Petőfi Népe, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-13 / 245. szám

1988. október 13. • PETŐFI NÉPE • 5 KEVESEBB ÉS ROSSZABB MINŐSÉG Csökken a háztáji kocaállomány MIÉRT KELL AZ „ARCULAT-TERV”? KAZÁNGYÁR A ROPI-ÜZEM MELLETT A Karamell legyen valóban márkanév! Beszélgetés Körösi Andrással, a Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat igazgatójával Ősi bölcsesség: a név maga a sors! Aki változtatja, saját személyiségét szabja át. így van ez a közösségek életében is. Érdemes volt például megtartani a cégé­rekben a „márkás” családneveket a gaz­dálkodó szervezetek államosítása után is. Nemrég nevet változtatott megyénk egyik dinamikusan fejlődő cége: a Kalo­csai Sütő- és Édesipari Vállalat is. A KARAMELL igazgatójával, Körösi Andrással — a többi között — arról beszélgettünk, hogy a mai nehéz időkben miért gondoltak ilyen módosításra. A cégérek versenyeznek — Vállalatunk vezetősége — mond­ta Körösi András — felismerte: jó piaci pozíció nélkül nincs eredményes gaz­dálkodás. Különösen igaz ez a tevé­kenységünk nagyobb részét kitevő édesipari, tartósított és száraztészta- termékekre. Ezért volt indokolt arcula­tunk további, tudatos alakítása, mely­nek egyik állomása a könnyen megje­gyezhető, jól hangzó, profilunkra is utaló —■ pályázatunkra érkezett ajánla­tokból választott — Karamell fantázianév felvétele. Reméljük: már­kanévvé tudjuk érlelni, és közös sor­sunk további alakításának eredményes segítője, kísérője lesz. Bevezetése, meg­ismertetése mostanában indult. A. na­pokban kezdte például sugározni a te­levízió reklámfilmünket az új szlogen­nel: „megédesítjük napjait”. Meggyő­ződésem, hogy az ilyen kiadások nél­külözhetetlenek, és megtérülnek ... Rizses csokoládé és vasastermék — Bővítették vállalkozási körüket is. Ha áttanulmányozzuk az új, majd’ száz szakágazatot tartalmazó listát, mellyel a „jogosítványért” folyamodtak, úgy tű­nik, nem igazán jó név a Karamell. A szállítmányozáshoz, a számítógépes programok készítéséhez vagy a kazán- gyártáshoz nem passzol.... — Vállalatunk továbbra is élelmi­szer-ipari vállalat marad. Naponta gondoskodunk mintegy 250 ezer ember kenyér- és péksütemény-ellátásáról. Folyamatosan hozzuk forgalomba újabb élelmiszer-ipari és tartósított ter­mékeinket, intenzív gyártás- és gyárt­mányfejlesztésünk eredményeként. Bő­vítjük nagy- és kiskereskedelmi tevé­kenységünket is. Mindezek mellett, gazdasági kényszerektől indíttatva, vállalkozunk az alapszakmánktól elté­rő tevékenységekre is, a vállalati átla­got jóval meghaladó nyereségért. Eh­hez enged nagyobb mozgásteret a me­gyei tanácstól kért és megkapott, jóvá­hagyott tevékenységi listánk. Szerin­tem a szocialista piacgazdálkodás fej­lesztésének időszakában — néhány te­rületet kivéve -í—_ mindenkinek azzal kell foglalkoznia, ami gazdasági sikert ígér. Miért lenne baj, ha a rizses csoki mellett új típusú, exportképes kazánok gyártására vállalkozunk, jó haszonnal? — Amikor a megyéhez küldött előter­jesztést készítették, önök azért szabad­jára engedték a fantáziájukat. síjSajNem akartunk saját magunknak korlátokat állítani. De senki ne gon­dolja, hogy álmainkat írtuk le; úgy vé­lem, nálunk a vállalkozókészség reali­tásérzékkel és esetenként óvatossággal is párosul. — Melyek azok az új területek, ame­lyeken már eredményes indulásról be­szélhetünk? — Sikert ígér nagykereskedelmi te­vékenységünk fejlesztése. Jelentős gép- kocsiparkunk van, változó szabad ka­pacitással: Ehhez kellett a tapasztalt, jó szakember. Elsősorban saját terméke­inket forgalmazzuk, de vannak elkép­zeléseink mások által gyártott, hasonló jellegű termékek viszontértékesítésére is. Mindezt tesszük a nagykereskedelmi árrésért és az így szerezhető — szá­munkra igen fontos — napi piaci infor- ’ maciéért. Biztató számítástechnikai csoportunk eddigi munkája is. A mun­kaügyet és a bérgazdálkodást már gé­pesítettük. Bemutatóink alapján társ- vállalataink is adaptálhatónak ítélték ezeket az alrendszereket. Egyre többen vásárolják meg a programot, így válik saját rendszerünk, egyre olcsóbbá. Most készül az anyaggazdálkodás és a kereskedelem feldolgozása. Ha lezárul a fejlesztés, termelést segítő progra­munk garantálni fogja a megrendelé­sek, kapacitások és az eredményességi rangsor optimumát. Rendszeresen ér­tékesítjük gyártás- és gyártmányfejlesz­tőink bevált szellemi termékeit. Termé­szetesen csak azokat, amelyek eladásá­val nem veszélyeztetjük, üzletpolitikai érdekeinket. A kenyeret nem hagyják — Lehet, hogy egyszer azt mondják: miért bajlódunk a kiflivel és a kenyérrel? A fröccsöntés jobban fizet?! — Ez elképzelhetetlen. Ezért alapí­tottak bennünket, ez a fő feladatunk; a szakgárdánk, a gyáregységeink, a be­rendezéseink ezt szolgálják. Ma már egyébként az alapvető kenyér- és pék­süteménygyártás sem veszteséges. Igyekszünk folyamatos választékbőví­téssel szolgálni vevőink igényeit, javíta­ni munkánk színvonalát. Sajnos, né­hány helyen még nem nevünkhöz mél­tó a termékek frissessége, választéka. — Azért megmaradt e szakma külö­nös politikai jelentősége is... — Ma talán még inkább erősödni látszik. A kenyér e tekintetben semmi­vel sem hasonlítható össze. Ha nincs elég, baj van a minőségével, elszaba­dulhatnak az indulatok. Ezért ez a te­vékenység nálunk a figyelem közép­pontjában van. Most emeltük az éjsza­kai műszakpótlékot és a napokban döntött a kormány, hogy rendkívüli béremelésre is sor kerülhet. Folyama­tosan igyekszünk korszerűsíteni sütő­üzemeinket. Jelentős megyei tanácsi tá­mogatással elkezdődött a szabadszállá­si gyáregység rekonstrukciója, új üzem­csarnok építésével. Kalocsán most cse­réljük ki a több mint tízéves, áthordó rendszerű- kemencéinket. Létkérdés a bizalom ... — Vállalatunk hagyományosan si­kerrel szerepel az őszi BNV-ken. Az idén milyen kínálattal mutatkoztak be? — Az eddigi gyártmánykor mellett bemutatjuk ez évi újdonságainkat is: a rostban, fehérjékben gazdag új termé­keinket. A korpás kenyeret és kiflit, a rizses szeletet, a Korall és Sába drazsét, Rizspufit stb. A nagyüzemeknek a Pri­or sütőszercsaládot kínáltuk. Most de­bütált a KARAMELL név, így min­denre nagyon vigyáztunk. Elvégre az első találkozás maradandó élményt ad­hat. Nekünk pedig létkérdés, hogy a partnerek bizalmát megtartsuk, kap­csolatainkat mélyítsük, bővítsük ... Farkas P. József Hatalmas teherként nehezedik a kis­termelőkre a kedvezőtlen gazdasági vál­tozások egész sora. Többoldalú szorí­tásban vergődnek a háztáji gazdák, és folyamatosan szegényednek. Zsugo­rodnak a hitellehetőségek, s e kellemet­lenjelenség, úgy látszik, hosszabb távra prognosztizálható. Erősen megcsap­pantak a kedvezményes tőkeforrások, az állattartó csupán az OTP mezőgaz­dasági kölcsönere támaszkodhat, 15 százalékos (!) kamat ellenében. Csak­hogy jó esetben ilyen mértékű haszonra lehet számítani. Ez annyit jelent: örül­jön a kistermelő, ha megkereste a kamatravalót. Ez az állapot főleg a fia­talokat sújtja,'akik képtelenek százezre­ket előteremteni a gazdálkodáshoz. Akinek viszont van tőkéje, inkább be­tétkönyvbe teszi, hiszen úgy is annyi marad, mintha hajnalban kelne, későn feküdne, ráadásul kockáztatnia sem kell. Ez a helyzet mérsékelte az állattar­tási kedvet? -4 Erről kérdezem Buzsik Ferencet, a Duna—Tisza Közi Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat termeltetési csoportvezetőjét. —Az első félévben nyolc százalékkal, ötezer darabbal csökkent a megyei ház­táji kocaállomány. Az összesített sertés- létszám ugyan kis emelkedést mutat, de MENEDZSER MEGYE Az őszi BNV-n Békés megye külön pavilont állított fel, ahol 24 üzeme, szö­vetkezete, kutatóintézete mutatta be termékeit. A kiállítás ötmillió forintba került, amelyből hárommilliót a me­gyei tanács állt. A vásárváros történe­tében még nem fordult elő, hogy me­gyei tanács lett volna egy kiállítás szer­vezője, menedzsere. Az újszerű vállal­kozás 150-200 millió forint értékű üzle­tet hozott a békési résztvevőknek. MEZŐGAZDASÁGI REKORDOK RÁCS-KISKUNBAN Minden idők második legjobb búza­termését takarították be az idén a bács­kai és Duna melléki téeszek. Hazánk fontos gabonatermelő védékén a szö­vetség területén 49 ezer hektáron átlag 5,75 század tonna volt a hozam, ami 0,35 tonnával haladja meg az országos átlagot. A 6500 hektáron termelt őszi árpa 5,3 tonnás átlaga rekordot jelent, ezen belül is magasan kiemelkedik a felsőszentiváni téesz 7,2 tonnás átlag­termése. Kukoricánál és más őszi betakarítá­sé növényeknél viszont rosszak a kilá­ez a kép csalóka. Hiszen néhány hóna­pon belül a kiesett szaporulat már mu­tatkozni fog, ami előreláthatólag negy­venezres hízócsökkenést jelent. Sajnos, a második félévben az állományleépülés üteme növekszik, ami komoly kieséssel járhat. Tavaly 8500 előhasi kocát he­lyeztünk ki a háztáji gazdaságokba, idén jó, ha elérjük a háromezret. Te­nyészkanból kétszázat igényeltek a kis­termelők egy évvel ezelőtt, most év végé­ig harminc kerül a portákra. Az utóbbi három évben a mesterséges termékenyí­tés költségeit magunkra vállaltuk; saj­nos, ezt a jövőben nem tudjuk folytatni, ráadásul emelkedett az mszeminálási díj. A kedvezményes kocakihelyezési akciót a banki intézkedések következté­ben kénytelenek voltunk beszüntetni. Ez annyit jelent, hogy csak hétezer fo­rint készpénzért tudunk tenyészanyagot biztosítani. —Az utóbb említett változások lénye­gesen rontják a minőséget? —Ennek jelei máris láthatóak. A pia­cokon a „színes” malacokat kínálják. A minőségi, fehér sertést, kezdik felvál­tani az igénytelenebb fajtákkal, ami kül­piaci pozícióromlást okozhat, hiszen a minőség törvényszerűen romlani fog. A gazdák maguk hagynak anyakocát sajat állományukból. Máris heterogén tások. Az aszály egész megyénket súj­totta, a felmérést mindkét téeszszövet- ség elvégezte, javaslataival együtt to­vábbította a TOT-hoz és az illetékes minisztériumokhoz. GALLOK ÉS A BAROMFI A franciák 1985-ben összesen 1 mil­lió 285 ezer tonna baromfihúst állítot­tak elő, amelyből 308 ezer tonnát ex­portáltak, elsősorban a közép-keleti országokba, a Szovjetunióba, Afrika országaiba és Délkelet-Ázsiába. A ba­romfiexport a mezőgazdasági exporton belül 7 százalékot képvisel. Franciaor­szág a világon első helyen áll az egy" főre jutó húsfogyasztásban, mennyisé­ge évente eléri a 100 kilogramm/főt és ebből mindössze 17,6 kilogrammot tesz ki a baromfihús. STAGNÁLÓ HOZAMOK A szovjet gabonatermés előzetes becslések szerint elmarad a tervektől és cukorrépából, valamint burgonyából is kevesebb lesz a termés a tervezettnél — tudósít az Izvesztyija. A kormány lapja szerint a mezőgazdasági termelés növekedése továbbra is elmarad a kívá­nalmaktól. A gabonahozamok 17 éve képet mutat a háztáji végtermék. Attól tartunk: a korábban általunk elindított kedvező folyamatok visszarendeződ­nek, s azokat újból helyreállítani évekbe telik. Aggodalmunkat erősíti, hogy a ta­karmányok beltartalmi értéke most sem mondható optimálisnak. —A hizlalók is elégedetlenek! —Sajnos, közvetlenül a kistermelők­nek nyújtott hizlalási előleget—ami ka­matmentes volt — ugyancsak meg kel­lett szüntetnünk. Ez árualap-csökke­néssel jár. Többen felvetették: ha vissza- állna a korábbi hitelkonstrukció, szíve­sen vállalkoznának hizlalásra. Azon­ban a szeptember elsejei takarmányár­emelkedés után már kérdéses, hogy a korábbi feltételek mellett hizlalnának-e. — Úgy tudom, hogy a vemhesüsző- akció még folytatódik. Itt legalább van érdeklődés? — Az elmúlt években 200-250 üszőt helyeztünk ki. Azonban a háztáji tehén- állomány apadását ezzel sem sikerült megállítanunk. A fiatalok nem szívesen foglalkoznak ezzel, mivel munkaigé­nyesebb, s hosszú távra lekötöttséget je­lent a tehéntartás. Az üszőkihelyezés kedvezményes feltételei egyelőre még változatlanok. Zs.K.1. stagnálnak, a szint ma már a fejlett országokban elért hozamoknak csupán cgyharmada. A BOLGÁR ÁREMELÉSEK HÁTTERE Bulgáriában a kávéfogyasztás ug­rásszerű növekedésével, illetve a cukor­répatermés csökkenésével indokolták a kávé és a cukor legutóbbi áremelését. A közlemény szerint egy kiló Arabica minőségű kávé ára ezentúl 48 leva, egy kiló cukor ára pedig ezentúl 1,50 leva lesz. A magasabb cukorárakkal kedvét akarják szegni azoknak, akik szeszfő­zéssel foglalkoznak. MAGYAR TALÁLMÁNY A veszprémi Magyar Ásványolaj- és Földgáz Kísérleti Intézet kutatóinak találmánya egy olyan új adalékanyag, amely csökkenti a dízelmotorok ko- Tomkibocsátását. Hazánkra évente több mint ezer tonna(!í korom hull a dízelmotorok kipufogógázaiból, ron­gálva egészségünket és környezetün­ket. JOGSZABÁLY-MÓDOSÍTÁS Megjelent a Magyar Közlöny 43. számában: Az Országos Árhivatal el­nökének rendelkezése az építkezési sze­relési és technológiai szerelési munkák, árképzéséről szóló, 1987. évben közzé­tett ÁH-rendelkezés módosításáról. Hatályba lépett október 10-én. Összeállította: Kisvágó Árpád Gazdasági hírek információk Politikatol független gazdasag? Magyar—román kereskedelem Janus-arcú — talán ez a legtalálóbb jellemzése a mai magyar—román kapcsolatoknak. Miközben szinte ki­vételesen feszültté váltak a politikai viszonyok a két KGST-tagállam között, a gazdasági együttműködés majdhogynem felhőtlen — legalábbis ez derült ki a Kereskedelmi Minisztérium illetékeseinek információi­ból. Az utóbbi években az összes szocialista ország kö­zül Romániával bővültek a leggyorsabban kereske­delmi kapcsolataink. A múlt évben a kétoldalú áru­csere-forgalom értéke 618 millió rubel volt, ami — folyó áron számolva — 16 százalékkal múlja felül az 1986. évit. Idén pedig az előirányzat már 655 millió rubel, tehát további, jelentős előrelépésre számítha­tunk. Csakhogy a látványos fejlődés értékelésénél legyünk figyelemmel arra is, hogy az induló érték, a bázis meglehetősen alacsony volt. Jelenleg a kereskedelmet egy hosszú lejáratú, az 1986—1990 közötti időszakra szóló egyezmény , sza­bályozza, amely összesen 3,2 milliárd rubeles kölcsö­nös szállításokat irányoz elő. Idén augusztusra a vál­lalatközi magánjogi kötésállomány értéke már elérte az 570 millió rubelt, azaz az fgész évre tervezett 655 millió rubel 87 százalékát. Mi van a számok mögött? Mi van a számok mögött? A hetvenes években határozottan élénk volt a két ország kereskedelme, a következő évtized első fele viszont a stagnálás, több területen a visszaesés időszaka volt. Ekkor derült ki, hogy Romániának már nincs szüksége több Ikarusra, a Rába gyár termékeiből is a vártnál kevesebbet Vásá­rolt, egyszóval ellentétek jelentkeztek a hosszú távú elképzelések és az éves gazdasági érdekek között. Időnként hallani olyan hangokat is, amelyek szerint nem tett jót a forgalomnak az sem, hogy a két ország minisztériumaiban — úgymond —.kettős kötődésű tisztviselők dolgoztak. Hozzájárult még a forgalom visszaeséséhez szomszédunk megváltozott gazdaság- politikája, amely az adósságok mindenáron való visz- szafizetésére törekedett, és ennek érdekében szigorú­an korlátozta az importot. Az árucserén kívüli terüle­teken, a szállításban, az idegenforgalomban még in­• Lesz-e nálunk is kapható az Oltcit? kább csökkentek a román kiadások. Ami a-vasúti szállítások visszafogását illeti, ez gazdasági okokkal, a MÁV tarifaemelésével magyarázható, de amögött, hogy az igényekhez képest egyre kevesebb forintot kaphattak a román turisták, talán már nem túlzás politikai okokat keresni. E két területen összesen 1983-ban még 23 millió rubel magyar aktívum képző­dött, a következő évben már nem egészen tízmillió. Figyelemre méltó, hogy a gazdasági kapcsolatok visszáesésének időszakában viszonylag jók voltak a politikai kapcsolatok a két ország között, legalábbis ezt mutatta a felszín. Ez az' 1977-es nagyváradi talál­kozót, a ma már csak a diplomáciatörténetben létező debreceni román és kolozsvári magyar főkonzulátus megnyitását követő időszak volt. Az akkori és a mos­tani események egyaránt azt bizonyítják, hogy azok­nak van igazuk, akik szerint magyar—román vi­szonylatban nem mutatható ki gazdaság és politika közvetlen összefüggése. A magyar—román árucsere-forgalomnak több mint a 60 százaléka gépekre, műszerekre, berendezé­sekre esik. Olyan nagyszerű arány ez, ami két, ipari­lag kiemelkedően fejlett ország kereskedelmét szokta jellemezni. Kulcsfontosságú tétele az árucserének a gépkocsi, azaz a Dacia, és jóval kisebb mértékben az ARO terepjáró. Ebben az évben elképzelhető, hogy több mint 40 000 Dacia fogja átlépni á határt. Akkor, amikor kereskedelmi miniszterünk nemrég bejelentet­te, hogy a szocialistaautó-szállítások alacsony szintje miatt a Merkur csak a lakossági sorszámokra adhat ki gépkocsit, gyakorlatilag a Dacia az egyetlen típus, amelyre nem kell éveket várni. Másrészt ma már Magyarország a román autók legnagyobb vásárlója: a Daciák 40 százaléka itt talál vevőre. Nem kell a Rába Érdekes kérdés, mi lesz az Oltcitek sorsa. Évek óta minden, Romániával kapcsolatos gazdasági inteijú- ban illik megkérdezni: mikor lesz már végre Magyar- országon is kapható a Citroen Visa mintájára készült autó? Eddig a szocalista országok közül egyedül Csehszlovákia vásárolt 12 000 darab Oltcitet, tőkés exportra menő Skodái helyett. Az érdektelenség oka, hogy egyes hírek szerint a románok ellentételezésként nem érik be korszerű gépipari termékekkel, hanem a kocsi vételárának bizonyos, nem jelentéktelen hánya­dát tőkés keménységű cikkekben, vegyipari alap­anyagokban, élelmiszerben kérik. Megjegyzésül csak annyit: ha az eredeti elképzeléseknek megfelelően lét­rejött volna a Rába—GM-üzlet, az amerikaiak az Opelek szállításáért megfelelő fizetségnek tartották volna a Rába-termékeket. így aztán elképzelhető, mire a románok engedné­nek, maga az alaptípus, a Visa is elavult lesz. Melyik országnak fontosabb a másik? Arra a kérdésre, hogy érdeke lehet-e bármelyik országnak a gazdasági kapcsolatok szűkítése, az ara­di találkozó egyértelmű választ adott: nem! Kölcsö­nösen egymásra van utalva a román és a magyar gazdaság, a kérdés legfeljebb csak az lehet, melyik országnak fontosabb a másik. A gazdasági kapcsola­tok fejlesztése terén az elsődleges feladat a fejlettebb együttműködési formák elteijesztése lenne, ugyanis a kétoldalú gyártásszakosítási és termelési kooperációs megállapodások keretében az áruforgalomnak min­dössze 10 százaléka bonyolódik le. Ráadásul éppen ezek a fonnák lennének igazán alkalmasak egy kis „gazdasági diplomáciára”, hiszen szinte már közhely­számba menő igazság, hogy munka közben ismerszik meg az ember... (MTI-Press) ADÓÜGYI SZENTEK Megmondom őszintén, korai volt bevezetni a személyi adórendszert. Ez­zel, azt hiszem, a lakosság tízmilliós tömege egyetért, kivéve a Pénzügymi­nisztériumot és az AP.EH peches dol­gozóit. Nem tudom, van-e szentje az adóügyeknek, netán szentjei, mártír­jai, mert akkor hozzájuk fohászkod­nék. De az is lehet, hogy törökül kelle­ne fohászkodnom eleink adószedőihez, a defterdárokhoz—az akkori időkben egy török szót biztosan ismert minden­ki, és ez a harács. Nálunk tízszer fejlettebb országok­ban sem zökkenőmentes az adószedés, az adószedők népszerűségi indexe pe­dig világszerte sajnálatosan alacsony. De mi lesz itt, nálunk, ahol az inf­rastruktúra katasztrofális, ahol se te­lefon, se fegyelem, se működő számí­tógép, se program, se programozó? Eddig tőlem a kerületi tanács szedte az adót. Neki könnyű volt, mert min­den jövedelmem jelentésköteles. Ok szépen összeadták, küldtek egy slejfnit csupa érthetetlen kóddal. Ezután fellebbeztem, erre újra számoltak, esetleg elengedtek egy kis pénzt, rész­letfizetést kértem, és fogcsikorgatva leszurkoltam az adót, amelyből nem épült út, nem kotortak el a havat, nem kaptam telefont, de legalább az appa­rátus egy hasznos dolgozójának fizeté­séhez hozzájárulhattam. Ennek a processzusnak legutóbbi állomása az volt, amikor kaptam egy levelet a tanács pénzügyi osztályától, hogy most már nem hozzájuk tarto­zom, hanem az APEH-hez, milyen számlára fizessék vissza a hozzájuk befizetett adórészleteket. Kísértésbe estem, hogy elfogadjam a pénzt, mely az enyém, én dolgoztam érte, nem ők, de utálom a hivatalos macerát, ezért inkább felvilágosítottam őket, hogy ez még. az 1986-os adóm, tartsák csak meg, jövőre már az APEH karmai közé kerülök. Ezután újabb levelet kaptam, melyben a tanács megkért, küldeném el az ő határozatukat, mert nekik nincs meg. Elküldtem egy fény­másolatot, és vártam, egyelőre felfüg­gesztvén adórészleteim fizetését, hátha még további kívánságokkal állnak elő. S valóban: érkezett egy újabb számi­tógépes slejfni, melyben adópótlék cí­mén ötezer forinttal megemelték a be­fizetendő összeget. A dolog most ott tart, hogy az adó­mat kifizettem, az adópótlékot nem. Kíváncsi vagyok, az adópótlékra mi­lyen adópótlék jön ki. Én isten bizony örülök, hogy kike­rülök a tanács karmaiból. De nincse­nek illúzióim._Mi jóra számíthatok az APEH-től? O fog nekem utat építeni, tisztítani, gázvezetéket, telefont létesí­teni? Aligha. Csak újabb, még zavaro­sabb slejfnik, felszólítások, büntetések várhatók. És, ha minden jól megy, munkámból ezentúl két adóügyi alkal­mazottat tarthatok el. Maradhatna még számomra az adófizető állampol­gár öntudata. Meg a mérhetetlen biza­lom abban, hogy Állam Bácsi feneket­len zsebében jó helyre pottyannak az én forintjaim. Olyan helyre, ahová más forintok sosem érkeznek meg. Mert csoda érdekes ez, én még fennál­lásom óta számlát nem kaptam senki­től, akinek munkájáért fizettem. Csak most már egyre nagyobb összegekről nem kapok számlát. Hála az APEH i aprószentjeinek. Várom az újabb slejfníket, felszólí­tásokat, dörgedelmeket. Én is állami alkalmazott vagyok. Fizetek. Meg­mintázhatják rólam az ismeretlen adó­fizető szobrát. Nem tudom, a koszorú ára levonható-e, és van-e rajta AFA. De nem ragaszkodom az évenkénti ko­szorúzáshoz. Elég egy röpke fohász. Szentmihályi Szabó Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom