Petőfi Népe, 1990. április (45. évfolyam, 77-100. szám)
1990-04-23 / 94. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. április 23. ÉRTESÍTJÜK AZ UTASOKAT ... HA UTAZIK A MINISZTER Csak az expresszvonatok késnek Moszkvától Szófiáig? Előfordult már, hogy pontosan érkezett Budapestre a moszkvai, berlini, bukaresti, szófiai expressz? Télen, nyáron, tavasszal, ősszel esetenként sok száz, néha egyezer- kétezer ember idejéből lopnak el hosszú órákat a menetrendjüket önkényesen változtató járatok, pedig eleve hosszú a menetidejük. Miért járnak pontosan a vonatok Nyugaton és miért szegi meg újra ígéretét az úgynevezett szocialista fejlődést választó országokban a vasút? A hetvenes években több mint háromezer kilométert vonatoztam fejlett tőkés országokban. Csupán Salzburgba robogtunk be némi késéssel, mert az Alpokban vastag köd nehezítette az előrehaladást. A magyar határra már másodpercnyi pontossággal érkeztünk. A gyönyörű őszi időben a tervezettnél egy órával később döcögtünk be fővárosunkba. Hazaérkeztünk. Miért késnek a Lajtától a Né- váig, a Balti-tengertől a Duna- deltáig a nemzetközi járatok? Műszaki és pénzügyi lehetőségeinknél gyengébbek a pályatestek. Még évekkel ezelőtt hallottam a mereven tagolt MÁV-vezérigazga- tóságon, hogy a személyszállításért felelősek 130 kilométer óránkénti sebességre hitelesíthető pályaátépítést rendeltek, mert tudták, hogy a - tervezett új mozdonyok ilyen teljesítményűek. Megrökönyödve értesültek a felújított pályaszakasz átadása előtt: a másik főosztály módosította a terveket, csökkentette az alépítmény teherbíró képességét. A „megtakarításért” feltehetően szép summák vehettek föl prémiumként. Mit számít, hogy a menetidő csak 10 perccel csökkent a lehetséges 20 helyett? Az idő pénz ugyan, de az utasok veszteségeit nem a MÁV károlta el. Száz- és százféle mondvacsinált indokkal késztethettek veszteglésre személyszállító szerelvényeket. Jogtalanságokkal átszőtt társadalmunkban miért éppen a pontatlan szolgáltatások miatt háboroghat- tak volna az állampolgárok?! A politika piszkos árja miért éppen a közlekedésügyet ne lepte volna el a kontraszelekció, a bürokrácia hordalékával? Hiába bizonygatták az igazi vasutasok, hogy szerintük is az ember á legfőbb érték, ilyenolyan áruszállító kampányok idején elsődlegességet kaptak az irány- vpnatok. Hány személyszállító szerelvényt vertek el a hadgyakorlatok? Meg a főemberek? Berlin közelében Honecker, Várna térségében Zsivkov, Tatabányánál Fock Jenő miatt ücsörögtem sokadma- gammal a nyílt pályán. Két esztendeje azért késtem le majdnem a Napfényt, mert nem a megszokott vágányról indították. Ott a közlekedési miniszter különmotorosa páváskodott egy fél minisztériumhoz elegendő kísérővel. Annyi ideig tartóztathatták a vámosok, a határőrök a beléptető állomásokon a vonatokat, ameddig szükségesnek látták. Egymás munkáját is nehezítették a KGST-államok vasútigaz- gatóságai. Az NDK-ban idegenforgalmi versenytársat láttak a Feketetenger felé robogó vonatokban. A csehszlovákok közvetlenül- közvetye kinyilvánították: nem különösebben kedvelik a német és magyar átutazókat. De miért is nyűgösködök olyan apróságokkal, hogy ma a Tisza- expressz két vagy három órát, a Puskin fél napot, a harmadik csak 20 percet késik? Megszokhattuk. Különben sincs okunk a panaszkodásra. Szabó Pál írta valahol: „ahol hazudnak, ott késnek a vonatok”. • Osztom sokak véleményét. Még viszonylag jól jártunk. Ezen az alapon többet is késhetnének a vonatok, a nemzetközi járatok. Különben is: csak a vonatok késnek Európa eme szögletében? Hcltai Nándor A FÉMNÉL TARTÓSABB ÉS TISZTÁBB A MŰANYAG Coprax vezetékrendszerbemutató Kecskeméten Új, specális műanyag alapú vízvezetékrendszert mutattak be a napokban Kecskeméten a Tudomány és Technika Házában. A bemutatóval egy időben Iványi János, a Dunaterm RT fejlesztési menedzsere ismertette az osztrák KE-KELIT cég által gyártott Coprax vezetékrendszert. Az előadásból kiderült, hogy a random nevű adalékanyaggal gyártott polipropilén. csövek rendkívül tartósak. Tíz bahros üzemnyomáson, 6o fokos átlaghőmérséklet esetén például ötven esztendőre ad rájuk garanciát a gyártó. A hegesztési csőkapcsolatok miatt kicsi a meghibásodás veszélye. A fémvezetékektől eltérően a víz szállítása közben nem válik le az oldalfalról rozsda, vagy egyéb szennyeződés, tehát higiéniai szempontból kifogástalan. Iványi János elmondta azt is, hogy az idén januárban Kecskeméten alakult Dunaterm RT országszerte rendez még néhány hasonló szakmai bemutatót az épületgépész szakemberek számára. Ezt követően, ha megfelelő piaci kereslet mutatkozik a Coprax vezeték- rendszerre, vállalják a termék hazai forgalmazását. Felvételünkön: Borzák Sándor, a Dunaterm Rt. vízvezetékszerelője a gyakorlatban is bemutatja a műanyag csövek hegesztését. G. B. Az ideális házasság Azt szokták mondani, hogy a házastársak úgy élnek, mint kutya a macskával. Persze ez nem minden házasságra érvényes, mert a legtöbbet nem ilyen vegyes társbérletnek lehet nevezni, hanem inkább egyhangú kutyaéletnek. Szóval, sok a csetepaté, de aztán program szerint jön a kibékülések korszaka. A többé-kevéshé boldog házasságokban nem az erények, hanem a hibák uralkodnak. Mégis van ideális házasság: skótnak skóttal való házassága. Amikor egy alkalommal szóban forgó házaspárunkat ismerőseik erőszakkal szórakozni vonszolták, a következő történt. — Ugye, nem vagy éhes. drágám? — kérdezte a férj nejétől, s közben gyengéden belekarolt. — Ilyenkor még nem eszik senki. Az illendőség kedvéért azonban valamit rendelni kellett. Rendeltek is: fél deci vodkát és egy szendvicset. A férj gyorsan elfogyasztotta a szendvics felél, majd a maradékot gyengéden felesége elé tolta. Neje szó nélkül megette, majd a szótlan társalgásban rövid szünet következett. A férj megitta a vodkafélét, a másik felét felesége elé tette. Az ideális feleség úgy értékelte ezt az emberfeletti áldozatot, hogy szintén csak a felét itta meg, s a maradékot férje elé tolta: — Drágám, arra kérlek, hogy idd meg ezt a néhány csöppet az egészségemre! — De én neked hagytam, szívem. — Tudom, tudom. Képes vagy értem bármilyen áldozatra, de hidd el, nekem árt a vodka. Nagyon nagy szívességet teszel, ha megiszod. Akkor rendetek neked egy pohár szódát. A feleség is ugyanolyan nagylelkű és rögtön visszautasítja: — Ne, ne! Spórolnunk kell... — Spórolni, spórolni...! Mindig csak spórolni! Már nem bírom tovább, végzek magammal! A feleség látva férje zaklatott idegállapotát, megértést tanúsított, de miután sebtében összeszámlálta, hogy mennyibe kerülne a temetés, már érdeklődni kezdette — És mivel követnéd el? — Felakasztom magúm! — felelte tragikus hangon a férj. — Nem, nem. Ez nem a mi zsebünknek való . . . Hogyhogy nem? • — Van fogalmad, mibe kerül most egy régi, békebeli selyemzsinór, amelyik nem szakad el?! Akkor kinyitom a gázcsapot! — Igeeen???! Aztán fizethetem a gázszámlát! Gondolkozz, ember! — Vízbe ugróm!— ordította a szerencsétlen férj. — Gondolj az öltönyödre, te, vészmadár! Ha eladnám, jó pénzt kapnék érte. így meg kint hagyod a parton, még elviszi valaki. Meg aztán a folyóhoz villamossal mennél — micsoda váratlan kiadás! Tudod mit? Jobb, ha egyelőre lemondasz az öngyilkosságról. Inkább idd meg a maradék vodkát! A felét — sóhajtotta engedelmesen a férj —, a másik felét te. — Nem, nem, szívem, a maradékot hazavisszük a vendégeknek. íme annak bizonyítása, hogyan ment életet kormányunk nadrátgszíjhúzó politikája. S. A. • SAJTÓPOSTA Kié a villanyvezeték? Korántsem egyedinek számító dilemma elé került a Soltvadkerten lakó Marosi Béla, aki igy ismertette velünk a részleteket: Távol a nagyközség belterületétől, a Büdöstó dűlőben lakom, ahol több mint tíz évvel ezelőtt került sor a tanyánk villamosítására. És ez nem ment egyszerűen. Sok-sok engedélyező papírra volt szükségünk, nem utolsósorban pedig jelentős összegű pénzre. Ugyanis a saját költségünk terhére terveztettük és építettük meg a körülbelül két kilométernyi hosszú légvezetéket. Hogy ez leágazhasson, a községbén is le kellett cserélni legalább 1 kilométeren a légkábelt vastagabbra, s ez is a mi kiadásunkat növelte. Egy szó mint száz: befektetésünknek végül is meglett az eredménye, hiszen 1979-ben kigyulladt tanyai otthonunkban a villany. Mostanában azonban bosszantó dolgok történnek körülöttünk. A területet magánvállalkozók népesítik be, ahol állítólag benzinkutat, autómosót, büfét és még ki tudja, mi mindent akarnak létesíteni. E tervük végrehajtása ma már igencsak zökkenőmentes, hiszen például semmi egyebet nem kell tenniük, minthogy rákapcsolják saját kábeleiket azon villanyvezetékre, amelyet a mi forintjainkból létesítettek a szakemberek. Az ügyben érintett szomszédommal azóta is szüntelenül töprengünk: engedjük-e az áramhasználatot, vagy sem? Szándékunk nagyon arrafelé hajlik, hogy utólag térítést kérünk tőlük, mert csak így lehet igazságos a villanyszolgáltatás igénybevétele. Vagy az is lehet, hogy nekünk nincs joguttk hozzájárulást kérni? Nos, mi csupán csak afféle meditáló választ adhatunk a kétségkívül jogos kérdésre. Előtte azonban egy kis kitérő: Az elmúlt években több olvasónk keresett fel bennünket hasonló gondjaival. Ezek megoldása után kutatva arra jöttünk rá: a Démász szívesen bekapcsol a hálózatba új fogyasztókat, hiszen általuk csak növelheti a díjbevételét. Az úgymond igyenes rákötés ellen azonban mindenki fellépett, akinek pénzéből kiépült a környékbeli áramvezeték. E vitában a helyi államigazgatási szerv is részt vett és a közreműködésével született olyan megállapodás, amelynek értelmében a villanyszolgáltatás új igénylői valamilyen arányban térítést fizettek azoknak, akik jóvoltából és finanszírozásából létesült korábban a vezetékrendszer. Visszatérve olvasónk és szomszédja helyzetére, javaslatunk az, hogy a probléma rendezéséhez kérjék a vadkerti nagyközségi tanács közbenjárását s az áramszolgáltató megértését is. Egyébként az a véleményünk: a villamosítás költségeiből az új fogyasztóknak is arányosan kell kivenniük a részüket. Ha azonban a békés megegyezésre nincs kilátás, akkor jogi úton célszerű dönteni az ellentétes érdekekről, s arról is: valójában kié a lakossági erőből létesült villanyvezeték? Baj van az udvariassággal... Életünk gyorsított tempója az emberi kapcsolatokra van a legkedvezőtlenebb hatással. Miért? Mert a rohanás, a tülekedés következtében másokra figyelünk a legkevésbé. így azután nem véletlen, hogy egymás iránt a minimálisra csökken a megértés, a segítőkészség és az udvariasság. Ez utóbbit már a fiatalok sem igen gyakorolják, aminek számos szomorú példáját láttam a közelmúltban, autóbuszokon. Azon a pénteken is utaztam a Petőfivárosba tartó helyi járaton, amelyre nagyon idős ember szállt fel, kezében bottal. Az ülőhelyek zömét tizenévesek foglalták. Noha mindannyian felfigyeltek a bácsira, egyikük sem adta át neki a helyét. Magam is nyugdíjas lévén, persze figyelmeztettem az ifjakat, akik kénytelen-kelletlen felkínálták az ülést. Elgondolkodtató, hogy a diakkorú fiatalok viselkednek legudvariatlanab- bul a buszokon, s nemcsak az öregekkel, hanem a kisbabát cipelő anyukákkal, apukákkal szemben is. E közönyük tiszteletlenséget sejtet, ami aggasztó tény. Persze igazságtalan lennék,.ha tagadnám, hogy: vannak előzékenyen, tisztelettudóan viselkedő gyerekek, mégis úgy látom, nincsenek kevesen, akik udvariatlanok a felnőttekkel. E helytelen magatartásukról és a kulturált viselkedés tudnivalóiról talán gyakrabban kellene szót ejteni az iskola osztályfőnöki foglalkozásain, nem utolsósorban pedig a szülői otthonokban ... Sz. G.-né Kecskemét Az állatorvos későn érkezett... Április 1 -jén csúnya és zsebbe vágó tréfákat űzött az élet a Kunadaeson lakó Valkai Lászlóékkal. A család egyik tagja így ecsetelte a történteket: — Vasárnap kora reggel vettem észre, hogy a borjúnk beteg. Fél hét körül lehetett, amikor rohantam az állatorvosért, akinek a felesége közölte, hogy másik doktor az ügyeletes, őt hivjam. Neki már csak telefonálni tudtam. A vonal másik végén is a feleség vette fel a kagylót, mert a férj éppen egy hívásnak tett eleget, azonban feljegyezte a lakáscímemet. Körülbelül fél 10 lehetett, amikor az ügyeletes doktor megérkezett, de sajnos, későn, mert akkorra az állat megdöglött. Jószágtartással foglalkozunk, így ez a vég nagy kár nekünk. Úgy gondoljuk, ha az orvos a sürgős hívásra azonnal kijön az állathoz, talán megmenthető lett volna. Utólag persze már lehet mondani ezt is, azt is. Amit azonban szeretnék megtudni: sürgősségi esetben rögtön ki kell-e menni a beteg állathoz az orvosnak vagy sem? A történteket felkérésünk nyomán kivizsgálta a Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás. A megállapításokról a következők szerint informálta lapunkat dr. Kovács Gyula igazgató-főál- latcjrvos: Olvasójuk a jelzett napon reggel fél hétkor kereste fel lakásán dr. Fodor László állatorvost, hogy kihívja a beteg, négynapos borjúja gyógykezelése végett. Noha hangsúlyozta, mennyire fontos az oryosi segítség és megismételte az ezzel kapcsolatos kérését is, a doktor felesége elhárította annak teljesítését, mondván: nem a férje az ügyeletes, hanem a másik orvos, dr. Szalai Tamás. (Ez a közlés egyébként Fodorék bejáratánál egy táblán is fel volt tüntetve.) Megfelel a valóságnak, hogy dr. Szalai a telefonhívást követő mintegy három óra elteltével ment csak a helyszínre — ezt megelőzően másik állattartó hívása miatt volt otthonától távol —, ám akkor már nem élt a kisborjú. Tekintettel arra, hogy a tetem boncolását nem kérte a tulajdonos, az elhullás okát utólag kellőképpen kideríteni nem lehet. Az általa felvázolt tünetek alapján csak feltételezhető: a betegség annyira előrehaladt stádiumban volt, hogy a borjú gyors kezeléssel sem lett volna megmenthető. Végezetül Valkaiék kérdésére válaszolok: az ügyeleti szolgálatba be nem osztott állatorvos nem köteles kimenni a beteg állathoz. VÁLASZ CIKKÜNKRE Bíróság állapítja meg a felelősséget Március 26-án tettük szóvá: a császártöltési Angeli Istvánné lakóházának állaga megrongálódott, mert a postai telefonkábelek oszlopgödreinek kiásása miatt olyan mértékű csapadékvíz gyűlt össze a mélyben, hogy a talaj meglazult, ennek következménye lett a falak megrepedése és némi süllyedése. Egyidejűleg kifogásoltuk, hogy olvasónk ez ügybeni — kártérítést kérő — harmadik levelére sem válaszolt a posta. Cikkünket nem hagyta figyelmen kívül a Szegedi Távközlési Igazgatóság, melynek vezetője, Vojnár László a következőkről tájékoztatott: Olvasójuk először 1989. április 17-én tudatta velünk, hogy az ingatlana előtt végzett kábelfektetési munkálatok következtében a háza falai megrepedeztek, s a: épületben tartózkodás életveszélyessé vált. A helyszíni vizsgálatunk azonban azt állapította meg: a károsodást nem a postai kivitelezés, hanem a csapadékvíz rossz elvezetése okozta. A tulajdonos ezt követően a Kiskőrösi Városi Bírósághoz fordult keresettel. A peres eljárás jelenleg is folyamatban van, s a bíróság legutóbb talajmechanikai szakértői bizonyítást rendelt el, amelyre április 4-én került sor. Megértjük Angeliék nehéz helyzetét, de nem vállalhatjuk olyan hiba helyrehozatalát, melyet nem mi okoztunk. Ha azonban a bíróság megállapítja a felelősségünket, akkor természetesen eleget teszünk a kártérítési kötelezettségünknek. Pezsgő kulturális élet Orgoványon Már a müsorplakálok is arról árulkodnak, hogy községünk művelődési házában hétről hétre aktív, pezsgő élet zajlik. A konkrétumokról ezeket tudtam meg Velkei László igazgatótól: Hétfőnként a ritmusos mozgást kedvelő lányok és fiatalasz- szonyok vesznek részt az acro- bicfoglalkozáson. Kedden és csütörtökön mintegy 100 fő van jelen a karatetanfolyamon. Az önvédelem e japán „tudománya” iránt szokatlanul nagy számban érdeklődök igen tehetségesen sajátítják el a szakmai fogásokat. A hét vége a táncot tanulóké. A hallgatók Vinczc Miklós tanár segítségével ismerkednek meg a hagyományos cs a modem táncokkal. Az említetteken kívül a diszkó rendszeresen műsoron van és az ismeretterjesztés iránt érdeklődök is hallgathatnak különféle előadásokat. Egyébként a művelődés háza otthont adott a legutóbbi választással kapcsolatos programoknak, s a légkondicionált, 500 embert befogadó nagyterem gyakran megtelik a különféle intézmények, szervezetek által tartott rendezvények meghívottaival. Sok szó esik manapság arról, hogy az emberek elidegenednek egymástól, magukba fordulnak és zárkózottakká válnak. Nos, az én lakóhelyemen ennek az ellenkezője tapasztalható. A kul- turálódás, a művelődés igénye itt tömegeket mozgat meg. Olyan jól esik erről beszámolni... Horváth Emilné Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611 Hová került az előfizetői díj? Évek óta erősen mozgáskorlátozott vagyok, így azután többnyire ülve telnek a nappalaim. Kényszer- helyzetemben szívesen rádiózok, tévézek és olvasok, de főleg rejtvényeket fejtek. A Nova rejtvényújságot forgattam legutóbb, amelyben megpillantottam a következő közlést: Akik már januárban befizetik az egész évre esedékes előfizetői díjat, s összegyűjtik az évi lapszámot, azok sorsoláson vesznek részt, amelynek fő díja egy 100 ezer forintos betétkönyv. A csábító ajánlat nekem is megtetszett, ezért január 2-án postai utalványon feladtam csaknem 250 forintot, ami az idei előfizetési díj végösszegének felel meg. Magától értetődő, hogy utána vártam a lapokat. Sajnos, hiába. Illetve nem egészen, mert megkaptam a március 7-ei keltezésű, 5. számot. És azóta egyetlen darabot sem. Fogalmam sincs, miért nem küldik lakáscimemre a megrendelt újságot. Jobb híján arra kezdek gyanakodni: valahol elkallódhattak a forintjaim, bár az is megeshet, hogy olcsó reklámfogás áldozata vagyok. Ami nekem nagyon is drága mulatságnak számít. A „se pénz, se posztó” helyzetemet annak reményében tárom a nyilvánosság elé, hogy valahol talán akad olyan illetékes, aki orvosolni tudja sérelmemet. Pintér László nyugdíjas Solt, Galamb u. 10.
