Petőfi Népe, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-31 / 208. szám

IDŐJÁRÁS Előrejelzés az ország területére ma estig: az ország nagy részén túlnyomóan napos idő várható, zápor valószínűleg nem lesz. Néha kissé élénk déli szél valószíni. A várható legmagasabb nappali bőmérséklet 22-26 fok között alakul. K5 VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLIII. évf. 208. szám Ára: 1,80 Ft 1988. augusztus 31., szerda ÚJ INTÉZMÉNY KALOCSÁN * ' -r ■ -»ii Tanévnyitó iskolaátadással Csaknem hétszáz kalocsai középis­kolás öltözött tegnap ünneplőbe, hogy ezzel is jelezze: felkészült az új tanévre. A megilletödöttség és az iz­galom ezúttal a szokottnál is na­gyobb volt. A tanévnyitót ugyanis iskolaátadási ünnepséggel kötötték össze, így a kalocsai Ruhaipari Szak- középiskola és 619. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet nevelőtes­tülete és tanulói birtokba vehették a 87 millió forintos beruházással ké­szült 18 tantermes iskolát. Az épületet dr. Geri István, a Bács- Kiskun Megyei Tanács elnökhelyet­tese adta át. Ünnepi beszédében em­lékeztette a jelenlevőket, hogy Kalo­csa hazánk ősi iskolavárosainak egyi­ke, így itt az iskola mindig fontosabb volt, mint másutt. — A magyar ipar egy helyben to- pogásának kulcsindoka — hangsú­lyozta dr. Geri István — a szakmun­kás- és szakközépiskolai képzés hiá­nyos feltételrendszere, az a belenyug­vás, amely évtizedeken át a betanított munkások túlsúlyát teremtette meg a termelésben. Kalocsán, ahol a hagyo­mányos középiskolai oktatás feltéte­lei legjobbak voltak a megyében, a szakmunkásképzés a legrosszabb kö­rülmények között működött. Kívá­nom tehát, hogy ez az új iskola is emelkedjen fel munkája eredményei­vel Kalocsa legszebb értékei, hagyo­mányai közé. Petróczi Ernöné megbízott igazga­tónő vette át az új létesítményt, s megköszönte mindazok munkáját, akik segítő közreműködésükkel hoz­zájárultak a nevelő-oktató munka feltételeinek javításához. Végezetül dr. Geri István kitünte­téseket adott át a munkájukat ki­emelkedő pontossággal és lelkiisme­retességgel végző kivitelezőknek. így Matota József, a Dutép-építésvezető­ség létesítményi főmérnöke a Minisz­tertanács Kiváló Munkáért kitüntető jelvényét, Papp István, a kalocsai ge­nerál építésvezetőség művezetője pe­dig a művelődési miniszter dicsérő oklevelét vehette át. G. T. T. Kerekasztal-konferencia a leszerelésről A Varsói Szerződés és a NATO öt-öt tagállamának vezető leszere­lési szakértői ültek tárgyalóasztal­hoz kedd délelőtt Budapesten, hogy megvitassák az európai ha­gyományos leszereléssel kapcsola­tos kérdéseket. A különféle véle­mények, nézetek protokolláris kö­töttségektől mentes megfogalma­zásának teret engedő eszmecserére Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK és a Szov­jetunió, illetve Franciaország, az Egyesült Államok, Nagy-Britan- nia, az NSZK és Olaszország jeles közéleti személyiségei, magas ran­gú katonai vezetői, neves tudomá­nyos kutatói kaptak meghívást a rendezvény házigazdájától, a Ma­gyar Külügyi Intézettől, és társren­dezőjétől, a New York-i Kelet— Nyugati Biztonsági Tanulmányok Intézetétől. Hazánkat Hardi Péter, a Magyar Külügyi Intézet igazga­tója, Horn Gyula külügyminiszté- riumi államtitkár, Somogyi Fe­renc, a Külügyminisztérium főosz­tályvezetője es Tóth Tibor altábor­nagy, a Magyar Néphadsereg ve­zérkari főnökének első helyettese képviseli. A budapesti tanácskozással — mint azt a rendezvényt megnyitó bevezetőjében Hardi Péter kiemel­te — a magyar házigazdák olyan fórumot kívántak létrehozni, amely az európai hagyományos le­szerelés átfogó témakörében a ran­gos szakértők kötetlen vélemény- cseréjét teszi lehetővé. Ennek meg­felelően — a meghívóban foglaltak szerint — a résztvevők magánsze­mélyként érkeztek hazánkba, ami­vel ugyancsak a rendezvény infor­málisjellegét hangsúlyozták a szer­vezők. A hivatalos álláspontok merev ütköztetése helyett inkább a szabad véleményalkotást, -egyez­tetést helyezik előtérbe a kerekasz­tal-konferencia két napja során. Az első nap csaknem kilenc órán át tartó eszmecseréinek tapasztala­tait összefoglalva a Magyar Kül­ügyi Intézet igazgatója az MTI tu­dósítójának elmondta: az ismerke­dés első percei után hamar elmúlt a nemzetközi konferenciákra jel­lemző feszélyezettség, s a tanács­kozás a házigazdák reményeinek megfelelően szakemberek konst­ruktív párbeszédévé vált. Erre a fajta konstruktivitásra, egymás vé­leményének mérlegelésére annál is inkább nagy szükség van, mivel már az első hozzászólásokból ki­derült: a hagyományos leszerelés­sel összefüggő tárgyalások még komplexebb megközelítést igé­nyelnek, mint a nukleáris fegyver­zet korlátozásáról folytatott viták. A világnak tehát hosszú tárgyalás- sorozatra kell felkészülnie e kér­déskörben. A sikeres párbeszédhez mindenekelőtt az érintett döntés­hozók — kormányzó politikusok, katonai vezetők — határozott po­litikai elszánására van szükség. Általános vélemény, hogy eddig jobbára csak a politikai deklaráci­ók szintjére jutottak el a hagyomá­nyos haderők és a fegyverzet kér­déskörében. A kerekasztal-konfe­rencia résztvevői is szemben talál­ták már magukat a leendő tárgya­lópartnerek előtt álló problémák­kal: miként szerezzenek megbízha­tó adatokat a szemben álló felek egymás hagyományos haderejéről, miként ellenőrizzék ezeket az in­formációkat, miként mérjék fel, és mennyiben vegyék figyelembe az „ellenség” vélt vagy valós fenyege­tettségérzését, miként küszöböljék ki a fegyverzetekben fennálló aszimmetriákat. Az összetett té­macsomagot boncolgatva annyi már világosnak látszik — hangsú­lyozta Hardi Péter —, hogy e kér­déseket több fázisra bontva kell a tárgyalások napirendjére tűzni; fo­gódzkodóként ki kell jelölni bizo­nyos prioritásokat, semmilyen részkérdést sem zárva ki ugyanak­kor az eszmecserék köréből. Ab­ban is egyetértenek a résztvevők, hogy a hagyományos leszerelés el­ső lépéseinek színhelye Európa központi régiói lesznek. Az azon­ban még nem világos, hogy hol húzzák meg az érintett területek határait. (MTI) AZ ÖNTÖZŐFÜRT LÉTKÉRDÉS A beruházás a program szerint halad • A kivitelező szakemberek megmutatták hol lesz 1989—90-ben majd a nyomásközpont. A Kecskemét -Szikrai Állami Gazdaságban került sor tegnap a tiszaalpár—nyárlörinci öntözőfürt beruházásá­ban érdekelt gazdaságok, kivitelezők, felügyeleti szerve­zetek szakembereinek egyeztető tárgyalására. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osz­tályvezetője, dr. Gál Gyula elmondta, hogy a Bács- Kiskunban évek óta pusztító aszály az idén okozza a legsúlyosabb károkat. Éles az ellentét az öntözetlen és a kevés öntözött területen lévő növényzet között. Ez már maga bizonyíték arra, hogy mennyire égetően szükséges területünkön az öntözésfejlesztéssel foglalkozni. Az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság képviseletében dr. Kardos Imre arról szólt, hogy ebben az évben jó ütemben haladnak az öntözőfürt kivitelezési munkálatai és a következő esztendő prog­ramjának tervezése is lassan elkészül. A Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság igazgatóhe­lyettese, Pancza János arra is emlékeztetett, hogy a Tiszá­ból való öntözés gondolata nem mai keletű. Négy évvel ezelőtt az újraélesztett elképzelés konkrétabb formát öl­tött, ami mára már látható csatornává, nyomócsővé, lassan kialakuló öntözőfürtté változott. Igaz, az eredeti terveken alakítottak annak érdekében, hogy a beruhá­zásra a pénzügyi fedezet is elegendő legyen. így lett az eredetileg zárt csatornákból például nyílt rendszer. Ezen a környéken az üzemek talpon maradásának feltétele — bizonyítja ezt a szárazság —, hogy megvalósuljon az öntözés, ezzel az intenzívebb mezőgazdasági termelés. Szót ejtett az igazgatóhelyettes arról is, hogy az öntöző­fürt létrehozására társult három szövetkezet és az állami gazdaság egyaránt számolhat aszálykárral. Ennek hatá­sára, ha valamely tag kilépni kényszerül a társulásból, az öntözőfürt beruházásának megvalósulása is megkérdője­leződhet. A Városföldi Dózsa, a Tiszaalpári Tiszatáj és Búzaka­lász Termelőszövetkezet vezető szakemberei konkrét adatokat vonultattak fel annak érdekében, hogy bizo­nyítsák, igyekeznek minden lehetőséget megragadni arra, hogy a beruházáshoz szükséges saját erőforrásokat előte­remtsék. A szakemberek ezután a helyszínen tájékozódtak az eddig elvégzettekről. Ennek tapasztalatairól kérdeztük meg dr. Szilárd Györgyöt, a Környezetvédelmi és Vízgaz­dálkodási Minisztérium osztályvezetőjét, aki ezt mondta: a mostani területbejáráson a munkák minőségéről lehet képet alkotni. Más hasonló jellegű beruházásokkal ösz- szevetve ez jobbnak, alaposabbnak látszik. Az üzemelte­téskor a látottak alapján ez megjósolható — nem lesz különösebb gondjuk az eddig megépítettekkel a gazdasá­goknak. A beruházást, véleménye szerint, feltétlenül be kell fejezni! Hiszen ha valahol, hát itt, ezen a területen feltétlen jól megtérülő befektetés az öntözés. Természete­sen, ha hozzáalakitják a termelési szerkezetet. Erre pedig' már felkészültek a gazdaságok. q £ SZEPTEMBER: GYÜLEKEZÉSI ÉS EGYESÜLÉSI TÖR VÉNYTER VEZET Tájékoztató a megyei népfrontnál Társadalmi viták előkészületei A Hazafias Népfront az év hátralevő részé­ben országszerte társadalmi vitákat szervez a párt és a kormány felkérése alapján. Fontos kérdések kerülnek napirendre ezeken a fóru­mokon: a gyülekezési, illetve az egyesülési jogot szabályozó törvénytervezet, valamint a választójogi törvény módosítása. A társadalmi viták megyei előkészületeiről tartottak tegnap tájékoztatót Kecskeméten, a népfrontbizott­ság székházában. Amint Terhe Dezső megyei népfronttitkár elmondta, minél szélesebb körben szeretnék biztosítani az állampolgári véleménynyilvání­tás lehetőségét. Elsőként — szeptember 5. és 20. között — a gyülekezési és egyesülési tör­vénytervezet vitáját szervezik meg. A megye valamennyi városában, nagyközségében sor kerül ilyen fórumokra a kővetkező hetekben, s jó néhány kistelepülésen is rendeznek vitát. A megfelelő helyszínről és a törvénytervezetet ismertető szakemberekről a népfront a helyi tanáccsal közösen gondoskodik. A megyei népfrontbizottság felkérte a nép­frontba tömörülő, annak keretében működő tömegszervezeteket, szövetségeket, egyesüle­teket, hogy mozgósítsák tagjaikat, s szervez­zenek belátásuk szerint maguk is vitákat. Kezdeményezte a népfront különböző rétegta­lálkozók, egyházi vitafórumok rendezését is. A tapasztalatokat szeptember végén a megyei népfrontelnökség összegzi s továbbítja az or­szágos testülethez. Az érdemi vita érdekében a napilapok — köztük a Petőfi Népe is — augusztus 26-ai számukban közölték a törvénytervezetek tel­jes szövegét. (Tájékoztatást adunk lapunkban a vitafórumok időpontjáról, helyéről, s termé­szetesen beszámolunk majd az ott elhangzot­takról is.) Amint a megyei népfrontbizottság titkára elmondta, a választási törvény módosításáról október végétől november utolsó hetéig szer­veznek társadalmi vitát minden településen. Emellett a népfront különböző szakmai ta­nácskozások. konzultációk megrendezésével bekapcsolódik az új tanácstörvény, a nemzeti­ségi és a népszavazásról szóló törvény elveinek és tervezeteinek kimunkálásába, valamint az új alkotmányt előkészítő munkálatokba is. L. D. Városszépítők Szinte csak jelképes össze­gekkel segítheti a helyi tanácsot a Budafoki Városszépítő Egye­sület, mégis odafigyelnek véle­ményükre, joggal kérnek szere­pet fontos közügyek eldöntésé­ben, a település formálásában: tudható egy rádióműsorból. Pénzszükés világunkban nem becsülhetem le a sokféleképpen hasznosítható forintokat. Kívá­natosnak tartom, hogy a meg­erősödő városvédő- és városszé­pítő egyesületek költséges kö­zösséggyarapító vállalkozáso­kat is kezdeményezzenek saját bevételükből, de korparancs fel­adataiknak a tanácsi jövedel­mek növelésével akkor is csak töredékét teljesíthetnék, ha — mint mondani szokás — arany­bányát találnának. Pénzben egyszerűen kifejezhetetlen a la­kossági közhangulat javulása, az ügyek értelmes és igazságos intézésének közérzetgyógyító hatása, a „mindenhez van kö­zöm" tudata. Az elmúlt hetekben a lengyel Tátra szépséges városaiban és falvaiban csodálhattam a gya­korlatias és mutatós gorálháza- kat, a táj és az építő emberi buz­galom csodálatos remekeit. A civilizáció arrafelé is új köve­telményeket támaszt, módosítja a lakások funkcióit. Szomszéda­ink szerencsére megtalálták a hagyományos és a korszerű ör­vendetes egyeztetésének lehető­ségeit. Az immár összkomfortos épületek túlnyomó többsége hí­ven őrzi a századok során kiala­kult és egy nagy tudású, népben, nemzetben gondolkodó építész tudását bizonyító formákat, arányokat. Noha az utóbbi évti­zedekben új építőanyagokat is használnak, a mostanában te­remtett új kisebb, nagyobb ott­honok, falusi középületek méltó társai, testvérei, apáik, nagy­apáik épületeinek. Nincs a vilá­gon olyan tökéletes állami szer­vezet, helyi tanács, rendelet, amely úgy védhetné egy-egy táj, természetes és teremtett arcula­tát, mint az azonosan gondolko­dó emberek akarata. A közvéle­mény hatékonyabb mindenfajta előírásnál, ha megfelelő fórumo­kon, alkalmas szervezetekben megnyilvánulhat. Ez a jó értelemben mondott tájhazafiság varázsolt ligetes falvakat a füstös gyárkéményes Ruhr-vidéken, Münsterlandban, mint ezt a magyar városszépítők tanulmányi csoportjának nyu­gatnémetországi útján tapasz­talhatták. Az egyik helyi vezető egyszerűen nem értette kérdése­met: miként büntetik a szemete- lőket, a környezetszénnyezőket? Elmagyarázta: a szomszédok, a falu lakóinak a megvetése érzé­kenyebben büntetné a meggon­dolatlan környezetcsúfítókat, ha . .. Nem láttam egyetlenegy olyan táblát sem, amely a fűre lépést tiltaná, mert természetes­sé vált a közös munka megbe­csülése. A városvédő és a város szépítő egyesületek éppen a közvéle­mény formálásával, ha úgy tet­szik, a lakosság nevelésével, a helytelen cselekedetektől meg­óvó benső gátlások, tilalmak ki­alakításáért tehetnek sokat. Tudjuk, önmagunk, szokásaink megváltoztatása a legnehezebb. A Kecskeméten tanácskozó városvédők eddigi eredményei táplálják a reményt: rövidesen még otthonosabbak lesznek vá­rosaink, falvaink. A Város- Község Védő és Szépítő Egyesü­letek Szövetségének mai orszá­gos választmányi ülésének tárgysorozatát tanulmányozva megállapítható, hogy a tenni- akarók sokaságát tömörítő egyesületek a kezdeti lelkesedés lendítőereje nélkül is igen tevé­kenyek, felismerik és vállalják tennivalóikat, így közvetve- közvetlenül sokmilliós hasznot hoznak közös asztalunkra. Heltai Nándor A halasi Ikarusz-gyárból amerikai mércével Az Ikarusz kiskunhalasi gyárának fő feladata a nagyvállalat kiszolgálása autóbusz- karosszéria-elemekkel, illetve félkész karosszériákkal. Ez utóbbiakon a végső festést, a kárpitozást stb. a komplett buszokat kibocsátó társgyárban végzik el, de ezek máraz alvázra szerelve, „gurulva ” hagyják el a halasi üzemet. Jelenleg a többi közt az Ameri­kába szállítandó 416-os típusú autóbuszhoz készítenek karosszériát—itt átalakított Scania-alvázra —> a megrendelés húsz darabra szól. Az egyedi műhely szakemberei azon igyekeznek, hogy már az első darab—amely a vállalatnál is első darabnak számít e típusból — zökkenőmentesen kerüljön ki a kezükből, minősége amerikai mércével mérve is kifogástalan legyen. Képünkön: a formálódó 416-os. (Tóth Sándor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom