Petőfi Népe, 1990. január (45. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-11 / 9. szám

VÉGET ÉRT A KGST ÜLÉSSZAKA A gazdaságnak együtt kell haladnia a politikával JOBB LETT VOLNA VALÓS ÉRTÉKÉN KIMUTATNI A volt MSZMP-vagyonról — a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülésén Sajtóértekezleten tájékoztatták az újságírókat a megyei tanács végrehajtó bizott­ságának tegnap megtartott ülése után a testület által megvitatott témákról. A sajtó- konferencián a megyei tanács osztályvezetői válaszoltak a feltett kérdésekre. Mint megtudtuk, a végrehajtó bizott­ság 1987—89. évi munkájáról készült beszámolót a vitát követően a januári megyei tanácsülésre előterjesztik. Ugyanakkor tűzik napirendre az 1990. évi tervre és költségvetésre vonatkozó javaslatot, amelyet immár a parlamenti döntések ismeretében, véglegesen meg­tárgyalhat a megyei testület, miután azt a vb is elfogadta. A program egyben egy újfajta finan­szírozási rend bemutatkozása is, ami az előzetes információk szerint nem sok jóval kecsegtette az önállóságukat ép- penhogy visszaszerző települések taná­csait. Ugyanis olyan mértékű differenci­álást okozott volna, ami elviselhetetlen. Korábban a tanácsok bevételeit 108 szá­zalékra kiegészítették, most viszont 73 százalék (Kunfehértó) és 160 százalék (Csólyospálos) között szóródtak volna a bevételek, kedvezőtlen esetben megbé­nítva a működést. Ami eredmény: az átmenetre tekintettel a hátrányba került települések bevételeit 104 százalékra ki­egészíti a költségvetés — de csak 1990- ben. Ugyancsak megadták a pénzt a térségi feladatokat ellátó intézmények finanszírozásához — mint a bajai kór­házrekonstrukció, vagy a német nevelési központ. De hogy mi lesz jövőre, azt nem tudni. Az biztos, hogy a támogatási rendszer nem eléggé átgondolt, s a taná­csi gazdálkodásban — éppúgy, ahogy a családoknál is — átlagban mindenkép­pen romlik a helyzet. Az 1990. évi választási és népszámlá­lási feladatokról szóló tájékoztatót a testület elfogadta. Úgy értékelte, hogy ez a munka alaposan leterheli a tanácsi dolgozókat, akik nagyobb megbecsülést érdemelnének, ugyanakkor vitatták a novemberi népszavazással kapcsolat­ban az apparátus felkészültségét ért bí­rálatokat. Megtudtuk, hogy Bács-Kiskunban 6,4 millió forint volt a népszavazás költ­sége, s ebből a költségvetés — jóllehet törvény rendelkezik róla — mintegy 3,5 milliót még nem fizetett ki. S valószínű­nek látszik—egy másik törvény alapján —, hogy ezt az összeget a helyieknek és a megyei tanácsnak kell „lenyelniük”. A testület véleménye szerint az ilyen munkában közreműködőket meg kell fizetni. A 10 egyélű országgyűlési válasz­tókerület kialakítása — a pártok no­vemberben tartott megbeszélésén - megtörtént. Két kifogás volt ezt követő­en: Jánoshalma azt kérte, hogy ő és ne Bácsalmás legyen a körzetközpont, va­lamint Pálmonostora tiltakozott, hogy Tiszakécskéhez kapcsolják, holott min­den kötődése Kiskunfélegyháza mellett szól. Nem hivatalos információk sze­rint, a kormány egyik észrevételt sem méltányolta, míg Császártöltés a kiskő­rösi választókerületből a kalocsaiba ke­rült. Ezekkel kapcsolatban jegyezte meg a vb, hogy a jövőben a körzetek kialakí­tásakor a politikai érdekek mellett a te­rületi, településszerkezeti, s egyéb szem­pontokat is figyelembe kell venni. A volt MSZMP vagyonának megyei hasznosításáról lényegében egyetlen kérdésben bontakozott ki vita, mégpe­dig az oktatási igazgatóság sorsáról. Kecskemét város altalános iskolát sze­retne belőle, s esetleg másra is használ­ná, míg a megyei javaslat — tekintettel a várható munkanélküliségre és állás­változtatásokra — felnőttátképzést és középiskolai hasznosítást tartalmaz. A döntés: amennyiben a Miniszterta­nács a megyei javaslatot támogatja, ak­kor 1991. június 30-áig áttekintik a fel­nőttátképzési hasznosítást, s ha szüksé­ges, akkor változtatnak. Egyébként megállapították, hogy a pártvagyon átadása más megyékkel ösz- szehasonlítva szervezetten történt Bács- Kiskunban. A megyei tanács informá­ciói szerint csak két ingatlan — a tőser- döi üdülő és a garázs — maradt-az MSZP központi kezelésében, s azzal központilag számol el. Miként a meg­tartott ingóságokkal is, akkor is, ha azo­kat értesítik. Ez utóbbiak értéke mint­egy 14 millió forint. Az ingatlanok vi­szont várhatóan térítés nélkül kerülnek a tanácsok tulajdonába. A végrehajtó bizottság a megyei párt- vágyon hasznosítására tett javaslatot: az oktatási igazgatóságon kívül a volt MSZMP-székház általános irodaházzá alakítására. A városi elképzeléseket — a kiskőrösi kivételével, amikor is célsze­rűbbnek látnák tanácsi irodai helyiségek helyett egészségügyi létesítményként használni az egykori pártházat — támo­gatja. De ezekben a kérdésekben végle­gesen a kormány dönt. A községek el­képzeléseit, sőt konkrét lépéseit a testület tényként elfogadja. Az átadott ingatla­nokat ugyanis már most is hasznosítják. Megjegyezték, hogy Kecskeméten az , MSZP és az MSZMP is bérleti díjat fizet az általa használt helyiségekért. Elhang­zott még: a könyv szerinti értéknyilván­tartás helyett célszerűbb lett volna a va­lós, napi értékén kimutatni az ingatlan­vagyont. A végrehajtó bizottság foglalkozott a határmenti települések kereskedelmé­vel, azzal, hogy miként tehermentesítsék , azokat a bevásárlóturizmus nemkívána­tos mellékhatásaitól. Elsősorban Baján és Kiskunhalason okoz ez gondot. Döntöttek arról, hogy a megyei ta­nács társként, pénzzel is segíti a térség­ben diszkontáruházak létrehozását — vállalkozási alapon. A tervek szerint, akár már egy-két hónapon belül meg­nyílhat ilyen üzlet — gondoskodni kell azonban a folyamatos áruellátásról. V. T. Tartást adni társadalmunknak Kiskunhalas vendége volt az igazságügy-miniszter Színültig megtöltötték az érdeklődők Kiskunhalason a Népfrontszékház előadótermét kedden délután. A népfrontaktivisták mellett ott voltak a kü­lönböző pártok tagjai is, hogy meghallgassák dr. Kulcsár Kálmán akadémi­kus, igazságügy-miniszter, a Hazafias Népfront elnökének előadását. SZÓFIA Szerdán délután záróközlemény és jegyzőkönyv elfogadásával vé­get ért Szófiában a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 45. ülésszaka. A záró plenáris ülé­sen Georgi Atanaszov bolgár mi­niszterelnök a házigazdák nevében kifejezte azt a véleményét, hogy a szófiai ülésszak megfelelt a vára­kozásnak: fordulópontot jelent a szervezet eddigi fejlődésében, a részt vevő országok együttműkö­désében. A hagyományoknak megfelelő­en szólt a következő ülésszak — ezúttal Magyarország — delegáci­ójának vezetője is. Németh Miklós miniszterelnök megállapítása sze­rint „a KGST-nek különösen az utóbbi évtizedében egyre nyilván­valóbbá vált, hogy a szervezet tév­úton jár. Már látjuk, hogy a 43., rendkívüli ülésszakon nem sikerült átütő erejű fordulatot megindítani. Most elhatároztuk, hogy együtt­működésünket új alapokra helyez­zük. Az elmúlt két napban intenzív munkát végeztünk. Valamennyi­ünket áthatott az a felelősség, hogy ha a kihívásoknak nem tu­dunk megfelelni, együttműködé­sünk jövője kerül veszélybe. Ezért nem a korábban kidolgozott és (Folytatás ü 2. oldalon) Az átmenet politikai és jogi kérdései­ről szólva dr. Kulcsár Kálmán áttekin­tette a napjainkban is zajló kelet-euró­pai folyamatot, amely, mint mondotta, ebben a térségben az emberi méltóság visszaállítása ügyét ígéri. Az akadémi­kus hitet tett amellett, hogy a szomszé­dos országokhoz képest lassúnak tűnő magyarországi átalakulás mára vissza­fordíthatatlanná vált, s ebben a jog­rend átalakításának döntő fontossága van. — Magyarország humánus, civili­zált, demokratikus alkotmányt kapott — mondotta az igazságügy-miniszter. Kérdés azonban: mit tud kezdeni a lét­rejött új jogi intézményrendszerrel, ho­gyan tud élni a játékszabályokkal. Dr. Kulcsár Kálmán az átalakulást veszélyeztető tényezőket számbavéve a továbbiakban szólt a tervutasításos rendszer okozta gazdasági romlásról, (Folytatás a 2. oldalon) A Kecskeméti Konzervgyár 2. szá­mú telepén az év első felét vegyesbefőtt készítésével kezdték, amiből az NDK-ba szállítanak legtöb­bet Exportált ter­mékeik egyre na­gyobb része jut el tő­kés országokba. Je­lenleg az egyik új pi­acukra, a Dél- Koreai Köztársaság­ba küldendő dzseme­ket gyárfiák és cso­magolják. Két kon­ténerbe több mint S0 ezer üveggel raknak ötféle dzsemből (málna, őszibarack, sárgabarack, szamó­ca, meggy). Címkézés után a málnadzsem. Első ízben veszteséges Az 1989-ben három „üzletággá” átszerveződött Agrikon Vállalat konzervipari gépgyártó üzletága — amelynek döntő hányada Kecs­kemét telephelyén működik — munkásgyűlést tartott szerdán dél­előtt, amelyen Sós Gyula ipari mi­niszterhelyettes is részt vett. A doigozókollektívát az üzletág igazgatója, Nyírádi Miklós tájé­koztatta az 1989-es (várható) gaz­dasági eredményekről. Ez a válla­lat történetében első ízben lesz veszteséges — az üzletág is. Ezt döntően olyan tényezők okozták, mint a „szocialista” piac jelentős csökkenése, az ott uralkodó árme­chanizmus, a teljesített szocialista export utáni rubeladó, vagy éppen az árszorzó változtatása, amely egymagában több mint 30 milliós eredménycsökkenést okozott. De említette az állandóan növekvő — és átháríthatatlan — anyagára­kat, a bankkamatok többszöri nö­vekedését stb. Nyüvánvaló, házon belül is volt tenni- és javítanivaló, de ezekkel az intézkedésekkel az említett tényezők hatását kivédeni, ellensúlyozni nem lehetett. Az előállt veszteséget azonban „vagyonvesztés” nélkül rendezni lehet 1990-ben, bár ez az esztendő sem lesz — a január 1-jétől leány- vállalattá átalakult — üzletág ré­szére könnyebb az előző évnél. Az intézkedések, a piackeresés, új profilok biztosítása, és a sajnos szükségszerű létszámcsökkentés is, megtörténtek, illetve folyamatban (Folytatás a 2. oldalon) • Csépiről érkezett a raklapszállítmány, amit az NDK-exporthoz használnak. (Kép és szöveg: Méhesi Éva) A PETŐFI NÉPE UTÁNAJÁRT: Kockázatmentesen látogathatnak-e haza a Romániából hozzánk menekültek? A Romániában megkezdődött változások bizonyos fokig —; és ez talán megbocsátható — mindannyiunk figyelmét elterelték a hozzánk menekült tízezrekről. Egyes források szerint a forradalom kezdete után voltak közülük, akik föl­kerekedtek és szülőföldjükre tértek. Rövidesen bizonyossá vált, hogy a vártnál kevesebben. A tapasztalat az: a legtöb­ben még mindig várnak. Az átélt megpróbáltatások miatt félelmük mély gyökeret eresztett. Félnek a visszarendeződés­től, félnek a sok helyütt hatalmon maradt, korrupt, koráb­ban a „Kárpátok géniuszához" hű vezetéstől, á szabadlábon maradt szekusoktól és félnek attól, hogy a változások ellené­re az emberi jogok egy részét még ma is csak ígérik» Az is bizonyos, hogy előbb csak a hazai légkört „ízlelget­ve”, fokozatosan fognak visszatelepülni. Főként a magyar anyanyelvűekre áll ez a megállapítás. Egy olvasói levél hívta fel figyelmünket azokra a problémákra, amelyekkel a mene­külteknek szembe kell nézniük most. Azoknak, akik Romá­niába csupán egy rövid látogatás erejéig szeretnének első alkalommal visszatérni, és — szándékuk szerint — ismét Magyarországra jönnének. Van-e lehetőség arra, hogy a „zöld határon” át érkezettek, a lejárt útlevéllel itt tartózkodók Romániába menjenek? És ami még ennél is fontosabb: Magyarországra visszatérjenek? Szabadon. A kérdéssel elsőként a megyei igazgatásrendészet vezetőjéhez, dr. Varga Péterhez fordultunk. A külföldiek által KEOKH-néven ismert osztályt a két ünnep között jónéhányan felkeresték már a menekültek kö­zül I— tudtuk meg az osztályvezetőtől. A Petőfi Népével azonos választ kaptak ők is: romániai utazásuknak tulajdon­képpen sem elvi, sem gyakorlati akadálya nincs. A magyar- országi tartózkodási engedéllyel rendelkezők úgynevezett hontalan-útlevelet, valamint hazájukba szóló egyszeri ki- és beutazási engedélyt kérhetnek. Akinek lejárt román útlevele ' van, annak ebbe ütik az engedélyt. Érvényessége meghatáro­zott időn belüli, általában két hónapig szól. A beutazáshoz viszont még román vízumra is szükség van. Körkérdésünk következő állomása így természetesen Ro­mánia budapesti külképviselete volt. Az első titkártól azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a vízumot mindenkinek kiadják r— a visszautazásról ellenben nem tudott biztatóan nyilat­kozni. Értelmezésünk szerint: Romániában a helyi hatóság­tól kell engedélyt kérni ehhez. Végezetül egy kedvező értesü­lést is megosztott velünk a külképviselet vezetője. Állítása szerint január 9-én jelent meg hazájában az az intézkedés, amely szabályozza a román állampolgárok külföldi utazása­it. Ennek fénymásolatát szerkesztőségünknek megküldi, így elképzelhető, hogy a Petőfi Népében magyarra fordítva rövi­desen közölni tudjuk majd. A gyulai határátkelőhely parancsnokának tapasztalatai szerint a román oldalról akadálytalanul engedik vissza azo­kat, akiknek egyszeri kis- és beutazási engedélyük van. (Az információt egyébként a parancsnok felettesei is megerősí­tették). Mégsem hallgathatjuk el: az utazás tulajdonképpen nem veszélytelen. Elméletileg fennállhat a lehetősége annak, hogy akár romániai lakóhelyén, akár a határátkelőhelyen visszatartanak valakit. Erre a veszélyre figyelmeztettek a vöröskereszt Bács-Kiskun megyei és a református egyház illetékesei is. ők is azt kérték; néhány napig legyenek még türelemmel a Romániából érkezettek. Persze azok, akik évek óta távol vannak már családjuktól, érthetően türelmetlenek. Az utazás előtt mégis tegyék mérlegre előbb a különféle érveket. Döntésük kockázata pillanatnyilag nem csekély, v Noszlopy Nagy Miklós „Lélekharang..., csődtömeg..., totális ku­darc ... a szétesés határán" — ezek a leggyakrab­ban előforduló szavak azoknak a nyugati újságírók­nak a tudósításaiban, akik manapság a KGST-tag- államok szófiai, kormányfői szintű tanácskozásáról úrnak. A „lélekharang” szót történetesen az az AFP francia hírügynökség használta, mert nagyon lehet­ségesnek tartotta, hogy Kelet-Európa kormányfői azt meg is húzzák a KGST felett a bolgár főváros­ban ... Nyugaton mindeddig méla unalommal olvasták a KGST-tanácskozások „korszakalkotó" döntéseiről szóló jelentéseket — de a most hirtelen feltámadt mohó érdeklődés érthető: Kelet-Európa politikai tájképe hetek-hónapok alatt szinte a felismerhetet- lenségig megváltozott. Szófiában már nem a szocia­lista országok „régi gárdája” ülte körül a tárgyaló- asztalt: a testvérországok kormányfői— legalábbis ezen a szinten — most találkoztak először, a román miniszterelnök pedig szó szerint egyenesen a forra­dalomból csöppent bele a tanácskozásba. A külföldi újságírókat most a politikai csata után (közben) kialakuló gazdasági tájkép érdekli: az ugyanis erősen befolyásolja majd nemcsak a kelet­európai országok egymás közötti viszonyát, hanem a Kelet és a Nyugat politikai és gazdasági kapcso­latrendszerét is. Arról nem is szólva, hogy a „keleti nyitás" óriási és alaposan elhanyagolt piacot nyit meg a nyugati cégek előtt. Ezekből a nyugati tudósításokból kicsendül egy értékelés, ha ezt határozottan nem is írják le: Szófi­ában megkezdődött a KGST agóniája, s ha valami­lyen okból' a haláltusa el is húzódik majd, a vég elkerülhetetlen. Lehetséges — írta tanácskozás első napja után a francia hírügynökség —, hogy még egy ideig formálisan fennmarad egy KGST nevezetű in­tézmény — de nem lesz egyéb „üres kagylóhéjnál”. A francia tudósító szerint látható, hogy a Szovjet­unió szeretné megmenteni a szervezetet, de az egyes tagországok nagyon eltérő gazdasági helyzetben vannak, reformjaik is különböző szintre jutottak, a politikai, gazdaságpolitikai elképzelések minden or­szágban — finoman szólva — cseppfolyós állapot­ban vannak. Könnyen elképzelhető, hogy azok a miniszterelnökök, akik most Szófiában a KGST-ről tanácskoznak, hetek vagy hónapok múlva már nem lesznek miniszterelnökök.” S ekkor még nem esett szó a KGST olyan tagállamairól, mint Mongólia, Kuba, Vietnam ... A KGST— nevezzük agóniáját „gyökeres átala­kításnak” — már soha nem lesz „az a KGST’ és elhalása nem lesz teljesen fájdalommentes. Marian Calf a csehszlovák kormányfő — derül ki az AP amerikai hírügynökség jelentéséből — igen érdes szavakat használt, amikor kifejtette: Cseh­szlovákiát (következésképpen a többi országot is) mesterségesen elszigetelték a korszerű technológiai forrásaitól, a világméretű munkamegosztás előnyei­től. Calfa szerint Csehszlovákiának (így a többi tagországnak is) most kell számbavermi az ebből fakadó óriási veszteséget. A hírügynökség ennek a tudósításnak ezt a címet adta: „Csehszlovákia, Ma­gyarország és Lengyelország azt mondja, hogy a szovjeteknek fizetniük kell a 40 évért...” S a csehszlovák kormányfő nem kertelt Szófiában: „Üzletet akarunk — nem együttműködése -— mon­dotta. Vannak egyéb kényes kérdések. Az AP tudósítá­sának első mondata így hangzik: „Csehszlovákia, Magyarország és Lengyelország hallgatólagosan olyan frontban egyesült, amely Kelet-Európa gaz­dasági motorjává válhat.” E megállapítás mögött pedig felsejlik a bomlófélben lévő KGST képe, hi­szen tagadhatatlan, hogy az említett három ország­ban jutott a legmesszebb a politikai reform, és náluk erős, határozott és világos a szándék is: nyitni kell, mindenfelé, de most, az évtizedes „keleti elkötele­zettség" után elsősorban a Nyugat felé. Az AFP szerint ugyanis a KGST szisztémája olyan volt, mint egy visszájára fordított gyarmati viszony: a Szovjet­unió energiahordozót, nyersanyagokat szállított szövetségeseinek, amelyek tökéletlen késztermékkel fizettek. Ebben a viszonyban a kis tagállamok a Szovjetuniótól váltak függővé. Ebből következik egy másik kényes kérdés. Ha — mint a Szovjetunió javasolta — már jövőre beve­zetik a tagállamok közötti keményvalutás elszámo­lást, akkor a kis tagállamoknak nyomban dollárban kell fizetniük az energiaszállításokért a Szovjetunió­nak, ám ők enyhén szólva nincsenek olyan helyzet­ben." így tehát a függő helyzet valamiféle fokozatos megszüntetéséről lehet szó. A nyugati értékelések szerint a kelet-európai vál­tozások nyomán a központi tervgazdálkodás szocia­lista dogmája az árulás sorsára jutott. Mégpedig a központi tervgazdálkodás felső szintű jelképes meg­testesítője éppen a KGST volt az elmúlt negyven évben. A KGST.is „elárultatott" tehát? Valószínűleg. A szocialista országok éppen ez idő tájt helyezik minőségileg egészen más alapokra gaz­dasági kapcsolataikat is. Milyen változtatást kell a KGST-ben végrehajtani? Václav Klaus csehszlovák pénzügyminiszter válasza: „Radikálisát, drámait — és most.1" (MTI-Press) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom