Petőfi Népe, 1987. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-18 / 115. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1987. május 18. ÖVEGES LÁSZLÓ AZ EGYÉNI ÉS VÁROSI ÉRDEKEK ÖSSZHANGJÁRÓL A főépítész sikerélményei Akkor került Öveges László a Kecs­keméti Városi Tanácshoz, amikor újra növekedni kezdett az építészet tekinté­lye. Főépítészi megbízatásával egy idő­ben élénkültek meg a lakossági vélemé­nyeket összegző fórumok. Felelős tiszt­ségviselőként örvendezhetett a társa­dalmi szemléletváltozásnak: legyen az épített környezet a korlátozó anyagi lehetőségek ellenére mind igényesebb, rendezettebb. Nyomasztó gondokat örökölt. Jobb sorsra érdemes térségek romladoznak hosszú építési tilalmak miatt. Túlmére­tezett bontások sebhelyei csúfítják a városképet. Sikeres zsűrizés után kértem: tájé­koztassa olvasóinkat a megkezdett, a tervezett építésekről, az időszerű város- rendezési kérdésekről. Mindenekelőtt azonban mutatkozzon be, mert sokan csak névről ismerik. * * * — Kiskunfélegyházán születtem, ott érettségiztem, a Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karán 1980- ban fejeztem be tanulmányaimat. Kü­lönösen Sárvári Istvántól tanultam so­kat. Rövid fővárosi munkavállalás után, örömmel fogadtam el a Bács- Kiskun Megyei Tervező Vállalat meg­hívását. Jó munkákat kaptam. Olyan kiváló építészek formálták tervezői szemléletemet, mint Kerényi József és Farkas Gábor. — Megírtuk, hogy Ön tervezte az orgoványi egészségházat, a kecskeméti borkombinát felújítását.. . — Rám bízták egy kiskunfélegyházi műemlék épület helyreállítását, a ceglé­di városközpont 210 lakásos, 2100 négyzetméter üzletterű épületének ter­vezését. Nemsokára megkezdik Kecs­keméten a 62 lakásos, Dózsa György úti ház alapozását^ Farkas Gáborral közös munkám az Év lakóháza tavalyi pályázatán díjazott Csányi utcai csalá­di otthon. — Mintha a nyugodt, jó ritmusú, mértéktartóan dekoratív, szépen tagolt homlokzatú épületeket kedvelné. — Tervezőként, főépítészként arra törekszem, hogy az új, vagy helyreállí­tott ház minél harmonikusabban illesz­kedjék környezetébe. * * * *■ — Szerintem a divatjelenségek meg­határozóbbak a kívánatosnál. — Mire gondol? — A számomra kicsit németes hatású tetőtér-beépítéses házak jól mutatnak a homokdomb környékén, néhány régi ut­cában. Mit keres a manzárd a külterüle­ten, szinte Kecskemét minden részén? — Aggodalma indokolt. A jövőben markánsabban szeretnénk érvényesíte­ni a városrészek sajátos vonásait. Jó példa erre — beszámolt elgondolá­sainkról a Petőfi Népe — a déli város­kapu környéke. Egységes elképzelés szerint épül újjá a Batthyány utca belső szakasza, őrzi korábbi korok hangula­tát. Azonos hangsúlyt kap a Dobó Ist­ván körút és a Batthyány utcai csomó­pont déli oldalának két új, meghatáro­zó épülete. — Aligha sorolható hazai építőművé­szetünk értékei közé e túlzsúfolt beton­rengeteg. — Kétségtelenül magán viseli egy gyorsan túlhaladott építészeti gyakor­lat jegyeit. Ennél rosszabb, csúnyább lakótelepet is láttam már. Magam is szükségesnek érzem följavítását. Sivár­ságát megpróbáljuk zöld növényzettel oldani. Aligha tehetünk pillanatnyilag ennél többet. A homlokzatok felfrissí­tésére, tagolására majd az általános fel­újításkor lesz mód, ha áldoznak erre pénzt a lakóközösségek. — Az Arpádváros olyan, amilyen. Bele kell törődnünk. A szomszédos tér­ségekben újra indulási parancsot kap­nak a földgyaluk? — Módszeresen felülvizsgáljuk a ko­rábbi döntéseket. Megszüntettük az ál­talános építési tilalmat a szalagház, a Szalvai Mihály körút, a Füzes, a Nyíl utca térségében. Az érdekelt lakosok­kal egyetértésben a részleges bontással járó átépítést határozta el a tanács. Megtartjuk, ami megtartható. — Ott voltam a városszépitő egyesü­let és a tanács által rendezett ankéto­kon. Láttam, mennyire örül a tervet tá­mogató fölszólalásöknak. — A korábbi szemlélet a Magyar, a Horváth Döme, a Bajcsy-Zsilinszky ut­ca által határolt területre házgyári, többszintes épületeket szánt. Észre kel­lett venni, hogy milyen félve jött el sok öregember a rendezési tervről hirdetett nyilvános eszmecserére. Attól tartot­tak, hogy el kell hagyniuk megszokott környezetüket. Örömmel, megköny- nyebbülve távoztak. — A tárgyilagosság azt kívánja, hogy a csalódottakra is utaljak. Néhányon abban bíztak, hogy a kisajátítás révén szűkös, elhanyagolt, komfortnélküli la­kásukból világos, modern otthonba köl­tözhetnek. — Kétségtelenül, voltak, akiknek jobbra fordult a sorsa egy-egy terület lebontása után. Pénzhiány miatt akkor sem vállalkozhatna a város átépítésre szoruló térségek lakótelepszerű fölújí­tására, ha fejlesztési szempontok ezt a megoldást javasolnák. Számunkra egy­szerűbb volt a korábbi gyakorlat. Átadtuk a területet a beruházó válla­latnak. Most sok-sok kezdeményezést kell tanácsokkal, útmutatásokkal,'.az akadályok elhárításával támogatni. így érvényesíthetjük közvetve-közvetlenül a városi érdekekkel összhangos elgon­dolásokat, így gyorsíthatjuk a felújí­tást. — A Vacsi köz környékének beépítési terve is módosult. — Másutt alakítják ki az ide tervezett sportpályát. A gaz­dasági kényszer arra szorította a taná­csot, hogy minél több lakást helyezzen el a felszabaduló területen. Hibáztunk volna, ha a látszólagos, pillanatnyi ér­dekek miatt lényegében föladtuk volna a korábbi elképzeléseket. A tervezők úgy gondolták, hogy az itteni zöldöve­zet jótékony hatását az egész környék élvezheti majd. Úgy növeljük valame­lyest a lakásszámot, hogy a környék megőrzi fás, virágos jellegét. — Gratulálok a sikerélményhez. Úgy gondolom, a holland falu miatt sem kell majd szégyenkezniük. — Bízom benne. A Széchenyiváros négyes ütemében lesznek magastetős házak, ügyeltek a tervezők a területet átszelő, régi építési módokat idéző Bo- govicsfalura. Az északi körútig húzódó uj építési területen sajátos színt jelente­nek a Bácsépszer kivitelezésében készü­lő, kétszintes családi házak, a KISZ- bizottság szervezésében épülő lakások. * » * — A közügyek iránt kevésbé érdeklő­dők is fölfigyeltek arra, hogy a tanács műszaki osztálya a korábbinál gyakrab­ban osztja meg gondjait a lakossággal. — Legutóbb az általános rendezési tev felülvizsgálatáról tájékoztattuk az érdeklődőket. Több órás vita alakult ki a dísztermet csaknem megtöltő polgá­rok közreműködésével. Hasznos, ter­mékeny összejövetel volt. Heltai Nándor • A Dózsa György úti új ház terve (Méhesi Éva felvételei) Érdemes megnézni! A múlt héten nyílt meg a bajai Türr István Múzeumban a Tornyai János festőművész munkásságát bemutató kiállítás. Az eddig ismert és megcsodált fest­ményei mellett először láthatók alkotá­suk helyszínén a nemrégen különös kö­rülmények között előkerült képei. A több mint száz kisméretű alkotás a művész lakásának tatarozásakor, a padló alól került elő. • A sok szép ismert alkotás — részben Baján készült — látható a kiállításon S SAJTOPOSTA Ki téríti meg a kárt? Sok-sok éve van háztartási biztosításom, melynek esedé­kes díját mindig pontosan befizetem. Eddig azt gondoltam, hogy e forintjaim ellenében jár anyagi támogatás, ha rászo­rulok. Esetem az ellenkezőjét bizonyítja. A dolog a téli hetekre nyúlik vissza, amikor már olvadt a jég, a hó, s a nagy mennyiségű lé nem folyhatott az út menti árokba, mert több lakos elmulasztotta annak rendszeres tisztítását. A baj a március végi és az áprilisi esőzések után következett be, amikor tovább gyarapodtak a tócsák, sőt, az alkalmi tavacskák. Ezek közrefogták ingatlanomat, olyany- nyira, hogy az udvarban és a földszinti helyiségekben 15—20 centi magasan hömpölygőn a víz. Kell-e csodálkozni azon, hogy az épületek falai jórészt átáztak? Most a helyreállítási munkákkal foglalkozom, melyek kis­sé költségesek, és döbbenten tapasztaltam, hogy kiadásaimat egyáltalán nem fedezi a biztosító, mondván, nincs szó termé­szeti csapásról. Ez tény, de az is, hogy a bajt nem én idéztem elő. Ilyenkor is kellene valakinek vállalnia a kár egészbeni, vagy legalább részbeni megtérítését... — írja a Soltvadkert, Tanács u. 53. szám alatt lakó Samel György. A szerk. megjegyzése: Noha az épület- és háztartási biztosítás kockázatvállalásai között tényleg nem szerepel az eldugult utcai árok miatt összegyűlt csapadékvíz okozta kár, méltányossági jogcímen talán mégis csak tud segíteni olvasónkon a biztosító. Külön ügy a csapadékvíz-elvezető közterület nem tisztítá­sa. Pedig ez az ingatlantulajdonosoknak kötelessége. Ha mulasztottak, óhatatlanul okozói lettek a szóban forgó kár­nak. Konkrét felelősségüket hatósági vizsgálat derítheti ki, és esetleges büntetésük mértékét is. Újra működik a nyilvános telefon Február 16-án e hasábokon tettük szóvá, hogy több hó­napja üres a kecskeméti Czollner közi ABC-áruház melletti telefonfülke. Vandálok rongálták meg a fülkét. Mivel a környéken, a mintegy másfél ezer otthont számlá­ló Kunyadivárosi új lakótelepen csak kevés családnak van telefonja, érthető, hogy sokan sürgették a nyilvános telefo­nálási lehetőség ismételt megteremtését. Ezzel kapcsolatos érdeklődésünkre azt válaszolta a Szegedi Postaigazgatóság: beszerzési gondok hátráltatják az ellopott készülék pótlását. Nemrégen Juhászáé Sárost Enikő keresett bennünket ez ügyben, akitől végre örvendetes hírt hallottunk: pár napja helyén van a piros színű, új telefon, és kifogástalanul műkö­dik. Azután még hozzátette: jó lenne, ha minden térségbeli felnőtt figyelmeztetné azokat, akiknél szinte bizonyosra ve­hető az ártó-rontó szándék, hiszen a fülke berendezését óvni: közös érdek. ÜZENJÜK Cs. Józsefnének, Kiskunfélegyházára: Az a különélő szülő, aki évek óta nem kíváncsi a volt házastársa által nevelt gyermekére, bizonyítványt állított ki a szülői hivatásra való alkalmatlanságáról. Gyermeke meglátogatására (láthatásá­ra) természetesen senki sem kötelezhető, az ilyesféle maga­tartásán csakis a saját lelkiismerete szerint változtathat az édesanya vagy édesapa. Másik kérdésére válaszolva elmond­juk, hogy a gyermektartási díj felemelése vagy leszállítása iránt ahhoz a bírósághoz kell fordulni beadvánnyal, mely legelőször határozott az ügyben. Magyari Ernőnek, Apostagra: Az április 13-án életbe lépett fogyasztóiár-emelésekkel egyidejűleg szociálpolitikai és jöve­delemkiegészítő intézkedések történtek. Ennek során példá­ul a házastársi pótlék' 60 forinttal egészült ki, melyet kérelem benyújtása nélkül kaptak meg az érdekeltek. Ha az Ön fele­sége után járó ezen ellátás nem érkezett meg az áprilisi nyugdíjjal együtt, akkor adminisztratív tévedésről lehet szó. A korrigálást levélben kérje a budapesti Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól, a saját nyugdijtörzsszámára utalással. Szvétek Jánosnak, Kéleshalomra: Köztudomású, hogy postahivatalban is váltható takarékbetét, mely után akkor kap évi öt, illetve nyolc százalék kamatot a tulajdonos, ha pénzét 2, vagy 3 esztendeig nem kéri vissza. Megjegyzendő, hogy a kamatszámításnál sohasem a teljes összeget veszik alapul, hanem azt, hogy az egyes tételek befizetése óta eltelt-e már az úgynevezett lekötési idő. Lényeges még tudni, hogy betétcserére is lehetőség van, tehát arra, hogy az alacso­nyabb kamatozású betét helyett magasabb kamattal járó betétet igényeljen az ügyfél. Ez esetben viszont nem érvénye­sül a jogfolytonosság, ami annyit jelent, hogy az új betét lekötési idejéhez nem számítandó hozzá az az idő, mely alatt ugyanazon összeg egy másik betétben volt elhelyezve. Önnek — mint leveléből sejtjük — ez utóbbiakkal kapcsolatosan vannak fenntartásai, melyekre választ kaphat, ha felkeresi levéllel a postai takarékbetét-szolgáltatás szakmai felügyele­tét ellátó kecskeméti 1-es számú OTP-fiókot. T. I.-nének: Jövedelmük kiegészítése érdekében a rokkant­sági nyugállományban levők is dolgozhatnak, ellátásuk kor­látozása nélkül. Más az elbírálás, ha e munkavégzés négy hónapon át, s teljes munkaidőben történik, ráadásul a kere­setük és a megrokkanás előtti bérük között 20 százalékos különbség sincs, hiszen ekkor már nem folyósítható részükre nyugdíj. V. L.-nének, Kerekegyházára: Vakság esetén, illetve a lá­tásképesség számottevő csökkenésekor az érintett személy járadékban, illetve szociális segélyben részesülhet, amit a lakóhelyileg illetékes tanács szakigazgatási szervétől kell írásban igényelni. Hasonló helyzetében Önnek ugyanezt ta­nácsoljuk. Az ügyintézés kissé hosszú lesz, ugyanis a tanács­hoz benyújtott kérelem először a szemész szakorvosokból álló bizottság elé kerül, amely Önt megvizsgálja, s e vélemény alapján születik döntés arról: jogosult-e valamilyen pénzbeli támogatásra, ha csupán az egyik szemére vak. FOGADÓSZOBA Ha sejtettem volna akkor, évekkel ezelőtt, hogy a csaknem 7 ezer forint vételár kifizetése után idegeket őrlő kálvária vár rám, bizony messzire elke­rülöm az áruház elektronikai részlegét. De hát a sorsot nemigen lehet megjö­vendölni .. . 1986. november 11-én történt, hogy Uránus típusú Orion tévét vásároltam. Az üzletben jó volt, odahaza azonban már két nap múlva élvezhetetlenné vált a kép. Bejelentésemre a GELKA elvé­gezte a javítást, ami után három nappal újra elromlott a tv. A javítást követő évben ismét használhatatlan lett a ké­szülék. Ekkor már elment tőle a ked­vem, pedig még csak a legelején voltam a kellemetlenségeknek. 1982 novemberében átalánydíjas ja­vítási szerződést kötöttem a szervizzel, mely vállalta — havi 30 forint díjért —, hogy „biztosítja a készülék korától elvárható zavartalan üzemeltetéshez szükséges műszaki állapotot”. Nos, a szerelőknek ezek után is gyakran volt teendőjük nálunk. A közben múló esz­tendők csak a cégnél eredményeztek változást — a GELKÁ-ból helyi kiren­deltség, s egy kisvállalat lett —, az Urá- nusnál minden hiba újra és újra előjött, egyszer hang, máskor kép nem volt. 1985-ben kiderítették a hozzáértők, hogy indokolt a képcsőcsere. Emiatt elvitték tőlünk a tévét, mely másfél hó­napig volt a birtokukban, s a vissza­szállítása után röviddel megint csak okot adott a bosszankodásra. Ekkor kisiparossal nézettem meg, aki közölte, új képcső nincs beépítve, de egy reduk- tor igen. Csakhogy — világosított fel — ez a feszültségcsökkentő transzfor­mátor csengőhöz, s nem híradástechni­kai eszközhöz való. Erről értesülvén felmondtam az átalánydíjas szerződést. És a helyzet azóta is változatlan, a készüléknek egyik alkalommal a hang­ja nem hallható, máskor a képernyője szürkül, színtelenül el. Tévénézés he­lyett töprengünk, pédául a szolgálta­tásról, mely esetünkben a kiszolgálta­tottsággal lehet egyenértékű ... (El­mondta: Szijjártó Júlia kecskeméti ol­vasónk.) Enyhén szólva elgondolkodtató e panasz, amely mögött többszöri rend­ellenesség van. Kezdjük az alapvető előírással, miszerint aj vásárlástól szá­mított három napon belüli meghibáso­dás azonnali készülékcserére jogosítja fel a tulajdonost. Nevezett tévéjét, mely a vétel után 48 óra múlva mondott csütörtököt, miért csak javították a csere helyett? Ha az átalánydíjas javítá­si szerződés papíron zavartalan üze­meltetést ígért, ennek miért nem tett eleget a szerviz? Talán a megfelelő al­katrészhez nem jutott hozzá, azért sze­relt be képcső helyett reduktort? Megannyi kérdés, mely válaszra vár. S éppen ezért ajánljuk a történteket a szolgáltatás hatósági felügyeletét ellátó megyei tanács ipari osztályának figyel­mébe! Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A. Telefon: 27-611 KELEMEN KÁROLY: Az alkohol rabságában Pályázat megyei művészeti ösztöndíjra A Bács-Kiskun Megyei Tanács műve­lődési osztálya 1988-ra a művészeti al­kotómunka támogatására ösztöndíjpá­lyázatot hirdet. Az ösztöndíjat megpályázhatja vala­mennyi művészeti területen dolgozó al­kotó, amennyiben munkássága a mai magyar valóságot tükrözi, és Bács- Kiskun megye, valamint az egyes telepü­lések művészeti életének a fejlődését se­gíti elő. A pályázatot benyújthatják az alko­tók, de a személyekre javaslatot tehet­nek a megye állami és társadalmi szerve­zetei, intézményei is. A pályázati kére­lemhez csatolni kell a tervezett vagy ké­szülő alkotás rövid ismertetését, doku­mentációkkal kiegészítve. Az ösztöndíjkérelmet a Bács-Kiskun Megyei Tanács V. B. művelődési osztá­lyán (6000 Kecskemét, Május I. tér 3.) 1987. június 1-jéig kell benyújtani. Az ösztöndíjakat a megkötött szerződések alapján 1988. január 1-jétől folyósítják a pályázóknak. / 2 C ) Ügy egy hét múlva végeztem \J J . J a tanfolyammal. Rostás élvtárs adott egy papírt, hogy azzal menjek le a raktárba, és vételezzek fel ruhát, táskát, zászlót és más egyebeket, ami egy mozdonyvezetőnek kell. Kap­tam egy öltöny új egyenruhát, a zubbony váll-lapján két keskeny, és egy vastag, arany csík, rangjelzés volt. Le kell vág­ni, mondom én a raktárosnak. Az öreg Szabó Pali bácsi — ö volt a raktáros — nem találta az ollót. — Nem érdekes, Kelemen elv társ, majd megszolgálja maga ezt a rangot. Legalább nem kell vesződni annak ide­jén a felvarrással. Maradjon csak a zub­bonyon a váll-lap. Ez szombati napon volt. Hazafelé in­dultam a vételezett holmival, amikor összetalálkoztam az udvaron Rostás elvtárssal, a szállítás vezetőjével. — Jöjjön be egy kicsit az irodámba, Kelemen elvtárs —- mondta nekem —, akarok beszélni még egyet-mást a be­osztásával kapcsolatosan. — Szóval, ar­ról van szó — kezdte mondókáját Ros­tás — miközben leültünk az irodában —, hogy meg kell, hogy említsek önnek egy-két fontos dolgot, mielőtt megkez­dené a munkáját. Nem akarok itt a Ros­tás háta mögött beszélni, de vigyázzon vele, mert nagy szeszkazán az öreg. Re­mélem, maga nem rcibja az italnak Kele­men elvtárs? — A, dehogy is — mondom én, néha munka után, de csakis munka után — tettem hozzá nyomatékosan, megiszok egy-két pohár sört, vagy éppen bort. — Nagyon helyes, Kelemen elvtársi — mondta Rostás, miközben elővette cigarettatárcáját, és megkínált engem is. Rágyújtottunk. — Na már most, — tudvalevő dolog az, hogy a vasút veszé­lyes üzem, attól függetlenül, hogy kes­keny, vagy éppen normál nyomtávú is. A mozdonyvezető felel a gépért, a szál­lítmányért, és az emberekért, mert féke­zek is vannak a szerelvényen. Ezt csak józan fejjel lehet biztosítani. A Rostást is átképeztük volna mozdonyvezetőnek, de ez szóba sem jöhet, — bár huszonöt éve fűtő itt —, mert a szesz a barátja’ nemcsak munkaidő után, de alatta is. Régen elbocsátottuk volna, ha nem néz­nénk az öt családját, beteges feleségét, és nem utolsósorban idős szüleit. De et­től függetlenül lassan betelik a pohár, mert a múlt héten is figyelmeztettük és értésére adtuk, hogy ez az utolsó, aztán nincs tovább. Kelemen elvtárs, maga jó­val fiatalabb, de magára bízzuk a Ros­tást. Nevelje meg, hogy legalább munka közben ne igyon. Azt hiszem nem lesz könnyű dolog, de ön — mint, öntudatos ember — példamutatásával bizonyára hatni fog rá. Sokszor szégyellem, ha látom tántorogni a telepen, hogy engem is Rostásnak hívnak. Nem is arról van szó, hogy ne igyon valaki, de tudja azt is, hogy mikor, és mennyit lehet. '— No persze — szóltam közbe —, valóban így van ez, Rostás elvtárs. Majd igyekszem neki elmagyarázni a dolgo­kat. Nekem talán könnyű dolgom lesz vele, mert én tudom azt, hogy mikor, és mennyit lehet inni. — Nagyon helyes, Kelemen elvtárs. Sok szerencsét kívánok a munkájához. Itt jó helye lesz, majd meglátja. Meg fogja emlegetni majd nyugdíjas korában is, hogy igazam volt. Csak ennyit akar­tam mondani, a többit majd meglátja annak idején. Felállt, mintegy jelezve, hogy részéről befejezte a dolgot! — Tehát hétfőn reg­gel hat órakor találkozunk. Kezet fog­tunk, és elindultam hazafelé ... Otthon mondom édesanyámnak, hogy milyen jó helyem akadt a cukorgyárban. Megfürödtem, megborotválkoztam és felvettem a vasutas egyenruhát. Jól állt rajtam, mintha rám szabták volna, úgy feszítettem benne, mintha legalábbis tá­bornok lettem volna. Az utcán találkoz­tam egy-két ismerős teherautó-sofór ba­rátommal. — No, nézd csak! — kiáltott fel Sza­bó Sanyi, hát te? Minek csaptál fel? Meglátta ruhámon és tányérsapkámon a vasutas jelzést, összecsapta a kezét. — No Karcsi, látom felcserélted a betonutat a vasúttal. — Hát igen, Sanyikám, nem árt egy kis változatosság — mondom neki. — Remélem, innen mész nyugdíjba, mondta — miközben huncut mosoly te­rült szét napcserzette arcán. — Lehet komám — majd igyekszem —, talán sikerül — tettem hozzá, nem éppen meg­győződéssel. — Lehet, hogy szerencséd lesz, mert a mozdonyt nem kell kormányozni, mint a teherautót. Jól van, Karesz, légy jó, sok szerencsét a gőzöshöz ... A „Kék egér" előtt megálltam, ci­gányzene hangja szűrődött ki az ajtón. Bemegyek egy fröccsre, határoztam el. A vendéglő elég zsúfolt volt, a teremben füst, izzadságszag terjengett. A pincérek söröskorsókkal rohangáltak az asztalok között. S milyen merő véletlen, Rostás ott ült a sarokban egy asztalnál — cso­dálatos módon egyedül. Vasutas tányér­sapkája hetykén félrecsapva, szájában cigarettacsonk füstölgőit, előtte literes üveg bor. — Aggyisten, Józsi Bátyám, köszön­tem neki — miközben odaléptem az asz­talához. — Szervusz, öcsém! — kiáltott fel örömmel az öreg —, ülj le! Különben is tudod azt a közmondást, hogy: ökör iszik magában. — Tudom hát — mond­tam én —, miközben leültem az asztal­hoz. Az öreg szólt a pincérnek, hogy hoz­zon még egy liter bort, meg egy poharat. Rostás, úgy látszik törzsvendég lehetett itt, mert a pincér pillanatok alatt ott termett a rendeléssel. Töltött mindkettőnknek, és ittunk. — No mit dumált összevissza a szállí­tási főnök? — Hát mondott egyet-mást, a mun­kával kapcsolatosan. — Meg rólam is, mi, öregem? Nem érdekel az engem, mondta az öreg lé­gy int ve, egyik füleden be, a másikon ki. Rögeszméje a „kioktatás", de hát csak mondjon, amit akar. Csak mi értsük meg egymást öcsém! A többi aztán nem érdekei Huszonkét éves gyakorlatom van, majd meglátod, hogy mit tudok én. A kisujjamban van az egész gőzmoz­dony, meg a szállítás minden csínja- bínja. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom