Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-10 / 187. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. augusztus 10.

| A MAGYAR FÓRUMON TALÁLKOZTUNK

Emlékezés egy bajai koncertre

^ SAJTOPOSTA

Hogyan állapítják meg a kisiparos adóját?

A külföldről a zenei magyar fórumra hazalátogatók közül legszívesebben mindenkit megkértem volna élete elmondására.

Sokféléi jöttek.

Kimondva, kimondatlanul mindegyikük éreztette: sokat jelentene számára, ha itthon is számon tartánák életútját, ha tehetne még valamit hazánk kultúrájáért, valamit hasznosíthatna kint szerzett tapasztalataiból a Duna mentén.

Minden hatodik meghívott elfogadta a felkérést. Többen levélben sajnálkoztak, hogy halaszthatatlan kötelezettségeik, életkoruk, betegségük miatt most nem jöhetnek.

Boldoggá tenné Albert Ferencet (Francois d’Albert-et), ha újra koncertezhetne a győri városházán. Ott hallgatta játékát több mint ötven esztendeje a polgármester meghívására zeneértőkből toborzott közönség. A rövid- nadrágos diákgyerek igazolta hírét. Bámulatos technikával, beleérzőképességgel, könnyedén szólaltatta meg a hegedűirodalom több klasszikus müvét. A katonazenész fia városi támogatással került a Zeneakadémiára. Megismerkedett Kodállyal, Bartókkal, Geyer Stefi után neki mutatta először az

I. Concerto kéziratát. Közben atyai paZene az

„A meghívást köszönettel fogadom, örülnék, ha lehetséges volna”, írta 1965. június 12-én a New York-i filharmonikusok akkori hárfásának, Würtz- ler Arisztidnek a tengerentúli útra készülődő Kodály Zoltán.

A Ford-alapítvány vendégeként július helyett augusztusban érkezett az Amerikai Egyesült Államokba, de így is talált alkalmat a hazánkból elszármazott muzsikus meglátogatására.

Würtzler a New York-i Hárfa Együttes igazgatójaként és szólistájaként az egyik legismertebb magyar a földrésznyi országban. Sokat tett az ősi, már az ókori Egyiptomban ismert pengetős hangszer világméretű népszerűsítéséért. O rendezett először nemzetközi hárfaversenyeket, ő kezdeményezte e hangszer legjobb ismerőinek bécsi találkozóját. (Harmincöt országból utaztak közreműködők, érdeklődők a hárfakongresszusra!)

Ha már számokat emlegettem: ötvenegy országban koncerteztek eddig, a Távol-Kelettől Dél-Amerikáig. Műsoraikon számos klasszikus mű — többnyire Würtzler Arisztid kiváló fel- készültségét, hangszerismeretét tanúsító átiratban — szerepel. Repertoárjukban több huszadik századi magyar szerző alkotása, illetve a műveikből készült átirat található. (Ide kívánkozik: akkor volt vendége Kodály és felesége, Sarolta asszony, amikor éppen Händel F-dúr orgonaversenyét formálta át hárfaversennyé. Kicsit bizonytalankodva megkérdezte a világhírű zenerancsra jogi diplomát is szerzett 1945 őszén. Negyvenkét éve él külföldön. Ausztriából költözött Franciaországba. Rengeteg hangversennyel alapozta meg nyugat-európai hírnevét. Sűrűn koncertezett Svájcban is. Első londoni koncertjét — ritka elismerés — az Albert Hallban tartotta.

Kanadai sikerek után költözött Chicagóba, ahol előbb tanára, majd egy ideig vezetője volt a leghíresebb zene- művészeti tanintézetnek. Ott is fölkarolta a magyar ügyeket. Különösen az általa szervezett Weiner Leó-ünnepsé- gek keltettek élénk visszhangot. Albert Ferenc tekintélyére és népszerűségére jellemző, hogy a milliós amerikai nagyváros főpolgármestere a magyar származású művész tiszteletére egy hónapot Francois d’Albert hónapnak nevezett el, amit egy rézveretű díszoklevél is megörökít.

E nagy elismerésnél is jobban megörvendeztetné, ha szülővárosában tanára, Herman László emlékére hangversenyezhetne és a bevételt az egyszer csak felépülő Nemzeti Szinház javára fölajánlhatná. Saját műveiből is játszana valamit.

Noha négy évtizednél régebben bűvölte el itthon hallgatóságát, sokan emlékeznek külföldön is számos díjjal eliségben

szerzőt, hogy egy bizonyos részben hová tegye a kádenciát, (a zenei folyamatot értelmileg tagoló záradék, gyakran a szólóhangszer zenekar nélküli tételvégi szólam). Kodály így válaszolt. „Würtzler, abban az időben mindenki improvizált, álljon meg itt, tegye ide a kádenciát és úgy csinálja, mintha keresné a hangot és akkor beletalál".

Államfők is szívesen kedveskednek vendégeiknek a New York Harp En- semble-koncerttel. Először Carter elnök és a belga királyi pár jelenlétében játszottak a Fehér Házban. Két év múltán Reagan elnökkel az élen az amerikai adminisztráció jó néhány vezetője, több száz meghívott hallgatta karácsonyi koncertjüket. (E műsorukról készült hanglemez óriási példányszámban kelt el...) Nemrégiben a Vatikánban köszöntötte őket hangversenyük után II. János Pál. Kaptak meghívást az angol királyi udvarba, tapsolt műsoruknak II. Húszéin jordán uralkodó. A királyi kegyeknél is fontosabbnak érzik a jó muzsika és kedvelt hangszerük népszerűsítését.

Zene az égben címmel nemrégiben fejezték be új filmjüket. Egy 327 személyes Jumbo utasterében adott koncertjüket örökítették meg videón. A légi- társaság hosszabb járatain rendszeresen vetítik a Zenét...

Az osztrák eredetű családból származó Aristid von Würtzler (Würtzler Arisztid) amerikai stílusban egyik kontinensről a másikra repülve, újabban jó néhányszor hazaugrik Budapestre. Idén

Szelídülés

Nagy élvezettel olvasok mindig a zoológusok, biológusok új felfedezéseiről, megfigyeléseiről. Különösen a derűs tudományos észrevételek töltenek el jó érzéssel. Az például, hogy a lódzi állatkertben egy barna- és egy jegesmedvét kereszteztek. Kíváncsi volt a tudomány, no, ebből milyen házasság lesz? Hát jól sikerült. Elannyira, hogy az abból született medvebocsok — fittyet hányva a Mendel-törvényékre — megtréfálták a biológiát. A törvények szerint ugyanis egyöntetűen vegyes barna-fehérekként kellett volna a világra jönniök. Lettek viszont fehér macik és barna macik. Még ez hagyján. Hanem a fehérek egyenesen rühellik a vizet, ellenben szenvedélyes fáramászók. A barna mackók egyből a vízbe vetették magukat, fröcskölték egymást, mint ahogy azt a jegesmedvék szokták.

Tessék, megint egy bizonyíték: ilyenek ezek a mai fiatalok — medvében is.

Az a tudományos hír sem kevésbé lepett meg, hogy a vadmacskák igen szívesen lépnek frigyre elvadult, azaz huligán egerésző házimacskákkal. Ugyannyira, hogy az elbitangolt házimacskák maholnap megszelídítik az egész vadmacska- állományt. Ezt bizonyítják a különböző boncolási és egyéb szövettani analízisek.

Azért azonban nem kell mindjárt sírni. A vadmacskák ugyanolyan vadak, mint régen. Csupán tudományos szempontból szelídülnek meg az egerésző cicákkal való kereszteződésben.

S ha már a szelídülésnél tartunk... Okvetlenül szólni kell egyik nagy hírű tudós megállapításáról, miszerint a magasabb rendű emlősállatok sohasem ölik meg egymást falkában. Egy oroszlán soha nem támad meg egy másikat azzal

a céllal, hogy azt étkezési célokra felhasználja. A rossz hírű farkasok se támadják meg egymást falkában. Roppant lelkes kiszerelomunkát végeznek azonban, ha mondjuk bárányokkal állnak szemben —falkányian. Ezért azonban nem lehet őket megróni, hiszen nekik is élni kell valamiből.

Meg aztán az az ember vessen rájuk követ, aki nem ölt még csirkét, birkát, marhát egyebet, ugyanabból a célból, mint a farkasok.

De a szelídségről akarunk ehelyütt megemlékezni. Egyik tudós szellemesen jellemezte az emberi nemet ebből a szempontból. Azt mondta: „Mi, emberek valahol, bizonyos tekintetben talán a csimpánz nívóján megrekedtünk. Azaz ahhoz bennünk is sok a gátlás ma már, hogy saját fogunkkal átharapjuk annak az embernek a torkát, aki éppen segítségért kiált."

Itt azért megállhatunk egy szóra. Sajnos, sok-sok ember él még a Földön, és éppen a civilizált társadalom legfejlettebb viszonyai között vannak gyakran a legvadabbak, — akik minden gátlás nélkül elintézik ezt a torokátharapást — géppisztollyal, bombával, méreggel, lövedékkel. No, nem fcdkában, hanem hadosztályokban, ezredekben... A falkában való megnemtámadás ugyanis csak a magasabb rendű emlősállatok sajátossága.

De meg itt van a mekkai tragédia: sok száz áldozat.

Vagy ez kizárólag a muzulmán világ dolga? Az Öbölben tartózkodó amerikai hadihajóknak semmi közük a mészárláshoz?

Nem. Őbennük már sok a gátlás ahhoz, hogy „saját fogukkal átharapják azoknak az embereknek a torkát, akik éppen segítségért kiáltanak." ... Hadd harapdálják csak a muzulniánok. Nekik annál könnyebb dolguk lesz, ha kenyértörésre kerül a sor. Tóth István

mert művészetére. A Kodály-szimpó- ziumon Kecskeméten időző Lukin László találkozásukkor azonnal egy régi-régi bajai Liszt Ferenc-emlékkoncer- tet idézett föl. Az ifjú Albert Feri volt az est ünnepelt szólistája.

Régi ismerősként köszöntötte Kálmán Lajos is.

Joggal érezte Albert Ferenc négy évtizednyi távoliét után: itthon vagyok.

a sokak szerint világelső Marton Évával készítettek a Hungaroton közreműködésével lemezt. A nyár végén Budapesten, Szombathelyen és Szegeden adnak koncertet.

A gyakorlatias Würtzler szívesen segítene az elszürkült hazai hárfaoktatás föllendítésében. Külföldi egyetemi ösztöndíj megszerzésével, új, olcsó (tanuló) hangszerek beszerzésének megkönnyítésével válaszolna a hívó szóra. Valamilyen módon a kecskeméti zeneiskolát is támogatná, ha megpróbálkoznának a hárfajáték oktatásával.

Szívesen beszámolnánk a kezdeményezésről.

H. N.

Ismeretlen

Puskinkézirat

A Moszkvai Történeti Múzeum kézirattárában Alekszandr Afanaszjev levéltáros Puskin kéziratát, a költő egyik levelének és verseinek másolatát találta meg.

A felfedett kéziratok között van az Anna Kernhez irt levél egy változata. A Kacér nő című versét egyszerű levélpapírra írta. Ezt a versét sohasem közölték, még a kutatók sem tettek említést róla.

A Kacér nő lendületes írással rótt sorai után olvasható a ceruzával írt dátum 1834. január 23. Bizonyított tény, hogy Puskin e napon volt Szergej Szaltikov pé- tervári arisztokrata bálján. Ekkor ajándékozhatta vagy a házigazdának, vagy egy hozzá közelállónak a tréfás sorokat.

Alekszandr Afanaszjev egy Puskin-versekkel teleírt füzetet is talált, melynek végén Puskin kézírásával olvasható a Trojka című költeménye. Egyelőre nem ismeretes, kié volt a füzet.

(APN—KS)

Madarason, a Kossuth u. 53. szám alatt lakik Juhász József, aki a nem egészen két esztendeig végzett kisipari tevékenységének akar véglegesen búcsút mondani. De nem azért, mert a vállalkozásában csalódott, baja az adóhatósággal gyűlt meg oly mértékben, hogy az iparigazolvány visszaadásának gondolatával foglalkozik. A részletekről ekképpen szólt:

— 1985 októberéig másodállásos fuvarozóként dolgoztam. Az ebből származó bevételemre, mely a főállásom jövedelmét egészítette ki, nagy szükségem volt, hiszen négy kiskorú gyermeket nevelek a jelenleg is gyesen lévő élettársammal együtt. Mivel megrendelőim elégedettségének híre kelt, egyre több lett a munkám, ezért elhatároztam, hogy a jelzett időponttól főfoglalkozásban végzek áruszállítást.

Kezdetben minden úgy alakult, ahogyan terveztem, sőt, alig győztem a fuvarigényeket kielégítem, majd következtek a nehézségek: betegségem miatt, valamint műszaki okokból egy ideig nem ülhettem a teherkocsimra. Elestem sok pénztől, igy tavaly még a 24 ezer forintot sem érte el a jövedelmem. Ennek ellenére több mint 43 ezer forint adó megfizetésére köteleztek. Fellebbezésemet pedig elutasították.

Tekintettel arra, hogy idén is jelentős adóteher van a vállamon, a ráfizetésem szinte garantált, amiből megélni nem lehet. Egyedüli kiút az, hogy feladom az iparosi státusomat. Persze, lehet, hogy ez nem is kizárólag magánügy...

Olvasónk jogosnak tűnő panaszát felkérésünkre kivizsgálta a Bács-Kiskun Megyei Adófelügyelőség, melynek vezetője, Somodi Sándor informálta lapunkat a megállapításokról, intézkedésekről;

— Olvasójuk csak 1986. október 22-én vásárolt pénztár- könyvet a bácsalmási KlOSZ-alapszervezetnél. Ezt megelőzően semmiféle nyilvántartása nincs a tevékenységéről. Következésképpen az adóbevallását nem tudta számlákkal alátámasztani. Minthogy a könyvelése tavaly ősz óta is hiányos, kénytelenek voltunk — élve a jogi előírás lehetőségével ■— a hasonló szakmában tevékenykedő kisiparosok jövedelmét figyelembe venni, s becsléssel meghatározni az adóalapját, mely a tavalyi és az idei évre egyformán 166 ezer forint. Mindezzel a KIOSZ tanácsadó testületé — ebben szintén kisiparosok foglalnak helyet — egyetértett. így azután mindkét esztendőre 43 300 forintjövedelemadót írtunk elő számára.

Mivel nevezett a helyszíni szemle során is hivatkozott arra, hogy különféle okokból hosszabb ideig nem tudott végezni fuvarozást, s mert a bevételét az általunk megjelöltnél kisebb összegűre kérte módosítani,, mindezekre, valamint a családi körülményeire tekintettel javasoltuk az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának, hogy méltányosságból mérsékelje a szóban forgó adóalapot.

Az ilyesféle eset egyébként elkerülhető, ha a kisiparos betartja a reá vonatkozó szabályt, mely leszögezi: bevételét és kiadását számlákkal kell igazolnia, s erről pénztárkönyvet vezetnie, mely az adóbevallásának, illetve adókivetésének alapját képezi. Ha az ipara gyakorlását legalább 2 hónapon át szünetelteti — pl. betegség miatt —, azt a helyi iparhatóságnál kell bejelentenie, melyről értesít bennünket a tanács, miáltal hivatalból csökkentjük az adóalapot. E kérdésekről és egyéb tudnivalókról személyesen is készséggel adunk felvilágosítást ügyfeleinknek, ha felkeresik a Kecskemét, Horváth Döme u. 14. szám alatti felügyelőségünket, ahol szerdán és csütörtökön reggel 8 és este fél 7 óra között folyamatosan rendelkezésükre állunk. Vidéki irodáinkban pedig péntek az általános fogadónap.

Különös szolgáltatás

A „kibontakozás, hatékonyság, gazdaságosság” stb. kifejezések ma már közismertek, mindennaposak, s hovatovább az átlagember szókincsének is részei. Akik tartalmukkal mélyrehatóbban kívánnak foglalkozni, lassacskán közgazdaként gondolkodnak, s egyre határozottabban tudatosul bennük: érték csak tényleges és pontos munka révén keletkezhet.

Ä kecskeméti Hitel u. 3. szám alatti egyik lakos is az előzőeket vallotta, de pár napja éppen emiatt támadt dilemmája.

Minden azzal kezdődött, hogy széttört a gázbojlerének szabályzógombja, mely a zuhanyzónál használatos. Mivel a fürdőszoba e fontos tisztálkodási eszközét nem lehet nélkülözni, nyomban elment új gombért a legközelebbi műszaki boltba. Azután a többibe. Hiába, egyik helyen sem járt szerencsével. A végén megsúgták neki, a keresett aprócikkhez a gázszolgáltatónál juthat hozzá. Ami ezután következett, arról így számolt be olvasónk:

— Előadom gondomat a hibabejelentő irodában, mire felvilágosítanak, hogy az általam keresett speciális gombot csak a csapteleppel együtt hajlandók adni. Ekkor megjegyzem: tömítési hiányosság ürügyén röviddel ezelőtt felszereltek nálam vadonatúj csapot, megközelítőleg egy ezresért, hasonló költséget tehát most nem vállalhatok. Az alkudozásunk körülbelül fél óráig tart, majd előkerül a kétujjnyi méretű műanyag gomb. Határtalan örömöm azonban gyorsan lelohad, mert a 10895-ös számú Dégáz-számlát is át kell vennem.

. A papírlapon ezek olvashatók: zuhanyváltó gomb 7,90.—; üzemzavar-elhárítás 86,—; kiszállás 20,—; fizetendő összesen: 113,90 forint.

Kétkedő tekintetemet látva, közlik velem, hogy ne lepődjem meg, helyesen számoltak, a most igényelt szolgáltatásuk ilyen. Kissé különös, válaszolom, s kényszerhelyzetemben rendezem a tartozást. Ezután sarkon fordulok és nem állok meg otthonomig, ahol pillanatok alatt helyére teszem a gombot. És működik a zuhanyzó. Míg alatta mosakodom, felmerül bennem egy s más, például:

A helyszíni munkát, s az oda-vissza utat megspóroltam a szolgáltatónak, amely „hálából” — a gomb árán túl f--. plusz 106 forintot vasalt be tőlem. Efféle díjképzéssel (értékmanipulációval) talán lehet gazdaságosságot produkálni. De vajon szabad-e?

Miért kicsi a kifli és lapos a zsömle?

Válaszol a sütőipar

Kisebb csomagot kapott a minap szerkesztőségünk. Feladója Szabó Lajos — La- josmizse, Szabadság tér 14/A. szám alatti lakos —, aki két kiflit mellékelt, azzal a megjegyzéssel: méretük olyan minimális, hogy fél ár is sok lenne értük. S még hozzátette, hogy ilyen terméket teljes áron eladni nem egyéb, mint a vásárló megkárosítása.

A kerekegyházi Kovácsáé Horváth Tünde személyesen fáradt be hozzánk, s letett asztalunkra olyan zsömlét, mely kerekded helyett inkább szögletes és lapos volt. „Furcsa újítás, a mi zsebünkre...” — fűzte hozzá rosz- szalló véleményét.

Az ilyesféle észrevételeket még hosszasan sorolhatnánk, — megtoldva például tiszaal- pári panaszokkal —, melyek csak nyomatékosabban húznák alá aggályunkat: valami nincs rendjén a péksütemények gyártása körül. Az okokra igyekeztünk választ keresni az illetékesnél, a Kecskeméti Sütő- és Édesipari Vállalatnál, melynek minőségellenőrzési osztályvezetőjétől, Balogh Ödöntől kérdeztük: — Gyakoriak a minőségi kifogások?

— Nem tagadom, sajnos, bőven van benne részünk. És nem ok nélkül. Számos objektív tény befolyásolja kedvezőtlenül munkánkat. Csaknem 50 esztendeje gyártott gépeink vannak, amelyek a megengedettnél több se- lejtárut produkálnak. Felújításra, korszerűsítésre az ötéves tervidőszakban mindössze 5 millió forintunk van. Ilyen célra a háromszorosa sem lenne elegendő. Másik gondunk, hogy a 120 dolgozónknak csupán 30 százaléka szakember, 20 százaléka betanított munkás, a többi pedig segéderő. A három műszak, valamint a még mindig nagyon kemény fizikai munka nem éppen vonzó.

— Erőfeszítéseink eredményeként termelünk kifliből, zsömléből napi 100—120 ezer darabot, ami a megyeszékhely és vonzáskörzete 450 boltjába jut el rendszeresen. A panaszok arra intenek bennünket: még fokozottabban ügyeljünk arra, hogy a szabványnak nem megfelelő egyetlen darab péksütemény se hagyja el üzemünket. A kiflinek minimum 42, a zsömlének 52 grammosnak kell lennie. Különben joga van a vevőnek, hogy a cseréjét kéije. Ilyen reklamációnál mindig a súlyhiány a döntő, a méret, vagyis a térfogat másodlagos. A Lajosmizséről beküldött kifli éppen megütöte a szabvány alsó mértékét, ettől függetlenül kártalanítottuk olvasójukat, amire a kerekegyházi panaszos is igényt tarthat, ha a pontos címét közli.

NYARALÓK PANASZAI NYOMÁBAN

Milyen

a kerekdombi termálfürdő?

Megyénk üdülőkörzeteiben most is szép számú vendégsereg pihen. Úgy értesültünk, zömük elégedett a környezeti adottsággal, a szolgáltatással, az ellátással. A Kerekdombon tartózkodók azonban nem tartoznak közéjük, legalábbis ez derül ki az ott nyaraló egyik olvasónk, a Csengődről érkezett Hargitai Béla mások nevében is megfogalmazott leveléből:

Július 21-én, kedden többedmagam- mal toporogtam reggel 8-kor a fürdő bejáratánál, hogy mindjárt a nyitás után a medencébe mehessek. Meglepődve láttam azonban, hogy koszos a víz. Benne egyikünknek sem volt kedve megmártózni. Persze rögtön reklamáltunk az üzemeltetőknél, ahol gyors megoldást ígértek. Másnap, s a következő nap tapasztaltuk is a kedvező hatást. Pénteken viszont megismétlődött a keddi eset.

Keresve a szennyezés okát, kiderítettük, hogy a közelben kempingezők »jóvoltából” válik a fürdő vize olykor használhatatlanná. Ezek az emberek ugyanis szinte tetszés szerinti időben — például hétfőn is, amikor mások számára zárva a fürdő — használhatják a medencét, melyben tisztálkodnak. Szerintünk szigorítani kellene a fürdő igénybevételének rendjét, s a vizet is gyakrabban cserélhetnék az illetékesek. Mert egyikünk se szeretne nyári emlékként egy fertőzéssel távozni e kellemes helyről...

Olvasónk közérdekű sorairól tájékoztattuk a fürdőt fenntartó Tisza- kécskei Solohov Termelőszövetkezetet, ahol azonnali ellenőrzést rendeltek el az ügyben. A tapasztalatokat Erős József általános elnökhelyettes ismertette velünk:

— Immáron 18 esztendeje üzemel Kerekdombon ez a fürdőnk, s a két nagyobb és két kisebb medencében általában 26—38fokos a. víz. Évente mintegy 120—130 ezer látogatót vonz e szolgáltató egységünk, ahol ma már nem ritka a külföldi vendég sem.

Műszakilag megfelelő a berendezésünk ahhoz, hogy a víz tisztaságát mindig garantáljuk. A hétfői szünnap meg azért is van, hogy az ottani esetleges javításokat elvégezzük.

Ami az említett kifogásokat illeti, a higiénia előírásainak durva megsértését nem sikerült utólag bizonyítani, ami korántsem jelenti azt, hogy nem fordulhatott elő kismértékben szennyezettség. Az igaz, hogy a környezetben kempingező mintegy 50—100 család számára lehetővé tesszük a fürdő egyes medencéinek mindennapi használatát, engedélyünk azonban senkit sem hatalmaz fel a víz beszennyezésére.

Olvasóik jelzéseit azonban köszönjük. Utasítottuk az üzemeltetés feladatait végző munkatársainkat, hogy ezentúl következetesebben követeljék meg a fürdőhasználat rendjének betartását mindenkitől, a fellelhető szennyet pedig a legrövidebb időn belül távolítsák el a medencékből.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A.

Telefon: 27-611

Köszönet a bolti kollektívának

í. A Széchenyivárosban, az Akadémia körút 69. szám alatt található a Helvéciái Állami Gazdaság élelmiszer-áruháza, melynek — mint környékbeli lakos — rendszeres vevője vagyok. Onnan mindig elégedetten távozom, mert frissek és választékosak az áruk, a kereskedők meg udvariasak, kedvesek. És nagyon becsületesek is, amiről éppen két hete volt alkalmam meggyőződni. *

Az eset július 28-án, délután történt, amikor a szokásos bevásárlás után a bolti kosárból a saját szatyromba raktam a különféle cikkeket, megfeledkezve a pultra tett pénztárcámról. Ánnak, de legfőképpen a benne lévő 800 forintnak a hiányára másnap döbbentem rá. Először az villant át agyamon, reménytelen a dolog, hiszen a forgalmas üzletben bármelyik rossz szándékú vevő feltűnés nélkül zsebébe tehette a gazdátlan tárgyat, az elfoglalt eladóknak, pénztárosoknak pedig nem lehet ott a szemük mindenen. Azután mégis csak felkerestem őket az elveszett holmival kapcsolatban. És sor került, amire nem számítottam: haladéktalanul átadták nekem az elvesztett tárcát, melyből egyetlen fillér sem hiányzott.

Kis jövedelmű nyugdíjas lévén, minden forintra szükségem van. Nyolcszázra meg különösen. Megtalálóinak, őrzőinek, vagyis a szóban forgó áruház egész kollektívájának ezúton mondok köszönetét példás magatartásukért, fgy is lehet szolgálni fogyasztói érdekvédelmet... — úja szerkesztőségünkhöz küldött levelében Cs. Sándorné kecskeméti olvasónk.

/

I