Petőfi Népe, 1989. november (44. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-17 / 273. szám

1989. november 17. • PETŐFI NÉPE • 3 „Kiszivárogtatás” Felelőtlen rémhírterjesztésnek minősíteni a Vám- és Pénzügyőrség parancsnokhelyettesé­nek rádiónyilatkozatát — ez nagyon rossz vicc. „Kiszivárogtatásról”, meg „keringő rémhirek- ről”, meg „esküszegésekről” beszelni, s emiatt fegyelmi felelősségrevonással fenyegetőzni — ez még rosszabb vicc. Nem! Akkorát nem változhatott ez a gyorsan változó — s vajon hova és merre rohanó? — ország, hogy az egyik legmegbízhatóbb és leg­profibb Ijivatalnoka, ráadásul egy fegyveres tes­tület parancsnokhelyettese, most nagy hirtelen csak úgy kitalálja a legféltettebb kormányzati titkok egyikét, hogy tudniillik az áfa-t „kivál­tó” vámemelésekre, illetve a vámemelést „kivál­tó” áfa bevezetésére készül a kormány a sze­mélygépkocsik magánimportja esetében. (Ugyancsak kitálalja: önmagában is agyrém­szerű ötlet, hogy a használt cikkek esetében általános forgalmi adó fizetendő... Az még rémisztőbb agyrém, hogy a nyomorúságos álla­potba züllesztett hazai gépkocsipiacon még nyomorúságosabb állapotokat teremtsenek a magánimportot sújtó vám drasztikus emelésé­vel.) De maradjunk a felelőtlen „kiszivárogtatás” nyomán „keringő rémhíreknél”: a vámparancs­nok-helyettes rádiónyilatkozata után az egyik napilap munkatársa rögvest megkérdezte a pénzügyek miniszterét. Nem kapott választ. Pe­dig a miniszter azonnal és nagyon határozottan, nagyon keményen és főleg félreérthetetlenül ki­jelenthette volna: nem más ez, mint közönséges rémhír, felelőtlen terjesztőjét pedig keményen felelősségre vonják. Nem ez történt, hanem az, hogy a zavart hallgatás után két nappal — a kormány november másodikai ülése után, illetve aközben — a pénzügyminiszter azt nyi­nyilatkozta, hogy „a szakértők többféle javas­latot dolgoztak ki, amelyek kiszivárogtak.” (Legyünk pontosak: a JAVASLATOK nem szivárogtak ki. Elhangzott egy rádióinterjú, mi­szerint „vámemelést kiváltó áfa nehezíti majd meg a személygépkocsik magánimportját.) Idézem tovább a pénzügyminiszteri nyilatko­zatot: „Szó sincs arról, hogy a kormány előző ígérete ellenére megváltoztatná a jelenlegi rend­szert, viszont — s most tessék figyelni! v— a novemberi országgyűlés elé terjeszti az áfa ma­gánimportra történő kiterjesztését, s ez a gép­kocsikat is érinti.” Világos beszéd? Világos! Érthető és egyértel­mű javaslat? Aligha félreérthető! Mit mondott a vámparancsnokság helyettes vezetője? Ugyanezt. Illetve: ő csakis a személygépkocsik­ról beszélt, míg a pénzügyminiszteri nyilatkozat általában szól az áfa magánimportra történő kiterjesztéséről. És ez ügyben elhanyagolható­an mellékes kérdés, hogy az Országgyűlés meg- szavazza-e: az akadozva működő videók, ener­giafaló hűtőszekrények, bádoghangú hifitor­nyok, két-három generációval korábban szüle­tett számítógépek és a nálunk még mindig kor­szerűnek számító autók behozatala nehezíthe- tő-e avagy sem a kíméletlenül magas áfa megfi­zettetésével? Valószínűsíthető, hogy az egyre józanabbul gondolkodó és egyre felelősebben cselekvő parlament nem vállalkozik ilyen javas­lat megszavazására, már csak azért sem, mert ugye időközben — és villámgyorsan — született az újabb intézkedés: aki a világútlevél birtokosa és utazni akar, az évente és legfeljebb 50, azaz ötven dollárnyi valutához juthat. Gyakorlot­tabb utazók jól tudják, hogy ez a pénz annyi, amennyit kiváltani sem érdemes, mert egysze­rűen semmire sem elég. Ám milyen érdekes: ez az intézkedés nem „szivárgott ki”. Pedig ez egy aprócska ország, ahol egyszerűen nincsenek, mert nem lehetnek különösebb titkok. Vagyis: valószínűsíthető, hogy mert az autó­ügy, úgymond, „kiszivárgott”, s mert ez ügyben elementáris erejű felháborodás volt várható, a kormányzat nagyon gyorsan visszakozott és azon nyomban lepett is. Autóvám-emelés, au­tó-áfa most nincs, ám van helyette a turistael­látmány befagyasztása. Analóg eset az autópá- lyadíj: tiltakozás? Jó. Akkor autópályadíj sincs, de van helyette a mindenkit sújtó és minden módon „begyűrűző” benzináremelés. Mindez persze a rémisztő kényszerhelyzetben vergődő kormányzat még rémisztőbb kényszerintézke­dései közé sorolandó, amelyeket—tetszik, nem tetszik —, de el kell fogadnunk, meg kell szen­vednünk, s valami módon ki kell bírnunk. Sike­rül-e, vagy sem — ki tudja? Ám az most már majdnem biztos, hogy a hektikás kapkodás, a „csakazértis” színezetű gyors intézkedések aligha növelhetik, erősíthe­tik a kormányzat iránti bizalmat. Nem lett volna egyszerűbb — és politikailag célravezetőbb — azt mondani, hogy „igen ké­rem és ekkortól az autók esetében nincs kedvez­ményezett, csakis drasztikusan felemelt vám, vagy áfa-költség, vagy bármi.” Nem lett volna tisztességesebb beismerni, hogy végül is ez volt az eredeti elhatározás, s egyszersmind vállalni a kényszerintézkedés következményét? Úgy lát­szik, hogy nem! Jeléül annak, hogy manapság és nálunk még mindig körültekint®^- körülte­kintő? ... — körmönfontsággal politizálnak, ami még úgy-ahogy rendjén is lenne—mert hát végtére is: ugyan miben rejlik a politika „művé­szete”? ... —, de az már nem érthető és föl nem fogható, hogy a dilettáns politizálásból szük­ségképpen következő kudarcok porát miért — mint jelen esetben is — egyetlen emberen próbálják „elverni”? Mert ismétlem: annak föl- tételezése, hogy a Vám- és Pénzügyőrség orszá­gos parancsnokának helyettese nagy hirtelen és nagy vagányul csak úgy „kiszivárogtat” és „rémhírterjeszt” — hát ez vicc. Nagyon rossz vicc. Vértes Csaba DÖNTÉS ELŐTT — PRO ÉS KONTRA Világkiállítás? A GYERMEKGYÓGYÁSZ TANÁCSA: Nem ajánlom a hideg vizes kúrát November 6-ai lapszámunkban közöltük a Tabletta helyett egy vödör hideg víz című fényképekkel is illusztrált — cikket. Ebben azt tanácsolja Nagyezsda Bikova moszkvai gyermekorvos, hogy a beteg gyermeket naponta négyszer- ötször, az egészségest naponta kétszer öntsük le egy vödör hideg vízzel. A proce­dúra gyógyító hatású, akár óvodásokról, akár iskolásokról legyen szó, ám csak akkor, ha az eljárást mindennap megismétlik. A továbbiakban az derül ki az írásból, hogy a hideg víz, úgymond, mozgósítja a szervezetet, amely ennélfogva maga képes megbirkózni a betegséggel. Mondanunk sem kell, hogy olvasóink körében széles körű érdeklődést váltott ki ez a közlés. Voltak, akik csodálkozásukat fejezték ki a moszkvai gyógyötlettel kapcsolatosan, mások — ők voltak többségben -yf- felháborodásuknak adtak hangot. .. ,-v V» m >» -u u.«o.wu ­Az.egyik hatgyermekes kiskunfélegyházi édesanya személyesen járt szerkesztő­ségünkben és ezt mondotta: — Ha a szülők komolyan vennék ezt a hideg vizes módszert, alighanem heteken belül telve lennének súlyosan beteg gyermekekkel a rendelők, a kórházak és a klinikák. Hogyan lehet ilyen őrültségre biztatni akkor, amikor köztudott, hogy a hideg vizes borogatáshoz is állott viz kell? A számunkra is különös terepiát illetően véleményt kértünk a Hollós József Megyei Kórház gyermekgyógyászati osztálya vezetőjétől, dr. Tóth György főorvos­tól, aki így válaszolt: Nemzeti ügy, felzárkózásunk Eu­rópához, gazdasági bajainkra or­vosság, egyébként is szükséges inf­rastruktúra megvalósításának ki­váltója — és még sok más elragad­tatott véleményt hallhattunk a Bu­dapest—Bécs világkiállítás szüksé­gességének indoklásában. A Világkiállításhoz fűzött ’rémé-' nyék megvalósulása azonban bi- Jö'nytálah. 4 Akkor mi az, ami biztos? Biztos, hogy a világkiállítás meg­rendezése sok milliárd forint — és dollár — befektetést igényel. Még ha feltételezzük is, hogy az összes kiadás megtérül — amire pedig nincs garancia S> a hatalmas össze­get akkor is meg kell előlegezni, nekünk, az ország lakosságának. Kézenfekvő, hogy az esetleges kül­földi hitelek vagy beruházások ga­ranciája is végső fokon minket ter­hel. Ez azt jelenti, hogy megint ne­künk kell fizetni előre is (ki, mikor, hogyan téríti vissza, ha egyáltalán visszatéríti?) annak a kockázatnak a terhével, hogy a kiadások nem térülnek meg, mikor az eddigi adósságok terhét sem bírjuk. Azok a kevesek, akik az eddigi milliárdo- kat elherdálták (mikor számolnak el végre?) és készek további sok mil- liárdot elkölteni, nem fognak tíz­millió egyszerű állampolgár helyett fizetni. Ők továbbra is megtartják és újabbakkal gyarapítják eddig megszerzett millióikat. Mi — a nem kiváltságosok 7^7 tehát további élet­színvonal-csökkenésre, újabb raffi- nált elvonásokra, áremelkedésekre, kedvezmények megvonására szá­míthatunk. ■ Biztos, hogy Budapest még na­gyobb mértékben veszi igénybe az egész ország erőforrásait, mint ed­dig, pedig a beruházások, fejleszté­sek zömét az utóbbi évtizedekben egyébként is a főváros élvezte. Va­donatúj, ' reprezentatív kiállítást akarnak létesíteni, autópályát, hi­dakat, metróvonalat, szállodákat stb. — Budapesten. Vidékre legfel­jebb morzsák jutnának, illetőleg az a lehetőség, hogy saját (maradék) erőforrásaikból áldozzanak, ha leg­alább a külföldiek kirándulásaiból valamit profitálni akarnak. Biztos, hogy ha Budapesten meg­valósítják a kiállítást, vidékről újabb tízezrek lesznek kénytelenek a fővárosi beruházásokon dolgoz- nj. Ez azt jelenti, hogy primitív munkásszálláson kell lakni, sokat kell utazni, a legnehezebb munká­kat kell végezni !áfr melyeket a bu­dapestiek nem akarnak elvégezni — szerény munkadij mellett és an­nak a biztos tudatában, hogy a fő­városi terhek viselésének fejében biztosan nem részesülnek a főváros által nyújtott előnyökből. Biztos, hogy Budapest és á vidéki városok '—• de főleg a falvak — közti színvonalkülönbség tovább . nőne a kiállítás folytán megvalósu­ló beruházások következtében. Nemrég olvastam egy nem megala­pozatlan véléifaényt, hogy Budapest" Bécs mögött mintegy 30 évvel van temaíád‘vá.*A magyar falu lemara­dása azonban az osztrák falu mö­gött legalább 100 év. Szabad a kü­lönbséget növelni? Megéri a 30-at 28-ra csökkenteni (esetleg), miköz­ben a 100-ból 120-130 lesz? Mit lehet akkor tenni? Nincs megoldás? De van. Kettő is. Az egyik: Ne akarjunk -másnak látszani, mint amik vagyunk. Ne próbáljunk kipréselni magunkból olyan látszat-színvonalat, melynek az árát keservesen kellene kinyögni — ha ez egyáltalán lehetséges is len­ne. Vagyis: ne vegyünk részt a vi- * lágkiállítás megrendezésében. A másik: Vegyünk részt a világ- kiálUtás megvalósításában, de úgy, hogy ez az ország kiáltó színvonal­beli különbségeinek csökkentését szolgálja. Használjuk fel a kiállítás központi részének a budapesti vá­sárvárost, de ne létesüljön újabb beruházás a fővárosban. Tudomá­sul kell venni, hogy a tervezett vi­lágkiállítást Budapest—Bécs súly­ponttal tervezik. A két színhely kö­zött harmadfélszáz kilométer távol­ság van, ami annyit jelent, hogy az utazás elválaszthatatlan a rendez­vénytől. Ha ehhez még hozzávesz- szük, hogy egy-egy mai világváros 100-200 kilométer átmérőjű terüle­tet is elfoglal, a megoldás kézenfek­vő. Már Budapest 100 km sugarú körzetében is számos magyar város van, mely alkalmas egy-egy szakki­állítás befogadására. Kecskemét például kiválóan alkalmas a kerté­szet —- elsősorban a kistermelés őr bemutatására. Végre megvaló­sulhatna az évtizedekkel ezelőtt el­fogadott és tervezett állandó kerté­szeti kiállítás is, melyre eddig soha­sem akart pénz jutni. Ilyen módon nemcsak a vidéki városok, hanem a falvak is része­sednének a fejlesztésből, hiszen fr- Budapesttől délre legalább 1-2 új Duna-híd lenne szükséges — legalább 1-2 kelet—nyugati autópálya vagy négy sávosra bőví­tendő út,- a vendégek befogadására szükséges újabb szállodákat és egyéb infrastrukturális beruházáso­kat vidéken kellene megvalósítani. A döntés megfontolást igények- .. Elevenbe vág.1 Frigyesy Ferenc — Az újságcikk tartalmáról Önöktől hallok először, s hirtelenjé­ben úgy vélem, teljesen indokolt az olvasók aggodalma. Nem lehet meggondolatlanul hideg vízzel lo- csolgatni gyermekeinket^ Noha tényleg igaz, hogy a hideg víz láz­csillapítónak minősül, s felgyorsítja a vérkeringést is, ám a hatása sok egyéb káros következménnyel is járhat. A közismert házi kezelési formá­nál, a priznices borogatásnál is elő­ször száraz ruhával kell a testet megtörölni, s utána lehet arra tenni az állott vízbe mártott ruhát. Persze elképzelhető, hogy rendszeres hoz- zászoktatással káros nem lehet a hideg vízzel való leöntés, ám nem mindegy, mikor — nyáron, télen stb. — kerül erre sor. Végül, is nem ajánlom a gyerme­kek gyógyító módjaként a hideg vi­zes kúrát, azt viszont igen, hogy minden kis beteget először orvosnak kell megmutatni, s annak az utasí­tása szerinti kezelést alkalmazni. Ez utóbbinak lehet része a vizes ru­hával való borogatás is... V. Á. (Mi sem a gyógymód ajánlásának céljával közöttük a szóban forgó cikket. Nem többet, mint érdekességet láttunk a moszkvai doktornő „ötletében”. A szerk.) BÉRRENDEZÉS BAJÁN IS! Sikeres volt a pedagógus sztrájk A megyei tanács saját elhatározásából segített Keddi lapszámunkban hírt adtunk a Kecskeméti Tanítóképző Intézet Petőfi Sándor Gyakorló Általános Iskolájában eredményesen befejező­dött sztrájkról. Dr. Szombathy Zoltán, a főiskola főtitkára elmondotta: a Művelődési Minisztérium illetékeseitől származó információ szerint létezett egy meg­állapodás, mely szerint a megyei tanács (korábban) vállalta, hogy az ilyen jellegű bérdifferenciákat — a városi és a minisztériumi iskolák dolgozói­nak bántó bérkülönbségeit — saját költségvetéséből rendezi. Tehát a gyors intézkedés annak köszönhető, hogy a minisztérium figyelmeztette a megyét: teljesítse, amit vállalt. Csakhogy a dolog másképpen áll! —- legalábbis ez derül ki Papesch Lászlónak, a megyei tanács művelődési osztályvezetőjének tájékoztatá­sából. Bács-kiskun tanácsa sohasem kötelezte el magát, hogy a miniszté­rium által közvetlenül felügyelt iskolák bérproblémáit elintézi. A megye illetékesei a sajtóból értesültek a vitákról és a sztrájkról. Az áldatlan állapotokat látva döntött úgy a vb, hogy meg kell oldani ezt a pedagógus­utánpótlás felkészülését veszélyeztető problémát. A szükséges és jogos bérkorrekció fedezetét egyébként nemcsak a kecskeméti, hanem a bajai gyakorló iskolák pedagógusainak is megszavazták. „Fontosnak találom ezt a pontosítást — mondotta Papesch László —, bár szeretném hangsú­lyozni: a köztünk és a minisztériumunk között kirobbant vita nem kisebbíti a bátor kecskeméti pedagógusok sikerét.” NYÍLT LEVÉL dr. Debreczeni József országgyűlési képviselőhöz, a Magyar Demokrata Fórum kecskeméti szervezete elnökéhez Tisztelt Elnök Úr! A nyilvánosság előtt fordu­lunk Önhöz, úgy is, mint ellen­zéki országgyűlési képviselő­höz, úgy is, mint az MDF helyi szervezetének elnökéhez. Nyílt levelünk oka az MDF elnöksé­gének november 14-én közzé­tett, népszavazással kapcsola­tos bojkottfelhívása. A Magyar Demokrata Fó­rum és a Szabad Demokraták Szövetségének nevében van egy közös szó. Ez idáig hittük, hogy e szó mindkét szervezet számá­ra ugyanazt a tartalmat fedi. Úgy tűnik, tévedtünk ... Kecskeméti szervezeteink a múltban sikeresen együttmű­ködtek. Az időszakos ország- gyűlési választásokon, a máso­dik fordulóban jelöltünk az Ön javára lépett vissza}_ szerveze­tünk támogatta az Ön megvá­lasztását. Áz első fordulóban a szavazók részvételi aránya nem érte el az 50 százalékot, ezért is volt szükség második forduló­ra. Együttműködésünket olyan apróságok sem zavarták meg, mint a november 1-jei kopjafa­állítással kapcsolatos magatar­tásuk. Az Óktóberi Forrada­lommal kapcsolatban a helyi el­lenzéki szervezetek közösen szervezett megemlékezésben ál­lapodtak meg, s éppen az MDF képviselői hangoztatták, hogy ennek során semmiféle pártér­dek nem kerülhet előtérbe. En­nek hatására valamennyi szer­vezet felajánlotta anyagi hozzá­járulását a kopjafaállításhoz. Ehhez képest az újságból érte­sültünk róla, hogy az MDF he­lyi szervezete rendezi a temetői megemlékezést, a kopjafán is csak az MDF neve szerepel. Az sem zavarhatta meg kapcsola­tunkat, hogy az Aradi Vérta­núk napját ünnepi szónokuk MDF-kortesbeszéd megtartá­sára használta fel. Országos Elnökségük boj­kottfelhívása azonban szá­munkra új helyzetet teremtett. Tudjuk, hogy a Nemzeti Ke­rékasztal szeptember 18-ai ple­náris ülése aláírókra, illetve alá nem írókra osztotta az ellenzéki pártokat. Az MDF a többi alá­író párttal felrúgta az Ellenzéki Kerekasztal előzetes megálla­podását, mely szerint a köztár- saságielnök-választással, idejé­vel kapcsolatban az ellenzék nem köt kompromisszumot az állampárttal, elnökválasztás te­hát csak a szabad parlamenti választások után lehetséges. Az SZDSZ — bár vétójogával nem élt — megtagadta az aláírást. Nehéz lenne elvitatni, kiket is igazoltak a rákövetkező politi­kai események. Az MSZMP ezt követően a kongresszusán gya­korlatilag szétesett, súlytalanná vált. Ezt felismerte a szintén aláíró Független Kisgazdapárt, így ma a „négy igen” szavazatot támogatja. Az SZDSZ még a plenáris ülésen bejelentette, hogy nép­szavazás kiírását kezdeményezi a nyitott kérdések eldöntésére. „Döntsön a nép!” hirdettük meg, és három hét alatt össze­gyűlt több mint százezer hiteles aláírás. Félreértések elkerülése végett, szerintünk nem az SZDSZ népszerűsége hozta a sikert (országszerte, így Kecs­keméten is több MDF-tag is aláírt), hanem az, hogy a nép fontosnak ítélte a kérdéseket és dönteni akart! A parlament asztalán voltak már az aláírások, amikor októ­ber 17-én összeült az Ország- gyűlés. Ekkor döntött a mun­kásőrség megszüntetéséről és tiltotta meg a pártszervezetek munkahelyi működését. Azt ki­ki maga döntse el, hogy ebben mekkora szerepe volt a több mint százezer aláírásnak. Meg­ütközve tapasztaltuk, hogy ép­pen a magát „ellenzékinek” ne­vező zárt frakció vezetője intéz­te a legélesebb támadást az alá­írásgyűjtés ellen, a nép megté­vesztésével vádolva az akció kezdeményezőit. Túléltük ezt is.... A hatályos törvény alapján az Országgyűlés november 26- ára kitűzte a népszavazást, igaz helyenként megtévesztő ma­gyarázatokat fűzve a kérdések­hez. Hogy csak a legkirívóbbat említsem: az egyik kérdés nem a köztársasági elnök megvá­lasztásának módjára, hanem annak időpontjára vonatko­zott. (Annak ugyanis ninc§ aka­dálya, hogy a szabadon megvá­lasztott Országgyűlés az Alkot­mány megfelelő módosításával úgy rendelkezzen, hogy köztár­sasági elnököt minden alka­lommal közvetlenül a nép vá­lasszon.) A kibontakozó demokráciá­nak egyik nagy ellensége a tö­meges politikai közöny. Emlé­kezzünk csak a nyári időszakos országgyűlési választások rész­vételi arányára! Ennek ellenére az MDF Or­szágos Elnöksége bojkottra szólít. E lépés szerintünk kime­ríti a politikai kalandorság fo­galmát. Indokai számunkra el­fogadhatatlanok az alábbiak miatt: — negyven év után először mutatkozik szabad választá­sokra lehetőség. A leendő legi­tim parlament jogkörét csorbí­taná az idő előtti elnökválasz­tás. (Új hatalmi centrum jönne létre — nagy valószínűséggel MSZP-vezetéssel.) Az ismertté vált elnökjelöltek között nyil­vánvalóan nincs esélyegyenlő­ség, ez szintén az MSZP-nek kedvez. — Két kérdésben (munkás­őrség, munkahelyi pártszerve­zetek) valóban már döntés szü­letett, igaz, az aláírások össze­- gyűjtése után. Vitathatatlan azonban, hogy más a súlya e törvényeknek, ha azt népszava­zás is megerősíti. — A pártvagyon kérdésében a mai napig nem született kor­rekt, tisztességes elszámolás a nép előtt. Született viszont több, a NEXT 2000-hez hason­ló kft. Például a Bács-Touring Kft. (bejegyezte a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 9063/1989. szám alatt, lásd Cégközlöny, 1989. augusztus 31-ei számát!). Az MSZMP KB által alapított egyszemélyes kft. vagyona 28 millió 400 ezer forint! v '^r A népszavazás költségéről csak annyit, hogy ez még min­dig nagyságrendekkel kevesebb nemcsak a Munkásőrségnek évente juttatott költségvetési támogatásnál, hanem a valószí­nűleg kétfordulós elnökválasz­tási költségeknél, beleértve a kampányköltségeket is. Az MDF és az SZDSZ politi­kája közötti eltérések közismer­tek. — Önök „harmadik utat” hirdetnek, szemben az általunk célzott bevált polgári demokra­tikus fejlődéssel. — Önök hajlandóak az MSZMP utódpártjával koalíci­óra lépni, mi ezt határozottan elutasítjuk, — mindkét szervezet válsá­gosnak ítéli hazánk gázdaságát. Ézért mi már áprilisban közzé­tettük megvalósítható gazdasá­gi programunkat (is), reméljük, az Önök pártja is hamarosan nyilvánosságra hozza az idevo­. natkozó elképzeléseit. Önök „népben, nemzet­ben gondolkozva” érzelmi ala­pon politizálnak, mi azt valljuk, csak az értelem, a ráción alapu­ló politika vezetheti ki az orszá­got a válságból. A helyi választópolgárok tisztánlátása érdekében elen­gedhetetlenül szükségesnek tartjuk, hogy a nyilvánosság előtt megismerjük az Ön, illetve az Ön által vezetett helyi MDF- szervezet álláspontját a népsza­vazással kapcsolatban. Bár nem kívánjuk (és nem is tudjuk) véleményét befolyásol­ni, mégsem rejthetjük véka alá: a kecskeméti szervezet esetleges azonosulása az MDF Országos Elnökségének felhívásával a közeljövőben lehetetlenné ten­né a szervezeteink közötti együttműködést. Hitünk sze­rint jelen esetben a'bojkott a demokrácia arculcsapását je­lenti. Várjuk válaszát! Üdvözlettel: Dr. Sándor László a Szabad Demokraták Szövetsége Kecskeméti Szervezetének szóvivője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom