Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-09 / 290. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1987. december 9. Történelmi megállapodás (Folytatás az 1. oldalról) csov repülőtéri nyilatkozatában közöl­te: új mondanivalója is van az amerikai elnök számára a hadászati fegyverek korlátozásának témakörében. Reagan előzőleg egy másik rövid nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy a közepes hatótávolságú rakéták fel­számolásáról szóló INF-szerződés aláí­rását „a csúcstalálkozó csúcspontjá­nak” tartja. „Mindig is azt hangoztat­tam, hogy csak olyan szerződést Írok alá, amely növeli országunk és szövet­ségeseink biztonságát. Ez a szerződés megfelel az ilyen követelményeknek” — mondotta, kijelentve, hogy a fegyve­rek megszüntetése „nem gyengíti az Egyesült Államok európai katonai helyzetét” és a szerződés a legszigorúbb ellenőrzési módszereket irányozza elő. Tárgyalási készségét hangoztatta hétfőn Reagan amerikai elnök is. „Ab­ban a reményben találkozunk, hogy előremozditsuk a békét mind saját né­peink, mind a világ minden népe szá­mára” — mondotta az elnök röviddel Gorbacsov megérkezte után. Az amerikai elnök azt is hangsúlyoz­ta, hogy a csúcstalálkozón más terüle­teken is előre akar lépni, főként a hadá­szati fegyverek csökkentését előirányzó szerződést illetően, de „csak akkor, ha az jó, ellenőrizhető és megerősíti a biz­tonságot”. Washingtonban rendkívül nagy ér­deklődés kíséri Mihail Gorbacsov láto­gatását — annál is inkább, mert szovjet vezető 14 év óta nem járt az amerikai fővárosban. Kisebb csoportok ugyan igyekeznek megzavarni szovjetellenes tüntetésekkel a jó hangulatot, az ame­rikai főváros elsöprő többsége azon­ban szeretettel fogadta szovjet vendé­gét és a kis tüntetések nem keltettek különösebb figyelmet. Vannak azon­ban másfajta tüntetések is: egy csoport például Reagan elnök űrfegyverkezési programja ellen tiltakozott, mások a teljes nukleáris leszerelést sürgették fel­vonulásukon. Érdekes fejlemény, hogy Robert Dole, a republikánusok szenátusi veze­tője rendre intette pártja jobbszárnyát, kikelt azok ellen, akik durván bírálták Reagan elnököt az INF-szerződés mi­att. Mihail Gorbacsovot ünnepélyesen, katonai tiszteletadással fogadták ked­den a szovjet—amerikai csúcstalálkozó kezdetéit.'' A szovj'et"Ve2ét& :gépkoeslja-' pontban tíz órakor állt meg a' Fehér Ház déli bejárata előtt, ahol GorbacSo-' vöt és feleségét Reagan és felesége üd­vözölte. Az ünnepélyes fogadtatáson jelen voltak a szovjet küldöttség tagjai: Eduard Sevardnadze külügyminiszter, Anatolij Dobrinyin és Alekszandr Ja­kovlev, a KB titkárai, Szergej Ahrome- jev marsall, vezérkari főnök, Jurij Du- binyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete és mások. Ott voltak az amerikai kormány vezető személyisé­gei: George Bush afelnök, George Shultz külügyminiszter, Frank Carluc- ci hadügyminiszter, Howard Baker, a Fehér Ház politikai apparátusának fő­nöke és a kormány több más tagja. Ugyancsak jelen voltak a leszerelési tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikai küldöttségek vezetői. Ott volt a törvényhozás két házának számos tisztségviselője és tagja. Az amerikai fegyveres erők díszala­kulata felsorakozott az épület előtt. Az alakulat parancsnoka jelentést adott Gorbacsovnak, majd eljátszották a szovjet és az amerikai himnuszt, mi­közben ágyúlövések dördültek a szov­jet vezető tiszteletére. Az úgynevezett régi gárda, az amerikai fegyveres erők egy alakulatának XVIII. századi egyenruhába öltözött, parókás, há­romszögletű kalapos zenekara zárta a katonai fogadtatás parádéját. Mihail Gorbacsovot ezután Reagan elnök köszöntötte. Az elnök kijelentet­te: bár hét év alatt számos vezetőt foga­dott már hasonlóan, ez történelmi je­lentőségű alkalom, mivel „nem szövet­ségesek, hanem ellenfelek” találkozójá­ra kerül sor. A két nép óhajának meg­felelően azonban, hangoztatta, alapve­tőjavulást kell elérni a két nép kapcso­lataiban. „Tudom, hogy sokan írtak Önöknek, sokan elküldték lakásuk kulcsát is, hogy legyen vendégük. Ez az Ön és az Ön népe iránti őszinte jóindu­lat jele” — mondotta az amerikai el­nök. Reagan azt hangsúlyozta, hogy a né­zeteltéréseknek nem szabad megakadá- lyozniok az együttműködést a közös feladat megvalósításában, a két ország­nak olyan viszonyt kell teremtenie, hogy a konfliktusoktól az együttműkö­dés felé haladjanak. Az amerikai elnök történelmi jelentőségűnek nevezte, hogy aláírják a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök felszámolásáról megkötött egyezményt, amely a szovjet és az amerikai nukleáris fegyverek egy teljes osztályának megsemmisítését eredményezi. A világ ránk tekint - mondotta, oroszul is megismételve ezt a néhány szót: Mir na nasz szmotrit!. Az elnök utalt arra, hogy tárgyalni kíván a csúcstalálkozón más kérdések­ről, így az emberi jogokról, a regionális kérdésekről és a kétoldalú kapcsola­tokról is. Leszögezte: mind a szovjet, mind az amerikai nép elhatározott szándéka a béke megőrzése. Az ameri­kai elnök az Egyesült Államok népe nevében köszöntötte a szovjet vezetőt. Mihail Gorbacsov válaszbeszédében emlékeztetett arra a nagy felelősségre, amely a két ország kormányzatára, ve­zetőire hárul. A két nép, s a világ min­den népe bízik abban, hogy együttes munkával meg tudják törni a fegyver­kezési verseny logikáját. A világ fejlő­dése sokban függ attól, milyen eredmé­nyekre jutnak a találkozón, sikerül-e felszámolni a félelem és a bizalmatlan­ság légkörét, amely konfrontációhoz vezet, sikerül-e józan észen alapuló po­litikát megvalósítani. Gorbacsov leszögezte: a Szovjetunió népe megtette már a választást. Bár tisztában van azzal, hogy a két orszá­got nem csupán az óceán választja el egymástól, hanem a társadalmi rend­szerek, az ideológiák különbözősége is, azt akarja, hogy a különbözőségeket ne a konfrontáció, az ellenségeskedés, a fegyverkezési hajsza ürügyéül használ­ják fel. A szovjet vezető emlékeztetett arra, hogy 46 évvel ezelőtt, amikor az Egye-. sült Államok belépett a fasizmus elleni háborúba,"'a 'szovjét'1 'csapatok meg-* kezdték Moszkva alatt a náci hadsereg megsemmisítését. A közös évforduló jelképes: a két ország ekkor lépett szö­vetségre egymással. Gorbacsov ugyancsak történelmi je­lentőségűnek nevezte az új leszerelési szerződést, megállapítva: annak aláírá­sa azt mutatja, hogy mindkét kormány felelősséggel tekint a megoldandó kér­désekre, és képes meg is oldani azokat. Leszögezte: az új szerződés csak az első lépés a nukleáris fegyverektől mentes világ megteremtése felé, amelyről már Reykjavíkban is tárgyaltak Reagan el­nökkel. Megállapította: azzal a szán­dékkal érkezett az amerikai fővárosba, hogy előbbre lépjenek a hadászati fegy­verek számának ötvenszázalékos csök­kentése felé. A szovjet vezető aláhúzta: országa most bátran lépett a társadalom, a gaz­daság, a politika átépítésének útjára, a peresztrojka útjára. Ezek a változások a demokratizálás és a nyíltság, a glasz- noszty jegyében mennek végbe, s a re­formok megvalósítása biztosítja, hogy előbbre lépjenek. A szovjet népnek eh­hez békére van szüksége, azt akarja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok kapcsolata ne csak úgy kerüljön be a huszadik század történelemköny­vébe, mint amely a fasizmus elleni harcban létrejött szövetség volt, hanem úgy is, hogy a két ország felelősséggel működött együtt a béke megszilárdítá­sában. Mihail Gorbacsov és Ronald Rea­gan kézfogással üdvözölte egymást. Ezután a két vezető a Fehér Ház épüle­tében megkezdte első négyszemközti tanácskozását. A tárgyalások befejeztével Mihail Oorbacsov és Ronald Reagan rövid beszédben méltatta a soron következő eseményt. Helyi idő szerint kora délután írták alá a történelmi jelentőségű megállapo­dást: a szovjet—amerikai szerződést a közepes és rövidebb fiátótávolságú ra­kéták felszámolásáról. Mihail Gorba­csov és Ronald Reagan emellett több más, olyan okmányt is ellátott kézje­gyével, amelyek a megállapodás elide­geníthetetlen részét i fogják képezni. Ezek között szerepel egy emlékirat a szerződéssel összefüggő kiinduló ada­tok rögzítését tartalmazó megállapo­dásról, egy jegyzőkönyv a rakétaeszkö­zök felszámolását szabályozó eljárá­sokról, és egy jegyzőkönyv a szerződés­sel kapcsolatos ellenőrzésről. Mint a szerződés szövegéből kitűnik, a feleknek szándékában áll felszámol­niuk a fegyvereknek ezt az osztályát, „felismerve, hogy egy atomháború megsemmisítő következményekkel jár­na az egész emberiségre nézve, szem előtt tartva továbbá a hadászati stabili­tás erősítésének célját. A szerződés elő­irányozza, hogy mindkét fél felszámol­ja összes közepes hatótávolságú raké­táit és az ilyen rakéták indítóberende­zéseit, mégpedig oly módon, hogy leg­később e megállapodás hatályba lépése után három évvel, és továbbiakban so­ha többé ne rendelkezzék egyik fél sem ilyen rakétákkal, indítóberendezések­kel, kisegítő felszerelésekkel és beren­dezésekkel. A csökkentés két szakaszban törté­nik. Az első szakasz a szerződés hatály­ba lépése után 29 hónappal zárul le. Ekkor a felek mindegyikénél rendszer­ben álló és közepes hatótávolságú ra­kéták indítására szolgáló berendezések száma nem lehet több, mint az az indí­tóállásszám, ahonnan egyidejűleg lehet indítani 171 robbanótöltetet hordozni képes vagy annyit tartalmazó rakéta- mennyiséget. A rendszerben levő köze­pes hatótávolságú rakéták száma nem haladhatja meg a 180 robbanótöltet hordozására alkalmas ilyen rakéták számát. A szerződés szerint a közepes ható- távolságú rakéták rendszerbe állított és rendszerbe nem állított indítóberende- zésejnek számg egyik félnél sem halad­hatja meg a 200 robbanótöltet egyidejű hordozására alkalmas, vagy ilyen szá­mú robbanótöltetet tartalmazó raké­ták indítóállásainak számát, a rend­szerbe állított és rendszerbe nem állí­tott közepes hatótávolságú rakéták száma pedig nem haladhatja meg a 200 robbanótöltet célba juttatására alkal­mas rakéták számát. A második szakasz végére, vagyis nem később, mint három évvel a szer­ződés hatályba lépése után meg kell semmisíteni az összes közepes hatótá­volságú rakétákat, az ilyen rakéták in­dítóberendezéseit, továbbá a megfelelő kisegítő felszereléseket és berendezése­ket. Ami a rövidebb hatótávolságú raké­tákat, az ilyen rakéták indítóberende­zéseit és a megfelelő berendezéseket il­leti, nem később, mint 18 hónappal a szerződés hatályba lépése után egyik fél sem rendelkezhet ilyen osztályú fegy­verrel. A megállapodás úgy rendelkezik, hogy e szerződés hatályba lépése után egyik fél sem fog előállítani semmiféle közepes hatótávolságú rakétát, nem végez ilyen rakétákkal repülési próbá­kat, nem fog előállítani rövidebb ható­távolságú rakétákat és nem végez ilye­nekkel repülési próbákat. A szerződés külön cikkelye foglalko­zik a kölcsönös.ellenőrzés módozatai­val. A feleknek a szerződés hatályba lépését követő tizenhárom éven át jo­gukban áll helyszíni ellenőrzést végezni mind a másik fél saját területén, mind az olyan egyéb országokban, ahová a rakétaeszközöket telepítették. Joguk van továbbá felügyeletet kezdeni a megállapodásról szóló emlékeztetőben feltüntetett hadműveleti rakétatámasz­pontokon és járulékos rakétaobjektu­mokon, kivéve a rakéták előállítására szolgáló objektumokat, továbbá a ra­kéták felszámolására szolgáló összes helyszíneken, mégpedig harminc nap­pal a szerződés hatályba lépése után. A megállapodás külön ellenőrző bi­zottságot hív életre, amely a vállalt kö­telezettségek teljesítésével összefüggő kérdések megoldásával, a szerződés ha­tékonyságának és életrevalóságának fokozását célzó intézkedések összehan­golásával foglalkozik. A Szovjetunió és az Amerikai Egye­sült Államok betartja a jelen szerző­dést, nem vállal semmi olyen nemzet­közi kötelezettséget, és nem foganato­sít semmi olyan nemzetközi akciót, amely ellentétben állna rendelkezései­vel. A jelen szerződés nem határidőhöz kötött. (Lapzárta után újabb tárgyalás kö­vetkezett.) KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1987. december 8-ai üléséről (Folytatás az 1. oldalról) dolgozásakor a gazdasági-társadalmi kibontakozás prog­ramjából, illetve a kormány stabilizációs munkaprogramjá­ból indultak ki, és azokat az idei várható fejlődésre, a gazdál­kodás belső és külső feltételeire alapozták. A Központi Bizottság tudomásul vette, hogy a Miniszter- tanács az 1988. évi népgazdasági tervet az ismertetett fő elői­rányzatok szerint véglegesíti: Nemzeti jövedelem Belföldi felhasználás Ipari termelés Építés-szerelés Mezőgazdasági termelés Lakossági fogyasztás Egy főre jutó reáljövedelem Szocialista szektor beruházásai Ebből: vállalati beruházások Az 1988. évi terv az 1987. évi várható teljesítés százalékában 101,0 98.0— 98,5 101,0 ­96.0— 97,0 105,0—105,5 97,5—98,0 97.0— 97,5 97.0— 98,0 102,0 O A Központi Bizottság a stabilizációs program megva­lósítása és ezen belül az 1988. évi terv eredményes vég­rehajtása érdekében szükségesnek tartja: — a konvertibilis valutákban fennálló adósság növekedé­sének erőteljes lefékezését, áruforgalmi aktívum elérését, — a rubelelszámolású forgalomban a kivitel fokozásának a megalapozását a behozatal gyorsabb ütemű emelkedésével, — a belső pénzügyi egyensúly javítását szigorú pénzügyi politikával és a költségvetés hiányának jelentős csökkentésé­vel, — a termelési szerkezet szelektív átalakításának felgyorsí­tását, — a gazdaságtalan termelés visszaszo'rítását, az állami tá­mogatások jelentős csökkentését, az ésszerű takarékosság érvényesítését minden területen. O A Központi Bizottság tudomásul vette, hogy a kor­mány a gazdálkodás fő folyamatait illetően 1988-ban az alábbiakkal számol: — A gazdasági növekedés a termelési szerkezet szükséges változásaival és az egyensúlyi követelményekkel összhang­ban előreláthatólag mérsékelt lesz. Az ipar termelése szerény ütemben, a mezőgazdasági termékek termelése az idei alacso­nyabb színvonalhoz képest gyorsabban növekszik. A külső egyensúlyi helyzet javítása érdekében a nemzeti jövedelem belföldi felhasználása kismértékben csökkeni fog. — A szerkezetátalakítás és a műszaki fejlődés gyorsítása érdekében növekszik a vállalati döntési körben megvalósuló termelő — főként feldolgozóipari — beruházások mennyisé­ge és aránya. A beruházások hatékonyságának javítása vegett módosulnak a központi gazdaságfejlesztési programok céljai és finanszírozásuk. — Változik a vállalati jövedelmek szabályozása, létrejön az egységes vállalati vagyonkezelés és -gazdálkodás lehetősé­ge, a vállalati teljesítmények megítélésében kiemelt szerephez jut a vagy onarány os nyereség. A hatékonyan gazdálkodó vál- laráfok ihözgástérénék' növelése és a megfelelő költségvetési pozíció elérése egyenrangú követelmény. —- Az eredményesen gazdálkodó szervezetek működési fel­tételei javulnak. Folyamatban van a gazdasági társasági és szö­vetkezeti formák korszerűsítése, a gazdálkodás stabil elemét képező kisüzemi szervezetek működési feltételeinek javítása. — A vásárlóerő és az árualapok egyensúlyának biztosítása érdekében átmenetileg széles körben központi bérszabályo­zás érvényesül. O A Központi Bizottság .szükségesnek tartja a lakosság megfelelő színvonalú áruellátásának biztosítását. Fi­gyelembe véve a szeptemberben bejelentett jövő évi mintegy 15 százalékos fogyasztói árszintemelkedést, s fontos feladatnak tekinti a szociális biztonság fenntartását, a nehéz helyzetbe kerülő rétegek fokozott támogatását. © A jövő évi népgazdasági terv sikeres végrehajtásának elengedhetetlen feltétele a feladatokkal való azonosu­lásba fegyelmezett és szervezett munka, a felelős, kez­deményező vezetői magatartás. Az adó- és árrendszer változásainak a vállalatokra és a la­kosságra-gyakorolt hatása kapjon folyamatos és kiemelt fi­gyelmet. Áz indokolatlan termelői áremeléseknek szigorú el­lenőrzés szabjon gátat. A követelményeket lazító és az egyedi kivételt igénylő vallajati törekvéseket egyaránt el kell utasíta­ni. A gazdaságtalan termelés visszaszorítását határozottan folytatni kell. A tartósan veszteséges gazdasági egységeket szanálni kell, illetve fel kell számolni. A költségvetési intézmények takarékossági programját — feladataik színvonalas ellátását szem előtt tartva — példám u- laló határozottsággal kell végrehajtani. O A Központi Bizottság felhívja a pártszervezeteket és a párt valamennyi tágját, a társadalmi és az érdekképvi­seleti szervezeteket, hogy határozottan támogassák a jövő évi népgazdasági tervet, és mozgósítsanak annak vég­rehajtására. A televízió, a rádió, a sajtó munkatársai propa­gáljak a terv céljait, népszerűsítsék a jó példákat és szánjanak szembe a végrehajtást akadályozó törekvésekkel és jelensé­gekkel. n. A Központi Bizottság a továbbiakban szervezeti, személyi kérdéseket tárgyalt. 1. Párttisztségekkel kapcsolatban az alábbi határozatokat .hozta: — Karakas László elvtársat, a Központi Bizottság tagját, a KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának vezetőjét saját kérésere felmentette tisztségéből; tudomásul vette, hogy nyugállományba vonul; — Kovács Béla elvtársat, a Magyar Népköztársaság prá­gai nagykövetét kinevezte a Központi Bizottság pártgazdasá­gi és ügykezelési osztályának vezetőjévé; — Szabó József elvtársat, a Politikai Főiskola rektorát sa­ját kérésére felmentette tisztségéből; tudomásul vette, hogy nyugállományba vonul; — Romány Pál elvtársat, a Központi Bizottság tagját ki­nevezte a Politikai Főiskola rektorának. 2. A Központi Bizottság tájékoztatást kapott a kormány­zati munka átszervezésével kapcsolatos elgondolásokról. Úgy határozott, hogy ezzel összefüggésben a Hazafias Nép­fronttal együtt ajánlásokat tesz az Országgyűlésnek állami tisztségek betöltésére. 3. A Központi Bizottság a Politikai Bizottság javaslatára úgy döntött, hogy 1988 első félévében összehívja a Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletét a szocialista építőmunka időszerű kérdéseinek megtárgyalására. (MTI) Élénk vita az országgyűlési bizottságokban (Folytatás az 1. oldalról) rendről a hírlapterjesztési, valamint a távbeszélő alapdíj év közbeni emelése. 1988-ban mintegy 62 ezer fő- és mel­lékállomás létesül, közülük 29 ezer tele­font lakásokban szerelnek fel. A bel­földi távhívóhálózatba újabb 110 hely­séget kapcsolnak be, s bővülnek a vá­rosi tv-műsorok sugárzási lehetőségei. A távközlési műholdas adások véte­lére jövőre 20-30, úgynevezett elosztó­pontot telepítenek az országban, s ezek a televíziós kábelhálózatokra kapcso­lódhatnak majd. A posta még az idén megkezdi a szovjet televízió műsorá­nak vételét, amely az 58-as frekvencia- csatornán lesz fogható. A vitában felszólalók egyebek kö­zött hangsúlyozták, hogy nem fogad­ható el az, hogy jövőre még kevesebb pénz jut az utak fenntartására, nincs ■ garancia a bejelentett áremelkedések utáni további árnövelés megakadályo­zására, valamint a közlekedési dolgo­zók fizetésének bruttósításával kapcso­latban vetettek föl számos megoldatlan kérdést. Egy képviselő — a posta fej­lesztési lehetőségeire utalva — hangoz­tatta, hogy a lakosság akár többet is áldozna a telefonért, ha reális lehetősé­get látna a gyors megvalósításra. Az Országgyűlés mezőgazdasági bi­zottsága kedden, Cselőtei László el­nökletével, a Parlamentben ülést tar­tott. A testület a mezőgazdasági és a vízügyi ágazat jövő évi költségvetésé­nek tervezetét vitatta meg, és véle­ményt mondott a mezőgazdasági ter­melőszövetkezeti jogszabályok terve­zett módosításáról. A bizottság ülésén több témakörben élénk vita alakult ki. A testület elé ter­jesztett írásos dokumentációhoz fűzött szóbeli kiegészítőjében Villányi Miklós mezőgazdasági és élelmezésügyi állam­titkár is elismerte: a keresetszabályozás ugyan az új szabályozás feltételei köze­pette a korábbinál jobban alkalmazko­dik majd a teljesítményekhez, ám to­vábbra is az előző évi teljesítményeket veszi alapul. Ez az úgynevezett bázis­szemlélet hátrányt jelent azok számára, akik eddig is jól teljesítettek, számukra ugyanis az előrelépés nehezebbé válik. Ilyen körülmények között nem érvé­nyesül az a korábbi elhatározás, hogy a jó színvonalon termelők részesülje­nek előnyben, előlük háruljanak el a fejlődés akadályai. A keresetszabályo­zásnak ezt az ellentmondását nehezmé­nyezte Deák Géza (Hajdú-Bihar me­gye, 14. vk.) és Fábián Károly (Győr- Sopron megye, 13 vk.). Válaszában az államtitkár azt hangsúlyozta, hogy amennyiben a jeles vállalatokat és szö­vetkezeteket részesítenék egyfajta előnyben ezen a téren,*úgy a lemaradók kerülnének nehezebb helyzetbe, már­pedig a termelőknek ezt a rétegét véde­ni kell. Annál is inkább, mert az idei tapasztalatok szerint legtöbbjük na­gyon sokat tesz azért, hogy elkerülje a szanálást, kilábaljon a hullámvölgyből. A testület az árak alakulását vizsgál-, va abból indult ki, amit Villányi Mik­lós mondott erről: az áraknak a fo­gyasztási szerkezetet torzító hatása megszűnőben van, mivel a költségek a korábbinál markánsabban jelennek meg az árakban. A képviselők közül ugyanakkor többen is feltették a kér­dést: a várható ármozgásokat vajon minden esetben az igazi piaci hatások vezérlik-e majd, avagy olyan vállalati érvényesülési szempontok, amelyek összefüggésben vannak egyes feldolgo­zók és felvásárlók monopolhelyzetével. A mezőgazdasági termelők által fel­használt anyagok, eszközök ása alkal­masint ugrásszerűen növekedhet a jövő év közepétől, léteznie kell tehát az ér­dekegyeztetés valamiféle mechanizmu­sának — hangsúlyozták. Villányi Mik­lós válaszában nemcsak az érdekképvi­selet, hanem az állami szervek tevékeny részvételét ígérte atekintetben, hogy az árak alakulásában ne játszhassanak in­dokolatlan szerepet csoportérdekek. Szerdahelyi Péter, az Országos Terv­hivatal elnökhelyettese az agrárágazat­nak a külgazdasági egyensúly fönntar­tásában meglévő alapvető szerepét hangsúlyozta. A témához kapcsolódva. Fábián Károly képviselő azt javasolta: a tőkés gépek beszerzésénél kerüljenek előnyösebb helyzetbe azok, akik ma­guk is az átlagosnál nagyobb szerepet vállalnak a külpiacra szánt áru előállí­tásában. Többen kifejezésre juttatták, hogy fönn kell tartani a mezőgazdasági beruházások idei arányát, enélkül ugyanis kétséges: megvalósulhat-e az előirányzott exportbővítés-. Békési László pénzügyminiszter-helyettes hangoztatta, hogy vállalati, szövetke­zeti körből egyébként sem szándékoz­nak nagyobb jövedelmet kivonni an­nál, mint amennyi elviselhető a terme­lők számára, s nem megy pozíciójuk rovására. Mindazonáltal nem hagyott kétséget afelől, hogy a költségvetés jö­vőre egyfajta korlát lesz, amely meg­akadályozza a jövedelmek túlzott kiá­ramlását. Zsuffa Ervin, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese az ágazat jövő évi terveiről szólva azt emelte ki, hogy lényegében kisebb anyagi erők felhasz­nálásával kell megfelelni az előirányza­toknak. Csökkennek a központi támo­gatások, ezért azt tervezik, hogy foko­zottabban vonják be a vízügyi fejleszté­sekbe a vállalati forrásokat, továbbá a magánerőt. Foglalkoztak az ülésen a termelők és feldolgozók közötti kapcsolatok javí­tásának fontosságával. A MÉM illeté­kes vezetői ezzel egyetértve bejelentet­ték: a kapcsolatok kiteljesítését a főha­tóság is ösztönzi, arra indítványokat, ajánlásokat tesz. Fölszólalt Kosa An­tal, Bács-Kiskun megyei képviselő is. A testület a mezőgazdasági termelő­szövetkezeti jogszabályok módosításá­ról szóló törvényerejű rendelet terveze­tét is megvitatta. Szabó Ferenc, mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter- helyettes bevezetőjében a jogszabály korszerűsítésének fontosságára hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy az a stabilizációs program végrehajtását is segíti. Az írásos előterjesztés vitájában a képviselők felvetették: ne az Elnöki Tanács hozzon határozatot a kérdés­ben — törvényerejű rendelettel —, ha­nem az Országgyűlés törvénnyel —, lévén, hogy hárommillió embert érint hazánkban közvetlenül is a tsz- törvény módosítása. Mások vitába szálltak ezzel és az eredeti javaslat mel­lett foglaltak állást, kiemelve: a tsz- eknek a gyakorlatban gyorsabban megszülető és végrehajtható módo­sításra van szükségük. Ä bizottság ez utóbbi indítványt fogadta el. Vita volt az ülésen arról, hogy a tsz-tag tulajdo­nába került földet hogyan kell beszá­mítani a háztáji föld kiadásánál; ebben Eleki János álláspontját fogadták el: tartozzék ez a kérdés a közgyűlés elé. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom