Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-11 / 214. szám
1987. szeptember 11. • PETŐFI NÉPE • 5 BESZÉLGETÉSEK A KIBONTAKOZÁS PROGRAMJÁRÓL Növelni kell a fuvarozás gazdaságosságát A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága július 4-én hozta nyilvánosságra a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját. A dokumentum az emberek ügyeimének központjába került, az üzemekben a gazdasági, társadalmi vezetőket, a munkásokat is gondolkodásra, vitára, s a jövő alakítására készteti, és már a kormányprogram nyilvánosságra hozatala előtt igyekeznek megtalálni az állásfoglalásból rájuk háruló feladatokat. Augusztus 26-án küldöttértekezleten vitatták meg a kibontakozás programját a Kunság Volán kommunistái. Erről beszélgettünk Rigó István igazgatóval, Kovács Ferenc, Friedrich József igazgató- helyettesekkel és Szalai Lászlóval, a pártvezetőség titkárával.- A küldöttértekezleten feladattervet fogadtunk el, amely a munkahelyi programot tartalmazza. Ennek kidolgozására, a speciális tennivalók ellátására munkabizottságokat hoztunk létre — kezdte Szalai László; — Az egyik a termelési koncepciót, a másik a szabályzókkal kapcsolatos, belső szervezeti korszerűsítést és az érdekeltségi rendszert, míg a harmadik a keresetszabályozást dolgozza ki, kíséri figyelemmel az elkövetkezendő három évben. Természetesen a párt- és tömegszervezetek tennivalóit is meghatároztuk. A programokat valamennyi munkahelyen megbeszéljük a dolgozókkal, ehhez igénybe vesszük a demokratikus fórumokat. —Az utóbbi két évben a vállalat erőteljesen fejlődött — folytatja Rigó István — amit egyrészt bizonyít az áruszállításban a 14,5 százalékos árbevétel-növekedés, illetve az elszállított súly 68 százalékos emelkedése. Személyszállításban a férőhely-kilométer majdnem 2 százalékkal emelkedett, míg az utaskilométer 99,3 százalékra csökkent. Ebből következik, hogy a következő években ezek a mutatók csak kismértékben növelhetők. A nemzetközi fuvarozás növekedése két év alatt 40 százalékkal emelte a konvertibilis árbevételünket. Példának említem a bős—nagymarosi építkezést, ahol a 60 milliós árbevételből 40 millió a devizakímélő. — Elsőrendű feladatunk a megye szállítási igényeinek kielégítése — mondta Kovács Ferenc. — Ennek érdekében nagy teherbírású és pótkocsis szerelvényeket közlekedtetünk, s így szállítási kapacitásunk 2,2 százalékkal növekedett. Megfelelünk a megye fuvarozási igényeinek. A középkapacitású járművekből a fuvarpiac telített, ezért tartjuk szükségesnek a nagyobb teherbírású járműpark fejlesztését. Túl ezen foglalkozunk kavics-, tőzeg- és homokértékesítéssel és működik bajai tranzitrak- tárunk is.- Visszatérve a személyszállításra szeretném elmondani, hogy a távolsági, a helyközi utasok száma 1,6 százalékkal csökkent, a járművek kihasználása romlott, ennek ellenére új helyközi járatokat állítottunk forgalomba. A kecskeméti és a bajai helyi járatokon a zsúfoltság csökkentése érdekében már ebben az évben növeljük a helyek számát a megyeszékhelyen 10,8, Baján 14,2 százalékkal, ami naponta 870-nel több utast jelent. Ez 14,8 millió forintba kerül, egész napon át ugyan nem lesznek a helyek teljes mértékben kihasználva, de a csúcsok levezetése érdekében ezt szükségesnek tartjuk. Korábban úgy gondoltuk, hogy megszüntetjük a taxi üzletágunkat, de az utóbbi két évben a járműállomány 50 százalékát kicseréltük, s bár az általuk termelt nyereség csupán 1—2 százalékos, a lakossági igények miatt továbbra is fenntartjuk. — A vállalat tevékenysége szorosan összefügg az árutermeléssel és 1 az* életszínvonal alakulásával — állapította meg az igazgató. — A változásokat nyomban érezzük a teheráru-fuvarozásnál, illetve a helyközi és a különjáratú autóbuszok igénybevételénél. Az előző két esztendő dinamikus fejlődését talán nem tudjuk elérni, de megpróbáljuk helyettesíteni külső fuvarfeladatokkal, a hatékonyság növelésével. Amennyiben a bős— nagymarosi vízlépcsőnél csökken a fuvarozás, munkát vállalunk a Budapestet elkerülő körgyűrű és az M—5-ös út építkezésénél. Árbevételünk nem csökkenhet, amelynek érdekében széleskörű piackutatást, feltáró munkát végzünk. Nagyarányú fejlesztést tervezünk a nemzetközi fuvarozásban, ennek alapfeltétele: a nyugatról lízingszerződésben pótkocsis szerelvényeket kapjunk. Ezeknek a járműszerelvényeknek éves bérleti díja 6 millió devizaforint, a megtérülési idő 2,1 év, s a járműszerelvény még további 4 évig devizát termelhet a népgazdaság számára. Miért van szükség éppen nyugati kocsikra? Mert ott már értékeket határoznak meg a teherbírásnál. Emellett vállalatunk eredményesen tárgyal külföldi szállítmányozókkal, egyéb működési formák ügyében. Részesei vagyunk egy szálloda üzemeltetésének, amely az idegen- forgalom bővítését teszi lehetővé. — Mindezeket, amit hallottunk, csak jó műszaki állapotban levő járművekkel lehet megvalósítani — szólt Friedrich József. — Az a célunk, hogy a járműpark elöregedését megállítsuk. Erre van is reális lehetőség, ha a szabályozórendszer lehetővé teszi saját forrásaink növelését, új eszközök beszerzését. Ha ez nem lesz lehetséges, akkor más módon kell csökkenteni a költségeket. Az anyag- és alkatrészellátás javítását fontosnak tartom, mert a nálunk üzemelő járművek szocialista országokban készülnek, s ilyen módon nem igényel az alkatrészbeszerzés konvertibilis valutát. Előrehaladott tárgyalásokat folytattunk egy autógyárral azzal a céllal, hogy itt Kecskeméten egy készenléti alkatrészraktárt külföldi yeyQszplgá- latot létesítsünk. Ennek kettős célja van: az országon keresztülhala!- dó szocialista országokban készült tehergépkocsik alkatrészellátása, illetve javítása, de egyben saját járműveink alkatrészeinek gyors beszerzése. — Mi így készülünk a kibontakozás programjának megvalósítására. Mindehhez párosul a fegyelmezett bérgazdálkodás, és a létszám folyamatos biztosítása — mondta befejezésül Szalai László. Gémes Gábor PARÁNYI MAGNÓK Játékszerre emlékeztető, parányi zsebmagnetofonok lepték el a híradástechnika piacát, különleges lehetőséget kínálva a jó minőségű sztereómuzsika híveinek, akik most már sétálás, futás vagy éppen kerékpározás közben is hallgathatják kedvenc zeneszámaikat. A törpe magnócsodák sorát a japán Sony cég csak lejátszásra alkalmas, ám zsebrevágható készülékei nyitották meg mintegy tíz éve. Azóta mind sokoldalúbb masinákat terveznek, így napjaink zsebbe tehető magnetofonjai már mindazt tudják,' amit nagyméretű kazettás társaik. Az alkatrészek parányításán túl a gyártóknak mindenekelőtt arra a különleges szempontra kellett tekintettel lenniük, hogy a mini sztereókat főként táskában, s a zsebben hordják, így jóval mostohább körülmények között kell ugyanolyan jól működniük, mint elődeiknek a polcon, vagy éppen a hi-fi toronyban. A hagyományos méretű kazettás magnetofonokban súlyos, viszonylag nagy lendkerekek gondoskodnak a szalag egyenletes futásáról, piciny változataikban morzsányi áramkörök látják el — elektronikus úton — ugyanezt a feladatot. Integrált áramkörök érzékelik akár a legcsekélyebb eltérést a helyes szalagsebességtől, s azt azonmód korrigálják. A mini sztereómagnók kimenő teljesítménye általában kicsiny, ami azonban nem hátrány, hiszen mindegyiket újszerű, ugyancsak parányított fejhallgatókkal látják el. Ezek á pehelykönnyű, (egyébEgyes új készülékekben két, erősen irányérzékeny mikrofon dolgozik, így ezekkel jó minőségű Sztereófelvételeket lehet készíteni. Beépített hangszóró gondoskodik róla, hogy (monoban) fejhallgató nélkül is élvezhető legyen a zene. Aki viszont a fejhallgatós sztereómuzsikát választja, még partnert is vihet magával sétájára, a készülékben ugyanis két fejhallgató-csatlakozás is van. A parányítás új sztereócsodáinak jellemzői ugyan nem mesések, . de a hi-fi szabványt mindenképpen kielégítik, s mindezt parányi méretekkel. Talán ezért is emlegetik őket a híradástechnika szakemberei a sztreózás új korszakának előfutáraiként. • A pilleköny- nyú, parányi hangszórók hangversenyterembe varázsolják viselőjüket, de nem szűrik ki teljesen a külvilág figyelmeztető hangjait. ként alig két dekagramm súlyú) piciny hangszórók kényelmetlenséget nem okozva simulnak a fülre, s kiváló, szélessávú hangátvitelre alkalmasak. Minthogy éppen kis méreteik miatt nem fedik be teljesen a fület, gazdájük azonnal meghallja a külvilág éles, erős, figyelmeztető hangjait. A zsebmagnók legújabb típusai nemcsak lejátszásra, hanem felvételre is alkalmasak. Az alig cigaret- tásdoboznyi készülékbe általában csak egyetlen mikrofont építenek, így a sztereófelvételekhez külső mikrofon bekapcsolására van szükség. A tervezők ezt azzal indokolják, hogy ennyire kis méreteknél már nem lehet megakadályozni a motor zajából adódó, s a felvételt zavaró hatásokat. A bérreform feltételei Irta: Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke Az 1988. évi ár- és adóreform előkészületei során sokszor elhangzott a bérreform szükségességét sürgető vélemény, többnyire abban az összefüggésben, hogy javítaná az ösztönzés feltételeit, segítené a személyi jövedelemadó befogadását. E vélemények — kimondatlanul — azt sugallják, hogy a bérreform gyors végrehajtása nyomán növekednének a reálbérek, javulnának a kereseti arányok, nagyobb mozgástere volna a vállalati bérpolitikának, kedvezőbb megítélést kapna a lakosság körében a tervezett adóreform is, ha párosulna egy bérreformmal. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának állásfoglalása a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról rámutat a bérreform szükségességének lényegére, amikor kimondja: „Az adó- és árreform mellett olyan bérreformra van szükség, amely elősegíti a munka szerinti elosztás elvének érvényesülését. Első lépésként csökkenteni kell a keresetszabályozás kötöttségeit. Hosszabb távon olyan bérarányokat kell kialakítani, amelyek kifejezik a munka társadalmi hasznosságát.” Az egész gazdaságot érinti A bérreform szükségességét nem valószínű, hogy bárki is vitatná. Miért? Az okok nem egyszerűen a széles körű 4bérlemaradásokban, az alacsony átlag- keresetben keresendők. Bérezési viszonyainkban, bérgazdálkodási gyakorlatunkban, bérpolitikai törekvéseink megvalósításában igen gyakran találkozunk megoldásra váró problémákkal, feszültségekkel. Elsőként kell megemlíteni, hogy a munka- viszonyból, szövetkezeti tagsági viszonyból származó munkajövedelmek színvonala viszonylag alacsony a más forrásokból, például a főmunkaidőn kívüli tevékenységből, kisvállalkozás- •bóf 'tredő'jövedehnékhez'fcépest: -<Aü ■ elmúlt tíz év alatt a dolgozók számottevő részét megélhetési gondok is sújtották a bérek reálértékének csökkenése miatt. A létfenntartási költségek növekedésénél lassúbb ütemű béremelkedés elsősorban azoknak okozott és okoz ma is gondot, akiknek nincs lehetőségük jövedelmük kiegészítésére. Ez az első jelentős feszültségforrás. A második az ösztönzés és elosztás bonyolult kérdéseit érinti. Ismert, hogy a bérnek, illetve tágabb értelemben a munkajövedelemnek nagy szerepe van a gazdaságpolitikai célok realizálásában. A megfelelő bérpolitika és bérgazdálkodás egyrészt ösztönző erő a teljesítmények javítására, másrészt a bérek, a munkajövedelmek képződése során olyan elosztási, illetve kereseti arányrendszer hozható létre, amely segíti jövedelem-, illetve életszínvonal-politikai céljaink elérését. E követelménynek sem tudott eleget tenni a bérpolitikai, a bérezési gyakorlat. Tehát a társadalmi-gazdasági reformfolyamat lényeges változásokat igényel a bérpolitikai, bérrendszeri elemekben is. De felvethető a kérdés: elégséges-e önmagában a bérezési gyakorlat változása? A válasz: nem. A jelenlegi bér, ületve munkajövedelmi folyamatokban igen sok feszültség, ellentmondás halmozódott fel, ami sürgeti az orvoslást. Az ellentmondások jelentős részét viszont a gazdaság egészének kiegyensúlyozatlansága hozza létre, ezért a feszültségek enyhítése, megszüntetése nemcsak bérpolitikái, bérrendszeri változtatásokat igényel, hanem az egész gazdaságot átfogóan érintő reformfolyamat következetes végigvitelét. Elosztás, ösztönzés, érdekegyeztetés Mit értünk konkrétan bérreformon? A munkajövedelmek — ezen belül a bérek — képződésénél továbbra is elsődleges alapelv a munka szerinti elosztás, a teljesítmények szerinti jövedelemkeletkezés. A különböző munkajövedelem-szerzési szférákban (főállás, szocialista szektorbeli kisvállalkozás stb.) viszont szükséges, hogy azonos teljesítménnyel azonos jövedelmek legyenek elérhetők. Ettől eltérő jövedelemtöbbletet kizárólag a valóságos vállalkozói magatartás (kockázatvállalás stb.) adhat. Továbbra is alapkövetelmény, hogy a keresetek, munkajövedelmek ösztönző szerepet töltsenek be. Az utóbbi évek fokozatosan eltorzuló felfogására, illetve gyakorlatára tekintettel azonban fel kell lépni az olyan nézetekkel szemben, amelyek lényege, hogy az ösztönzés azonos a többletbér juttatásával. Az ösztönzés — minden szinten — mindenekelőtt világosan megfogalmazott, szigorúan érvényesített és ellenőrzött teljesítménykövetelményt jelent annak kilátásba helyezésével, hogy a kívánt teljesítmény létrejötte esetén (és csak akkor) meghatározott bérmennyiség jár. Az ország gazdaságában — társadalmában — az egyik legsúlyosabb feszültségkeltő tényező a reálbérszint kedvezőtlen alakulása. A reálbérek (reál-munkajövedelmek) emelése a társadalmi-gazdasági előrelépés fontos feltétele. Ugyanakkor az ehhez szükséges anyagi alapok csak fokozatosan te- 1 'remtfietők meg.": • Biztosítani kell, hogy a gazdaság egészének megújítására elsősorban hivatott szocialista szektor — illetve e szektor dinamikusan fejlődő területeinek — kereseti pozíciója javuljon. A kereseti, munkajövedelmi arányok gazdasági-társadalmi-politikai szempontból kiemelkedő fontosságúak, ma nem fejezik ki megfelelően a végzett munka társadalmi hasznosságát. A szocialista szektoron belül elsősorban a munkaköri kereseti arányokat kell javítani, az indokolt kereseti szinttől nagymértékben elmarad az érdemi, alkotó munkát végző, illetve általában a diplomás szakemberek (mérnökök, orvosok, közgazdászok, pedagógusok stb.) keresete. Hasonlóan nem kapják meg a kívánatos kereseti többletet a magasfokú kvalifikáltsággal és a nehéz munkakörülmények között tevékenykedő fizikai dolgozók. Nem javul érdemben a közép- és alsó szintű vezetők, termelésirányítók kereseti pozíciója. Az arányok várható javulása szempontjából kedvező viszont a magasabb vezető állású dolgozók elmúlt évekbeli gyorsabb keresetnövekedése. Olyan feltételeket kell mielőbb teremteni (például vagyonérdekeltség, kemény gazdálkodási körülmények, piaci verseny stb.), amelyek mellett a bérgazdálkodás kereteit a vállalat saját hatáskörben, hatékonysági megfontolások alapján döntheti el. A döntési jogkörök megosztásának változtatásával kapcsolatosan valamennyi szinten fokozni kell a bérdöntések demokratizmusát. Ki kell alakítani az általános tájékozottságra épülő, szervezetében szabályozott, intézményesített érdek- egyeztetés mechanizmusát. A bérpolitikai célok megvalósítása változtatást követel az eszközrendszerben is. A bér-, illetve keresetszabályozási rendszer szerepét a gazdasági környezet egészének, az érdemi érdek- egyeztetésnek kell átvenni. Ez azt jelenti, hogy a bérnek, mint költségnek a megkülönböztetett szerepe megszűnik és azáltal a központi, óhatatlanul bonyolult, bürokratikus szabályozás szerepét valós érdekek és azok hordozói (munkaadók, munkavállalók, szak- szervezet, kormány stb.) veszik át. Indokoltak a változások a vezetők érdekeltségében, az alapbér-besorolási és tarifarendszerben, és nem utolsósorban a vállalati bérrendszerben (pótlékok, jutalmazás stb.). Fokozatos megvalósítás Mikor kerülhet sor a bérreformra? A bérreform a gyakorlatban nem függetleníthető a gazdaság helyzetétől, az általános reformfolyamat aktuális állomásaitól, ennek megfelelően nem lehet egyetlen év eredménye. A bérreform fokozatos — a reformfolyamat egészébe illeszkedő — megvalósításakor bizonyos korlátozó tényezőkkel kell számolni. így a bérreform, a bérrendszer átalakítása önmagában csak átmeneti vagy látszólagos hatásokat tud kiváltani. Amennyiben a gazdaság egésze nem a kívánt irányban hat, s ennek nyomán a gazdaság objektív viszonyai nem közelednek az egyensúlyi viszonyokhoz, a bér- és munkajövedelmi folyamatok elsősorban ezek negatív közvétkezményeit-- fogják tükrözni, nem pedig a bérrendszer módosításának valóságos céljait. Tehát nagyfokú a kölcsönösség és egymásrautaltság. A másik fontos dolog, hogy a bérreformot indokolttá tevő feszültségek nagy része csak fokozatosan szüntethető meg. Belátható, néhány éven belül még nem áll rendelkezésre olyan forrás, amely lehetővé tenné a reálbérek jelentős emelését, a kereseti feszültségek felszámolását. Csökkenő reálbérek mellett a bérátcsoportosítások érdemleges lehetősége is nagyon korlátozott mind a szocialista szektoron belül, mind a szocialista szektor javára a második gazdaság jövedelméből. A vállalatok igazi vállalkozássá alakítása indokolttá tenné, hogy felhasználható béreszközeik meghatározásában a mainál sokkal nagyobb szabadságot élvezzenek. A közeljövőben, például 1988-ban ez még nem oldható meg, mivel a gazdaság egyensúlyi helyzetét súlyosan rontó keresetkiáramlással járna. 1988-ban még csak a bérreformhoz szükséges előkészítő. lépéseket lehet megtenni. Mindez nem teszi kétségessé azt az irányt, amely felé haladva a bérpolitikai napi gyakorlat a mainál jobban találkozik az egyes emberek igazságérzetével, számol a megélhetési költségeinek átalakulásával, de mindenekelőtt elősegíti a hasznos, jól végzett munka — teljesítménnyel arányos —9 anyagi elismerését. , Új postai számítógépek A Magyar Posta Számítástechnikai és Elszámolási Intézete újonnan vásárolt számítástechnikai berendezésekkel gyarapodott. A számítástechnikai eszközpark rekonstrukciója keretében a francia Bull cégtől egy-egy DPS—6, és DPS—8 típusú számítógépet vásároltak. Az új gépek elsősorban a nagy- közönségnek nyújtott postai szolgáltatások színvonalát javítják. Ezek a berendezések tartják nyilván majd az egyéni és közületi televízió-előfizetőket, készítik a havi másfél millió díjnyugtát és a távbeszélő- számlákat. Ugyancsak a rekonstrukció keretében állították munkába az igen korszerű szovjet R—36-os számítógépet, amely főként a postai hírlapterjesztésben játszik fontos szerepet.