Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-04 / 286. szám

1987. december 4. • PETŐFI NÉPE • 3

JÖVŐKUTATÓTÓL KÉRDEZTÜK: MIT HOZ A HOLNAP?

Jönnek a fehér köpeny esek

TÁVHÍVÁSOS TELEFON, JÓ ÁRUKÍNÁLAT

A futurológia: jövőkutatás. Mi mégsem a távoli napokra voltunk kíváncsiak — valamiféle sci-fit írva, — hanem arra, hogy a reform mit hoz(hat) a magyar társadalomnak.

A gazdasági reform elképzelhetetlen társadalmi átalakulás nélkül — ezt már saját bőrünkön megtanultuk. Mit hoz tehát a holnap, ha következetesen végrehajtjuk a gazdasági reformokat a magyar társadalomban? Mit jelent ez a mai osztályszerkezetet nézve, s a már megindult változásokból milyen jövőképet lehet festeni? Erről kérdeztük CsehSzombathy Lászlót, a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai intézetének igazgatóját.

— A futurológia tudományát egy mondatban nehéz meghatározni - kezdte Cseh-Szombathy László —, mégis azt mondhatjuk: a múlt mozgásainak előrevetítése. Tehát először a tegnapot és a mát kell vizsgálni ahhoz, hogy megbízható jövőképet kápjunk. Mi a mai helyzet? Várjuk, hogy változás következzék be Magyarország gazdasági-társadalmi életében. Természetesen majdnem minden attól függ, hogy mennyire leszünk következetesek, másként: milyen gazdasági és politikai döntések születnek ma és holnap. A folyamatokat -r— a trendeket — azonban vizsgálni lehet.

Ezekről elöljáróban annyit, hogy rendkívül szomorúak. Itt van mindjárt a népesség halandóságának növekedése. Áz elmúlt tizenöt évben a harminc és hatvan év közötti férfiak halálozási aránya csaknem a kétszeresére nőtt. Nem volt járvány az országban — tehát baj van az életmódunkkal!

Vagy itt van egy másik adat. A májzsugorban meghaltak száma — ugyancsak az elmúlt tizenöt évet véve figyelembe — négyszeresére emelkedett! A mutatók mögött ott kacag az alkohol! Az öngyilkosok száma 1970-től 50 százalékkal emelkedett. Pedig a hetvenes években még tartott a gazdasági felfutás. Az ok tehát nem a mai gazdasági pangásban keresendő. Meg kell állapítanunk, hogy a magyar társadalom krízisben van.

Mielőtt még két érvet mondanék erről a súlyos helyzetről, hadd szögezzem le: ennek a krízisnek oka a félarcúan bevezetett, majd megtorpanásra kény- szerített, aztán újra, ímmel-ámmal elindított gazdasági reform. Érvünk: egész gazdasági helyzetünkből hiányzik a rugalmasság — idegen szóval a flexibilitás. Az elöbbj kettőből azután egyenesen következik a harmadik: azemberek ma — ha meg akarnak élni, és a korábban megszokott színvonalon — önki-. zsákmányolásra kényszerülnek.

— Az MSZMP határozata, a kormányprogram a reformról — ha következetesen végrehajtjuk — milyen változásokat hozhat a társadalom szerkezetében? Beszélhetünk-e egyáltalán még társadalmi osztályokról, vagy ma már rétegekről kell szólnunk?

— Az osztályok ma már csak magyarázó kategóriák. A valóságos társadalmi szerep szerint rétegekről kell beszélni, amelyek meghatározásánál nemcsak a foglalkozást, hanem más jellemzőket is figyelembe veszünk. Más ma például Baranyában a Dráva mellett vagy Szabolcsban egy téeszparaszt, és más Pest megyében, az, aki a nagyvárosi piacra termel. Vagy más a dunaújvárosi kohász és más a székesfehérvári Videoton gyár fehérköpenyes dolgozója. A társadalmi rétegeket ma a legkülönbözőbb szempontok szerint kell megkülönböztetnünk. A legfontosabbak: a foglalkozás, a jövedelmi viszonyok, a lakóhely, az, hogy hogyan él a társadalom beleszólási jogával.

Mindezek mellett ma is családban kell gondolkodnunk. Más a helyzet ott, ahol a feleség titkárnő'— tehát értelmiségi — és félje gépkocsivezető — tehát munkás. Vagy a feleség téesz-dolgozó, a félj vasutas stb.

— Ezek a hazai és természetesen a világtendenciák mire mutatnak, egyszóval: mit hoz a holnap?

— Beszéljünk tehát a trendekről. Növekszik — mert nem lehet másként ;— az értelmiség szerepe. Káros volt egykor szembeállítani a fizikaiakkal az úgynevezett nem fizikai „állományt”.

Most jöttem Japánból. Ott a dolgozók 25 százaléka egyetemet végzett. Annak ellenére, hogy még talán a miénknél is keményebbek a felvételi körülmények. A jelentkezők fele nem kerül be .egyetemre!, Megkérdeztem: mit kezdenek ezzel a tengernyi friss- diplomással? Meglepve mondták: a kereslet nagyobb. A hatékony termelés feltétele a diplomás dolgozó!

Magyarországon a jövőben egyre több értelmiségivel kell számolnunk. Elhelyezkedésük körülményei is megváltoznak. Mert most elképesztően sok „skriblert” — adminisztrátort — foglalkoztatunk. A decentralizáltabb igazgatási rendszer és a számítógépes forradalom azonban csökkenti — szerencsére — számukat.

A munkásságnál jelentősen megnő a szellemi foglalkozásúak száma. Az „öreg szaki” csak fogalom lesz a múltból. Jönnek a fehérköpenyesek, a technikusi szinten dolgozók és az egyetemet végzettek. Az öreg szaki szerepét átveszi a robot!

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a betanítatlan- és segédmunkásgondunk növekedni fog. Részben azért, mert például az anyagmozgatást „elfelejtettük” gépesíteni. Nagyobbrészt azonban azért, mert az általános iskolát el nem végzők száma öt százalék körül marad. Nagyon sokan lesznek a „megrekedtek”, akik hagyományos értelemben nem analfabéták, és mégis azok. Talán túlzás, hogy ma hazánk lakosságának harminc százaléka „csak nevét aláírni tudó” analfabéta, de becslések szerint a szám ijesztően magas. Egyszóval: jelentősen növekszik, illetve újratermelődik a „problematikus népesség”. Olyan arányban, mint Nyugat-Európában a vendég- munkások. Nálunk elsősorban a cigány lakosságból kerülnek ki a réteg tagjai.

A parasztság. A legnagyobb kérdés az, hogy a XXI. század első évében mennyien lesznek. Mindenesetre a gépesítéssel egyre kevesebben. Életformájuk is változóban van. Valószínű, nem fogjuk bírni a téeszek szubvencionálását úgy, ahogy például a Közös Piac tagországai teszik ezt a falusi gazdaságokkal. Fantáziát a melléküzemágak, a kisegítő ipari tevékenységek sokszoro- sodásában látok. Innovatívak ezek az egységek, és sok szellemi tőke halmozódik fel bennük — hatékonyak.

— Ez tehát a szocializmusba vezető út jövőképe?

— Igen. Természetesen akkor, ha megvalósul az ésszerűség — a racionalitás — alapjára épülő termelés. Akkor, ha úrrá tudunk lenni az önkizsákmányolás’ riasirtó járványán.' Akkor, ha illően és, okosan meg tudjuk oldani az időskorúak és nyugdíjasok foglalkoztatását.

R. L.

HIBA ESETEN FIZET A SZAKÉRTŐ IS!

Adótanács — díjazásért

Szakértői képesítéssel rendelkező magánszemélyek és társaságok is végezhetnek — díjazás ellenében — adótanácsadást 1988-tól. A Pénzügyminisztériumban megkezdték a szakvizsga feltételeinek, lebonyolítási módszerének kidolgozását. A vizsgáztatás négy tárgyra, adójogi és pénzügyi jogi, adó- igazgatási eljárási, adóelszámolási és ellenőrzési, valamint a könyvvezetési ismeretekre terjed majd ki. 1988 első negyedévében a Pénzügyminisztériumban megkezdik a vizsgáztatást. Kötelező oktatási idő nem lesz, a vizsgára minden jelentkező önállóan készül fel. A minisztérium gondoskodik a tananyag kiadásáról, s a közeljövőben oktatási kézikönyveket jelentet meg a jogszabályokról, mellékelve az értelmezésükhöz szükséges magyarázatokat is.

Jövőre várhatóan jelentősen megnövekszik az igény az adótanácsadás iránt. Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal területi egységeiben már szervezik a díjmentes adótanácsadó szolgálatot. Ezeken a helyeken minden állampolgár, minden gazdálkodó szervezetmegfelelő felvilágosítást kaphat, díjmentesen. A Hazafias Népfront, a Szakszervezetek Országos Tanácsa egyaránt tervezi, hogy saját szervezeti keretein belül jogsegélyszolgálat keretében bekapcsolódik az adótanácsadásba, szintén ingyenesen.

Ennek ellenére az igények jelentős növekedése miatt szükséges a díjazás ellenében nyújtott tanácsadás megszervezése is. Amennyiben az adószakértő — magánszemély vagy társaság — téves tanáccsal látja el ügyfelét, s emiatt annak bírságot vagy büntető jellegű kamatot kell fizetnie, úgy ennek az összegnek bizonyos hányadát az adószakértőre lehet hárítani. Ennek feltétele, hogy a garanciális

kötelezettséget már előzőleg, a szerződésben rögzítsék.

A díjazás ellenében nyújtott adótanácsadással büntetlen előéletű, szakvizsgával rendelkező és az adótanácsadói névjegyzékbe felvett szakemberek foglalkozhatnak. Ezt a tevékenységet magán- személy és társaság egyaránt végezheti. Ez utóbbi esetben azonban feltétel, hogy a társaságon belül legalább egy tag rendelkezzék

szakmai képesítéssel és jogosultsággal. Ilyen esetben a társaság vállalja a kötelezettséget, de a konkrét szakmai tevékenységet, a tanácsadást csak a társaság szakértői képesítéssel rendelkező tagja végezheti el. Fontos szabály, hogy sem a tanácsi, sem a központi adó-, illetve pénzügyi apparátusban adókkal foglalkozó szakemberek szaktanácsadással nem foglalkozhatnak. Ez ugyanis visszaélésekre adhatna lehetőséget.

Gátéron

törődnek az emberekkel

Azóta könnyebb az élet Gátéron, hogy a kis község a félegyházi telefonközponton keresztül szeptembertől távhívással kapcsolatban áll a külvilággal.

Nem érezzük hangzatosnak ezt a kijelentést, ha tudjuk: mit jelent a telefon egy olyan, ezerkétszázhuszonhárom ember lakta faluban, mint éppen Gátér. Magánszemélyek lakásában ugyan nem szól csengőhang—ők egyelőre csak dédelgetik azt a tervet, hogy egyszer majd nekik is lesz készülékük —de a tanácsház előtti nyilvános és a hét közületi távbeszélő-állomás is nagy segítség. Nem kell a hívásokat előjegyeztetni, egy órán át várakozni, amíg a posta kapcsolja a kért számot. A közvetlen beszélgetéssel sokféle ügyet gyorsabban intézhetnek helyből, munkaidő után is.

Minden utcában ivóvíz

Mivel javítottak még a lakosság élet- körülményein?

Mondják, hogy az autószerelő az idén már főállásban dolgozik a faluban. Ahol az óvodában, a művelődési házban meg az orvosi rendelőben még vaskályhában tüzelnek, hogyne érdemelne szót, hogy abból a három épületből, amelyben 138 általános iskolás tanul, kettőben* már központi fűtéssel várják a telet. A településfejlesztési hozzájárulást két tanterem bővítésére és azért fizetik a lakók, hogy a Kun Béla utcában tizenhárom családhoz — a község vezetékes ivóvízzel való ellátásának befejezéseként — az év végéig elvezessék a vizet. Másfél kilométer új út ugyancsak azt jelzi: a gáténak nem töltötték hiábavalóan az esztendőt.

Csongrádi kenyér, olcsóbb burgonya és fokhagyma

Az ABC-ben ünnepek előtti jó hangulat. Nemcsak azért, mert karácsonyhoz közeledve ez így szokás, hanem mert az összkép a kereskedelem alapos felkészültségéről tanúskodik. Látva a tiszta kirakatokat, az áruval teli polcokat s a szépen rendben tartott raktárakat, a boltba velünk együtt érkező Ur- bán Istvánné tanácselnöktől jólesik hallani:

—' Itt szinte mindent megvásárolhatnak a gáténak, amire a háztartásban vagy személyes használatra szükségük van.<

’ A Csongrádon sütött házi jellegű, búzatőretes és egy fajta gyógykenyér (érzékeny gyomrúaknak) a félegyházi sütőipari termékek mellett a választék- bővítés jó példája. Továbbhaladva az - állványok közt, hamar rájövünk, miért vettek a múlt hónapban csaknem másfél millió forint értékű árut az ABC- ben?

Tízféle sajt, háromfajta túrókrém, tejföl és féltartós tej az egyik hűtőpult• Halló... itt Gátér! Szeptembertől már utcai fülkéből is lehet telefonálni.

9 A vöröshagyma és a szabolcsi burgonya egyaránt 14—14 forint.

9 Szabó Sándomé —-1950 óta dolgozik a kereskedelemben — körültekintően irányítja a lakosság áruellátását.

(Tóth Sándor felvételei.)

ban. Szörpökből, fűszerekből, ízesítő krémekből és készételekből bő a választék. Csupán halkonzervből hétfélét - számolunk. Van vöröshagyma, ára 14 forint. Ugyanennyit kémek a szabolcsi étkezési burgonya kilogrammjáéit. A fokhagymát vásáriók sem érzik úgy, mintha itt megkopasztanák őket. A városi ABC-k 140—150 forintos fokhagymaárához képest Gátéron 110 ■ forintba kerül egy kilogramm ebből a zöldségféléből. Üdítőitalokat négy szállítótól rendelnek. Lehet kapni seprűt, bele való nyelet, olcsó centrifugát, mosógépet és vasalót; de nem hiánycikk a kaszakő, a sertésorrkarika, a mágneses ajtócsappantyú, a madár- és nyúlketrecre erősíthető zsanérpánt, a műszerolaj, a körömkefe, a karácsonyfagyertya és a korom talanitó antikoksz sem. A helybeli keresletnek megfelelő termékek sokfélesége a gátéri ABC elismerést kiváltó áruforgalmazásának egyik alapja.

A másik?

Ezt úgy foglalhatnánk össze: az emberi tényező szerepe.

Jó kollektíva — kitűnő vezető!

A kifogástalan ellátásban része van a bolt egész kollektívájának, de különösen a vezető, a kereskedelemben 1950- től dolgozó Szabó Sámdomé rátermettségének köszönhet sokat Gátér lakossága. Izig-vérig kereskedő. Hetente két napot árubeszerzéssel tölt. Nem hiába boltvezető már 1952 óta a faluban. Olyan jól ismer mindenkit és annyira eleven a kapcsolata az itt lakókkal, hogy amikor valahol vásárol egy terméket, már azt is tudja, hogy kinek fogja eladni. Fejben tartja például, hogy az óvodások szülei közül melyik asszony gyereke mekkora pulóvert hord.

Szabó Sándomé valójában nem tesz egyebet, mint hogy törődik a vevőkkel. S ez már épp elég!

Kohl Antal

OLVASÓNK ÍRJA

Hétköznapi csodák

Kérem, levelem ne vegyék zaklatásnak, előrebocsátom, hogy még egyetlen sajtóorgánumnak sem írtam, sem jó, sem rossz ügyben, de most olyan „csodák” történtek körülöttem, hogy írnom kell. Az újságok tele vannak adóval, nehézségekkel, mindennapi kínjainkkal, bajainkkal és jó lenne néha olyan dologról is olvasni, hogy az emberek jók, becsületesek és a bajban Ierejüket, tudásukat koncentrálva csodákat művelnek.

Én egy ilyen esetről szeretnék beszámolni. Büszke vagyok rá, hogy ilyet átélhettem, nem tudom magamban tartani, kikívánkozik belőlem.

1987. szeptember 9-én megsérült a jobb bokám, két nyitott zúzott seb lett rajta. Egy nagykunsági kórházban bevarrták a sebet, a letört csontdarab és még néhány fűszál a bevarrt sebben maradt. A papíromra ráírták: egy hét múlva varratszedés, addig feküdjek otthon.

Az éjszakát ruhástól egy ágyban töltöttem, aztán hajnali 6-tól 12-ig egy folyosói széken ülve vártam a mentőre. Miután 15 órát vártam a

mentőre, hogy a kórháztól 50 kilométerre levő szolgálati lakásomba hazaszállítsanak; 13 órára meg is érkeztem. A doktor úr, aki bevarrt, hozzáfűzte, hogy „nem tetszik neki ez a láb”, ezért pénteken, azaz a hazaszállításom utáni napon látni akar. Ami azt jelentette volna, hogy egy fél nap múlva ismét mentőt kell hívni, bemenni és újra 10—15 órát várni a hazaszállításra.

Ezek után küldtem a doktor úrnak egy táviratot, megköszönve eddigi „segítségét” s mivel fekvögipsz- szel magamat ellátni úgysem tudom elmentem Lajosmizsén lakó és dolgozó élettársamhoz, azzal a szándékkal, hogy a továbbiakban ott kezeltetem magam. Ekkor a lábam már négyszer nagyobb volt, és bokáig tele volt gennyel.

Beültem a kocsiba és mire levezettem a 160 kilométert, két doboz Algopyrint fogyasztottam el. Közben imádkoztam a jóistenhez, hogy egy rendőr meg ne állítson, mert kiszállni nem tudok.

A csodák — mondanom sem kell — ezek után történtek-körülöttem. A lajosmizsei körzetből azonnal beküldtek a kecskeméti új megyei kórház baleseti sebészetére. Rettenetes nagy forgalom kellős közepébe csöppentünk, s mikor elmondtam, mi történt a lábammal, azonnal bevittek, kikötötték a sebet. Aki ott volt, mindenki megnézte és láttam a szemükben, hogy bármennyire is igyekeznek palástolni, le fogják vágni a jobb lábam térdig. És akkor odajött egy fürge mozgású orvos, aki ránézett és miután annyit mondott, hogy „atyaúristen, mi ez”, a varratok többségét azonnal kiszedette és megpróbálta a geny- nyet a nyitott sebeken keresztül kinyomkodni. Dréncsöveket rakott a sebbe és mivel hely nem volt, arra kért, hogy minden nap reggel nyolcra legyek ott a kórházban, mert most már nincs egy nyugodt pillanata a lábam miatt. Nem részletezem, a többit már másoktól tudom, ő sosem beszélt róla. Attól kezdve még sokszor éjszaka álmából is arra ébredt, hogyan tudná a lábamat megmenteni a levágástól. Megbeszélte a főorvos úrral is, mit lehetne tenni.

Ha reggel nyolcra nem voltam ott, már kérdezte, nem láttak-e, hol lehetek. Számtalanszor láttam, hogy a lábam fölé hajolva folyik a homlokáról az izzadság és próbálgatja egy kis szikével a képzeletbeli vágási vonalakat, ahol a gennyet el

lehetne távolítani. Egy hét múlva felvágta az alsó sebet, akkor jött ki a letört csontdarab és néhány fűszál.

Közben írnom kell a többiekről is, arról a légkörről, ami a kórháznak ezen az osztályán uralkodik, a jó hangulatról, az összetartásról, arról, hogy milyen csodálatos munkabírású és szaktudású emberek dolgoznak ott.

Két hónapig mindennap, a nap minden szakaszábán voltam már kezelésen, de én ott még ülő embert nem láttam. Volt olyan délidő, amikor 16 sebesültet számoltam meg magamon kívül és ugyanekkora forgalmat láttam akkor is, ha este ötre kellett mennem kötözésre. Egyszerűen már arra kellett gondolnom, hogy gép van a lábuk helyén, mert ember ennyit nem bírhat. És az „én orvosom” ezen kívül még naponta operál és tanít és éjszaka alvás helyett azon gondolkodik, hogy a betegének a lábát miként menthetné meg.

Mit Írjak még, talán a?t, hogy van sajnos összehasonlítási alapom, mert nem ez volt az első sérülésem, ápoltak már itthon és külföldön is, de tiszta lelkiismerettel állíthatom, hogy ilyet vagy ehhez hasonlót sem láttam.

A harmadik hét végén orvosom legalább annyira örült a lábam kezdődő javulásának, mint én magam, és ha az asszisztensek a többi beteggel voltak elfoglalva, nem átallott a saját adjunktusi kezével betolni a kötözőbe.

Nem tudom neki soha meghálálni azt, hogy lelkiismeretes, hogy mindent megtesz a rábízott betegekért. Azt kívánom minden rászoruló betegnek, hogy ilyen orvosok kezébe kerüljön, mint Shulcz adjunktus úr és kollégái, főnökei.

Azóta meggyógyultam, már a saját két lábamon járok és 39 évesen nem kell mülábat hordanom. A személyi igazolványomba csináltattam egy kártyát, mivel igen sokat ütazó ember vagyok, hogy bárhol az országban vagy külföldön megsérülök, haladéktalanul és csakis az új Bács-Kiskun megyei kórházba szállítsanak Kecskemétre, és ott bízzák a kezelésem Shulcz adjunktus úrra, mert ha már mindenki lemondott rólam, ő biztosan megment.

A hit, a bizalom nagyobb csodákat művelhet, mint a legdrágább gyógyszer.

Maradok tisztelettel annak reményében, hogy nemcsak az örökös bajokról, problémákról, hanem az élet szép és nagy csodáiról is fognak írni a Petőfi Népében.

Farkas né Balogh Mária Lajosmizse