Petőfi Népe, 1989. április (44. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-14 / 87. szám

1989. április 14: • PETŐFI NEPE • 5 AMÍG A HÚS A BOLTOKBA KERÜL A vásárlók érthető igénye: jót — olcsón Bizonyára sok gyakorló házias­szony, bevásárló férfi megszokott hen­teshez jár, akitől mostanában kissé bát­rabban kéri: hol vágja, hogy szeletelje a húst és pont annyi, no meg természe­tesen friss legyen az áru. Inkább ezek azok a dolgok, amire odafigyelünk, s arra, mennyit kell fizetnünk az élele­mért. Az már kevésbé foglalkoztat ben­nünket, hogyan és miért pont az az áru, olyan ízzel, feldolgozással kerül az üz­letekbe, amit éppen kínálnak. Hogyan próbálnak—és akarnak-e—a húsüze­mek a megváltozott igényekhez alkal­mazkodni? Erre kerestem választ az Orgoványi Egyetértés Szakszövetkezet húsüzemében. A falut jelző tábla előtti majort, ha nem ismeri az idegen, hamar eltéved. A kanyargós út az üzemnél ér véget. A pótkocsis" teherautóról röfögve- tolongva haladnak vesztőhelyükre, a lejtős platón lefelé, az állatok. — Honnan a szállítmány? — A Kiskőrösi Állami Gazdaságtól 25-25-öt kapunk kocsinként, száztizen- öt-százhúsz kilósak, szerződés szerint hozták őket — mondja Konfár János, aki 1973-ban szegődött ide és tiz esz­tendeje üzemvezető. — Majd’ húsz év­vel ezelőtt mindössze öt fővel, másfél­ezernyi állat feldolgozására alakult az üzem. A fejlesztés 1976-ban fejeződött be. Most évente öt-hatezer sertés kerül kés alá. Az állatok zöme a szövetkeze­tünktől, illetve az állami gazdaságtól való, de a háztájikban nevelkedtek. Sú­lyuk — a feldolgozás miatt — megha­tározott, 95-től 125 kilogrammosak. Egyébként, tapasztalatunk szerint, visszaesett a hizlalási és a vásárlási kedv. Ha csak az elmúlt két esztendőt nézzük, 30-40 százalékkal. — Ez jelent valamiféle feldolgozási átállást? — Alkalmazkodnunk kell az igé­nyekhez. Azt és akkor gyártunk — per­sze az áruskálából —, amit kér a ked­ves vevő. *' Közben a mini helyiségben, amit iro­daként használnak, csörren a telefon. Vida Mihály vezetőhelyettes új partner- • rel alkuszik. A kecskeméti Csongrádi úti Konzum-bolt töltelékárut kér, mondván, az orgoványit ajánlották. — Visszatérve a feldolgozásra... — Termelésünkből csak húsz száza­lék áru kerül ki tőkehúsként, fele bon­tott áruként, a többi feldolgozottként. Készítünk fehér és véres hurkát, gyön­gyösi májast, vérest, disznósajtot, lán­golt kolbászt. A füstölt áruk közül van csülök, kolozsvári szalonna, lapocka, oldalas, húsos csont —- mind, ami meg- bolondítja a bablevest. Húsvétra valódi parasztsonkát is csináltunk. Sós áruink a kenyér- és hátszalonna. A tepertőt, a zsírt pedig a Budapesti Sütőipari Válla­lat kéri. — A többi hol talál vevőre? — Szép számmal vannak állandó ve- • vőink Izsákon, Orgoványon, Jakab- szálláson, Bugacon és Kecskeméten. Talán a mai világban az sem tűnik sze­rénytelenségnek, ha úgy mondom, büszkék vagyunk arra, hogy keresik termékeinket. Igyekszünk is a bevált házi recept szerint dolgozni. De nézze meg a családot! — invitál az üzemveze­tő. A helyettese is társul, mert várják az árukiadóban. A mérlegen fehér és véres hurka a súlyozásra, a vevő okmányokra vár, sietne: — Majd’ üres a pecsesütőm. Annyi­ra szeretik a hurkáikat-— meg nincs is a megyében másutt ilyen —, hogy há­rom éve kénytelen vagyok Kiskőrösről idejárni. Hát még ha csinálnának deb­recenit is! — mondja Molnár Istvánná. Az imént vesztükbe sétáló állatok pihenés után csak másnap kerülnek a hagyományos szúrókés és pörzsölés alá. A már bontott disznók pedig a félsertéshűtőben várják sorukat, majd megfelelő hőmérséklet után „gurul­nak” az asztalra. ­A hatalmas bádogasztalt és a rajta már nagy csont nélküli húsokat három asszony fogja.körbe. A középső, Horváth Pálné egy évti­zede viseli a lánckesztyűt. — A faluból járok ki, betanított munkásként dolgozom. Fárasztó, de kell a pénz. Viszonylag jól keresünk. Persze, nem mindig a húsasztalnál munkálkodunk, ha kell, segítkezünk a vágásnál sikálni, belezni. A múltkor például — mert ugye kevesebb húst ehetnek már az emberek — marhát csontoztunk. A nagy tartályok, amiben a hurkafé­lék készülnek, most üresek. Ez is, mint az üzemvezető tájékoztat, a vásárlói szokásokhoz való igazodás. Bár le­gyárthatnák előre a kért mennyiséget, de akkor lemorzsolódnának a vevők. m (Tóth Sándor felvételei) • Molnár Ist­vánná pecse­nyesütő a törzsvevők egyike, akinek iq. Lóczi Jó­zsef árukiadó mindig ponto­san mér. A „család” munkameg­osztásában Vida Mihály vezetőhelyet­tes most éppen számlázó. • Konfár Já­nos üzemveze­tő már a színé­ről ismeri a füstölt áru mi­nőségét, amit Gubics ■ Mi­hály gyártás­vezető ellen­őriztet. Utunk a füstölők felé vezet. Bent sorakoznak a meózásra váró csülkök. — A színe megmondja, hogy készen van-e — folytatja Konfár János. — A keményfafűrészport Pusztavacsról hozzuk. Sajnos, majd lassan abból is kevesebb kell, mert ahogyan felfelé mennek a füstölt áruk árai, úgy csök­ken a keresletük. Időközben mellénk kerül egy asz- szony, mondván, a takarékszövetke­zetnek most kellene húsz főre való kö­röm. — Nekünk bármikor ideszólhatnak, hogy ez kell vagy az. Olyan világot élünk ... meg mondtam is, kedves a vevő. Univerzálisnak kell lenni. Sze­rencsére, nálunk ebben a családban ez nem gond. Reggel hatra mindannyian — a portással együtt huszonötén — itt vagyunk, s ha olyan a munka, akkor végezhetünk délben, de akár délután négykor. Az idei forgalmi tervünk 35 millió forint, a nyereségünk általában 5-12 százalék, az alapanyag-felvásárlá­si ártól függően. Hallottam, az egyik asszony említette a marhacsontozást. Az is kereseti lehetőség, és a munkaidő­ből futotta. Február—március hónap­ban ötszáz mázsa marhát csontoztunk, egységcsomagolásban, továbbfeldol- gozásra. Azon vagyunk, hogy minden részét hasznosítsuk a munkaidőnek éppúgy, mint az állatoknak -r- persze a vásárlók megelégedésére. Pulai Sára • Megérke­zett a kiskőrö­si sertésszál- lítmány. • A nagy csont nélküli, óriás húsokat az asszonyok — középütt Horváth Pál­né, balról Kiss Istvánná és jobbról SaOai Lászlóné — is ügyesen bont- ják. HÁZUNK TÁJA Méhészemlékeztető Őrizzük a talaj nedvességét! Még mindig kevés a csapadék, éppen ezért; ahol nincs lehetőségünk öntözni, legalább takarással őrizzük a talaj ned­vességét. Erre a legjobb a komposzttrá- gya, a levágott fű. A késői fagyok ne éljenek bennünket váratlanul. Fel lehet készülni, ne tegyenek túl nagy kárt nö­vényeinkben. Ha a meteorológiai jelzés szerint talajmenti fagy várható, mű­anyag fóliával, vagy a mínusz öt Celsi- us-fokig védelmet adó agrofóliával ta­karjuk le az ágyásokat. Vethetünk még sóskát, spenótot, céklát, laskátököt, hónapos retket. Ké­szítsük elő a paradicsom ágyásait, ne­veljük a görögdinnye, az uborka palán­táit, a korai káposztáét pedig ültethet­jük állandó helyére. _ A gyümölcsösben, ha eddig elmu­lasztottuk volna, tőből távolítsuk el a tősaijakat, valamint az alanyból előtö­rő sarjakat. A tápanyag-utánpótlás el­ső nitrogénadagját szórjuk ki. Jobban hasznosul azonban a műtrágya, ha érett komposzttal összekeverve forgat­juk a talajba. A gyümölcsfák virágzá­sakor nagy a méhjárás. Ilyenkor ne használjunk olyan szereket, amelyek ezeket az állatkákat veszélyeztetik. KÖNYVESPOLC Biológiai védekezés természetes ellenségekkel Kertjeinkben, a gyümölcsösökben és a szántóföldeken a kártevők ellen döntő többségben kémiai szerekkel védekezünk; permetezünk, porozunk. Ma már köztudott: az egyoldalú kémiai védekezés nem jó módszer, hisz egyes kártevők ellenállóvá válnak a növényvédő szerekkel szemben, ugyanakkor a vegyszerek sok hasznos élőlényt is elpusztítanak, s ha a permetezőszer nem bomlik le tökéletesen, táplálékunkba kerülve káros az emberre is. Ráadá­sul a növényvédő szerek igen drágák, előállításuk, használatuk levegő- és vízszennyezéssel is jár.,' • HnHp MHBHH A növényvédő szerek széles körű és gyakran indokolatlan alkalmazásának hátrányai mind többek előtt nyilvánvalóak. A negatív tapasztalatok irányították rá a ügyeimet azokra a természetes környezetben még megtalálható élőlényekre, amelyek a kultúrnövények károsító- it megtizedelve fontos szerepet játszanak a növényvédelemben. A kártevők természetes ellen­ségeinek alkalmazása a biológiai védekezési módszerek egyike. A hazai szakirodalom ismert szakembereinek, 19 szerző közös munkájaként most megjelent kötet bemutatja a kultúrnövé­nyek kártevőit sakkban tartó természetes ellenségek gyakorlati alkalmazási lehetőségeit. Részletesen ismertetik a szóba jövő fajokat úgy, hogy azok legfontosabb képviselőit a rovar- tanban járatlan érdeklődők is felismerhessék. Tárgyalják a fajok életmódját és jelentőségét, ismertetik azokat a gyakorlati teendőket,-amelyekkel az egyes fajok vagy a fajok bizonyos csoportjai segítőtársainkká tehetők termesztett növényeink védelmében. A könyv megszületé- sekor a Mezőgazdasági Kiadó szerkesztői külön is ügyeltek arra, hogy a könyvet haszonnal forgathassák a szakmai alapokat nélkülöző kiskerttulajdonosok és a nagyüzemi szakemberek is. A közérthető fogalmazás mellett ezt segíti a könyv fotóanyaga; külön is a 96 különösen jó minőségű (nagyított) színes felvétel. Hazánkban a kitavaszodás és az akác virágzása között viszonylag rövid az idő. Eb­be a nyolc-tíz •hétbe kell besűrí­teni a méhcsalá­doknak és a mé­hésznek az akác- hordásra való fel­készülést, a telet átvészelt, körül­belül kétkilós méhcsaládot át­lag öt kilogram­mosra növelni. A kaptarak ta­karítása a méh­családok átvizs­gálására is alkal­mat ad. Becsüljük fel a népességet, számláljuk meg, hány léputcát töl­tenek meg. Az anyát nem szük­séges megkeresni, jelenlétét, szapo- raságát a fiasítás terjedelme bizo­nyítja. Az élelem­készlet felbecsülé­se is fontos feladat. Tájékozódjunk méheink tartási he­lyén a méhlegelő állapotáról. Régi felis­merés, hogy a legjobb tavaszi fejlődést a természetes hordás váltja ki, a legjele­sebb növények: éger, som, nyár, kö­kény, juhar, cseresznye, meggy, ba­rack, szilva, alma, vadgesztenye, repce. A tavaszi virágzású káposztarepce igen jó méhlegelő. Vírágporhozama kiemel­kedő, mézhozama azonban ingadozó, erősen függ az időjárástól. A repcén nem ritkaság a szakszerűtlen, jogsze­rűtlen magatartásból származó méh- mérgezéses kár. A repcére vándorló, illetve közelében álló méhészetek gaz­dái alaposan gondolják át helyzetüket, és feltétlenül beszéljenek áz adott terü­leten gazdálkodó mezőgazdasági üzem szakembereivel. Gyakori, hogy a tavaszi gyűjtést ete­téssel kell kiegészíteni. A tavaszi méh­család mindenkori biztonsági tartaléka öt kilogramm méz. Ha a tartalék ki­apad, áprilisban cukorsziruppal egé­szítsük. Ifi. A serkentő etetés napi adag­ja 0,4-1,0 liter. Helyes az etetést kétna­ponként végezni. Vegyük figyelembe azonban, hogy a túlzásba vitt serkentés több kárt okozhat, mint hasznot. Kerti kalendárium Hírlapárusi forgalomban jelent meg a Kerti kalendárium című, házikerti munkanaptár első, áprilisi száma, 24 Ft-ért. A kertészkedők többsége kiskertjében igyekszik a családi zöldség-, gyümölcsszükségleteket megtermelni. Nekik készült munkanaptárként az új, havonta megjelenő füzet, jelezve, hogy a jelenlegi időjárási viszonyok között milyen munkát kell most végeznünk. Helyet hagytak a szerkesztők az egyéni feljegyzésekre, észrevételekre (permetezésünk idejének, vegyszereink feljegyzésére stb.). A szerkesztők törekednek arra, hogy a legkorszerűbb kertészeti módszere^ két, eszközöket, szaporítóanyagokat is bemutassák. Érdekes lesz, valószínűleg, a különleges­ségeket, hobbikat közreadó oldal (ez alkalommal a bab termőtoronyról stb.) is. Az utolsó lapok az ételeké; a hónap étkének ez alkalommal a salátát, rebarbarát ajánlják az olvasóknak. Az atka elleni küzdelem a kitavaszo­dással azonnal megkezdődik. Ha a méhcsalád már nem fürtben él, hanem lazán szétteijeszk^dik a fészekben, kez­dődhet az atkák irtása. Összeállította: Gál Eszter CIKKÜNK NYOMÁN Az OTP hitelez a Bahírnak „Miért nem' húz a húzóágazat? A pénzhiány a Bahímál is a vállalkozás akadálya.” Ez volt a címe annak, a közelmúltban megjelent cikkünknek, ami a Bajai Híradástechnikai Kisszö­vetkezet napi gondjait mutatta be. Megalakulásának első percétől sokat vártak ettől a kisvállalkozástól, saját dolgozói csakúgy, mint a város vezetői. Joggal. Hiszen olyan tevékenységbe kezdtek, amire a kínálatnál nagyobb a kereslet. Az elektronikai ipar egyéb­ként ma Magyarországon a húzóága­zat lehetne, ha a gazdasági szabályozók nem akadályoznák meg ebben. A lega­lapvetőbb akadályok egyike a pénzhi­ány, amivel, a Bahírnak is meg kell küszködnie. Mert, bár jól el tudja adni termékeit, az elektronikai berendezése­ket, s egyre nagyobb az igény az ilyen jellegű szolgáltatásaikra, a forgótőke szűkössége visszaveti a vállalkozások­ban, tevékenysége fejlesztésében. A cikk megjelenésének napján Szöl- lősi Béla, az OTP Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának igazgatóhelyettese felhívta szerkesztőségünket. Elmondta: lapunkból értesült arról, hogy ennek a bajai kisszövetkezetnek milyen gondjai vannak. Utasította az OTP bajai fiók­jának vezetőjét, hogy vegye fel a kap­csolatot a Bahírral. Mert ha a cikkben leírtak megfelelnek a valóságnak, ak­kor e jobb sorsra érdemes kisvállalko­zásnak a pénzintézet hathatós segítsé­get nyújthat. Ha ugyanis ebben, a ma­gasan képzett szakemberekből álló kol­lektívában valóban annyi dinamika van; ha a termékeik valóban olyan ma­gas műszaki színvonalúak, s külföldön is jól megállják helyüket —, nos, akkor ez a vállalkozás ne kényszerüljön ter­melése, gazdálkodása visszafogására, rajtuk kívül álló okok miatt. A kapcsolatfelvétel megtörtént, a bajai fiók vezetőjének az volt az első tapasztalata, hogy a Bahír megbízható adós lehet. A végső döntést természete­sen a hitelképesség alapos vizsgálata fogja megelőzni — enélkül nem hatá­rozhatnak i—,de minden jel arra mu­tat, hogy a megállapodásnak nem lesz akadálya. Várhalmi Miklós, a szövet­kezet elnöke elmondta: mintegy 20-30 millió forint értékű rövid lejáratú for­góeszközhiteire van szükségük. Minél előbb megkapják, annál hasznosabb lesz számukra a váratlan segítség. Adódhat a kérdés: egy ilyen szerve­zet, amelynek megvannak a belső adottságai, lehetőségei a fejlődésre, hogy’ nem talált megfelelő pénzintézeti partnert eddig is? Az igazság az, hogy a bankok pénztárcája is kiürülhet —, s ez meg is történik rendre, hiszen a pénzpiacon óriási a kereslet. Például a Bahir számlavezető bankjának finan- hogyszírozási lehetőségei is igen szűkre szabottak. Nem elég tehát jónak, meg­bízhatónak lenni, a hitelszerzéshez sze­rencse is kell. ! Ebben az esetben a szerencse azzal kezdődött, hogy az idén már az OTP is teljesjogú kereskedelmi banknak szá­mít. így tud segítséget nyújtani a bajai kisvállalkozásnak. A. M. ffg§S-~ PaBl'6l'e,^68°432664^39.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom