Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-17 / 166. szám

1989. július 17. • PETŐFI NÉPE • 3 a lakosság véleményét is V ÁRJA A TANÁCS Mi legyen a kecskeméti volt szovjet laktanyák sorsa? Kecskemét Megyei Város Tanácsának vezetői az alábbiak közlésére kérték lapunkat: Ismeretes, hogy a szovjet csapatok létszámcsökkentése Magyarországon és annak kihatásaként Kecskeméten is folyamatban van. Ennek megfelelő­en bejelentést tett a Honvédelmi Minisztérium Kecskemét Megyei Város Tanácsánál hivatalosan is, hogy az Izsáki úton lévő, volt Ferenc József és Rudolf laktanya kiürítése rövidesen befejeződik és a Magyar Néphadsereg részére átadásra kerül. 1989. június 22-én megkezdődtek a tárgyalások a Honvédelmi Minisztérium és Kecskemét Megyei Város Tanácsának veze­tése között. A minisztérium képviselői bejelentették, hogy jelenleg adat-, illetve tényfeltáró megbeszéléseket kívánnak folytatni, ezt követően a kor­mány elé vinni döntésre, majd azután vagy azzal egyidejűleg folytatni szeretnék a minisztérium és a tanács közötti tárgyalásokat. Mindkét laktanya 1886—1894 között épült, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint. A laktanyákat Kecskemét város építtette, a császári katonaságnak is bérbe adta és 1973-ban került a magyar állam tulajdonába és a Honvédelmi Minisztérium kezelésébe, tehát akkor jegyezték le a város tulajdonából, kisajátítás és földrendezés jogcímén. A város vezetése a következő álláspontot fejtette ki. Mindenféleképpen ragaszkodnak ahhoz — s ezt a minisztérium képvise­lője is kérte —, hogy a várossal egyeztetett és az elképzelésekkel szinkron­ban lévő funkciókra szabad csak az átadandó laktanyákat hasznosítani az épületek eredeti, levéltárban megtalálható terveinek felhasználásával. A tanácsvezetés álláspontja szerint az, hogy a szóban forgó terület, illetve laktanyaegyüttes milyen formában kerül vissza a város életébe a gazdasági szempontok tekintetében, az attól legyen függő, hogy milyen irányú a további hasznosítás, hiszen amennyiben a város érdekeivel egyező — például felsőoktatási — intézmény kerül ide, úgy a tulajdonviszonyok kérdése kevésbé élesen, míg esetleg egy vállalkozásszerű szállodafunkció esetén a tulajdonviszonyok élesebben vetődnek fel. A tanács vezetése úgy tartja, hogy a kérdés korrekt rendezésére csak úgy van lehetőség, ha tisztázódnak az 1973-as kisajátítás gazdasági-pénzügyi részletei is, amelyek feltárása most van folyamatban. A HM képviselői egyetértenek a hasznosítás városi elképzeléseivel, ugyanakkor az is érzékelhető volt, hogy a további tárgyalások során a jelenlegi jogállásból — HM kezelői jog — kívánnak kiindulni. A tárgyaláson megállapodtak abban, hogy függetlenül a gazdasági kér­dések eldöntésétől, felkérik a városi tanácsot, s egyben a város lakosságát, tegyenek javaslatot az átadandó laktanyáknak a város és a lakosság érde­keit messzemenően figyelembe vevő funkció kiválasztására. R. M. Alapítvány Nagy Imre emlékére Glatz Ferenc művelődési minisz­ter a napokban fogadta Nagy Er­zsébetet és férjét, Vészi Jánost ab­ból az alkalomból, hogy Nagy Er­zsébet alapítványt kíván tenni édes­apja, Nagy Imre volt miniszterel­nök emlékére. Az alapítvány célja Nagy Imre emlékének megőrzése Nagy Imre Múzeum létesítésével, tudományos és politikai munkái ki­adásának elősegítésével, valamint ösztöndíjak adásával azon fiatal hazai ós külföldi magyar írók, újsá­gírók, politikusok, tudósok, kuta­tók és művészek részére, akik Nagy Imre szellemében tevékenykednek. Az alaptőke összege a Nagy Imre műveinek kiadásából származó jogdijakkal, valamint hazai és kül­földi pártolók adományaival emel­hető. A Nagy Imre Alapítvány gon­dozását kuratórium látja el. Az ala­pítványt létesítő Vésziné Nagy Er­zsébet jogosult kinevezni a kurató­rium tagságát, illetve jogosult a ku­ratóriumi tagság visszavonására. A művelődési miniszter az alap­pal azonos nagyságrendű összeggel egészítette ki az alapító indulótőké­jét. Glatz Ferenc személyes támo­gatását ajánlotta fel egy alapítványi titkárság felállítására. Az OTP V. kerületi fiókja MNB 218-98055 Nagy Imre Alapítvány 508-13217-4 számú számlára várják az alapítványhoz a hozzájáruláso­kat. (MTI) SIKKASZTÁS; HŰTLEN KEZELÉS Hol tart a nyomozás az ORI-ügyben? Miként a sajtó korábban beszámolt róla, a Központi Népi Ellenőrző Bizott­ság az Országos Rendező Irodánál vég­zett vizsgálata után ismeretlen tettes el­len feljelentést tett sikkasztás, hűtlen ke­zelés és más bűncselekmények gyanúja miatt. Hol tart most a nyomozás az ORI-ügyben? —- kérdezte a nyomozás vezetőjét, dr. Laborcz László rendőr alezredest, a Belügyminisztérium ORFK vizsgálati osztályának alosztályvezetőjét az MTI munkatársa. — A feljelentés, illetve a rendelkezé­sünkre bocsátott dokumentumok tanul­mányozása után — feljelentés-kiegészí­tés keretében — konzultációt folytat­tunk a vizsgálatot végző népi ellenőrzési szakemberekkel, megkerestük az ŐRI felügyeletét ellátó Művelődési Miniszté­riumot, és további iratokat, kimutatáso­kat, bizonylatokat szereztünk be. Ezek értékelését követően, áprilisban ismeret­len tettesek ellen nyomozást rendeltünk el csalás bűntettének alapos gyanúja mi­att, de természetesen a felmerülő más bűncselekményeket is vizsgáljuk. — A nyomozás során szaktanács- adók, illetve szakértők segítségével átte­kintjük az OR1 működését, pénz­ügyi-gazdálkodási rendjét, elszámolása­it, különös tekintettel az 1985—88 kö­zötti időszakra. Ezen belül vizsgáljuk a különböző produkciókban foglalkozta­tott technikai munkatársaknak, művé­szeti szakembereknek, szervezőknek, előadóművészeknek kifizetett összegek bizonylatait. Célunk: felderíteni, hogy kik vettek fel munkavégzés nélkül, illetve jogosulatlanul honoráriumot. Emellett fel kell tárnunk, hogy ebben az időszak­ban az utalványozások, a kifizetések, il­letve elszámolások közül melyek voltak jogsértőek. A bűncselekmények bizonyí­tása szempontjából fontos tanúk kihall­gatása és az egyes bizonyítékok értékelé­se párhuzamosan halad. — Mivel a hasonló bűncselekmények vizsgálata igen időigényes, ezért nem várható, hogy a nyomozást rövid időn belül be tudjuk fejezni. Az eljárás jelenle­gi szakaszában egyes személyek felelős­ségéről megalapozottan nyilatkozni még nagyon korai lenne. A vizsgálat jelenlegi szakaszában tehát — a nyomozás érde­keinek veszélyeztetése nélkül — teljesebb tájékoztatást nem adhatok, Arra törek­szünk, hogy az ügy minden részletét fel­tárjuk, s azt követően az ügyet átadjuk az ügyészségnek. Az esetleges bűnösség megállapítása természetesen a bíróság feladata — mondotta dr. Laborcz Lász­ló. Az alezredes végezetül elmondta, hogy a Belügyminisztérium vezetése a sajtó egy munkatársának lehetőséget biztosí­tott arra, hogy a nyomozást folyamato­san figyelemmel kísérje és a vizsgálat le­zárása után nyilvánosságra hozza. (MTI) Megalakult a Magyar Gyógyszerészi Kamara Megalakult a Magyar Gyógyszerészi Kamara. Az új társadalmi szervezet létrehozásáról azon a küldöttközgyűlé­sen döntöttek, amelyet szombaton tar­tottak a SOTE Nagyvárad téri díszter­mében. A rendezvényen, amelyen a 4500 hazai gyógyszerész képviseletében 443 küldött vett részt, elfogadták a ka­mara alapszabályát és programját. Az új szervezet alapvető feladatának tartja kivívni a gyógyszerészi hivatás társadalmi hasznosságának megfelelő társadalmi, erkölcsi és anyagi elismert­séget. A kamara tehát érdekképviseleti, érdekvédelmi funkciót lát el, s vállalja az érdekegyeztetés feladatkörét is. A különböző szakterületen dolgozó gyógyszerészeket összefogó szervezet a jövőben be kíván kapcsolódni a gyógy­szerészetet érintő koncepciók kidolgo­zásába. Ez utóbbi gondolatot a vitában töb­ben nyomatékosan is hangsúlyozták, kifejtve: a kamarának megkülönbözte­tett figyelmet kell fordítania arra, hogy ne szülessenek a gyógyszerészeire vo­natkozó döntések a szakma véleményé­nek mellőzésével. Sokan sürgették a gyógyszerészi munka nagyobb megbe­csülését a magyar egészségügyi hálóza­ton belül. Megfogalmazódott az is, hogy a medicinákat csakis a gyógyszer­tári hálózaton keresztül lehessen for­galmazni, s a gyógyszertárak üzemelte­tésébe legyen beleszólási joga a kama­rának. A kamara támogatja az egészségügy reformját, ugyanakkor bírálja, hogy a reform jelszavával átgondolatlan, s időszerűtlen tervezetek is készülnek. Ilyen elhamarkodott lépés lenne a gyógyszertárak magánkézbe adásának terve, a megfelelő közgazdasági, jogi feltételek megteremtése nélkül — mu­tattak rá. A Magyar Gyógyszerészi Kamara a befizetett tagdíjakból, rendezvények bevételeiből, a pártoló tagok támoga­tásából, egyéb díjazásért végzett tevé­kenységből, valamint adományokból tartja fenn magát. Az önállóság, az au­tonómia fontosságát több felszólaló is hangsúlyozta. Az alakuló közgyűlésen megválasz­tották a kamara vezető testületéit; az el­nöki tisztet dr. Vincze Zoltán, az orvos- tudomány kandidátusa tölti be. (MTI) A KSH FELMÉRÉSE Növekednek a lakosság terhei az infrastrukturális beruházásokban A lakásépítkezésen, az egészségügyi, szoci­ális, kulturális, közlekedési és postai, vala­mint kereskedelmi, vízellátási és szolgáltatási beruházásokon a lakosság részesedése az el­múlt évben már 44,1 százalék volt - állapít­ja meg a Központi Statisztikai Hivatal köz­zétett jelentése. Az összeg sem csekély: az állampolgárok 54,9 milliárd forintot fordí­tottak arfa, hogy lakás- és életkörülményeik javuljanak. A lakásberuházások összege tavaly mint­egy 58,6 milliárd forintot tett ki, 10,6 száza­lékkal többet, mint egy évvel korábban. Ezen belül a magánlakás-építések értéke 15,2 százalékkal emelkedett, míg az állami és szö­vetkezeti szervezeteké 11 százalékkal csök­kent. Ha nem a forintösszegeket, hanem a mennyiséget nézzük, úgy összességében szin­te valamennyi infrastrukturális területen csökkentek a beruházások. Lakásból 6,6, egészségügyi létesítményből 5,2, szociális és kulturális létesítményből 25, kereskedelmi egységből 7,7 százalékkal kevesebb épült ta­valy, mint 1987-ben. Mindössze a posta és a távközlés könyvelhet el némi fejlődést: 2,13 százalékkal gyarapodott azoknak a létesít­ményeknek a száma, amelyek közvetlenül a lakosság ellátását szolgálják. Tovább javult a telefonellátottság, az üzembe helyezett táv­beszélő-főközpontokban 70 ezer állomás, az automata távbeszélő-alközpontokban 33 ezer állomás lépett be az elmúlt évben. A statisztika szerint a kulturális beruházá­sok múlt évi csökkentése egy kétéves dinami­kus növekedési periódusnak a lezárását jelzi. A közművelődési és sporttevékenységgel kapcsolatos beruházások mérséklődése mel­lett lassult a középfokú oktatás létesítménye­inek fejlesztése is. Nem túlságosan biztató az sem, hogy a szociális beruházások csökkené­sében a munkásellátási létesítmények vissza­fogottabb fejlesztése, valamint a magánüdü­lőket építők megcsappant beruházási kedve játszott közre. Ezt csak némiképp ellensú­lyozza, hogy ugyanakkor az időskorúak szo­ciális ellátására a különféle intézményekben, otthonokban az előző évi 443-nál lényegesen többet, 819 férőhelyet létesítettek. (MTI) Az amerikai „magánposta’1 Magyarországon WASHINGTON — Amerikai üzletfeleik igénye és a kedvező magyarországi reagálás indokolja, hogy az UPS első kelet-európai képviselete Budapesten nyílik meg — mondották a vállalat illetékesei Hcltai Andrásnak, az MTI washingtoni tudósítójának. A United Parcel Service a világ legrégibb és legnagyobb „magánpostája”: az 1907-ben Seattle-ben alapított kézbesítőcégnek napjainkban a világ 122 országát átfogó hálózata, 220 000 alkalmazottja, százezer autója és 360 repülőgépe van. A lassú, bürokratikus amerikai állami posta már hosszú évek óta háttérbe szorult a csomag­kézbesítésben: a vállalati és a magánforgalom nagyobbik része az UPS-rc és kisebb társaira jut. Az UPS barna kézbesítő gépkocsijai éppoly ismert, jellegzetes tartozékai az amerikai utaknak és utcáknak, mint a kék postaautók. A UPS naponta 10 millió csomagot, levelet továbbít gépkocsin, 600 000-et repülőgépein. A tavalyi összforgalom 2,7 milliárd küldemény volt s az óriásvállalat bevételei 11 milliárd dollárt tettek ki. A cég budapesti képviselete a tervek szerint szeptemberben nyílik meg és forgalmat nyit mind Budapestre, mind Budapestről. A UPS európai központja Londonban működik. A hazánkat is érintő légiforgalmuk csomópontja Majna-Frankfurt. A cég egy, illetve két napon belül kézbesít csomagokat, leveleket, dokumentumokat légi úton a világ minden részébe. Rokkantán, magányosan A madarasi Nagyváradi utca 3. számú ház mintha segítségért kiabálna. Az egyik vége repedten, düledező- ben, a másikon már a tető is tátong. A drótkerítést itt-ott látni, mert két oldalról gaz, folyondár öleli. A lesüllyedt, kicsiny deszkaajtó nehezen nyílik. A gangon túlterhelt szemeteslapát, a bádoglck nőben beszáradt sár, a macs­katányérban sárgult tejeskenyerdarabok. A Jó napot kí­vánókéra barátságos hang válaszol. □ □ A küszöbön átlépve konyhába ér a látogató. A szek­rényt gázpalack, -tűzhely és egy asztal fogja közre. Raj­tuk lábasok, maradékokkal telt tányérok, száraz kenyér, egy stanicliban apró körte, a tálkán sóssütemény. A pap­rikásdoboz majdnem üres, a festékei régen látott, szem­közti öreg pad alatt kosárnyi vöröshagyma. A sarokban az ütött-kopott kis hűtőszekrény ajtaja résnyirc nyitva, alig tudom becsukni. A vaskályha cső nélkül, leterítve. És itt a szobára nyitott ajtó. Az L alakban összerakott ágyak lepedőjén régen fel­vert párna, összehajtott paplan, a pléden fekete táska, zsebkendők. Egy zacskóból iratok, fényképek, kisebb könyvek kandikálnak. A tévéasztalon halom gyógyszer. Alatta szódásüvegek. A másik oldalon rokkantkocsi. Előtte valami, hófehér anyaggal letakarva. A hajlék kö­zepén megtermett, koros asszony üldögél. Sötét haja rövidre nyírt; mélyen ülő fekete szeméből folynak a könnyek, de azért látszik, örül a látogatónak. Az „Isten hozta” után hellyel kínál, és a táskájáért nyúl. □ □ □ , -—" Ebben van mindenem mondja. - Nem gondol­tam ám, hogy eljön. Látja, itt, íj^y .élek. Elkeseredtéfn.'- Azért írattam azt a pár soros levelet. („Nagy elkeseredé­semben fordulok Önökhöz, mivel már sok rászorulón segítettek. Bízok, hogy engem is meglátogatnak. Mind­két lábam nélkül élek, lassan ledüledező házamban, egye­dül! Kis nyugdíjam 3090 forint, van életbiztosításom, szakszervezeti tagságom, de nem tudok láb nélkül sehová eljutni. Ezért kérem önöket, látogassanak meg szerény otthonomban. Segítsenek rajtam ha lehet. Tisztelettel: Gál Istvánné”.) — A többiek? Harminc éve, hogy ide költöztünk az urammal. Nagybeteg volt mindig. Negyvcn-valahányban, szentmihálykor összekerültünk, rá tavaszra lebetegedett. Jólclkü, barátságos ember volt,. . . gyomorrákban hall meg. Lányunk, Kati házasságunk tizenkettedik évében, 1958-ban született. Itt maradtam vele. Akkor hetedik osz­tályos volt. Nem maradt ránk semmi. Parasztok voltunk mindig. Sok jószág, tanyai élet... a nagy beadások. Kati a madarasi tanácsnál dolgozik. Nem mondok én rá semmit, mert hallatszik minden irányba, hogy milyen anya az ... van baja neki is. Néha át-átjön egy picit. Égy kis falatot is hoz. Csak én mehetnék! Egyik labam, ezt mutat a megmaradt combdarabjára tavaly augusz­tusban, a másikat meg most márciusban vágták le. A sok fázás, munka ... érszűkület lett a vége. Még hintőporoz- ni kell a maradékot. Sehol semmi. Ez a bánatom. Pedig mit összedolgoztam a tanyán! Amikor az uram meghalt, a tanácshoz mentem munkáért. Az öregek otthonában osztottam az ebédet, takarítottam kilenc esztendeig. Nyolcvanban mondta is az elnök: nagyon kevés az özvegyi nyugdíj. Én azért úgy gondoltam, jo az is, jó volt a dohányhoz, a majoránná­hoz, a bazsalicskához. Meg libákat tömtem. A bölcsődé­ben pelenkamosást vállaltam. Kellett a pénz, itt volt a nagylány. Nagyon akartam, hogy legalább az érettségije meglegyen. Jó tanuló volt, majdnem kitűnő, még angol­ból is négyes. De ha tudom, hogy eljön, előkeresem, milyen ügyes volt ő. A tanárai is szerették, mint én. Most a tanácsnál csinál valamit. Nem akarom én a tanácsot vágni, mert minden áldott nap ingyen kapok tőlük egy kis ebédel. Kérdezik, mi kellene, mi nincs. Én magam, ebből a kocsiból, amit bírok, csinálok. Otthonba...? Nagyon akartak. Nem megyek! A kór­házban is egyik sírt, a másik haldoklót!. Szeretek én itt. .. Igaz,-ez már nem mind az enyém, a lányomé is. Csak az a baj, hogy a nyugdíjam háromezer-pár forint. Kifizetem a vízdíjat, a villanyt, a tévét, s itt a Képes Újság. Azért járatom, mert benne van a tévéműsor. A ké­peket megnézem. Olvasni? Az imádságos könyv való nekem. A gyógyszereket ingyen kapom. Mcgvónék én rpagamban. Csak a rokkantságit sem akarják megadni. Van biztosításom is. Hetvenöt óta fizettem a csébet, hogy öregségemre legyen a temetésre. De nem adnak rája. Ötszáz forintot kaptam, nem jár több mondták. Fo­gadnék valakit, de kit? Ott, a másik szobát be kellett tapasztatni. Ötven forintot kért egy mester óránként. Tíz óra. Számolja ki. A folyosóm is csúnya, hátul meg ki van dőlve a fal. Az egész összedől, de legalább rám ... A la­kásbiztosításra is azt mondták előtte szétnéztek, el­húzták a szájukat : ez vályogból van, nem jár rá pénz. Pár éve, kölcsönből, megcsináltattam, de kidőlt. Most meg lábak nélkül járjak a dolgaim után? Pedig úgy ér­zem, mintha lenne lábam. És látja, ugye. nincs!? Ez a két csonk maradt nekem. Ez jár a sok munkáért, a férjem ápolásáért, a gyermeknevelésért, Ná'gy dólgöt' nem kívánók. Nem megyek én sehová, hogy segítsenek. Hogy is járnék én akárkinek is a nyaká­ra? Itt a pénztárcám! (Kiborítja; potyogó fillérek ...) Mi­kor is hozzák majd a nyugdíjat? Nem sok kell nekem. Ha lesz pénzem, veszek, vetetek Szaharáit, lisztet, meg a pap­rika is hiányzik. Most enni sem kívánok. Főzök majd teat. Felkelek reggel, innen mászok a kocsiba. Ami itt van lete­rítve, azt kiviszem. De ne nézze meg a fürdőszobát! Ott rendezem vízben a dolgaimat. Aztán összerakom a eset- rest, clmosogalok. Látja, két üveg meggyet is tettem cl. I la szédülök, félek a kocsiban, inkább visszatápászkodok. Kicsit nézelődök az ablakból. Az ebédet hozzak, a vacso­ra marad, vagy hoznak. Ha nem, sütök krumplit vagy hajában főzök. Nincs fényesség-kényesség. Nem vagyok nagyigényű. Vajon mi lesz az unokámmal? Azt szeretném, hogy legalább becsülje meg a szüleit, nehogy úgy járjanak, mint én ... nézze mar meg a fényképeket! □ □ □ A monológ végighallgatása után búcsúzóul végigné­zem a falon függő fényképeket, amelyeket lassan elérnek a mennyezetről ügyeskedő pókok hálói. Minden irányból a lány, Kati, kedves arccal, simogató, tekintettel „nézi” a mamát, aki ha keservesen is, de becsülettel felnevelte, taníttatta. Azért bármennyire is szépek, bájosak a repe­dező falakról néző arcok, kedvesek a megmaradt gyer­mekjátékok, nem lehet nem észrevenni a már sosem keli fél pár használt fekete szandált a fotel közepén, a pár mankót a sarokba támasztottam a cső nélküli vaskály­hán a görbebotot, a lábakat hiába váró varrógépet... Pulai Sára

Next

/
Oldalképek
Tartalom