Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-07 / 105. szám
1990. május 7. • PETŐFI NÉPE • 5 MEGTELEFONÁLTÁK NEKIK MANDELA KISZABADULÁSÁT Az egész világra figyel a Panoráma A televízió kapuőrei máskor meg sem várták, míg előszedem a meghívót, a „sajtóvetítésre jöttem” közlésre már tessékeltek is befelé. Legutóbb ketten is szemmel tartottak, amíg elő nem került a sokszorosított meghívó. A megfenyegetett Chrudinák Alajost féltették? Biztos, ami biztos, megkértem a tévé sajtóosztályának vezetőjét, segítsen bejutni a Panoráma szerkesztőségébe. Kalmár Györggyel beszéltem meg interjút. Pénz és szenzáció A külpolitikai szerkesztőség folyosóján semmi gyanúsat nem éreztem, szivesen fogadtak. Szlovákia és Írország között találtam rá kollégámra. Kassán, Pozsonyban járt néhány napja, a zöld szigetre készült. Egyik sincs túlságosan messze. A szerkesztőség pénzügyi, állítólag útiterveiket is befolyásoló gondjairól szállongó szóbeszédre gondolva kérdeztem tréfás-komolyán, hogy lettek volna-e műsorszerkesztési problémáik a csatlósállamokat átalakító válság nélkül? — Szűkre szabott a költségvetésünk, de mindig elutazhattunk a számunkra fontos eseményekre. Remélhetőleg a jövőben is ott leszünk, ahol kell. — Tehát a magyar nézők a költségvetési év végén sem maradnak le a szenzációkról? Mit csinálnak, ha akkor mond le váratlanul az egyik világhatalom első embere, amikor elfogyott a pénzük? "— Rendkívüli esetekre mindig kapnánk pénzt, bármilyen rosszul áll intézményünk. De az is lehet, hogy nem ülnénk repülőgépre, hanem más televíziós társaságtól kérnénk tudósítást. — Nem kerülnek túl sokba az ilyen műsorok? — Betársultunk egy londoni székhelyű klubba, számos, minket érdeklő filmet általuk csereként megkaphatunk. Olykor egy-egy tudósítást vásárolunk, de keresik a mi produkcióinkat is. Olykor ösz- szekötjük a hasznost a hasznossal. — Például? — Néhány éve a török állam támogatásával portréfilmet forgattunk miniszterelnökükről. Ha már ott voltunk, forgattunk egy másik, itthon jól fogadott, a törökországi változásokat bemutató riportfilmet. Özal Turgut urat időközben államelnökké választották, most tárgyalunk egy újabb portréfilmről. Természetesen mást is hozunk haza. Külpolitika és műsorterv Minek köszönhető, hogy a volt szocialista táborból a Magyar Televíziónak sikerült legtöbbször megszólaltatni fontos személyiségeket világpolitikai jelentőségű ügyekben? Sokan emlékeznek például Makariosz érsek televíziónknak adott interjúira. — Többen szívesebben nyilvánítottak véleményt egy kisebb ország stábjának, mint valamelyik szuperhatalom tudósítójának. — Mintegy visszaigazolta a Panoráma problémaérzékenységét és bátorságát, leleményességét. Hogyan jutottak el Kelet-Közép- Európából Dél-Koreába? — Egy koreai cég költségén mehettünk. — Mit szóltak a külügyben ahhoz, hogy egy olyan országba utaztak, amellyel még diplomáciai kapcsolatuk sem volt? — Nem ütöttük nagydobra terveinket, de számoltunk az esetleges, utólagos vitákkal, netán elmarasztalásokkal. — Egyáltalán, hogyan szereztek útlevelet, vízumot? — Világútlevelünkkel gyakorlatilag mindenhová utazhatunk, vízumot, illetve igazolást Dél-Korea bécsi követségén adtak. Most már elmondható: utunk előkészítésében sokat segített a phenjani nagy- követség egyik magyar diplomatája. Kiállt mellettünk akkor is, amikor Észak-Korea felháborodottan tiltakozott riportfilmünk miatt. Ma ő hazánk szöuli nagykövete. — Politikai, szakmai kockázat- vállalásukkal kivívták a lakosság rokonszenvét. Talán ennek köszönhető, hogy megúszták a hivatalos dörgedelmeket? Mikor voltak a legszorultabb helyzetben? Kockázat és „szimat” — A Mihály román királlyal sugárzott interjú után. Mérgesen támadtak minket a külügyből, de házon belül is. Volt elnökünk majd levette fejünket. — Mindig biztosak önmagukban? Nem tartanak attól, hogy akaratlanul is árthatnak esetenként nemzeti érdekeinknek? — Magunk is vitatkozunk, töprengünk. Egy időben például többen sokallták az Erdéllyel kapcsolatos hiradásainkat. Az idő minket igazolt. — Ha már a romániai változásoknál tartunk, megkérdem, miként sikerült néhány hete a magyar kamerák elé ültetni a román miniszterelnököt? — Sokat segített bukaresti nagy- követségünk, két napig telefonálgattunk. Meglepő gyorsan képernyőre került az interjú. — Felesleges magyarázgatnom a sietség okát. A francia nyelvű interjút egyébként nem Kolozsváron, hanem itt a stúdióban fordítottuk magyarra. — Jó, Erdély mégiscsak itt van a szomszédban, de miként értek oda időben Mandela kiszabadítására? Telefonon hívták fel figyelmünket Bécsből a várható kormánydöntésre, ott kaptuk meg a beutazásra szóló engedélyt is. Egyéni kezdeményezés, csapatmunka — Többeknek feltűnt, hogy a Panoráma elsősorban teljesítményeivel kelt szenzációkat s nem háztáji botrányokkal. Összedolgozó csapat alakult ki? — így gondolom. A munkatervek kidolgozásánál mindenki előadhatja ötletét. Rendszerint közösen alakítjuk ki programjainkat. Nincsenek szigorúan elkülönítve a munkaterületek, bár természetesen a nyelvismeret és a kialakult kapcsolat erősen befolyásolja, hogy ki hová megy. Kedves Kalmár kolléga, köszönöm a tájékoztatást. Eredetileg beszélgetésünk végén azokat az országokat szerettem volna felsorolni, ahonnan láthattunk-hallhat- tunk Kalmár Györgytől tudósításokat. Mivel nagyon hosszú lenne ez a sor, inkább azt kérdezem, hogy hol nem járt még, hova szeretne többször eljutni? Kína és az Észak-Amerikai Egyesült Államok maradt ki eddig életemből. Heltai Nándor BÖRTÖNKÉPEK különleges feladatra vállalkozott Gaál Béla kollégánk. lapunk munkatársa, amikor a börtönélet megörökítésére szánta el magát. A i alóságnak ez a darabja a hétköznapi ember számára (hál' istennek) idegen, különös és félelmetes, de éppúg} mindennapjaink része és létező elem, mint más, sokkal szebb fotótéma. .4 keeske- méti büntetés-végrehajtó intézetben készített képek mától a fegyveres erők kecskeméti klubjában láthatók. ÚJ KÖNYVEK: Magyar angol műszaki szótár. 6. kiad. (Akadémia K., 495 Ft) — Mary Higgins Clark: A leselkedő. (Magvető, 98 Ft) — Leslie L. Lawrence: A keselyűk gyászzenéje. (Pannon. 130 Ft) Gyakorlótér. (Széphalom, Könyvműhely 130 Ft) Ordas Iván: Az elfelejtett őrnagy. (Móra. 60 Ft) — Hónak kéne lenni. Agócs Sándor, Szöllősi Zoltán, Újházi László versei. (Jánoshalmi füzetek. 1.) (Széphalom Könyvműhely, 57 Ft) — Katona József: Magyar borkalauz. 2. átdolg. kiad. (Corvina, 110 Ft) — Mózes Mihály: Az ipari forradalom kora. (Korszerű történelem érettségizőknek és felvételizőknek) (Ikra, 59 Ft) Helja Liukko-Sundström: Tap- pi. (Göncöl, 120 Ft) Paul Haue Légy jó önmagadhoz! (Hétköznapi pszichológia) (Park , 89 Ft) Kauffmann: Haggáda. (Kultúra, 3500 Ft) Ngaio F.dilh Marsh: Fény kialszik! (Fekete könyvek) (Európa, 78 Ft) Cjaz- da József: Megváltó karácsony. (Auróra, 98 Ft) Nyu- gat-Európa legújabb alkotmányai. (Közgazd. és Jogi K.. 180 Ft) A pajzsmirigy és mellékpajzsmirigy sebészete (Medicina, 200 Ft) Sehirilla György: A/ élet tankönyve. (Hungária Sport, 80 Ft) Thorton Wilder. A teremtés nyolcadik napja. (Sikerkönyvek) (Magvető, 104 Ft) P. C. Wren: A sivatag titka. (116 Ft) Baka István: Égtájak célkeresztjén. (Szépirodalmi K., 46 Ft) Nagyon fáj. József Attila versei. (Cserépfalvi. 80 Ft) (Az 1936-ban megjelent kötet hasonmás kiadása.) 1. 1939-et írtunk, melynek tavaszán visszakaptuk a trianoni szerződés által tőlünk elvett és a szomszédos országoknak adományozott hazánk felének nagyobbik részét. A területeket birtokunkba vettük, mint jogos tulajdonunkat. Építeni kezdtünk utat a hegyek között. Kubikosokat toboroztak az építkezéshez, melyen én is részt vettem, napi 5 pengőért. Felsőapsán szállásoltak el bennünket, ahol zömében ruszinok laktak, akikkel beszélgetés közben szereztem tudomást az ottani helyzetről. Például arról is, hogy az ottani lakosok családostul, ösz- szes jószágaikat áthajtva a Szovjetunióba vándoroltak át. Vissza senki nem jött, amit annak tulajdonítottak az emberek, hogy jó soruk van odaát! 1939 őszén behívtak katonának. Az orosházi 18. magyar könnyű tüzérekhez osztottak be. Ettől a naptól fogva se éjjelem, se nappalom nem volt. Megindult a pokol, és Hitler minden erejét bevetve azon fáradozott, hogy Lengyelországot megsemmisítse. Szerencsétlen lengyel katonák Magyarországra, a zsidók a Szovjetunióba menekültek át, sok ezer számban. A szokásos kiképzés után a GH- ba tettek, mint gazdasági élelmezési beszerzőt. Egy alkalommal őrségben voltam és eszembe jutottak apám szavai, aki egész életén át gürcölt a napi kenyérért, hogy népes családjának meglegyen a mindennapi kenyere. „ Tudodfiam, odaát a Szovjetunióban, ott van a jó világ! Ott mindenki jól él, senki nem tér vissza! De itt jóllakásig sose lesz kenyered!” Ilyen gondolatok gyötörtek, és az őrségben elaludtam. A váltás ébresztett fel. Két heti áristomot kaptam vízen, kenyéren. Álmatlanul teltek napjaim, és negyednapra elhatároztam : megszököm! Ez a gondolat ismét két napot gyötört. A nem szigorított őrség bátorságot adott. A gondolatot tett követte, kihasználva a legkedvezőbb pillanatot, megszöktem! Irány az ígéret földje volt, ami erőt és biztatást adott. De ahhoz nem, hogy fel tudjam fogni, mit is tettem. Azonban egy óra múlva kezdett kitisztulni gondolatom, és döbbentem rá: mi lesz, ha elfognak? Katonaszökevény vagyok, fegyverrel a váltamon, ár is tómból szöktem el, te Úristen, ezért halál is járhat, mit járhat? Egész biztos! Úrrá lett rajtam a félsz, és gyorsítva lépteim, irány haza! De csak akartam, mert utcánkba érve lovas csendőrök voltak, de sokan ám! A puskát váltamról levéve nadrágszárba dugtam, és egy kerítésen átugrottam a szomszédos utcába. Itt lakott Rácz László barátom, akitől ruhát kértem és kaptam is egy használtat. Kicsit nagy volt rám, és gátolt a menekülésben, de sikerült eljutnom másnap estig Uzsókra, vonattal. Az úzsóki vasútállomáson lassított a vonat. Kinézve az ablakon, kakastollas csendőrök voltak fegyverrel a vállukon. Jöttek a vonat felé. Amikor a vonat megállt, aki ott volt leszállt, köztük én is. Mindenkit igazoltattak. De nálam semmilyen igazolás nem volt, még lakásbejelentő sem! De két csendőr nagyon közeledett felém. Puskám a nadrágom szárában, tusa pedig a hónom alatt. Homlokomat verejték verte ki, végtagjaim megbénultak. Mozdulni akartam, de képtelen voltam rá. Úgy álltam ott, mint egy madárijesztő. Várva: mi lesz? Hozzám érve köszöntek: Jó estét kívánunk! Nem tudtam szólni, csak járt a szám, de hang nem jött ki rajta. A vágányoktól úgy 5 méterre meredek lejtő volt a völgybe, amit észrevettem. De akkor nem gondoltam semmire, csak álltam és vártam. Ekkor úgy három vagonnal arrább, a vonat vége felé éles kiáltás hangzott el. ,,A ruszinok szöknek!" Hirtelen kigyulladtak a reflektorok, és vakító fénnyel a hóra világítva én is láttam, amint négyen, olyan 200 méterre, tehenet vezetve mentek valakik. Mint parancsszóra, futásnak eredtem a völgy felé, a mélybe dobtam magam. A hó akkora volt, hogy derékig süppedtem bele, és a lábam kegyetlenül fájni kezdett. Lövések hangzottak el, én meg mentem, ahogyan mozogni tudtam a hóban. Hangjószlányok ütötték meg a fülem: „Hagyd a fenébe, az süketnéma. Láttad, nem szólt egy szót sem." Istenem, pedig kakastollasok voltak, kikről azt tartottam, hogy kegyetlenek! Pedig biztosan tudták, hogy én is szökevény vagyok. A tehén után mentek, melyet lelőttek. Nem tudom, mennyi ideig feküdtem olt, de kialudtak a reflektorok, a ruszinok eltűntek, és a csendőrök a tehénnel bajlódtak. Az uzsoki állomástól nem messze volt a határ. De hogy merre, én azt nem tudtam! Ott volt a cseh, a román, a lengyel és a magyar határ. De merre ? Addig nem mozdultam, míg nem fáztam. Mikor már fázni kezdtem, muszáj volt valamerre elmozdulnom. Mentem egy bizonytalan irány felé, csak úgy ösztönömre bízva magam. A völgyből kezdtem felfelé menni, de járatlan volt az út. Mikor felértem, taposott út volt előttem, keményre taposott. Azon átmentem. Olyan száz métert mehettem-, mikor parancsszó hangzott el „SztojJ Ruki verh!" De én nem értettem. Osztön- szerűen felemeltem a kezein, és letérdeltem a hóban. Két ember volt előttem. Furcsa, hegyes sapka, és hosszú szürke köpönyeg volt rajtuk, amelynek gallérja végein rombusz alakú két-két rangjelzés volt. Felém tartva négyszögletes szuronyukkal biztattak a felállásra. Egy zsúppfedeles házhoz kísértek. Az ajtó zárja egy madzag volt, melyet meg kellett húzni, hogy a belső retesz felemelkedjen, és kinyílott az ajtó. Ahogy tuszkoltak befelé, kissé meglökve, leestem egy sötét kamraszerű épületbe, mivel lejjebb volt, mint az ajtó küszöbje. Egy konzerves dobozban olyan lámpa- bélféle égett tökmagolajba mártva. Középen egy rozoga asztal, egy ugyanolyan rozoga szék, egy lócával a fal mellett: Leültettek. Ahogy kezdték szemeim megszokni a szokatlan sötétséget, akkor vettem észre egy középmagas, erős testalkatú férfit. Előttem állott. Bőrbekecs volt rajta, egy furcsa formájú préselt szőrcsizma lábain, fején egy megkopott kucsmaszerű szőrös sapka. Végignézett rajtam, és nevetve szólt hozzám valamit. Csak a végét értettem meg: magyar ? Igennel válaszoltam, de továbbra is ukránul vagy oroszul beszélt. Ekkor hirtelen barátságosnak tűntek mind a hárman és kezdtem gondolatban megbarátkozni velük. Kint már virradt. (Folytatjuk)
