Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-23 / 302. szám

1987. december 23. • PETŐFI NEPE • 5 KISVÁLLALKOZÓK FIGYELMÉBE Felkészülés a jövő évi adózásra Az adóreform bevezetésével 1988. ja­nuár 1-jétől jelentős változások követ­keznek be az adók kiszámítása, nyil­vántartása, előírása és befizetése terüle­tén. A változások az alábbiak: A kisvállalkozókra is kiterjed az ál­talános forgalmi adóról szóló 1987. évi V. számú törvény, illetve a törvény vég­rehajtására megjelent 37/1987. (X. 12.) MT számú rendelet (az 1987. évi 42. és 44. számú Magyar Közlöny.) Az eddigi általános jövedelemadó­rendelet helyett a magánszemélyek jö­vedelemadójáról szóló 1987. évi VI. számú törvény, valamint a törvény vég­rehajtására kiadott 38/1987. (X. 12.) MT számú rendelet lép hatályba (42. és 44. számú Magyar Közlöny.) A jelenleg érvényben lévő társasági- adó-rendelet hatályát veszti, és helyette a vállalkozói adóról szóló 1987. évi 16. tvr., valamint ennek végrehajtására megjelent 49/1998. (X. 15.) PM számú rendelet lép hatályba. (44. és 47. számú Magyar Közlöny.) A kisvállalkozások az eddigi pénz- forgalmi jelzőszám helyett adószámot kapnak. Sokszor-elcsépelte már a sajtó, hogy korunk atomkor, a számítástechnika kora, a molekuláris biológia kora, a biotechnológia kora — és mindez igaz is. Újabban azt is mondhatjuk, hogy korunk a híradástechnika vagy távköz­lés kora — és ez is igaz, mert Bell egy­szerű telefonjától szinte sci-fibe illő az a fejlődés, amely az utóbbi iparágat jellemzi. (No, nem Magyarországon!) A távközlés soha nem látott átalaku­lás korát éli. A digitális központok óránként akár egymillió hívást tudnak kapcsolni, a fényvezetőkábeles techni­ka megsokszorozza a továbbítható-in- formációs mennyiséget, a műholdtech­nika lehetővé teszi a távközlési hálóza­tok legrugalmasabb kialakítását. A társaságoknak valamely pénzinté­zetnél (OTP, takarékszövetkezet stb.) elszámolási számlát kell megnyitni. Az Adóelszámolási Iroda levélben megkeresi a kisvállalkozókat, hogy § csatolt „nyilatkozat” kitöltésével jelez­zék az ÁFA'-kötelezettséggel kapcsola­tos szándékukat. E választás nem ön­kényes, megvannak a feltételei, hogy mely vállalkozó, gazdálkodó szerv él­vez választása szerint adómentességet. A törvény 5. szakasza az alanyi men­tességet, a 6. szakasza a tárgyi mentes­séget szabályozza. A Bács-Kiskun megyei kisvállalko­zók tevékenységi körét ismerve, csak 3-4 társaságot érint, a törvény 5. szaka­sza (alanyi mentesség). A törvény 6. szakasza szerint az adóalanyt választá­sa szerint akkor illeti meg á mentesség, ha mind az előző évi (1987) és a várha­tó évi (1988) bevétele: a bolti kiskeres­kedelmi értékesités esetén az egymillió forintot; egyéb értékesítés esetén a 250 ezer forintot; vendéglátó-ipari, bolti kiskereskedelmi és egyéb értékesítést is folytátó társaságnál az egymillió forin­tot nem haladja meg. Amennyiben a Rövidesen új kifejezést vagy inkább rövidítést fog megismerni a világ: az ISDN-t, azaz Integrated Services Digi­tal Network-öt, magyarul integrált szolgáltatásokat nyújtó távközlési há­lózatot. Az ISDN segítségével bármi­lyen típusú információ — hang, számí­tógépadat, rajz, gépelt szöveg vagy kép — egy és ugyanazon hálózaton át digi­tális jelek formájában továbbítható. A mai kommunikációs rendszerben az egyes szolgáltatások még külön vona­lakon futnak. A telefonnak, a telexnek, az adatátvitelnek önálló, független inf­rastruktúrája épült ki, s a jeltovábbítás jelentős részben hagyományos módon történik. Az egyre erőteljesebben ébre­dező digitális technika viszont az üze­bevétel a fenti összegeket meghaladja, akkor a társaság nem választhatja az adómentességet.' Felhívjuk a kisvállalkozók figyelmét arra, ha úgy döntenek, hogy nem je­lentkeznek be az általános forgalmi adót felszámítok körébe, akkor a kime­nő számláikban nem számolhatnak fel áltklános forgalmi adót, és a részükre felszámított forgalmi adót nem igényel­hetik vissza. Ha a társaság most úgy dönt, hogy nem lép be az ÁFA körébe, de a jövő évben úgy alakul a bevétele, hogy a fent felsorolt bevételeket túllépi, úgy bejelentheti az igazgatóságnak, hogy belép az ÁFA adóalanyai közé. Az eddig forgalomban lévő naplófő­könyvek közül a II. típusút mindenki használhatja. Az I. számú naplófő­könyvet 1988-tól csak azok a magán- vállalkozók vezethetik, akiknek az ár­bevétele kereskedelmi és vendéglátó­ipari vagy mezőgazdasági értékesítés esetében az évi 8 millió forintot, egyéb tevékenységet folytatók esetében az évi egymillió forintot nem haladja meg. Domokos Béla osztályvezető Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága holnap neteket — függetlenül azok formájától és tartalmától — a számítógép nyelvére fordítja, s digitális jelek (nullák és egye­sek) formájában továbbítja. Ez lehető­vé teszi valamennyi szolgáltatás egy há­lózatba integrálását, végső soron azt, hogy megszűnjék a telefonszám, telex-, szám, telefaxszám, és helyüket közös „kommunikációs szám” vegye át. Mindez a felhasználónak azt is jelenti, hogy többé nem kell külön készülékkel bajlódnia, hanem leülhet égy úgyneve­zett „sokcélú kommunikációs termi­nál” elé, amelyén lehet többek között szöveget szerkeszteni, elektronikus postát fogadni és küldeni, telefonálni, adatbankoktól adatokat léhívni, szá­mítógépprogramokat futtatni. Nemrégiben volt Genfben az 5. táv­közlési világkiállítás, ahol az ISDN először lépett nyilvánosan a világ elé. A Siemens például az új lehetőségek érzékeltetésére felhasználta az összes létező elektronikus irodai berendezést, például számítógépet, telefonkészülé­ket, rajzok továbbítására alkalmas di­gitális rajzpadot, videotex-terminált, elektronikus fényképezőgépet (ez film helyett mágneslemezre készít felvételt), és színes képek kinyomtatására alkal­mas videoprintert. Az előrejelzések szerint a kilencvenes évek végére a fényvezetőkábeles techni­ka révén legfejlettebb országok tele­fonvonalon továbbíthatják majd a mozgóképeket, illetve televízióműsoro­kat is. Arra azonban ma még a legopti­mistábbak sem számíthatnak, hogy az ISDN — a magas beruházási költségek miatt — a privát életben is nagy helyet kapna, a vállalati szférában viszont biztos a jelentős elterjedés. Képünkön: mintegy 15 éve még csak egyszerű'képtelefont üzemeltetett a Sie­mens, amely mára megvalósítja a komplex távközlést (KS). Pezsgőtörténet filmen 0 A Törley Pezsgőgyárban készíti szilveszteri számát a Magyar Filmhíradó. A pincékben korabeli, századeleji ruhákba öltözve mutatják be a pezsgőkészítés történetét. Az operatőr Békás Péter, a rendező Tényi István. A távközlés ma és GAZDASÁG, POLITIKA, IDEOLÓGIA A társadalom nagykorúsítasa „A gazdaság világának a politika világához való viszonya a modem kor egyik fő problémája” írta Marx „A hegeli jogfilozófia kritikája” című tanulmá­nyának bevezetőjében. A jelek szerint tehát a mai magyar társadalom egyik alapkérdése — a gazdaság és politika kapcsolódása — már a klasszikusok korá­ban is döntő fontosságú volt. Hogy a létező szocializ­mus világában ez az alapvető viszonyrendszer külön­legesen fontos szerepet kap, azt talán a legszelleme­sebben — bár egyúttal vitára ingerlő módon is — Jerzy Wiatr lengyel szociológus fejti ki, amikor így fogalmaz: „A politika a szocialista társadalomban bizonyos fokig azt a funkciót tölti be, amelyet a klasszikus kapitalizmusban a tőkés piac töltött be ... meghatározza a folyamatok jellegét' és lefolyását a társadalmi élet egyéb „nem-politikai” területein is.” Szervetlen fejlődés Míg a szerves társadalomfejlődés a gazdaság—po- litika—ideológia logikai lánccal írható le, ahol a gaz­dasági alapviszonyok határozzák meg a politikai fel­építmény intézményrendszerét és a társadalom tudati tükrözésének struktúráit; a szocializmus rendszere az ideologikus jövőkép felől építkezik: egy messianiszti- kus küldetéstudattal dúsan átitatott politikai elit ezen ideológia köré szerveződve, mintegy „tervlebontja” a gazdasági alapra háruló — politika ideológiai fogan- tatású célokat. Vagyis míg az organikus társada­lomszerveződési mód szerint a társadalom „épít ma­gának államot”, addig az eredeti szocializmusok alapmodellje éppen fordítva „a társadalom államosí­tása” koncepciójára épül. Azt gondolom, a mai magyar társadalom (s más szocialista társadalmak) nehéz helyzete aligha érthető meg, ha nem elemezzük a fenti összefüggéseket. Relatív gazdasági önállóság A szocializmus alapmodelljei a rendkívül gyors ütemű felzárkózás kényszerétől hajtva a „társadalom államosításával”, vagyis gazdasági, politikai, ideoló­giai (kulturális) értelemben teljes alávetésével indítot­ták el modernizációs stratégiájukat. Hazánkban ez a modell már 1952—53-ra a nyilvánvaló válság jeleit mutatta, így az ezt követő időszakban, 1953-tól 1956- ig ellentmondásos korrekciós kísérletek folynak a berendezkedés módosítására; a gazdaság és politika kapcsolatának átépítésére. A felgyülemlett ellent­mondások feszítő ereje azonban már akko'ra, hogy a folyamat ellenőrizhetetlenné válik, s ellenforradalom­ba torkollik. Az 1956 utáni évtized során, ha lassan és ellentmondásosan is, de kibontakozni látszik egy új típusú „társadalmi szerződés”.. Ennek leglényege­sebb mozzanata, hogy megkezdődik a társadalom (az egyének, csoportok,, rétegek, kollektívák stb.) relatív gazdasági önállóságának megteremtése. Ennek azon­ban az az „ára”, hogy politikai és ideológiai „önálló­sodásról” nem esik szó, bár ezen a téren is igen jelen­tős változás, hogy az előző korszak ki nem mondott, ám annál inkább gyakorolt „aki nincs velünk, az ellenünk van” agresszív politikai „árs poetica”, a most már ki is mondott és a gyakorlatba is átültetett „aki nincs ellenünk, az velünk van” tudatos stratégiá­ja váltja fel. A kézi vezérlés időszaka 4 A gazdaság és politika világának ez az újszerű kapcsolódása igen tehnékenynek bizonyul, a 60-as évek második fele látványos sikereket hoz. Az önálló­suló gazdaság — pontosabban a gazdaság leginkább önállósuló szféráinak sikerei j§| azonban elbizonyta­lanítják a politika és ideológia világát, amiért is a 70-es évek a „visszarendeződés” periódusává válnak. Éppen akkor, amikor a világgazdaságban beindulnak azok az átrendeződések, amelyek rendkívüli módon felértékelik az autonóm gazdasági cselekvés, a gyors, rugalmas alkalmazkodás képességeit. Ebben az idő­szakban nálunk egy mesterkélt és nehézkes „sem-sem, is-is” társadalom koordinációs rendszer alakul ki, amelyben a „kézi vezérlésnek” nevezett direkt politi­kai-akarati mechanizmusoké lesz a domináns szerep. A kibontakozás feltétele A növekvő gazdasági nehézségek, a külföldi fize­tésképtelenség fenyegető veszélye a 80-as években ismét a reformok irányába kényszerítik társadalmi fejlődésünket. Valószínűnek látszik, hogy — akár­csak az 1956-ot követő évtizedben—most is csak egy újfajta „társadalmi szerződés” adhat esélyt a kibonta­kozásra. Ez az új „alku” azonban már csak a társada­lom gazdasági—politikai—ideológiai téren egyaránt lezajló „nagykorúsítására” épülhet. Szembe kell néz­nünk azzal a ténnyel, hogy a szerkezetátalakítás több évtizedes és rendkívüli konfliktusokkal járó folyamat lesz, amely egyúttal hogy esélye legyen a sikerre — a társadalom által jobban ellenőrzött politikai berendezkedést is feltételez. A társadalomban meglé­vő elkülönülő érdekek és értékek nyílt, szervezett­intézményes formában megjelenő képviselete és a tár­sadalom nyilvánossága előtt zajló ütköztetése, vala­mint az így létrejövő kompromisszumokat védő poli­tikaijogi és szervezeti garanciák nélkül aligha várha­tó, hogy a társadalom erre képes része hajlandó lesz a kibontakozáshoz nélkülözhetetlen áldozatokra. Bogár László jovoje SZOVJETUNIÓ Az állami dotáció Nem csorbul a szociális biztonság Amikor a szovjet háziasszony húst vásárol — a marhahúst kilogrammon­ként átlagosan 2 rubelért —, nem gon­dol arra, hogy a hús árának 60 százalé­ka állami dotáció. De ugyanez a házi­asszony, ha ruhát vagy cipőt vásárol, panaszkodik a drágaság miatt. A Szovjetunióban az élelmiszerárak állami dotációja 1985-re már 56 milli­árd rubelre emelkedett. A tényleges ter­melési árnál jóval alacsonyabban kapja a fogyasztó á tejet, a burgonyát, az egyes halfajtákat és más élelmiszereket. Dotációban részesülnek még a kom­munális létesítmények, a lakásépítés, a gyermekruházati cikkek, továbbá egyes mezőgazdasági áruk. Az állami dotáció összege eléri az évi 73 milliárd rubelt. A veszteségek kiegyenlítése miatt az állam arra kényszerül, hogy emelje a nem élelmiszer jellegű termékek egész sorának árát. Ezekre magasabb adót vet ki, ilyenek a személygépkocsi, az arany és az ezüst ékszerek, órák, a di­vatos felsőruházati cikkek, a lábbeli, a bútor és az exportáruk széles köre. A gyakorlatban ezeknek a termékek­nek az árai már olyan magasak, hogy gondot okoz az eladásuk. Az alkoho­lizmus elleni harc következtében mint­egy a felére csőkként az alkoholfo­gyasztás, s ezzel az állami költségvetés bevételei is apadtak. Az egészség és a családok védelme az egyik legfonto­sabb szempont, ezért — bár az állam­kasszának jelentős veszteség — örven­detes tény a szeszesital-forgalmazásból származó összegek csökkenése. Az átalakítás szükségessé tette az ár­képzés reformját is. Ez ma az egyik legsürgetőbb feladat. Minthogy a kis­kereskedelmi árszínvonal érzékenyen érinti a szociális szférát, ezért a refor­mot össznépi vitára bocsátják. Egy do­log világos: egyes árucikkek és szolgál­tatások árát, illetve díját feltétlenül emelni kell, ki kell egyenlíteni más szol­gáltatások és cikkek árának vagy dijá­nak csökkentésével. A kiskereskedelmi árak változása semmiképpen sem vezethet a dolgozók életszínvonalának süllyedéséhez. ­A dotációk rendszere, leszámítva a gyógyszergyártás támogatására fordí­tott kiadásokat, túlhaladott, immár a gazdasági fejlődés és az életszínvonal emelésének fékező tényezőjévé vált. Azonban azt . is figyelembe kell venni, hogy a szovjet emberek megszokták a stabil élelmiszerárakat, az alacsony lak­bért-és az olcsó szolgáltatásokat. Meg­szokták a „kúszó” inflációt, ami a ruhá­zati cikkeket és más termékeket illeti. Ezért nagy probléma a lélektani kor­látok leküzdése, az emberek meggyőzé­se arról, hogy az árreform a dinamiku­sabb gazdaság kialakulását szolgálja. Veszélyes hivatás Kinek van a legeslegveszélyesebb foglalkozása? Az űrhajósnak, a be­repülő pilótának, a bányásznak, esetleg a hegymászónak? Ha engem kérdeznek, én csak annyit mondhatok, hogy nekem, azaz Zehtinszki elvtárs gépkocsive­zetőjének. Gondolom, mindnyájan ismerik őt. Sokszor láthatták öles termetét az elnökségi asztalnál ülve. körbevé­ve megannyi aszparágusszal. „Meg vagyok győződve,, hogy Önök is elérzékenyültek márkát tói, ahogy arcán a nyájas mosollyal az egyszerű emberekkel beszélget. Megható az a szülői gondoskodás, ahogy az úttörőegyenruhába és nép­viseletbe bujtatott fiúkkal és lányok­kal bánik. Minduntalan eltölt ben­nünket a büszkeség, ha látjuk, mi­lyen keményen szorítja meg a szere­lők és az esztergályosok olajos ke­zéig Egy szó mint száz, Zehtinszki elv­társ népünk egyik nagy fia! Ennek ellenére nem kis bátorság­ra van szüksége annak, aki mellette dolgozik. Zehtinszki elvtársat ugyanis bár­melyik pillanatban leválthatják. Ha pedig ez bekövetkezik, vele együtt repülök én is. a sofőrje. Tegnap, amikor éppen gázt ad­tam, Zehtinszki elvtárs megszólalt a fekete Mercedesben: — MHadin, tudod-e, hogy a trá- kok elhunyt vezérük mellé temették a szeretőit, a szolgáit és a rabszolgá­it. Oda hántolták a szakácsot, a für- dömestert és a lovászt, azért, hogy halála után is szolgálják urukat... Ok ugyanis ismerték gazdájuk min­den rejtett titkát, és elővigyázatos­ságból tették el őket láb alól, nehogy eljárjon a szájuk. Markolom a volánt, és fogalmam sincs, miről van szó. Szerencsémre Zehtinszki elvtárs a segítségemre sietett. — Nos tehát, ha engem leválta­nak, velem együtt repül mindenki. A titkárnők, a tolmácsok, egyszóval mindenki... De elsősorban te, Mi- ladin fiam ... Hiába, nincs mit ten­ni, valamemyi titkomat ismeritek., E titkokat pedig egyedül csak én vihetem magammal. Ekkor értettem meg, milyen ve­szélyes foglalkozást űzök. Igaza van, én valóban mindent tudok. Is­merem a lakásmanipulációit, tudok a Hondákról, a villáról... És annak a gyárnak a létezéséről, mely besze­rezte Zehtinszki elvtárs összes ház­tartásigépét nyugatról. Mindenhová követtem a főnökömet, a vadásza- ■ tokra, a bankettekre, a tivornyák­ra... Mindent tudok. Hevesen dobogni kezdett a szivem ettől a gondolattól, fölment a vér­nyomásom, és kishíján infarktust kaptam. Most már csak azért izgulok, és kérlelem a jó istent, hogy két évig maradjon még Zehtinszki elvtárs a helyén. Legalább addig, amíg a fiam befejezi a tanulmányait és lakáshoz jut. Akkor aztán nem bánom, levált­hatják Zehtinszki elvtársat. Mihail Vesim Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom