Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-07 / 184. szám

1990. augusztus 7. • PETŐFI NÉPE • 3 JÁRVÁNYÜGYI VIZSGALATOT INDÍTOTT A KÖJÁL Fiatalok Ökotópiában Ember a latrinában — Hasmenés, láz a környezetvédelmi táborban — Mercédesz pénteken már fürdeni akart EZ ITT NEM AMERIKA! — Akárhol is legyen az ember, legalább egy tisztességes budi, meg valamilyen mosakodási lehetőség álljon a rendelke­zésére. A Budapestről érkezett 19 éves Mercédesz így foglalja össze véleményét a Bugac melletti Rádi-tanyán, az EYFA (Fiatalok Európa Erdeiért) által szervezett nagyszabású kör­nyezetvédelmi találkozó előkészítéséről. Szó ami szó, Mercé­desz nem elégedett. A magyar rendezők nem remekeltek. A táborban egyelőre kevés a WC és a mosakodási lehetőség is igen-igen korlátozott. Az ivóvíz pedig ... —1 Ivóvízként nem fogadható el, vízellátásra kizárólag vas- talanitás és arzénmentesítés után alkalmazható — olvassa fél a minősítését dr. Tempfli Ágnes, a megyei köjál igazgató főorvosa, aki egyébként a múlt pénteken még így is nyugod- tabb volt már, mint néhány nappal azelőtt. Ügy mondja: megelőzően három napon keresztül izgult azért, hogy a bak­teriológiai vizsgálat negatív legyen. Az lett. Nem így az arzén-, az ammónia- és a vastartalom, mindhárom a megen­gedett határérték fölötti a Rádi-tanya kútjában. A Bács-Kiskun Megyei KÖJÁL, nem tudott a több száz résztvevőre, számító tábor előkészítéséről, de nem tudtak a. Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai?^ Bugac lakói sem. Igaz, mint utóbb kiderült — nekik feltétlenül nem is kellett tudniuk. Mert a négy világtáj felé szétküldött meghívókkal ellentétben a tábor nem Bugacon, hanem egy Jakabszállás melletti tanyán épült. Szabó Mihály, a község tanácselnöke is csak egy hónappal ezelőtt kapott hírt róla, amikor az egyik szervező beszólt neki. — Természetesen amiben lehet, a segítségükre vagyunk — mondja. — Annak ellenére, hogy a legutolsó pillanatban tudta meg a község, hogy ilyen sokan érkeznek a határába. Mást ne mondjak: a jelenleginél sokkal jobb helyet ajánlhat­tunk volna, ha még tavaly, amikor elhatározták, hogy a kör­nyezetvédelmi tábor Magyarországon lesz, beavatnak min­ket ... Az iskolából padokat vittek a tanyára, a körzeti orvos — amennyire e rövid idő alatt tudott — felkészült, a szakszö­vetkezet az utat javítgatta, egy szippantókocsi pedig kétna­ponta megy ki a pillanatnyilag mintegy négyszáz fiatal által lakott Ökotópiába, amely alternatív faluként „épült" fel ideiglenesen a Kiskunságban. Hogyan? Erről inkább a köjál jegyzőkönyve szóljon: „A táborterület három-négy hektár. Rajta kőépületekben irodahelyiség, orvosi segélyhely, raktár, előadóterem, büfé.' Elszállásolás lakósátrdkban. A konyha nyitott, tábori, holland fiatalok üzemeltetik. Székletvizsgálattal nem rendelkeznek, ételmintát nem tesznek el. Az árnyékszékek balesetveszélye­sek, vakolatlan, meszeletlen téglafalakkal... Egészségügyi ellátás: két orvos egy üres elsősegélyhelyen, három mentődo­boz hazai és külföldi készítményekkel. Összegezve: a tábor a minimális, a kempingek számára kötelező higiéniás előírásoknak sem mindenben tesz eleget." — Nehogy azt mondja most, hogy mi bürokraták va­gyunk — fakad ki dr. Tempfli Ágnes —, de az tényleg a minimum, hogy legyen egy táborban WC és lehessen tisztál­kodni. Becsületszavamra mondom, az ellenőrzést végző or­vos szeme láttára esett a latrinába egy fiatal. Zuhanyozni csak hideg vízben lehet a szabadban, ezt a fiúk, lányok közösen használják (négyen-öten, amennyi hely van), a tá­bor többi tagja addig körülöttük várja, hogy sorra kerülhes­sen. A közegészségügy egyéb területeiről ne is beszéljek. Hogyan kérhetnénk mi egészségügyi könyvet, székletvizsgá­latot a holland szakácsoktól, miközben rendelet van rá, hogy Magyarországon enélkül csak magának főzhet valaki, nem négyszáz embernek, mint a Rádi-tanyán. A környező orszá­gokban kolerás megbetegedésekről szólnak. Mi lesz, ha itt is felüti fejét ez a járvány? Ki felel majd érte? Az nem létezik, hogy a magyar szervezőknek abszolút ne legyen felelősségér­zete, én meg itt izgulok,.hogy a nagy nehezen beszerzett vízminta negatív legyen. Ha egy holland kislány nem kereke­zik fel Budapestre vízvizsgálatot kérni, akkor talán még most sem tudunk a táborról. így is egy napig kerestük a tanyák között. S most négyszázan élnek ott, de három hét alatt állítólag mintegy kétezren fordulnak meg, s ki tudja, milyen betegségeket hoznak vagy visznek magukkal? A szervezők azt mondják: így volt ez tavaly is a nyugatnémet találkozón. Ott is nomád körülmények között éltek. Elfogadón). De amelyik csapra ott az van írva, hogy ivóvíz, az biztos, hogy az. Nem úgy, mint egy tanyasi kútnál Jakabszálláson ... Móra Veronika, a találkozó egyik magyar szervezője pén­teken még ennek ellenére úgy vélte, hogy a köjál nem záratja be a környezetvédő tábort. Ákkor ebben igaza is volt. Hiszen az Európa szinte valamennyi országából érkezett fiatalok találkozójának „szétkergetése” valószínűleg nemzetközi vi­harokat kavar. A magyar szervezők magabiztossága ugyan­akkor csak az első megbetegedésekig tarthat. Ennek a múlt héten még nyoma sem volt. A környezetvédők, az egészség- ügyiek aggodalfnai dacára, jól voltak. S mi tagadás, a látoga­tónak — így nekünk is — szimpatikus volt az alternatív Ökotópia-falu. Az itt élők nemzetközi kavalkádjában 15— • Holland pckek készítik a zsemlét. • Okotópia bejárata már jelzi a „vissza a természethez” filozófiai gondolatot. Na de ennyire? Nyereségérdekeltség „Szocialista” módra MOTTÓ: „A Magyar Távközlési Vállalat immár nem hatóság, hanem egy nyereségérdekeltsé­ge cég.” (Frischmann Gábor, a távközlési szakosztály vezetője) • Az indiai jógi naponta kétszer meditációt tart. Ö is az egészséges életmódot hirdeti __(Straszer András felvételei) 3 0 év az átlagéletkor, de pici gyerekeket és idősebbeket is láttunk. A látszólagos szervezetlenség ellenére mindenki megtalálja a feladatát. Jelszavuk: Kezdeményezz, légy kreatív, érezd magad felelősnek! Ennek megfelelően bárki bármit kitalál­hat, de magának kell megoldania. Építik a tábort is, Veroni­ka szerint néhány napon belül végleg elkészülnek. A kony­hában a hollandok vegetáriánus étkeket főznek, a néhány óra alatt felépített kemencében pedig szintén holland pék süti a zsemlét. Erről egyébként azt mondják, nagyon finom, viszont a vegetáriánus kosztról erősen megoszlanak a véle­mények. A pazarló fogyasztási szokások ellen lázadó fiatalok, úgy tűnik, jól érzik a Rádi-tanyán magukat. Talán még Mercé­desz is visszatér. Mert ő azért a hét végén hazautazott a szüleihez. Egy jó, meleg vizű fürdő már igen-igen hiányzott neki... A kézirat leadása után kaptunk hírt arról, hogy a kiskun­félegyházi orvosi ügyeletén a hét végén a környezetvédelmi táborból 12 hasmenéses megbetegedést jelentettek. A televízió vasárnap délutáni kettes műsorában pedig a nemzetközi talál­kozó csehszlovák orvosa arról számolt be, hogy „pihenését" zavarják a lázas megbetegedések. A köjál a járványügyi vizs­gálatot megindította. Noszlopy Nagy Miklós Egy magyar származású kanadai vállalkozó (és üzletember) telefont sze­reltetett hetényegyházi lakásába. Nem is egyet: kettőre volt szüksége. Ott, a tengeren túl megszokta, hogy a telefon magánéletének természetes tartozéka, munkájának pedig alapvető feltétele. Csakhogy itthon gyakran kellett nél­külöznie ezt az alapfeltételt, mivel a telefon gyakran elromlott. Egyszer ép­pen hét végén, amikor országos jelen­tőségű tárgyalássorozatnak volt részt­vevője. Kérte is ázonnal a 03 segítségét. Ehelyett a telefonos hölgytől felvilágo­sítást és tanácsot kapott. Az előbbi így szólt: a távközlési vállalatnál nincs hét végi ügyelet, pénteken délután is csak gyalogos ügyeletesük volt, aki kis suga­rú körben tud mozogni. A tanács pedig így hangzott: ha olyan nagyjelentőségű ügyben fontos az úrnak a telefon, ke­resse meg az üzemvezetőt. Ö ugyanis elrendelheti a hét végi munkát. Á ka­nadai vállalkozó ezúttal aligha tudta előre, mire vállalkozott: akivel a főnök lakásán beszélt, kikérte magának a há­borgatást ... A vállalat etikája Az esetet megírtam a Petőfi Népé­ben, Gyenes Géza távközlési üzemve­zető reagált a cikkre. Kifogástalan ud­variassággal közölte velem — egyebek között —, hogy Magyarországon tény­leg nem javítják a magántelefonokat ügyeletben. Ez soha nem is volt más­ként —, talán nem tudtam? Azt pedig, hogy ne zavarják őt a szabad idejében, nem ő, hanem a hozzátartozója kérte ki magának (ő azt sem tudta, hogy a ka­nadai úr van a vonalban). De hát ezt igazán meg lehet érteni — magyarázta —, hiszen legalább tizen, tizenöten za­varják őt hasonló ügyekkel szomba­ton, vasárnap! Gyenes Géza érvei, nem­hogy, megnyugtattak volna, ellenkező­leg! Újabb kérdéseket vetettek fel ben­nem, ezért arra kértem, beszéljük meg ' mindezt sjeméíyestwF'-Nekem ugyan nincs telefonom, így rapasathlatot sem szerezhettem, de mindabból, amit az üzemvezető a tele­fonbeszélgetésünkkor elmondott, azt a következtetést vontam le: a távközlési vállalat messzemenően nem úgy viszo­nyul ügyfeleihez, miként az egy szolgál­tató cégtől elvárható lenne. A kanadai vállalkozó telefonját közel félmillió fo­rintért vezették be: teljesen jogos az elvárása, hogy legyen rá bármikor szüksége, működjön is az a szerkezet! De hagyjuk a félmillió forintos készülé­ket. Telefontulajdonosnak lenni ma, Magyarországon nem olcsó mulatság. Hozzájutni is nehéz, hosszú éveket kell várni a beszerelésre. Kinek mennyit? Ahogyan Gyenes Géza mondta, az at­tól függ, hol lakik az igénylő. A háló­zatban általában több a szabad ér, mint amennyi csatlakozását elbírja a központ. így hát az elosztásnál „sú­lyoznak”. Előnyben részesítik az or­vost például és most már a kereskedők, újonnan alakult vállalkozások is ha­marabb jutnak telefonhoz. Igaz, ez utóbbiak több mint hétszeres árat fizet­nek érte, de hát ha nekik annyira kell...?! Különben egyes helyeken, például Halason, Félegyházán, Pálmo- nostorán, Lakiteleken már ilyen áron sem tudnak telefont adni. Mennyire objektív adott esetben az igény elbírá­lása, én, a kívülálló nem tudhatom. De messzemenően nem értek egyet bizo­nyos szabályokkal (szokásokkal?). Az­zal például, hogy ha valaki telefonos lakást vesz—telefon nélkül kapja meg! Pedig ez így etikus — Gyenes Géza szerint —, hiszen képzeljem csak el: az adott lépcsöházban esetleg tizen is vá- rakoznak már évek óta a telefonra, s akkor jön egy vadonatúj lakó, aki a lakáskulccsal együtt telefont js kap! Vesszen inkább a befektetés! Tény, hogy (disznó) szerencséje len­ne az illetőnek, az én fantáziámat még­sem ez, sokkal inkább az a tény borzol­ta fel, hogy a távközlési vállalat felszá­molja, megszünteti azt, amit egyszer már létrehozott, kiépített! Holott a vál­lalat számára a kiépített állomások hozzák a nyereséget! Igen ám — érvelt az üzemvezető —, de arról még nem beszéltünk, hogy a telefonos lakások ára a szabad piacon a csillagos égig szökne fel! Legalábbis a fizetőképes ke­reslet felső határáig — vélekedtem —, miként a kocsikiutalásoké. No persze, a többletet valóban nem a távközlési vállalat vágná zsebre, miként a Merkur sem kap egy fillért sem a kiutalásért legubázott felárból... Egyetértek vele, hogy ez munka nél­kül szerzett haszon, erkölcsileg kifogá­solható. De ezt a helyzetet a hiánygaz­dálkodás (a távközlési vállalat) terem­tette és tartja fenn évtizedek óta. Aztán meg az is eszembe jut: hová teszi a válla­lat az etikai, erkölcsi érzékét, amikor a másik lakásba költöző (régi) igénylőnek elölről kezdi az időszámítást? Tényleg van gyalogosuk Gyenes Géza méltatlankodott, hogy csak a negatív dolgokra hegyeztem ki a ceruzámat. Pedig, mint mondta, van­nak eredményeik is. A jelenlegi 30 ezer (Bács megyei) igénylőből az idén 2500- at kielégítettek, év végéig valamivel több mint 5000-re növekszik a számuk. Lakossági társulásokat szerveznek, így gyorsabban jutnak az emberek telefon­hoz. Igaz, ez sem olcsó, területenként változó, telefononként 30-40 ezer fo­rint. Máshol 8-9 lakótelepeken 9-12, kertvárosban 13-17 ezer. Hazai jöve­delmünkhöz képest ez sem kevés, mi­ként a beszélgetés díja — a hazai fizeté­sekhez viszonyítva — is fölötte van a nyugati áraknak. De-ha-nem-használ­juk a készüléket, akkor is fizetnünk kell: 120 forintot havonta, a közületi telefonért 240-et. Készenléti díj címen. Mint Gyenes Géza mondta: legalább évente egyszer minden második készü­lék elromlik. Hogy a vállalat válasszon jobb minőségű portékát? Persze, per­sze, valószínűleg sor is kerül ilyesmire! Különben —etette hozzá az üzemveze­tő —, nemcsak a készüléket, hanem a hálózatot, a központot is üzemben kell tartani... A bejelentett hibák 95 szá­zalékát még aznap ki kell javítani! Csakugyan vannak olyan munkatársa­ink, akiknek nincs jogosítványuk, ők a „gyalogos” ügyeletesek, de a legtöbben kocsival közlekednek. De ha munka­időben javítanak, fizetésért — nem ér­tem, miért szükséges az ügyféltől még külön „készenléti dijat” kérni?! Annál inkább érthetetlen ez számomra, mivel — ritka kivételtől eltekintve — a fo­gyasztó vétlen a bekövetkezett hibá­kért. Annál többet tehetne viszont a megelőzésben a vállalat: ha például a kábelvégződéseket nem olyan „falá­dákban” tartanák, amit ha egy gyerek oldalba rúg, beszakad az oldala! S ha már beszakadt, mért ne nyisszantana el egy-két vezetéket? Ilyen is előfordul, mondta az üzemvezető, de sokkal jel­lemzőbb, hogy idegenek készüléket szerelnek egy kábelre — ebből adódik a legtöbb számlareklamáció. Való igaz, másmilyen szekrényeket lenne célszerű alkalmazni, hajói tudja, már elkezdőd­tek valamilyen tárgyalások ez ügyben az épületek kivitelezőivel... A kórház csak várjon a sorára Azt is az üzemvezetőtől tudtam meg, hogy létezik egy hibaelhárítási sorrend, amit a minisztérium (vezetékes távközlé­si szakosztályának vezetője) rendelt el 1982. január 2-ától. Azóta is ez van ér­vényben: „A helyi hálózatban fellépő távbeszélő és telexállomások hibáinak elhárítását... az alábbi sorrend szerint kell végrehajtani: 1. Különlegesnek mi­nősített összeköttetések (Ennek tartal­máról az 1977-es belső utasítás rendelke­zik, mindenesetre közéjük tartozik a lég­védelem). 2. Diplomáciai területek. 3. Mentők, tűzoltók. 4. Átkérő kábelek. 5. Segélykérő, ilyen céllal működő távbe­szelő állomások. Mindezek javítását a helyi üzemvezetőség minden további nél­kül köteles elvégezni. A továbbiakban felsoroltak javítását az igazgatóság vagy utasításban szabályozza, vagy az igaz­gatóság esetenként határozza meg: 6. Államigazgatási szervek (minisztériu­mok, tanácsok), 7. Egészségügyi intéz­mények (kórházak, rendelőintézetek), 8. Kiemelt fontosságú országos hatáskörű szervek és üzemek, 9. Tájékoztatási szer­vek (MTI, rádió, tévé, sajtó) és így to­vább. Hogy a mentőket, tűzoltókat meg­előzik a diplomáciai testületek? Az egészségügyi intézményeket az állam- igazgatási szervek? A tájékoztatási szer­veket a kiemelt fontosságú üzemek? S hogy ráadásul a 6. ponttól felsoroltak külön engedélyhez kötöttek? Ezen nyu­godtan felháborodhatok, ha akarok, de, mint az üzemvezető mondotta, nekik ak­kor is ehhez kell tartani magukat. Arról persze szó sincs, semmiféle elő­írásban, hogy magántelefont is javíthat­nának ügyeletben. Nem tapasztalták, hogy lenne igény ilyesmire. Nem?! De hi­szen most mondta (az üzemvezető), hogy minden hét végén tízen, tizenöten hábor­gatják! Egyébként is ma már a legtöbb helyen van ügyelet ha elromlik a tévém, vasárnap is szólhatok a szerelőnek, ha megbetegszik a macskám, vihetem a kór­házba ... Dupla pénzért igaz, de megfi­zethető dijat a telefontulajdonosok is in­kább leszurkolnának az ügyeletes javítá­sért. Megfontolandó ötlet—értett egyet az üzemvezető >—, hasonló dologrol tár­gyaltak is a kanadai úrral. Ha ugyanis valóban létrejön az üzem, nekik azonnal és egyszerre nyolc telefon kell. Megkap­ják. Sőt, arról is beszéltek, hogy az ameri­kaiak bizonyos összeget hajlandók fizet­ni azért, hogy a hibát bármikor kijavít­sák. Ez már igen! — ámultam el —, bár nem mondhatnám, hogy akárcsak Ame­rikában. Ott ugyanis pénzért (majdnem) mindent lehet, itt viszont legfeljebb azt, amit azelőtt nem lehetett. Nem elég a tőke sem Amíg a Magyar Posta kebelébe tar­toztak, a nyereségnek kb. 80 százalékát a távközlés hozta. A szétválás óta még egyértelműbb a helyzetük: a távközlési vállalat nyereségszintje 30 százalékos. A legszükségesebb fejlesztésre azonban ebből sem futja. (Ha pedig három mű­szakban dolgoznának, mondta Gyenes Géza, nyereségük alaposan megcsap­panna.) Egy biztos — tette hozzá az üzemvezető: a magyar távközlést csak a külföldi tőke húzhatná ki a gödörből. Meg a konkurencia — tettem hozzá. Mert amíg a vállalat monopolhelyzet­ben van, egyáltalán nincs arra rászorul­va, hogy szolgáltatásait bővítve, színvo­nalát emelve növelje nyereségét. A mo­nopolhelyzetben levő mamutcégek ed­dig is egyetlen útját ismerték a nyereség- növelésnek (és az infláció-gerjesztés­nek): mind többet kell kisajtolni fo­gyasztóikból —és a saját dolgozóikból. Úgy tűnik, a gyakorlat folytatódik, nem találtak más utat. A szegedi központ megemelte a hozzá tartozó üzemek nye­reségtervét. Kérdésemre, hogy mivel tudjak ezt teljesíteni, Gyenes Géza azt válaszolta: részben a bevétel növelésé­vel, de a költségek csökkentésével s a bérgazdálkodással is. Szóval, nemhogy bővíteni lehetne, hanem szűkíteni kell a hagyományos szolgáltatást: az ügyeleti lehetőségeket például... Ez a tipikus szocialista nyereségnövelés metodikája. Aimási Márta RÁDIOJEGYZET Értékeink Kulturális kincseinket feltáró, megmu» tató nagy vállalkozás körvonalai bonta­koznak ki a rádióban. Alig másfél hónapja , indult az Ötágú síp című sorozat, és a szer­kesztők máris gazdag szellemi, táplálékot nyújtottak át mindazoknak, akik e műso­roknak legalább egy részét meghallgatták. Amint Czine Mihály irodalomtörténész a bevezetőjében jelezte, a sorozat a kisebb­ségi és nyugati magyar irodalom egész tör­téneti útját érzékeltetni szándékozik. A kezdet több mint biztató, hiszen az eltelt idő alatt 17 alkalommal kerültek adásba, s eddig a romániai, jugoszláviai, szlovákiai magyar irodalom egy részét sikerült bemu­tatni. Különösen az erdélyiek szerepelteté­se volt céltudatos és átfogó jellegű. Igazi élményt jelentett a hallgatóknak Kós Károly: Varjúnemzetség, Kuncz Ala­dár: Fekete kolostor és Makkai Sándor: Táltoskirály című művének dramatizált változata, Nyíró József novelláinak, Sza- bédi László költészetének felidézése. A szlovákiai Györy Dezső és a vajdasági Szenteleky Kornél is az újdonság erejével hatott az őket kevéssé ismerőknek. A rádióbeli irodalomórák lelke és mo­torja Czine Mihály, stúdióbeli segítője pe­dig a szerkesztő,' Kulcsár Katalin. Ha az előadások, beszélgetések kora délutáni időpontja nem is mindig alkalmas igazi közönségteremtésre, az ismételhetőség re­ményt ad ennek bővítésére. Napjainkban ezt a feladatot aligha lehet túlbecsülni. Vonzódások László Gyula professzor, az úgynevezett „kettős honfoglalás” elméletének megal­kotója és állhatatos képviselője elmúlt nyolcvanéves. Ezt a tényt csak azért emlí­tem, mert nevét hiába kerestem például a Ki kicsoda? című (1981-es) lexikonban. Ami azt jelenti, hogy bizony ezt a jeles fér­fiút sokáig nagy ívben elkerülték a címek, rangok, kitüntetések és mindenféle orszá­gos elismerések. Jó ideig mellőzött alakja volt a hivatalos Magyarország tudomá­nyos életének. Szerencsére ez a korszak már a múlté, egyre többször jelennek meg könyvei, pub­likációi, s nemrég a Magyar Rádió szer­kesztősége is rányitotta az ajtót. Lehet, hogy csalódást okozott a Vonzódások című műsor szerkesztőinek, de a hallgatóságnak annál kevésbé. Albert Zsuzsa kedvesen sze­rény kérdései nyomán valójában arról be­szélt, amiről akart. Szinte semmit-a tudo­mányos munkáiról, melyek felsorolását unalmasnak tartotta. Inkább azokról az érdekes emberekről mesélt, akiket közelről ismert, akiknek művészi, irodalmi munká­jával kapcsolatba került. Mindezt szépen, hangulatosan színezte egy-egy vers, ami éppen eszébe jutott, Tóth Árpád, Sinka Ist­ván, Aprily Lajos és mások emlékét idézve. Kiderült, hogy a tudós régészt, őstörté­nészt a versek születése érdekli, ezekhez vonzódik, a legjobban, vagyis a magyar nyelv varázsa tartja fogva. „Boldog va­gyok, hogy magyar nyelven élhetek!” — mondotta az „élhetek" szót hangsúlyozva. Mi is, hogy hallottuk ezeket a vallomáso­kat! Kölcsey Kétszáz esztendeje, 1790. augusztus 8-án született Kölcsey Ferenc, akit, ha másként nem, a Himnusz szerzöjeként ismernie kell minden magyarnak. De legyünk bizako­dóbbak, hogy a költő, a reformpolitikus, a nyelvtudós munkássága is századokon át maradandóan él a nemzet emlékezetében. A rádió igyekszik egész héten áta róla szó­ló ismeretet, tudást elmélyiteni. Halljuk majd a Parainesisben összefoglalt intelmeit, s vasárnap A haza minden előtt címmel a ver­seiből összeállított kompozíciót. Figyelve szavára:Fáradj a hazáért, s ne tenmagadért : így nem leszen okod panaszkodni." F. Tóth Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom