Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-27 / 175. szám
199«. július 27. I PETŐFI NÉPE • 5 A Nyugal-Európába tartók közül kevesen vannak, akik megszakítják útjukat cs időznek Passauban. az első NSZK-városkában. A véletlenül betérőket a meglepetések sora fogadja, csodálatos, középkori hangulatot idéző, román, gótikus, reneszánsz épületek, különleges turisztikai látványosságok, magyar vonatkozások sorát fedezhetik fel. Alexander von Humboldt német tudós, világutazó e várost a világ hét legszebb városa közé sorolta történelmi múltjáért, építészeti, képzőművészeti értékeiért. Az alig ötvenezer lakosú települést a „folyók városaként”, „bajor Velenceként” is becézik, hisz a Duna, az Inn és a kis Ilz összefolyásánál, egy sziklás földnyelvre épült. Több városrészből alakult ki ez a különleges szépségű település: az Altstadt (Óváros) helyén időszámításunk előtt már a kelták várost építettek (Boiodurum), majd időszámításunk után 80-ban a rómaiak catruma, Castra Batava állt. 739-től Bonifác püspökséget alapított, ő küldte hittérítő papjait a többi között Magyarországra is, Esztergomban passaui védnökséggel épült meg az első templom. A városka Nicdernburgí-kolostorában első királyunk, Szent István felesége, Gizella nyugszik, a templom déli oldalán találjuk az 1060-ból származó sírkövet két sassal és a kereszttel. A Duna és az Ilz torkolata öleli a régi várrendszert, Niederhaust (Alsó-ház), az alsó erőd 1359-től, az Oberhaus (Felső-ház) 1368-tól épült a meredek sziklára. Az évszázadok alatt többször átépítették, így több korszak emlékeit őrzi. Az Innen túl Innstadt, a Mariahilfberggel (Mária, segíts! — búcsújáró templommal) a kapucinus szerzet kolostortemplomával, mely a város központjából is jól látszik. A Duna és az Inn torkolatában a gyönyörű óváros várja a turistákat csodás építészeti emlékeivel: a Szent Szeverin-tempíom, az Innhídi-kapu, a Vigadó, a Régi püspöki palota, a Residenzplatz az Új püspöki palotával, az V. századi alapítású dóm (sokszori átépítés után barokk stílusú), a terméskő-berakással és grafittóval díszített késő gótikus Rathaus, a középkori szűk utcácskák és terek, a jó kirándulási lehetőségek, múzeumok, színházak csalják, várják a vendégeket. Passauban minden év tavaszán vásárt, 1952 óta júniusban és júliusban Európai ünnepi heteket (opera-, balett- és színi előadásokkal, hangversenyekkel) rendeznek. HA ARRA JÁR, NÉZZE MEG! Passau siPittSi * I! I J%I Ö 5 tom] ff í .*<■ Is ~ íé. OLOV SVEDELID: A rabló Borg tanár úr hatvankét éves volt, amikor a lottón egy itáliai utazást nyert. Bár eddigi élete során mindig gyanakvás és fenntartás élt benne a külfölddel szemben — mert ott nem svédül beszélnek ... De most felmerült előtte egy káprázatos világ képe, a langyos szellő, a pompás ételek, a tékozlóan csodálatos természet és a mindig mosolygó emberek... Es a gyermekek, persze, akik ott bizonyára nem olyanok mint az ő tanítványai, akik barbárok, fajankók, arrogánsak, tökkelütött nyavalyás kamaszok! Ezerszer hallja, amint a háta mögött „öreg recsegőnek" csúfolják! Es az iskola ...! Ha néhány évvel fiatalabb lenne, talán fel is gyújtaná! * Augusztus vége felé járt. Borg tanár úr kicsi szobájában üldögélt és az új tanév szenvedéseire gondolva, lapozgatta a tankönyveket, amelyekre csakhamar sor kerül és szükség lesz. Nagyot sóhajtott. Ha három évvel idősebb lenne, nyugdíjazása megváltaná a „gyötrelmektől", azoktól a „taknyosok- tól", akik nem tudják megkülönböztetni az alanyt az állítmánytól! Vagy, ha annyi pénze lenne, három éves szabadságot venne ki, mert könyve ugyan igen sok volt, takarékkönyve azonban egy sem. Mégsem akarta tudomásul venni, hogy az a hiányzó pénz, ami még az utazáshoz kellene, meghiúsítsa a paradicsomba való bejutását. Nem volt senki, akitől, kölcsön kérhetne, kevés rokona, az is mind szegény. Ez reménytelen. Úgy kellene csinálni, mint a nagy gazembe-1 rek, egy nagy rablást elkövetni és eltűnni... Naponta olvas ilyesmiről az ember. Elmosolyodott a gondolatra. De hirtelen megfagyott arcán a mosoly. Nem is olyan abszurd ez a gondolat! Ha nem károsodik senki, miért ne ... ? Ide azzal a pénzzel! Amikor ez a gondolat gyökeret vert az agyában, maga is elcsodálkozott, hogy milyen realisztikusan tud vele foglalkozni. O, akinek álmatlan éjszakákat okoz, ha a rádiódíjat nem tudja kifizetni, most sorra vette a számításba jöhető lehetőségeket. A bank — nem jó. A posta sem. Neki egyébként se milliók kellenének, hanem csak annyi, amivel néhány évig eléldegélhet. Végül is Bengtsson üvegesnél kötött ki. Tudta, hogy az üveges egy új lakótelephez az ablakokat szállítja és minden pénteken megjelenik az építkezésen, amikor a vállalkozó a markába számolja a készpénzt. Ezt azonban az üveges csak délután szokta a bankba vinni. Tehát a legjobb idő: péntek, egy óra körül... Ilyenkor az üzletek is zárva vannak, a város csendes, kihalt. Igaz, próbálta elhessegetni magától a gondolatot, de amikor a harmincöt kis csibészre gondolt, isméi! a rablás részleteibe merült. íróasztala fiókjából elővett egy valamikori kollégájától kapott ajándék startpisztolyt, a ruhás- szekrényből ócskábbik kabátját, kifordította, majd egy pár fekete kesztyűvel és végül egy régi Mikulás-álarccal egészítette ki a kollekciót. Bengtsson nem volt a műhelyében, csak egy fiatal lány, aki számlákat töltött ki. Ismerte, valamikor a tanítványa volt, méghozzá egyike a legszerényebb tanulóknak, ami a tudást illeti. Megrettenve nézett rá, amikor nekiszegezte a pisztolyt. — Ide a pénzt! Telerakni! — tartotta a lány elé a műanyag zsákot. A lány nagy csuklások közepette rakta a pénzt a zsákba. Borg tanár úr eközben rápillantott a papírlapra, amin a lány dolgozott. Es amit látott, azon felháborodott. Felkapott egy piros színű ceruzát és energikus jelekkel kijavította a számlán a helyesírási hibákat. Aztán még egyszer hadonászott a pisztollyal, mielőtt kilépett volna. Az udvaron letépte magáról az álarcot, visszafordította a kabátot és úgy lépdelt hazafelé, anélkül, hogy valaki látta volna. * Másnap kora reggel csengettek. Borg ajtót nyitott, a küszöbön egy rendőr állt, akit ő maga is ismert. — Nézzenek oda! Ez Kari Jons- son! — kiáltott fel. — Neked jó fejed volt, fiacskám, látom, vitted is valamire! — O, köszönöm, tanár úr... Szeretnék valamit kérdezni... Borg úr...;— a hajába túrt, zavartanfolytatta: j— Netán ön volt, aki az üvegest kirabolta? — Igen ... Szükségem volt pénzre! Jonsson felsóhajtott. — De hiszen ez szörnyen banális! Szinte hihetetlen! Megkérdezhetem ... — Tudom: fogkefe, borotválkozófelszerelés, hálóruha... — Szinte örömmel kérdezte: — Legalább három év .. .? , — Lehetséges ... — Kitűnő! Legalább békességben élhetek és olvashatok egész nap! Egész nap! Kitűnő! Kitűnő! Jonsson átnyújtott neki egy papírlapot. Az a számla volt, amelyen a helyesírási hibákat a tanár kijavította. Borg rápillantott: — Hát nem felháborító ?! — kiáltott fel. — Ezek.a mai fiatalok nem ismerik a helyesírási szabályokat! A rendőr előtt lépdelt be a lépcsőn és olyan boldog volt, hogy először életében, hangosan énekelni kezdett: — O, sole mio ... Fordította: Antalfy István Küzdelem a sugárfertőzöttek életéért A világ nehezen felejti a csernobili atomreaktor- katasztrófát. Az akkoriban visszafogott hírek helyett a világsajtó ma bőven foglalkozik az utóhatásokkal. Emlékezetes, hogy a sérültek kezelésére nyomban segítségül siettek az e téren nagyobb tapasztalatokkal rendelkező amerikai orvosok és szakértők. Emlékezetes annak a pilótának az esete is, aki a katasztrófa után helikopteres mentés során súlyos sugárfertőzést szenvedett. A pilótát az egyesült államokbeli Seattle-be szállították, ahol megállapították, hogy gyógyulása érdekében csontvelő-átültetés szükséges. És szép példa született a bajban lévő megsegítésére kialakult összefogásra. Kiderült, hogy az immunológiailag legmegfelelőbb csontvelő egy francia nő szervezetében található, aki felajánlotta azt. A csontvelőt repülőgépen szállították az USA-ba, ahol áprilisban az átültetést el is végezték. Sajnos a legújabb hírek szerint a pilóta minden küzdelem ellenére a legyengült ellenálló képesség következtében vírusfertőzésben meghalt. Az eredményes gyógykezelésre pedig már volt példa. Az ötvenes évek végén Jugoszláviában volt atomreaktor-baleset, ahol hat atomkutató vérképző szerveinek vizsgálatából és általános állapotából megállapították, hogy ötüket biztosan, a hatodik társukat pedig valószínűleg halálos adagú sugárzás érte. Közvetlenül a szerencsétlenség után a betegeket repülőgépen Franciaországba, a Rák- és Immunitástani Intézetbe szállították. Megmentésükre egyetlen lehetőség kínálkozott: a csontvelőátültetés. Megkísérelték és sikerült! A csontvelő megtelepedett szervezetükben, és működni kezdett. Az átültetett csontvelő »megeredésére” előbb közvetett bizonyítékot szereztek: az öt beteg mindegyike más-más időpontban kapta a csontvelőt, és a csontvelő működése az átültetés szerint más-más időpontban indult meg. Később már közvetlen bizonyítéka is volt a műtét sikerének. Nyomon kísérték az eredeti csontvelőből és az átültetettből származó vörösvértestek arányát, és a harmadik hét végén azt tapasztalták, hogy a teljes vörösvértest-mennyiséget az átültetett csont• Képünkön: a francia vértranszfúziós központban, ahol levették az egészséges csontvelőt, bekapcsolnak egy centrifugagépet (MTI Külföldi Képszerkesztőség) velő adja. Ezután az idegen csontvelőből származó vörösvértestek száma zuhanni kezdett, egyben azonban megnőtt az eredeti csontvelőből származó vörösvértestek száma. Az eredeti csontvelő élet- képessége helyreállt, regenerálódott. Az átültetett csontvelő tehát csak ideiglenesen telepedett meg, és átmenetileg helyettesítette a megbénult, de még regenerálódni képes csontvelőt. A csontvelő-átültetés technikája rendkívül egyszerű. Steril körülményeket biztosítanak, majd az egészséges ember csontüregéből kiszívják a beültetésre szánt velőt, és azt a rászoruló beteg könyökhajlatának visszerébe átfecskendezik.
