködteti, sok, eddig „hagyomá­nyosnak” tűnő dolog megválto­zott. Nem a választékról, a két­százféle import és hazai modellről van szó, hanem a kiskereskedő, a vásárló megbecsüléséről. Azzal kezdték, hogy' alkalmazkodtak a kiskereskedelem nyitvatartási ide­jéhez, de ha „elkésik” a kiskereske­Uj idők szele a nagykereskedelemben dő, akkor is ren­delkezésére állnak. Amikor az be­fejezte a mustrát, a minta alapján való kiválasztást, készpénzben fi­zethet helyben, s a számlázógépek — amelyekbe betáplálták már az áfát és a nyújtandó kedvezményt is — pillanatok alatt, amíg a vásárló megissza az ajándék kávét, már viheti is az árut. Egy kecskeméti magánkiskeres­kedő, aki egyébként gyermekruhá­val foglalkozik, válogatott a gyer­mekcipők között. Ugyan miért?- Kiegészítőként árulok gyer­meklábbeliket. Itt ezt helyben ma­ximum egy óra alatt elintézem, fi­zetek, viszem az árut. Azon túl, hogy megtakarítok egy budapesti utat, ugyanolyan divatos, keresett, igaz, nem olcsóbb áruhoz jutok. Nagyon jó a választék, a kiszolgá­lás, s itt valahogy nem vásárlónak, hanem vendégnek érzem magam. Itt, s először egyedül az ország­ban adják meg a kiskereskedőknek jelentősebb vásárlás esetén a 2-3 százalékos árengedményt, sőt a vá­sárlási értéknek megfelelőén — egy év elteltével —- ajándékban is része­sítik. Alig egy hónapja működnek, de a bizalom jeleként már telefonon is érkeznek rendelések és a kollek­ció összeállítását rájuk bízzák. A havi 10 milliós forgalmat min­dössze hárman bonyolítják le... Ez talán már mutatja: valóban új szelek fújnak — legalábbis a cipő­nagykereskedelemben. Gémes Gábor Nem a homok B rr ff •• 3 bűnös Egy időben divatos vélemény volt, hogy az egész Szahara mint sivatag az ember műve, merthogy a jégkorszakban még nedves vidék volt, s csak ké- ' sőbb, éppen az ember megjelenésével egy időben vált lassan homoktengerré. Holott az igazság az, hogy ez az állapot mindenféle emberi beavatkozás nélkül is bekövetkezett volna. A légi fényképek elemzéséből ma már tudott, hogy az utolsó jégkor­szak csúcspontján, mintegy 18 ezer éve körülbelül két-háromszor akkora területet borítottak homok- sivatagok a Földön, mint manapság. Gyökeres fordulat állt be 9 ezer éve, a holocén időszak kezde­tén, amikor is lényegesen több csapadék jutott a trópusi vidékekre, mint korábban. §8 sivatagoso­dás nem írható pusztán az ember rovására, bár kétségtelen, hogy az antropogén beavatkozásnak lehetnek veszedelmes következményei. Ilyen pél­dául az erdőirtás, vagy legeltetés nyomán növény- takaró nélkül maradt vidékeken a talajerózió, • amely a nedves területeken még sokkal több káros következménnyel járhat, mint az oly sokszor elát­kozott homokdűnék a Szahara peremén. Képünk egy vízmosással szabdalt délkelet-afri­kai vidéken készült. Országos szérűkön a szegedi stúdió Haragszom a tévérerSzom- batonként még néhány hpnap- ja is csak késő délután „kellett” bekapcsolni a készüléket. Leg­többször rá sem pillantottam a műsorra, nem volt mit veszte­nem. Az elmúlt szombatom el­csíptem a szegedi stúdió reggeli magazinját. Bár folyóiratok és könyvek várnak íróasztalomon olvasásra, könnyelműen felkat­tintottam a szentesi antennára állított kettest. Pergő, ügyes összeállítás enyvezett a készülék elé. Jóleső figyelmességgel köszöntöttek egy gyémántdiplomás bajai ügyvédet, szóltak a kecskeméti színház évadkezdéséről, láthat- tunk-hallhattunk magyar és német diákok csereakciójáról, éremgyűjtőről. Míves tudósí­tást közvetítettek a választási előkészületekről, érdekes gon­dolatokat a diáktüntetésekről. Keleti György ezredes Kecske­métről is tudott újat mondani időszerű katonapolitikai kérdé­sekről. Jó példaként szolgálhat más települések számára is a majsai zsidótemető rendbetéte­léről bemutatott, az ügyhöz méltó színvonalú beszámoló. Hamarosan országos főmű- sorban jelentkezik a Virradóra. Megnézem? Feltehetően. Az el­ismerésnek is fölfogható előlép­tetés talán meggyőzi szegedi kamerás kollégáinkat, hogy nem feltétlenül szükséges a Szabadság téri szokások máso­lása. Az ifjú bemondónőt pél­dául megpirongatná Montágh tanár úr, ha még élne. Nem za­varja olykor affektáló, a szavak utolsó szótagját elnyújtó, ének­lő „pesties” hanghordozása. A jó nyelvérzékűek aligha „okéznak” okézásaira. Ma­gyarországon lennénk állító­lag. A lemezlovas is jobban ügyelhetne beszédére. * * * A véletlen segített az utóbbi időkig egyik időszerű, közérde­kű, különösen az e tájon élők számára létfontosságú ügyeket körültekintően, sokoldalúan taglaló műsorhoz. Az agrotévé és a szegedi körzeti stúdió közös műsorának a nyomát sem lel­tem a rádió- és a tévéújságban. Kísérleti jellege miatt hallgat­tak róla? Pedig azért is népsze­rűsíteni kellett volna, hogy mi­nél szélesebb körből számíthas­sanak visszhangra. Elvégre a közönség-reagálást is mérlegel­ni kellene a döntésnél: folytat­ják-e kísérletet? A megszólalta­tott kiskőrösiek és főleg sóit- vadkertiek mondták a magukét. Ettől lett jó, s intézkedést köve­telő, szemléletváltozást sürge­tő, problémát feltáró a szőlős riportfüzér. Szívesen ide írnám a rende­ző, a szerkesztő, az operatőr nevét, de nem sikerült a nyom­tatott sajtóban fellelnem a stáblistát. Persze az még min­dig jobb eset, ha váratlanul magvas riportokkal ajándékoz­za meg a véletlen nézőit a tele­vízió, mintha sokat ígérő, nagy hírveréssel beharangozott mű­sorban csalódunk. * * * A megyeszékhelyen és köz­vetlen környékén sokan nézték a Kecskeméti Városi Televízió választási híradását. Gyorsan és a technikai adottságokhoz mérten részletesen tudósítottak a kecskeméti várostörténet — e sorok írójának véleménye sze­rint — szomorú napjáról. Fölismerve, hogy az úgyne­vezett népnek elege van a párt­csatározásokból, nem kimon­dottan politikai „bejátszások­kal” próbálták a készülékhez kötni nézőiket, hallgatóikat. (A megyéről és Kecskemétről készített agitációs filmekre még visszatérünk.) Az érdekes ri­portokhoz csupán egyetlen kie­gészítés kívánkozik, A jó ötlet Latabár-interjúban azért vala­ki utalhatott volna a család kis­kunhalasi eredetére, a „nagy Latyi” kecskeméti származásá­ra. Kapcsolataik részletesebb ismertetésére bizonyára mód nyílik az ígért hosszabb, a „La- tabárok” című összeállításban. Heltai Nándor ÚJ KÖNYVEK: Jean Muray: Tulipános Fanfan első kalandjai. (Delfin) (Móra, 48 Ft) — 111 híres regény. I—II. (Kozmosz könyvek) (Móra, 298 Ft) — Ethel Lilian Vooynich: Vihar Itália felett. (Mó­ra, 65 Ft) — W. Smith: Kiálts rá az ördögre! (Re­ge, 129 Ft) — Antal Mária—Heller Anna—Ta- mássyné Bíró Magda: Hogyan mondjuk németül? (Tankönyvk., 87 Ft) 5. kiad. — Kassák-esszék, -tanulmányok. Szerk. Szávai János. (Tankönyvk., 77 Ff) — Kedvenc meséim. -(Grimm és Andersen meséiből.) Német nyelven (Forma-Art, 219 Ft) — Desmond Morris: Miért csinálja ...? A kutya. (Európa, 135 Ft) — Összefoglaló feladatgyűjte­mény matematikából. 8. jav. kiad. (Tankönyvk.,* 98 Ft) — Edgar Wallace: A zöldszemű szörny. (Fortuna, 98 Ft) — Clara Nast: Csöpike, a pajkos kislány. (Garabonciás, 120 Ft) — Budapest belső területe. (Kartográfia, 30 Ft) — Budapest belváros zsebtérképe. (Kartográfia, 30 Ft) — Hollandia1— Belgium—Luxemburg autótérképe. (Kartográfia, 50 Ft) — Lengyelország autótérképe. (Kartográfia, 70 Ft) — Praga térképe. (Kartográfia, 74 Ft) - A Szovjetunió nyugati részenek autótérképe. (Kar­tográfia, 70 Ft). A -A 'mmmmSM A Föld légkörének egyre fokozódó széndioxid­tartalma, s az ebből eredő üvegházhatás miatti fel- melegedés kérdése minden korábbinál jobban meg­osztotta a klímakutatók táborát. Sokan például az ' elsivatagosodást tartják a legfenyegetöbb veszély­nek. Sivatagról általában akkor beszélünk, ha egy terület évi csapadékmennyisége nem haladja meg a 200 millimétert (összehasonlításul: Magyarország legszárazabb, alföldi területeinek sokévi csapa­dékátlaga kb. 450-500 mm.) A sivatagosodás azon­ban nem határozható meg csupán csapadékada tok­kal. Egyre több kutató hajlik arra a véleményre, hogy a természetes környezet pusztulása nem írható egyszerűen a terjeszkedő sivatagi homokdűnék ro­vására. A sivatagosodás szó éppen olyan jogosan használható akkor is, ha az amázóniai őserdők, vagy a sarkvidéki tundraterületek degradálódásá­ról beszélünk. Mégis, a legtöbbször emlegetett, elsi- vatagosodástól veszélyeztetett területté a Szahara peremvidéke vált, de csupán azért, mert a hatalmas j sivatagot övező sávbán emberek milliói élnek. Va­lószínűleg ugyanolyan kevés szó esne ezekről a vidé­kekről, ha lakatlanok volnának, mint mondjuk Észak-Kanada vagy Szibéria tundráiról. |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom