Petőfi Népe, 1988. december (43. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-07 / 291. szám

1988. december 7. • PETŐFI NÉPE • 3 JELENTÉS EGY ROSSZKEDVŰ FALUGYŰLÉSRŐL Előtérbe került az ágazati érdekvédelem nincs pénz, nincs mit tenni? Az országos szakszervezeti tanács­kozás utolsó napján, a szavazást meg­előző szünetben hiába kerestem a kalo­csai Karamell vállalat szakszervezeti bizottságának szb-titkárát a folyosó­kon a kávét, ásványvizet, almát és virs­lit kínáló-asztaloknál. Végül is az Épí­tő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete székházának üléstermé­ben találtam meg Katus Istvánnét, az ÉDOSZ küldöttét. A Nagy Sándor összefoglalója után sokszorosítva kia­dott módosítási javaslatokat tanulmá­nyozta ágazata többi küldöttével. Mindenekelőtt azt kérdeztem tőle, hogy szerinte miért őt találták legalkal­masabbnak 37 sütőipari vállalat dolgo­zóinak képviseletére. A sütőipari dolgozók képviseletében — Csak 1985-ben választottak meg szakszervezeti bizottsági titkárnak. Igaz, korábban is vállaltam kisebb tisztségeket. Talán néhány hónappal korábban, egy országos szakipari érte­kezleten figyeltek föl rám, amikor igye­keztem életszerűen, egyszerűen, kerte­lés nélkül előadni a dolgozótársaimat foglalkoztató gondokat, ügyeket. El­mondtam: a különféle pótlékok elvesz­tették vonzerejüket. Az adózás miatt — például — nem fizetődik ki túlórák vagy éjszakai műszakok vállalása. Ná­lunk pedig akkor is oda kell állni a gépek, a kemencék mellé, ha a többlet- munka nincs arányban a többletjöve­delemmel, mert egyetlen óráig sem ma­radhatnak kenyér nélkül az üzletek. A tanácskozás vége felé megkérdez­tem, hogy többet, kevesebbet vagy mást kapott-e a háromnapos összejö­veteltől, mint amit várt. íSS* Érzéseim vegyesek, de alapjában véve elégedett vagyok. Világéletemben meghatottak a közösségi, állami ünne­pek. Apám párttitkár volt Homokmé- gyen, elvitt a nemzeti, társadalmi év­fordulók ünnepségeire. Most is feleme­lő a környezet, a légkör, a méltóságtel­jes egyszerűség. Az is tetszett, hogy a küldöttek kitapsolták a sóderelő, a tiszteletkörökkel időt pazarló szóno­kokat. Csak azt fogadták el, amit hite­lesít mindennapi életünk. Egyetértet­tem azokkal, akik elsősorban a munka­helyekhez, az ágazathoz kapcsolnák az érdekérvényesítést' és — mai förtríájá-" ban mindenképpen — szükségtelennek mondták például á megyei szakszerve­zeti tanácsokat. Én például alig isme­rek valakit személyesen a Bács-Kiskun megyei SZMT vezetői közül. Nagyon nem tetszett, hogy — főként az elején (fej- a legtöbb felszólaló leragadt munka­helyi, szakági gondoknál, tennivalók­nál. nézeteiket, de maradt idejük egy kis folyosói eszmecserére is. — Az ágazatok közül — tudtommal — mi szervezünk először kongresszust, amelynek előkészületei során alulról felfelé újraválasztják a tisztségviselő­ket. Nálunk már két új érdekvédelmi szervezet alakult; nagyon fontos, hogy milyen kapcsolat formálódik közöt­tünk. Azt vártam ettől a tanácskozás­tól, hogy állásfoglalásaival megkönnyí­ti a célszerű partnerkapcsolatok kiala­kítását. Érdekesen változtak a felszóla­lások. Kezdetben olykor tíz-húsz évvel ezelőtti termelési tanácskozáson érez­tem magam, mert egyik-másik szónok stílusa meghaladott szemléletmódot tükrözött. Az idő előrehaladtával mindinkább a szakszervezeti ügyek ke­rültek előtérbe, tapsolhattunk olyan ré­gi erények újrajelentkezésének, mint az együvé tartozás, a szolidaritás. Meg­tisztelő volt: az úgynevezett termelő szakmák küldöttei közül milyen sokan tartották szükségesnek a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók életkörülmé­nyeinek javítását. Köszönjük a vas­utasdolgozókat képviselő küldöttek­nek a félárú-igazolvány visszaállítását követelő javaslatukat. Magam is úgy vélem, mint a SZOT főtitkára: ez a tanácskozás csak nyitánya volt a szak- szervezetek teljes körű megújulásának. A főorvos Még Kecskeméten, a tanácskozás előtt beszélgettem dr. Szűcs Miklóssal, a megyei kórház sugárterápiái főorvo­sával, az egészségügyi, szakszervezet megyei egészségpolitikai munkabizott­ságának vezetőjével. (Hosszabb ideig Baján dolgozott, ott is sok tapasztala­tot szerzett a kórházak állapotáról, munkatársai helyzetéről.) — Jobb közérzettel jöttem ide, mint ha néhány héttel korábban került vol­na sor erre a tanácskozásra. Végre ugyanis illetékes helyen is kimondták: alapvető gondokkal küszködnek intéz­ményeink, bizonyos tekintetben tart­hatatlan a helyzet. Változott-e hangulata a tanácskozás során?,—ezt tudakoltam az építők székházában. — Nagyjából úgy alakult a tanács­kozás, ahogyan előre számítottam. Fő­ként az elején a vártnál is kevesebbet foglalkoztak a felszólalók a szakszerve­zeti munkával. Tetszett, hogy napja­inkban már ingerlő demagógoktól a hallgatóság tüntetőén szinte megvonta a szót, nem engedte végigcammogni a díszköröket. Nagy Sándor összefogla­lója után reálisnak érzem, hogy létre­jön egy demokratikusabb, érdektagol- tabb, szakmai szövetségi alapokon épülő szakszervezeti struktúra, mozga­lom. A megyebizottsági titkár Találkoztam Rigó Sándorral, a Me- dosz megyei titkárával is: — Örülök, hogy utat tört az értekez­leten az a felfogás, amely szerint az érdekvédelem konkrét ágazathoz kap­csolódjon. Ott tudjanak a felvetődő tennivalók megoldásáról, ahol ezek a legtöbb embert érintik: tehát az alap­szervezetekben. Jó volt hallani ugyan­akkor, hogy sokan voksoltak a szö­vetségi rendszer fenntartására, mert csak így kaphatnak kellő tömegtámo­gatást a mozgalomban megjelenített ér­dekek. A Bács-Kiskun megyéből meghívot­tak minden lehetséges alkalmat föl­használnak a háromnapos tanácskozá­son elhangzottak ismertetésére. Bár­mennyire is bőséges helyet kapott a sajtóban, a rádióban, televízióban e fontos összejövetel, számos fontos mozzanatról csak így értesülhetnek a szervezett dolgozók százezrei. Heltai Nándor Az eső vigasz­talanul- szakad, gyorsan sötétedik odakinn. S mint­ha a rosszkedvű idő beszivárogna a mélykúti műve­lődési ház nagy­termébe is. Álmo­san üldögélnek a falugyűlés részt­vevői. Már akik vették a fáradsá­got, s eljöttek a cudar időben. Néhány széksor ezúttal üresen maradt. Nem hozza tűzbe a hallgató­ságot Varga Ti- borné tanácsel­nök vitaindítója sem. Pedig maga a beszámoló pontos, tárgyilagos. Ám a tények makacs dolgok, önmagukért beszélnek. — Pénzügyi pozíciónk romlott, a kedvezőtlen hatásokat csak mérsékelni tudtuk. Ezért újra kell rangsorolnunk a feladatokat—állapítja meg már az ele­jén a tanácselnök. A hallgatóság részletes elszámolást kap a pénzügyekről. Megtudhatjuk, hogy a bevételek mintegy 6 millió fo­rinttal maradtak el a tervezettől. Igaz, a kiadások így is 7 millióval meghalad­ták a tervet. Ám a 13 milliós különbö- zetet hitellel pótolta a tanács. Fejlesz­tésre a tervbe vettnél többet fordítot­tak, viszont ennek is ára van: az intéz­ményhálózatra csak a legszükségesebb pénz jutott. A létesítménylista meglepően hosz- szú: három év alatt 40 kilométernyi gázvezeték készült el, nyolc utca szilárd burkolatot kapott, új vízműkutat fúr­tak, bővült a vízvezeték- és a villanyhá­lózat. Az eredményeket, melyben pénzzel • Híres gabonatermelő község Mélykút, mégsem sütnek helyben kenyeret az itt termelt búzából. vagy kétkezi munkával a község majd’ minden lakója részes, természetesnek veszik az emberek. Annál jobban fáj, amiről le kell mondani. Ez pedig a rég­óta dédelgetett nagy terv, a termálfür­dő-építés. Egyetlen medence 20 millióba ke­rülne, az egész pedig negyvenbe — mondja a tanácselnök. — Mivel támo­gatást sehonnan nem remélhetünk, be kell látni, nincs elég erőnk az építésre. Hiába határoztuk el korábban, nem tu­dunk hozzáfogni. Csekély vigasz, hogy a fürdőre félre­tett pénzből jut hétközi otthonra, ar­zénmentesítőre, kerékpárúira, közmű­re. A vitában nem is esik szó a fürdőről. Tényekkel nehéz vitatkozni. Zakupszki János a hallottakhoz igazodva így fo­galmaz: :— Inkább olyasmivel foglalkozzunk, amihez nem kell pénz. A szolgáltatások bővítésével, a kenyérellátás javításával. A pedagógus Hegedűs D. Pálné, a pedagógus- szakszervezet megyei titkára is először vesz részt országos szakszervezeti ta­nácskozáson. A hosszú szünet elején a pedagógusküldöttek, is egyeztették a módosító javaslatokról kialakítandó A héten megkezdődik a karácsonyfavásár Napókon belül országszerte j megkezdődik, a. karácsonyfa- , vásár. A Kereskedelmi Minisz­tériumtól kapott tájékoztatás ' szerint az állami gazdaságok és a magántermelők kellő mennyi- ségjű fenyőfát termeltek ki, s a kereskedelem a tavalyihoz ha­sonlóan másfél millió fa értéke­sítésére számít. A termelőkkel abban is megállapodtak, hogy amennyiben szükséges lesz, a karácsony előtti héten pótlólag ismét kivágnak fákat. A tapasztalatok szerint évről évre csökken az érdeklődés a viszonylag olcsó lucfenyők iránt, amelyeknek tűlevele gyorsabban hullik, mint a többi fajtáké. Az árusított kará­csonyfák döntő többségét azonban az idén is a hagyomá­nyos lucfenyők teszik ka, bár valamelyest növekszik az egyre keresettebb jegenye-, a fekete- és az erdei-, valamint a megle­hetősen drága ezüstfenyők ará­nya. Mind divatosabb a hosszú levelű fenyő is, amelynek elő­nye, hogy nem hullatja leveleit, s még a távfűtéses lakásokban is hosszabb ideig őrzi a kará­csony hangulatát. A fenyőfák ára valamivel magasabb lesz, mint tavaly, a termelői ár ugyanis 10-15 százalékkal emel­kedett. Az irányár fajtánként ■ különböző, méterenként 70-től 240 forint. Budapesten a Fővárosi Ta­nács az erre alkalmas közterü­leteken és a piacokon az idén is mintegy kétszáz helyet jelölt ki fenyőárusításra. Ezenkívül több zöldség-gyümölcs üzlet­ben, valamint magánárusoknál is vásárolhatók majd kará­csonyfák. A korábbiaknál több árusítóhelyen szerezhetők be a fák a budapesti lakótelepeken, egyebek közt Gazdagréten, a Pók utcai, valamint a káposz­tásmegyeri telepen, ahol szá­mos magánkereskedő kapott fenyőárusítási engedélyt. A fő­városban összesen mintegy 520 ezer fenyőfa értékesítését terve­zik. Ez 12 ezerrel kevesebb ugyan, mint tavaly volt, ám ak­kor több mint 20 ezer fa eladat­lan maradt. Hasznos tudnivaló a vásár­lóknak, hogy a karácsonyfa- szabványban rögzített minőségi követelmények szerint a fán nem engedhető meg a nyilván­való hibának számitó törött törzs, a görbe növés és egyéb szembeötlő torzulás; továbbá a száradás vagy betegség miatti tűbamulás, Sietve korai hullás. Az árusoknak a szabvány elő­írásai szerint a vágáslaptól a csúcs végéig kell mérniük a fát. A vágáslaptól az alsó ágakig egyméteres fánál 5-10, másfél méteresnél legfeljebb 20, s ennél nagyobbnál maximum 30 centi­méter lehet a távolság. Mind­ezeket a tudnivalókat azok a plakátok is tartalmazzák, ame­lyeket minden fenyőfaárusító helven|=Sj az ártáblával együtt — kötelező kifüggeszteni, hogy a vevők kellően tájékozódhas­sanak. Mint kiderül, régi sérelme a mélykú­tiaknak, hogy a községben nincs pék- uzem. Vállalkozó akadna, ám annyi pénze neki sincs, hogy megvehetné a pékségnek- alkalmas épületeket. K3 Miért nem veszi meg a tanács? Kiadhatná azután bérbe — veti fel Pas­ka Gyula. Az elnök válasza: — Mi is csak nyereséges tevékenységbe fogha­tunk. A bérleti díj mellett már nem érné meg a váltakozónak sem a kenyérsütés. Külön napirendi pont a mélykúti fa­lugyűlésen a telefon. Lesz-e automata központ, s ha igen, mikor? Sor kerül- het-e hálózatbővítésre? A Posta képviselője, Engedi Antal osztályvezető ismerteti a lehetőségeket. Mint mondja, az egyetlen járható út az ezredfordulóra tervezett telefonprog­ram gyorsítására az önerős távbeszélő- -fejlesztés. Ajánlata, melyet a falugyű­lés résztvevőinek tesz, mellbevágó. Mintegy 40 ezer forintot kellene azok­nak a családoknak fizetni, akik telefont szeretnének 1990 végére. Igaz, az ösz- szeg egyharmada levonható az adóból; Mindenki töpreng és számol. Megér ennyit egy telefon? Többek véleményé­nek ad hangot Angáné Vörös Éva, ami­kor így szól: ^^BEz borzalmas nagy összeg! A Posta képviselője nem tehet mást, széttárja a karját. Ok 8 milliót már befektettek a községet Halassal össze­kötő földkábelbe. Elhangzik néhány javaslat, hogyan lehetne társadalmi munkával, kábeltelevíziós programmal csökkenteni a költségeket, ám a kérdés nyitva marad. Telefonügyben majd otthon a családi tanácsok döntenek. A falugyűlés Südi Bertalan ország- gyűlési képviselő beszámolójával lezá­rul. Egyik résztvevőjét, Nagy Pétert, amint épp kabátját veszi, arról kérde­zem: -SMi a véleménye a hallottakról? — Ha nincs pénz, akkor nincs mit tenni — válaszolja. — Mégis azt mon­dom, a kenyérügyet másképp kellene megoldani. Hogyan? Ezúttal nem született vá­lasz erre, s több más kérdésre sem az álmos hangulatú mélykúti falugyűlé­sen. Lovas Dániel HADRA FOGNI A PETŐFI NÉPÉT? Egy lakáshasználat története Rosszhiszeműek-e azok a lakásbérlők, akik — bár évek óta érzik növekvő tartozásuk terhét s— úgy tesznek, mintha minden rendben lenne körülöttük? Amikor pedig — a lakás is áru, amelynek használatáért, a fűtés- és a melegvíz-szolgál- tatasért bárhol a világon fizetni kell — a bérbe adó, jogerős bírósági határozattal kilakoltatja a sokáig a fülük botját sem mozdító adósokat, fűhöz-fához szaladgálnak vélt sérelmük orvoslásáért. írjunk róla névtelenül? Hasonló célból fordult nemrég lapunkhoz a kecskeméti Svendor Istvánné, az Univer Áfész piaci ABC-jének helyettes ezetője is. Jóhiszeműen fogadtuk. Első hallásra tényleg úgy unt, hogy vele — az ingatlankezelő és távfűtő vállalat volt értőjével—méltatlanul bánt a városi tanács lakásgazdálko- asi osztálya. Oktober 17-én kiköltöztette a négygyermekes nyát a Muraközy János utca 1. számú bérlakásból. Az indokolt esetben jogos és elvárható segítségnyújtás ellett ilyenkor azt követeli az óvatosság az újságírótól, ogy ne engedje magát csupán az érzelmeitől és a pillanatnyi enyomásaitól befolyásolni. A feldúlt asszony valamilyen gyors közbeavatkozást várt ölünk. Nyugtattam: ha jogtalanul költöztették ki a családjá­ul egy szükséglakásba, ezt még jóvá lehet tenni. Elbeszélésé­ül és az őt elkísérő élettárs szavaiból (férjétől, aki börtön- üntetését tölti, elvált) kivettem, hogy a kilakoltatás miatt zeretnék hadra fogni nem csak a Petőfi Népét. Elmennek a saládsegítő központba, a megyei tanácsra, sőt még a megyei ártbizottságra is! Lapunknál szintén arra számítottak, hogy egítünk kifogni a szelet abból a „vitorlából”, amely őket - hangsúlyozzuk: jogerős bírói végzéssel — újáig sodorta, ávozásukkor Svendomé még azt kérté: írjak róluk névtele- ül, hátha az újságcikkel jobb belátásra tudják bírni a taná- sot. Javaslatát visszautasítottam. Nem lövöldözhetünk sak úgy, vakon a nagyvilágba. A tartozás pontosan: 52 ezer 74 forint A kilakoltatás hátteréről — elfogultságtól mentesen, kizá­rólag a tényekre alapozva — november 10-én Elmérgesedett lakásügyek címmel részben már beszámoltunk. Azt vizsgál­tuk elsősorban, miként jutott Uyen helyzetbe, ennyire a tönk szélére a- lakást bérbe adó IKTV-nél egy Ä maga mellett a négy gyermeke sorsáért is felelős —, kereskedelmi vezető­ként dolgozó nő. Három év alatt halmozódott föl náluk az a lakbéradósság, amely már meghaladta a 40 ezer forintot (a lakásgazdálkodási osztály szerint: egészen pontosan 52 ezer 74 forintra szaporodott a hátralékuk), és amely végül is küakoltatásba torkollott. Ki, vagy kik voltak ezért a hibásak? A tanács és az IKTV semmiképpen sem. Nem miattuk gyűlt össze ekkora tarto­zás. Hiszen, mint Svendomé elmondta a vele való beszélge­téskor: „A volt férjem ki tudta volna fizetni a hátralékot, csak nem akarta". itt már nincs visszaút. Az első napon a 14 éves fia volt segítségünkre a költöztetésben. — Svendomé az adósságát ezt megelőzően már befizette, viszont baj volt, hogy az erről szóló postai csekkszelvényt már nem mutatta be a lakásgazdálkodási osztályon. Azzal mentegetődzött: miért nem kérték tőle? Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez példázat tanulsága bármikor időszerű lehet, én mégis lényegesebbnek tartom a család anyagi körülményeit az 52 ezer 74 forintos tartozással összehasonlítani. — Amíg a család belül vagyonilag gyarapodott, kifelé — legalábbis az IKTV-vel szembeni tartozásukat nézveí^i az elszegényedés látszólagos gyanúját keltette? — Saját magam is meggyőződhettem róla, hogy efféle kettősség bizony létezhet. Arról már beszéltünk, hogy Sven­dor Istvánné végül is előteremtette és befizette a tartozását, de már csak akkor, amikor érezte, hogy forró a talaj a lába alatt. A kilakoltatáskor náluk talált szekrénysor, hat számje­gyű takarékbetétkönyv, hifitorony, video, két fagyasztóláda, tele élelmiszerekkel, a korántsem nélkülözésre valló éléskam­ra s a szenzoros villanykapcsolók egyébként azt mutatták, hogy lett volna miből törleszteniük az adósságot. Kifelé szegénység — befelé jómód A tanács jóindulatú volt Amiért ezúttal ismét visszatérünk a Svendor családdal történtekre, annak az ai oka, hogy közben újabb tények jutottak tudomásunkra a — talán túlságosan is elkésett — jogerős bírói ítélettel végrehajtott kilakoltatásról. Bacsó Mi­hály, aki a városi tanács lakásgazdálkodási osztályának elő­adójaként a kilakoltatást vezette, így emlékszik vissza a kétnapos hurcolkodásra: — Bennem az keltett rossz benyomást, hogy a szülök miképp hozhatják gyermekeiket olyan helyzetbe, mint ami­lyenbe a Svendor gyerekek kerültek a kilakoltatással. Hívá­sunkra az asszony nem jött haza a munkahelyéről, hogy az első perctől kezdve ott legyen személyes holmijaik szállításá­nál. Csak másnap reggel maradt otthon, amikor látta, hogy Ezek után nem lepődtem volna meg azon, hogy ha a lakásgazdálkodási osztályon becsapták volna az ajtót Sven­dome előtt. Ám nem ezt tették. A négy gyermekére való tekintettel segítik révbe jutni az egyelőre több helyen lakó családot. Annak ellenére, hogy az asszony nem vette át a küakoltatásról szóló végzést, a tanácsnál utóbb-mégis felkí-^ náltak neki egy másik, kétszobás bérlakást. Ezt azonban nem fogadta el, mivel a különnemű gyerekekkel nagyobb helyre volna szükségük. Erre 1 + 2 fél szobából álló OTP- lakás vásárlását ajánlották neki. Ennek az elfogadását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy akkor viszont adjon a tanács számukra 250 ezer forint lakásvásárlási támogatást az 1,3 miihó forintba kerülő OTP-lakás megvételére. Várhatja-e minden állampolgár a törvény előtti egyenlősé­get, azt, hogy szilárd jogrendben élhet, ha egyesek indokolat­lan hangerővel, hangos követelődzéssel törnek valós, vagy csupán látszatproblémájuk megoldására? Kecskeméten jelen­leg is ezerkétszázan várnak —jogosan — tanácsi bérlakásra. Akik türelemmel állnak a sorban, azokat hozzák nehéz hely­zetbe a bérlakásokat szabad prédának tekintő emberek. Egy­re nő a lakást feltörők, — az önkényesen beköltözők — száma. Legutóbb egy helvéciai cigánycsalád hatolt be ilyen módon, két napra egy kecskeméti Rákóczi úti IKTV-lakás- ba. A László Károly utcában ez idő szerint is három, erő­szakkal beköltözött család lakik. Másutt vaspántot feszítet­tek le az egyik bérlakás ajtajáról. Tehetik? Egyelőre még igen. A törvény szigora ilyen esetekben enyhe. Hiszen egy egymillió-háromszázezer forintos lakásba történt jogtalan beköltözésért körülbelül annyi pénzbírság jár, mintha valaki egy.ABC-ből ellop kétezer forint értéken felüli árat. A 'pártbizottság válasza A cikkünkben szereplő Svendor Istvánné is hasonlóan, a lakásban éveken át ingyen lakva károsította meg az ingatlan- kezelő és távfűtő vállalatot. Visszaélt bérlői jogaival. S most azon háborog, hogy nemcsak lapunk, hanem a megyei párt- bizottság sem látott kivetnivalót a Kecskeméti Városi Bíró­ság vele szemben még 1986. február 26-án kihirdetett jogerős ítéletének a végrehajtásában. Ezt a panaszos úgy fogja fel, hogy a pártbizottság is — úgymond g „elegánsan” félretolta az ügyét. Holott erről szó sincs. Mint dr. Szabó Miklós első titkár Svendor Istvánnénak címzett levelében írja: „A városi tanács vb lakásgazdálkodási osztálya méltányo­san járt el, amikor önöknek — annak ellenére, hogy saját maguknak kellett volna elhelyezésükről gondoskodniuk — lakást juttatott. Javaslom ezért, hogy fogadja el a lakásgaz­dálkodási osztály által felajánlott lakáslehetőséget, különös tekintettel a tanácsi kijelölésü OTP-s lakásra, mivel az amúgy is lakáselosztási gondokkal küszködő hatóságoknak még a jóhiszemű személyek elhelyezése is gondot okoz”. Hát még a rosszhiszemüeké! Kohl Antal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom