Petőfi Népe, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-11 / 111. szám
1988. május 11. • PETŐFI NÉPE • 5 Ember és munka • Az összeszerelő műhelyben az. Asztalos János szociá- lista brigád precíz, jó munkájáért a Vállalat Kiváló címet is elnyerte. Három éve lett önálló a Kiskunhalasi Faipari Vállalat. Eddig még minden évben jelentős nyereséget értek el. Az 1987-es év, igaz, hogy hatalmas munkával, de jó eredményeket hozott. Közismert, hogy az év vége felé felvásárlási láz söpört végig az országon. Különösen így volt ez az általuk gyártott ajtók és ablakok esetében. Szombati és vasárnapi túlmunkákkal 14 és fél ezer különböző nyílászáróval segítették a vásárlókat. Ezzel a túlmunkával együtt tavaly 184 ezer különböző ablakot, ajtót készítettek, 225 millió értékben és a nyereségük elérte a 28 millió forintot. Az első negyedév ebben az évben is jól sikerült. A tervezett darabszámot 110 százalékra teljesítették. Több új termék bevezetését is tervezik. Ilyen lesz például az új zsalugáteres bejáratiajtó-család, a BNV-n sikerrel szerepelt kazettás ablakok. Az év végére kapható lesz a mozgatható zsalugáter és a hőszigetelt üveggel szerelt ablak is. Május elsejére 174 szocialista brigádtag jó munkáját 220 ezer forint jutalommal ismerték el. P. Z. • Lévai Ottó a Gagarin brigád vezetője. Ők is elnyerték az idén az aranykoszorút. • Itt dolgozik Oláh Emőke is, ablakszárnyakat szerel össze házi készítésű, félautomata gépén. ... .. e• A .gépműhely ben dolgozik Tóth B. Antalné, aki 20 éves törzsgárda- tag. Ó a Hámán Kató aranykoszorús szocialista brigád vezetője. Kezük atol csak kifogástalan munka kerülhet ki. • A vállalat gondol a jövőre is. Negyvennégy1 szakmunkástanulójuk van. A fő törekvésük, megszerettetni velük a szakmát. Szabó István oktató az eszterga kezelésére tanítja Tóth Gábort és Szabó Istvánt. ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦< ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ LEPORELLÓVÁSÁR! , Kínáljuk ügyfeleinknek az alábbi típusú számítógép-leporellókat: 382 mm széles (132 karakteres) —1 pld — 2 pld. (indigós) — 3 pld. (indigós) — 4 pld. (indigós) VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! SZÜV Computer—M Kecskemét Horváth D. u. 12. Telefon: 76/29-162 Nyitva: hétfőtől csütörtökig 8—17 óráig, pénteken 8—15 óráig. ♦ ♦ A légi utasok súlya Németországban 1930-ig a beszállás előtt minden egyes utast külön-külön lemértek. Ma azonban ez képtelenség lenne, hiszen csak az NSZK-ban a légi utasok száma évenként több mint 40 millió. A harmincas évek óta úgy számoltak, hogy egy átlagos légi utas 75 kilót nyom. Erre az adatra azért van szükség, mert még a mai hatalmas teljesítményű repülőgépeken is pontos határa van a „hasznos terhelésinek, s minden légitársaságot köteleznek rá, hogy ezt a repülés biztonsága végett betartsa. A Lufthansa által 1977-ben és 1978-ban elvégzett próbamérlegelés vaskos meglepetéssel szolgált: az utasok átlagosan 3 kilogrammal többet nyomtak: Egy 379 utast befogadó Jum- bónak tehát a számítottnál csaknem 1500 kilogrammal többet kell szállítania. Ezt a mérést azóta megismételték a frankfurti repülőtéren: a belföldi, az .európai és a tengerentúli járatok megfelelően kiválasztott kétezer utasát és kézipoggyászát mérték le. Az átlagos testsúly nem tért el számottevően a tíz évvel korábbitól. NAGY GYÁRAK BEDOLGOZÓI Nem hÍYatkoznak, hanem cselekednek A kisvállalkozásokat — így a kisszövetkezeteket is — általában a munkában „kipróbált” szakemberek alakítják. Olyanok, akik önmagukról és egymásról is tudják, hogy átlagon felüli teljesítményekre képesek. A kecskeméti Teéhnoszöv Technológiai Szerelő, Gyártó és Szolgáltató Ipari Kisszövetkezet alapítói először a Hernádi Március 15. Tsz-ben találkoztak. Mindaz, amit a szövetkezetükről Bekker József elnök elmond, tipikus és megszívlelendő tanulságoknak sincs híján. Gyorsan akartak meggazdagodni — A hernádi tsz a baromfiágazatnak köszönhetően emelkedett a legjobbak közé. Feldolgozó üzemük létrehozásakor alakítottak egy munkacsapatot, amelynek a gépek, berendezések felszerelése volt a feladata. Az üzem beinduS után már nem volt szükség erre a ektívára, mégsem váltak meg tőle: belőlük alakította meg a szövetkezet a technológiai szerelő részlegét. Ennek voltam dolgozója én is, bár később más terűiéire, különböző beosztásokba kerültem. Amikor a jogszabályok lehetőséget adtak rá, 1983-ban a részleg törzsgárdatagjaival kisszövetkezetet alapítottunk. Kecskeméten, mert idevalósiak vagyunk. Azért döntöttünk így, mert tapasztaltuk, hogy nagy kereslet van erre a munkára. Nemcsak új üzemek gépeinek beszerelését, hanem régebbiek felújítását, karbantartását is vállaljuk. Sok kisebb-nagyobb bonyodalommal kellett megbirkózniok ahhoz, hogy a maguk választotta úton elindulhassanak. Napi munkája mellett Bekker József vállalta magára, hogy földeríti mindazt a rendeletet, jogszabályt, aminek ismerete a szövetkezet működéséhez szükséges. A szervezés gyakorlati oldala sokkal könnyebben ment. — Fejenként 15 ezer forinttal járultunk hozzá a közös vagyonhoz — folytatja äz elnök —, emellett mindenki hozta magával a saját szerszámait, felszerelését. Úgy kezdtük, hogy napi 10- 12 órát dolgoztunk, nem néztük, hogy Ünnep van, este vagy éjszaka. Olyan munkákat válllaltunk el, amit mások nerít. Például amikor a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnál gépsort bontottunk, háromszor annyit dolgoztunk, mintha új munkát vállalunk. Rekordidő alatt készültünk el vele. Gondolom, ilyen körülmények között többet kérnek a munkáért? — Kérhetnénk, s bizonyára meg is kapnánk, annál inkább, mivel megrendelőink általában szorult helyzetben vandák. Mi azonban azt akarjuk, hogy máskor is bennünket bízzanak meg, ezért olcsóbban vállalkozunk másoknál: így gyakran igen feszített tempóban, önmagunkat nem kiméivé dolgozunk. hogy az órabérünk elfogadható legyen. — A szövetkezet tagjai valamennyien így gondolkodnak erről? — Hogy mennyire nem. az rövid időn belül kiderült. Nagy csalódás érte azokat, akik a gyors meggazdagodás reményében társultak hozzánk, akik azt hitték, hogy a kisszövetkezetben nem kell többet dolgozni, de többet lehet keresni. Ráadásul ők voltak a leghangosabbak. Néhányuktól meg kellett válnunk, mások végül beálltak a sorba. Jó, ütőképes csapatot sikerült összehoznunk. Hajnali kettőig dolgoztak — Persze, azt a feszített tempót, amit kezdetben vállaltunk a munkában, nem lehet bírni hosszú távon — folytatja az elnök. - Nem is arról van szó, hogy mindig agyonhajszoljuk magunkat, de ha több pénzt akarunk, többet kell teljesítenünk. Ugyanakkor arra is felkészültünk, hogy szükség esetén a hétvégén, illetve esténként, sőt éjszaka dolgozunk. Sok olyan munka van ugyanis, amit csak üzemszünetben tudunk megcsinálni. — A technológiai szerelés a beruházás utolsó fázisa. Befolyásolja ez a munkájukat? — Nagymértékben. Az építők szinte mindig késve adják át nekünk a terepet, a határidőt viszont be kell tartani. Érthető, ha az érdekeltek ragaszkodnak ehhez, hiszen egy üzem beindításához sok mindent elő kell készíteni. A baromfi-feldolgozóhoz például a keltetéstől kezdve egy sor termelési folyamatot programoznak, ezért a határidő- csúszás a problémák láncolatát vonja maga után. / Hivatkozhatnánk arra, hogy mások miatt kezdhettük késve a munkát, de inkább dolgozunk napi 12 órát. Nem szoktunk „hivatkozni”. Egyszer az egyik üzemben hűtőrendszer felújítását vállaltuk úgy, hogy szombaton, vasárnap csináljuk meg. Menet közben derült ki, hogy az ammónia nincs rendesen leszívatva a rendszerből. Ez bizony komoly akadály volt. egy zokszava sem lehetett volna a megrendelőnek, ha leállunk. De inkább szereztünk gázálarcot, s más egyéb védőfelszerelést. Igaz, hogy hétfő hajnali kettőig, de befejeztük a munkát, reggel kezdődhetett a műszak. Volt olyan is, hogy mínusz 15-20 fokos hidegben szereltünk: ötven percig dolgoztak, tíz percig melegedtek, így bírtak megbirkózni feladatukkal a csapat tagjai. Jaj a veszteségeseknek! — A kisszövetkezet alapítói megta- lálták-e számításukat? — Megrendelésben nincs hiányunk, megbízhatónak, jól dolgozónak ismerik szövetkezetünket — és nem csak Bács-Kiskun megyében. Többet dolgozunk, mint az előző munkahelyünkön, de többet is keresünk. Eddig minden évet eredményesen zártunk, tavaly a 13 millió forint árbevételből csaknem ötmillió volt a nyereség, de nem osztottuk fel mindet, a felét fejlesztésre fordítottuk: gépeket, berendezéseket vásároltunk. Mindenki így tesz, aki józanul gondolkodik, nem? Sőt, a fejlesztésfejlődés érdekében létrehoztuk a célrészjegy-rendszert: ennek révén tagjaink nyereségének kb. 60 százaléka „folyt vissza” a szövetkezetbe. De meg is van az értelme: szövetkezetünk szépen fejlődik, gyarapszik a közös vagyon, forog a pénz. Csakhogy az idén megjelent egy rendelet, ami visszamenőleg is megcáfolja eddigi törekvésünk értelmét. A következőkről van szó: ha egy kisszövetkezet veszteséges lesz, senki sem segíti, a veszteséget saját magának kell rendeznie. Ez idáig rendben is lenne, bár mi is fizetünk adót. De az új rendelet kimondja: a kisszövetkezet nem nyúlhat a saját közös vagyonához! A veszteséget a tagoknak kell visszafizetniük a zsebükből: havonta csak 3 ezer forint illeti meg a munkabéréből, a többit le kell vonni a veszteségtörlesztésre. Pedig a közös vagyon is a tagok pénzéből van! Számtalan fórumon tiltakoztunk már emiatt, ám eddig még eredménytelenül. Félő, hogy az ilyen és hasonló' intézkedések végül is elveszik a dolgozók kedvét a munkától. Álmási Márta NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG • Szálmaradékokból készítenek padlószőnyeget a Wilhelm Pieck nevét viselő műszál- és műrostgyárban. (Fotó: MTI Külföldi Képszerkesztőség) Hulladékok hasznosítása hogy a szakemberek megfigyelték: a régi, századeleji meddőhányókban viszonylag jelentős mennyiségű vasérc rejtőzik — jóval több, mint a maiakban — ezért máris kidolgozták az újrahasznosítás technológiáját, sőt már alkalmazzák is azt. Noha nem sikerült még felfedezni, hogyan lehet a legoptimálisabban a használt autógumikat és egyes alumíniumipari melléktermékeket újra bekapcsolni a termelésbe — az NDK-beli tudósok szerint ennek is nagyon hamar eljön az ideje. Mint ahogyan már jogos elégedettséggel számolhatnak be a Német Demokratikus Köztársaságban arról, hogy a korábban a folyókba engedett erőmüvi felmelegedett hűtővíz most már lakóházakat és üvegházakat füt. —daróczi— földünkön erősen megcsappantak a nyersanyag- készletek, s mivel ez a tendencia folytatódik, ígybelátható időn belül komoly nehézségekkel kell szembenéznie az emberiségnek — hacsak nem tesz az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket a hulladékok másodlagos felhasználására. Gondoljunk csak a gépkocsira: megjelenése gyökeresen megváltoztatta századunk arculatát, ám számtalan gondot is okozott. Bizony szomorú látványt nyújtanak sok helyütt az elhasználódott karosz- széria- és autógumi-temetők. Mennyi anyag hever még parlagon .. . A Német Demokratikus Köztársaságban az utóbbi időben egyre tudatosabban törekednek a hulladékok újrahasznosítására. Míg például tíz évvel ezelőtt a 80 millió tonna ipari hulladékból csak 12 milliót hasznosítottak, addig ma már ez a szám meghaladja a 30 millió tonnát. Talán a számoknál is többet mond az a tény, hogy napjainkban az NDK ipari nyersanyagszükségletének csaknem felét fedezik a másodlagos nyersanyagok, azaz a hulladékok. A hulladék összegyűjtése természetesen munkaigényes feladat, de a lakosság nagy lelkesedéssel vesz részt a háztartási melléktermékek felkutatásában és beszolgáltatásában. A munkát jól kiépített átvevőhálózat segíti. S hogy milyen eredménnyel? Nos, az acél 70 százalékát vashulladékból öntik, a begyűjtött törött üveghulladék adja az új üvegek háromnegyedét, a papíripar pedig termelésének csaknem 50 százalékát biztosítja a másodlagos nyersanyagforrásokból. Az NDK tudósai már olyan új technológia előállításán dolgoznak, amelynek segítségével csaknem teljes egészében az összegyűjtött papírhulladék adná az iparág nyersanyagszükségletét. Szintén kiemelt figyelmet fordítanak most az NDK-ban a kohászati üzemek mellett tornyosuló salakhegyek, meddőhányók hasznosítására. Egyelőre még csak az építőipar egyes területein alkalmazzák e salakot, ám a tervek szerint már a közeli jövőben jelentősen bővül a felhasználási kör. Érdekesség,
