Petőfi Népe, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-14 / 167. szám

1988. július 14. • PETŐFI NÉPE • 5 A PIAC DIKTÁL — A TSZ ALKALMAZKODIK V állalkozók a Lajosmizsei Népfrontban FEJLESZTÉSI TÁRSULÁSOK Távközlésünk fehér foltjai Magyarországon, ha fel akarunk zárkózni az európai átlaghoz, a század utolsó évtizedében hárommillió új telefonállomást kell kialakítani. A lemaradás a kisvárosokban, községekben a legna­gyobb, ezért a fejlesztés jelentős részét oda kell összpontosítani. A közeljövő vidéki fejlesztési lehetőségeiről kért tájékoztatást az MTI-Press munkatársa Bölcskei Imrétől, a Magyar Posta ügyosz­tályvezetőjétől. Átalánydíjas elszámolási rend­szer alkalmazására kapott a Pénz­ügyminisztériumtól engedélyt ta­valy, három éves időtartamra a Lajosmizsei Népfront Tsz. A tejelő tehenészetben és a szolgáltató ága­zatban vezették be az átalányelszá­molást, aminek eredményeként je­lentős költségmegtakaritást értek el. A személyi érdekeltség követ­kezménye még az is, hogy nőtt a termelés, javult a hatékonyság és a minőség, csökkent az ágazatokban a foglalkoztatottak száma. Ugyan­akkor a személyi jövedelem — dif­ferenciáltan — mintegy ötven szá­zalékkal emelkedett. Az érdekelt­ségi rendszer bevezetésének tulaj­donítják, hogy kiválóan előkészí­tett, kijavított kombájnokkal, traktorokkal s egyéb eszközökkel kezdték az idei betakarítást. Érde­keltté vált a szolgáltatási ágazat minden dolgozója a jó minőségű munkavégzésben, s abban is, hogy a rájuk bízott eszközöket, gépeket a legoptimálisabban használják. A vállalkozási lehetőségek sorá­ba tartozik a húshasznú szarvas- marhák bérhizlalása: a szövetkezet istállóit — és állatállományát — adták át tagjaiknak. Az ágazat ta­valy már nemcsak nyereséget ho­zott, hanem minőségi javulást is. Épül a varsói metró Bő öt évvel ezelőtt, 1983 tavaszán rakták le a varsói metró alapkövét. Azóta több mint 7 kilométernyi alagút készült el, azaz mintegy évi 1,4 kilomé­tert haladtak a föld alatt a munkások. Összehasonlításként érdemes megemlí­teni, hogy a minszki alagútfúrási átlag évente 1,2, a prágai 1,3, a budapesti 1,4, a bécsi 2,3 kilométer volt. A varsói metrót délről északi irány­ba építik. A 23,1 kilométeres és 23 állo­mással ellátott első vonalat három épí­tési szakaszra bontották. Ursynówtól a Műegyetemig 12,1 kilométeren 11 állo­mást létesítenek, s a forgalom megnyi­tását 1991-re tervezik. A következő 6 kilométeres szakaszon 7 állomás lesz, a Műegyetemtől a Párizsi Kommün térig tart és 1994-ben áll az utazóközönség szolgálatába. Az utolsó 5 kilométeres szakasz 5 állomásán keresztül az északi Mlociny kerületig juthatnak majd el az utasok 1996-tól kezdődően. Az első metróvonalnak'három állo­mástípusa lesz: soros, gócponti és köz­ponti. Minden állomáson világító lám­pa helyezkedik el a peron szélén, a sínek feletti alagútfalon utastájékoztató kap helyet. A mozgólépcsők mellett az ösz- szes állomáson felszerelnek lifteket is. Lesznek egy- és kétcsarnokos megállók. Egyik állomásról sem hiányozhat az új­ságos. a dohányáruda, a telefon­automaták és a mosdóhelyiségek sora. Soros állomásból 16 létesül, s ezek mindegyikén hatezer fős óránkénti át­menőforgalomra számítanak. A góc­vagy átszállóállomásokból ötöt alakíta­nak ki. Ezeken a számítások szerint óránként 20 ezer ember fordul meg. A baromfiágazatban ugyancsak vállalkozási szerződéseket kötöt­tek csirkenevelésre, valamint ka­csa-előnevelésre és -hizlalásra. Mint Czira György elnök és Nagy Imre főagronómus elmondta, erre nemcsak a tsz tagjainak adtak le­hetőséget, így összesen 16 vállalko­zó 400 ezer kacsát és 360 ezer csir­két gondoz — 4-8 hetes rotációban — ebben az esztendőben. A naposkacsákat a szolnoki Pa- lotási Állami Gazdaságból hoz­zák, s 49-53 napos korukban adják el, átlagosan három kilós súlyban, a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatnak. Egy-egy állattartó 10- 20 ezer kacsát nevel, illetve hizlal, s az említett idő alatt 30-40 deká­val nagyobb súlygyarapodást ér­nek el, mint korábban, a tsz tele­pén. A szövetkezet kiszolgálja a vállalkozókat takarmánnyal, a szállításhoz járművet is biztosít, s gondoskodik a napos korú állatok beszerzéséről és a végtermék érté­kesítéséről. Természetesen a szállí­tást, a rakodást, a takarmányt, az állatorvosi- és gyógyszerköltsége­ket a vállalkozók fizetik. A tsz a szervező-bonyolító munkájáért az előnevelés után 2,20, a hizlalt álla­tok értékesítése után pedig ugyan­csak darabonként 2,30 forintot A két központi állomáson az óránkénti forgalom eléri majd a 30 ezret, s itt bü­fék, presszók, üzletek is helyet kapnak. A három szakasz 23 állomása más­más belső kiképzést kap. A déli szaka­szon a barna és a sárga szín lesz az uralkodó, a középső, belvárosi szaka­szon a lila és a vörös, az északi szakasz „csíp le”. Átlagosan 110 forintért adják el a kacsákat a feldolgozó­nak, s a vállalkozó családok tiszta nyeresége egy-egy állat után 3-5 forint közötti. Vagy éppen nulla (sőt veszteséges is) lehet, ha valami hibát követ el az állattartó. A jó jövedelem ugyanis kockázatválla­lással párosul: felléphet betegség, helyi járvány tizedelheti az állo­mányt, s a nagy melegtől vagy jég­zivatartól is elhullhat néhány száz darab. Eddig még nagyobb veszte­ség nem érte az állattartókat, bár volt, aki nem vesztett, de nyeresége sem volt négy heti, szinte éjt- nappalt kívánó munkájának. Mondják, a tanulópénzt meg kell fizetni. . . A szövetkezetben fölpezsdült a vállalkozói kedv, s ez is gondot okoz a vezetőknek, ugyanis a bé­késcsabai feldolgozó az előrejelzé­sek szerint jövőre lényegesen keve­sebb hízottkacsára tart igényt. Nincs más választásuk, mint új ér­tékesítési lehetőséget feltárni, vagy más állatfajt meghonosítani. De hát ilyen a vállakózás sajátossága: a piac diktál, s ehhez kell alkal­mazkodni. A gyors váltás, a kockázat édes­testvérek ebben a körben, ha kese­rűséget is okoznak olykor, a siker érdekében mindent meg kell tenni. Csabai István megállóit tengerzöldbe öltöztetik. Ám mindegyik állomáson megjelenik a tür­kiz is, mint a varsói metró első vonalá­nak megkülönböztető színe. A szakemberek szerint az első vonal építési költségei tíz év után térülnek vissza. (Interprcss—MTI-Press) — Ebesen, ebben a Hajdú-Bihar megyei kisközségben a fiilem halla­tára mondta a telefonkezelő a hívó­nak: „Ha sietsz, drágám, jobb, ha felülsz a biciklire és elkarikázol a szomszédba. Hamarabb elintézed a dolgod, mint ha az én kapcsolásom­ra vársz.” Mennyire jellemző még hazánkban a kézikapcsolásos köz­pont? — A falvak zömében ma még csupán reggel nyolctól délután né­gyig lehet használni a telefont, s ezeken a helyeken nincsenek auto­matizált központok. A hivatal zá­rása után néhány állomáson kívül csak a segélykérő telefon vonala él, azt viszont kevesen tudják, hogy arról távolsági és R-beszélgetése- ket is folytatni lehet és távirat is feladható. A legfontosabb állomásokat ter­mészetesen ezekben a községekben is „berepülőzték”, ami magyarul annyit tesz, hogy az orvosnál, a tanácselnöknél, az állatorvosnál, a téeszelnöknél egyszerre csöng a ké­szülék, ha valakit keresnek. Ami­kor az veszi fel, akinek a hívás szól, akkor a többieknél elhallgat. Könnyen megeshet azonban, hogy egyikőjük megunja, hogy már há­romszor ugrasztották ki az ágyból fölöslegesen, és melléteszi a kagy­lót. A sorbakapcsolás miatt ilyen­kos, sajnos, az egész rendszer elné­mul, ugyanúgy, mint ha a kará­csonyfa égői közül csavarnánk ki egyet. Mindezt azért említettem ilyen részletesen, mert nyilvánvaló, hogy ezen a helyzeten a léhető leg­rövidebb idő alatt változtatni kell. De ugyanebbe a kategóriába soro­lom az olyan kisvárosokat, mint Kőszeg és Csorna, ahol ugyan hu­szonnégy órás szolgálatot teljesíte­nek a telefonkezelők, ám a rend­szer még mindig kézi kapcsolásos. — Az ország mely vidékei a leg­inkább elmaradottak? — Erre nem tudok kategorikus választ adni, ugyanis mindenütt vannak viszonylag fejlett techniká­val rendelkező központok, s ugyanakkor néhány kilométeren belül a szinte őskori állapotok is fellelhetők. Ha a távközlés fehér foltjaira kíváncsi, akkor erre azt válaszolom, hogy Budapest kör­nyékén, Szabolcs-Szatmár és Zala megyében van belőlük a legtöbb. Ez persze nem azt jelenti, hogy pél­dául Baranyában vagy Vas megyé- ben, ahol rengeteg az apró telepü­lés, több telefon található, ám a népességre vetítve már az utóbbiak lehetnek előnyösebb helyzetben. — A legfontosabb program tehát az, hogy eltűnjenek a fehér foltok és ahol fejlesztenek, ott a jövőnek dol­gozzanak. — A VIE ötéves terv célkitűzései azért jelentősek, mert a hálózat bő­vítésével a kézi kapcsolásos köz­pontok megszüntetése és az auto­matizálás is együtt jár. Ezen kívül a mennyiségi előrehaladás is jelen­tős. Győrben, Szombathelyen, Szolnokon, illetve a környékükön levő településen, kis falvakban sokkal egyszerűbb a dolgunk, mint a fővárosban. Ezeken a helyeken egy néhány ezres, néhány tízezres bővítés hosszabb távra megoldja a gondokat, ugyanez Budapest akármelyik kerületében: csupán csepp a tengerbe. Ami Tatabányán vagy Salgótarjánban öt-tíz évre szóló eredmény, nem beszélve a néhány százas községekről, az mondjuk Miskolcon vagy Debre­cenben, Szegeden már kevés. — Milyen a kis települések foga­dókészsége? Ahol eddig nem volt ' hagyománya a telefonálásnak, ott nehezen boldogulnak... — Való igaz. Aki nincs napi kapcsolatban a távközléssel, az el sem tudja képzelni az előnyeit. De hozzáteszem: hamar hozzászokik. Fölállítottunk például egy nemzet­közi távhívásba is bekapcsolt nyil­vános telefonfülkét mondjuk Csa- bacsüdön, ebben a Szarvas mellet­ti, néhány ezres Békés megyei falu­ban. Eleinte csak kerülgetik az em­berek, aztán pedig használni kez­dik. Először a kisvállalkozók, ipa­rosok, kereskedők, szolgáltatók, vendéglátásban dolgozók döbben­nek rá: kellene a telefon, a közvet­len partneri kapcsolat. Aztán már jönnek a többiek is. Nekünk nem lehet jobb reklámunk a működő telefonnál. Természetesen ezekre az utólagos igényekre igyekszünk felkészülni: egy-egy fejlesztés tar­talékokat is magában foglal. Az igények növekedésével ez persze el­fogy, úgyhogy előbb-utóbb min­denhova vissza kell majd térnünk. Ezt is beleszámítva, az jár a legjob­ban, aki azonnal kapcsol. — A fejlesztés egyik sokat vita­tott, de igencsak elterjedt formája a telefonkötvény. Néhány évvel ez­előtt Kiskőrösön jártam, ahol még a pap is azt prédikálta, hogy nem szabad sajnálni huszonötezer forint kölcsönt a postától, mert a kötvény segítségével a tulajdonos garantál­tan ablakot nyithat a nagyvilágra. — Az első akciónk 1983-ban volt Szegeden, kísérleti jelleggel. Eleinte sok kritikát kaptunk, ám a tapasztalat azt bizonyította: szá­míthatunk a lakosság támogatásá­ra. Eddig három meghirdetett ak­ciónk volt’, á várt 2,3 milliárd fó- rintból : fezéi' 'kéfn'ffffiáfdot még­kaptunk és ez hetvenezer állomás felszerelését teszi lehetővé. Volt, ahol óriási sikerünk volt a köt­vénnyel, Debrecenbe például órák alatt elkapkodták. A felfokozott érdeklődés' miatt ott hatezerrel megnöveltük az eredeti elképzelés­hez képest a fejlesztést. Másutt vi­szont nem volt sikerünk vele. A vártnál kisebb volt az érdeklő­dés Kaposvár és Szombathely kör­nyékén, Siklóson pedig egyáltalán nem volt igény a kötvényes fejlesz­tésre. Szolnokon, illetve a környe­ző településen azt tapasztaltuk, hogy az emberek a kivárásos mód­szerhez folyamodtak. Látják, hogy épül a telefonközpont épülete és így gondolkodnak: „Ekkora beru­házást nem hagyhatnak abba, az én pénzem nélkül is lehet telefon.” S ez igaz, de azzal a nem mellékes körülménnyel, hogy sokkal keve­sebb és az eredeti elképzeléshez ké­pest jóval később. — Melyek azok a nagyobb vidéki körzetek, amelyek a közeljövőben számíthatnak a távközlés fejlesztési programjának befejezésére? — Veszprémben és környékén már június tizedikén átadtuk a ti- zenkilencezer állomás kapacitás- bővítést jelentő központokat, ame­lyek a megyeszékhelyen kívül Vár­palotán, Balatonalmádiban, Bala­tonkenesén, Balatonfűzfőn és to­vábbi huszonöt településen javítot­ták szolgáltatásainkat. Az eszten­dő végéig, illetve a jövő év elején munkába áll a szombathelyi és a szolnoki új központ, a kaposvári pedig most készült el. Szombathely környékén: Kőszeg, Bükfürdő és további nyolcvannégy település huszonnyolcezer állomást kap. Kaposvár és környéke huszonhét településen tizennégyezer állomás­sal gazdagodott, a Szolnok megyei tizenhatezer-hatszáz állomásos fej­lesztésen viszont csupán a megye- székhely, valamint Újszász és Martfű osztozik. — A távlati elképzeléseket ismer­tető sajtótájékoztatón új vállalko­zási lehetőségekről is szó esett. — Az elképzelések szerint a már meglevő telefonkötvények mellett fejlesztési társulások is létrejöhet­nek. Ezek a vízmű társulásokhoz hasonlóan a posta tulajdonába és üzemeltetésébe kerülő hálózatot létesítenének. A társulat alakulhat egy-egy település helyi hálózatá­nak, központjának létrehozására, vagy egy nagyvárosban a helyi há­lózati rész bővítésének finanszíro- 'zásátá. Ezeknél a jelenlegi hozzájá­rulás legalább kétszeresére kell számítani. Létesülhetnének távbeszélő tár­saságok olyan formában is, hogy az üzemeltetésükben levő rendszer egyben a tulajdonuk is lenne. Ez esetben a társaság a teljes kötele­zettséget, tehát a mai postai szolgál­tató rendszert is átvenné. A társulá­sok által kezelt hálózatrészek a há­lózati hierarchia alsó szintjén he­lyezkednek el. A javasolt forma ön­finanszírozó, de nem nyereség- orientált lenne. Az új szerveződési forma—számítások szerint— a la­kossági előfizetőktől a jelenlegi be­ruházási hozzájárulás három-négy­szeresét kívánná meg. A BÁCS-KISKUN MEGYEI MUNKAÜGYI SZOLGÁLTATÓ IRODA (6000 Kecskemét, Horváth Döme u. 2.) ÁLLÁSAJÁNLATAI ÜFE-csop.vez. (gyengeáramú): Újpesti Gépelemgyár Gépész üzemmérnök: Borgazdasági Kombinát Műanyagip. technikus: Borgazdasági Kombinát Bérellenőr (mérlegképes): Borgazdasági Kombinát Bérelszámoló: Borgazdasági Kombinát Fémmunkás Könyvelő: Zöldért Borgazd. Komb. (kontírozó) Minőségi ellenőr: BRG Gépíró: Fémmunkás Zöldért (gyors) Normás: Kunság Volán - URH-kezelő: ÉBKM Vízmű Vállalat Számlalikvidátor: Fémmunkás Kőműves: Dutép IKTV Ács: IKTV Dutép Hidegburkoló: Dutép IKTV Lakatos: Fémmunkás . MÁV Pályafenntartás Kossuth Mgtsz Helvéciái ÁG Hegesztő: Fémmunkás Kossuth Mgtsz Helvéciái ÁG Esztergályos: Újpesti Gépelemgyár Helvéciái ÁG Fűtésszerelő: IKTV Asztalos: IKTV ÉPSZISZ Leányvállalat Villanyszerelő: Kossuth Mgtsz Forgácsoló: Helvéciái ÁG Toronydarus: Fémmunkás Tehergépkocsi-vezető: Kunság Volán Autóbusz-vezető: Kunság Volán Fűtő: Parkettagyártó V. Galvanizáló: BRG Présgép-beállító: BRG Szobalány: ÉBKM Vízmű V. Konyhalány: ÉBKM Vízmű V. Mozdonyvezető gyak.: MÁV Vontatási Főnökség Női és ffi betanított m.: BRG (szerelő) ÉBKM Vízmű V. (locsoló) MÁV Vontatási F. (kocsivizs.' Reszelőgyár (forgácsoló) Parkettagyártó V. Női és ffi segédmunka: Baromfifeldolgozó V. MÁV Pályafenntar. (pályamj Parkettagyártó V. Kazánházi segédm.: Baromfifeldolgozó V. Parkettagyártó V. Rakodó m.: Baromfifeldolgozó V. 145711 LENGYELORSZÁG • 1991-ben tervezik az első szakasz megnyitását. 0 Király Ferenc és családja eddig 40 ezer kacsát hizlalt meg, most a harmadik turnus tízezer szárnyasát tartják tanyájukban. (Tóth Sándor felvétele) \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom