Petőfi Népe, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-23 / 302. szám

1987. december 23. • PETŐFI NÉPE • 3 NEM VÁRJÁK A SÜLTGALAMBOT Nagyvállalkozások Dávodon NEVES MŰVÉSZEK A PÓDIUMON, DIÁKOK KONCERTKÖRÚTON Zenei csemegék a Kodály iskolában- Lapjukban olvastam a cikket, mely Dávodról és a bajai városkörnyék községeiről szólt. Ott mindenki rend­ben tartja a portája előtt a járdát és a közutat. Nem sajnálják erejűket a tár­sadalmi munkára. Bár így lenne náluhk is. — írja egy előfizetőnk, talán ne árul­juk el, hogy honnan. Én pedig arra gondoltam — hogy ha már olvasónk a dávodi jó példát említi —, körülnézek a községben. Kétszeresen is szerencsém volt. Nem csúsztam az árokba az első éjszakai havazás után a majdnem jár­hatatlanná vált úton, Dávodra érve pe­dig Magyar János tanárral, a Bajai Hír­lap egyik legrégibb tudósítójával futot­tam össze. Tavaszra átadják — Ha azt kérdezi, hogy mire va­gyunk a legbüszkébbek, mindenki azt válaszolná: a gyógyszertárra. Talán nem is kell ecsetelnem, hogy miért volt rá szükség. Aki szaladt már hirtelen támadt baj után lóhalálában gyógysze­rért, az tudja, mit jelent Dávodról, esetleg éppen télen, az éjszakai órák­ban, Bajára bemenni. Bizonyára elő­fordulhat, hogy mire az életmentő pati­kaszer megérkezik, már késő ... Amikor elhatároztuk, hogy saját gyógyszertárat építünk, nem is gondol­tuk, milyen nagy fába vágtuk a fejszén­ket. Kétmillió forint — ennyibe kerül az építkezés — nagyon nagy pénz ná­lunk. Szerencsére a megyei gyógyszer- tár vállalat félmillióval, a helyi Augusz­tus 20. Tsz 100 ezer forinttal segített. A termelőszövetkezet Május 1. szocia­lista brigádja kommunista műszakot ajánlott fel, a tehó fizetésére nem köte­lezettek — a kiskeresetűek és a kis­nyugdíjasok — számszerint hetve- nyolcan 24 ezer forintot adtak össze, így a tanács költségvetési üzeme telje­sítheti ígéretét, miszerint május elsejére átadják az épületet. Kevesebb pénzből gazdálkodnak — .Van azért más/is, amivel előbbre jutottunk — mondja Teszárik József Tavaszra szeretnék átadni az új gyógyszertárat. tanácselnök, amikor beköszönök hoz­zá a községházára. —■? Annak ellenére, hogy a szabályozott bevételekből, pél­dául az adóból, tavaly 805 ezer forintot elvontunk, sikerült a 400 adagos nap­közis konyhát tető alá hozni. Amihez a tanács csak szervezéssel tudott hozzá­járulni, a lakosság anyagiakat és társa­dalmi munkát adott. Ily módon bővül a vízvezeték-hálózat a Táncsics Mihály és az Ady Endre utcában, vagy az üdü­lőterületen. A termelőszövetkezet egy vércukorvizsgáló berendezést vásárolt a rendelőbe, sőt ahhoz is hozzájárul, hogy az orvost CB-rádióval láthassuk el. A Démász szocialista brigádja a közvilágítás jobbításában segített. További tervek A falugyűlésen öten is sürgették az útépítést. Sümegi Zoltán agrármérnök a Bartók Béla utcaiak nevében csalá­donként három nap társadalmi mun­kát ajánlott fel, Bosnyák János tápbolt­vezető pedig a gázcseretelephez és a tápbolthoz tartó út mielőbbi megépíté­sét szorgalmazta. Orbán János áfész- dolgozó, Bakó László magánkereskedő és Kovács István nyugdíjas tsz-tag szin­tén a szilárd útburkolat mielőbbi meg­építése mellett emeltek szót. Nem használják már a püspökpusz­tai iskolát. Kézenfekvő volt az ötlet: csináljunk belőle motelt! Miután a ta­karékszövetkezet jó partnernek bizo­nyult, a kezdeményezés — a tervek be­nyújtása után — az engedélyezések megszerzésének stádiumában van. És ha még a falugyűlésen elhangzot­taknál maradunk: jobb lesz a közvilá­gítás az Epreskert utcában Slezák Já­nos kérésére, és a szociális segélyek elosztásáról is tájékoztatást kapnak az öregek, ahogy Zeller Pali bácsi javasol­ta. — Megváltoztatjuk a boltok nyitva­tartási idejét a lakosság igényeihez al­kalmazkodva, és váltva végezzük az év végi leltározást, hogy az ellátásban ne legyen fennakadás — ígérte Galló Já­nos áfész-elnök. összefogással sok mindent megol­dottak a dávodiak. Nem várták a sült­galambot, maguk vették kézbe a gon­dok rendezését. Nincs kétségem, hogy így tesznek a jövőben is! Gál Zoltán Miért nincs több hal a karácsonyi asztalra? Együnk több busát Miért nem szeretjük a halat? Mert bizony a száraz statisztika azt mutatja, hogy nem kedveljük túlzottan. Évente — a csecsemőket is beleértve j— egy magyar körül­belül négy kilogrammnyi halat — benne egy kilogramm tengerit — fogyaszt el, s e szerény mennyiség­gel az európai országok sorában igencsak hátul állunk. De vajon miért nem eszünk többet? Ha ennek csak egyetlen oka vol­na! Kezdjük azzal, ami tán a leg­fontosabb: még mindig nem jut elegendő hal a piacokra. Annak ellenére, hogy az édesvízi halter­melésben — legalábbis a lakosság számához mérten —, valamint an­nak színvonalában az európai me­zőny elején foglalunk helyet. Éven­te mintegy negyvenezer tonna ha­lat emelnek ki a honi vizekből. Most is a ponty Ebből azonban nem jut minden hal a hazai piacra; exportra kerül körülbelül nyolcezer tonna, a ta­vakba továbbtenyésztésre vissza­helyeznek ugyanennyit, a horgá­szok is kiemelnek és hazavisznek legalább ötezer tonnát. És az, hogy az értékesíthető mennyiség kevés, akkor derült ki, pontosabban ak­kor tapasztalták egyre többen, amikor a haltermelésben is meg­szűnt a mónopólium.' Néhány évvel ezelőtt a Halért még egyeduralkodó volt e terüle­ten, ma már viszont a forgalomból mindössze húsz-huszonöt száza­lékkal részesedik csak. Az új keres­kedelmi szervezetek, meg a halá­szati szövetkezetek és a magánke­reskedők eddig teljesen ellátatlan vidékeken is felbukkantak, kínál­ták a halat, ami hamar ej is kelt. Ezzel azonban azokon a helyeken is keresleti vákuumot idéztek elő, ahol korábban csak ábrándoztak a . jó halászléről. Jelenleg tehát időszakos és térsé­gi hiány jellemzi a halpiacot; fal­vakban, kisebb városokban általá­ban egyáltalán nem, máshol vi­szont többnyire folyamatosan le­het kapni. Azaz: többnyire venni csak pontyot lehet, esetleg még ha­zavihetünk keszeget, amurt, vagy busát. Bizony, körülbelül ez jelenti a teljes választékot. És—ne tagad­juk — a szűkös kínálat is ludas abban, hogy eledelként nem szív­leljük igazán a pikkelyes társasá­got. Valószínűleg gyökeresen meg­változna a helyzet — módosíta­nánk szokásainkon —, ha mond­juk állandóan ott látnánk a pulton a harcsát, a süllőt, a pisztrángot, meg még az angolnát. Drága a harcsa Persze igazán örömteli az volna, ha ezekhez a nemes, finom húsú, szálkamentes ínyencségekhez nem horribilis pénzért juthatnánk hoz­zá, hanem elfogadható áron, any- nyiért például, mint a sertéskaraj. Ha csökkenne az ár, biztos, hogy ugrásszerűen javulna az or­szágban a halfogyasztási átlag. Csakhogy semmi reális lehető­ség nincs arra, hogy a nemes raga­dozók fogyasztói ára mérséklődni fog a jövőben. Azért, mert ezekből a halakból kevés van. A speciális tenyésztőbázisokon, a tógazdasá­gokban felnevelt, valamint a ter­mészetes vadvizekből kifogott ra­gadozózsákmány szinte az utolsó szálig exportra küldhető. A külpi­aci értékesítés pedig korlátlannak tetsző, és ráadásul olyan magas árat fizetnek ezekért a halakért a határainkon kívül, amennyit itt­hon tán egyetlen vásárló sem adna érte. Ennek alapján könnyű a célt ki­tűzni: termeljünk minél több har­csát, pisztrángot. Annyit, ameny- nyit igényel a külföldi vevő, de az se baj, ha marad legalább mutató­ba itthonra is belőlük. Csak hát manapság aligha akad olyan hal­gazdaság, amelyiknek rendelkezé­sére állna nyolcvan-százmillió fo­rint. Ugyanis ennyiből építhető meg egy iparszerűen működő, kor­szerű nemeshalnevelő telep. Továbbra is be kell tehát érnünk az ismert és közkedvelt ponttyal: várhatóan ebből kínálhatnak majd belátható időn belül a haltermelők és kereskedők annyit, amennyi a tényleges vásárlói kereslet. De amíg ez megtörténik, vegyük és kóstoljuk meg a busát. A szak­emberek állítják, hogy ezzel a hal­lal mindenképpen jól jár a vásárló. Először is azért, mert a kilónkénti negyven forint körüli árral a legol­csóbb, zsírszegény, így a korszerű táplálkozásnak megfelelő húsféle­séget vihetjük haza. De ugyancsak vonzó tulajdonsága ennek a hal­nak, hogy olyan anyagot is tartal­maz, amely csökkenti az érelme­szesedést, és érrendszeri betegsé­gek ellen hat. Ám ahhoz, hogy ne csalódjunk benne, tudnunk kell jól elkészíteni; a busa húsa „fűízű”, vagyis sütés előtt megköveteli a pácolást, az erős fűszerezést. Egy valamire azonban semmiképpen nem való: halászlének. Az ízes halié alapja továbbra is legyen a ponty, de ab­ból is csak a két kilón felüli. H. I. Komolyzenei események színes, gazdag választékát kínálja a kecskeméti hangversenynaptár, a legrango­sabbak jó részét — már több éves hagyományként — a Kodály iskola patinás dísztermében rendezik. Hogy csak a legutóbbiakra emlékeztessünk, novemberben Gregor József dalestjét, a közelmúltban pedig Lehotka Gábor orgonajátékát hallhatta a közönség. A nagy sikerű koncertek után az iskola igazgatóját, dr. Ro- mány Pálnét kérdeztük, a jövő félév terveiről. ■ — Az időpont-egyeztetés bonyodalmai miatt még pontos dátumot nem tudok mondani, de januárban vagy februárban Sass Syl­via, tavasszal pedig Tokody Ilona lép iskolánkban pódi­umra. Természetesen, szo­kásainkhoz híven folytatjuk művésztanáraink koncertso­rozatát is. Jóllehet, valóban gazdag programban válo­gathatnak a megyeszékhely komolyzene-rajongói, úgy véltük, hogy mintha hiá­nyoznának a neves énekesek produkciói a választékból. Ebben a tanévben, éppen ezért, mi az efféle igényeket szeretnénk kielégíteni. — Talán még korai érdek­lődni a következő, 1988/89- es tanév koncerttervei iránt... — Igen, hiszen konkrét neveket még nem tudok em­líteni. Az biztos, hogy a gaz­dasági nehézségek a hang­versenyszervezéseinkre is rá fogják nyomni bélyegüket. Szándékunk szerint azon­ban, továbbra is a már meg­kezdett utat szeretnénk jár­ni, vagyis rangos, jó nevű művészek előadásaival meg­lepni a kecskemétieket. — Szívesen jár ide a kö­zönség, hiszen magának a díszteremnek is sajátos vará­zsa van. — így igaz. Most nyáron felújítási munkálatok kez­dődnek a hangversenyte­remben. Kicserélik a parket­tát és az ajtókat, s korszerű­sítjük a világítást is. — Ha már a koncertekről beszélünk, ejtsünk néhány szót a diákok fellépéseiről is. — Több hazai iskolával vannak szoros kapcsolata­ink, tavasszal az ő meghívá­saiknak teszünk eleget. Hi­vatalosak vagyunk például a budapesti Baranyai úti isko­lába, a pécsi gimnáziumba, a debreceni zeneművészeti szakközépiskolába, s meghí­vást kaptunk Nyíregyházá­ról is, a Szabó Dénes vezette kórustól. Külföldi fellépé­sekre és rádiófelvételekre is készülünk. — Nemsokára kezdődnek a felvételik a kővetkező tan­évre. — Januárban vesznek részt jövendő szakközépis­kolásaink előmeghallgatá- son. A felvételik egyébként március végéig zajlanak. — Tudjuk, hogy férjét új megbízatása Budapestre szó­lítja. Önnek milyen tervei vannak? —Az idén nyáron, az első igazgatóválasztások idején, én újabb ötéves megbízást kaptam a Kodály iskola élén. H.K. E. VIGYÁZZUNK RÁJUK! A hátrányos helyzetűek közlekedésének biztonságáért A közlekedésben a gyermekek, az idősek, a mozgássérültek, mozgáskor­látozottak, a vakok és a gyengénlátók, valamint a hallássérültek hátrányos helyzetben vannak. Megóvásuk, fokozottabb védelmük érdekében az Or­szágos Közlekedésbiztonsági Tanács évente akciót szervez. A közlekedésben a gyalogosok a leg­védtelenebbek. Ők sem ítélhetők meg azonban egyenlő mércével: a gyerme­kek védtelenebbek, mint a felnőttek. Ugyanez vonatkozik a hátrányos hely- zetűekre, akik a közúti közlekedésben különböző módon vesznek részt. Leg­többjük gyalog közlekedik. Arányuk számottevő, hiszen közülük keveseb­ben vezetnek járművet. Jelenlétük — helyzetüknél fogva—veszélyes. Kevés­bé képesek felmérni és előre látni a gépjármű-közlekedés konkrét veszélye­it. Tulajdonképperi félnek és a félelem hátrányos mivoltukból táplálkozik: Gyakran találkozhatunk rokkant- kocsival is. Ez lehet kézi erővel hajtott, vagy gépi meghajtású. Idetartozik a se­gédmotoros rokkantkocsi is. A moto­rizáció fejlődésével pedig egyre jobban tért hódít az a rokkantkocsi, amely tu­lajdonképpen speciálisan átalakított, a mozgássérültek, -korlátozottak vezetői tevékenységét megkönnyítő személy- gépkocsi. (Például a Trabant Hyco- mat) A közúti közlekedés feltételei között elsőrendű szempont a jármű vezetőjé­nek jó tájékozódóképessége. Ez hibát­lan érzékszervi működést kíván. Nyil­vánvaló, hogy a hallássérültek, a vakok és gyengénlátók, az időskorúak e tekin­tetben is rosszabb helyzetben vannak. A látással összefüggő funkciók a korral hanyatlásnak indulnak. A látásélesség csökken, a fényérzékenység küszöbe megemelkedik, a szem alkalmazkodási, térérzékelési képessége romlik. A tár­gyak felismeréséhez az idős embernek nagyobb fényerősségre és hosszabb megfigyelési időre van szüksége. Az idős emberek reakcióideje is hosszabb. Nagyon fontos a távolság- és sebes- ségbecslő képesség. A hátrányos hely­zetűek e tekintetben is elmaradnak az egészséges közlekedőktől. Különösen a „közlekedési látás” kialakulása jelen­tős a környezethez való célszerű alkal­mazkodás szempontjából: a „látásszű­rők” válogatják az útvonal tárgyait, jelenségeit, láttatják a járművezetővel mindazt, ami a pillanatnyi forgalmi helyzethez való biztonságos alkalmaz­kodáshoz szükséges. E képesség birto­kában a járművezető már akkor cselek­szik, amikor az előtte lejátszódó jelen­ség érteimé még a tudatáig nem jutott el. A „közlekedési látásképesség” ki­alakulása elsősorban a mozgássérül­tek, mozgáskorlátozottak szempontjá­ból lényeges, hiszen járművezetőként ők is ott vannak a forgalmas közuta­kon. A közlekedésre való felkészülés szempontjából meghatározó jelentősé­gű a közlekedési szabályok ismerete. A KRESZ éppen a hátrányos helyzetű­ek védelmében számos speciális rendel­kezést tartalmaz. Néhány ezek közül: a segédmotoros rokkantkocsik is közle­kedhetnek — bizonyos feltételek mel­lett — a „kerékpárúton”, valamint a „gyalogos- és kerékpárúton”. A moz­gáskorlátozott személyeknek behajtási lehetősége van különböző tilalmi jelző­táblák ellenére. A KRESZ mozgáskor­látozottak járműveinek várakozására kedvezményeket ad. A gyermekek vé­delmében külön veszélyt jelző tábla el­helyezése lehetséges stb. A közlekedést segíti az alkalmazko­dóképesség. A mozgássérültek, moz­gáskorlátozottak & mjnt vezetők — azt várják, hogy hozzájuk alkalmaz­kodjanak a többiek. Ezért gyakran „agresszívebbnek” tűnnek. Azt kellene elérni, hogy ők is megértsék: képesek egyenrangú félként részt venni a közúti közlekedésben. Ezzel, lelki rehabilitáci­ójuk is előrehalad. A fentiekből következően bőven van teendő a hátrányos helyzetűek helyes, biztonságos közlekedése érdekében: a gyalogosokat például fel kell világosí­tani arról, hogy a kijelölt gyalogos­átkelőhely nem nyújt számukra abszo­lút védelmet, óvakodniuk kell a féktá­volságon belüli lelépésektől. Nagyon fontos, hogy a látást akadályozó tár­gyak vagy járművek mögül hirtelen ne lépjenek az úttestre. A vakok vagy gyengénlátók mindig kérjenek segítsé­get az áthaladás előtt, használjanak fe­hér botot. Védelmüket segíti, ha a bo­ton vagy a vakvezető kutya pórázán fényvisszaverő anyagokat alkalmaz­nak. A tömegközlekedési járművek ve­zetői jobban ügyeljenek a hátrányos helyzetű utasok fel- és leszállásának elősegítésére. Ábrahám István közlekedési ügyész AIDS-gátló fenyőtoboz? A fenyőtoboz kivonata gátolja az AIDS-vírus szaporodását — állítják egyes japán orvosprofesszorok. A Sova egyetem orvostudományi tanszékén végzett kísérletek eredményét Szakagami Hirosi professzor ismertette az AIDS-kutatók hétfőn Kiotóban kezdődött konferenciáján. Eszerint az egyik japán fenyőfajta, a goha-macu tobozából kinyert KS 6 elneve­zésű anyaggal kezelt AIDS-fertőzött patkányokban a vírus szaporodása számotte­vően mérséklődött, öt nappal a fertőzés után kezdték adagolni a hatóanyagot. Annak már 1 milliliterében 0,3 milligrammos hígítása is kimutatható hatással járt. A töménység fokozása látványos eredményt hozott. Eszerint 1 milligramm hozzá­adása 40 százalékos, 30 milligramm adagolása pedig 90 százalékos gátló hatású­nak bizonyult. A kísérleteket párhuzamosan végezték Japánban és a floridai orvostudományi kutatóintézetben. Az eredmény azonosnak bizonyult. A fenyőtobozra Szakagami professzor a gyomorrák ellen Kjúsú szigetén használt népi gyógymód tanulmá­nyozása során figyelt fel. A forrázással nyert fenyőoldat többféle hasznos ható­anyagot tartalmaz, amelyek közül a KS 6 elnevezésűnek állítólag rákellenes hatása is van. T alálkozás Találkoztak. Életük során nyilván sokadszor. Beszélgetnek. Ki twdja, miről? Nem is az az érdekes. Hanem az arcuk. Micsoda élettapasztalat az, amelyik derűt varázsol rájuk 1987 régén? ők már tudnak valamit, amit ml még nem. Ez a nyugodt lelkiismeretű öregek mosolya. (Kiskőrösöm fotózta Méhesi Éra.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom