Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)
1989-09-23 / 225. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 23. ÖRDÖGI KÖRBEN A CSÁVOLYIAK Tarolt a fagy, a peronoszpóra meg az emberi hanyagság Irdatlan nagy területen porlepte épületek, gépek rendetlen összevisz- szaságban: ilyen képet nyújt a Csávo- lyi Egyesülés Tsz központi telepe. Mentem az egyes számú portán mutatott irányba, de egyre bizonytalanabbul, mert nem akartam elhinni, hogy az a roskatag épület túlzás nélkül mondhatni viskónak , az általam keresett iroda. A közelben senki, akit kérdezhettem volna, így hát továbbmentem. Kijutottam az útra, s azon túl végül egy mélyedésben az eddigitől teljesen eltérő környezetre bukkantam. Aszfaltos lejáró visz a masszív épületig, előtte virágoskert. Ez a borpince, amelynek irodájában megtaláltam, akit kerestem. Derékig ért a gaz nemhogy művelni! Minden munkának megvan a maga ideje, ha a kedvezőtlen időjárás miatt elmulasztjuk, nem'marad el a következmény! Volt olyan, hogy öt napig sem tudtunk permetezni, amikor meg már engedte az idő, mindenhol egyszerre kellett volna a munkagép: a közösben, a szakcsoportban ... Az idén egyébként gyenge a szőlőtermés. Részben clfagyott, részben a peronoszpórafer- tőzés volt a szokottnál nagyobb mértékű, kárt okozott a lisztharmat, a botritisz. .. Mindezek tények, amiket azonban súlyosbított a csávolyiak hanyagsága. Ezért az átlagosnál is kevesebb hozamra számíthatnak. Vajon ez nem érdekli a tagokat? Az a baj - mondta az osztály- vezető , hogy az utóbbi időben elvették az emberek kedvét a szőlőtermeléstől. Az idén legfeljebb 16 forintot adnak a termésért, holott rendes körülmények között is legalább 20-22 forintos értékesítési árnál lehetne gazdaságos a tevékenység. Csémy Tibor tapasztalatból beszélt, hiszen a kékfrankos-szakcsoportnak maga is tagja. (Zárójelben megjegyezve: a saját része szépen gondozott.) Miért csinálják mégis? kérdeztem. Mert az nem lehet, hogy végleg ilyen kedvezőtlen maradjon a szőlő pozíciója! Felelős nincs?! Ám addig is, amíg a konjunktúra be nem köszönt: Csávolyon, valamit tenni kellene, hogy legalább az eddig létrehozott érték ne menjen tönkre. Szakcsoporti tagokkal akartam erről beszélgetni. Csémy Tiborral elindultunk, hogy keressünk valakit. De nem jutottunk messze, útközben találkoztunk Germán Bélával, akiről az osztályvezető, megsúgta: a kevés gondos gazdák egyike. Először azt kérdeztem tőle, véleménye szerint miért olyan elhanyagoltak a szakcsoporti szőlők? A tsz rendszeresen elmarad a Csémy Tibor, a szövetkezet kereskedelmi osztályvezetője — akinek előre jeleztem jötlömet —, nem tudta, de sejtette, hogy valamilyen „bejelentés” miatt érdekel a szőlőtermelő szakcsoportjuk. Hiszen dicsekedni- valójuk nemigen van, panaszra okuk inkább. De miért éppen őt keresem? Ugyanis esák az ügyeiket intézi — .mert valakinek ezt is csinálni kell de nem ő a szakcsoport vezetője. Hanem ki? Senki, amióta a volt elnök máshol dolgozik. S ennek már majdnem egy éve. Megmutattam a levelet, Csémy Tibor felkiáltott meglepetésében. De hiszen jó kapcsolatban vagyunk Sugár Jánossal! Miért nem nekünk szólt inkább?! Éppen pár napja beszéltem vele, de még csak nem is említette . .. Igaz, amit a szőlők állapotáról irt? Azt javaslom, győződjön meg róla a saját szemével! Én is így gondoltam -, tehát elindultunk. Müút vezet az új telepítésű szőlőtáblákhoz dicséretes gondosság. De már messziről láttam, mire gondolt a bajai kertészmérnök Sugár János, amikor azt írta: „Szégyenteljes a kétéves (állami és magánpénzből létesített) cserszegi luszeres-szőlőtáb- la kultúr- (műveletlen) állapota. Virágzó, 40-60 centiméteres gyomállomány a sorközökben . ..” Nos, a „gyomállományt” pár napja kivágták, de á sorközökből, kevés kivpteltől eltekintve, nem takarították cl. Derékig érhetett, amikor a tsz gépével nekimentek. Mindehhez tudni kell: a szövetkezet és a szakcsoport közötti megállapodás szerint (ez a gyakorlat mindenhol), a sorközök tisztán tartása (iá) a tsz feladata (amennyiben a szakcsoport megrendeli), a tőkék közét viszont a tagoknak kell kikapálni. Itt azonban a legtöbb sor gazos, sok helyen olyan mértékben, hogy a szőlő egyszerűen nem látszik a gyomnövénytől! Az ilyen sorok gazdáinak mentségére legyen mondva: egészen az utóbbi napokig nem tudtak kapálni a sorközi gyom miatt. Csakhogy vannak tiszta sorok is: úgy tűnik, ezek gazdái frissebbek vagy gondosabbak? voltak a többieknél. Aztán: van a szőlőtáblának olyan része, ahol a sorközöket már korábban megtisztították. Lett volna idő kapálni. A szakcsoporti tagok hanyagságát más is mutatja. Itt- ott a támrendszer is támogatásra szorul, lóg a drót, vagy úgy mered a levegőbe, hogy kibökheti az óvatlan arrajáró szemét, beleakadhat a munkagépbe, A sorok végén faoszlopok, betontuskók, kercsztbc-kasul, ahogy a szállítójárműről ledobták valamikor, a talajművelő gépek útjába ... Az sem mindegy, mennyi a veszteség! Látom, hogy a szakcsoporti tagok is hanyagok mondtam Csémy Tibornak. De amilyen ez a szőlő, olyan az egész szövetkezet környezete! Vagy még „olyanabb”! S ez a vezetőkön múlik, nem?! Egyetértek, de vannak a szövetkezetnek mentségei is. Amint látja, kötött talajon van az ültetvény: eső ulán napokig rámenni sem lehet, • Ritka kivétel: a kékfrankos-szőlőtáblában vannak ilyen sorok is. • Szüret előtt két héttel: nem látszik a szőlő a gaztól. • Sártenger az ültetvény mellett, napokkal az eső után. soros munkákkal válaszolta. Amikor például a kékfrankosban is permetezni kellett volna, a vezetők arra hivatkoztak, hogy a közösben van szükség a gépre. Persze hogy megfogta a peronoszpóra a telepítést! Tudom, a,legtöbb szőlő fertőzött az idén, de ámclyikíre kellő gondol fordítottak, azoftetrü. ^ Miért nem teszik szóvá? Hiszen a szövetkezetnek vállalt kötelezettségei vannak! Dehogynem tesszük szóvá! A vezetők meg is ígérik, hogy intézkednek. aztán marad minden a régiben. Markó Miklós traktorost kérdezze meg erről, ő szokott dolgozni a szakcsoportnak, ő tudja, milyen nehezen kap engedélyt erre a munkára! Markó Miklós is szakcsoporti tag és szintén a pedáns gazdák egyike. Mi vállalkozók vagyunk a tsz- ben mondta -, így kellene hozzánk viszonyulniok a vezetőknek. De nem így van. Ha igényeljük a gépet,, van, amikor elküldenek vele, mégsem jutok ki a szőlőbe. A vezetők betartanak egymásnak.. Meg aztán az is biztos, hogy első a közös üzemi munka. Nagyon nehéz összeegyeztetni, s ennek mi. szakcsoporti tagok látjuk kárát. Persze sok a trebány gazda, de ez az egész azzal kezdődik, hogy nincs elnökünk . . Germán Béla is eljutott c következtetésig. Nincs, aki a sarkára álljon az érdekünkben < mondta. De nem tudunk elnököt választani, mert a közgyűlés sosem határozatképes a létszámhiány miatt. Abban van minden bizodal- muk, hogy előbb-utóbb sikerül vezetőt választaniok? Az igazi megoldás az lenne, ha a tsz-tői független szervezetté alakulnánk. Például szakszövetkezetté. Úgy tudom, a szakcsoportnak van is annyi pénze, hogy gépeket vásároljunk. Olyan helyzetet kellene teremteni, hogy ne legyünk a lsz-re utalva. Ugyanezt a gondolatot Csémy Tibor és Markó Miklós is fölvetette. Sokan gondolják így mondták. — Benne van a levegőben. Akkor mi akadálya, hogy meg is valósítsák? Valakinek el kellene indítani. De ki vállalja . ..? íme, a csávolyiak ördögi köre. Nekem erről is az a meggyőződésem, hogy ezt a tsz vezetői szakíthatnák meg. Hiszen nem igaz, hogy nem tartoznak felelősséggel a szakcsoportért annál inkább, mivel a telepítéshez nyújtott állami támogatásnak is a szövetkezet a letéteményese! Mindezt szerettem volna megbeszélni a tsz, elnökével, de ottjártamkor nem volt a munkahelyén. Kaptam viszont egy tippet, miszerint a növényvédő szakmérnök tudna válaszolni egy-két kérdésemre. Merre találom? Kérésemre Csémy Tibor elkísért az agronómiára: abba az épületbe , túlzás nélkül mondhatni: viskóba -—, amelyről megérkezésemkor nem akartam elhinni, hogy iroda. Ezúttal sem találtam ott senkit. így konkrét, választ, nem kaptam a kérdéseimre. De az sem volt semmi, amit a környezet sugallt... Almási Márta y ‘ . A TÁVKÖZLÉS „SÖTÉTKÖZÉPKORA” A DUNA-TÁJON Csak lassú változást ígér a posta Szeptember: a betakarítás főszezonja. Több állami gazdaságtól cs szövetkezettől kaptunk kétségbeesett jelzéseket: tűrhetetlen állapotok uralkodnak a távközlés szánalmas műszaki színvonala miatt a „Duna menti félhold", — a Dunavecse, Szakmár, Kalocsa, Ersckcsanád vonal, mintegy harminc települése — területén. De nemcsak a gazdálkodó egységek szállításokat koordináló, üzletek után futkosó szakemberei panaszkodnak. Áldatlan állapotokról szólnak a kézi kapcsolásos postai központok kezelői is. Az előfizetők rájuk mérgesek, mert nem tudják, mily gyakran néni ulna k el a megyeszékhelyi és a fővárosi vonalak. Igen rossz műszaki színvonalú a meglévő egy-két távhívóvonal is. Gondterheltek az egyéni előfizetők, akik — akár teljes összegében magánerőből — szívesen kiépítenék a hálózatot, csak hogy legyen telefonjuk. Terveikhez azonban nem kapják meg a posta „igenjét”. Hogyan kerülhetett ez a kiváló termelési adottságokkal rendelkező térség ilyen hátrányos helyzetbe ? Lehet-e változás, és ha igen, mikor? A többi között ezekre a kérdésekre kértünk választ Engedi Antaltól, a Szegedi Postaigazgatóság Távközlési Osztályának vezetőjétől... — Ha a térképet gézi, bizonyosan önnek is feltűnik a távközlés-korszerűsítés terjedelmes fehér foltja, a Bács-Kiskun megyei Duna melléken. Éppen az ország közepén; ott, ahol a mezőgazdasági nagyüzemeket a hazai jegek" közé sorolják. Nem volt a régiónak „kijáró" embere? Elismerem, jogosak a panaszok! kezdi Engedi Antal , Kalocsa és Solt környékén valóban koncentráltan jelentkeznek a problémák. Nem kényeztette cl ezt a vidéket sem a megye, sem a kormányzat infrastrukturális beruházásokkal. Ennek szerintem nem a protekcionizmus a fő oka, bár az elmúlt évtizedekben — nem tagadom ilyen tényezők is befolyásolták egy-egy térség előbbrejutását. A lényeg: a struktúra. Az erős központosítás, amelynek gyökerei még az Osztrák Magyar Monarchia idejére nyúlnak vissza. Az elmúlt negyven évben s különösen a szocializmus első évtizedeiben, nem tartották igazán fontos kérdésnek a vezetők a távközlést. A központi utasítás úgyis lejutott valahogy. Visz- szakérdezni, egyeztetni vagy esetleg „lent” egymással megvitatni a feladatokat nem volt kívánatos dolog. Jellemző a korra, hogy a megyei és a regionális központok megerősödtek. Mindez különösen is érvényes volt a postára! Ez magyarázhatja, hogy az ország 'közepe —ónért terülctigazgatósá- gok, megyehatárok találkozása volt perifériára került. — Világos érvelés. Jó néhány kérdés azért még tisztázatlan. Például: mi akadályozza meg a kitörést a régi szerkezetből? A Duna túlpartján, Pakson (Kalocsa, Dunapatajszomszédságában), vagy Dunaújvárosban (Apostag, Solt, Dunavecse térségében ) évek óta üzemel crossbaér-központ. Csak egy másfél kilométeres kábel kellene ... Bármennyire is egyszerűnek látszik egy ilyen „átkötés”, számos szempontból megvétózható. A távközlési kapacitás, tudjuk, véges. Egy országrész fejlesztését komplexen tervezik meg, amikor elindul egy-egy nagyobb munka. Ekkor jelölik ki az úgynevezett gócközpontokat, az átjátszó-rendszer főbb állomásait. Vannak megkerülhetetlen alapozó munkák e hierarchiában. Hiába kötnék például Kalocsát Pakssal egy centrumra, ha a szekszárdi tranzitállomás kapacitása nem bírná. Ráadásul Kalocsáról a hívások többsége Kecskemét, Kiskőrös felé indul. Nem lenne helyes, ha egy-egy jelnek be kellene járni az egész országot. Az elektronika fizika: objektív törvényekkel kelt együttélnünk. Báes-Kiskunban a fő vonal: Kecskemét—Kiskőrös. Erről ágazik le Baja, Kiskunhalas, majd Kalocsa. Még mielőtt beléphetne a Dunatáj, bővítenünk kell a kecskeméti tranzitközpontot. Nem szabad elfelednünk ugyanis: az elmúlt egy-két évben Izsák, Tiszakécske, Kunszentmiklós, Kiskunfélegyháza környéke is Kecskeméthez kapcsolódott. — A Duna-tájon élők sokáig azt gondolták: azért halasztódik a fejlesztés, mert a Cocom-tiltólistán szerepel a Kalocsának szánt, hipermodern, elektronikus komputerközpont. Szidhattuk a fránya kapitalistákat! Közben persze a homokhátsági és a felső-kiskunsági falvak sorra kapcsol tóik hálózataikat a távhívóláncra. Aztán híre jött: megszűnt a tiltás. Azonban mégis Szombathely és Székesfefiérvár lett a szerencsés, nem Kalocsa. Mindez a „kijárók" befolyásán is múlhatott!? Talán félreérthető volt, amit korábban mondtam. A fizikát emlegettem, pedig a fő ok — a kalocsai „csúszás” is ezzel magyarázható elsősorban: a pénzhiánnyal. Négy évvel'ezelőtt Tóth Illés, a Magyar Posta elnöke, Kecskeméten valóban ígért elektronikus központot Kalocsának. De nem importot, hanem licenc alapján Magyarországon gyártott berendezést. A vásárolt kél komplett egység valóban a Dunántúlra jutott. Jó hír: a hazai gyártás hamarosan megindul. S abból az első valóban Kalocsára kerül majd. De hangsúlyozni szeretném: addig, amíg a műszaki feltételek az átvitelhez nincsenek meg, nem lehet elképzelni a tájegység átfogó fejlesztését. Vagyis 1995-ig ez a probléma biztosan nem oldódik meg .. . — Tehát még legalább öt évig akadályozza a gazdaság fejlődését a távközlés „sötét középkora" ? — Én jelenleg ezt tartom valószínűnek. Hozhat azonban változást a készülő postatörvény. Lehet, hogy a fejlesztésben üzletet látnak nyugati cégek és kedvező ajánlatokat adnak egy gyorsabb munkára. Több szakember is számít egy robbanásszerű megújulásra. Én viszont most nem tudok jobbat, szebbet mondani. A központi források erősen apadnak. A gazdaságoknak pedig van éppen elég terhük. De ne legyen igazam! ... — Nem nagyon vigasztalta meg a Duna-táji olvasóinkat. .. Van azért néhány jó hírem is. Úgy tűnik például, hogy egyes települések kellemesebb körülmények között várhatják a nagy tervek megvalósulását. Kalocsára például hamarosan áthozzuk a bajai konténereket. Vagyis 1991-től remélhető, hogy bekapcsolódhatnak a távhívásba. Javítja ez az időleges fejlesztés talán a környék kistelepüléseinek a telc- fonhelyzetét is. Jó ütemben haladnak a helyi hálózatok fejlesztései is; ahol az igénylők ezer forinttal segítik a fejlesztést. LIajóson így rövid időn belül 78-ról 478-ra; Martán 80-ról 50()-ra emelkedett az állomások száma. Miskén, Solton, Ér- sekcsánádon is lehetőség van ilyenre. Sajnos, Dunavecse ismét kimarad. Nincs ugyanis megfelelő épület, és a kapacitás is szűkös. Azt sem titkolhatjuk el, hogy a kalocsai nagy fejlesztés befejezéséig továbbra is maradnak kistelepülések Például Bátya, Foktő, Dusnok ahol továbbra sem lehet délután négy ulán telefonálni . .. Amikor ezeket a lesújtó híreket hallom, eszembe jut: a nagyvilágban hódít a mikrohullámú távközlés, az üvegszálas információtovábbítás. Hát mégsem mozog a föld? Bármily keményre is fogja a szót, nem mondhatok mást... Nagyon le vagyunk maradva. És egy gyenge, tőkehiányos, eladósodott gazdaság, nem menedzselheti az infrastruktúrafejlesztést. Csodák történhetnek, de ha a realitásból indulunk ki, hosszú, türelmes várakozást ajánlhatok — a távhívásoknál. .. Farkas P. József ÖRMÉN YO RSZÁGI VIZSGA LA TOK Nem figyelmeztették a lakosságot December 7-én lesz egy éve, hogy az örményországi katasztrófa híre bejárta az egész világot. A földrengés mind emberéletben, mind anyagiakban rendkívüli károkat okozott, amelyek súlyos gondokat okoznak a moszkvai és az örményországi vezetésnek. Az elmúlt hónapokban a témában illetékes szovjet tudósok azt vizsgálták, hogy a természeti csapáson kívül mi idézte elő a páratlan méretű pusztulást. Véleményük szerint a többi között azért pusztult el annyi ember és azért volt olyan óriási az. anyagi kár, mert a házak lakó- és középületek, iskolák, óvodák, üzemek stb. —.nem olyan technológia szerint épüllek, mint amilyen szeizmológiailag veszélyeztetett területen indokolt lett volna. Ebben közrejátszott az a tény is, hogy Örményországnak nincs megbízhatószeizmológiai térképe. Maximum 7-es erősségű földrengést jelez például Szpitak körzetében, miközben a várost egy 10-cs erősségű földrengés teljesen elpusztította. Az. építőipari vállalatok úgy számítottak, hogy mivel Örményországban ezer évben egyszer van nagy erejű földrengés, nem szükséges, hogy a rengéseknek ellenálló és emiatt költségesebb házakat emeljenek. Az is csak a vizsgálatok során tudódott ki, hogy az, örményországi előrejelző műszerek java része használhatatlan volt, ami működött, annak az adatait sem kísérték figyelemmel. A földrengésnek voltak bizonyos előjelei, kisebb neszek, morajlások hallatszottak a föld alól, a föld alatti vízkészletek szintje és hőfoka emelkedett, az állatok nyugtalanul viselkedtek. Az viszont már a helyi vezetés súlyos mulasztása, hogy nem tettek óvintézkedéseket. Sem Örményországban, de az egész Szovjetunióban nincs rá törvény, hogy a helyi hatóságoknak mi a kötelező tennivalójuk földrengésveszély esetén. A költségvetésben nincs is külön összeg tartalékolva a természeti csapások következményeinek elhárítására, mentési munkálatokra. A helyi vezetők megelőző intézkedéseket nem tettek, nem helyezték készenlétbe a mentőket, a tűzoltókat, a polgári védelem embereit. Bár a fenyegető előjelekről tudlak, nagyercjü földrengésre nem számítottak és nem riasztották a lakosságot. Féltek, hogy az emberek elkezdenek menekülni, nem mennek dolgozni, leáll a termelés, elmaradnak a kulturális és társadalmi rendezvények, Csak a felesleges pánikot akarták elkerülni. (APN) A SZOVJET HADIIPAR ÁTÁLLÍTÁSA Ágyúk helyett vajat Kezd megvalósulni a szovjet emberek általános követelése, hogy az ország pénzét ne ágyúkra, hanem közszükségleti cikkek előállítására költsék. A jelenlegi ötéves tervben a katonai kiadások csökkentésével 30 milliárd rubelt takarítanak meg. Előzetes számítások szerint a megtakarítás az agrár- és könnyűipari termékek előállítását 1,5 —2-szeresére növelheti. A katonai költségvetés felszabaduló összegeit tehát ésszerűbben használják fel, így a szovjet emberek ágyúk helyett tényleg vajat kapnak. A szovjet gazdaság már megtette az első lépéseket a hadiipari üzemek békés célú termelésének megszervezésére. Ehhez egy nemzeti tervprogram szükséges, amely biztosítja majd a felszabaduló összegek hatékony és jövedelmező fel- használását. Egy ilyen program azt bizonyítja, hogy az állam érdekelt a leszerelési tárgyalások sikerében, kész valódi lépéseket tenni a fegyveres erők és fegyverzet csökkentése érdekében. Egy ilyen terv előkészítése valamennyi érdekelt fél részvételével történhet csak meg: a központi és helyi államhatalmi szerveknek, a vállalati vezetésnek és a szakszervezeteknek részt kell venniük a tervprogram kidolgozásában, melynek a következő kérdéseket kell megoldania: az alternatív termék fajtáját, a termelés pénzügyi támogatásának forrásait, a nyersanyagigényi, a munkaerő átképzését. Az alternatív termékek meghatározásakor az a legfontosabb, hogy az technológiai szempontból hasonlítson a megszüntetett fegyverfajta gyártására. Ha például a repülőgépgyártókat arra kényszerítik, hogy konzervipari gépeket gyártsanak, ez nem más, mint a meglévő szellemi és műszaki kapacitás pazarlása. Elengedhetetlen, hogy a hadiipari üzemek jó minőségű és versenyképes termékek gyártására térjenek át.. Élsősor- ban a nagy szellemi befektetést igénylő termékekre, így például új típusú univerzális konyhagépekre, hűtőgépekre, fagyasztószekrényekre, elektronikus szabályozású porszívókra, videotechnikára, személyi számítógépekre, illetve az orvosi műszerekre gondolunk. 1989-ben ezeknek a gyártása a volt hadiipari üzemekben jelentős mértékben növekszik, s értékük a jövőben el fogja érni az évi 1 milliárd rubelt. Igen fontos kérdés a hadiipari üzemek átállításának pénzügyi támogatása is. A vállalatoknak meg kell téríteni időleges veszteségeiket, amelyek a békés célú termékekre való átállás következtében keletkeznek. Egyes számítások szerint a katonai költségvetés csökkentéséből származó összeg több mint 75 százalékát ilyen célokra kell fordítani. A kezdeti szakaszban kiegészítő pénzügyi forrást jelenthet a forgalmi adó is, ami általában az állam jövedelmét gyarapítja, nem pedig a vállalatokét. A termékek szerződéses árai némileg meghaladhatják a szokásosat. A későbbiekben a gazdasági önelszámolás körülményei közepette tevékenykedve (a hadiipar 1989. január 1-jétől tért rá erre a rendszerre) a vállalatok pénzügyi forrásaikat a szovjet piacon hiánycikknek számító jó minőségű fogyasztási cikkek eladásából fedezik. Az értékesítés problémáiról szólva nem szabad elfelejtenünk, hogy a honvédelmi minisztérium mindig is részt vett a polgári feladatok megoldásában. A polgári célú hadiipari termékek között említhetjük a repülőgépeket, hajókat, televíziós készülékeket, magnetofonokat, hűtő- és mosógépeket, agráripari és könnyűipari berendezéseket. Á hadiipari üzemek kétszer nagyobb ütemben növelik a közszükségleti cikkek előállítását, mint a polgári üzemek. Az elképzelések szerint 1995-re a hadiiparban előállított össztermék 60 százaléka polgári célokat szolgál. Jellemző, hogy a hadiipari üzemek által előállított termékek általában hiánycikkek. Jevgenyij Szeröv (ARN MTI Press)
