Petőfi Népe, 1988. február (43. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-04 / 29. szám
1988. február 4. • PETŐFI NÉPE • 3 HETI ÖT PERCBEN Nemzetiségi hírek a televízióban • Január végi verőfényben a házak és a kertek. Ellátás és gazdálkodás Kunszálláson „Keressük a jó megoldásokat” Tavasz a télben. Amerre elhaladunk Kunszálláson, ez az érzésünk a napfényes utcák és udvarok láttán. Dolgoznak a helybeli Petőfi Tsz építői. Betonozzák a padlóalapot az épülő postánál és crossbar távbeszélőközpontnál, hogy a novemberi átadás után javuljon a postai szolgáltatás. Előbb 200, később pedig még 600 telefonkészüléket kapcsolhatnak be így a távhívásba. Nem vártak felső utasításra Nem messze ide Tóth Istvánná igazgatóval, az általános iskola udvarán találkozunk. Örömmel mutatja: — Ez a gyerekek gyakorlókertje! Ok termesztenek benne káposztát, karalábét, zellert, salátát és minden olyan zöldségfélét, amire az iskola konyhájában szükség van. A szakácsoknak ez megtakarítás, a tanulóknak meg gyarapodik a munkával szerzett élményük, tudásuk. Nem valamiféle felső parancsra várnak Kunszálláson a lakosság ellátásában és a tanácsi gazdálkodásban sem, hogy helyzetükön javíthassanak. Azért munkálkodnak a kétezer-kilencszáz embert számláló településen, hogy erősíthessék a népességmegtartó képességét. Évenként három fiatal házaspár letelepedését segíti a tanács százezer forintos lakásépítési támogatással. Az itt dolgozó szakemberek java része helybeli születésű. Innét jártak valamilyen szakiskolába, főleg Kiskunfélegyházára. Rájuk .jobban számíthat a közösség. Nem mennek el egykönnyen máshová. Ki-ki a maga munkájával... — Kevesebbet sírjunk, és többet tegyünk! Keressük a jó megoldásokat! — ez ösztökéli a kunszállásiakat, köztük Makány Ferenc tanácselnököt arra, hogy igyekezzenek aprópénzre váltani a gazdasági-társadalmi kibontakozásból rájuk háruló feladatokat. Senki se gondolja, persze, hogy eget- földet rengető dolgokról van szó. Inkább arról, hogy mindenki a maga munkájával próbál valamivel többet nyújtani. Pólyák Mátyás pék például úgy, hogy a közétkeztetésben részt vevő kétszáz fülöpjakabi és kunszállási gyereknek társadalmi munkával, minden hónapban túrós, lekváros és mákos, kelt tésztát süt. Nem hagyják szó nélkül — mint Pólyák Józsefné kiskereskedő sem —, hogy a községbe kevés rövid és hosszú sertéskarajt, -bordát és -lapockát szállítanak, s hogy nincs olcsóbb csomagolt hús. A 21. számú élelmiszerbolt vezetőjét ugyan felkészült kereskedőnek ismerik, hiszen széles árukínálatának köszönhetően az esztendő első három hetében már 650 ezer forint volt a forgalma, de egyes húsáruk gyengébb minőségéért többször kapott szemrehányást. Holott nem ő, hanem a szállító húsipari vállalat felelős azért — mint a tanácselnök is megjegyezte —, hogy a kenőmájas az idén már nem a régi. Azaz, mintha tele volna szójaliszttel. Akkor meg miért nem nevezik inkább szójasza- láminak, és adnák olcsóbban? A disznó• Gyakorlókért az iskolaudvarban. A termést a napközis konyha szakácsai használják fel. • A legnagyobb munka 1988-ban a posta és telefonközpont építése. • A májas és a disznósajt kivételével elégedettek a vásárlók az élelmiszer-ellátással. (Tóth Sándor felvételei) sajt zsírossága sorrendben a második, hasonlóan gyakori észrevétel. Az ellátásban és a gazdálkodásban a minőség és a hatékonyság távolról sem elvont fogalmak, mint ahogyan az itt élők tapasztalják. Kunszálláson erre jó példákat is látunk. A megyei tanács támogatásával — egy kőművessel, egy központifűtés-szerelővel és egy segédmunkással — háromtagú karbantartó brigádot hoztak létre, hogy a községi intézményekben esedékes munkák elvégzésében ne legyenek rászorulva másokra. Akiknek aztán nem győznének fizetni! Egy másik, figyelemre méltó tény is azt igazolja, hogy a tanács valóban keresi — és meg is találja — a jó megoldásokat a település lakóinak jobb ellátásáért. Megspórolt forintok — jobb közétkeztetés Az elnök, Makány Ferenc erről ezt mondja: — A gyermekétkeztetésben egyfajta reformkorszakot élünk át. 1987-ben nem nézhettük tovább tétlenül, hogy az iskola napközis konyhájában milyen sok moslék gyűlt össze. Naponta 40-50 liternyit a sertések vályújába öntöttek. Miért? Kiderült, hogy épp a legfontosabb: a tanulók véleménye hiányzott az étrend összeállításánál. Ma már nincs így. Szeptembertől a szakácsok — a gyerekek kívánságát és egy élelmezési bizottság ajánlásait ^figyelembe véve — változatosabban főznek. Azóta kevesebb étel megy veszendőbe. Megtakarítást értek el azzal is, hogy a múlt ősszel 4000 kilogramm 8 forintos krumplit vettek a napközis konyha részére, s hogy hagymát és mákot vásároltak egész évre valót. Sajnálják, hogy tavaly nem tettek el a szakácsok barack- és szilvalekvárt is, mert ezek az idén hiányoznak az üzletek polcairól. Lehet, hogy a pénzükkel jól gazdálkodó tanácsok ezután tanulnak az okos — előrelátó — háziasszonyoktól is? Kohl Antal — Tud-e arról, hogy a televízió második programjában nemzetiségi nyelven híreket sugároznak? Látta-e, hal- lotta-e a héten a német vagy szerbhor- vát nyelvű adást? Számos ismerősömnek tettem fel ezt a kérdést, természetesen mindegyiküknél az anyanyelvén szóló hírek, a Nachrichten vagy a Vijesti után érdeklődve. (Baja környékén ugyanis német és délszláv nemzetiség él.) A megkérdezettek kivétel nélkül azt válaszolták: tőlem hallották először, hogy ilyen televíziós műsor egyáltalán létezik. Ezek után felhívtam Balázs Mihályt, az MTV pécsi stúdiója nemzetiségi szerkesztőségének vezetőjét, hogy miért éppen a hírekkel növelték a nemzetiségi műsoridőt. Amint megtudtam, az ötperces nemzetiségi hírek kétségtelenül előrelépést jelentenek, hiszen az ország mintegy ötszáz falujában hallhatja a lakosság az anyanyelvén az információkat. Az azonban alig lenne hihető, hogy heti egy alkalommal a legfrissebb kül- és belpolitikai eseményekről lehet beszámolni, ezért a nemzetiségek életéről, a mindennapok történéseiről igyekeznek hírt adni. Ennek azonban meg kell teremteni a feltételeit. Szükség van az anyanyelvet szépen beszélő és képzett bemondókra, továbbá technikai eszközökre. Gyorsan kell a stábot a felvételek helyszínére juttatni, és akkor, amikor az esemény történik. A pécsi stúdió nemzetiségi szerkesztősége benyújtott egy fejlesztési tervet: heti 30 perc adásidőt javasoltak a német, illetve szerbhorvát műsorokra. Volt másik ajánlásuk is: az eddigi nemzetiségi műsor ismétlése helyett új magazinműsort készítenek. Felmerül még a kérdés, hogy szabad-e olyan műsorok adásidejét növelni, amelyeket a lakosság többsége nem, csak egy kisebb rétege ért meg. A válasz egyértelmű: az a műsor, mely mindenkinek szól, senkinek sem szól. A televíziózás fejlődése a rétegműsorok irányába mutat, ezek készítését kell tehát szorgalmazni. A nemzetiségek anyanyelvi műsorai pedig e kategóriába tartoznak. Gál Zoltán A párt vezető szerepéről A Petőfi Népe 1988. január 13-ai számában olvastam a „Párterkölcs és anyagi érvényesülés” című tanulságos írást, amelyhez néhány gyakorlati megjegyzést szándékozom fűzni. Hozzászólásra a szerzőnek az a megállapítása ösztökélt, miszerint „Nehéz időszakban kétszeresen nehéz kommunistának lenni”. Magam is úgy látom, hogy szigorodó társadalmi körülmények közepette többszörösen nehéz a párt szervezeti szabályzatából következő kötelezettségeknek jól megfelelni. Különösen kitűnt ez a közelmúltban történt megmérettetés, a párttagsággal folytatott őszinte eszmecserék alkalmával, valamint a párt vezető szerepének érvényesülését taglaló pártcsoport-értekezleteken elhangzott véleményekből. A párt vezető szerepéről vallott nézetek többsége két csoportba sorolható. Az egyik nézőpont hirdetői a szakmai vezetésbe való konkrét beavatkozásban látnák a párt vezető szerepének követelményszerű érvényesülését. A másik véglet hívei ezzel éppen ellentétes álláspontjukkal merev elhatárolódást ajánlottak a párt szerveinek mindenféle szakmai terület figyelemmel kísérésétől és minősíté- ‘sétől. Az első nézőponttal amiatt nem azonosulhatunk, mert a szakirányítói feladatkör ellátása nem tartozik, soha nem is tartozott a párt teendői közé. Szövetkezetünkben mindig tiszteletben tartottuk (ezután sem lesz másként) a szakvezetők jogkörét, s egyúttal szakmai hozzáértésükben is bíztunk. Közreműködésükkel is elért eredményeink markánsan igazolják, hogy előremutató együttműködést valósítottunk meg velük anélkül, hogy szakirányítói jogosítványukat csorbítottuk volna. Amelyik munkaközösségben a pártvezetőség beavatkozik a szakvezetés irányítási mechanizmusába, ott a különféle szakmai döntések következményeit tulajdonképpen indokolatlanul vállalja magára. Az ilyen kollektívákban a felelős szakirányítók arcnélküliekké válnak, a döntésért kötelező felelősségük többnyire tisztázatlan marad. A pártirányításnak tehát fontos politikai tartalma is van, amely — kielégítő funkcionálás esetén — tovagyűrűzik a társadalmi tevékenység minden területére, átfogja a kollektívák munkálkodásának minden lényeges mozzanatát. Másszóval: nem lehet az olyan véleményekkel sem azonosulni, amelyekben a párt mindenen kívülálló, az események iránt érdektelen, passzív rácsodálkozó szerepe fogalmazódik meg. Aminek, úgymond, csak az lenne a feladata, hogy a társadalmi fejlődés menetében föltárja és rögzítse a rendellenességeket, majd különféle pártdokumentumokban ismertesse meg a nyilvánossággal. Mi szükséges a párt vezető szerepének gyakorlati érvényesüléséhez és tekintélyének elismeréséhez? Számos tényező együttes meglétére van szükség. A sok közül fontos követelmény, hogy a pártszervezet tagjai ismerjék meg a központi irányelveket, munkahelyük konkrét viszonyait, lehetőségeit, adottságait, s az előre látható korlátokat. Ismerjék a fejlesztési elképzeléseket. Vagyis legyenek megfelelően tájékozottak. Kezdeményezzék és következetesen támogassák a társadalmi, közösségi és a jogos egyéni érdekek elvi szintű érvényesítésére irányuló törekvéseket. A párt vezető szerepe érvényesülésének az is fontos kelléke, hogy a pártszervezet — élén a pártvezetőséggel — hozzáértő, céltudatos alakítójává váljék a fejlődési és a gazdaságossági követelmények diktálta megoldásoknak; következésképp, ha sikerül a környezetének tagjait meggyőzni a továbbfejlődés szemszögéből nélkülözhetetlen elképzelések célszerűségéről. E tevékenységben a pártszervezet titkárának felkészültsége sem mellékes tényező. A gyakorlat is példázza, hogy amelyik pártalapszervezet élén korszerű műveltséggel rendelkező titkár áll, ott a céltudatos irányításnak megvan az élettere, s ott következetes elvi irányítás valósul meg. A pártirányítás érvényesülésének szembeszökő paramétere a párttagok követésre érdemes személyes magatartása, viselkedése. A párttag ugyanis közéleti személyiség, ha van tisztsége, ha nincs. A szervezeten kívüli dolgozók joggal várják el az elvi irányítás letéteményesétől, hogy önmaga járjon elöl az ajánlott normák betartásában, követésében. Aligha tévedek az olyan megállapításban, hogy a közéleti gyakorlatban a személyes példamutatás szenved leginkább csorbát. Talán nem szócséplés e tárgyban arról sem szólni, amiről a párt tisztségviselői munkájuk során gyakran megfeledkeznek. Nevezetesen, hogy a pártban a titkár első az egyenlő párttagok között. Vagyis azzal, hogy a pártszervezet élén áll, nem áll. a párttagok fölött. Azért célszerű említést tenni erről, mert a tisztségviselők közül olykor elfelejtik, hogy a párttagság bizalmából lettek tisztségviselők. A párttagok szervezeti szabályzat diktálta magatartásának fontos eleme a merészség a saját vélemény tekintélyelvektől mentes kimondására, a saját meggyőződés melletti szilárd kiállásra. Enélkül nem érvényesülhet a párt vezető szerepe. A mindenre bólogatás, a saját meggyőződéssel ellentétes törekvésekbe való kriti- kátlan belenyugvás párttaghoz méltatlan magatartás, mert nem visz semmit előbbre. Az emberek ugyanis nem azáltal válnak kopi- munistává, hogy véleményük során kizárólag a hivatalos koncepciókkal azonosulnak, hanem, ha magukénak vallják a jobbítással járó nehézségeket, ütközéseket, s az újért folytatott harc kockázatát következetesen fölvállalják, Südi Bertalan IMPORTTAL SZÉLESÍTIK A VÁLASZTÉKOT Növekszik a kistermelők gépigénye A mezőgazdasági kisgépeket gyártó és forgalmazó vállalatok az idén a tavalyival azonos mennyiségű gépet és berendezést ajánlanak a hazai kistermelőknek. A forgalmazásra várhatóan továbbra is a kereslet lesz a jellemző, mivel a kistermelők tulajdonában lévő mintegy 200 ezer motoros kerti gép — traktor, kapáló, permetező, fűnyíró stb. —- immár kevés, egy részük ráadásul megérett a cserére. Pótlásukra importtal is számol a kereskedelem, és készítenek kisgépeket nemzetközi kooperációban is. A Veszprémi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat az idén 30 ezer Robi kistraktort készít, a legkeresettebb R—55-ös típusból 24 ezret gyártanak, 4 ezerrel többet, mint tavaly. A gépen olyan módosításokat és ésszerűsítéseket hajtottak végre, amellyel csökkentették a kevésbé kihasználható tartozékok számát. Újabban viszonylag olcsón jutnak hozzá szovjet gyártmányú alkatrészekhez, ugyanis szerződést kötöttek a Kurszki Mezőgazdasági Gépalkatrészgyártó Vállalattal; a szovjet partner nyers öntvényeket szállít a veszprémieknek, akik kész gépekkel „fizetnek”. A 11 kilowattos (15 lóerős) kistrak- torokat gyártó Rába Magyar Vagon- és Gépgyár a tervek szerint megismétli a tavalyi teljesítményét: 400 Rába—15- ös kerti traktort készít, ám ha az érdeklődés év közben növekszik, akkor akár 700-800-at is tud gyártani. A kereskedelmi vállalatokkal folytatott közös piackutatás alapján a szegedi Vas- és Fémipari Szövetkezet összesen több mint 10 ezret gyárt a 2-3 kilowatt teljesítményű kerti traktorokból a Tszker, a budapesti Hermes Áfész és a szegedi Vídia Kereskedelmi Vállalat megrendelésére. Hagyományos termékei mellett a szövetkezet újdonságokkal is kirukkol: több olyan kisgépet készít, amelyet eddig csak külföldről lehetett beszerezni. Ilyen a benzin-, illetve a villanymotorral üzemeltethető rotációs kapa, amelyhez más talajművelő eszköz is kapcsolható; a kisgépből egyelőre 3 ezret készítenek. A választékot bővítik egy kisméretű önjáró motoros fűkaszával, amely lejtős terepen is használható lesz. Ezret gyártanak az idén a kiskertek öntözésére alkalmas benzinmotoros szivattyúból. A külföldi kisgépek közül igen keresett az E—931-es típusú motoros kapa, amelyből az Agrotek 3 ezret igényelt az NDK-beli partnerétől, amely egyelőre 500 szállítását vállalta az év első felére. Ez annyi, mint amennyit tavaly szállítottak. A kisgépből azért is kellene több, mert szántásra és fűnyírásra alkalmas kiegészítő berendezés is kapcsolható hozzá. A választék bővítésére az idén először több száz MTZ—05 típusú kerti traktor érkezik a Szovjetunióból. A legtöbb gépgyártó gondoskodik arról is, hogy a kistraktorokhoz megfelelő munkagépek álljanak a termelők rendelkezésére. A Rába traktorokhoz például a Zalagép Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat készít munkaeszközöket, így például ekét, talajmarót, kultivátort, pótkocsit, műtrágyaszórót és fűkaszát. Újdonság, hogy a pótkocsikat a közlekedés biztonságát növelő hidraulikus fékrendszerrel hozzák forgalomba. A kisgépek fejlesztéséből és gyártásának megszervezéséből egy kutatóintézet is kiveszi részét. A MÉM Műszaki Intézet kistraktorra szerelhető burgonyakiszedő gép mintapéldányát készítette el; az 50 darabos nullszériát a Mezőkovácsházi Új Alkotmány Tsz már legyártotta. Az intézet és a tsz szakemberei egy olyan egyszerű és olcsó eszközt is kifejleszttek, amellyel a kézi módszernél hatszor gyorsabban vethető a saláta, az uborka és a paprika magja. A kisállattartók eszközellátásából nagy részt vállaló tatabányai Delta Ipari Szövetkezet mintegy 300 millió forint értékben gyárt berendezéseket, a többi között a kistermelőknek szánt baromfiketreceket, -etetőket és -itató- kat. Mivel élénkül a baromfitermékek iránti kereslet, várható, hogy a szövetkezet termékeiből többet rendelnek a termelők. A Delta több újdonsággal is szolgál: így például a takarmány fel- használását takarékosabbá tevő etetőt hoz forgalomba. A belföldi igények kielégítésén túl mintegy 80 millió forint értékű állattartó eszközt külföldi eladásra is gyártanak.
