Petőfi Népe, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-02 / 210. szám

2 • PETŐFI NÉPE 9 1988. szeptember 2. A propaganda és tájékoztatás soron lévő feladatai Tanácskozás Nádudvaron- A propaganda és tájékoztatás soron lévő feladatai címmel országos tanácskozás kezdődött csütörtökön Nádudvaron, az Ady Endre Művelődési Központban. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága agitációs és propaganda- osztályának szervezésében rendezett kétnapos eszmecsere az 1988/89-es pártokta­tási év előkészítését szolgálja. A rendezvényen a megyei és a megyei jogú pártbi­zottságok ideológiai kérdésekkel foglalkozó titkárai, propaganda- és művelődési osztályvezetői, az oktatási igazgatóságok igazgatói, valamint a megyei lapok főszerkesztői vesznek részt. Jelen vannak a társadalmi és tömegszervezetek meghí­vott képviselői, valamint a sajtó meghívott munkatársai. A nyitó plenáris ülésen a tanácskozás résztvevőit a házigazda Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnöke. Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a TOT elnöke köszöntötte, majd Postás Sándor, az MSZMP Hajdú-Bihar Megyei Bizottságáak első titkára adott rövid tájékoztatást a mqgye és székhelye, Debrecen gazdasági, politikai és kulturális életéről. Ezután Andics Jenő, az MSZMP agitációs és propagandaosztályának vezetője mondott megnyitó beszédet. Ezt követően Bcrccz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára tartotta meg előadását. A politikai intézményrendszer reformjának, a párt megújulásának eszmei, politikai, szervezeti kérdései címmel. Bevezetőben aláhúzta a Központi Bizottság 1987. júliusi határozatának, a kormány stabilizációs programjának, a pártértekezlet határozatának változatlan időszerűségét. Rámutatott, hogy azok végrehajtásában nemritkán következetlen­ség, tehetetlenség, felelőtlen magatartás tapasztalható. Márpedig e határozatok következetes végrehajtása további fejlődésünk biztosítéka: Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a pártértekezlet után javuló közhangulat az utóbbi időben megromlott, s ennek egyik oka — a gazdasági természetű problémák mellett a nemzeti öntudat gyengesége. Kiemelte az állampolgári felelősségérzet jelentőségét. A továbbiakban az ideológiai felfegyverkezés fontosságáról szólt. Ezzel kapcsolatban a KB titkára szükségesnek tartotta, hogy széles körű elem­ző, értékelő munka kezdődjék annak érdekében, hogy elméletileg megalapozott, a gyakorlat által alátámasztott módon alakítsuk ki az ezredforduló Magyaror- szág-képét. Ehhez nem elegendő - mondta a tegnapok leleplezése, ehhez előrevivő, kollektív elméleti munka szükséges. A szocialista építés jelenlegi időszerű, kérdéseiről szólva rámutatott a népakarat érvényesítésének új jelenségeire, a társadalmi kezdeményezések gyarapodására, amelyekét a megfelelő türelemmel és jó szándékkal kell fogadni, mert ezeknek a társadalmi kezdeményezéseknek a talaján jöhet létre egy új társadalmi közmeg­egyezés. A továbbiakban a tulajdonviszonyokról beszélt. Megállapította, hogy a vállal­kozásokat, a kezdeményezéseket hiba volna kapitalista megnyilvánulásnak tekin­teni. hiszen azoknak éppen a szocializmusban kell kiteljesedniük. Egyebek között ezt szolgálja majd a társasági törvény, amelynek célja: jobb feltételeket, változatos formákat teremteni a termelőerők fejlesztéséhez. A mi kiindulópontunk mindig az össznemzeti érdek, a társadalom egésze érdekeinek érvényesítése. Berccz. János részletesen szólt a pluralizmus kérdéseiről, annak filozófiai, ideo-» lógiai, kulturális és gazdasági vonatkozásairól, kiemelve a politikai pluralizmus időszerű témaköreit. Rámutatott: a pártnak politikai és ideológiai, nem pedig hatalmi eszközökkel kell biztosítania, érvényesítenie vezető szerepét. Nagy súllyal szólt arról, hogyan lehet még ütőképesebbé tenni a párt tevékeny­ségét. Kiemelter a párt politikájának alakítása az egész tagság ügye. E tekintetben a legfontosabb az alapszervezet, hiszen általa érvényesül a párt vezető szerepe. A párt továbbra is fontos bázisának tekinti a termelő egységeket, de látja, hogy egyre nagyobb szerepet kell játszaniuk a területi pártszervezeteknek. Szükséges­nek tartja a pártapparátus munkájának újragondolását annak érdekében, hogy egyfelől növekedjék a választott testületek és azQk tagjainak tekintélye, ugyanak­kor legyen egy olyan megfelelő létszámú, színvonalas apparátus, amely jól szolgál­ja a vezető testületéket, a párttagság egészét. Végezetül szólt a pártegység erősítésének szükségességéről, kiemelve, hogy a párt harci szövetség, amelynek alapja az öntudatos egység, a közös törekvés. Ezt segíti, hogy a Politikai Bizottság a fő kérdésekben egységesen foglal állást — mondotta Bcrccz János. Ezt követően a KB titkára válaszolt az előadásához kapcsolódó kérdésekre. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT VÉGET ÉRT A SZTRÁJK A LENIN HAJÓGYÁRBAN Csütörtökön délután befejeződött a 11 napja tartó sztrájk a gdanski Lenin Hajógyárban. A tiltakozó akciók végét jelző tárgyalási hírek érkeztek Stalowa Wolából és Szczecinből is. Úgy tűnik tehát, hogy eredményesek az erőfeszítései Lech Walesának, aki Czeslaw Kiszczak belügyminiszterrel szerdán folytatott var­sói megbeszélése után utazott Gdanskba, hogy a sztrájkok befejezésére szólítson fel. Küszöbön áll a megállapodás az utolsó sztrájkoló bányában, a „Manifest Lipcowyban”, ahol a legrégebben, augusztus 15. óla áll a munka, és abban az. egy szczecini buszgarázsban is, ahol változatlanul bénán áll néhány autóbusz. Felvet­ték a munkát a gdanski kikötő egyes és kettes körzetének dokkmunkásai is. A lengyel kormány szóvivője Varsóban kijelentette, hogy akár eredményesek lesznek a tárgyalások a Stalowa Wola-i acélműben, ami hadiüzem, akár nem, az ország vezetése erőszakkal is felszámolja a munkabeszüntetést. Bejelentette: a szolgálati helyén tartózkodó egyik rendőrtiszt szerdán este életét vesztette. Egyelő­re nem ismeretes, hogy gyilkosság áldozata lett-e vagy öngyilkosságot követett el. ABM ÉS A KRASZNOJARSZKI RADAR WASHINGTON . . Reagan elnök szóvivője is azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok a Krasz- nojarszkban épülő szovjet radar teljes megsemmisítéséig nem hajlandó megállapo­dást kötni a hadászati fegyverek számának csökkentéséről. A szóvivő, Mariin Fitzwater azonban azt mondotta, hogy a rakétákról folytatják a tárgyálásokat, függetlenül ettől a közléstől. Fitzwater szerint a Szovjetunió „feltételekhez akarja kötni” az épületek lebontását és ezek a feltételek Washington számára elfogadha­tatlanok. Mint jelentettük, Washington a rakétaclhárító rendszerekről megkötött ABM- szerződéssel ellentétesnek tekinti a radar építését, bár az épületbe nem helyeztek el még berendezéseket és a Szovjetunió azt hangoztatja, hogy az állomás elkészülé­se után sem szolgálna rakétaelhárítási célokat. * MOSZKVA Genfben szerdán véget ért a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról szóló ABM-szerződés betartását ötévenként áttekintő szovjet—amerikai tanácskozások újabb fordulója. Ez alkalommal Gennagyij Geraszimov csütörtökön ismertette a Genfben tárgyaló szovjet küldöttségvezető nyilatkozatát. A szovjet nyilatkozat közzétételét az tette szükségessé, hogy a tanácskozás befejezésekor az amerikai delegáció a tényeket nem tárgyilagosan bemutató egyoldalú nyilatkozatot hozott nyilvánosságra. A szovjet külügyi szóvivő moszkvai sajtótájékoztatóján