Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-11 / 109. szám

1990. május 11. • PETŐFI NÉPE • 3 EGY TRABANT — KÉT GERENDA Templom épül Imrehegyen TANÁCSÜLÉS HALASON Imrehegy, ez az alig ezer lelket köz­ségi keretbe foglaló település, törté­netének elmúlt évtizedeiben nem sok­szor lépett ki nagy cselekedetekkel az ország színpadára. A színtiszta kato­likus lakosság azonban nem felejtette el, hogy a községnévből a közigazga­tás diktatúrája törölte ki a névadó Árpádházi herceg, Szent Imre nevé­ből a „jelzőt”, egyszerű keresztnévvé változtatva a „klerikális” múltra uta­ló rövid szó elhagyásával. Érdekes' fél évszázadnyi idő telt itt is el. A néhány „ősi” épület — tanács­háza, posta — nem mutat egységes faluközpontot, nagy, tágas terekben, laza szerkezetű településsé növeke­dett. Az egyik házsorban, ha nem kifejezetten keresnénk, észre sem le­hetne venni azt a boltíves ablakú épü­letet. Viszont, hogy az épülő új temp­lomot kutatjuk, a téglafalak takará­sában a „kórus” betonidomai elárul­ják, nem valami gazdag építtető hó­bortjából nőtt ki a homokból az épü­let eddig kész része. Egyszerre — három Takács Jánosné tanácselnök asz- szonyhoz kopogtattunk be érdeklőd­ni, bevallottam egy kis perfidiával: mégis csak furcsa érzet: a vallási éle­tet nem pártoló államhatalom helyi letéteményesénél érdeklődni a meg­tűrt, üldözött egyház föltámadását jelentő építkezésről. Örömmel lepődtünk meg, hogy a tanácselnöknő nemcsak jóindulattal, de lelkesen kezeli a falu fejlődésének ezt a „mérföldkövét”. Azonnal terv­rajzokat mutat, előkészíti a „mindent tudó” kockás nagyfüzetet, amelyben a község lakóinak azt a szolgáltatását is rögzítették, amivel a „császárnak” tartoztak. (így Imrehegyen, 1989-ben is érvényessé vált Jézus tanítása, akit az adófizetés minősítésén akartak tet­ten érni, mint lázadót. A pénzt Jézus, kezébe véve, megnézte, s felmutatva a római császár arcképét, mondta: ad­játok meg a császárnak, ami a császá­ré, és az Istennek, ami az Istené ...) E kis kitérő után a lényeg: Imrehe­1|P it gyen már elkészüli egy uj, szép iskola, de tavaly belevágtak a templom és a takarékszövetkezet felépítésébe is. Az építkezéshez a területfejlesztési adón kívül társadalmi munkával is járult a lakosság, no, és természetesen ado­mányokat is gyűjtöttek. A tanács tes­tületé épp a közelmúltban szavazott meg 150 ezer forintot a templomépí­tésre. — De menjenek csak Misihez! Ő mindent tud! -— mondta Takácsné, s azonmód be is ajánlotta — telefonon —; az érdeklődőket a kecel-újfalusi plébános „kegyeibe”. Felépül — közakaratból Gubik Mihály plébános úr egy hosszú asztal mellé invitált „tárgyal­ni”. A lócák kínálta ülőhely sokasá­gából kikövetkeztethetni is lehetett, hogy ritkán szokott magában üldö­gélni ez a páratlan emberismeretű, bölcs humorral és nem utolsósorban elszánt hittel bíró ember, akit Erdély- szerte az egyszerű emberek, a vallási szervezetekhez tartozók szeretettel és bizalommal fogadtak (legtöbbször is­meretlenül) szívükbe. Nem is csalat­koztak, csalatkoznak benne, több száz erdélyi menekült pártfogolása, az otthon kitartók célszerű segítése csak egyike a naponta végzett tevé­kenységnek. 1WÉI Az imrchegyi templom? kér­dez vissza az érdeklődésre. — Épül. Ne aggódjon érte senki! — csillan meg a szemében egy csöppnyi hun­cutság. — Mondjon egy papot az ország­ban, aki azt mondja, hogy sok a pén­ze ... Ez á templom is belekerül vagy 8 millióba . . . Sőt, a terveket is mó­dosítani szükséges, mert a megálmo­dott épület milliókkal drágábba ke­rült volna. Még szerencse, hogy az építő előzetesen beszerezte az alap­anyagot, s így nem kell futást tarta­nunk az áremelkedésekkel... Közben Imrehegyen csődbe ment a téesz, a nyulászat, zajlott az élet. De a templomépítés folytatódik. — Másfél millió forint gyűlt össze adományokból. Külföldről is kap­tunk segítséget, „természetesen” azt ott dollárban adták fel, nekünk meg forintban érkezett. Költségvetést manapság csinálni szélhámosság, de minden rendben. A Pintér úr ígéretet tett: ha baj van, kisegít... És már kanyarodik a beszélgetés a Pintér Művekben jól megfizetve dol­gozó menekültekre, akikből 15-20 család „mindig” lakik a plébánián (egyébként módfelett szokatlan lát­vány az egyházi hivatali épület kör­nyékén a kiságyak, gyerekjátékok látványa . . .) Szent Imrének emlékére A forgalom nem szűnik a délutáni órákban sem a plébánián. Gyerekek jönnek érdeklődni, benéz a cserkész­csapat-vezető, egy erdélyi apáca, aki „tanulmányutat” tesz a keceli plébá­nián, a hívekkel való közvetlen fog­lalkozás megismerésére, egész gye­reksereggel megy a foglalkozásra. Gubik Mihály a templomkert ka­pujáig kísér. Az „O” temploma se régi, de még az Állami Egyházügyi Hivatal regnálása alatt építte­tett. — Nézték ezt már hűtőháznak, vá­góhídnak, meg . .. akkor ilyent en­gedtek építeni. Legyint. Az imrehegyi templomnak — amely az 1947-ben alapított egyház- község védőszentjének. Szent Imré­nek lesz felszentelve — igazi tornya is lesz. Ja, s hogy el ne felejtsem: valahol két gerenda Gubik plébános úr Tra­bantjának árából „került” bele ... Nagy Mária Búcsúhangulatban a városatyák Elvileg utolsó ülését tartotta szerdán Kiskunhalas ta­nácsa. Mivel a testület mandátuma egy hónap múlva lejár, a számvetés, a letelt négyéves időszak értékelése nagyobb hangsúlyt kapott. Ugyanakkor nem búcsúztak a tanácstagok, hiszen mindén valószínűség szerint az őszi helyhatósági választásokig meghosszabbítják a testület mandátumát, s az új önkormányzat megalakulásáig ők látják el az adódó feladatokat. Egyetlen napirendi pontként az elmúlt év zárszámadá­sát vitatták meg és fogadták el a városatyák. Az értékelés szerint — bár adódtak pénzügyi gondok és nehézségek — mindent összevetve eredményesnek tekinthető az 1989. év gazdálkodása. A gondok, nehézségek felsorolása között került szóba a kertvárosi telkek kialakításához, közművesítéséhez fel­vett hitelek törlesztése. Mivel a telkek nagy része eladat­lan maradt a visszafizetés határidejének lejártáig, a bün­tető kamatok elhárítására olyan pénzhez nyúlt a végre­hajtó bizottság, amellyel valójában nem rendelkezhetett. A családsegítő központ pályázaton, ifjúságvédelmi cé­lú felhasználásra nyert millióiról van szó. A végrehajtó bizottság ugyan a CSSK részére pénzmaradványból jó­váhagyott hárommilliós tétel felhasználását említi, ideig­lenes átcsoportosításként. Tóth Istvánná, a központ veze­tője viszont 3,7 milliót ír beadványában, s kéri vissza, mondván: a, hiteltörlesztésre olyan pénzt használt fel a tanács, amely célfeladatra érkezett, így azzal nem rendel­kezhet véglegesen. Maga az összeg sem tisztázódott a tanácsülésen — a tanácselnök-helyettes 3,5 millióról be­szélt. A kölcsönvétel tényét ugyan senki nem vitatta, az ez évi visszafizetésről azonban — mert Tóth Istvánná azt kérte, legalább kétmilliót ebben az évben fizessen vissza a tanács, hogy elkezdhessék az ifjúsági ház kialakítását — hallani sem akart a tanács vezetése. Az interpelláció a levegőben maradt tehát, bár nem az egyetlen, ahogy az a búcsúhangulatú számvetés során a városatyák felsorolásaiból kitűnt. Kérdés, hogyan fog elszámolni a gondozóház építésével — ha ellenőrzésre kerül a sor —- a város. Az is igaz azonban, hogy ebben a,nagy országos átalakulási folyamatban az utánunk az özönvíz gondolatnak is van némi realitása. H. T. KÉT HETET KÉSTEK Vendégvárás az üdülő- területeken Az idén a magánkereskedők két héttel később fogtak hozzá a vendégvárásra való felkészülés­hez hét, bács-kiskunbeli üdülőte­rületen. A lemaradást lassanként pótolják. A Kisosz megyei szervezete az első felmérést három hete, Tisza- kécskén végezte. Szombaton a tőserdei üdülőterületet vették sorra, ahol a köjál ebben az idő­ben vett vízmintát a kemping melletti vendéglőben. A kiske­reskedők összegyűjtötték a sze­metet, vágták a füvet; festettek, rendezkedtek az üzleteikben. Megkezdték az előkészületeket a vendégek fogadására a Szelidi- és a Vadkerti-tónál, Kunfehér tón, Tasson és más, Duna menti tele­pülésen is. A nagytakarítás befe­jeztével, a hét végétől vagy a jövő héttől már kinyitja boltját mind a kétszáz magánkereskedő az említett helyeken. Arról, hogy milyen üzletme­netre számíthatnak, megoszla­nak a vélemények. Vannak ke­vésbé derűlátók, akik szerint gyenge idegenforgalmi szezon­nak nézünk elébe, mivel magasak az árak. Száz forint alatt már alig lehet kapni valamilyen ételt! Ezért inkább az olcsóbb állva fo­gyasztásra rendezkednek be az idén a vendéglátók. A vállalkozók tevékenységét az üdülőterületeken is korlátoz­za, hogy van-e szakképzettségük. Korábban elég volt, ha három­éves szakmai gyakorlatot igazol­tak. Áprilistól viszont tejet, kiflit és minden más élelmiszert — a paprika és a paradicsom kivételé­vel — csak olyan vállalkozó for­galmazhat, akinek erre megvan az eladói szakképzettsége. K —I KERÉKPÁRÚT LESZ KISKUNFÉLEGYHÁZÁN A lakosság véleményét kéri a helyi tanács Szinte elviselhetetlen már a Kiskunfélegyházát átszelő főútvonal forgalmának zajártalma, környezetkárosító hatása. A hazai és a nemzetközi áruforgalom kamionjain, egyéb szállító járművein, a személygépkocsik ezrein kívül itt közle­kednek a motorosok, kerékpárosok is, a munkahelyükre menet és vissza. A vá­ros déli ipartelepe felé ez a legrövidebb út, amelyen nem ritka a karambol, a halálos kimenetelű baleset. Megelőzésére, a kerékpárosok, kismotorosok, gyerekkocsit toló szülők biz­tonságosabb közlekedésére néhány éve már épült kerékpárút két szakaszon: a déli iparteleptől a Móra Ferenc téri kápolnáig, valamint Petőfivárostól a Kőrösi- Csoma Sándor utcáig. A közbeeső, sűrűn beépített, egy kilométeres szakaszon is halaszthatatlan a kerékpárút-építés, a városi tanács 1989-ben ezért megpályáz­ta a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium által meghirdetett támogatást a kivitelezés pénzfedezetére. Sípos Róbert megbízott osztályvezető felvilágosítása szerint a város elnyerte a pályázatot. A minisztérium 1 millió forinttal, a megyei tanács 500 ezerrel támogatja a munkát. A félegyházi tanács pedig a költségvetési tartalékból 500 ezer forinttal egészíti ki az összeget, hogy az előirányzott 2 millió forint birtoká­ban a kivitelezés megkezdődhessen. A helyszíni bejáráskor a leendő kerékpárút építésének több változata merült fel főként a Hattyúház környéki, valamint a Kiskun Múzeum és a Fehér Ló vendéglő közötti szakaszon, ahol elég keskeny szabad hely van a közintézmények, lakóházak és az úttest között. Ésszerűnek látszik — ez utóbbi szakaszon - a gyalogjárdát szegélyező fasor, valamint az úttest közötti zöldfelület egy részének igénybevételével, ott elvezetni a kerékpár­utat. Ez esetben a gyalogjárdán közlekedőket a fák közé ültetett cserjesor is védené a kismotorosoktól, kerékpározóktól. Ugyanitt, a másik változat szerint, a járda kiszélesítésével oda terelnék a gyalogos-, a kerékpáros-, kismotoros- közlekedést, úgynevezett vegyes használattal. A Hattyúház környéki kerékpárút építésének egyik változata szerint a Petőfi téren, a halászcsárdától a Gorkij utcán folytatódnék a második szakasz felé a kerékpáros-közlekedés, és a Hattyúház mögött, a közlekedési lámpánál haladna tovább, a Móra Ferenc tér irányába. A másik változat itt, a tanácsháza előtti közlekedési lámpa felé terelné a Petőfi téren a kerékpáros-forgalmat, és a Haty- tyúház eszpresszó felőli parkszegélyen vezetné tovább. A tanács városgazdálkodási osztálya kéri Kiskunfélegyháza lakosságát, hogy szóban vagy írásban nyilvánítson véleményt a kerékpárút legjobb építési válto­zatának megoldására. Az érdeklődők a kerékpárút különböző kivitelezési meg­oldásait a városi tanácsháza előcsarnokában térképvázlatokon is megtekinthe­tik. K. A. A Kecskeméti Zöldek Egyesületének nyílt lerele a tanács elnökének A Kecskeméti Zöldek Egyesülete, a környezetvédők helyi csoportja felhívja Kecskemét megyei város tanácselnökének figyelmét a kecskeméti Vadaskertben tapasztalható lehangoló állapotokra. Tűrhetetlennek tartjuk, hogy ott milyen tarthatatlan körülmények kö­zött kényszerül élni az — egyébként szép és értékes — több száz darabos állatállomány. Megengedhetetlen, hogy az intézmény, amely a lakosság köreiben a környezetvédő és természetszerető gondolatok ébresztésére volna hivatott, ehelyett a jelenlegi eszközfelszereltsége és általános külleme következmé­nyeként visszatetszést szüljön. Nem tartható tovább az a sokéves gyakorlat, hogy a Vadaskert fenntar­tója — Kecskemét Megyei Város Tanácsa — a pénztelenségre hivatkozva hagyja lezülleni és gazdátlanná válni— evvel a több tízezer látogatónak, a természethez való közeledése illúzióját ellopva a Vadaskertet. Szeretnénk látni azt, hogy a sok-sok éve ígért és tervezett (hiszen évek óta vannak kész tanulmánytervek, sőt, a városi tanács a szükséges — a jelenleginél sokkal nagyobb területet, mely a Széchenyiváros közelében van, már régen megvásárolta) a Vadaskertnek kulturált körülmények közé költöztetésére érdemi lépések történnek végre. Szeretnénk érezni azt, hogy a megyei városi tanács nem szándékozik továbbra is leértékelni az állat- és természetszeretetüket a Vadaskertben kielégíteni kívánó emberek igényeit. Kecskeméti Zöldek Egyesülete MEGEGYEZÉSES VALUTA — EGYMÁS KÖZÖTT A kelet-európai fizetési unió terve Kelet-európai pénzügyi és gazdasági szakemberek tanulmányozzák annak a lehetőségét, hogy a térség országai egymás között klíringelszá­moláson — megegyezéssel, adott valután alapuló, új fizetési rendszert vezessenek be. A kelet-európai fizetési unió létrehozása azért lenne szük­séges, mert a térség államai csak így kerülhetik el, hogy a dollárelszámo­lásra történő áttérést ne kísérje jelentős piacvesztés az érintett országok részéről — nyilatkozta Antal László kormányfőtanácsos az MTI munka­társának azzal kapcsolatban, hogy Magyarország, Csehszlovákia, Lengyelország és a Szovjetunió központi bankjainak, illetve pénzügymi­nisztériumainak képviselői nemrég Magyarországon tárgyaltak a terve­zett fizetési rendszer bevezetéséről. A pénzügyi rendszert George Soros kezdeményezte, aki valamennyi kelet-európai ország vezető kormány- tisztviselőivel jó kapcsolatot alakított ki, és egyúttal a nemzetközi pénz­ügyi világban elismert üzletembernek számit. Mint a kormányfőtanácsos hangsúlyozta: az elképzelés szerint a fizeté­si unióban részt vevő országok klíringközpontot hoznának létre, amely a tagországok központi bankjai által havonta beküldött jelentések alap­ján rendszeresen elvégezné a pénzügyi elszámolásokat. A központ a kialakuló passzívumok egy részére automatikusan hitelt nyújtana a Wi­ring elszámolási valutájában, azaz klíringdollárban. Ha azonban a keres­kedelmi forgalomban, egy-egy ország esetében, a hiány egy bizonyos mértéket meghaladna, akkor a bank részben vagy egészben szabad fel­használású dollárban nyújtana hitelt a deficit finanszírozására. A központi bank pénzalapját részben a tagországok által befizetett alaptőkéből teremtenék elő, de feltétlenül kellene a nyugati országok pénzügyi támogatása is a bank létrehozásához. A klíringelszámolásé rendszer működtetését összefüggésbe hozzák azzal, hogy a részt vevő tagországokban megkezdődik a tényleges piac- gazdaság kiépítése. Ma még nem biztos, hogy a pénzügyi rendszerben részt vesz-e a Szovjetunió, s mostanáig Magyarország, Csehszlovákia és Lengyelország előbbre tart a piacgazdaság kiépítésében. Ámbár a pénz­ügyi rendszer előnyei valójában akkor jelentkeznének, ha a Szovjetunió is részt venne az új elszámolásban. A kelet-európai országok egymás közötti kereskedelmében a klíring-dollárelszámolásra való áttérés ugyan­is várhatóan nem fog problémákat okozni, viszont a Szovjetunióval folytatott kereskedelem esetében az áttérésnél jelentős cserearány-veszte­ségre lehet számitani. Az áttéréssel kapcsolatos veszteségek pénzügyi finanszírozását jól szol­gálná a tervezett elszámolási rendszer, s hozzájárulhatna ahhoz is, hogy a kelet-európai országok ne veszítsék el jelenlegi piacaikat a Szovjet­unióban. A rendszer kidolgozásában nagy szerepet játszana a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS), amely jelentős tapasztalatokkal rendelkezik e téren. A nyugat-európai valuták konvertibilissé tételét megelőzően hasonló pénzügyi uniót hoztak létre a második világháború után, Nyugat-Európában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom