Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-05 / 104. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. május 5. SZILÁRD LÁBAKON ÁLL A TRAVERZ MUNKA, MEGÉLHETÉS, BIZTONSÁG Egy év alatt 2,6 millió dollár árbevétel • Az új konténercsalád darabjai szállításra készen. Jelentős sajtóvisszhangot váltott ki a múlt év elején, amikor a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyáregysége — nem könnyű csa-' tában — levált az anyavállalattól, s Traverz néven önállósodott. Az okok közül csupán hármat a leglényegesebbek közül: A vezér- igazgató a szerkezetváltásra hivatkozva több száz munkást akart elküldeni, a vállalati központ képtelen volt munkát szerezni, a kecskeméti gyár 3 éve nem kapott bérfejlesztést. E nyomós okok mellett még ott volt az a „fenyegető” tény is, hogy termékeik kétharmad részét a szovjet piacon értékesítették. A vállalat a válás után—jó egy évvel ezelőtt — szinte egy szál fehérneműben állt, s a legnagyobb gond olyan piac megszerzése volt, ahonnan gyorsan konvertibilis valutához juthatnak, s legalább néhány évre stabil munkát szerezhessenek. — Két alapvető feladat nehezedett a vezetőkre — emlékszik vissza Horváth János igazgató: a piackutatás és a termékszerkezet-váltás. Gyorsan és keményen kellett dolgoznunk, de sikerült piacot találnunk, s nem is akárhol, az Amerikai Egyesült Államokban, a Trans Ocean Lloyd cégnél. Részükre kellett rövid idő alatt kifejleszteni és elkészíteni a 45 tonna teherbírású Fiat-rockot, azaz összecsukható, egymásra rakható, a nemzetközi hajózási szabványban meghatározott méretű, több éves garanciát biztosító, nyitott áruszállító konténert. Ez a múlt évben már 2,2 milliós dollárbevétel lehetőségét csillogtatta meg előttünk. Az üzlet, túl azon, hogy csábítónak tűnt, teljesítése esetén még azt a lehetőséget is magában hordozta, hogy sikerül megvetni lábukat a tőkés piacon a konténer-előállításban. Igaz, szállítottak korábban is, tavaly is szemétszállító konténereket Svédországba, Ausztriába és az NSZK-ba — ez egymillió dollárt jelentett —, de ez új kihívásnak számított. — Éreztük, meg kell markolnunk a „szerencsénket” — vette át a szót Tóth Mihály műszaki igazgató. — Egy angol tervezőirodától a múlt év januárjában megvásároltuk a licencet. Saját mérnökeink szinte az éjszakát nappallá téve kidolgozták a gyártási eljárást, majd a prototípust San Franciscóban megnézték, jóváhagyták. Ezt követte Hamburgban a Germanische Lloyd-nál a nagyon kemény minőségi ellenőrzés. A konténer — miután megpakolták 400 tonnával — kiállta a nehéz próbát, s augusztusban megkezdődhetett a sorozatgyártás. A fáradságos munka meghozta gyümölcsét, hiszen a „válás” előtt a Fémmunkás kecskeméti gyárában mindössze 360 ezer dollárt termeltek, addig fél év alatt a Traverz dollárbevétele meghaladta a 2,6 milliót. Ebben az évben — miután naponta az elmúlt év novembere óta hat konténert készítenek — elérik a 7 millió dolláros árbevételt. — Termékskálánkban 70 százalék, ami új — folytatta Horváth János. — A régiből az acélszerkezetek készítése maradt meg, amelyet továbbra is szovjet exportra gyártunk. Igaz, a 400 millió forintos árbevétel 150 millióra esett vissza. Annak ellenére ott akarunk maradni, hogy még mindig büntetik az exportot. Gyakorlatilag három piacunk van: az USA, a Szovjetunió és a belföld, bár az utóbbi nagyon visszaesett éppen a beruházások beszűkülése miatt. Ezért inkább az USA felé orientálódunk, s továbbfejlesztettük — a megrendelő igényeit felkeltve — a konténercsaládot. — Iszonyatos verseny folyik — így Tóth Mihály — a konténer-előállításban. „Ellenfeleink” Dél-Korea és Dél-Afrika cégei. Az általunk készített konténercsalád továbbfejlesztésén kell tehát dolgoznunk, hogy versenyképesek maradjunk még akkor is, ha az exportáru importtartalma (festék, öntapadós fólia, a svéd faanyag, speciális kapocs) 1100 dollárba kerül. Kidolgoztuk már a húszlábas harminctonnás, a húszlábas 36 tonnás konténert, sőt elkészítettünk olyan gyártási technológiát is, ahol a konténerek végfalai — összecsukáskor — a platóval egy vonalba kerülnek. Gyakorlatilag, ha szükséges, 9 ilyen típusú konténert tudunk előállítani. A piackutatás egy percre sem állt le. Ajánlatokat tettek izraeli, angol, olasz, összesen 60 cégnek — annak ellenére, hogy az amerikai vállalat szeretné lekötni teljes kapacitásunkat —, s ott vannak minden kiállításon, bemutatón. A válás után szabályosan kivirult, megerősödött a vállalat, de hogyan érzi ezt a munkás? — A múlt évben — mondta Horváth János — nem volt létszámleépítés, sőt, 20-30 új szakmunkást vettünk fel, de dolgoznak nálunk magyar, lengyel és román vendég- munkások is. Ézek minőségi lakatosok és nemzetközi jogosítvánnyal rendelkező hegesztők. Tőlünk is dolgozik 15 lakatos és szerelő az NSZK-ban, ahol épület acélszer- kezeteket állítanak elő. A munkások bére a múlt évben 20 százalékkal emelkedett. Ez a hároméves lemaradáshoz soknak tűnt, de ebben az évben újabb 30 százalékot emeltünk. Január 1-jétől a szakmunkások keresete 15—30 ezer forint között mozog, igaz, sok szabad szombaton és vasárnapon is bent voltak. (Láttam a kimutatást, ahol nem volt ritka a 40-50 ezer forintos havi kereset. A szerző.) Tavaly az első negyedévben 22, az idén ugyanerre az időszakra 41 millió bért fizettünk ki. Gondok a Traverznél is vannak, amelyek egyáltalán nem lebecsülendők. A belföldi partnerek nem fizetőképesek, s már 350 millió forinttal tartoznak. A külkereskedelmi vállalatok is „ráülnek” a pénzre, ezért 230 milliós hitel kellett a termelés finanszírozására. — Megszereztük a külkereskedelmi jogot, kisebb témákban már léptünk. Célunk, hogy hosszú időre munkát, piacot, s ezzel nagyobb bevételt, műszaki fejlesztést, az emberek számára jó megélhetést biztosítsun^ • • • Gémes Gábor Vándorlegények májusa Hat évtizede, éppen május első napján sétáltunk át hárman — nyomdászok — az esztergomi Duna-hídon Csehszlovákiába. Ezzel kezdtük a szakmában kötelezd vándorutunkat, Európára érvényes útlevél birtokában, Drahos László és Molnár Béla kollégámmal együtt. Az akkor még létező híd túlsó oldalán, Párkányban éppen majális volt, s rezesbanda fogadott minket is, mint a többi vendéget. A sátrak között szinte kézről kézre adtak a majáliso- zók, úgy kellett megszöknünk, hogy az ital „áldozatai" ne legyünk vándorlásunk első napján. Az utunk során mindenütt szívesen adtak szállást és élelmet a vándorlegényeknek. Brünn, Prága, Drezda volt az a nagyobb város, amelyen áthaladtunk, s a hatvanegy nap alatt megtett 1513 kilométer út után értünk Berlinbe. Az első fodrászműhelyben kopaszra lenyíratkoztunk — bőrfejűek lettünk, ahogy ma mondani szokás. (A fénykép is akkor készült.) A német fővárosban a nyomdászok gondoskodtak rólunk, új ismereteket szereztünk a németországi híres nyomdákban a nemzetközi szakszervezet és a szakmabeliek szolidaritásának jóvoltából. Több száz nyomda működött akkor Berlinben, s az ottani kollégák nyomtatott címjegyzéket adtak róluk, hogy minél többet felkereshessünk. Képünkön a három vándorlegény: Drahos László, Molnár Béla és jómagam a Bismarck-szobor és a berlini parlament előtt, 1930 nyarán. (Kép és szöveg: Tóth Miklós.) Sükösd, a négy és fél ezer főt számláló község, ez évi tennivalóiról érdeklődünk Bolvári Istvánná tanácselnöktől. A Dunához közel fekvő faluban 25 éve készült el az első törpevízmű. Ennél ma már ötször nagyobb, 500 köbméteres tárolóra lenne szükség, azonban hiányzik a pénz az építésre. A sükösdiek úgy segítenek magukon, hogy az első fél év végéig megnyitnak egy újabb víznyerő területet, amely a harmadik lesz az elmúlt negyedszázadban. A júniustól működő, mélyfúrású, s az előtte épült, napi 3 ezer köbméteres teljesítményű kút lehetővé teszi, hogy a szűk átmérőjű csőrendszert két oldalról, nagyobb nyomással táplálhassák. TELEFON, TÁRSULÁSSAL Útburkolatot kap a Deák Ferenc utca. A lakosság társulást hozott létre telefonhálózat építésére, azután, hogy hallották: 1992-re várható a bajai távhívóközpont üzembe helyezése. Az első társulásba háromszázan léptek be, egyenként 30 ezer forintos hozzájárulással. A lakásokban — megígérték a tanácsnál — június 30-áig megszólalnak a telefonok. Szervezik a következő társulást is, amelybe eddig hatvankilencen jelentkeztek. Ők a befizetésből 15 százalék visszatérítési igényelhetnek, fele annyit, mint az előző építőközösség tagjai. Nem messze van ide Dusnok. Ritka alkalom, majdhogynem fehér hollónak számítanak — Gyuricza Imre tanácselnök és Szegedi Agnes vb-titkár szerint —, ha újságírók térnek be a falujukba. Régi adósságot törlesztünk mi is azzal, hogy erről a kis községről többet megtudjunk. KERESKEDELEM ÉS EGÉSZSÉGÜGY —Pár éve sok gondjuk volt a kereskedelmi ellátással. Ma is? — Szerencsére, nem. Javult a helyzetünk azóta — feleli Gyuricza Imre. — A Kalocsa és Vidéke ÁFÉSZ élelmiszer-, ajándékboltot és sörözőt nyitott. A Hosszúhegyi Állami Gazdaságnak van egy élelmiszerüzlete és egy büféje, de a kalocsai Karamell is árusít sütő- és édesipari temékeket. Áz alapellátásból a fájsz—dusnoki áfész vállalja a legnagyobb részt. — Az egészségügy ? — 1989-től gyermekorvosa is van a falunak. Fogorvosunk már azelőtt is volt. Az egészségügyi alapellátást megoldottuk. — Hogyan tovább? — Két hét múlva nálunk is megalakul, kétszázhetven jelentkezővel az önerős telefonhálózat-építő társulat. Májusban kezdjük a Dózsa György és a Petőfi Sándor utcai útépítést. A lakosság jobb életkörülményeket vár nálunk is. Innen a fiatalok nem akarnak elmenni máshová dolgozni. Főként délszlávok élnek Dusnokon. Mélyen vallásos község. A római katolikus családokban a tíz gyermek sem volt ritka. Évente 50-60 az újszülöttek száma. Ajánlom, hogy nézzék meg az óvodánkat! AZ ÓVODÁBAN Ekkora szép óvodában, mint a dusnoki, régen jártunk faluhelyen. 1986-ban építették. Hideg időben elektromos padlóval fűtik. Gyenge Gáborné óvónőtől, vezetőhelyettestől százkilencven beíratott gyermekről hallunk, bár a mai napon „csak” százharminchármat hoztak el a szüleik. Hat csoportban foglalkoznak a leendő kisiskolásokkal, akikre nagy szeretettel vigyáznak. Kényelmes helyük van a tágas, tiszta termekben, ahol — épp a délutáni pihenő idején látogattunk el hozzájuk — nyugodtan hajthatják álomra a fejüket. Az óvodához orvosi szoba is tartozik. VAN MUNKA Nyugalmuk és zavartalan fejlődésük — az óvoda nyújtotta ellátáson túl —, persze, azon is múlik, hogy a szülőknek milyen a megélhetése Dusnokon. A hétszáz tagú Munkás- Paraszt Termelőszövetkezetben végzett munka számukra is a fő jövedelmi forrás. A szövetkezet varrodájában, két műszakban, százhatvan nő dolgozik három termelőnek: a Bajai Nett Konfekcióipari Vállalatnak, a Kalocsai Rubinnak és a Bu- daprintdunevecsei gyárának. Ingeket, blúzokat, alsóruhákat, lepedőket és más ágyneműket varrnak és csomagolnak. A fehér és lila ágyneműk—a nagy- és kispárnahuzatok—osztrák, nyugatnémet és finnországi üzletekben találnak vevőkre. Soha rosszabb munkanélküliséget ennél egy kis faluban, mint Dusnokon! Kohl Antal 0 Pihennek a dusnoki óvodások ... • ... míg szüleik a varrodában dolgoznak. (Tóth Sándor felvételei) Nyugodtan hajtják álomra fejüket Sükösdön és Dusnokon a felnőttek is SZERETIK A MAGYAROKAT ÉS A KECSKEMÉTIEKET? Kft.-alapítók — inkognitóban A legjobban fizető munkahely akarnak lenni 0 Ha nem is elsöprő lendülettel (akár a hurrikán), de olyan tempóban és minőségben dolgoznak a kecskemétiek, mint NSZK-beli társaik. (Tóth Sándor felvétele) Kérdésemre, hogy miért éppen a Hurrikán nevet választották a Kecskeméten működő kft.-jüknek, Horváth István ügyvezető igazgatótól a következő választ kaptam: — Az elnevezés annak is szimbóluma lehet, hogy fiatalos energiával, mondhatni, elsöprő lendülettel akarunk dolgozni, így akarjuk céljainkat elérni. No, és az sem mellékes, hogy ezt a szót — hurrikán — a világ minden táján megértik. — Ez utóbbi miért fontos? — A Puma cég megrendelésére készítünk cipőfelsőrészt, de nem csak ezáltal vannak külföldi kapcsolataink. A Hurrikán Sportáru Kereskedelmi Kft.-t magyar és nyugatnémet magánszemélyek alapították, az induló tőkét fele-fele arányban adva össze. — S valóban a tervezett lendülettel mennek a dolgaik ? — Eddig még elégedettek lehetünk. — Ön főállásban a ceglédi cipőgyár igazgatója, cégük pedig a Pumának dolgozik. Ebből a kapcsolatból ered a kft. ? — Pontosabban exportálunk a Pumának a saját termékeinkből. S rajtuk kívül még egy sor más nyugateurópai cégnek. De mindehhez a Hurrikánnak semmi köze. A kft. a kecskeméti Cipőipari Kisszövekezet telepén bérelt helyiségeket, egyelőre itt dolgoznak hatvanan. Thinius úr, a nyugatnémet cég technikusa szervezi, irányítja, ellenőrzi a munkát. Ottjártamkor éppen nagyon dühös volt, s ragaszkodott hozzá, hogy én is megnézzem indulatának okát: a rendetlenül hagyott ebédlőt. A számára elképesztő felfordulás abból állt, hogy a székeket nem tolták vissza az asztal alá, két asztalon becsomagolt ételmaradékot hagytak, s a szemetest annyira teletömték, hogy az edény mellé is jutott belőle. Mindez a különben szépen rendben tartott környezetben volt igazán szembetűnő. Adódott a kérdés: vajon ü munkában is tettenérhető az itt dolgozók hanyagsága? A válasz szerint ilyen legfeljebb egyszer fordulhat elő. A nyugatnémet úr egyébként hamar lehiggadt és elmondta azt is, hogy az üzem dolgozóinak túlnyomó többségével elégedett: semmivel sem dolgoznak rosszabbul, mint az NSZK-beli munkások. — Thinius úr joggal bízik benne, hogy maximum fél éven belül a város legjobb fizetőhelye lesz a kft. — Ezt már Horváth István mondta, akivel folytattuk a beszélgetést. — Mennyi az az elérhető jó jövedelem? — Száz százalékos teljesítménnyel, ami naponta 800 pár felsőrészt jelent, 10-12 ezer forintot. Ezt, persze, meg is lehet haladni. Jelenleg 600 párnál tartanak a dolgozók. Egyelőre munkavállalókat keresünk, várunk — semmiféle szakképzettség nem szükséges az itteni munkához —►, amint lesz elég jelentkező, elindítjuk a második műszakot. Itt legtöbb 120 dolgozót foglalkoztathatunk, de ha kell, máshol is bérelünk helyiséget. Megrendelést szinte korlátlan mennyiségben kapunk, gépeket is tudunk venni, annál inkább, mivel a kft.-nek önálló export-import joga van. — Mindabból, amit elmondott, az látszik, hogy jó üzlet volt ebbe a kft.-be pénzt fektetni! — Lehet, de az alapítók számára ez csak negyedrangú kérdés. — Mi fontosabb ennél? — Az, hogy tevékenységünkkel valutát hozunk az országnak és nem kevés munkalehetőséget nyújtunk a kecskemétieknek. — Ilyen jó hazafiak a magyar vállalkozók ? A nyugatnémetek pedig ilyen nagylelkűek? Kik ők tulajdonképpen? — Ez egyelőre maradjon a kft. belső ügye! Később majd kilépünk a nyilvánosság elé. Ahogy tetszik! Áz a fontos, hogy a kft. csakugyan jó munkalehetőséget kínál a kecskemétieknek. Almási Márta