emlékeztetett rá, hogy Viktor Karpov genfi nyilatkozata kitér az amerikaiak által rendszeresen az ABM- szerződés megsértéseként emlegetett krasznojarszki rádiólokációs rendszer ügyé­re. Noha a berendezés — hangoztatja a szovjet dokumentum — űrobjektumok megfigyelését szolgálja, az amerikai aggodalmak eloszlatására a szovjet fél kész leszerelni az állomást, ha az Egyesült Államok vállalja, hogy az 1972-ben aláírt eredeti formában betartja az ABM-szerződést. A LOTTÓ NYERŐSZÁMAI A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a 35. játékhét lottónyerő­számai: 24, 32, 75, 77, 80. A népgazdaság és a bányászat érdekei egybeesnek (Folytatás az I. oldalról) elképzelhetetlen a ma igen széles kör­ben létező támogatások nagymértékű leépítése nélkül. A hosszú ideje dekla­rált szándék tehát tovább nem halaszt­ható még akkor sem, ha ez csoport- és egyéni érdekeket sért is. Ennek a folya­matnak a nyilvánosság előtt kell zajla­nia. mert különben a felmerülő részér­dekek a közös érdekek rovására állan­dóan nyomást gyakorolnak az irányí- -tásra. A Minisztertanács elszánta ma­gát: határozottan, de ésszerű fokoza­tossággal végigmegy ezen az úton. Há­roméves programot dolgozunk ki a tá­mogatások leépítésére, és ezt folyama­tosan az Országgyűlés elé terjesztjük. Az a szándékunk, hogy már jövőre 30- 40 milliárd forinttal csökkentjük a költségvetési támogatást. Alapvető gazdasági-társadalmi és politikai érdekünk, hogy a radikális fordulatot a lehető legkisebb mértékű, de a piacok egyensúlyba jutását nem korlátozó infláció mellett valósítsuk meg. Ma már látható, hogy jövőre az ideihez hasonló méretű lesz az árszint­növekedés, mert adósságszolgálati ter- heinket figyelembe véve a piaci egyen­súly másképpen nem jöhet létre. Ha az idei esztendő gazdasági tel­jesítménye eléri a tervezettet, akkor re­ményünk szerint 1989-ben a reálfo­gyasztás már nem csökken, de a reál­bércsökkenést — az ideinél lényegesen kisebb mértékben — nem tudjuk elke­rülni. A bérek reálértékének általános növelésére az egyensúlyi követelmé­nyek által támasztott korlátok miatt nincs mód. A reálbércsökkenés, persze nem mindenkire vonatkozik. Az új gazdasági feltételek lehetővé teszik, hogy az érdemi teljesítményt nyújtók­nak a reálbére növekedjen, s családjuk életszínvonala javuljon. Grósz Károly ezután idézte a pécsi bányászoknak az augusztus 23-ai mun­kabeszüntetésekor hozzá intézett leve­lét, s többek között hangsúlyozta: Megalakult az Alföldi Szőlészek és Borászok Egyesülete (Folytatás az 1. oldalról) jogában áll magához rendelni, hatás­körébe vonni az egyesületet. Csipkó Sándor, a Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet elnöke - aki a megyei szőlészek-borászok társaságának soros elnöke is - összefoglalójában úgy érté­kelte az elhangzottakat, hogy időszerű és hasznos négy megyére kiterjedően, tehát az alföldi történelmi borvidéken megalakítani az egyesületet. A közre­adott alapszabály-tervezetet még át kell dolgozni. A tisztségviselőket a kö­vetkező összejövetelen választják meg, s addig az előkészítő bizottság tovább dolgozik. A jelenlévők ezzel egyetértet­tek, s addig ügyvezető elnökként Csip­kó Sándor végzi e munkát. Nyílt szava­zás következett, amelyen egyhangúlag a megalakulás mellett döntöttek, tehát létrejött az Alföldi Szőlészek és Borá­szok Egyesülete. Némi szépséghiánya az alakuló ülés­nek, hogy kistermelő nem volt jelen, bár meghívták a kiskőrösi egyesület elnökét (aki ezt el is fogadta) ... Ah­hoz, hogy valóban az elhatározott egy­ség létrejöjjön, még jelentős munka vár az előkészítő bizottságra. Ezért is for­dulnak felhívással az összes érdekelt­hez: lépjenek be az egyesületbe. S hogy milyen körre számítanak? Az alföldi borvidéken a szőlő- és borter­meléssel, -forgalmazással foglalkozó magánszemélyek, gazdálkodó szerve­zetek és intézmények jelentkezését vár­ják. Feladatuknak tekintik a tevékenysé­gek összehangolását és fejlesztését, a minőség- és eredetvédelmet, a tagok érdekeinek képviselését, a tudományos eredmények megismertetését és elter­jesztését. A tagok érdekében közvetlen kapcsolatot teremt az egyesület a helyi és országos államigazgatási szervekkel, valamint más borvidékek egyesületei­vel. A piackutatástól az áregyeztetésig, a tapasztalatcseréktől a borversenyek szervezéséig számtalan feladatot magá­ra vállal, mindezt az alföldi szőlészet­borászat érdekében, és ugyancsak ilyen céllal reklám- és progpagandatevé- kenységet is végez. Cs. I. A magyar bányászok nem a nemzet eltartottai, hanem szenvedő alanyai egy átrendeződő, sok adóssággal ter­helt, bizonytalan gazdaságnak. Az, aki naponta leszáll, számtalan veszéllyel dacolva, nem lehet felelős sem a hazai gazdasági, sem a világpiaci környeze­tért. Ezeknek az embereknek az erőfe­szítéseit, áldozatvállalását lekicsinyleni nem egyszerűen hiba, hanem bűn. Ugyanakkor valóban jogosan kérik ki maguknak egyik-másik sajtótermék­ben megjelenő vagy elhangzó riportok, kommentárok hangnemét, álobjektivi­tását és szakszerűtlenségét. Az igazság kedvéért hozzáteszem: a kritika nem az egész tömegtájékoztatásra vonatkozik, de megengedhetetlennek tartom, még ha az egyébként szintén rosszul fizetett újságírókról is van szó, hogy bárki csu­pán hiányos ismeretek birtokában szentenciákat mondjon a bányászok­ról, a bányák jövőjéről. A kormányzat stabilizációs prog­ramjának keretében a bányászattal kapcsolatos lépéseink — bár egyik­másik váratlan volt és tűzoltó munká­nak tűnhetett — koncepcióvá állnak össze. Ez azt is jelenti: a kormányzat törődik a bányászok és a bányászat jövőjével. Semmiképpen nem érdekünk ugyanis a bányászkodás drasztikus csökkentése, és energiafelhasználá­sunkban a hazai termelés 50 százalékos arányát sem indokolt alacsonyabbra engedni. Nemegyszer jogos rosszallásként fo­galmazódik meg velünk szemben, hogy halogatunk döntéseket, tétovázunk, bi­zonytalankodunk, A késedelemnek gyakran a megnyugtató és körültekin­tő, sokirányú vizsgálódás az oka. A kapkodások, a látszatdöntések, a pótcselekvések ideje lejárt. A döntése­kért pedig nemcsak a pillanatnyi érde­ket, hanem a jövő követelményét is fi­gyelembe kell venni. Ezzel nem vitatjuk a bányászat szük­ségességét. Nemzeti vagyonunk jelen­tős része a bányászat, amely az önök munkája révén válik valamennyiünk számára használható értékké, és szol­gálja gyarapodásunkat. Biztos vagyok benne tehát, hogy a bányászatnak van jövője, és nem elsorvasztásra ítélhető válságágazat. Meggyőződésem: egyetlen szakmá­ban sem jogos úgynevezett kiemelt jö­vedelmek követelése. Viszont a munka értékén történő és szigorúan teljesít­ményalapú megfizetésére mindenki joggal formál igényt. Ha idővel elju­tunk e felismerés megvalósításához, feltételezem, hogy a bányászok fizetése akkor is a legmagasabb kategóriákba fog esni anélkül, hogy bármiféle ki- emeltségről szó lenne. A bérek szakma szerinti különbözősége nem kegy, vagy szubjektív elhatározás kérdése, hanem a gazdasági törvényszerűség következ­ménye kell hogy legyen. Végül a hűségjutalomról, ami az utolsó cseppet jelentette az István-akna dolgozóinak poharában. A kormány illetékesei megvizsgálták ezt a kérdést. Ennek alapján azt mondhatom, hogy a hűségjutalom kifizetésének helytelen rendjéért nem a központi szervek fele­lősek. A gazdaságilag és politikailag hibás értelmezésért helyben kell keresni a felelősöket. A vállalat vezetői nem jól gazdálkodtak az elosztható pénzeszkö­zökkel. Ezek következményét a kor­mány nem vállalja. Korrektebb lett volna, ha ezt a dolgozóknak is időben elmondják. A hűségjutalom ugyanis nem adható, hanem jár! Az ügynek természetesen a kormány számára is akadtak tanulságai. Ami általánosítha­tó és országos jellegű gond, azt elemez­ni fogjuk, és igyekszünk megoldást ta­lálni rá. Ejtsünk egy-két szót a módszerről is. Én rendkívül kulturáltnak, politikailag érettnek tartom a pécsi bányászok sé­relmeinek megfogalmazását. Ahogyan azonban nyomatékot adtak neki azaz: nem vették fel a munkát — azzal már vitatkozni szeretnék. Jogos üzene­teket akkor is el lehet juttatni ehhez a párthoz és kormányhoz, ha azokat munka közben állítják össze. A terme­lés ellentétpárja a terméketlenség. Két­lem, hogy történelmünk ilyen sorsdön­tő pillanataiban a munka hiányával kellene nyomatékot adni a munkából fakadó jogos követeléseknek. Ezt azért is hangsúlyozni szeretném, mert van­nak, akik azt hiszik, hogy ilyen mód­szerekkel jogtalan előnyökhöz juthat­nak. A fenyegetések, nem hiszem, hogy eredményhez fognak vezetni. —A megújuló párt- és állami vezetés­nek van elképzelése, világosan meghatá­rozta a társadalom és a párttagság előtt álló feladatokat. Van ereje céljainak végrehajtását megszervezni. A vezetés képes a demokratikus és alkotó légkör politikai feltételeit megteremteni. Még akkor is, ha sanda politikai szándékok­ból felerősödött a vezetésre irányuló nyomás, ha egyesek a reform jelszava alatt az anarchiát bátorítják vagy olcsó népszerűséghajhászásból a demagógia lovát sarkantyúzzák'. Afra viszont nem képes, hogy az üzemi demokrácia helyi funkciózavaraiért viselje a felelősséget. Az ország párt- és állami vezetői nem ké­pesek arra, hogy a 10 millió állampolgár vagy a 800 ezres párttagság helyett gon­dolkodjanak, cselekedjenek. — Ami az elmúlt időszak gazdasági gyakorlatát illeti, szándékunkban áll, hogy megvonjuk mérlegét. De nem a minden áron való bűnbakkeresés szán­dékával, hanem azért, hogy a társada­lom és a vezetés még reálisabban lássa: milyen helyzetben vagyunk, s miért van szükség a gyökeres fordulatra, s mi le­het a továbblépés iránya. — Társadalmi-gazdasági kibontako­zásunk sikere Önöktől, a magyar bá­nyászoktól is jelentős mértékben függ. A népgazdaság és a bányászat érdekei egybeesnek. Grósz Károly beszéde után a Szak- szervezetek Országos Tanácsa és az ágazati-szakmai szakszervezetek nevé­ben Nagy Sándor, a SZOT főtitkára köszöntötte a bányászokat. KECELEN: Rokonszenv- tüntetés az erdélyi falvakért „1988. szeptember 1- jén világszerte szervezzék meg az erdélyiekkel való szolidaritást, éltessék a magyar—román barátsá­got, tiltakozzanak a ro­mán hatóságok falurom­boló és asszimilációs po­litikája ellen” — javasol­ta Grósz Károly pártfő- titkár-kormányfőnek írt, a Magyar Hírlap augusz­tus 16-ai számában meg­jelent nyílt levelében Bi­hari László. A lap szegedi olvasója korábban a Ro­mán Kommunista Párt magas beosztású funkci­onáriusa volt, a magyar nyelvű Ifjúmunkás című lap főszerkesztőjeként dolgozott. Megyénkben tegnap késő este Kecelen a Béke parkban szervezett szoli­daritási gyűlést a felhívás szellemében a Hazafias Népfront nagyközségi bi­zottsága és a két keceli római katolikus plébánia hívőközössége. Este nyolc órakor kezdődött a gyertyafényes demonst­ráció. Először a magyar himnuszt énekelte el a mintegy 350 résztvevő, majd Gubik Mihály plé­bános szólt a segítség- nyújtás fontosságáról, le­hetőségeiről. Ezt követő­en mementóként a szé­kely himnusz hangzott el, majd Herczeg Imre, a HNF nagyközségi bizott­ságának elnöke idézete­ket olvasott föl a magyar sajtóban az utóbbi hóna­pokban megjelent cik­kekből, amelyek a ma­gyar és román nép közös problémáira hívták föl a figyelmet. A békés de­monstráció a Szózat hangjaival zárult. F. P. J. Javaslatok az adótörvény módosítására (Folytatás az I. oldalról) tása, mert a vállalatok csak igen szűk körben tudják növelni a dolgozók jöve­delmét, s így jelentős mértékben rom­lott az ösztönzés. Jövőre a bérmecha­nizmus teljes mértékben átalakul, már nem tölt be keresetszabályozó szerepet, így várhatóan nőhet a dolgozók ösz­tönzése. Egyetért azzal a megállapítás­sal, hogy az adórendszer mértékei szi­gorúak, hosszabb távon ennek csök­kentésére lesz szükség. Erre azonban csak akkor nyílik lehe­tőség, ha sikerül a költségvetés terheit csökkenteni. Jelenleg azonban igen las­san halad a támogatások leépítése. A kormány ugyan rendelkezik egy két­éves programmal, amelyben a költség- vetési támogatások 60 milliárd forintos csökkentését vették tervbe, de ennek megvalósításában még kevés ered­ményt értek el. Emellett szükségessé válik a közkiadások csökkentése, az igazgatás, a védelem költségeinek visz- szafogása. Felül kell vizsgálni az egész­ben vagy részben állami pénzből folyó beruházásokat is. Mivel jövőre a költ­ségvetés kiadásait számottevően nem sikerül csökkenteni, ezért arra sem vál­lalkozhat a pénzügyi kormányzat, hogy a lakosság adóterhelését vissza­fogja. Az idén az átlagos adóterhelés 11,5 százalék, várhatóan jövőre is ezzel a szinttel kell számolni. A pénzügyi kormányzat — az ár­emelkedés mértékének figyelembevéte­lével tervbe vette az adórendszer kul­csainak csökkentését, illetve a sávok módosítását. Erről az Országgyűlés de­cemberi ülésszakán születik majd dön­tés. A miniszterhelyettes szólt a költség- vetés várható hiányáról is. Elmondotta, hogy ez a jelenlegi számítások szerint 27-28 milliárd forint körül fog alakulni a tervezett 10,4 milliárd forinttal szem­ben. A vártnál nagyobb hiányban szere­pet játszik, hogy a személyi jövedelem­adó-bevétel a számított 58 milliárd fo­rintnál kevesebb, 50-52 milliárd forint lesz. Kisebb az államháztartás bevétele a vártnál a láthatatlan jövedelmekből. Itt 5-6 milliárd forintot vettek tervbe, s eddig csak kétmilliárd forint folyt be a költségvetésbe. A költségvetés hiányá­nak nagymértékű növekedését okozza az is, hogy az első félévben a vártnál jó­val nagyobb mértékben megnőttek a szocialista export támogatására fordí­tott kiadások. Időközben ennek jelen­tős visszafogására került sor. A bizottság tagjai megvitatva a pénz­ügyi kormányzat által javasolt változta­tásokat, többek között javasolták, hogy az általános forgalmi adó visszatérítése szempontjából a lakásépítők — függet­lenül a kivitelezési módtól, a megrende­lőtől — azonos helyzetbe kerüljenek. Olyan javaslat is elhangzott, hogy a tör­vény ne határozza meg azoknak az épí­tőipari termékeknek a listáját, amelyek után — ha azokat lakásépítésre, fel­újításra használják fel — visszatérítés igényelhető. Ezt az igényt azonban a bi­zottság elvetette azzal, hogy sok vissza­élésre adna alkalmat. Egyetértettek vi­szont azzal a javaslattal, hogy a pénzügyi kormányzat a lakások karbantartásánál, spt közművesítésénél is biztosítsa az ÁFA visszaigénylésének lehetőségét. A bizottság támogatta az a javasla­tot, hogy a világbanki beruházásoknál az általános forgalmi adó visszaigé­nyelhető legyen. Ezzel Villányi Miklós pénzügyminiszter nem ért egyet. Véle­ményét írásban fejezte ki. A pénzügy- miniszter szerint az adórendszeren be­lül ezeknél a beruházásoknál sem indo­kolt kedvezmények adása. A kor­mánynak ezt más módon kell megolda­nia. A pénzügyminiszter álláspontját a bizottság nem fogadta el és felkérte a kormányt, vizsgálja meg, miképpen le­het megoldani a szerkezetváltást szol­gáló világbanki beruházásoknál az AF A-visszatérítést. Ezután az ad hoc bizottság a szemé­lyi jövedelemadóról szóló törvényben javasolt változtatásokat vitatta meg. A bizottság támogatta azt a kormány- javaslatot, amely a bérlakások cseréjé­nél is kedvezményt biztosít. Jelenleg ugyanis a lakások bérleti jogának cse­réje esetén az abból származó jövede­lem adóköteles, szemben az ingatlan cseréjéből származó jövedelemmel. A bizottság egyetértett azzal is, hogy a jövőben az egyéni vállalkozók választ­hatnak: a személyi jövedelemadó-rend­szeren belül, vagy a vállalkozási adó­rendszer szerint adóznak-e a vállalko­zási jövedelmükből. Ez a lehetőség fő­leg az alacsony jövedelmű kisiparosok, kisvállalkozók számára fontos, mivel nagymértékben egyszerűsíthetik az adóval kapcsolatos adminisztrációt. A továbbiakban azzal foglalkoztak, hogy a kormány nem javasolja kisipa­rosok, magánkereskedők, szerződéses üzemeltetők átalányadóztatásának be­vezetését. Elhangzott egy olyan javas­lat, hogy nem meghatározott átalány- összegeket kellene megállapítani, ha­nem a forgalom százalékában megha­tározott, szakmánként differenciált kulcsok szerint adóztathatnák az érin­tetteket. A bizottság úgy döntött, hogy ezt a javaslatot a kormány illetékesei­vel közösen megvizsgálja. Ezután Békési László tájékoztatta az ad hoc bizottságot a mecseki szénbá­nyászok hűségjutalmának kiegészítésé­ről. A Mecseki Szénbánya Vállalatnál rendelkezésre áll a hűségjutalom brut­tósításához szükséges 15 millió forint. A vállalatnak ehhez — a korábbi infor­mációkkal ellentétben — nem kell hi­telt felvennie. A kormányzat pedig nem folyósított többlettámogatást. Mivel a múlt év végén a vállalatnál a hűségjuta­lom égy részét a szakszervezettel egyet­értésben alapbéresítették, s most mégis sor kerül a hűségjutalom teljes mértékű bruttósítására, így lényegében kétsze­resen kompenzálják a hűségjutalmat terhelő adóelvonást. A miniszterhe­lyettes elmondotta, hogy a bruttósítási kötelezettség a földalatti, a liász és bá­nyamentő pótlékokra is vonatkozik és ez meg is történt. A bányászok azt ké­rik, hogy a pótlékok ne összevonva, hanem elkülönítve adózzanak. Ezt Bé­kési László nem javasolja, mert egy ilyen megoldás lényegében a személyi jövedelemadó megszüntetését jelente­né. A bizottság azonban úgy döntött, hogy a pótlékok ügyét a későbbiekben újra meg kell vizsgálni. (MTI) KECELEN: Rokonszenv- tüntetés az erdélyi falvakért „1988. szeptember 1- jén világszerte szervezzék meg az erdélyiekkel való szolidaritást, éltessék a magyar—román barátsá­got, tiltakozzanak a ro­mán hatóságok falurom­boló és asszimilációs po­litikája ellen” — javasol­ta Grósz Károly pártfő- titkár-kormányfőnek írt, a Magyar Hírlap augusz­tus 16-ai számában meg­jelent nyílt levelében Bi­hari László. A lap szegedi olvasója korábban a Ro­mán Kommunista Párt magas beosztású funkci­onáriusa volt, a magyar nyelvű Ifjúmunkás című lap főszerkesztőjeként dolgozott. Megyénkben tegnap késő este Kecelen a Béke parkban szervezett szoli­daritási gyűlést a felhívás szellemében a Hazafias Népfront nagyközségi bi­zottsága és a két keceli római katolikus plébánia hívőközössége. Este nyolc órakor kezdődött a gyertyafényes demonst­ráció. Először a magyar himnuszt énekelte el a mintegy 350 résztvevő, majd Gubik Mihály plé­bános szólt a segítség- nyújtás fontosságáról, le­hetőségeiről. Ezt követő­en mementóként a szé­kely himnusz hangzott el, majd Herczeg Imre, a HNF nagyközségi bizott­ságának elnöke idézete­ket olvasott föl a magyar sajtóban az utóbbi hóna­pokban megjelent cik­kekből, amelyek a ma­gyar és román nép közös problémáira hívták föl a figyelmet. A békés de­monstráció a Szózat hangjaival zárult. F. P. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom