Petőfi Népe, 1987. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-11 / 214. szám

1987. szeptember 11. • PETŐFI NÉPE • 5 BESZÉLGETÉSEK A KIBONTAKOZÁS PROGRAMJÁRÓL Növelni kell a fuvarozás gazdaságosságát A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága július 4-én hozta nyilvánosságra a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját. A dokumentum az emberek ügyeimének központjába került, az üzemekben a gazdasági, társadalmi vezetőket, a munkásokat is gondolkodásra, vitára, s a jövő alakítására készteti, és már a kormányprogram nyilvánosságra hozatala előtt igyekeznek megtalálni az állásfoglalásból rájuk háruló fel­adatokat. Augusztus 26-án küldöttérte­kezleten vitatták meg a kibontako­zás programját a Kunság Volán kommunistái. Erről beszélgettünk Rigó István igazgatóval, Kovács Ferenc, Friedrich József igazgató- helyettesekkel és Szalai Lászlóval, a pártvezetőség titkárával.- A küldöttértekezleten fel­adattervet fogadtunk el, amely a munkahelyi programot tartalmaz­za. Ennek kidolgozására, a speciá­lis tennivalók ellátására munkabi­zottságokat hoztunk létre — kezd­te Szalai László; — Az egyik a termelési koncepciót, a másik a szabályzókkal kapcsolatos, belső szervezeti korszerűsítést és az érde­keltségi rendszert, míg a harmadik a keresetszabályozást dolgozza ki, kíséri figyelemmel az elkövetke­zendő három évben. Természete­sen a párt- és tömegszervezetek tennivalóit is meghatároztuk. A programokat valamennyi mun­kahelyen megbeszéljük a dolgo­zókkal, ehhez igénybe vesszük a demokratikus fórumokat. —Az utóbbi két évben a vállalat erőteljesen fejlődött — folytatja Rigó István — amit egyrészt bizo­nyít az áruszállításban a 14,5 szá­zalékos árbevétel-növekedés, illet­ve az elszállított súly 68 százalékos emelkedése. Személyszállításban a férőhely-kilométer majdnem 2 szá­zalékkal emelkedett, míg az utaski­lométer 99,3 százalékra csökkent. Ebből következik, hogy a követ­kező években ezek a mutatók csak kismértékben növelhetők. A nem­zetközi fuvarozás növekedése két év alatt 40 százalékkal emelte a konvertibilis árbevételünket. Pél­dának említem a bős—nagymarosi építkezést, ahol a 60 milliós árbe­vételből 40 millió a devizakímélő. — Elsőrendű feladatunk a me­gye szállítási igényeinek kielégítése — mondta Kovács Ferenc. — En­nek érdekében nagy teherbírású és pótkocsis szerelvényeket közleked­tetünk, s így szállítási kapacitá­sunk 2,2 százalékkal növekedett. Megfelelünk a megye fuvarozási igényeinek. A középkapacitású járművekből a fuvarpiac telített, ezért tartjuk szükségesnek a na­gyobb teherbírású járműpark fej­lesztését. Túl ezen foglalkozunk kavics-, tőzeg- és homokértékesí­téssel és működik bajai tranzitrak- tárunk is.- Visszatérve a személyszállí­tásra szeretném elmondani, hogy a távolsági, a helyközi utasok száma 1,6 százalékkal csökkent, a jármű­vek kihasználása romlott, ennek ellenére új helyközi járatokat állí­tottunk forgalomba. A kecskeméti és a bajai helyi járatokon a zsúfolt­ság csökkentése érdekében már eb­ben az évben növeljük a helyek számát a megyeszékhelyen 10,8, Baján 14,2 százalékkal, ami na­ponta 870-nel több utast jelent. Ez 14,8 millió forintba kerül, egész napon át ugyan nem lesznek a he­lyek teljes mértékben kihasználva, de a csúcsok levezetése érdekében ezt szükségesnek tartjuk. Koráb­ban úgy gondoltuk, hogy meg­szüntetjük a taxi üzletágunkat, de az utóbbi két évben a járműállo­mány 50 százalékát kicseréltük, s bár az általuk termelt nyereség csupán 1—2 százalékos, a lakossá­gi igények miatt továbbra is fenn­tartjuk. — A vállalat tevékenysége szo­rosan összefügg az árutermeléssel és 1 az* életszínvonal alakulásával — állapította meg az igazgató. — A változásokat nyomban érezzük a teheráru-fuvarozásnál, illetve a helyközi és a különjáratú autóbu­szok igénybevételénél. Az előző két esztendő dinamikus fejlődését talán nem tudjuk elérni, de meg­próbáljuk helyettesíteni külső fu­varfeladatokkal, a hatékonyság növelésével. Amennyiben a bős— nagymarosi vízlépcsőnél csökken a fuvarozás, munkát vállalunk a Bu­dapestet elkerülő körgyűrű és az M—5-ös út építkezésénél. Árbevé­telünk nem csökkenhet, amelynek érdekében széleskörű piackutatást, feltáró munkát végzünk. Nagyará­nyú fejlesztést tervezünk a nemzet­közi fuvarozásban, ennek alapfel­tétele: a nyugatról lízingszerződés­ben pótkocsis szerelvényeket kap­junk. Ezeknek a járműszerelvé­nyeknek éves bérleti díja 6 millió devizaforint, a megtérülési idő 2,1 év, s a járműszerelvény még továb­bi 4 évig devizát termelhet a nép­gazdaság számára. Miért van szükség éppen nyugati kocsikra? Mert ott már értékeket határoznak meg a teherbírásnál. Emellett vál­lalatunk eredményesen tárgyal külföldi szállítmányozókkal, egyéb működési formák ügyében. Részesei vagyunk egy szálloda üzemeltetésének, amely az idegen- forgalom bővítését teszi lehetővé. — Mindezeket, amit hallottunk, csak jó műszaki állapotban levő járművekkel lehet megvalósítani — szólt Friedrich József. — Az a célunk, hogy a járműpark elörege­dését megállítsuk. Erre van is reális lehetőség, ha a szabályozórendszer lehetővé teszi saját forrásaink nö­velését, új eszközök beszerzését. Ha ez nem lesz lehetséges, akkor más módon kell csökkenteni a költségeket. Az anyag- és alkat­részellátás javítását fontosnak tar­tom, mert a nálunk üzemelő jár­művek szocialista országokban ké­szülnek, s ilyen módon nem igé­nyel az alkatrészbeszerzés konver­tibilis valutát. Előrehaladott tár­gyalásokat folytattunk egy autó­gyárral azzal a céllal, hogy itt Kecskeméten egy készenléti alkat­részraktárt külföldi yeyQszplgá- latot létesítsünk. Ennek kettős cél­ja van: az országon keresztülhala!- dó szocialista országokban készült tehergépkocsik alkatrészellátása, illetve javítása, de egyben saját jár­műveink alkatrészeinek gyors be­szerzése. — Mi így készülünk a kibonta­kozás programjának megvalósítá­sára. Mindehhez párosul a fegyel­mezett bérgazdálkodás, és a lét­szám folyamatos biztosítása — mondta befejezésül Szalai László. Gémes Gábor PARÁNYI MAGNÓK Játékszerre emlékeztető, pará­nyi zsebmagnetofonok lepték el a híradástechnika piacát, különleges lehetőséget kínálva a jó minőségű sztereómuzsika híveinek, akik most már sétálás, futás vagy éppen kerékpározás közben is hallgathat­ják kedvenc zeneszámaikat. A tör­pe magnócsodák sorát a japán Sony cég csak lejátszásra alkal­mas, ám zsebrevágható készülékei nyitották meg mintegy tíz éve. Azóta mind sokoldalúbb masiná­kat terveznek, így napjaink zsebbe tehető magnetofonjai már mindazt tudják,' amit nagyméretű kazettás társaik. Az alkatrészek parányításán túl a gyártóknak mindenekelőtt arra a különleges szempontra kellett te­kintettel lenniük, hogy a mini szte­reókat főként táskában, s a zseb­ben hordják, így jóval mostohább körülmények között kell ugyan­olyan jól működniük, mint előde­iknek a polcon, vagy éppen a hi-fi toronyban. A hagyományos mére­tű kazettás magnetofonokban sú­lyos, viszonylag nagy lendkerekek gondoskodnak a szalag egyenletes futásáról, piciny változataikban morzsányi áramkörök látják el — elektronikus úton — ugyanezt a feladatot. Integrált áramkörök érzékelik akár a legcsekélyebb elté­rést a helyes szalagsebességtől, s azt azonmód korrigálják. A mini sztereómagnók kimenő teljesítménye általában kicsiny, ami azonban nem hátrány, hiszen mindegyiket újszerű, ugyancsak parányított fejhallgatókkal látják el. Ezek á pehelykönnyű, (egyéb­Egyes új készülékekben két, erő­sen irányérzékeny mikrofon dol­gozik, így ezekkel jó minőségű Sztereófelvételeket lehet készíteni. Beépített hangszóró gondoskodik róla, hogy (monoban) fejhallgató nélkül is élvezhető legyen a zene. Aki viszont a fejhallgatós sztereó­muzsikát választja, még partnert is vihet magával sétájára, a készülék­ben ugyanis két fejhallgató-csatla­kozás is van. A parányítás új sztereócsodái­nak jellemzői ugyan nem mesések, . de a hi-fi szabványt mindenképpen kielégítik, s mindezt parányi mére­tekkel. Talán ezért is emlegetik őket a híradástechnika szakembe­rei a sztreózás új korszakának elő­futáraiként. • A pilleköny- nyú, parányi hangszórók hang­versenyterembe varázsolják vise­lőjüket, de nem szűrik ki teljesen a külvilág figyel­meztető hangjait. ként alig két dekagramm súlyú) piciny hangszórók kényelmetlen­séget nem okozva simulnak a fülre, s kiváló, szélessávú hangátvitelre alkalmasak. Minthogy éppen kis méreteik miatt nem fedik be telje­sen a fület, gazdájük azonnal meg­hallja a külvilág éles, erős, figyel­meztető hangjait. A zsebmagnók legújabb típusai nemcsak lejátszásra, hanem felvé­telre is alkalmasak. Az alig cigaret- tásdoboznyi készülékbe általában csak egyetlen mikrofont építenek, így a sztereófelvételekhez külső mikrofon bekapcsolására van szükség. A tervezők ezt azzal indo­kolják, hogy ennyire kis méretek­nél már nem lehet megakadályozni a motor zajából adódó, s a felvételt zavaró hatásokat. A bérreform feltételei Irta: Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke Az 1988. évi ár- és adóreform előké­születei során sokszor elhangzott a bér­reform szükségességét sürgető véle­mény, többnyire abban az összefüggés­ben, hogy javítaná az ösztönzés feltéte­leit, segítené a személyi jövedelemadó befogadását. E vélemények — kimon­datlanul — azt sugallják, hogy a bérre­form gyors végrehajtása nyomán növe­kednének a reálbérek, javulnának a ke­reseti arányok, nagyobb mozgástere volna a vállalati bérpolitikának, kedve­zőbb megítélést kapna a lakosság köré­ben a tervezett adóreform is, ha páro­sulna egy bérreformmal. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának állásfoglalása a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjáról rámutat a bérreform szükségességének lényegére, amikor ki­mondja: „Az adó- és árreform mellett olyan bérreformra van szükség, amely elősegíti a munka szerinti elosztás elvé­nek érvényesülését. Első lépésként csökkenteni kell a keresetszabályozás kötöttségeit. Hosszabb távon olyan bérarányokat kell kialakítani, amelyek kifejezik a munka társadalmi hasznos­ságát.” Az egész gazdaságot érinti A bérreform szükségességét nem va­lószínű, hogy bárki is vitatná. Miért? Az okok nem egyszerűen a széles körű 4bérlemaradásokban, az alacsony átlag- keresetben keresendők. Bérezési viszonyainkban, bérgazdál­kodási gyakorlatunkban, bérpolitikai törekvéseink megvalósításában igen gyakran találkozunk megoldásra váró problémákkal, feszültségekkel. Első­ként kell megemlíteni, hogy a munka- viszonyból, szövetkezeti tagsági vi­szonyból származó munkajövedelmek színvonala viszonylag alacsony a más forrásokból, például a főmunkaidőn kívüli tevékenységből, kisvállalkozás- •bóf 'tredő'jövedehnékhez'fcépest: -<Aü ■ elmúlt tíz év alatt a dolgozók számotte­vő részét megélhetési gondok is sújtot­ták a bérek reálértékének csökkenése miatt. A létfenntartási költségek növe­kedésénél lassúbb ütemű béremelkedés elsősorban azoknak okozott és okoz ma is gondot, akiknek nincs lehetősé­gük jövedelmük kiegészítésére. Ez az első jelentős feszültségforrás. A máso­dik az ösztönzés és elosztás bonyolult kérdéseit érinti. Ismert, hogy a bérnek, illetve tágabb értelemben a munkajövedelemnek nagy szerepe van a gazdaságpolitikai célok realizálásában. A megfelelő bér­politika és bérgazdálkodás egyrészt ösztönző erő a teljesítmények javításá­ra, másrészt a bérek, a munkajövedel­mek képződése során olyan elosztási, illetve kereseti arányrendszer hozható létre, amely segíti jövedelem-, illetve életszínvonal-politikai céljaink elérését. E követelménynek sem tudott eleget tenni a bérpolitikai, a bérezési gyakor­lat. Tehát a társadalmi-gazdasági re­formfolyamat lényeges változásokat igényel a bérpolitikai, bérrendszeri ele­mekben is. De felvethető a kérdés: elég­séges-e önmagában a bérezési gyakor­lat változása? A válasz: nem. A jelenlegi bér, ületve munkajövedelmi folyamatokban igen sok feszültség, ellentmondás halmozó­dott fel, ami sürgeti az orvoslást. Az ellentmondások jelentős részét viszont a gazdaság egészének kiegyensúlyozat­lansága hozza létre, ezért a feszültségek enyhítése, megszüntetése nemcsak bér­politikái, bérrendszeri változtatásokat igényel, hanem az egész gazdaságot át­fogóan érintő reformfolyamat követ­kezetes végigvitelét. Elosztás, ösztönzés, érdekegyeztetés Mit értünk konkrétan bérreformon? A munkajövedelmek — ezen belül a bérek — képződésénél továbbra is el­sődleges alapelv a munka szerinti elosztás, a teljesítmények szerinti jöve­delemkeletkezés. A különböző munka­jövedelem-szerzési szférákban (főállás, szocialista szektorbeli kisvállalkozás stb.) viszont szükséges, hogy azonos teljesítménnyel azonos jövedelmek le­gyenek elérhetők. Ettől eltérő jövede­lemtöbbletet kizárólag a valóságos vál­lalkozói magatartás (kockázatvállalás stb.) adhat. Továbbra is alapkövetel­mény, hogy a keresetek, munkajöve­delmek ösztönző szerepet töltsenek be. Az utóbbi évek fokozatosan eltorzuló felfogására, illetve gyakorlatára tekin­tettel azonban fel kell lépni az olyan nézetekkel szemben, amelyek lényege, hogy az ösztönzés azonos a többletbér juttatásával. Az ösztönzés — minden szinten — mindenekelőtt világosan megfogalmazott, szigorúan érvényesí­tett és ellenőrzött teljesítménykövetel­ményt jelent annak kilátásba helyezésé­vel, hogy a kívánt teljesítmény létrejöt­te esetén (és csak akkor) meghatározott bérmennyiség jár. Az ország gazdaságában — társadal­mában — az egyik legsúlyosabb fe­szültségkeltő tényező a reálbérszint kedvezőtlen alakulása. A reálbérek (re­ál-munkajövedelmek) emelése a társa­dalmi-gazdasági előrelépés fontos fel­tétele. Ugyanakkor az ehhez szükséges anyagi alapok csak fokozatosan te- 1 'remtfietők meg.": • Biztosítani kell, hogy a gazdaság egészének megújítására elsősorban hi­vatott szocialista szektor — illetve e szektor dinamikusan fejlődő területei­nek — kereseti pozíciója javuljon. A kereseti, munkajövedelmi ará­nyok gazdasági-társadalmi-politikai szempontból kiemelkedő fontosságú­ak, ma nem fejezik ki megfelelően a végzett munka társadalmi hasznossá­gát. A szocialista szektoron belül elsősor­ban a munkaköri kereseti arányokat kell javítani, az indokolt kereseti szint­től nagymértékben elmarad az érdemi, alkotó munkát végző, illetve általában a diplomás szakemberek (mérnökök, orvosok, közgazdászok, pedagógusok stb.) keresete. Hasonlóan nem kapják meg a kívánatos kereseti többletet a magasfokú kvalifikáltsággal és a nehéz munkakörülmények között tevékeny­kedő fizikai dolgozók. Nem javul ér­demben a közép- és alsó szintű vezetők, termelésirányítók kereseti pozíciója. Az arányok várható javulása szem­pontjából kedvező viszont a magasabb vezető állású dolgozók elmúlt évekbeli gyorsabb keresetnövekedése. Olyan feltételeket kell mielőbb te­remteni (például vagyonérdekeltség, kemény gazdálkodási körülmények, piaci verseny stb.), amelyek mellett a bérgazdálkodás kereteit a vállalat saját hatáskörben, hatékonysági megfonto­lások alapján döntheti el. A döntési jogkörök megosztásának változtatásá­val kapcsolatosan valamennyi szinten fokozni kell a bérdöntések demokratiz­musát. Ki kell alakítani az általános tájékozottságra épülő, szervezetében szabályozott, intézményesített érdek- egyeztetés mechanizmusát. A bérpolitikai célok megvalósítása változtatást követel az eszközrendszer­ben is. A bér-, illetve keresetszabályo­zási rendszer szerepét a gazdasági kör­nyezet egészének, az érdemi érdek- egyeztetésnek kell átvenni. Ez azt jelen­ti, hogy a bérnek, mint költségnek a megkülönböztetett szerepe megszűnik és azáltal a központi, óhatatlanul bo­nyolult, bürokratikus szabályozás sze­repét valós érdekek és azok hordozói (munkaadók, munkavállalók, szak- szervezet, kormány stb.) veszik át. Indokoltak a változások a vezetők érdekeltségében, az alapbér-besorolási és tarifarendszerben, és nem utolsósor­ban a vállalati bérrendszerben (pótlé­kok, jutalmazás stb.). Fokozatos megvalósítás Mikor kerülhet sor a bérreformra? A bérreform a gyakorlatban nem függetleníthető a gazdaság helyzetétől, az általános reformfolyamat aktuális állomásaitól, ennek megfelelően nem lehet egyetlen év eredménye. A bérre­form fokozatos — a reformfolyamat egészébe illeszkedő — megvalósítása­kor bizonyos korlátozó tényezőkkel kell számolni. így a bérreform, a bér­rendszer átalakítása önmagában csak átmeneti vagy látszólagos hatásokat tud kiváltani. Amennyiben a gazdaság egésze nem a kívánt irányban hat, s ennek nyomán a gazdaság objektív vi­szonyai nem közelednek az egyensúlyi viszonyokhoz, a bér- és munkajövedel­mi folyamatok elsősorban ezek negatív közvétkezményeit-- fogják tükrözni, nem pedig a bérrendszer módosításá­nak valóságos céljait. Tehát nagyfokú a kölcsönösség és egymásrautaltság. A másik fontos dolog, hogy a bérre­formot indokolttá tevő feszültségek nagy része csak fokozatosan szüntethe­tő meg. Belátható, néhány éven belül még nem áll rendelkezésre olyan forrás, amely lehetővé tenné a reálbérek jelen­tős emelését, a kereseti feszültségek fel­számolását. Csökkenő reálbérek mel­lett a bérátcsoportosítások érdemleges lehetősége is nagyon korlátozott mind a szocialista szektoron belül, mind a szocialista szektor javára a második gazdaság jövedelméből. A vállalatok igazi vállalkozássá alakítása indokolttá tenné, hogy felhasználható béreszköze­ik meghatározásában a mainál sokkal nagyobb szabadságot élvezzenek. A közeljövőben, például 1988-ban ez még nem oldható meg, mivel a gazda­ság egyensúlyi helyzetét súlyosan rontó keresetkiáramlással járna. 1988-ban még csak a bérreformhoz szükséges előkészítő. lépéseket lehet megtenni. Mindez nem teszi kétségessé azt az irányt, amely felé haladva a bérpoliti­kai napi gyakorlat a mainál jobban találkozik az egyes emberek igazságér­zetével, számol a megélhetési költségei­nek átalakulásával, de mindenekelőtt elősegíti a hasznos, jól végzett munka — teljesítménnyel arányos —9 anyagi elismerését. , Új postai számítógépek A Magyar Posta Számítás­technikai és Elszámolási Intéze­te újonnan vásárolt számítás­technikai berendezésekkel gya­rapodott. A számítástechnikai eszközpark rekonstrukciója ke­retében a francia Bull cégtől egy-egy DPS—6, és DPS—8 tí­pusú számítógépet vásároltak. Az új gépek elsősorban a nagy- közönségnek nyújtott postai szolgáltatások színvonalát ja­vítják. Ezek a berendezések tartják nyilván majd az egyéni és közületi televízió-előfizető­ket, készítik a havi másfél mil­lió díjnyugtát és a távbeszélő- számlákat. Ugyancsak a re­konstrukció keretében állítot­ták munkába az igen korszerű szovjet R—36-os számítógépet, amely főként a postai hírlapter­jesztésben játszik fontos szere­pet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom