Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-19 / 118. szám

1988. május 19. • PETŐFI NÉPE • 3 POLITIZÁLÓ ÉRTELMISÉGI Tanácstag — önálló véleménnyel Tagtársai mindig fokozott figyelem­mel kísérik dr. Vilonya Balázs felszóla­lásait Kiskunhalason, a városi tanács ülésén. Általában sajátos nézőpontból világítja meg a napirenden lévő témát, hozzájárulva ezzel, hogy a testület megalapozott döntést tudjon hozni. Az sem ritka, hogy szokatlanul éles han­gon fogalmaz, de mindig a város érde­kében, hozzáértő módon. Nem tud — és nem is akar.— kibújni a saját bőréből, hozzászólásai rendsze­rint önálló véleményt tükröznek. Kis­kunhalason mindenki tudja, hogy ő ilyen. Jellegzetes alakja a helyi közélet­nek, s lassan megismerik úgy is, mint a Hazafias Népfront városi bizottságá­nak titkárát. E minőségében nem tit­kolt célja, hogy dinamikusabbá tegye a mozgalom tevékenységét Kiskunhala­son. Alighanem ezt várják tőle azok is, akik tavaly ősszel felkérték, hogy vál­lalja el ezt a megbízatást. Közéleti múltjáról s terveiről beszélgettünk, úgy is mint tanácstaggal, s úgy is mint nép­fronttitkárral. Vele beszélgetni pedig annyi, mint — az országos áramlatok­ra is figyelve — politizálni a település közösségének jelenéről és jövőjéről. — Aki szeret vitatkozni, az előbb- utóbb közéleti ember lesz. Én úgy látom, hogy dr. Vilonya Balázs nagyon szeret vitatkozni. Szenvedélyes okfejtéseivel a politizáló értelmiségi jellegzetes típusa. Rendszerint logikusan érvel, s általában igaza van. Mindig ilyen volt? — Mindig szerettem vitatkozni, de előfordult, hogy éppen ezért a periféri­ára szorultam. Miután 1957-ben le­érettségiztem Kiskunhalason, örvös- tanhallgató lettem, a Honvédelmi Mi­nisztérium ösztöndíjasaként. Ám az egyetemet befejezni nem tudtam, mert összekülönböztem közvetlen katonai feletteseimmel. 1962-ben a Dél-Bács- Kiskun Megyei Vízmű Vállalatnál kezdtem dolgozni, s csak 1965-től jár­hattam újra egyetemre. Levelezőn vé­geztem el a jogot. Közéleti tevékenysé­gem is a vízműnél kezdődött, mikor a vállalat szb-titkára lettem. Jó iskola volt, a kubikosok hamar odacsaptak egy lapát sarat annak, aki megsértette az önérzetüket. Korábban persze, mint birkózó, sokat tanultam nyíltszívű és egyenes beszédű sporttársaimtól is. A főkönyvelővel 1968-ban úgy összevi­tatkoztam az egyik dolgozó béremelé­sével kapcsolatban, hogy az igazgató — akit egyébként nagyra becsülök, s akitől szintén sokat tanultam — azt írta jellemzésembe: „ . . . bizonyos ve­zetőkkel nem a kellő tisztelet hangján beszél.” — Ma mégis Ön a Ha'zafias Népfront városi bizottságának titkára. — Azóta sok hasznos tapasztalatot szereztem, s megbecsülték a munkámat is. Tagja lehettem a Helyipari és Város­gazdálkodói Dolgozók Szakszervezete országos tanácsának,*s részt vehettem a Szakszervezeti Kutatóintézet néhány vizsgálatában. Időközi választásokon 1977-ben tanácstaggá választottak, s én vezettem a jogi és ügyrendi bizottság munkáját. Ma mint tanácstag az ügy­rendi és igazgatási bizottság elnöke va­gyok. A pártnak még 1967-ben tagja lettem. Mint egykori birkózó sportve­zetőként is tevékenykedtem, sokan is­mertek a városban. Nem volt tehát tel­jesen előzmények nélküli, hogy a városi népfrontbizottság titkárának jelöltek. — Gondolom, időközben a stílusa is finomodott... — Megtanultam, hogy az önfejűség veszélyes, mert az a mód, ahogyan az igazságot kimondjuk, megbuktathatja a jó ügyet is. Általában igaz, hogy az ellenzők táborát nem érdemes szaporí­tani az éles fogalmazással, de a helyzet­től függően az is előfordulhat, hogy igenis szükség van bizonyos radikaliz­musra. — Ön a város gázellátását a közel­múltban abszolút rossznak minősítette. — így kellett fogalmazni, mert eb­ben a kérdésben régóta „süketek pár­beszéde” folyik. Számunkra mindegy, hogy a fűtőérték vagy a nyomás kisebb a kelleténél, a lényeg az, hogy a lakos­ság joggal panaszkodik a gázellátásra. Ezt azonban az illetékesek nehezen akarják tudomásul venni. — Tanácstagként milyen egyéb ügyekben emelte már fel, vagy kívánja a jövőben felemelni a szavát? — Választókörzetem a Felsőváros négy utcája. Eredményként könyvel­hetjük el, hogy mindegyikben vezeté­kes gázszolgáltatás van, s hogy kettő közülük szilárd burkolatú. Felújították az áfész-élelmiszerboltot, s nemrég hentesüzlet létesült. Azt azonban nem sikerült elérni, hogy az új Felsővárosi Általános Iskola konyhát és megfelelő nagyságú ebédlőt kapjon. így a gyere­kek fele a forgalmas 53-as út túlsó ol­dalára kénytelen ebédelni járni. Szeret­ném, ha a tanácsi költségvetésben más városokhoz hasonlóan olyan pénzalap jönne létre, amelyből a tanácstagok he­lyi kezdeményezéseit lehet támogatni. — S mik az elképzelései a Hazafias Népfront helyi bizottságának további te­vékenységét illetően? — Szeretném elérni, hogy a körzeti népfrontbizottságok is nyílt, politizáló fórummá váljanak. Rendelkezhetné­nek például a lakókörzeti aktivisták egy-egy tanácsrendelet-gyűjteménnyel, s várospolitikai ügyekben közvetlen kapcsolatot tarthatnának az emberek­kel. Javítani kell a népfrontbizottságok és a tanácstagok együttműködését. Hisz a tanácstagok a Hazafias Nép­front programját képviselik, a nép­frontnak kell tehát azzal is törődni, hogy megfelelően képviseljék. A taná­csi apparátusnak nem érdeke, hogy az őt ellenőrző választott testület tagjai „belelássanak a kártyákba”. Erre tehát a népfrontnak kell a tanácstagokat fel­készíteni és alkalmassá tenni. Hasonló a helyzet az országgyűlési képviselővel. A jövőben vele is többet kell konzultálni, hisz ő is a népfront jelöltjeként képviseli városunk érdekeit a parlamentben. — A népfront égisze alatt manapság egyre-másra alakulnak az egyesületek. — Mi Kiskunhalason két egyesület létrehozásán is fáradozunk. A város- szépítők már megtették első lépéseiket, s szeretnénk megalakítani egy városi nyugdíjas érdekvédelmi egyesületet is. Jó lenne, ha a népfrontmozgalom kere­tei között már nyugdíjas, de korábban aktív politikusok is szót kapnának, vé­leményt mondanának különböző vá­rospolitikai kérdésekben. Természetes, hogy az ismert alapelvek szellemében a népfront mindenkire számít, hisz mun­kája csak megfelelő tömegbázist moz­gósítva lehet eredményes. Bálái F. István „KICSIT SZŰK, DE MAJD NEM GOMBOLOM BE” — NEGYVENHÉT DEKAGRAMMOS ALJ 141 FORINTÉRT Mérlegen az olcsó ruhák 4 • lnhofné (a pult mögött) biztatja a vevőket: írják be a véleményüket a Vásárlók könyvébe! Dinnyepalántával a kosarában megy a piacról a buszállomásra egy idős, fej­kendős asszony. Annyira nem sietős az útja, hogy közben be ne térne Kecske­méten a Kaszap utcai olcsó áruk bolt­jába. Tíz perc múlva, a dinnyetövek mellett egy kis ruhacsomaggal lép ki onnan. Odabent asszonyok. Rácz Mihályné konyhai dolgozó tízéves fiára való nadrágot keres. — Amilyenben elmehet a gyerek az iskolába, olyan használt pantallót pró­bálok neki választani. A többi üzletben igen drága minden ruhaféle. Az árukat nem az én 5800 forintos fizetésemhez szabták. Az asszonynak elég a piacon a napi élelmiszereket megvenni. Ezen kívül épphogycsak ki tud szorítani gyerme­kének reggelente 10—20 forint költő­pénzt. Az Iványosi családból az anya egyik nagylányának vásárol használt, ápi még jó állapotban levő kék makrokord nadrágot. Leméreti, 135 forintot fizet érte. — Újonnan, egy áruházban vagy ru­haüzletben, 1500-—1600 forintot is kér­nek egy ilyen nadrágért — tesz össze­hasonlítást az asszony ár és ár között. Hát bizony — nem mindegy! Mustrálgatják, kezükbe veszik a be­lépő nők a fogasokra és a fal menti turkálóba rakott ruhákat. Amelyik tet­szik, méretre és színre megfelel, nem haboznak: ráteszik a mérlegre. Hadd lássák, mennyi a súlya, mennyit ér! Egy barna alj 47 dekagramm és 141 forint. Leendő viselője, Halász Gábor- né elégedett. Mint mondja, Alsószéktó- ban — ide meglehetősen jó távol — lakik; bent, a városban dolgozik, s úgy alakult a napja, hogy ma erre vezetett az útja. Nem bánta meg. Végre egy olyan bolt, ahol nem „hajtják ki” az utolsó fillért is az ember zsebéből. — Jó lett a kabát? — kérdezi a pult mögül Inhof Imréné üzletvezető egy másik hölgytől. — Kicsit szűk, de majd nem gombo­lom be — hangzik a felelet. Viszont így is megéri, hogy a fehér nyári kabátnál maradjon a vásárló, hiszen — mint az asszonyok szavaiból megtudom — ha­sonló blézer másutt 1700 forint. Itt vi­szont, a kilós ruhák boltjában csak 177! Valamikor élelmiszer-kereskedés volt ezen a helyen. A környékbeli vá­sárlókkal együtt évtizedeken át én is ide jártam kenyérért, cukorért, felvágot­tért, lisztért, kávéért, szappanért és még sok egyébért. Hqgy megváltozott itt minden! — né­zek körül jobban. Ahol utoljára, körül­belül két éve, a kenyeret tartották, ott ma ruhafogas áll. Mellette, a tejhűtő helyén, kék tábla: „Olcsó ruhák, mé­teráruk, női, férficipők”. Odébb, kon- zervek helyett a Tisza, a Sabaria, a Kiskun, az Ipoly és a Debreceni Cipő­gyár, meg a Salgó Cipőipari Szövetke­zet cipői. A háztartási vegyiáruk és a szappanok „átengedték” polcaikat a turkálónak, ahol nemritkán alig-alig férnél^ el egymás mellett a keresgélők. A kávéőrlőt és a mákdarálót is hiába kutatnám. A bejáratnál fölcserélték egy tükörrel. Az való most már ide, az orgoványi Sallai Tsz jelentkezésével új gazdára talált kis üzletbe, amelyben — félévi várakozás, az értékesítésben egy helyben topogás után — tavaly ősztől 15 mázsa használt ruhát adott el Inhof Imréné. A forgalom nem egyik napról a má- 'síkra élénkült meg ennyire számottevő­en. Inhofnénak volt türelme kivárni. Közben biztatta is a vásárlókat: írják be véleményüket — bíráló megjegyzé­seiket is — abba a könyvbe, amely az övék a falon! A boltot üzemeltető szö­vetkezetnek így jutott tudomására, hogy a Galamb utcai Szél Lajosné és a hasonló kispénzű nyugdíjasok még több és nagyobb választékban kapható olcsó ruhát várnak; hogy a Kenderessy utcai Bimbó néninek tetszenek ugyan a női cipők — de azok nem elég kényel­mesek; s hogy az árukínálat három hó­napig szinte semmit sem változott. Az észrevételekre a tsz jobb áruszál­lítással válaszolt. Azonban továbbra is azt kérik a vevők, hogy a választékot — a gyermekes szülők és a nyugdíjasok pénztárcájához igazodva — bővítse a termelőszövetkezet, hiszen ezzel az üz­lettel mindenki jól jár. A forgalmazó és a vásárlók is. Kohl Antal • A kávéőrlő és a mákdaráló helyén ma tükörben nézhetik meg a kiválasztott ruhát az olcsóruhabolt látogatói. (Straszer András felvételei) e KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BÁCS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZLÉSE I A SZEMÉLYSÉRÜLÉSES KÖZÚtl KÖZLEKEDÉSI BALESETEK _______ ALAKULÁSA BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN ME GHALT, MEGSÉRÜLT SZEMÉLYEK BALESETEK ALAKULÁSA /ITTASAN OKOZOTT/ HALLÓ, POSTA? / Kötvényesek és más igénylők Kiskőrös környékén Kérdések és válaszok a telefonról Az elmúlt hetekben sorra működni kezdtek az új automata telefonközpontok Kiskőrös térségében. Befejező szakaszához érkezett a hálózatfejlesztési program. Tizenhárom községből immár közvetlenül tárcsázhatja az ország többi részét,, akinek van tele­fonja. Legalább ekkora, ha nem nagyobb előrelépés, hogy több ezer családhoz kötik be az új készüléket a posta szakemberei. Egy ilyen jelentős munka során számos kérdés felmerül a telefonra várók, s a munká­latokban más módon érintettek körében. Ezekből a közérdekű kérdésekből állítottunk össze egy csokrot. Aki válaszol: Engedi Antal, a Szegedi Postaigazgató­ság távközlési osztályvezetője. — Milyen munkák folynak, hol dolgoznak most? — Brigádjaink Császártöltésen, Akasztón, Tázlá- ron, Soltvadkerten, Kecelen dolgoznak, megemelt létszámmal. Hálózatépítést, állomásfelszereléseket, bekötéseket végzünk. Választásunknak megfelelően június végéig minden kötvényeshez szeretnénk beköt­ni a készüléket. Ez 2400 új állomást jelent. — A bekötések során végzett munkák nem csak a leendő telefontulajdonosokat érintik? — Kénytelenek vagyunk másokat is zavarni, pél­dául az oszlopelhelyezéseknél. Az a kérésünk, hogy a megjelölt időpontban tegyék lehetővé a bejutást, a munkavégzést szakembereinknek. — Egyáltalán miért van szükség oszlopokra, hiszen a vezetékek jó részét a földbe fektetik? — A kertes házaknál jelentkezik a gondunk. Itt ugyanis gyakran magánterületen kell a vezetéket át­vinni. Föld alatt a karbantartás nem lenne megoldha­tó, a kiépítés pedig a többszörösébe kerülne. Az osz­lopokat egyébként kölföldön sem tudják nélkülözni, máshol is megjelennek a telefonnal. — Mire számíthatnak azok, akik annak idején nem vettek kötvényt, s most mégis szeretnének telefonhoz jutni? — A kötvényesek után — júliustól — a közületek • Fektetik a telefonkábelt Császártöltésen ’ kerülnek sorra. Ezt követően pedig várhatóan év végén, jövő év elején nyílik lehetőség újabb beköté­sekre. Az ütemet a műszaki lehetőségek határozzák meg, a sorrendet pedig az érvényben lévő elbírálási sorrend. Mivel elég sok az igénylő, a későbbiekben — legközelebb a következő ötéves tervben — köz­pontbővítésekkel is számolunk. Erre van lehetőség mindenütt, de a költségek igen nagyok. — A kötvényesek között elterjedt a hír, hogy ikerál­lomásokat kapnak. Igaz ez? — Valóban, Kiskőrösön, Soltvadkerten és Kecelen az állomások mintegy fele ikerállomás lesz. — Nem egyoldalú szerződésmódosítás ez a posta részéről? — A posta a kötvényben annyit vállalt, hogy egy távbeszélő-állomást szerel fel. Az ikerállomás ugyanolyan használati értékű, mint egy fővonal. Kü­lön száma, külön számlálója van, áthallás nem lehet­séges a két fél között. Csupán annyi a hátránya, hogy amikor az egyik állomáson beszélnek, a másikat nem lehet használni, s egymást nem hívhatják. A kiépítés viszont sokkal kevesebbe kerül. ­— Honnan tudhatják meg a kötvényesek, hogy mi­lyen állomást szerelnek fel náluk? — A beruházási hozzájárulás összegéből derül ki. Amelyik kötvényesnek négyezer forintos csekket küld a posta, az ikerállomást, akinek hatezer forinto­sat, az fővonalat kap. — Apróság, mégis gyakran ad vitára okot: milyen színű legyen a telefon. Lehet-e válogatni? — A korábbi tulajdonosoknak — akiknél a régi, elavult tekerős készüléket cseréljük le, fekete színűt tudunk biztosítani. Az új bekötéseknél nagyobb a színválaszték, bár egyelőre itt is korlátozott. A követ­kező időszakban mindenkinek alkalma nyílik majd a neki tetsző készülék választására, a mostani átcserélé­sére. Még egy kis türelmet kérünk. — Több ezerv új előfizető lép be néhány hónapon belül. Honnan tudhatjuk meg a hívószámukat? — Minden községi tanácsnak jegyzéket küldtünk az újonnan bekapcsolt állomásokról. A közületeket arra kértük, hogy tüntessék fel cégjelzéses papírjai­kon az új számot. Ezen kívül az új előfizetők olyan levelezőlapokat kapnak, melyen díjmentesen értesít­hetik telefonpartnerüket a bekapcsolásról. — Ez mind szép, de igazi megoldást, azt hiszem, egy új telefonkönyv jelentene. Mikorra várhatjuk? — Kiskőrös körzeti telefonkönyv-kiadását nem tervezzük. Az új megyei telefonkönyv terveink szerint jövő évben jelenik meg. Addig is minden számot megtudhatnak, ha felhívják a tudakozót a 09-en ... Lovas Dániel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom