Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-15 / 191. szám
4 C PETŐFI NÉPE • 1990. augusztus 15. TURISTAKÉNT ROMÁNIÁBAN (I. RÉSZ) 9 A Remete-szoros ortodox zárdája. 9 Üj blokképületek Gyulafehérvárott. „Ne álljanak meg elhagyatott helyeken!” — Ugye, csak viccel?— nézett rám kerekre nyílt, csodálkozó szemekkel a fodrászlány, amikor a hajvágás közben feltett sztereotip kérdésére: „Hol nyaral az idén?', nem igazán közhelyszerű választ kapott. Romániába megyünk. — Na, ne..., ezt nem gondolhatja komolyan! — állt meg a kezében az olló, miközben cseppet sem palástolta döbbenetét. — Még ilyet! — ingatta a fejét távozásomkor is, és igyekezett lebeszélni a szerinte vakmerő utazásról. - Azért a Zsil-völgyi bányászokat kerülje! — tanácsolta végül, majd jóindulatúan megtoldotta: — Es vigyen ennivalót magával... A beszélgetés időpontja június vége volt, ami a román belpolitikát ismerők előtt azonnal érthetővé teszi a szituációt. A bányászok akkoriban utaztak fel „spontán” Bukarestbe, bunkóval téve pontot a kormány és az egyetemisták elhúzódó vitájára. De a kecskeméti fodrászlány nem csak erre emlékezett. Tudott a márciusi marosvásárhelyi vérengzésről, az utóbbi hónapokban kiélezett magyarellenességről is. Hallott az üres üzletekről, az elhanyagolt idegen- forgalomról, a benzinhiányról, a rossz állapotú utakról és ki tudja még mi mindenről, amit Romániáról pro és kontra elmondtak december előtt és december óta. Nem kizárt persze,,hogy erdélyi utazás, vagy a román tenger melletti vakáció gondolatát dédelgette még ő is a téli hónapokban. A karácsonyi forradalmat követően. „Majd, ha konszolidálódik a helyzet" — mondogatták így sokan és várták ezt a kedvező pillanatot. Ami a hónapok múltával egyre távolabbinak tűnt. Attrocitá- sokról, tüntetésekről, durva nemzetiségi provokációkról ellenben szinte hetente kaptunk hírt. Ez magyarázza, hogy legtöbben "úgy vélték: kútba esett a kirándulás Romániába. így a nyáron megint csak kevesen indultak turistaként arrafelé. Mint régen. A Ceausescu-rezsim idején. Mitől lesz gyorsabb a finánc? Aki Magyarországról Románia felé tart, az Makón már meglehetős biztonsággal akklima- tizálódhat a kinti körülményekhez. A presszóban itt is koszos a WC, „fagyos” az eladó, a benzinkúthoz felszaggatott úttest vezet, és hosszú sor áll türelmesen az üzemanyagért. Előttünk lengyelek várakoztak, majd ugyanez a lengyel karaván sorolt be a határon is mellénk. Kívülük Romániából elszármazott nyugatnémet és svájci állampolgárok, valamint a többnyire aradi rendszámot viselő Daciák utasai készültek a vámvizsgálatra Nagylakon. Az útlevélkezelő kiskatona mellénk áll, amíg a vámosra várunk és a kamionról mesél, amit néhány napja összetört fülkével hozott vissza a sofőrje. Csúnya látvány volt, emlékezik, miközben lopva a mi szélvédőnkre néz. — Ne álljanak meg elhagyatott helyeken és ne maradjanak el a konvojtól! — ismétli el rutinszerűen azt, amit talán december óta hajtogat. Őszintén szólva, nem igazán nyugtatott meg... Felnyílik a sorompó és a „senki földjén” át lassan román területre gurulunk. A vámosok itt sem dolgoznak gyorsabban, mint a magyarok, de azt sem lehet rájuk mondani, hogy erőszako-, san kutatnának. Elég egy pillantás a felnyitott csomagtartóba és intenek: rendben van, zárja vissza! A nyugatnémetek értékelik a nagyvonalúságot, egyikük ajándék kávécsomagot nyújt a fináncnak. A szuvenír pillanatok alatt tűnik el a tisztviselő nadrágzsebében, a légkör barátságosabb lesz, a kávé gyorsít a tempón, rövidesen indulhatunk. Több mint ezer kilométeres út áll előttünk. Jórészt Erdélyben, hatalmas hegyek között. Hogy milyen országutakon, azt ebben a pillanatban még csak sejtjük — visszafelé már tudjuk is. Sok helyütt hiányzik a felezővonal, nem találjuk az idehaza megszokott műanyag fényvisszaverő oszlopocskákat és van, ahol nem teszik ki az útjavításra figyelmeztető jelzőtáblákat sem. Egy előzés alkalmával például ezért nem tudunk hirtelenjében visszasorolni, mert időközben a ráteritett aszfaltszőnyeg miatt mintegy 20 centivel került magasabbra a bal oldali sáv. Mi fent, a mellettünk lévő kocsi lent robogott 80 kilométeres sebességgel. Addig, amíg fel nem bukkant szemben egy jármű. Szerencsénk volt. Ezúttal megúsztuk a román útjavítást. A népség, amelyet képviseltek... Gyulafehérvárig csak egyszer állunk meg az úton, kávét főzünk a kocsi mellétt. A forgalom nem nagy, jó, ha percenként elhúz mellettünk valaki. Ilyenkor a rendszámtábla elé állok — még emlékszem a határőr intelmeire —, de az asszony kinevet. Na jól van, adom meg magam végül, a sorsunk úgyis isten kezében van. 9 Szabó plébános úr templomát több mint 500 éve Hunyadi János emeltette. (A szerző felvételei) Gyulafehérvárott a Hittudományi Főiskolára igyekszünk. Dr. Vencser László, az intézet igazgatóhelyettese szerint a városban nyugalom van, semmitől — és senkitől — sem kell tartanunk. Erről később magunk is meggyőződünk, amikor sétálni indulunk a várban. A katedrá- lisban megnézünk egy ortodox esküvőt, körbejárjuk a tavasztól felújítás alatt álló római katolikus székesegyházat, elmegyünk a szegényes piacra, mustráljuk a kirakatokat. Szombat délután lévén, az üzletek zárva vannak, de azt kívülről is felmérjük, hogy az ellátás valamivel rosszabb a decemberi események előttinél. A presszóban fagylaltot és egyféle üdítőt kínálnak, rövidital nincs. Ahol van, ott viszont sört és bort nem kapni. Ahol pedig sörrel hűsítik szomjukat a júliusi forróságŐan a gyulafehérváriak, hiába is kérnének másféle italt a pultnál. A Vatra egyik bástyájának tartott Gyulafehérvár román lakói, úgy tűnik, mégis leleményesek. Részegekből viszonylag nagy a választék az utcán. Bacchusnak áldoznak, Transsyl- vánia „ősi” fiai. A főiskolán dr. Vencser mutatja a Vatra levelét: „A népség (a magyarok — a szerző megjegyzése), amelyet képviseltek ... a gondolkodásra való képtelenséggel jellemezhető, mértéktelen alkoholfogyasztással és prostitúcióval”. Akitől még a szeku is „félt” Másnap áhítatosabb társaságba csöppenünk a remetei sziklák között. Ortodox apácák élnek a szorosban, a csodálatos vidékbe olvadva ősi épületegyüttesben. Amikor a régi templomuk kicsinek bizonyult, új építésébe kezdtek. Még a Ceausescu-rezsim alatt. Mesélik, hogy hozták is ide a külföldieket csapatostul, lássák a bizonyítékot, a szocialista egyházpolitika román remekét. Vasárnap délelőtt szabadtéri istentisztelet a zárda kertjében. A környékről mintegy kétszázan zarándokolnak ezért ide. A hazai rendszámú kocsik között a miénk az egyetlen külföldi. Feltűnést keltünk, de a tekintetekben nyoma sincs ellenséges szikrának. A kíváncsiság nem a magyarnak, hanem az idegennek szól. A hegy alatti Tövis község több mint 500 éves Hunyadi-templomában a szellemileg igazán fiatalosnak mondható, 78 esztendős Kende- ressy Szabó Béla plébános úr lát vendégül. A ’60-as években kényszermunkára ítélt katolikus lelkészt a kegyelem után büntetésből helyezték ide. Nem gondoltak rá, hogy Szabó úr csodát tesz Tövisen. Az energikus plébános még Ceausescu alatt visszaszerezte az egyházi ingatlanokat, messze földön híres búcsút szervezett minden évben, ellenállt a helyi hatalomnak, védelmet adott a kicsinyke egyházközség rdmán és magyar anyanyelvű katolikusainak. — Nem is mert velem ujjat húzni senki, még a szeku sem — mutatja az idős férfi az öklét, de ő sem állja meg mosoly nélkül, amit mond. — Na jó, jó — .toldja meg — azért volt egynéhány komolyabb súrlódásunk... (Folytatjuk) Noszlopy N. Miklós Két even belül mindenkit bekapcsolnak Önerős távbeszélő-fejlesztés Baja góckörzet területén Ez év októberében Baján elkészül és üzembe lép az új távbeszélő-gócközpont, lehetőséget biztosítva ezzel a térség távbeszélő-hálózatának automatizálására. Az ország egyik legnagyobb területi kiterjedésű és legdinamikusabban fejlődő megyéjének déli részén így elérhető közelségbe kerül egy valójában is használható és mindenki által elérhető távbeszélő-hálózat kiépítésének lehetősége. Baja végleges távbeszélőközpontjának és a góckörzet automatizálásának első elképzelései és tervei a 80-as évek elején születtek. A beruházás forrás hiányában többször leállításra került, közben Baján az egy mobil központból kettő lett, bevezettük a távhívást és bekapcsoltunk néhány „igazán fontos” előfizetőt. A rövidesen befejeződő Baja gócközpont építése 1985-ben indult, szűkített forrással, a góckörzet automatizálása nélkül. Ez azt jelentette, hogy Nemesnádudvartól Hercegszántóig és kelet felé egész Csikériáig maradtak a nappal úgy-ahogy használható LB- központok és nagyobb településeken a szintén manuális, de legalább éjszaka is üzemelő CB-k. A községek lakossága mind nehezebben viselte a telefonnélküliséget és a tanácselnökök mindennapos vendégek lettek Szegeden. Mivel a bajai mobil központokhoz nem lehetett további automata központokat csatlakoztatni, így egyetlen reális lehetőségként az éjjel-nappali, de manuális szolgáltatást biztosító CB-központokat tudtuk ajánlani. Mivel ezen fejlesztésekre sem volt pénz, és ha ezen beruházások nem is kerültek annyiba, mint az automatizálás, azt a keveset is elő kellett valahonnan teremteni. A CB- központok más helyekről leszerelt, majd felújított központok voltak, a központ elhelyezésére szolgáló helyiségeket a postahivatalokban több-kevesebb ráfordítással (néha tanácsi segítséggel) kialakítottuk, néhány helyközi összeköttetést berendezéstelepítéssel biztosítottunk. A központot az előfizetőkkel összekötő helyi hálózat volt az egyetlen olyan munkarész, melyet feltétlenül tervezni kellett, melyhez a kábeleket meg kellett vásárolni, melyeket tetemes élőmunkával le kellett a földbe fektetni, meg kellett szerelni, előfizetőkhöz a házakba bevezetni stb. Néhány községben a lakosság vállalta a helyi hálózat költségét, mely összeg tanulmánytervek készítése után lett meghatározva. Az első önerős hálózatfejlesztések 1987—88- ban indultak, melyek azóta már be is fejeződtek. Aki akkor belépett, még 25-30 ezer Ft-ért kapott telefont. A Szegedi Távközlési Igazgatóság 1989. évben határozta el Baja góckörzetének távbeszélőautomatizálását. Ennek kapcsán a vállalat saját beruházási forrása terhére vállalta a központépületek felépítését, a távbeszélőközpontok telepítését, a helyközi összeköttetéseket biztosító körzetkábelek fektetését és azokra átviteltechnikai berendezések telepítését. A beruházásban 16 távbeszélőközpont, összesen 12 400 előfizetői kapacitással, 15 központépület, 55 km körzetkábel (melyből 35 km korszerű optikai kábel), több száz helyközi összeköttetést biztosító PCM (pulzus- kódmodulált) átviteltechnika települ, mintegy 650 millió Ft értékben. A felsoroltakon felül jelentkezik a helyi hálózatok költsége, mely még mintegy 250 millió Ft-ba kerül, melyre már nincs forrásfedezet. A korábban szervezett önerős fejlesztések tapasztalatai alapján Baja góckörzet automatizálásával kapcsolatos, önerős hálózatfejlesztést szerveztünk. A fejlesztésben a következő települések vesznek részt: Csávoly, Felsőszentiván, Rém, Madaras, Katymár, Bácsbo- kod, Bácsborsód, Nagybaracs- ka, Csátalja, Vaskút, Gara, Bácsszentgyörgy, Hercegszántó, Dávod, Szeremle, Bátmo- nostor, Sükösd, Nemesnádudvar, Ersekcsanád, Bácsalmás, Tataháza, Mátételke, Csikéria, Bácsszőlős, Kunbaja. A lezárt önerős fejlesztések tapasztalatai és az időközben bekövetkezett, nagyarányú kábelár-emel- kedések miatt az egy jelentkezőre jutó összeget —-az egész góckörzet területén egységesen - 40 ezer Ft-ban határoztuk meg. Terveink szerint a jelentkezők 1992. június 30-áig kivétel nélkül be lesznek kapcsolva. 1990. év elején, az önerős fejlesztés indításával kapcsolatos kérdések megbeszélése tárgyában az érintett tanácsokkal személyes megbeszéléseket folytattunk, ahol az alapelvek rögzítésre kerültek. Ahol erre igény volt, falugyűléseken, szélesebb körben is megbeszéltük a nem elég egyértelmű és vitás kérdéseket. A gazdaságos fejlesztéshez minimálisan szükséges jelentkezőszám szervezésében nagy segítségünkre volt az OTP által biztosított, igen kedvező hitelkonstrukció, mely 36 havi megosztásban, havi 1000 Ft körüli törlesztést irányoz elő. A 40 ezer Ft 15%-a adóból visszatérítésre kerül és nem utolsósorban gazdasági megállapodásban garantáljuk, hogy ezen ősz- szeg nem emelkedhet! Jelenleg arról számolhatunk be, hogy a beküldött névsorok alapján a gazdasági megállapodások elkészültek, azok aláírás végett kiküldés alatt vannak a tanácsok felé. A megállapodások aláírásával kezdetét veszi a hálózattervezési munka. A központépületek építése folyik, a központok szerelését rövidesen kezdi a BHQ Híradás- technikai Vállalat. A körzethálózat terveinek egy része szintén elkészült és 1991. évben a helyközi kábelek fektetésére is sor kerül. Az OTP a hitelügyeket folyamatosan intézi. A beruházásban megvalósuló létesítmények üzembe helyezése 1992. év első felében folyamatosan történik, így az év elején az első előfizetők már be lesznek kapcsolva, reméljük, mindannyiuk maradéktalan megelégedésével. Szükségesnek tartjuk megemlíteni, hogy jelenleg Baján, szintén önerős konstrukcióban folyik a helyi hálózat építése. Ezen önerős szervezés csak Bajára vonatkozik és teljesen független a góckörzetben megvalósuló fejlesztéstől. A bajai önerős fejlesztés 1989. évben indult és az akkori lehetőségeket (anyagárakat), valamint a nagy előfizetői sűrűséget figyelembe véve, az egy jelentkezőre jutó összeg 30 ezer Ft. A bajai jelentkezők bekapcsolása 1991. december 31-éig történik meg. Török József fejlesztési osztályvezető, Szegedi Távközlési Igazgatóság
