Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-13 / 216. szám

1989. szeptember 13. • PETŐFI NÉPE • 3 A MEZŐGAZDASÁGI TOPLISTA ÉLÉN: IZSÁKI ÁLLAMI GAZDASÁG Keresik a nyereséget ígérő vállalkozásokat Interjú dr. Horváth István igazgatóval Az újságolvasó néha már kétkedve fogadja a szö­vetkezetek, vállalatok „zárszámadási” eredményeit. Gyakran megesett ugyanis, hogy sokáig többmilliós nyereségekkel záró gazdaságok egyik évről a másikra csődbejutottak. A statisztikusok azonban igyekeznek belelátni egy-egy termelőegység pénztárcájába. A MÉM Statisztikai és Gazdaságelemző Központja az 1988-as mezőgazdasági toplistát a hatékonyság alapján állította össze. Kérdésük: milyen eredmény jut a vállalati vagyon és a bérköltség 100 forintjára? A „legek” sorát — az állami gazdaságok és kombi­nátok sorában az Izsáki Állami Gazdaság vezeti. Vagyon- és bérarányos nyeresége (az 1987-es 11,3 százalékkal szemben) 1988-ban 16,5 százalék volt. Az eredményekről a siker okait kutatva — dr. Horváth István igazgatóval beszélgettünk ... — Legutóbbi, lapunkban közzétett interjújában — két évvel ezelőtt — egy válság felé sodródó gazdaság vezetőjeként nyilatkozott. Meglepett ez a siker ... — Gazdaságunk gondjait kezdte dr. Horváth István — sosem tagadtuk el sem a dolgozók, sem a szélesebb nyilvánosság előtt. Közismert, hogy terme­lési értékünk 60 százaléka borok, pezsgők, üdítők előállításából származik. Úgyhogy az országos ered­ményességi versenyben korábban elért előkelő helye­zéseinktől távolabbra kerültünk, amikor — 1986— 87-ben két, igen súlyos problémával kellett szembe­néznünk. A homoki, magasművelésű szőlők el-, sőt kifagytak. Ráadásul megrekedtek a szovjet bor- és pezsgőszállítások. A korábbi, évi 10 millió palackról 3,5 millióra esett vissza az export. Mintegy félmilliár­dos piacot veszítettünk ... — K. O.? — Valóban „kiütés” lett volna, ha már korábban nem kezdjük meg a gazdasági „több lábon állás” előkészítését. Az állattenyésztés és a húsfeldolgozás fejlesztését, például. — A csődveszély akadályozta-e a továbblépést? — Vállalati kollektívánk — és most valóban a leg­teljesebb munkatársi közösségre gondolok — úgy ha­tározott: talpon kell maradnunk! Ez törvényünk lett! — Mit tettek konkrétan? — Mindegyik termelési területre külön racionálási programot készítettünk. A szó szoros értelmében: minden forintot megszámoltunk. Tudtuk, hogy kol­lektívánk összetartó, s lehet építeni a szellemi tartalé­kokra is. Igyekeztünk megfelelő lehetőségeket kínálni a kezdeményezéseknek. És jöttek az ötletek. Borásza­tunkban például ma nyolcszor többféle terméket állí­tanak elő, mint a válság évei előtt. Coolerek, üdítők, gyümölcslevek is szerepelnek a terméklistán. Sikerrel szerepel a piacon az Admirál és az Izsák pezsgőcsalád. De számos új kisüzemet is alapítottunk. — A borkrach kellős közepén? Honnét volt mindeh­hez forint? A bajban jobban figyeltünk! „Észrevettük”, pél­dául, hogy a Platter-tanyán áll egy üres épület. A bag­lyok lakták, s most 80 főt foglalkoztató papírüze­münk működik ott, eredményesen. így kerüli hoz­zánk a műanyag- és az édesipari csomagolórészleg is. A korábban csak vállalati rendezvényeknek helyt adó vendégházunk az idén már 7 ezer turistának kínált programot. Az egyik öreg gépállomásunk műhely­csarnokából kozmetikai üzemet alakítottunk ki, mi­után megalakult ausztrál tőke bevonásával - kö­zös vállalatunk. Ez a miniüzem ma már Nyugatra, keményvalutás piacokra is exportál. A nehéz idők mutatták meg: ha az emberek látják, hogy a racionali­zálás nem csak azt jelentheti: a vezetők keresik, me- lyikSnunkahelyet szüntessék meg, kiket bocsássanak el? — segítenek. — Amikor felére csökkent a piac, akkor sem bocsá­tottak el senkit? Nem. Aki elköltözött vagy nyugdíjba ment, ahe­lyett nem vettünk fel újat, de mindenkit meg akartunk tartani. — A nehéz idők elmúltak. Ismét a csúcson! — A régi világ már nem térhet vissza. Hónapról hónapra újabb nehézségekkel kell szembenéznünk. Csak egy példa: bár a szovjet szesztörvény enyhült, nem tudunk továbbra sem sokkal többet szállítani, mert partnerünk nem fizet. A szovjet köztársaságok-» ban keresünk közvetlen árucsere-kapcsolatokat. És természetesen továbbra is kutatjuk — itthon és kül­földön — a nyereséget ígérő vállalkozási lehetősége­ket. Szeretnénk növelni a nyereséget, de úgy, hogy a béreken is tudjunk javítani. Tervezzük azt is, hogy eladjuk dolgozóinknak a nagyüzemi szőlőket. A gaz­daság a felvásárlás és a feldolgozás lehetőségeit kínál­ja majd. Bár a homokbuckák között, rossz termelői adottságú területen élünk, a jövőben is jól akarunk élni — Izsákon. Farkas P. József Növekvő deficit az idegen- forgalomban A BAJAI ÉPÍTÉSZTÁBORRÓL Idén elmaradt, jövőre újra lesz Idcn elmaradt Baján az építészeti tábor, amelyről nemi túlzással lehetne állítani, hogy hagyományos, miután csak két, egymást követő évben rendezték meg. Most ez a sorozat megszakadt, 1989-ben nem találkoztak a Sugovica-partján az építészek, hogy az ösztöndíj, a meghívás fejében a városnak dolgozzanak. Elfogyott a pénz, nem volt feladat, vagy nem akadt vállalkozó, esetleg más ok miatt halasztottak? — kérdeztem Vértcsy Lászlót, a Bajai Városi Tanács műszaki osztályának vezető­jét. Az Országos Idegenforgalmi Hiva­talban az év első hét hónapjának ta­pasztalatairól tájékoztatták az MTI munkatársát. Januártól július végéig összesen 11 millió 634 ezren látogattak Magyarországra, közülük 6 millió 550 ezer volt azoknak a száma, akik kifeje­zetten turisztikai céllal keresték fel ha­zánkat. Figyelemre méltó, hogy a szo­cialista országokból több mint 40 szá­zalékkal emelkedett a turistaforgalom az előző év hasonló időszakához ké­pest, s a tőkés országok turistáinak szá­ma (1 millió 857 ezer) 22 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel koráb­ban. A bevételek, forintban számolva, a rubelelszámolású forgalomban megkö­zelítették a hatmilliárdot a növeke­dés mértéke 54 százalékos , a nem rubelelszámolású forgalomban pedig meghaladták a 22 milliárdot, ez 41 szá­zalékkal több, mint az előző év első hét hónapjában. A kiadások a rubelelszá­molású forgalomban több mint kétmil­liárd forintot tettek ki, ami 24 százalék­kal kevesebb a tavalyinál. Ugyanakkor a konvertibilis elszámolású forgalom­ban több mint 42 milliárd forintra rúg­tak, ez három és félszerese az egy évvel korábbi dollárkiadásoknak. Júliusban, a nyári csúcsidényben „csak” 88 száza­lékos volt a növekedés mértéke, ez azt mutatja, hogy ebben az időszakban alábbhagyott a vásárlási láz, és domi­nál a turisztikai célú utazás. Egyébként is megfigyelhető, hogy hónapról hó­napra csökkenőben vannak a nyugati bevásárlások. Változatlanul Ausztriából és az NSZK-ból jöttek a legtöbben a nyugati országok közül hazánkba. Januártól július végéig egyötödével több osztrák és nyugatnémet lépte át a magyar ha­tárt, mint egy évvel korábban; összesen kétmillió 400 ezren érkeztek Ausztriá­ból és 770 ezren az NSZK-ból. Dinami­kusan növekedett a holland látogatók száma: 83 ezren érkeztek, csaknem 40 százalékkal többen, mint 1988 hasonló időszakában. Olaszországból 37 száza­lékkal jöttek többen, mint egy évvel korábban, az Egyesült Államokból hozzánk érkező forgalom növekedése 27 százalék; összesen 79 ezer amerikai látogatott Magyarországra. (MTI) — Az év úgy indult, hogy a tábort idén is megrendezzük, folytatva a két esztendeje indított sorozatot kezdte válaszát Vértesy László. Azonban osztályunktól, amelyik a találkozót szervezi, sok munkát követelt a nép­számlálási előkészület, s mellesleg ki­adással is járt. De az építészeti szaktá­bor elmaradásának igazából nem ez az oka. — Hanem mi?- A tábor vezetőjével, Farkas Gábor Ybl-díjas építésszel beszélgetve arra a megállapításra jutottunk, hogy túl gya­kori ismétlődést jelent az évenkénti rendezés. Eddig azt tapasztaltuk, hogy a résztvevők büszkék arra, hogy itt vol­tak. Értelmes feladatokat kaptak, és nívós munkákat tettek le. Nem akar­tuk, hogy a színvonal csökkenjen. Mi lesz jövőre? — Mindenképpen megrendezzük. Már kialakult a tematika is: a helyi értékek feltárása. Amelyek mellett mi bajaiak, éppen a megszokottság miatt, elmegyünk. Az idejövő idegen viszont felfedezi őket. Kifizetődő ez a tábor ? Nagyon kis befektetést jelent ne­künk a 15 építész fogadása. S a vendég­látásért cserében megkapjuk az ötletei­ket. Nem elfecsérelt pénz. — Mégis, mi az egyenleg? — Amit forintban ki lehet mutatni, az az, hogy a két év során 30 tanul­mánytervet kaptunk meg a tábor részt­vevőitől. Ezek darabja 30 ezer forint körül lenne, ha ki kellene fizetni. Együttesen az összeg a millióhoz köze­li. Ezzel szemben a felszerelések megvá­sárlása s a kél tábor költsége összesen 340 ezer forint volt. De ha nullára jön­ne ki, akkor is megérné.- Es ami nem pénzben mérhető? — Az, hogy megalapozott, egységes építészeti koncepció alapján formáló­dik a város képe. Ilyen szempontok szerint készült el a Batthyány és a Ba­bits utca sarkán lévő ház terve, amely­hez illeszkedik a szembe tervezett, kis szerb templomhoz is kapcsolódó új ház. A táborban készült megoldás a vízügyi igazgatóság székháza melletti foghíj beépítésére, s az elvi építési enge­délyt már kiadtuk, készülnek a kiviteli tervek. Négyszintes lakóépület kerül oda, egy árkádos összekötő résszel. Ez­zel a korábbi, tömbátvágás okozta, vá­rosépítészeti zavarokat is meg lehet szüntetni.- Az építeni szándékozók is tudnak erről? Az érdeklődőknek mindig meg­mutatjuk a terveket s előfordul, hogy az adott tervező kapja a megbízást, vagy az, hogy az építtető saját tervezője is elismerően szól a megoldásról, hasz­nosítva annak elemeit. Minden terv ilyen gyakorlatias? Vagyis az építészek mennyire engedték el a fantáziájukat? Vannak igen egyéni ötletek, mint például az új híd alatt egy függesztett gyalogoshíd kialakítása, vagy a hala­sok terének rendezésére szolgáló meg­oldás. Ez azért különleges, mert nem ármcntcsítctt területről van szó. De ez a jövő. Azt is mondhatom: vágyálom. Realistábban nézve: a dokumentumok jó alapot adnak a tárgyalásokhoz. Sze­retnénk ugyanis egy kiadványt készíte­ni kettős céllal. Egyrészt, hogy a város lakóinak megmutatva —- további ötleteket kapjanak a szakemberek, másrészt, hogy a katalógust ajánlhas­suk akár hazai, akár külföldi érdeklő­dőknek, befektetőknek. Ez utóbbival is számolunk, különös tekintettel a terve­zett világkiállításra. Váczi Tamás • A szerem lei főutca. • Messze földön nincs párja az óvodai babailáznak. A VAROS ÁRNYÉKÁBAN Szeremle lakossága bízik a jövőben Török pasa a névadó? • — Ide állunk, ahol az új iskola bejárata lesz — mondják kórusban a tornaórára készülő gyerekek. «as­zott semmi! Az első taggyűlésen retle­Bizony, tévedett nagytiszteletű Páli István prédikátor úr, amikor a múlt szá­zad húszas éveiben megkezdett feljegy­zéseiben Szeremle nevét egy Szerim nevű török pasától származtatta. Ugyanis sokkal régebbi időkre nyúlik vissza a név keletkezése. A mohácsi vész idején itt már egy több száz éves települést dúlt fel a török, aprócska jobbágyházaival, ki­csiny templomával együtt. Az az igazság, hogy a Bajától alig néhány kilométerre, a Duna mellék­ágánál fekvő község eredete szinte a honfoglalásidejére vezethető vissza. Itt telepedett meg Botond törzse, melynek a sok háborúskodás miatt meggyérült népét II. István királyunk (IH6— 1131) a besenyőkkel egészítette ki. De már ezt megelőzően is tudunk a telepü­lésről, melyet Szent László király 1190 után hűbérbirtokként a bátai apátság­nak adományozott. A község nevével először a híres Zi- chy-kódexben találkozunk 1323-ban, mégpedig Zeremlyan alakban. Ez „sze- rémiek”-et jelentett, emlékeztetve, hogy a falu első lakói a Szerémségből a most Jugoszláviában levő Száva- szentdemeter (Sremska-Mitrovica) környékéről települtek át. Az ötödik helyen Viszontagságos történelme folyamán a község népe sokszor kény szerül t mene­külésre. Hol azelemek mindenekelőtt a víz , hol az ellenség kényszerítették erre. Az első település tulajdonképpen a mai helyen, de kissé északabbra lehetett, a jelenlegi temetőnél. A mohácsi vész után a lakosság a pandúr-szigeti Ó- Szeremlébe, majd valami nagyobb ára­dás miatt a Duna túlpartjára, Pörbölyre költözött. Innen jött,vissza néhány esz­tendő múltán ismét Ó-Szeremlébe, s vé­gül, 1773-ban a mai falu területére. A reformáció idején az egész község áttért a református hitre. Csak 1870 táján, amikor megindult a gazdasági cselédek, iparosok és kereskedők be­vándorlása, kezdett a katolikus népes­ség újra megjelenni. A beköltözés elle­nére a lélckszám fokozatosan csök­kent, 1864-től az első világháborúig, tehát ötven év alatt pontosan 487 fővel. A Móricz Zsigmond állal leírt népbe­tegség bocsánat, Illyés Gyuláról majd’ megfeledkeztem szedte áldo­zatait, az egyke. Amint egy tősgyökeres szeremlei mesélte, a szülők itt sem akarták a vagyont felaprózni sok gye­rek között. Hiszen a húszholdas birtok egy gyermek esetén, „jó” házasság ré­vén könnyen a duplájára növekedett, a következő nemzedéknél azután ismét megkétszereződhetett. A szerencsétlen folyamat napjainkra megállt, a lakosság lélekszáma 1700 fő körül állapodott meg. Igaz, hogy ebben a városból kiköltözők is benne foglal­tatnak. De erről majd később! Csipkerózsika-álom Ebben a faluban harminc évig nem történt semmi állítja Molnár Andrásáé tanácsi igazgatási előadó, akihez a gyámügy, az anyakönyv és a szociális politikai ügyek intézése tarto­zik. Hogy honnan tudom? Amikor 1955-ben leerettségiztem Baján, a ker­tészetiben, rögtön ide helyeztek, a ter­ményforgalmihoz. A beadást intéztem, keserves, hálátlan dolog volt. De most nem is ez a fontos. Par évvel ezelőtt ismét visszahívtak. Meglepődtem: hi­szen ez ugyanaz a község, nem válto­netesen kirohantam ... Az utolso évti­zedben behoztuk a lemaradást. Sőt! Nem sok község dicsekedhet távválasz- tásos telefonnal. A társadalmi összefo­gással épült művelődési házunknak csodájára járnak. Rendbe hoztuk, por- talanítottuk az utcákat, felújítottuk az óvodát. A 160 általános iskolás rövide­sen hat új tantermei kap. Meseszép babaház Jelzem, hogy szívesen megnézném a tanácsi fenntartású intézményeket. Scheidl Károly tanácselnök készséggel ajánlkozik kísérőmnek. Útközben fel­teszem a kérdést: minek tulajdonítja az eredményeket? Mindenekelőtt annak, hogy a la­kosságban mélyen gyökerezik a szülő­falu szeretete és annak, hogy sikerült mozgósítani az embereket. Sok áldoza­tot kértünk, de nem kértünk sohasem hiába. Az is igaz, hogy munkatársaim kiváló szakemberek, akik jó viszonyt alakítottak ki a falu népével. Petz Gó- bor személyében pedig olyan vb-titká- runk van, aki nagyon ismeri a paragra­fusokat és jól forgatja a pénzeket. Valami érdeme azért az elnöknek is lehej vetem közbe. — Én itt születtem, itt is nevelkedtem. Mindenkit ismerek és engem is minden­ki ismer. Megtiszteltetésnek tartom, ha valakinek elintézhetem az ügyét vagy se­gíthetek a gondján-baján hárítja el Scheidl Károly szerényen az elismerést. Az óvodában önfeledten játszanak a kicsinyek, nem törődnek velünk. Rend és tisztaság, rengeteg játék. Sztipanov Marámé óvónő büszkén mutatja az új babaházat. Ilyent biztosan nem lá­tott még! Igaza van. És még csak nő a csodálkozásom, amikor elmondja, hogy ez a mesés babaház nem valami messziről hozott, drága portéka, ha­nem a tanács ezermester karbantartó­jának, Matacz Jánosnak a műve. Nyolcszáz vendég A művelődési házban először végig­nézem Kovács László szeremlei szárma­zású festőművész alkotásait, melyeket az avatóünnepségen én is jelen vol­tam — adott át szülőfalujának. Kiss Dénes igazgató javasolja, hogy nézzünk be a szövő szakkörbe. Az asz- szonyok éppen csak felpillantanak, az­után újra a rajz fölé hajolnak, melyen Ezsi Lajosné, a csoport vezetője valami kiigazítanivalót talált. Vigyázni kell minden apró részletre, a hírnév kötelez! Az idén a megyei kiállításon díjazásban részesültek, munkáik most járják az országot: jelenleg a fővárosban látha­tók. Mi a következő tervük? kérde­zem az irodájában az igazgatót. — Nagy szükség volna egy lakodal­massátorra, ezt szeretnénk minél előbb megvenni. Persze, saját edény és evő­eszköz is elkelne. Tavaly tizenöt lako­dalom volt a házban, egyenként hét- nyolcszáz vendéggel. Ami a néptánc- együttest illeti, két kiemelkedő ese­ményre készülünk: ajövő tavasszal lesz a minősítő, nyárra pedig kaptunk egy meghívást az NSZK-ba. Az emberek a faluba igyekeznek Még egyetlen dolog furdalta az olda­lamat. Megtudni, mit jelent egy község számára ilyen közel lenni a városhoz. Egyöntetű a vélemény, hogy inkább csak az előnyeit tapasztalják. Sokan járnak be Bajára dolgozni. A jó közle­kedés mellett a negyedórás buszozás alig több, mintha valaki a városban gyalog sétál be a munkahelyére. A tá­volsággal járó csekély kényelmetlensé­get ellensúlyozza a kiskert, hogy nem kell három sárgarépáért a piacra men­ni. No, meg az, hogy nincs a városban már szinte elviselhetetlen zaj, füst. Úgy látszik, ezt már sokan észrevették. Mintha lassan megindulna egy folya­mat, hogy az emberek kifele igyekez­nek a faluba. Nemrég még vagy húsz üres porta árválkodott Szeremlén, most már keresni kell eladó házat. So­kakat csábít á tiszta levegő, a festői környezet. S mintha a város áldásait illusztrál­ná: az autóbuszon együtt utazom Bajá­ra Boltos Gyöngyvér negyedikes kisdi­ákkal, aki németórára igyekszik . .. Gál Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom