Petőfi Népe, 1987. augusztus (42. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-13 / 190. szám

•v BESZÉLGETÉSEK A KIBONTAKOZÁS PROGRAMJÁRÓL Kevesebb bürokráciát! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága július 4-én hozta nyilvá­nosságra a gazdasági-társadalmi kibontakozás programját. A dokumentum az em­berek figyelmének központjába került, az üzemekben a gazdasági, társadalmi veze­tőket, a munkásokat is gondolkodásra, vitára, a jövő alakítására készteti, s már a kormányprogram elkészülte előtt igyekeznek megtalálni az állásfoglalásból rájuk háruló feladatokat. 1987. augusztus 13. • PETŐFI NÉPE • 5 FŐVÁROS ES VIDÉK KÖZELÍTÉSE Miként alakul a telefonellátottság A számok so- _ r a • j r __/• . Q k át mondanak: &Z eVtlZeCI VCgeig/ 1955-ben Ma- O ™ gyarországon száz lakosra 3,5 telefonállomás jutott, s ez az akkori európai átlag 70 százaléka volt. Azóta a hazai beszélőhely-sűrűség több mint négyszeresére emelke­dett, mégis tovább nőtt elmaradásunk az európai átlaghoz mérve, mivel korábbi önmagához képest a kontinensen 6,4-szeres volt a fejlődés. Ráadásul a nemzetközi mezőnyben való lemaradás mellett további belső torzulások is megfigyelhetők, hiszen a fejlesztések az idők folyamán főként a fővárosra koncentrálódtak, s így a vidék elmaradása nőttön nőtt. És mit látunk, ha a vidék rovására fejlesztett budapesti telefonhelyzetet vizsgáljuk, összehasonlítva más fővárosok adataival? Kiskőrösön a Borászati Közös Vál­lalat évente 350 ezer hektoliter bort dolgoz fel, illetve értékesít, amelyből 100—120 ezer hektoliter kerül export­ra. Nem kevesebb, mint 19 szőlőter­mesztő gazdaság tartozik a vállalathoz, nem csoda, ha Szőke Sándor igazgató így kezdte: ,— Nem könnyű a kibontakozás programjának lehetőségéiről konkré­tan beszélni, mert divat nálunk az ob­jektív nehézségekre hivatkozni, holott sok esetben elsősorban nem ezek, ha­nem szubjektív okok nehezednek rá gazdasági rendszerünkre. Nagyon bü­rokratikus — például — az ügyintézés, mert a döntések nem itt, vállalati szin­ten születnek, azaz nem mi döntjük el mit, hol, mennyiért adunk el. Ehhez társul a sok adminisztratív, hangsúlyo­zottan bürokratikus eljárás, amelyek a piacot korlátozzák. Sem belföldön, sem külföldön nem tudunk emiatt sza­badon vásárolni, értékesíteni. Az önál­lóság kívánalma természetesen nem anarchiát, inkább rendet, bizalmat óhajt. A bort azért termeljük, hogy el­adjuk, s ez Kiskőrösön és környékén ezután sem lesz másképpen. Igaz, csak november 1-jétől lesz a bor szabadáras, tehát akkortól lehet majd nagyobb jö­vedelemre, árbevételre számítani. Az én véleményem szerint is a bor fogyasz­tói ára magas, de úgy tűnik a három­éves termelési gondokból való kilába­lás után, ezt lejjebb lehetne szorítani. Az idén erről szó sem lehet, tekintettel a mostoha időjárásra. A gazdasági kö­rülményeink sem teszik lehetővé, mert a borforgalmi adó még ebben az évben érezteti hatását. i.&f- A bőripart más, egyéb korlátozó intézkedések is szorítják — folytatta a gondolatot Szabó Dénes főmérnök, a pártalapszervezet vezetőségének tagja. Nem a legjobb az alkoholfogyasztás struktúrája sem nálunk, sem pedig azokban az országokban, ahová expcpv tálunk. Példát mondok: a Szovjetunió­ban is lehet száraz bort fogyasztani, tiltott belföldön a bor reklámozása, pe­dig a kulturált borivás igenis egészsé­ges. Itthon nálunk kialakult egy merev forgalmazási rendszer, amely szerint még az üdülőhelyeken sem lehet 9 óráig bort vásárolni. Nyomasztó az árrend­szerünk is, hiszen a nagy- és kiskereske­delmi árrés növeli a bor árát. Léptünk ugyan már a szerződéses üzletek kiala­kítása ügyében, ez azonban nem ele­gendő. S ha már itt tartunk, megemlí­tem a készletgazdálkodást mint korlá­tozó üzleti tényezőt. Az üzletek, ven­déglátó vállalatok kínosan ügyelnek arra, hogy csupán egy-két minőségi bort tartsanak, s ezért nincs választék, de mennyiség sem. Azt kap a vendég, ami éppen az üzletben van... — A külkereskedelem — folytatta Szőke Sándor — valódi dzsungel, ahol szinte minden megengedett. A kor­mány elhatározta versenyeztetni kell a boripar termékeit. Néhány nagy cég, akiknek érdekeltsége és jelentős meg­rendelése van a külpiacon, a verseny- tárgyaláson aláígér azoknak, akiknek kevesebb vagy ugyanaz az áruja van. A feltételek nyilvánvalóan nem egyen- lőek, s itt az erősebb, a nagyobb „le­győzheti” a gyengét. Abból kellene pe­dig kiindulni, hogy túlkínálat van bor­ból, pezsgőből. Mindezeket csak azért tartottam szükségesnek elmondani, mert ezek a manipulációs lehetőségek fékezik, akadályozzák a kibontakozás programját... Vállalatunk eddig ered­ményesen gazdálkodott: Pénzünk ke­vés, de ami akad, azt kell okosan fel­használni. Csak olyan fejlesztési elkép­zeléseket tudunk megvalósítani, amely­hez kevés vagy nem kell pénz. Ezért is döntött úgy az igazgatótanács, hogy gyümölcslévonalat készítünk. Lehető­ségeink adottak, hiszen a gazdaságok­ban megtermelt szőlőből, almából, körtéből, őszibarackból, meggyből rostos ivólevet állíthatunk elő, amelyet jövőre már forgalomba is hozunk. — Július közepén 30 millió forint értékben fejlesztési kötvényt bocsátot­tunk ki — mondta Szabó Dénes —, amelynek visszafizetését az állam ga­rantálja, ez még adómentes, a kamat 11 százalékos. Mint már az előbbiekből is kitűnt, mi készülünk a kibontakozás megvalósítására. A kormány meghir­* dette a‘devizaszerző programot, s mi szeretnénk Kiskőrös és környéke bora­inak hírnevét öregbíteni. Ezért sziszte­matikus külföldi piackutatást végzünk. Véleményünk szerint a külfölddel való együttműködésnek két formája a leg célravezetőbb. Az egyik a közös válla­lat, másik a vámszabadterület. (A vám­szabadterület gyakorlatilag annyit je­lent, hogy kiviszik az alapanyagot, ez exportnak számít, onnan visszahozzák a készterméket, ez importnak számít, de nem kell importengedélyt szerezni és vámot fizetni.) A program sürgeti a közös vállalatok megalakítását. Mi egy lépéssel előbbre vagyunk, hiszen meg­alakult a Soltvin egy NSZK-beli cég és a soltvadkerti Szőlőskert Szakszövet­kezet révén... — A közös vállalatok létrehozása, megalapítása rendkívül nehéz, ugyanis hosszadalmas az eljárás, s ez elriasztja a külföldi partnereket folytatta Sző­ke Sándor —. Jelenleg az a kívánalom, a gyakorlat, hogy a közös vállalat tőke­aránya 50—50 százalékos legyen. Ez nem mindig célravezető, mert a külföl­di, a tőkés, ha üzletet akar kötni, ha ^kamatoztatni akarja a pénzét, akkor akár 70 százalékot is vállalna. Remél­jük erre is lesz lehetőség, hiszen ezzel mi is jól járnánk, mert a közös vállalat legtöbbször közös értékesítést is jelent. Szeretnénk ezenkívül megvalósítani a bor minőségibb ldszereltségének fokát, javítani lízing vásárlásával. A Bag-in- box (csappal ellátott eldobható doboz­ban 3—5 liter bor) csomagolástechno­lógiát megvalósítani. Ez azon túl, hogy csúcstechnológiát jelent, szívesen vásá­rolják nyugaton, a bor hosszú ideig tárolható, sőt, akkor sem romlik el, ha ebből bizonyos mennyiséget kienged­nek. Emellett a hagyományos palack­töltést is korszerűsíteni szeretnénk, amelyhez üveget, címkézőgépet, para­fadugót kell beszereznünk. — Párttaggyűlésen igen gyümölcsö­ző vitában tárgyaltunk a kibontakozás programjáról — így Szabó Dénes —. Sokan elmondták véleményüket, s azt is, milyen feltáratlan lehetőségeink vannak a bér-, az energia-, a csomago­lóanyag-gazdálkodásban. A legtöbbet a szállítás szervezettebbé tételében te­hetünk, de takarékoskodni tudunk a csomagolóanyaggal, ha felépítünk egy csomagolóanyag-raktárt. Bérek eseté­ben élünk a differenciálás lehetőségé­vel. Az energiagazdálkodást is felül­vizsgáljuk, keressük az olcsóbb megol­dásokat. Ilyen például a bor csíramen­tesítése mikrohullámmal a jelenlegi hő­kezelés helyett. Ebben már történt elő­rehaladás, s remélhetőleg beválik. A programhoz való felzárkózást fon­tosnak érezzük, s mindnyájan akarunk tenni azért, hogy megvalósuljon... Gémes Gábor A kép itt sem biztató. Moszkva minden száz lakosára 40, Athénban 54, Prágában 57, Becsben 75, Stockholmban pedig kiugróan ma­gas, 135 telefonállomás jut. Buda­pesten mindössze 35. Vidéken ennél is kedvezőtlenebb a helyzet. Az igé­nyek mind nagyobbak, s átlagosan 10—15 évet, vagy ennél is hosszabb időt kell várni telefonra. A várako­zók száma megközelíti a félmilliót, de lehet, hogy többen vannak, hi­szen a Postán számolnak az úgyne­vezett „reménytelen várakozók” tö­megével, akik — úgy is hiába ala­pon — be se adják kérelmüket. A közelmúltban egy szakmai ta­nácskozáson elhangzott, hogy a VII. ötéves tervidőszakban tovább várható a távközlési szolgáltatások iránti igények dinamikus növekedé­se. A hagyományos értelemben vett távközlési szolgáltatások mellett mind nagyobb lesz az igény új szol­gáltatások iránt is. Sok-sok új tele­fonra lesz tehát szükség, de ez még nem minden, mert a megfelelő szín­vonalú távbeszélő-szolgáltatás mel­lett számos előfizetőnek szüksége lesz különféle adatátviteli, valamint a telefon- és az adathálózatot integ­ráltan alkalmazó új szolgáltatások­ra. Az ipari termelés struktúrájá­nak remélt változása, nemkülönben a számítástechnika egyre nagyobb szerepe a termelés irányításában és a termelési folyamatokban, továbbá az a józan igény, hogy hatékonyabb legyen a mezőgazdasági termelés, együtt és egyenként is nagyobb kö­vetelményeket támasztanak a táv­beszélő-hálózat szolgáltatásaival szemben. Aligha mondunk újat vele, hogy a szolgáltatás minősége nem romol­hat tovább, mert súlyosan veszé­lyeztetné a gazdaság terveinek való­ra váltását. Az Országgyűlés egyik tavalyi ülésszaka óta sokak számá­ra az is ismeretes, hogy a mostani tervidőszak, ha nem is lesz képes gyökeresen felszámolni a több terv- ciklusban felgyülemlett hátrányo­kat, fordulópontot jelent mégis. A már említett szakmai tanács­kozáson — amelyen a Magyar Pos­ta VII. ötéves tervi távközlési fej­lesztését vitatták meg a szakembe­rek — rögzítették a fejlesztés leg­főbb elveit. Eszerint elsődleges teen­dőként meg kell állítani a rekonst­rukciós elmaradások további hal­mozódását. A fejlesztésre szánt ösz- szegek szűkösségé miatt korábban a telefonhálózat szinte minden áron való bővítését szorgalmazta a Pos­ta, hogy gyarapítani tudja bevétele­it. E szándékot nem igazolta a gya­korlat: hiába lesz több telefonállo­más, a felújítások elmaradása miatt a hálózat egésze egyre rosszabb ha­tásfokkal működik. Az évtized vé­géig a működőképesség javítása vé­gett ki kell cseréim 140 ezer telefon- állomást kiszolgáló elavult köz­pontberendezést, a vállalatoknál, intézményeknél a belső telefonháló­zat mellékállomásait a külvilággal összekapcsoló alközpontokban leg­alább 110 ezres kapacitást, és 700 ezer kilométert meghaladó telefon- ér-hálózatot. És akkor még egyetlen új előfize­tő sem kapott telefont. Nem kicsik az új bekapcsolások feladatai sem: 1990 végéig Magyarországon a 100 lakosra jutó telefonellátottságot a jelenlegi 14-ről 16,8-ra fejleszti a Posta. A számítások szerint a tele­fonhálózatot érintő beruházások összértéke 40 milliárd forintra rúg majd a VII. ötéves tervidőszakban. Ez a minden eddiginél nagyobb fel­adat jókora erőfeszítést követel a Magyar Postától is, meg a hazai ipartól is; az utóbbiról jelzésként annyit, hogy a tervezett fejlesztés távközlési berendezéseinek négyö­tödét a hazai ipar fogja szállítani. A fővárosban a központok és a hálózat kritikus állapota miatt a beruházások többsége rekonstruk­ció lesz, persze azért számítani lehet a kapacitások mérsékelt növekedé­sére is. A feladatot egyébként némi­képp bonyolítja, hogy a variációk számának kimerülése folytán 1988- ban Budapesten át kell térni a hétje­gyű telefonszámokra. Mint már volt róla szó, nagy az aránytalanság a vidék és a főváros telefonellátottsága között. A Ma­gyar Posta a VH. ötéves tervidő­szak egyik alapvető feladataként kezeli ennek az aránytalanságnak a megváltoztatását. Ennek jegyében teljesen befejeződik a megyeszékhe­lyeken a telefonközpontok rekons­trukciója, bővítése. Tizenegy me­gyeszékhelyen túl vannak már ezen a munkán. Miskolcon befejezés előtt áll a tervidőszak legnagyobb ilyen jellegű beruházása, aminek összértéke kétmilliárd forint. Szé­kesfehérvár, Veszprém, Zalaeger­szeg, Szolnok, Szombathely és Ka­posvár van még hátra az évtized végéig, ezek egyenként 1—1,5 milli­árd forintos beruházások. Hazánkban 1928-ban helyezték üzembe az első automata telefon­központot Most, csaknem hat évti­zeddel később, még mindig csaknem kétezer olyan kézi kapcsolású tele­fonközpont működik, amelyik csak a század eleji színvonalú szolgálta­tásokra képes. Mellettük — a 3064 település közül ötszázban — auto­matikus távhívásra alkalmas tele­fonközpontok működnek. A mosta­ni tervidőszak telefonfejlesztési fel­adatai sorában rangos helyet kapott az automatikus központok számá­nak gyors növelése, hiszen a VI. ötéves tervidőszak végén még a vá­rosoknak is több mint a fele nélkü­lözni volt kénytelen ezt az európai viszonylatban teljesen mindennapos szolgáltatást. A VII. ötéves tervidő­szak végére — és ez már számotte­vő fejlődés — több mint a kétszere­sére emelkedik az automatikus táv­hívásba bekapcsolódó települések száma. Nem kevésbé fontos, hogy a Magyar Posta kialakítja az úgyne­vezett régióközpontokat, amelyek révén végre megszűnik a telefon­összeköttetésekben a Budapest- centrikusság, és javulni fog az átvi­teli és a hangminőség. A Magyar Posta Központjában arról tájékoztattak, hogy végül is 1990-ig — a rekonstrukció 140 ezer állomásán kívül — körülbelül 260 —280 ezer állomáskapacitás tiszta szaporulat érhető el, ami lehetővé tenné 200—210 ezer új főállomás üzembehelyezését. Távközlő-háló­zatát a Posta a későbbiekben ter­mészetesen a legkorszerűbb rend­szerekkel, berendezésekkel kívánja fejlesztem. Mivel a híradástechnika gyors ütemű innovációját, az elekt­ronikus, digitális technikában mu­tatkozó nagyarányú fejlődést a ha­zai ipar csakis némi késéssel képes követni, az ilyen típusú rendszerek szállítására valószínűleg csak az év­tized utolsó időszakában kerülhet sor. Fejér Gyula DEVIZAHELYETTESÍTŐ FEJLESZTÉS Az MO-ás út háttéripara Nemcdák Budapest, hanem az egész ország érdeke a főbb városi dugókat elkerülő M0-ás körgyűrű megépítése. Ismeretes, hogy a részben világbanki hitellel készülő út építését nemzetközi versenyzés után az Aszfaltútépítő Vállalat nyerte el. Egy ilyen nagy feladatkor azonban megfelelő háttérre, elsősorban nagy teljesítményű aszfalt­keverő telepre van szükség, ami biztosiba a nyolcméteres szélességű % út építésének folyamatos anyagellátását Pémszűkös világunkban ennek a beszerzése nem könnyű feladat de a pénz helyett sokszor segít a jó ötlet. Medved Gábor, az Országos Műsza­ki Fejlesztési Bizottság főosztályveze­tője elmondta, milyen követelményeket támasztottak az új teleppel szemben. Kapacitásának óránként legalább százharminc-százötven tonna aszfalt­nak kell lennie, ugyanis a nyolc méter széles utat egybe kell aszfaltozni, hogy áz út közepén ne legyen úgynevezett munkahézag. Érthető kívánalom, hi­szen az ilyen „slusszok” okozzák a bur­kolat romlását, amelyet például a víz­beszivárgás és a víz fagyása idézhet elő. Ezt el lehet kerülni úgy, hogy az útra olyan géppel viszik föl az aszfaltot, amelynek teritőfelülete nyolc vagy nyolc és fél méter széjes. A gép üzemel­tetéséhez viszont folyamatos meleg- anyag-ellátás szükséges. Csak nagy ka­pacitású keverőtelep győzi a hatalmas mennyiségű anyag bekeverését, még­hozzá nyugati színvonalon. így szüle­tett meg az IMA—MIX toronykeverő, amelyet .az Aszfaltútépítő Vállalat szakemberei nyugati, NDK-beli és ha­zai alkatrészekből állítottak össze. Nagy az elvárás a berendezés iránt. A termék összetételének pontossága, az alkotóanyagok egyenletessége bo­nyolult, pontos gyártást jelent. Az IMA—MIX számítógép-vezérelt rendszer, amely a kocsik aszfalttal való megtöltése után kiállítja az anyagössze­tételt tartalmazó bizonylatot is. Ez a lap minden adatot tartalmaz, amit tud­ni kell egy-egy kocsi aszfaltról. Ugyan­is az anyagok mennyisége, szemcsézett­sége, durvasága mind befolyásolja az út minőségét. A számítógép-vezérléssel ki lehet küszöbölni a tévedés lehetősé­gét. De miért kellett hazai erőből — az OMFB támogatásával — létrehoznia ezt a gépet az Aszfaltútépítő Vállalat­nak? Magyarországon csaknem húsz évvel ezelőtt már gyártottak keverőgé­peket, de ezek teljesítménye mindössze húsz-huszonöt tonna volt óránként. Hazánkban sok van belőlük, és elter­jedt típus az NDK gyártotta Delta MAT keverőgép is. Ez a típus százton­nás óránkénti teljesítményű. A KGST- országokban sehol nem gyártanak ez utóbbinál nagyobb teljesítményű keve­rőgépeket. Ezért kellett kidolgozni olyan gépnek a tervét, amely nem igé­nyel beruházást, valuta nélkül is kivite­lezhető, hiszen az ismert gazdasági okok miatt nem tudunk komplett keve­rőtelepeket vásárolni. Ezért jött létre egy öszvérmegoldás. Részben NSZK-beli, holland, valamint NDK-gépalkatrészekből áll az IMA —MIX keverőtelep, de több része ma­gyar. Ez az öszvérgép azt tudja, amit a hazánkban már működő nyugati keve­rőtelepek, illetve néhány paraméterét nézve még jóval többet is. Más szavak­kal: az igényeknek megfelelő a kapaci­tása, a technikai színvonala, jók a kör­nyezetvédelmi jellemzői, és végül — de nem utolsósorban — a legyártott asz­falt minőségét tekintve a legfejlettebb nyugati országok gépei szintjén áll. Nézzünk néhány adatot az új hibrid keverőtelepről, összehasonlítva az IMA—MIX-et egy hazánkban dolgo­zó Marini géppel. A gép száz-kétszáz tonna aszfalt előállítására képes óráh- ként. Ebből a gyakorlatban mindössze 135 tonna átlagteljesítményre van szükség. Tartós üzemben ezt a mennyi­séget kell előállítania, erre tervezték a konstruktőrei. Ideális a szemcsenagy­sága, nagyobb a szállítószalagja, mint a Marini gépé. S ez utóbbinál nagyobb, 450 négyzetméteres a szűrőfelülete, va­lamint két szárítódobja van. Az IMA—MIX környezetszennye­zése egyharmada a Marini gépének: köbméterenként mindössze 150 gramm. Míg a Marini gép nedves por- leválasztással dolgozik, s a szűrőtisztí­táskor megmarad a szürke iszap, amit tovább kell tisztítani ahhoz, hogy ne legyen környezetszennyeződés — ad­dig az IMA—MIX a kiszűrt port visz- szajuttatja a rendszerbe, s így az nem kerülhet ki a szabadba. A magyar gép­nek két frakcióval több az osztályozó rendszere és két és félszerese az osztá­lyozó felülete, mint az olasz gépnek. A keverőtelepek létrejötte nem csu­pán magyar siker, hiszen magyar alkat­rész és berendezés a telepben mindösz- sze huszonöt százalék. Javarészben NSZK-gyártmányú alkatrészekből áll, a keverőtelep „agya”, az elektronikus számítógép-rendszer Philips-típusú és ugyancsak a hollandok gyártják az erőmérőcellákat, amelyek a keveréshez szükséges anyagok mérését végzik. A rendszer javarésze tehát nyugati ere­detű, amelyeket azonban vegyipari gé­pekért cseréltek, így devizát takaríthat­tak meg az országnak. A rendszer felépítése, szállítórend­szere helytakarékos, s ferde az elosztó- rendszer csillepályája. Háromszáz ton­na kész anyagot képes egyszerre tárol­ni, így a műszak kezdetére már rendel­kezésre állhat ez a mennyiségű hőntar- tott anyag. Fontos követelmény a meg­felelő hőfokon való aszfaltterítés, mert csak így lehet megfelelően tömöríteni, hogy ne keletkezzenek zárványok. Nyolcvanezer literes állótartályok­ban oldották meg a bitumen tárolását. Ez a megoldás jobb, mint a Marini- rendszer fekvő bitumenes tartálya, ugyanis a bitumen nem homogén anyag, s a megfigyelések szerint az álló­tartály jobban biztosítja az anyag egy­neműségét, s a többi anyaggal való ké­sőbbi keveredését. A rendszer vezérlését mikroprocesz- szor végzi, ellenőrzi és elemzi a befutó adatokat. Lyukkártya tartalmazza az összes adatot, ami szükséges a különfé­le aszfaltkeverékek elkészítéséhez. A kártya behelyezése után a rendszer beindul. A program szerint végzi a ke­verést, méri az adagokat, továbbítja az adalékanyagokat, meghatározza a töl­tőanyagok mennyiségét. A gép az in­formációk szerint a keverőmester be­avatkozása nélkül végzi feladatát, az anyagösszeállítást. Amikor lefut a program — amely nyomon követhető egy monitoron —, a gép automatiku­san kiállítja a szállítmány kísérőlevelét, a bizonylatot. Ennek adatait a gép me­móriájában tárolja, s onnan bármilyen ellenőrzésnél lehívható, naprakészen pontos könyveléssel. A keverőtelep eredeti felkészülési tervét tavaly novemberre módosítot­ták, de ekkorra már termelt is a beren­dezés. A beruházás saját forrásból — vegyipari gépek cseréje -Pga Közleke­dési Minisztérium és az OMFB támo­gatásával valósult meg. Az aszfaltkeve­rő telep jelenleg az Aszfaltútépítő Vál­lalat Illatos úti telepén működik. Várja a megrendeléseket, a megrendelőket, hiszen van még szabad kapacitása. Varga Árpád, az Aszfaltútépitő Válla­lat igazgatója így fogalmaz: „Olyanok vagyunk, mint a katona lábhoz tett fegyverrel — vagyis megvan a tele­pünk, de még nincs teljesen kihasznál­va. Várjuk a megrendelőinket.” Hargitai Szántó György TANUSZODA KALOCSÁN Ütemterv szerint halad az építkezés Kalocsán, a régi strand helyén, a Csajda- kertben, ahol húsz év után teljesül végre a helyiek álma. Épül a 25 x 12,5 méteres, 180 centiméter mély fedett, feszített víztükrű tanuszoda, mellette a 6 x 12,5 méte­res gyermekpancsolóval. A vizet egy 32 Celsius hőfokú kút szolgáltatja, j A beruházást az adminisztratív • nehézségek megkönnyítésére szerveződött Uszodaépitö Egyesület kezdeményezte, a városi tanács költségvetési üzeme kivite­lezte és üzemelteti majd. A létesítmény a kiegészítő épületekkel — öltöző, ruhatár, zuhanyozó, büfé, szauna, masszírozó — együtt 43 millió forintba kerül, melynek javarészét száztizenkét magánszemély és harminckét vállalat támogatásából és társadalmi munkájából teremtették elő. Az ünnepélyes átadást november 7-ére tervezik, így késő ősztől már a város és a környékbeli iskolák diákjai is helyben szervezett keretek között tanulhatnak úszni. VAS A LEKVÁRBAN Élelmiszeripari termékek vastartalmának növelésére dolgoztak ki új eljárást a Konzervipari Kutatóintézetben. A módszerrel az élelmiszerekhez lehet ezt a fon­tos anyagot’ a szervezet számára könnyen felvehető formában hozzáadni. A különböző vizsgálatok szerint még a fejlett országokban élőknek is jelentős része vashiányban szenved, s ez hosszabb idő alatt önmagában is különféle beteg­ségek forrása lehet. Hazánkban a nőknek körülbelül a feléről, a férfiaknak mint­egy ötödéről derült ki, hogyvashiányos. Az intézet kutatói a Hajdúsági Agráripari Egyesüléstől megvásárolt know-how alapján előállítható vaskészitmény hasznosí­tásának módszereit dolgozták ki. Az intézetben csokoládék, lekvárok, májkonzervek, löncshúsok és mézkészit- mények előállításához használták fel eddig a vaskészitményt. Kísérleteket kezdtek a mézzel-kakaóval ízesített alapanyag előállításával; ezzel az alapmasszával a fogyasztók maguk ízesíthetik a különféle élelmiszereket, példáid a tejtermékeket. A vaskészitmény gyártására a kutatóintézet készült fel. Az úgynevezett félüzemi kísérletek befejeződtek, s mihelyt a gyártási engedélyt megkapják, indítják a folyamatos termelést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom