Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-26 / 174. szám
1989. július 26. • PETŐFI NÉPE • 5 KECSKEMÉTI TSZ-BEN — BOLGÁR FIATALOK KÖZÖTT Derűs napok az építőtáborban Kilencedik nyár az idei, amikor a Kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz építőtáborába ismét fiatalok érkeztek Bulgáriából. Ilycténképp ez nemzetközi tábor, ugyanis kétszáznegyven bolgár lány és fiú társaságában ugyanennyi magyar (fővárosi középiskolákból) is részt vesz a nyáridő nagy munkáiban: a gyümölcsszedésben és a hibridkukorica címerezésében. • Desziszlava Plamcnova: Jobban meg szeretnem ismerni az országot. A balkáni országból érkezett komszomo- listák július 3-ától dolgoznak, ezekben a napokban kajszibarackot szednek. Mielőtt a gyümölcsösbe mennénk, kísérőm, Virág Lajos kertészeti ágazatvezető a Gerőmajorban lévő, Georgi Dimitrov nevét viselő építőtáborba kalauzol s megmutatja azt az emeletes épületet, amelyben, mint egy kollégiumban, laknak a fiatalok. Itt találkozunk Alanasz Koprivlenszki táborparancsnokkal. Az egyszemélyes kicsi szobában, az ágya fölött 'fodor Zsivkov fényképe ragadja meg figyelmemet. Erről kérdezem. — A házigazdák figyelmessége? — Nem, én hoztam magammal. Mi ugyanis nagyon tiszteljük vezetőnket. — Hol lakik, mit csinál hazájában? — Plovdivban dolgozom, egy sportegyesület vezetője vagyok, s a város mellett lévő Sztampulinszkben lakom. Sokáig dolgoztam a komszomolban, az utóbbi időben nyaranta építőtáborokba megyek, hogy a fiatalokkal így is tartsam a kapcsolatot. — Járt már Magyarországon? — Három évvel ezelőtt voltam itt, azóta minden sokkal-sokkal drágább lett. Ezt nem tudom megérteni. Hogyan jönnek ki a fizetésükből az emberek? Biztosan sokat kell dolgozniuk. Bulgáriában nincs ilyen áremelés, nálunk legfelsőbb szintű döntések kellenek ilyesmihez. Egyébként az a véleményem, hogy Magyarország és a többi szocialista ország is a peresztrojka előtt áll, ami nehéz lesz, és nem fog rövid ideig tartáűi! Ügj'án- akktfr lfehétőség nyílik arra, hogy minden ország megkeresse a saját útját. — Bulgáriában ezt hogyan gondolják ? — Véleményem szerint nálunk sok hiba van a szervezésben. Mi most a mezőgazdaságban akarunk előbbrelépni. Nálunk is lehetőséget kap a magánszféra, amire eddig egyáltalán nem volt példa. — A magyarországi építőtábor vonzó az ön számára és a fiataloknak? — Igen, elsősorban azért, mert baráti orszagba jövünk. Másrészt azért is, mert sokkal jobban megszervezik a munkát, mint nálunk. A fiatalok között pedig évekig verseny folyik a külföldi építőtáborozásban való részvételért. — Az egész országban? Hogyan, mit kell csinálniuk, teljesíteniük, hogy bekerüljenek egy ilyen csapatba? — Jól kell tanulniuk, és otthoni építőtáborokban is be kell bizonyítaniuk, hogy kiemelkedően tudnak dolgozni, érdemesek a kiküldetésre. Egyébként komszomolgyűlése- ken választják ki az egész országban azokat, akik jöhetnek. Tíz vezető és egy orvos is a csapatunkhoz tartozik, ők is a legjobbak, és ,ai bolgáron • kívül más üyelvet is beszélniük ly^ll fiihoz, hogy velünk jöhessenek........... A parancsnok szavai után nincs kétségem: a legkiválóbb bolgár lányokkal és fiúkkal találkozhatom a gyümölcsösben. Virág Lajos megsúgja: a kiválóságuk meglátszik teljesítményükön is. — Dimán Kosztadinov vagyok, Mihajlov- grádban, a matematikára szakosodott gimnázium tizedik osztályos tanulója mutatkozik be a tizenhét éves fiú, akiről a brigádvezető már elmondta, hogy közülük ő szedi mindennap a legtöbb barackot. S hogy mennyit és milyen fáradsággal, erről érdeklődöm. — Két hét alatt hétezer forintot kerestem, s a harmadik sem rosszabb az átlagnál, szóval tízezer forint közelében leszek. Naponta hat órát dolgozunk. Ez szerintem kevés, vannak persze, akik sokallják ... Az biztos: jól érezzük magunkat, nagyon kitűnően megszervezik itt a munkát, s az is igaz, hogy kicsit nehezen szoktuk meg a magyar ételeket, de azért ezzel sem volt bajom. Egy „tipikusan bolgár”, nagyon bájos, kedves lánnyal is találkozom, aki szót sem tud ejteni anélkül, hogy ne mosolyogna. De- sziszlava Plameno- vától, a német- francia Szakos vra- cai gimnázium tanulójától azt kérdezem: a szabad idejük hogyan telik? — Legtöbbször pihenünk, fáradtak vagyunk. Mindennap van műsoros klubest, s valamilyen _ sportrendezvény. Én viszont szívesebben mennék többször kirándulni, hogy jobban megismerjem ezt az országot, az embereket, mert nagyon keveset tudunk mi, bolgárok Magyar- országról. Kecskeméten már jártunk, igazán szép város, de nagyon várjuk a hét utolsó három napját, azt ugyanis Budapesten tölthetjük. Dolgoztam már bolgár konzervgyárban, az NDK-ban egy erdészetben, s hogy most itt lehetek, nagyon boldog vagyok. A csoport titkára a brigádvezető helyettese, Biszerka Ivanova, tizennyolc éves, az angol—bolgár két tannyelvű gimnázium tizenegyedik osztályos tanulója, egy konténer mellett jegyzi, ki hány vödörrel járul hozzá a teljesítményükhöz. — Mi a normához képest háromszáz százalék fölött állunk — újságolja —, de vannak nálunk jobbak is, köztük több a fiú. A mi brigádunk úgy a harmadik helyen áll a versenyben . .. Egyéni teljesítmény szerinti bérezés van: ki mennyit dolgozik, annyit keres. A lányok közül legjobb Dimitrina Gregornova, a fiúk közül Dimán, akivel már beszélt... Miközben válaszol, szorgalmasan strigulázza a papírlapra írt nevek mellé, ki, hány vödör barackot önt a konténerbe, egy-egy megjegyzést is tesz a teljesítményben eddig gyengélkedőkre, megmutatja melyik láda feltöltése következik, melyik fához vigyék a létrát... szóval csinálja, amivel megbízták: irányítja a brigádot. O szól, hogy jöjjenek össze egy csoporlfelvételre, maradjon emlék a külföldi épitőtáborozásról. Búcsúzva a bolgár fiataloktól, Virág Lajostól kérdezem: — A tsz-nek kifizetődő a nemzetközi építőtábor fenntartása? — Drága munkaerő, de szükségünk van rájuk — válaszol. — A csúcsmunkák idején ennyi munkaerőt nem tudnánk toborozni. Egyébként meg vagyok elégedve úgy a magyar, mint a bolgár gimnazistákkal. Az utóbbiakat ugyancsak hajtja a becsvágy, hogy a tavalyi bolgár csapatnál nagyobb teljesítményt érjenek el, és sok pénzt keressenek. Ez utóbbi fél mondatból arra következtetek, hogy a bolgár gyerekeknek is megéri... — - Átlagosan háromszáz forintot keresnek naponta, amiből hatvan forintot vonunk le a teljes napi ellátásra. A többi pénzt, amit huszonegy munkanap alatt keresnek, elkölthetik. Tőlük hallottam, hogy magnót és egyéb elektromos dolgokat akarnak vásárolni majd Pesten, ahová 27-én utazunk. Három napot töltünk a fővárosban, és 30-án búcsúzunk tőlük a pályaudvaron. # Dimán Kosztadinov: tízezer forint közelében. EPILÓGUS Ha én kereskedő lennék, nyáron építőtáborokba mennék prospektusokkal, három munkatársammal, s a fiatalokat egy estén át faggatnám: mit akarnak venni? Minikollekciót küldenék a táborba, s a fizetés utáni estére — záróra után — két-három órára meghívnám áruházamba a fiatalokat. Még árengedményt is adnék, csak hogy itt, az én boltomban vegyék meg, amire szükségük van. Előre kiszámítanám, hogy, például, egy kétszázötven fős bolgár csapat napi kétszáz- negyven forintos átlagos nettó keresettel, huszonegy munkanap alatt több mint egymillió forinttal rendelkezik, s ezt cl akarja költeni. I)c ezt a pénzt nehogy .budapesti üzletekbe vigyék, hanem itt, nálam, az általam vezetett áruházban költsék cl. Ezért mindent megtennék, ha én kereskedő lennék ... Csabai István VONALRA VÁRVA ... - A MEGLEVŐVEL SEM TUDUNK BÁNNI Személyesen gyorsabb, mint telefonon ? Kétségbeesnének az orvosok, ha délelőttönként megmérnék a megyeszékhelyen telefonálásra kényszerülők vérnyomását. Szolid időtöltés a legizgalmasabb szerencsejáték a kiskunsági távbeszéléshez képest. Lesz-e házi vonal? Városi? Szabad-e a hívott szám? Segíti-e kapcsolatteremtő törekvéseinket a központos, ha házi alközponton át érhető el az illetékes? Hány ember munkaidejét tennék ki a kagylóval a kézben várakozással elfecsérelt percek, órák egyetlen vállalatnál, egyetlen városban, országunkban? Várható-e, remélhető-e kedvező változás? Amihez pénz sem kellene Kezdjük a „végén”. Mit tehet a telefonáló? Ne feledje: az idő pénz, a mások ideje is. Az életre állítólag előkészítő iskolákban szó sem esik arról, hogy miként kell(ene) célszerűen, szabatosan telefonálni. Mennyi időt takaríthatnánk meg csak azzal, ha a hívó és a hívott bemutatkozással kezdené mondandóját, a tiszteletkörök nélkül azonnal a tárgyra térne? Enyhítené a gondokat a bürokrácia csökkentése, a fölösleges munkakörök, jelentések, átfedések megszüntetése. Nem a hivatali készüléken beszélnék meg ráérő adminisztrátorok, előadók a hétvégi programokat, néhány nap múltán a szombati, vasárnapi élményeket.. . Mindehhez pénz sem kellene, csak munkafegyelem, meg kicsit több értelmesség, kulturáltság. Sok bosszúságot elkerülhetnénk, ha jobban működnének az alközpontok. Egyetlen vállalat sem engedhetné meg magának valóságos piaci, érdekeltségi viszonyok között, hogy az alállomások számához viszonyítva kisteljesítményű, elavult szerkezetű alközponttal dühítse üzletfeleit, saját dolgozóit. Sokat tehet(né)nek az alközpontosok Sebján László, a posta Bács-Kiskun Megyei Távközlési Üzemének osztály- vezetője szerint az elavult alközpontok és a gyenge központosok az ő statisztikájukat is rontják. Időnként kimutatják: a hívások száma miként aránylik a létrejött beszélgetések számához. Távol vagyunk a világ élvonalától. Ezért ajánlották föl például—a Mechanikai Mérőműszerek Gyárának, hogy cseréljék ki régi forgódobos házi alközpontjukat elektronikusra. Tekintettel a közös érdekre, a vételár tekintélyes háKülönleges teleszkóp Hawaii szigetén, a Mama Loa 4200 méteres magasságában megkezdte üzemelését Nagy-Britannia és Hollandia együttesen megépített, különleges, „szubmilliméteres" csillagászati távcsöve. A 0,3-1 milliméteres hullám- hosszúságú, vagyis az elektromágneses sugárzások tartományában a rádióhullámok és az infravörös hullámok közötti sugárzást fogja fel. Ezek a sugarak áthatolnak a csillagközi poron, s ilyenformán ezzel a műszerrel olyan megfigyelések is végezhetők, amilyenek a más hullámhosszúságú sugárzásokra épített távcsővel nem. Az új távcsőtől Jóként azt várják, hogy segít majd földeríteni az új csillagok és bolygók keletkezésének folyamatát. A távcső antennája a maga nemében a legnagyobb (15 méter átmérőjű) és a legkorszerűbb. Ahhoz, hogy felfogja a milliméternél kisebb hullámhosszúságú sugarakat, a felületének olyan pontos alakúnak kell lennie, hogy rajta az egyenetlenségek nem haladhatják meg a milliméter harmincadrészét. Ezt a pontosságot nehéz olyan antennával elérni, amely egy darabból áll. Ezért az új távcső antennáját úgy építették meg, hogy 276 különálló egységből áll, s mindegyiket egy- egy kis motor hozza a kívánt helyzetbe. A James Clark Maxwell Telescope-nak elnevezett műszer viszonylag erős sugárzást fogott fel a Holdról, továbbá a Jupiterről és a Marsról. nyadát elengednék. Az MMG sajnos a szükséges egymilliót sem tudta előteremteni. Ritka öröm, ha olyan segítőkész, gyors, udvarias központos fogadja a hívót, mint például Kecskemét Város Tanácsánál, a Kádgyárban, a Szerszámgépipari Műveknél. Sajnos az általános kép kevésbé szívderítő. Tapasztalataim szerint a vállalati irányítók csak kevés helyen tekintik a szervezet egyik legfontosabb dolgozójának a központost. Elő-előfordul, hogy alkalmatlannak bizonyult munkavállalóra bízzák az intézmény idegrendszerét. Tájékozatlansága, nemtörődömsége miatt megismételt hívások súlyosan terhelik az amúgy is zsúfolt vonalakat. Hányszor kapcsolnak rosszul, mert nem ismerik munkahelyük felépítését, az ügymenetet, olykor még a vezetők nevét sem. Legszívesebben Az új rokonról írnék, bár ha tehetem, kimondottan tévés műfajokkal foglalkozom e rovatban. A mozifilmekről mások, másutt már megírták véleményüket. Csathó Kálmán és Nóti Károly filmje a maga idejében sem keltett különösebb visszhangot. Az emberek túlvoltak a mozi megszólalásának örömén. Már 17 magyar hangosfilm került a mozikba, szerveződtek a gyártó cégek, alkalmi csoportosulások pénzt is adtak a szórakoztatóipar banki kamatnál nagyobb nyereséget ígérő termékeire, feltűntek a nézőket legalább egy évtizedig a moziba csalogató sztárok, kedvencek. Gaál Béla, a színi iskola magántanára már három filmben (Csókolj meg, édes!, Mindent a nőért, Vica, a vadevezős) ismerkedett a hatáskeltés legbiztosabb fogásaival, már készülődött a Meseutó rendezéséhez, amikor egy-két hét alatt elkészítette a most a televízióban is bemutatott Az új rokont. Producere Pless Ferenc (Korda Sándor egykori asszisztense) Harmonia vállalata volt. A kisemberekre kacsintó honi filmcsinálás az azonosulás megkönnyítésére már mindennapi átlagemberré szürkítette a Hyppolit, a lakájban még dúsgazdag Kabos Gyulát. A minden újnak kijáró elnéző jóindulattal nézi a mindentudó modern technikához szokott századvégi néző az életlen felvételeket, a mesterkélt beállításokat. Kellemesen elszórakoztatja a naiv — mondhatnám primitívnek is, de nem szabad túlságosan komolyan venni az ilyen tucattermékeket — mese, a korabeli társalgási színművekből és kabarékból ismert figurák álkonfliktusa. Némi túlzással még (a lejáratott kifejezéssel) haladónak is mondhatnám bizonyos szempontból az elmúlt héten felújított vígjátékot, hiszen az amerikai rokon a nők és a férfiak egyenjogúságát szorgalmazta. Az akkor tüneményesen fiatal Perczel Zita maga próbálja formálni életét, nem esik kétségbe, ha saját lábára kell állnia. Aligha mondtam bármi újat is e film- történeti visszatekintéssel. A film társaA külföldi üzletember pechje? Néha megoldhatatlan föladatok elé kerülnek. A kecskeméti Agrikon Vállalatnál például az alállomások száma és a forgalom nagysága két kezelőt kíván. Hosszú ideig egyet alkalmaztak „takarékosságból”. Másutt mindenesnek tekintik az alközpontost. Igencsak meglepődött az egyik nagyüzem külföldi partnere, amikor hasztalan próbált déltájban kapcsolatot teremteni a magyar üzletféllel. Csak másnap tudta „telefonvégre kapni”. Aggódva kérdezte, hogy mi baj volt az előző nap, miért nem talált senkit az illetékesek közül? „Mi baj lett volna — válaszolt az igazgató —, csak Bözsi ebédelt, ilyenkor lezárja a központot. A portáról pedig nem tudják föladni a vonalat.” Ilyen szemlélettel, ilyen szervezetlenséggel, ilyen vállalati infrastruktúrával még akkor is akadozna a távbeszélős ügyintézés, ha a Magyar Posta minden igényt kielégítene, ha arányosan annyi telefonkészülék jutna egy lakosra, mint például Spanyolországban, Svédországban vagy osztrák szomszédainknál. Olyan messze vagyunk azonban tőlük, mint egy agyonstrapált Trabant egy vadonatúj Mercedestől. (Folytatjuk ) Heltai Nándor dalomképe riasztott meg. Már-már feledett világ dohos levegője fullasztotta az érzékenyebb nézőket. Ma sem találok abban semmi kivetnivalót, hogy a jómódúak a személyzettel cipeltetik bőröndjeiket, kiszolgáltatják magukat. Megértem, hogy egy csengőrándításra az ura, úrnője parancsát váró inas, szobalány természetesnek tekintette kiszolgáltatottságát, sőt hivatástudattal dolgozott. Ma szégyenkezem azonban mások helyett, ma is felháborodok, amikor az urak és az úrnők levegőnek nézik személyzetüket, a személyes kényelmükről, jólétükről gondoskodókat. A nyugati iparmágnás urazza gépkocsivezetőjét, a magyar dzsentri tegezte, többnyire keresztnevén szólította. A külföldi úr legalább egy fejbiccentéssel nyugtázta az általa jól megfizetett munkát. A maga módján rendes ember volt Az új rokon valamennyi szereplője. Egy ujjal sem bántottak senkit, csak éppen elfogadták Európa egyik legkorszerűtlenebb társadalmának szokásait, értékrendjét. Vannak az urak és vannak a kendtek. Köszönöm az emlékeztetőt! * * * Uborkaszezon? Azért mindennap volt néznivaló, sőt csemege. Hétfőn a Panoráma, kedden folytatódott A világ nélküled című sorozat, szerdán kezdődött A küklopsz című jugoszláv folytatásos tévéfilm, csütörtökön A technika 7 csodája „chicagói epizódja” gondolkoztathatta el a nézőket, másnap az bizonyosodott be, hogy Az öreg halász és a tenger még ma is érvényesül a képernyőn, igazán jóízű szórakoztatást adott a könnyűzene-kedvelőknek szombaton az Operettgála, a hét utolsó napján egyebek között Spencer Tracy öröksége kínált szórakozást. Láttunk néhány jól szerkesztett Híradót, igyekezett a Telesport. Heltai Nándor • Ez bizony már elavult: jelfogós alközpont. (Straszer András felvétele) KÉPERNYŐ Az új rokon • A parancsnok: „Nagyon tiszteljük vezetőnket!” • Ez a bolgár brigád (is) háromszáz százalék fölött teljesít. • Biszerka Ivanova: egyéni teljesítmény szerinti bérezés van. (A szerző felvételei)
