Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-16 / 13. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. január 16. Napokon belül a vádlottak padjára ül Nicu Ceausescu BUKAREST. Néhány napon belül megkezdik Romániában az első jelen­tősebb politikai pereket az egykori Ceausescu-rezsim kulcsemberei ellen — közölte Gheorghe Robu főügyész, a Romania Libera című lap hétfői szá­mában megjelent nyilatkozatában. A legismertebb vádlottak egyike Nicu Ceausescu, az exdiktátor fia lesz. Dumitru Mazilu, a Nemzeti Meg- mentési Front Tanácsának első alelnö- ke, hétfőn a bukaresti rádióban beje­lentette: jogi lépéseket tesz a Romania Libera ellen, amely őt élesen támadó cikkeket közölt, és követelte lemondá­sát. A cikkben azt állították, hogy Ma­zilu a Securitate embere volt. Mazilu rágalomnak minősítette a vádakat. Hétfő reggel több százan — zömmel fiatalok — tüntettek a bukaresti ameri­kai nagykövetség előtt, követelve az Egyesült Államokba való beutazás en­gedélyezését. A többség azonban természetesen maradni akar, és szervezkedik. Iasi sportcsarnokában mintegy hatezren vettek részt- azon a vasárnapi nagygyű­lésen, ahol új diákszövetséget alakítot­tak egy Mihai Ungureanu nevű törté­nészhallgató •vezetésével. Az új ifjúsági szövetség elveti a korábbi, kommunista ifjúsági szervezet központosított felépí­tését. A Moldavai SZSZK-ból hétfőn szakértői küldöttség utazott Bukarest­be, hogy eszmecserét folytasson az ot­tani vezetőkkel a romáp—moldavai kapcsolatok sokoldalú fejlesztésének lehetőségeiről. A szovjet küldöttséget a moldavai állami tervbizottság elnökhe­lyettese vezeti. Román szakértők ugyanakkor Svájcban tartózkodnak, azzal a szán­dékkal, hogy a Ceausescu által állítólag oda menekített nemzeti vagyon nyo­mára bukkanjanak. Hétfőn a berni igazságügyi szervektől kaptak tájékoz­tatást a jogi eljárás lehetőségeiről. Hírek Albániából Ramiz Alia cáfol Ramiz Alia albán vezető hivatalos részről először cáfolta azokat a híreket, hogy zavar­gások lennének Albániában. Az Albán Mun­kapárt KB titkárságának első titkára, egy tiranai traktorgyár munkásai előtt mondott hétfői beszédében Jugoszláviát, illetve a szerb nacionalistákat vádolta amiatt, hogy a közelmúltban megalapozatlan híresztelések terjedtek el Albániával kapcsolatban. Alia véleménye szerint a szerb nacionalis­ták azért terjesztik a zavargásokról és a rend­kívüli állapot bevezetéséről szóló híresztelé-' seket, hogy eltereljék a figyelmet a Jugoszlá­viában élő albán nemzetiségüekről. Az ATA albán hírügynökség hétfői, Bécs- ben vett jelentése szerint Alia kijelentette: „üzenjük a jugoszlávoknak, hogy Albániá­ban sehol nincs rendkívüli állapot, nincsenek tüntetések vagy zavargások és nem történ­nek gyilkosságok”. Az albán vezető emlékeztetett arra, hogy az utóbbi 45 év alatt számos alkalommal \érték támadások és bírálatok Albániát, és többször is felszólították arra, hogy térjen le „a forradalom, a függetlenség és a szocializ­mus útjáról. Albánia azonban tántoríthatat- lanul halad előre a szocializmus útján" ^ szögezte le a pártvezető. A Reuter brit hírügynökség Tiranában dolgozó keleti és nyugati diplomatákra hi­vatkozva azt jelentette, hogy Tiranában to­vábbra is normális a helyzet. Egy diplomata elmondta, hogy egy nyugati nagykövet a na­pokban ellátogatott Shkodérbe, ahol nem tapasztalt semmi rendkívülit. Előrehozott ruházati téli vásár (Folytatás az 1. oldalról) A csomagolóban sorra telnek a te­repzöld zsákok, dobozok. Rajtuk a rendeltetési helyük: Jánoshalma, Soltvadkert, Császártöltés, Kiskun­halas, Cegléd. — Megyén kívülről is jönnek? — kérdezem a lerakatvezetőt. — Most is vannak Paksról, Bony- hádról, Madocsáról. Egy-egy akción­kon busásan megtérül az ide utazók költsége is. — Es önöknek ... — Most abból a meggondolásból cselekszünk így; ekkora készlet en­gedményével, hogy tudjuk, az embe­reknek öltözködni kell, a tél még tart,. az élelem meg nagyon drága lett. így talán tudunk egy kicsit a lakosságon segíteni, s mi meg talán „nem ülünk le” -a szakmában. Az esztendő még hosszú, reméljük, most az év elején adott kedvezményt az év hátralévő forgalmából sikerül kigazdálkodni. A következő szezonok ruhaneműi — amelyekből már vannak is'— ha­marabb elkelnek, olcsóbbak, mint a meleg holmik. Azért persze változat­lanul arra törekszünk, minél kedve­zőbb áron szerezzük be az árukat. Mi, vásárlók pedig azt reméljük, hogy a viszonteladók a Röviköttől kapott kedvezményt továbbadják ne­künk. Pillái Sára Romániában elfogy a szénkészlet Románia széntüzelésű hőerőművei lassan kifogynak a szénből — adta hírül az Adevarnl című bukaresti na­pilap. Január első tíz napjában az átla­gos szénfogyasztás kétszeresen múl­ta felül a bányák termelését, a kész­letek megcsappantak, egyes helye­ken teljesen kimerültek. A lap felhív­ta a bányászokat, hogy fokozzák a kitermelést, a vállalatok vezetőit pe­dig arra, hogy takarékoskodjanak az energiával. Román kormánytisztségyiselők a múlt héten közölték, hogy a Szovjet­unió megígérte: növeli olaj- és gáz- szállítmányait, ám szénről nem be­széltek. Folyosói pletykákból tudtak Czinege viselt dolgairól (Folytatás az I. oldalról) az összeget sikerült felére leszorítani. Részle­tesen ismertette a döntési mechanizmus,fázi­sait. Eszerint a döntésbe sok mindenkinek volt beleszólása, ám azt végső soron a bizott­ság szentesítette. Az 1960-as évek katonapolitikai felfogásá­ra visszaemlékezve Borbándi János közölte: már akkor szó volt a katonai szolgálati idő csökkentéséről is. A létszámcsökkentésben viszont alig sike­rült előrelépni, mert a VSZ Egyesített Fegy­veres Erői Főparancsnoksága aggodalmát fejezte ki a tervezett lépés miatt. A bizottság tagjai — közöttük is elsősor­ban Raffay Ernő Csongrád megyei, Tallóssy Frigyes budapesti, Reidl János Somogy me­gyei, Sebők János Veszprém megyei és Ki­rály Ferenc Jász-Nagykun-Szolnok megyei képviselő — a beszámoló után számos kér­dést intéztek Borbándi Jánoshoz. Válaszá­ban elmondta, hogy a hadsereg költségveté­sének felhasználását a Honvédelmi Miniszté­rium vezérkara tervezte meg. Erről a párt és a kormány illetékes szervei tájékoztatást kaptak. Hogy kik voltak ezek az illetékesek, az homályban maradt, Borbándi János azonban állította, hogy a belső mechanizmus részeként ezek a dolgok ismertté váltak. A hadsereg gazdálkodásának ellenőrzésére a Honvédelmi Bizottság önmagában képtelen lett volna, a napi összegzést a Pénzügymi­nisztérium és az Országos Tervhivatal kato­nai részlege végezte. Hazánk milyen mértékű katonai segítségben részesítette Vietnamot, Kambodzsát, Etiópiát és Jement, kik hozták a döntéseket? — hangzott a következő kér­dés. Borbándi János összegekre nem emléke­zett,, szerinte nagyságrendileg nem jelentős tételekről volt szó. A katonai segélyezés olyan hadieszközökből állt, amelyek amúgy is selejtezésre vártak. Ösztönözte-e a segélye­zést a Szovjetunió? — firtatták a bizottság tagjai. Borbándi Jánosnak konkrét ösztön­zésről nem volt tudomása, azt azonban ter­mészetesnek ítélte, hogy egy katonai szerve­zeten belül ilyen kérdéseket megtárgyalnak az illetékesek. Elmondta viszont,'hogy a ha­dieszközökön csak a licenc-tulajdonos hoz­zájárulásával lehetett túladni, s a fegyverke­reskedelem nem kevés pénzt hozott az or­szágnak: A párt és a kormány honvédelemmel fog­lalkozó bizottsága között a hatáskört, belső utasítás nem szabályozta, inkább szokások alapján és személyi kapcsolatok revén dőltek el bizonyos kérdések — válaszolta egy to­vábbi kérdésre. Elismerte azt is, hogy az Or­szággyűlés alig-alig kapott tájékoztatást ka­tonai jellegű kérdésekről, ám szerinte mindig voltak és vannak is olyan adatok, amelyek nem publikusak. A kaszópusztai építkezés híre eljutott-e a Honvédelmi Bizottsághoz? — érdeklődött az egyik képviselő. Borbándi János közölte: a bizottság e témáról nem tárgyalt. Válaszából kiderült, hogy az eredetileg a területen lévő ? régi vadászház átépítésére felvett 23 millió forintról a honvédelmi miniszternek nem kellett elszámolnia, mert a tárcák vezetőinek a különböző fejlesztésekhez és építkezések­hez csak 200 millió forint felett keljeit a Mi­nisztertanács hozzájárulását kérniük. Más kérdés, hogy a vadászházat lebontot­ták és helyette teljesen újat építettek. Bor­bándi János a területen kétszer vadászott, mindkét alkalommal magányosan. Szólt ar­ról, hogy a kaszópusztai építkezés kapcsán több bejelentés érkezett hozzá, és Czinege Lajos tevékenységével összefüggésben hallo­más alapján mintegy fél tucat más ügyéről i$ tudott. A minisztert több alkalommal figyel­meztették, ennek azonban nem volt sok fo­ganatja. Ezek mérlegelése alapján javasolta a már idézett feljegyzésben — Czinege Lajos egészségi állapotára is hivatkozva — a mi­niszter felmentését. Czinege Lajost azonban nemhogy felmen­tették volna, hanem miniszterelnök-helyet­tessé is kinevezték — utaltak rá többen is, éreztetve az ügy pikantériáját. Czinege Lajos ugyanis Borbándi János utóda lett, s ezt --- mint Borbándi János fogalmazott — egyikő­jük sem értette. 1984 decemberében Czinege Lajos is nyugdíjazására számított. A nap másik meghallgatott személyisége Lázár György nyugalmazott miniszterelnök volt, aki 1975 májusától 1987 júniusáig töl­tötte be e tisztséget. Lázár György előrebo­csátotta, hogy Bokor Imre könyvét nem ol­vasta, a fejleményeket a tömegkommuniká­ciós eszközökből ismeri. Emlékeztetett arra, hogy megválasztásakor Czinege Lajos már bosszú ideje miniszter volt. A személyi kér­désekben a kollektív döntés híve volt, de az esetleges tévedésekért, hibákért természet­szerűleg őt is felelősség terheli. Elismerte ugyanakkor: egyszer sem emelt olyan kifo­gást bárkivel szemben, amely a vétóval lett volna egyenértékű. Czinege Lajost elsősor­ban hivatalból ismerte, életmódját, életvite­lét annyiban, amennyire valamely „ese­mény” ráirányította a figyelmet. Ellentmon­dásos személyiség volt, a magyar érdékeket azonban a nemzetközi színtéren megfelelően képviselte, a VSZ ajánlásaival gyakran nem értett egyet. Amikor Czinege Lajos minisz­terelnök-helyettes lett, elbeszélgetett vele. Felhívta a figyelmét arra, hogy korlátozot­tabbak lesznek a lehetőségei, „itt mások az elvárások”. Lázár György kifejezte meggyő­ződését: ha annak idején feljegyzést kap Czi­nege Lajos viselt dolgairól, ügyeivel hivatal­ból foglalkozott volna, jelzés azonban sem a minisztériumból, sem a Honvédelmi Bizott­ságtól nem érkezett. A képviselők kérdéseire á továbbiakban elmondta azt is: a honvédelem pártirányítás alatt állt, katonapolitikai kérdésekben a kor­mány döntéseket nem hozott. A hadsereg költségvetése a népgazdasági tervezés részeként került az Országgyűlés elé. A tárca költségvetésének tárgyalásakor a fő összegekről és nein a hadieszközök számáról folyt a vita. A nyugalmazott miniszterelnök hozzátette: nem a kormány kívánságára sze­repeltek egy összegben a védelmi kiadások a költségvetésben. Szerinte bizonyos határok „között a Honvédelmi Bizottság bármely tag­ja megtehette volna, hogy tételes elszámolást kérjen. A képviselők Czinege Lajos viselt dolgait firtatva rákérdeztek: igaz-e, hogy 1986-ban vagy 1987-ben hivatalos útjáról hazatérőben Czinege Lajos ellátogatott volna Acapulcó- ba. Lázár György a tényt elismerte, amelyről ő maga is jóval később, „folyosói pletyka” révén értesült. Ennek az ügynek a nyomán rendelte el a volt miniszterelnök, hogy a mi­niszterek milyen anyagi eszközök felett ren­delkezhetnek külföldi útjuk során. Lázár György elmondta azt is, hogy az újságból értesült Kárpáti Ferenc 1969-ben írt levelé­ről, illetve a mostani ülésen Borbándi János feljegyezéséről Czinege Lajost illetően. Czi­nege Lajos miniszterelnök-heljrettesi kineve­zését annak idején egyfajta átmenetnek szán­ták, hogy ne minden átmenet nélkül váljék meg a miniszteri tárcától. Ez azonban sem­miképp sem végkielégítés volt. Hadseregtá- bomoki előléptetéséről az Elnöki Tanács ha­tározott a Minisztertanács előterjesztése alapján, a politikai mérlegelés azonban nem a kormányban történt. Lázár György a katonai vadászterületek közül járt Lovasberényben, Bujákon és két­szer vadászott Kaszópusztán, az egyik alka­lommal Kárpáti Ferenc társaságában. A volt miniszterelnök személyét illető további kér­dések között megfogalmazódott az is, hogy nem volt túlságosan harcias kezű vezető. „Senki nem lehet a maga bírája” — mondta válaszában, kezdeményezéseiről azonban a dokumentumok tanúskodhatnak. Nagyon sokszor mondott nemet, az asztalt azonban soha nem verte, ez igaz — mondta végezetül. A bizottság ezután Berki Mihály nyugal­mazott vezérőrnagyot hallgatta meg, aki ez­redével a kaszópusztai létesítmény kialákítá- sán dolgozott, s aki egyben a Bokor-könyv lektora is volt. Berki Mihály elmondta, hogy az általa lektorált könyv állításait tételesen nem vizsgálta felül, mert saját tapasztalatai, ismeretei alapján meg volt győződve az ab­ban leírtak igazáról. Most is azt állította, hogy a könyv nem sok tévedést tartalmaz. Szerinte egyedül a Török Mihály és Elkán Károly személyére vonatkozó információk bizonyultak tévesnék, illetve Czinege Lajos lakásépítésének költségeit becsülte jelentő­sen alá a szerző. A kézirat átolvasása után azért piindenesetre azt tanácsolta Bokornak, hogy könyvének kiadásával saját érdekében várja meg a nyugdíjazását. A szerző azonban úgy vélekedett, hogy a könyve addigra már elveszítené értelmét. Berki Mihály ezredével fél évig dolgozott Kaszópusztán. Ez idő alatt egyebek között 130 kilométer hosszan bekerítették a vadász- területet, s a kerítés mentén utat készítettek a terepjáróknak, ahol pedig szükséges volt, ott hidakat, átereszeket építettek. A munka érté­két csak becsülni tudta, véleménye szerint a beruházás értéke tízmilliókban mérhető, de a kitermelt és felhasznált faanyagot is beleszá­mítva az összeg akár százmillióra is rúghat. A könyv erre vonatkozó részét, amely erede­tileg csak néhány sor volt, egyébként ő bőví­tette ki. A ma már nyugdíjas vezérőrnagy többször is hangot adott annak a meggyőződésének, hogy a hadseregben sok dolog ma sincs más­ként. Véleménye szerint a hadseregre ma is az a jellemző, hogy az emberhez keresnek fel­adatot, s nem fordítva. Ezzel arra utalt, hogy a hadsereg jelenlegi átszervezése során volt párttitkárokat, politikai tiszteket mentenek át más munkakörbe, miközben jól képzett katonai szakemberek kerülnek az utcára. A húsáremelés és a termelő A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének álláspontja Az élelmiszerek fogyasztói árának emelése nyomán a Mezőgazdasági Szövetkezők és Ter­melők Országos Szövetsége szükségesnek tartja megállapítani: a sertéshús fogyasztói árának emelése révén a termelők nem jutnak többlet- jövedelemhez— közölték a szövetség illetékesei az MTJ-vel. Az állami felvásárló vállalatok a vágósertés kilójáért mindössze 5—6 forinttal akarnak többet adni, mint az áremelés előtt, ez pedig kevés a sertéshizlalás jövedelmezőségé­nek biztosításához. Ilyen felvásárlási árakkal nem javul, hanem tovább romlik a termelési kedv, mivel a sertéstartáshoz használt anyagok, eüszközök árának emelése ennek a többszörösé­vel növeli a kiadásokat. A termelők olyan árat kérnek, amely biztosít­ja! tisztességes megélhetésüket, gazdaságuk fenn­tartását. Az állami húsipari vállalatok vezetői által megállapított felvásárlási ár nem tartal­mazza a megkívánt jövedelmet. A termelők — akik több százezren vannak, hiszen a vágósertés 60 százalékát magántermelők állítják elő — a kiegyensúlyozott piacnak, illetve a fogyasztás je­lenlegi szintjének fenntartásában érdekeltek. Az országos szövetség állásfoglalása szerint a húsipari vállalatok képviselői által tolmácsolt megoldás, hogy a meghirdetett árnál magasab­bat nem szabad kifizetni, kimeríti a tisztességte­len gazdasági tevékenység fogalmát. A szövet­ség javasolja a húsipari vállalatok vezetésének, hogy reálisan mérlegeljék a termelők kezdemé­nyezéseit a hosszú távú közös érdekeltség kiala­kítására, a szervezeti keretek megteremtésére. A termelők szövetsége kéri a kormányt, hogy gyorsítsa meg a garantált árak kialakítását, és minél előbb tegye közzé azokat, állami garanci­át biztosítva olyan esetekre, amikor a feldolgo­zó Vállalatok a vágóállatokat átmenetileg nem kívánják megvásárolni. Ez növelné a termelők és a fogyasztók biztonságát is. (MTI) Sok kiváló koncepció — kevés telefon A távközlési programról tárgyalt az Országgyűlés építési és közlekedési bizottsága Az ezredfordulóra végre tudják hajtani az ország távbe­szélő-hálózatának teljes automatizálását, s így 2000-ré gya­korlatilag minden második lakásban működhet telefon. Emellett 3-4 éven belül a nagy forgalmú előfizetők: a vállala-. tok, intézmények, magánvállalkozók is bekapcsolódhatnak' a digitális technikán alapuló — a mainál sokkal korszerűbb távbeszélő-hálózatba. Teljes mértékben kielégíthetők lesz­nek az adat-, telex- és más informatikai szolgáltatások iránti igények is. Egyebek között ez lehet az eredménye annak a távközlési programnak, amelynek főbb elveiről tárgyalt hét­főn az Országgyűlés építési és közlekedési bizottsága. A táv­közlés ezredfordulóig szóló fejlesztési programjának célja az is, hogy versenyhelyzetet teremtsen a távközlési szolgáltatás1 ban a szállítók és a szolgáltatók között. A bizottsági ülésen kiderült, hogy ez a programkoncepció hosszabb ideje formálódik. Többek között már a Világbank hitel-felülvizsgáló bizottsága is értékelte, s átdolgozásra visz- szaadta a szakembereknek. Elfogadásához feltételül szabta egyebek között a beruházások fajlagos költségének csökken­tését, a jövedelmezőség növelését. A programkoncepció vitájában felszólalók azt összességé­ben jónak minősítették, s a kormány mielőbbi döntését sür­gették. Volt, aki arra hívta fel a figyelmet: az elmúlt évtize­dekben is számos kitűnő távközlés-fejlesztési koncepciót tet­tek le a szakemberek a kormány asztalára, ám a döntés mindig halasztódott — különösebb indoklás nélkül. Szinte minden hozzászóló a program mielőbbi beindítását sürgette, többen azonban óva intettek a realitásoktól elrugaszkodó gyorsítástól. Jó néhányan a program egyes elemeivel — a rendszerszemlélettel, a távközlési vállalat részvénytársaság- kénti működésével, a külföldi működő tőke bevonásának lehetőségeivel, a közös vállalatok létrehozásának lehetséges mértékével s ezzel összefüggésben a tulajdonformákkal — foglalkoztak. Több képviselő és meghívott szakember is hangsúlyozta: szükség van az új program követelményeihez igazodó oktatási, képzési rendszerre is, viszont a korszerű oktatási igényeket nem lehet „koldulásra berendezkedett egyetemekre, főiskolákra” alapozni. A bizottság a kormány .mihamarabbi döntését sürgetve támogatta a távközlési fejlesztési programot. (MTI) Ülést tartott a Rádió és Tv Felügyelőbizottsága A választási nyilvánossággal, a politikai műsorokbeli esélyegyenlőség kérdéseivel foglalkozott hétfői ülésén a Rá­dió és Televízió Felügyelőbizottsága. Az ülést követően Szil- vásy -György, a bizottság titkára, az MTI tájékoztatására; elmondta: a két nemzeti média műsoridejének felosztásáról továbbra sincs konkrét döntés. *A hétfői ülésén a rádió és a televízió képviselői fejtették ki a műsoridő felosztásával kap­csolatos véleményüket, s várhatóan a keddi pártközi egyez­tetőbizottsági konzultáción határoznak arról: miként te­remthető esélyegyenlőség a választási kampány idején a két nagy tömegkommunikációs eszköz műsorában. A választási törvény értelmében egyébként a választáso­kat megelőző harminc napban a jelöltállítás arányában kap­hatnak teret a pártok a tömegtájékoztatásban, tehát márci­usban a pártok már várható választási esélyeik mértékében szerepelnek a nyilvánosság előtt. Vitatott kérdés azonban, hogy az addig tartó időszakban — azaz február 24-éig — miként, milyen arányban kapnak nyilvánosságot az egyes politikai pártok az elektronikus tömegtájékoztatásban. Kérdéses továbbá a fizetett politikai hirdetések január 23-áig tartó moratóriumai hiszen ennek esetleges feloldásá­ról vagy meghosszabbításáról is .csak a pártközi egyeztetőbi­zottság kongresszusa nyomán születik majd végső döntés. (MTI) Az MTV elnökségének nyilatkozata A Magyar Televízió elnöksége az alábbi nyilatko­zat közzétételére kérte fél az MTI-t: A Magyar Televízió elnöksége a továbbiakban nem óhajt sajtónyilatkozatokban foglalkozni azok­kal a belső szervezeti és személyi változásokkal, ame­lyek a mostani időszakban szükségszerűek. Sajnálatos módon az elmúlj másfél évben a sajtó hasábjain és a képernyőn a magyar közönség mind többet találkozhatott a különböző rendű és rangú televíziós vezetők és személyiségek közgondként meg­jelenő magánközleményeivel. ­A továbbiakban az elnökség nem nyilatkozatok fogalmazásával, hanem műsorok készítésének ösz­tönzésével és elindításával kíván foglalkozni. A Híradó és A Hét felmentett főszerkesztőjével kapcsolatban az elnökség méltatlannak tartaná mind önmagával, mind a felmentett főszerkesztővel szem­ben, hogy a nagyközönség előtt vitassa meg a volt főszerkesztő emberi tulajdonságait és vezetői gyakor­latát, mely — képességeinek elismerése mellett arra késztette az elnökséget, hogy felmentse. (MTI) AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYE Az MDF Országos Elnökségének levele Fodor Istvánnak, az Országgyűlés megbízott elnökének (rövidítve) Hamis százmárkások Csongrádban Pénzhamisítók, illetve hamis pénzzel üzletelők után nyomoz a rendőrség Csongrádban. Az elmúlt hetekben össze­sen hét darab, hamis nyugatnémet száz­márkás került a Csongrád Megyei Rend­őr-főkapitányság gazdaságvédelmi osz­tályára. A bankjegyek közül öt azonos sorszámú. December 23-án hívták fel a rendőrség figyelmét négy gyanús bank­jegyre, amelyek Szegeden, a piacon cse­réltek gazdát, darabonként 5Ó00 forin­tért. öt nappal később az egyik pénzinté­zettől kapott információt a rendőrség arról, hogy egy líbiai állampolgár 4000 márkát akart elhelyezni a bankban, ám a pénz átvizsgálásakor egy hamis bank­jegyet találtak. Ennek sorszáma meg­egyezett a piacon eladott négy közül ket­tőével. Az újabb időpont január 4., amikor egy idős szegedi asszony 6000 márka ér­tékű bankjegyei közül a pénzintézet ugyancsak kiszűrt egy százmárkást. Ez volt a negyedik azonos sorszámú pénz. Január 7-én Hódmezővásárhelyről érke­zett a hír, hogy egy ottani lakos egy száz­márkást vizsgáltatott meg az OTP-ben. A bankjegy hamis és az előzőekkel azo­nos sorszámú volt. A rendőrségi vizsgálat kiderítette: a százmárkások utcán, piacon keltek ql, 50 forintos egységáron. Olyan nyomdatech­nikai eljárással készültek, hogy a hozzá nem értő nem tudja megállapítani, való­diak-e vagy sem. , A gazdaságvédelmi osztály pénzhami­sítás bűntettének alapos gyanúja miatt ismeretlen tettes vagy tettesek ellen bün­tetőeljárást indított és folytatja a nyo­mozást. (MTI) Tisztelt Elnök Úr! Közvetlenül Önhöz fordulunk, hogy így adjunk még nagyobb nyomatékot annak a követelésünknek, mely szerint a belügyi botrány teljés körű kivizsgálásá­ra, az alkotmánysértések, törvénytelen­ségek, mulasztások, főképpen pedig a/ felelősségek teljes összefüggésrendsze­rének kiderítésére haladéktalanul ellen­zéki és független képviselőkből álló par­lamenti bizottságot kell felállítani. 1. A belügyminiszter ne tájékoztassa a parlamentet, hanem kihallgatásra je­lenjen meg a parlamenti bizottság előtt. 2. A belső elhárítás vezetői ne az árulót keressék soraikban, ne egymás megfigyelésével, lehallgatásával foglal­kozzanak, hanem szintén kihallgatásra jelenjenek meg a parlamenti bizottság előtt. 3. A bizottságnak rendelkezésére kell bocsátani a belső elhárítás zárolt irat­anyagának egészét. 4. A miniszterelnök ne érje be elhatá­rolódással, hanem kezdeményezzen tisztázó vizsgálatot kormányán belül is. 5. A Köztársaság ideiglenes elnöke ne hallgasson, hanem nyilatkozzék ar­ról, hojyan kíván érvényt szerezni az alkotmánynak, melyet október 23-án délben rííagasba emelt a Parlament er­kélyén. 6. Az ellenzéki pártok fejezzék be a titkolódzást, mert a belső elhárításnak, ennek a sötét évtizedekből hálószobán­kig nyújtózó szörnyetegnek a működé­se nem lehet titok, nem lehet intimitás, nem lehet pártbelügy. Követeljenek parlamenti mentességet informátoraik számára, és amikor megkapták, nevez­zék meg őket, hogy őket is kihallgatás­ra lehessen rendelni. 7. Azt is ki kell deríteni, milyen kap­csolatban áll a belső elhárítás a szovjet belügyi szervekkel, és azután ezt a kap­csolatot, amely sérti a nemzeti szuvere­nitást, és amely aligha következhet tör­vénybe iktatott nemzetközi szerződé­sekből, haladéktalanul fel kell számol­ni. 8. A személyi konzekvenciák levoná­sának, az akár azonnali lemondások­nak nem akarjuk útját állni. De nyo­matékosan felhívjuk a figyelmet arra, hogy áz ügy nem zárulhat le néhány vezető tisztviselő lemondásának nap­ján, hanfem csakis akkor, amikor a par­lamenti bizottság nyilvánosan beszá­mol az ország házában vizsgálatának eredményéről. Nem akarunk támadást intézni, a Belügyminisztérium és a rendőrség egé­sze ellen, nincs szándékunkba szétverni a közbiztonság fenntartását szolgáló intézményeket. De nagy hangsúllyal felhívjuk a figyelmet arra, hogy a köz- biztonság éppen a diktatúrában, az ab­szolutizmusokban válik törvényszerű­en ingataggá, ott, ahol „a rendőrök és a kopók nem a bűnözők, az útonállók nyomába szegődnek, hanem a tisztes­séges polgárok ablakai alatt ólálkod­nak” §=ä ahogy akkor mondták, amikor véglegesen lezárult a Bach-korszak. Válaszát és intézkedését várva, tisz­telettel: a Magyar Demokrata Fórum Országos Elnöksége e if

Next

/
Oldalképek
Tartalom