Petőfi Népe, 1987. november (42. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-13 / 268. szám

I KUTATÓFÚRÁS VILÁGBANKI HITELLEL — Gondolta volna, hogy évek óta olajmező fölött járunk? — Szerintem nincs itt olaj. Föld­gáz után kutatnak... Ilyen és ehhez hasonló párbeszéd gyakran elhangzik mostanában Gá­téren. A vélemények persze külön­böznek, de azt bárki messziből lát­hatja, hogy az „olajosok” hónapok ■ óta ott szorgoskodnak a falu hatá­rában. Rövid idő alatt hatalmas acéltornyot állítottak fel, aminek a tövében dízelmasinák morognak szüntelenül. — Valójában mit keresnek:.ola­jat, vagy földgázt? — Szénhidrogént — válaszol kérdésünkre mosolyogva Katona János, a Kőolaj- és Földgázbányá­szati Vállalat (KFV) Kiskunsági Üzemének fúrási részlegvezetője. — A korábban elvégzett geofizikai mérések szerint itt Gátér határá­ban, nagy mélységben 3650 és 4500 méter között, a föld felszíne alatt szénhidrogén van. Ennek ismereté­ben idén június elején láttunk hozzá az R—53-as jelű Wirth típusú fúró­berendezésünk felszereléséhez és a fúráshoz. 9 A több mint ötven méter magas acélmonstrum egyeduralkodó ezen a tájon. 9 A számítógép nemcsak regisztrálja, hanem folyamatosan fel is dolgozza az észlelt adatokat. tunk brummogó dízelmotoroktól, amelyek energiát szolgáltathak a berendezésnek. A fúrásból sokat nem látni, csupán egy körbe forgó másfél-kétméte­res acélrudat. Ám a föld gyomrá­ban, csaknem négyezer méter mélyen egyre lej­jebb hatol az ősi kőzetek közé az acélfej. Napsütéses őszi idő van. Káprázato­sán fényes idő, de a napnak már nincs igazi ereje. Hirtelen szél támad. Itt fent a munkapadon akadálytalanul söpör végig. Mérések robbantással — Hűvös van — húzom össze maga­mon fázósan a vattadzsekit. — Most? — néz rám kérdőn Kucsa András. — Látott volna bennünket ta­valy télen Halas határában! Mínusz huszonöt fokban is dolgoztunk. A munkapad úgy nézett ki a jégtől, mint egy cseppkőbarlang. Mi vízzel dolgozunk, s a hidegben a pallóra szi­várogva rögtön megfagy. Olyankor az­tán nagyon észnél kell lenni, hiszen kész korcsolyapályává válik a munka­pad. A sok ruha miatt egyébként is nehezebben mozog az ember. Ügyel­nünk kell, hogy ne történjék baleset. Persze, ez nem maradhat így. Homo­kot szórunk, gőzborotvával tisztítjuk le a jeget. —Nem könnyű ez a munka se télen, se nyáron — szól közbe Hitesy Ervin, g-i? Bár itt vannak körben ezek a lakókonté­nerek, ám csak ritkán lehet behúzódni az időjárás viszontagságai elől. De nehogy azt higgye, hogy panaszkodunk! Meg­szoktuk már mi ezt. Megszoktuk és vál­laljuk, s közben reménykedünk, hogy eredményt hoz fáradozásunk. — Remélik? Szóval nem biztos, hogy eredményre jutnak? — Kútfúrás: a nevében is benne van, hogy nem mehetünk biztosra —r szöge­zi le Katona János fúrási részlegvezető.- Persze, mielőtt hozzálátnánk egy ilyen költséges, több hónapig tartó munkához, alaposan feltérképezzük a föld mélyét szeizmikus mérésekkel. De ezek a robbantással elvégzett mérések csupán azt mutatják meg, hol találha­tók a szénhidrog^ncsapdák és a poró­zus kőzetek. Magát az olajat és a föld­gázt nem jelzik a műszerek. Tanulmá­nyozunk sok egyéb tényezőt is. Figyel­jük a korábban feltárt lelőhelyek elhe­lyezkedését. Ez is-utalhat rá, merre ér­demes keresnünk. Mert kellő előkészí­téssel érdemes és kell is .keresni! Kuta­tófúrások nélkül ugyanis nem bukkan­hatunk újabb készletekre. Márpedig az országnak nagy szüksége van az energi­ára. Tudjuk, nem olcsók ezek a kutatá­sok, de ezzel együtt is jóval kevesebbe kerül a hazánkban kitermelt kőolaj és földgáz, mint amit külföldről vásaro­1UDk Gaál Béla A KFV 340 millió forintos költség­gel,világbanki hitellel végzi ezt a mun­kát., A teljes mélységet várhatóan jövő év tavaszára érik el. A száznegyvennegyedik napon — Gátér és Kiskunfélegyháza között a 451-es országút mentén mostanában biztos tájékozódási pont a KFV R— 53-as fúrótornya. A több mint ötven méter magas acélmonstrum egyedural­kodó ezen a tájon. Nem csoda, hiszen itt sem domb, sem kiemelkedő épít­mény nincs, ameddig a szem ellát. A torony két oldalán kis falucskát al­kotnak a fém konténerházak. Ezek többsége most üresen áll, mert a mű­szakban lévő emberek valamennyien a berendezésnél szorgoskodnak. Munká­jukat ezúttal a fiatal, szakállas főfúró­mester, Hitesy Ervin irányítja. Jobb kí­sérőt nem is kívánhatna a krónikás: kapásból tud minden adatot és számot, s megpróbálja ennek a speciális mun­kának a lényegét úgy elmagyarázni, hogy laikusként is jól megértsem:- Most a 144. fúrási napnál tar­tunk. A talpmélység, azaz a fúrás leg­mélyebb pontja 3437 méter. Jelenleg 30 —40 százalékos túlnyomásos szaka­szon dolgozunk. Rövidesen elérjük azt a réteget, ahol 80—90 százalékra nő ez a túlnyomás. Előtte mindenképpen le kell raknunk a béléscsöveket. Fokozott figyelemre van szükség, s ebben a szá­mítógép is segítségünkre van. A D-tényező Szavait alátámasztandó, egy fényes fémkonténerhez vezet, amelynek az ol­dalán ez áll: GE0SZERVI2. A kabin belsejébe lépve olyan érzése támad az embernek, mintha a jövő században járna. Számítógép monitora vibrál, műszerek sokasága a falon, ahol néha egy-egy lámpa is felvillan. A kompu­ternél szemüveges fiatalember Szollár László figyeli a megjelenő számokat: O a fúrásellenőrző, észlelő­— Folyamatosan rögzítünk és fel­dolgozunk minden adatot -^ magya­rázza Szollár László. — Bármikor ér­deklődik a főfúrómester, 14 fontos fú­rási paramétert azonnal a rendelkezé­sére tudunk bocsátani, a pillanatnyi helyzetnek megfelelően. Ám ezeket az adatokat a gép nemcsak regisztrálja, hanem rögtön fel is dolgozza. Számol ' is velük. Jelzi az iszapban a háttérgáz megjelenését, vagy a nyomás várható változását. — Hogy állunk a „D”-tényezővel? — kérdez közbe Hitesy Ervin, majd a válasz után hozzám fordul: ‘— A „D”-tényező leegyszerűsítve a túlnyomás előrejelzésére szolgál. En- * nek ismeretében választjuk meg az iszap sűrűségét és a béléscsövek beépí­tési mélységét. Az iszap sűrűsége az egyik döntő kérdés a fúrásnál. Attól függően változtatjuk, hogy nő a mély­ben a nyomás. Másként úgy is fogal­mazhatok: az iszappal tartjuk kordá­ban a föld rétegnyomását. A kabin falát — ahol éppen nincs műszer — különféle ábrák, grafikonok borítják. Az egyik keskeny, hosszú pa­pírcsík különösen érdekes: metszetben ábrázolja a föld mélyében a fúrást. — Ez a kutatófúrásunk geológiai, műszaki terve — mondja a főfúrómes­ter, majd az érdekes ábrára mutat. — Az látható, mi várható a mélyben. Most a felső kréta — a földtörténet középkorából, a mezozoikumból való — rétegben forog a fúró. Alatta szintén a középkorból, de egy kicsit idősebb, alsó kréta, júra-triász. rétegsor pihen. Reméljük, ebben szénhidrogénre le­lünk. A földrajzórának is beillő magyará­zat után kilépünk a kellemes meleg ka­binból. Felkapaszkodunk a fúróberen­dezés munkapadjára, amelynek köze­pén keménykötésű fúrómester, Kucsa András mérőléccel ellenőrzi a forgató- rúd hosszát. . — Hiába van műszer, nekünk azért a hagyományod eszközökkel is mérni kell, hol .tartunk — tájékoztat a fúró- méster, majd lerakja a lécet, elővesz egy füzetet és egyezteti az adatokat. Nézelődök a munkapadon. A beren­dezés méretei lenyűgözőek. Millió cső, csavar, fogantyú, csap. Fejjink fölött több mint negyven méter magasan nyújtózkodik a torony acélteste. Maga, az egész pad enyhén rázkódik az alat­Acélfej az ősi kőzetek között 1987. november 13. 9 PETŐFI NÉPE 9 5 MIT FELELNEK A KISVÁLLALKOZÁSOK? Adó és teljesítmény génként kellő exportban. E munkakö­zösségek nagyarányú megszűnése nem csak amiatt okozna gondot, hogy eb­ből a szférából kevesebb befizetés áramlana az amúgy is nyomasztóan deficites költségvetésbe. Hanem amiatt is, hogy számos nagyvállalat fontos ko­operációkat épített ki a kisszervezetek- » kel, igy e nagyvállalatok termelése, ex­portja is jókora zökkenőket, fennaka­dásokat szenvedne. Minderről azért kell most szót ejteni, mert egyes Becslések szerint a kisvállal­kozásokat terhelő, jövő évtől várható elvonások miatt e szervezeteknek mint- egy egyharmada tönkremegy. E ború­látó jóslatok azon alapulnak, hogy a vállalkozói adó és a társadalombiztosí­tási hozzájárulás emelése, valamint az úgynevezett ellenértékadó — más né­ven a kisvállalkozói munkákat igénybe vevő vállalatokat sújtó különadó — fenntartása úgy megnöveli a kisvállal­kozások terheit, hogy ezek elviselésére e munkacsoportok jelentős részének már nincs elég tartaléka. az említett ellenérték- vagy különadó — amelyet fanyar tréfával „büntető­adónak” is neveznek —, fennmaradó-, sa. Ezt 1985-ben léptette életbe egy mi­nisztertanácsi rendelet. Lényege, hogy a vállalat, mely vgmk-t alkalmaz, a munkacsoportnak kifizetett pénz 20 százalékát ráadásként a költségvetésbe fizesse be. (Később ezt kiterjesztették a gmk-kat, pjt-ket és a szakcsoportokat alkalmazó vállalatokra is.) így a kisvál­lalkozások úgy érezték: nincs verseny- semlegesség, hiszen munkájukat külső tényezők drágítják meg 20 százalékkal a felhasználók számára. Hogy verseny- képesek maradjanak, tetemes mérték­ben engedniük kellett áraikból. Idén remény ébredt arra, hogy az adóre­formmal az effajta — a kisvállálkozá- sok szemszögéből érzékelt — hátrá­nyos megkülönböztetés alapját veszti s megszűnik. Úgy tűnik azonban, hogy ez hiú reménynek bizonyult: a 20 száza­lékos különadó egyelőre fennmarad. Szükség van rájuk Zavarba ejtő ellentmondás, hogy amikor az ország egyik területén kevés munka jut az embereknek, másutt 12, 14, sőt 16 órát is dolgoznak naponta a munkások. Vannak, akik épp erre hi­vatkozva helyeselnék, ha a kisvállalko­zási formákat — vgmk-t, gmk-t, pjt-t, szakcsoportot — adminisztratív korlá­tok szorítanák kisebb működési térre. Mondván, ha ezek kevesebb munkát szívnának magukhoz, több jutna más­hová; egyenletesebb lenne a termelés elosztása. Igen ám, de a vgmk-kat fog­lalkoztató vállalati vezetők a dolognak a másik oldalát is látják. Szerintük: „nem mindegy, hogy ki végzi a többlet- munkát!” Mégpedig amiatt, mert ko­rántsem mindenki képes jó minőségű produkcióval kirukkolni. Elő-előfordul ugyanis, hogy a távo­labb: kooperációban vagy bérmunká­ban gyártott alkatrészek elfogadhatat­lan minőségben érkeznek be a készter­mékgyártókhoz. Ezért inkább a helyi szakgárdának adják az alkatrészgyár­tás feladatát: kisvállalkozásban. így szavatolt a jó minőség, egyszersmind embereiket is szorosabban a vállalat­hoz kötik a kiegészítő jövedelem lehe­tőségével. Fokozódó terhelés Hosszan lehetne sorolni egyéb — ré­gi és új — ellentmondásokat a kisvál­lalkozásokkal kapcsolatban; az egyik és másik oldalról egyaránt ésszerű ér­veket hozhatnak fel a vitapartnerek. Az azonban vitathatatlan: az ország­nak teljesítményre van szüksége, s a kisvállalkozásokban létrejöttek olyan teljesítmények, amelyek e formák nél­kül „bennragadtak” volna az emberek kezében, fejében. Ma a nemzeti jövede­lem 8—10 százaléka ezekben a kisszer­vezetekben jön létre. A mintegy ötvenezer kisvállalkozás fontos szerepet tölt be a szolgáltatás­ban, emellett immár pótolhatatlanul beépül az ipar szerkezetébe, részt vállal a gazdaságunknak vitaminként, oxi­Hol marad a versenysemlegesség? Ha az elvonások százalékait önma­gukban nézzük: egyszerű matematikai műveletekkel kiszámítható, megéri-e folytatni a tevékenységet vagy sem. Ám emellett más, matematikától független tényezők is befolyásolhatják a vállal­kozók elhatározását. Nevezetesen: a tendenciák. Olyan folyamatok, ame­lyek évről évre fokozzák az e szférában dolgozók bizonytalanságérzetét. Elég csupán az említett vállalkozói korábban társasági — adó történe­tét áttekinteni. 1982-ben ez még csak 3 százaléknál tartott. Később 10—12 százalékra ugrott fel, jövőre pedig több mint kétszeres emelkedéssel, 25 száza­lékra szökik. E változások nincsenek összhangban a vállalkozásra biztató szavakkal — állapítják meg a kisvállal­kozók. A másik elbizonytalanitó körülmény Az adóemelésekre, egyéb megszorí­tásokra persze sok érthető indokot ta­lálni. Az említett különadó' például azért jött létre 1985-ben, mert így akar­ta kisebbíteni a kormányzat a vgmk- munkákra kifizetett pénzt: vásárlóerőt. Ez nem sikerült, hiszen a vgmk-k köny- nyen gmk-ká, pjt-vé alakultak, ezért is kellett a különadót rájuk is kiterjeszte­ni. Ám a vállalatoknak még ez is job­ban megérte, mintha a még nagyobb béradót kellett volna kifizetniük. Látható tehát, hogy egyfelől van egy kormányzati szándék, másfelől pedig a gazdálkodók reagálása. E kettő nem mindig esik egybe. Épp ezért vetődött fel sokakban a kérdés: a kisszerveze­tekre nehezedő terhek alatt is megma­rad-e a vállalkozó kedv, továbbra is létrejönnek-e, sőt növekednek-e az e szférától remélt, s égetően fontos telje­sítmények? Sok múlik ezen a stabilizá­ció szempontjából is. M. P. AZ ÉV UTOLSÓ NEGYEDÉBEN Megyénk munkaerőpiacán A legtöbb álláskereső cserélni akar Bács-Kiskun megye munkaerőpiacára az utolsó negyedévben is a keres­let volt jellemző. Az a tendencia — miszerint a vállalatok az év vége felé több munkavállalót keresnek, mint az év elején — már hosszú ideje megfi­gyelhető. Ugyancsak visszatérő tapasztalat, hogy az év utolsó hónapjaiban a segédmunkások, valamint a meghatározott időre alkalmazni kívánt dol­gozók iránt növekszik az igény. Továbbra is egyre többen keresik fel a munkaerő-közvetítő helyeket, külö­nösen a megyei munkaügyi szolgáltató irodának és kirendeltségeinek növeke­dett az ügyfélforgalma, a legtöbb je­lentkező azonban még mindig munka- helycserére törekszik. A munka nélküli álláskeresők között változatlanul so­kan vannak olyanok, akik személyi adataikról nem tájékoztatják a közve­títő szerveket. A szolgáltató iroda az év első felében 155 munkanélkülit vett nyilvántartásba, számuk azóta nyolc­vannéggyel emelkedett. De, hogy idő­közben .mennyinek sikerült elhelyez­kednie, arról nincs visszajelzés. Ebben a negyedévben megyénk 154 munkáltatója jelentett be munkaerő- igényt, összesen 2722 dolgozót keres­nek. A legtöbbet Kecskeméten és kör­nyékén (1238-at), de Kiskunhalason, Kiskőrösön, Baján, illetve e városok körzetében is kétszáz fölött van a hi­ányzó munkaerő száma. Kevés kivétel­lel valamennyi településen elsősorban szak- és betanított munkást keresnek, a legkevesebb nem fizikai beosztásba kell. Továbbra is az iparban jelentke­zett a legnagyobb munkaerőigény (az összesnek 36,5 százaléka), ezt követően a mezőgazdaságban (22,3 százalék), az építőiparban (csaknem 18 százalék). Á szállítás-hírközlés ágazatban az egész megyében csak 347 betöltetlen hely van (volt), az összesnek nem egé­szen 13 százaléka. Pozitív tapasztalat, hogy a jelzett munkakörök túlnyomó többségében teljesítménybérben kíván­ják foglalkoztatni a munkavállalókat. Az pedig a dolgozók számára kedvező, hogy a legtöbb felkínált munkahely egyműszakos. A munkáltatók igénye szerint „legkapósabbak” az építőipari szakmunkások (de nem az építőiparba kell a legtöbb új munkaerő!), őket kö­vetően a bőr- és cipőipari szakképzett­séggel rendelkezők, a lakatosok, aszta­losok, mélyépítők; legkevesebbet a ke­reskedelmi és a vendéglátó-ipari szak­munkásokból keresnek. A harmadik negyedév végéig mind­össze négy munkáltató (a Lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat, a Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet, a Ganz-MÁVAG kiskunhalasi Gyára, valamint a Bajai Finomposztó Válla­lat) jelentett be a felettes munkaügyi szervnél tíz főt meghaladó létszámle­építést. Ez összesen 580 dolgozót érin­tett. Mindeddig úgy tűnik, hogy túl­nyomó részüknek fel tudnak ajánlani új munkahelyet a jogszabályban rögzí­tett feltételeknek megfelelően. Gondot csak a zöldségtermesztési kutatóintézet néhány, magasan kvalifikált munka­társának elhelyezése okozhat. Mind­össze 4—5 esetben látszik szükséges­nek a dolgozó felmondási idejének meghosszabbítása, illetve egy esetben a korengedményes nyugdíjaztatás. A kecskeméti Katona József Színház ugyan nem jelentette be létszámleépité- si tervét, de, mint utólag kiderült, mind a 26 dolgozójának sikerült elhelyezked­nie. Megyénk két városában, Kalocsán és Kiskőrösön megszervezték a köz­hasznú munkavégzést: e formában a helyi költségvetési üzemek 30 olyan vállalkozót alkalmaznak, akik ezt meg­előzően már hosszabb-ideje nem dol­goztak. Megyénk foglalkoztatási helyzete te­hát kedvező, ezt a képet azonban ront­ja, hogy a nyugdíjasoknak, illetve a gyermekgondozási segélyen, gyeden lé­vőknek továbbra sincs lehetőségük ar­ra, hogy a szakképzettségüknek megfe­lelő munkakörben dolgozzanak. Nem tudják elhelyezni a megváltozott mun­kaképességűeket sem. Mellékfoglal­koztatásra egyetlen cég, a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat jelentett be igényt a . munkaügyi szolgáltáé irodá­hoz: száz, munkára vállalkozót tudná­nak a főmunkaidőn kívül foglalkoztat­ni. Almási Márta 7AFESZ Kiskunfélegyháza 'NTEGRÁL A KISKUNFÉLEGYHÁZI INTEGRÁL ÁFÉSZ tájékoztatja tisztelt szövetkezeti tagjait, hogy november 16—21-éig „INTEGRÁL NAP0K"-at szervez. Tagjaink részére egyszeri 150,— Ft-os vásárlási enged­ményt nyújtunk. Ezek az utalványok levásárolhatok a kiskunfélegyházi, tiszaalpá- ri, bugaci, gátéri, petőfiszállási, pálmonostori, kunszállási és jászszentlászlói kereskedelmi egységeinkben. VÁRJUK AZ ÚJ SZÖVETKEZETI TAGOK BELÉPÉSÉT IS. Az akció időtartama alatt belépő új tagjainknak ugyancsak 150,— Ft-os engedményt adunk. Minden szövetkezeti tag vásárlását szeretettel várjuk. Igazgatóság 2912

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom