Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-07 / 184. szám

1989. augusztus 7. • PETŐFI NÉPE • 3 Pótválasztás parlamenti mandátumokért (Folytatás az I. oldalról) detten számolja az értesítőket. Sokkal több a résztvevő, mint két hete volt. Persze, vége a nagy munkának, a ba­rackszedésnek. Nem tetszik viszont ne­ki, hogy több utca lakói egyáltalán nem kaptak értesítést. Hiába jelentet­ték ezt az első forduló után, a lista továbbra is hiányos. Sőt pontatlan, mert a már elköltö­zött lakó nevére kapott értesítést az új tulajdonos, de a helyszínen felvették őt a névjegyzékbe, s szavazhatott feleségé­vel együtt — a Rákóczi iskolában. Az 59-es szavazókörnél 9-kor hosszú a sor, türelmesen várakozik mindenki. Nagy Györgyné és Halasi Lászlóné, két idős asszony, akik egymással is vitatkoz­nak, kire voksoljanak, miért is vannak most itt, és miért nem voltak két hete. Értetlenül fogadja a hírt egy fiatal nő a szalagházbol, hogy ő most nem sza­vazhat, mert nem ide tartozik. Nyugodt, megértő a hangulat — erő­síti meg tapasztalatomat a 61-es körben Rózsa Magdolna tanácsi megbízott. Ezt az általános véleményt nem befolyásol­ja az alig hallható mondat egy fiatalem­bertől: „Ezt a tortúrát!” Kovács Tamás — egykori kosárlabdázó — és felesége távozóban még egyszer megnézik a pla­kátot. Megbeszélték? kérdezem. — Meg — hangzik a válasz —, de nem egyformán szavaztunk. Kadafalván két szavazófülke. Mind­kettő foglalt. A kijövő két asszonytól kérdezem: ugyanarra szavaztak, mint múltkor? Határozott nemmel felel­nek. 10 órára a 700-ból 214-en voksol­tak. Köztük Balogh Gábor is, aki mun­kából jön, munkába megy. Értesítő, igazolvány nincs nála. De négyen is ismerik, s így szavazhat. Ám ezt a tényt külön listán is rögzítik. Egy középkorú hölgy magában is kételkedik: „Kaptam egy levelet, de nem tudom, ki írta alá. Kire szavazzak?” Egy másik hozzáte­szi: „Nem mindenki tudja, de lehet, hogy aki tgdja, az se tudja.” A választási elnökség elnöke, dr. Ga- rajszki Ferenc négy órakor már bizton­sággal kijelenti: „A 22 szavazókörből kapott részeredményeket összegezve megvan a több, mint ötven százalék. Tizenkettőkor 40 százalék volt, most 52. Este nyolcra eredmény is lesz”. Öt óra után, a Czollner téri iskolá­ban — itt szavazott Varga László kép­viselőjelölt kora délelőtt 800 körüli szavazat van az 1388-ból. Közülük ól­et értesítő nélkül érkezettek adtak le. Két hete még közéjük tartozott Palásti Ferencné is, aki Balatonföldvárról uta­zott haza szombaton szavazni. És jog­gal szidja a szervezést, mert férje most sem kapott értesítést. KISKUNFÉLEGYHÁZÁN az 1910­es születésű Hegedűs Antal fiákeres állt meg a Városháza előtt. — Volt-e már szavazni — teszem fel a kérdést.—Nem szavaztam feleli —, nem szoktam. Annyi fajta rendszer volt már. A háború előtt kocsival hordtam a korteseket. Hallottam, hogy miket beszélnek. Pintér István kőműves a nemrég vá­sárolt öreg ház felújításához,, szállít anyagot a Romhányi u. 35-be. Ő „sem­Megosztottan a reformerők sem képesek sikert elérni Számítottak-e ilyen választási végeredményre és hogyan értékelik a tapasztalatokat? — ezt kérdezte az MTI munkatársa Szabó Miklóstól, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának első titkárától. — Egyetlen párt sem várja a vereséget — válaszolta. —- Kétségtelen azonban, hogy a levegőben benne van a tagadás, ami az MSZMP ellen irányul. Ami a tanulságokat illeti, látnunk kell, hogy megosztottan, irracionális jellegű politikai mozgásokkal még a párton belüli reform­erők sem képesek sikert elérni. Az MSZMP múltja még saját reformerőit is lehúzza. Meg kell mondani azt is, hogy pártunk nem viselkedik párt­ként, legalábbis választási pártként. Nincs szolidaritás, belső megosz­tottság jellemzi. E pontról el kell jutni oda, hogy kisebb létszámú, de hitelesebb, szolidáris erőkből szerveződő csapat legyen, olyan, amely képes a baloldali gondolkodás megőrzésére. • Együtt szavaz a család. • Szavazás után a bognármester és felesége. leges”, nem szavaz. — Azt se tudom, kire szavaznak, kiben lehet megbízni? — magyarázza. Ha legalább tarta­nának gyűlést előtte . .. Ányosa, özv. Fazekas Antalné is elő­jön, és sajnálkozva mondja: Múlt­kor voltam, de most úgy fáj a lábam. És nem megy el. GYORSINTERJÚ AZ Í J KÉPVISELŐVEL A választási eredmény figyelmeztető Kecskemét 3. számú országgyűlé­si választókerületének új képviselője dr. Debreczeni József 34 éves törté­nelemtanár, az MDF helyi szerveze­tének elnöke. Vasárnap készítettük a gyorsinterjút. — Gratulálok, mit szól a 70 szá­zalékos eredményhez? Örömteli meglepetés. Titkon reméltem, hogy 50 százalék fölött kaphatok, de ez fölülmúlja várako­zásainkat. Ez a szavazás a kecske­méti választópolgárok meghatáro­zott részének nyilatkozata volt, s közülük 19 százalék szavazott az MSZMP jelöltjére. Ezt a helyi bi­zottságnak, és magának a pártnak is tudomásul kell vennie, s a későb­biekben nem szabad figyelmen kí­vül hagynia. — Bízott abban, hogy meglesz a szükséges részvételi arány a válasz­táson? Igen, reménykedtünk. Erre irányult a munkánk is. Itt szeretném megköszönni mindazoknak a rész­vételét, akik eljöttek a választásra, s külön azoknak, akik megtiszteltek bizalmukkal, és rám szavaztak. — Szombaton külön is érdeklőd­tem a szavazókörökben, hogy a je­löltek mikor jártak ott. Ázt a megle­pő választ kaptam, hogy ön sem most, sem az előző fordulóban nem adta le voksát. Úgy gondoltam, hogy ameny- nyiben én jelölt vagyok, az a tisztes­séges, ha távoltartom magam. — Nem érzi, hogy ezt esetleg má­sok másként értelmezik? Nem. Nem akartam saját ma­gamra szavazni. Úgy gondolom, a viselkedésem érthető. Hozzáte­szem: nem tartom etikátlannak, hogy más jelöltek szavaznak. — Megválasztásával megnőtt most a szerepe az MDF-en belül... Bizonyos értelemben igen, mert az MDF-nek mi hárman — a szegedi és a gödöllői képviselővel szószólói leszünk a Parlament­ben. — Mint kecskeméti képviselőnek milyen lesz a kapcsolata a másik két helyi képviselővel, s a város vezetői­vel? Szeretném megkeresni Danka Mártát és Nyers Rezsőt is, ha ideje engedi, és valami együttgondolko­dásra, együttműködésre kérni őket. A városi tanáccsal az MDF-nek a kapcsolata kifejezetten jónak mondható. A tanácsülésekre meg­hívót kapunk, s eddig is részt vet­tem már azokon. Képviselőként is szeretnék tájékozódni és együttmű­ködni a lehetőségek szerint. — Tanári munkájában mennyire fogja zavarni az új tisztség? Remélem túlóráimtól megsza­badulhatok, és a szükséges minimá­lis óraszámban taníthatok szeptem­bertől. — És ha netán választani kell a két feladat között? — Ez nyilván a nagy választások után vetődhet föl. Eddig életemben a legfontosabb dolog a történelem­tanítás volt. Mondjuk 1956-ról az igazságot sok diák az én óráimról tudhatta meg. Ez a helyzet mosta­nára megváltozott, a történelemta­nítás már nem olyan misszió, mint eddig volt. Most politikai szerep­vállalásra van lehetőség, s el tudom képzelni, hogy otthagyjam az isko­lát. Ez nem döntés, de nem zárható ki. Az iskolától azonban teljesen nem szeretnék elszakadni. V. T. A város belterületén ez a vélemény lehet az uralkodó, mert igen alacsony a részvételi arány. A választási elnök­ség elnöke, dr. Mihalovits István is meg- erősili mindezt. A 32 szavazókörben 25 988 választásra jogosult állampol­gár voksolhat. Kilenc órakor 19,6 szá­zalékuk szavazott, két hete ez az arány 24 százalékos volt. S akkor 11 órára 44,7 százalékuk megjelent a szavazó- fülkékben. (Fél 12-kor még nem tud­hattuk, hogy a pótválasztáson a nyúj- . tott műszak ellenére is alig 4 százalék­nyival lesznek többen.) A Darvas József iskola előtt, már kifelé jövet szólítom meg Dávid István- nét. Éppen elmúlt dél, siet haza lakóte­lepi otthonába rendet rakni, s utána indul majd a tanyára. A férje már ott van, ő reggel szavazott. A feleség most. De nem ugyanarra. Ő a fiatalok jelölt­jére, a férje másra. A tsz-tagok a tsz emberére. Hozzátette: az erkélyről úgy látta: a lakótelepen van mozgás. Innen lentről én ezt nemigen érzékel­tem, s ezt erősíti meg Szabóné Tóth Ilona, a 19. szavazókor titkára. „1284 szavazásra jogosult tartozik ide, délig 358-an voltak, 100-zal kevesebben, mint múltkor. Pedig akadt, aki Kis­kunhalasra menet fordult vissza, más kecskeméti munkahelyéről jött át. A Bercsényi utcai óvodában egy 19 éves fiatalemberrel, Besze Sándorral ta­lálkozom. Életében most fogott először kezébe szavazócédulát. Semmi ünnepé­lyesség, emléklap sincs. Az első forduló nem érdekelte, de később mint mondta — a sajtó, a tévé felrázta. Tip­pet a szüleitől kapott, ám voksával — melynek súlyán maga is jócskán el­töprengett még csak a 380-nál tar­tottak a 990-ből 1 órakor. Ebben a szavazatszedő bizottságban egyébként két MDF-képviselő is van, akik a meg­üresedett helyekre kerültek be har- minckettedmagukkal. A baj, hogy nincs mindegyikben jegyzi meg egyi­kük. Bár azt is tudja, hogy van új jelölt, aki hiányzik, például a 18-as szavazó­körből. A Vörös Csillag Tsz-ben, a 23-as körben jobb az arány, túl vannak az 50 százalékon, és műszak végeztével még többen is jönnek. Igaz, itt 277 az összes jogosult, s ez kevés a nagy létszámú kerületekhez képest. A Kecskeméti úti iskolában fél 2-kor Tóth Dénes el­mondja: „470-ből eddig 209-en szavaz­tak, legutóbb éppen Kürtösi István. De az asszonyok ezután jönnek majd, ed­dig főzték az ebédet. Múltkor is így volt.” A választási elnökség öt órakor el­rendelte az egyórás hosszabbítást. Kecskemétről kölcsönkérték a hang­szórós gépkocsit, hogy még felhívja a késlekedők figyelmét a választásra, de hiába, záráskor a jogosultaknak csak 48,65 százaléka szavazott. így Fekete Pál, dr. Garai István és dr. Vas László közül senki nem képviselheti Kiskun­félegyházát az országgyűlésben. Váczi Tamás • \ pótválasztás egyben az első válasz­tás volt. XJj elképzelések az intézményes érdekegyeztetésre kább megfelel az érdekek legfelsőbb szintű egyez­tetésének, s a szövetségeken keresztül az új szerve­zetek bekapcsolódása a tárgyalásokba sem jelente­ne gondot. A tárgyaló felek egyenrangúságát az fejezné ki, hogy a három főszereplő a munkálta­tók és a munkavállalók szövetsége, illetve a kor­mány — mindegyike egyforma, egyharmados sza­vazataránnyal rendelkezne. Az Országos Érdekegyeztető Tanács ehhez ha­sonló átalakítására már történtek kezdeményezé­sek, ami azonban eddig a résztvevők ellenállásába ütközött. Az OÉT-ben jelenleg közreműködő szö­vetkezeti képviseletek nem szívesen adnák fel önál­lóságukat, ugyanakkor a kívülrekedtck, elsősor­ban a SZOT-tól független szakszervezetek egyre jobban nehezményezik, hogy nincs lehetőségük a tárgyalásokon való részvételre. Minden új jelent­kezőt viszont önálló félként, önálló szavazati jog­gal nem lehet felvenni a tanácsba, mert az döntés­képtelenséghez vezetne, arról nem is szólva, hogy maguk a résztvevők sem fogadnák el, ha egy ki­sebb, néhány ezer vagy tízezer lös szervezet szava­zatának ugyanolyan súlya lenne, mint egy több százezres, milliós tagságot tömörítő képviseletnek. A szervezeti, formai kérdéseknél azonban ma még sokkal inkább az befolyásolja az érdekegyez­tetés eredményességét, hogy a tárgyalófelek tisz­tázzák magukban, kit is képviselnek igazán, s erről nyíltan színt is valljanak. A felek egy része ugyanis ma még aszerint lép fel munkaadóként vagy tagsá­gának munkavállalói képviseletében, hogy éppen milyen téma van terítéken, de sokszor még egy kérdésen belül is ellentmondásba keverednek saját magukkal. Ugyanígy kevés eredmény várható a legfelsőbb fórumoktól, ha nincsenek meg azok a középszintű, akár ágazati, akár területi egyeztetési lehetőségek, amelyek az országos szintű megálla­podásokat magukra nézve elfogadnák, s azokat további, a helyi körülményekhez, sajátosságokhoz igazodó tárgyalásokon realizálnák. Márpedig azok a szervezetek, amelyek feladata lenne e kö­zépszintű fórumok kialakítása, egyelőre csak sza­vakban — bár egyre nagyobb hangsúllyal — sür­getik létrehozásukat. A szakszervezetekkel szem­ben a munkaadói szervezetek, a vállalati vezetők nagy része még csak szükségességét sem “látja a középszintű érdekegyeztetéseknek, mert abban ön­állóságuk korlátozását, az államigazgatási irányí­tás burkolt átmentését vélik felfedezni. Ezzel ellen­tétben a munkavállalók körében tapasztalható bi­zonytalanság, amely egyre gyakrabban sztrájkkö- vclelésekhez vezet, ami éppen a nyilvános megálla­podások hiányából, a döntéshozatalból való kizá­rásukból fakad. (MTI) TANFOLYAMOK, HANGVERSENYEK KODÁLY JEGYÉBEN Szép hangversennyel búcsúzott a Kodály-szeminárium Soha kellemesebb várakozást. A Kodály Intézet nyugalmas folyosóira ének- és zongoraszó szűrődik pénteken kora este a házi muzsikateremből. Meg sok-sok taps. Az amerikai csoport most összegzi a tapasztalatokat, búcsúzik szép zenével, köszönöm szavakkal. Jóval a jelentkezési határidő lejárta előtt lefoglalt 24 helyet a Kodály Cen­ter of America. Mindenképpen részt akartak venni a kecskeméti továbbkép­zésen. Külön programmal is bemutatkoztak a szeminárium hallgatói előtt. A Kodály Iskolában már készülnek a záróhangversenyre, amikor a tervezettnél később befejeződik a tanácskozás. Közben megismerkedem két fiatalemberrel. A kalocsai származású Ma­tos László és Szabó Sipos Máté egyaránt Budapestről érkezett a Jeunesses Musicalcs zenei táborába. Mindketten jól érezték magukat a hírős város­ban. Ami azt jelzi: hasznosnak vélik az itt tanultakat, tapasztaltakat. Szabó Sipos Máté másodszor vendége a kórustábornak, most már szó­lamvezetőként. Gyümölcsöztctheti a most befejezett zeneakadémiai tanul­mányai során tanultakat. Itt a zene volt a központban mondják szinte egyszerre. Vagyis sokat énekellek, kevesebb volt az elmélet, mint a főiskolán. Nemcsak a foglalkozásokon gyarapították ismereteiket, a szabad idejük­ben is. Német, holland, portugál, bolgár, angol és más anyanyelvű fiatalok­kal ismerkedhettek, barátkozhattak, beszélgethettek a szakmáról, az élet­ről. Sokat tanakodtak a külön hangversenyeken is bemutatkozó svéd kórusról. Új utakat keresnek. A hamarosan diplomázó Matos László számára meggyőző volt önálló koncertjük, bár végleges véleményének kialakítása előtt szívesen meghall­gatná, hogy a szólisztikus hangzásokra törekvő együttes miként birkózik meg régebbi korok muzsikájával. Őrültek, hogy részt vehettek a Verdi-oratórium előadásában. (Még nem tudták, hogy a rádió zénekritikusa milyen elismeréssel szól teljesítményük­ről.) Elcsöndesedünk, egy amerikai lány bent a koncertteremben A csilári hegyek alatt átélt, magyar nyelvű előadásával hatja meg hallgatóit. A megbeszélés után mindenki siet a búcsúhangversenyre. Ittzés Mihály igazgatóhelyettesnek is csak arra van ideje, hogy megbe­széljük; mikor találkozunk a szeminárium rövid értékelésére. A tanár úr maga is tanított a háromhetes szemináriumon, tapasztalatai kedvezőek. Az, érdeklődés valamivel kisebb volt. mint az előző szeminári­umnál, de így is száznál többen jöttek. Sikerült elképzeléseiket megvalósíta­ni. Jó légkörben, kedvező körülmények között dolgoztak. A görög csoport aktiv részvétele is javította a szeminárium hangulatát, aktivitását. Önálló estjükre meghívták a világ más részeiből ideutazott hallgatókat, akik örömmel tapasztalták, hogy milyen szeretettel ápolják nppük tánc- és énekhagyományait. Sok nagyobb városban is büszkék lennének az Interart Fcsztiváliroda közreműködésével szervezett lapunkban külön méltatott hangversenyekre. Végig itt volt Valentinosz Petrikidis úr, a Görög’Kodály Társaság elnö­ke, akivel többen hamarosan ismét találkoznak. Kecskemétről Erdei Péter, a Kodály Intézel igazgatója, a zenei tábor szakmai irányítója, felesége, Erdeiné Szeles Ida főiskolai adjunktus és Ittzés Mihály is részt vesz a nemzetközi Kodály-szimpóziumot megelőző tanfolyamon, valamint a Nemzetközi Kodály Társaság közgyűlésén. Ittzés Mihály Variációs refrainek Kodály kórusműveiben címmel vállalt előadást. Erdei Péter pedig bemutató foglalkozásokat tart a pénteken útnak induló Kecskeméti Pedagógus Kórussal. A magyar együttes a szim­pózium megnyitó ünnepségén is pódiumra lép, több hangversenyt ad. Gonddal állították össze a tekintélyes szakemberek előtt elhangzó műsoru­kat, amelyben mai magyar szerzők müvei mellett természetesen Kodály- kompozícipk is szerepelnek. (Mátrai képek, Jézus és a kufárok. Norvég lányok ...) Áz athéni Kodály-napok során avatják fel a nem kis részben a sokáig Kecskeméten tanuló Michalis Patseas fáradozásainak is köszönhetően létrejött első_görögországi Kodály-módszerü zeneiskolát. 1 Icltai Nándor Csökken a kutatásra- fejlesztésre fordított pénz Egy év alatt folyó áron 4 szá­zalékkal növekedtek a tudomá­nyos kutatásra, fejlesztésre for­dított kiadások, ám az áremel­kedéseket és a bérbruttósítás költségeit figyelembe véve a ta­valyi 32,8 milliárd forintos rá* fordítás reálértékben kevesebb az egy évvel korábbinál — ez állapítható meg a KSH most közzétett felméréséből. A statisztikai adatok szerint az ország 1323 kutató-fejlesztő munkahelyén 72 512-cn dolgoz­nak, közülük mintegy 21 400-an foglalkoznak ténylegesen a tu­dományos munkával. Száz ku­tatóra átlagosan 73 segítő mun­katárs, személyzet jut. A kutatásokra költött összeg a nemzeti jövedelem belföldön felhasznált hányadának 1988- ban 2,94 százalékát tette ki, en­nek mintegy háromnegyede volt vállalati pénz. A költségvetés­ből mindössze 5,4 milliárd fo­rint jutott kutatási célokra. A kutató-fejlesztő helyeken ren­delkezésre álló pénzből 5,1 mil- liárdot fordítottak beruházá­sokra, ennek 77,3 százalékát gé­pek, műszerek vásárlására köl­tötték. Elsősorban a gyógyszer- iparban, az elektronikai alkat­részgyártásban és a számítás- technikában folyó fejlesztések­hez szereztek be nagyobb érték­ben különféle berendezéseket. Jelentősebb építési beruházást mindössze egyet regisztrál az el­múlt évről a statisztika: elké­szült a Mezőgazdasági Biotech­nológiai Kutatóközpont. A kutatók, fejlesztők az el­múlt évben 30 ezer témával fog­lalkoztak, száz tudományos szakember átlagosán 140 témán dolgozott. A felmérések szerint a befejezett kutatások eredmé­nyei közül mintegy 8500-at már alkalmaznak a gyakorlatban. A tudományos eredmények egy részét — mintegy 2700 té­mát — a hazai és külföldi szak­emberek közösen dolgozták ki, s a közzétett publikációk két­harmada idegen nyelven jelent meg. (MTI) Kik legyenek a résztvevők? A gazdasági érdekegyeztetés jelenlegi módszerei igencsak kezdetlegesek; megfelelő formák hiányá­ban keverednek a szerepek, feladatok, jelentős tár­sadalmi szervezetek, állampolgári csoportok érzik úgy, hogy nincs lehetőségük érdekeik kifejezésére a döntések előtt. Ugyanakkor a formálódó piacgazda­ság miatt is szükséges lenne egy olyan egyeztetési mechanizmus kialakítása, amelyben intézményesí­tett formában minden fontosabb gazdasági döntést megelőzne a különféle érdekek egybevetése. Erre vonatkozóan az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal­ban új elképzelések formálódnak, amelyekről Hcr- cog László főosztályvezető tájékoztatta az MTI munkatársát. Elmondta: a különféle érdekvédelmi szervezetek a kormánnyal folytatott kétoldalú tárgyalásokon kívül felső szinten ma mindössze az Országos Ér­dekegyeztető Tanácsban léphetnek fel intézménye­sített keretek között tagjaik képviseletében, de ott is csak a szűkén vett bér- és munkaügyi kérdések­ben. Ezért célszerű lenne létrehozni egy olyan fóru­mot, ahol konzultatív jelleggel általános gazdasági kérdésekben is mint például a követendő gazda­ságpolitika, a tervezés, a költségvetés és a szabá­lyozás iránya, elvei — egyeztetnék elképzeléseiket a résztvevők. Az érdekütköztetések másik fontos színtere az árkérdésekkel foglalkozó tanács vagy bizottság lehetne, amelynek feladata kiterjedhetne a követendő árpolitika véleményezésére, a köz­ponti áremelések, illetve hatósági árak egyeztetésé­re és az árvitákban való közvetítésre. Változatlan tartalommal, de a bérügyek mellett más munka­ügyi témákkal kiegészítve folytathatná tevékenysé­gét ha esetleg más néven is — az Országos Érdekegyeztető Tanács. Emellett szükség lenne az érdekek egyeztetésére a társadalombiztosítás kér­désköreiben is. E fórumok a munkáltatók és a munkavállalók érdekképviseleti szervei, valamint a kormány közötti egyeztetéseket ^szolgálnák. A résztvevők konkrétabb körülhatárolása azon­ban már korántsem ilyen egyszerű, mert új, társa­dalmilag igényelt és elfogadott szervezetek jöttek és jönnek létre, a tulajdonosi reform pedig a jelen­legi munkaadói kört alakítja maid át. Mivel a tárgyalásokból senkit sem szabad kizárni, de a tárgyaló felek körét sem lehet a végtelenségig sza­porítani, az látszana a legcélszerűbbnek, ha a részt .yevő érdekképviseleti szervezetek szövetségbe tö­mörülnének. így megmaradna az a hármas tagoltság mun­kaadók, munkavállalók, kormány amely légin-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom