Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-10 / 34. szám

4 * PETŐFI n£pe • 1987. február 10. PÁLYAKÉP ÖT ÉV UTÁN Teljesült az álmom A tanárképző főiskolát végzet­tek kézül a legtöbben „sínen vannak”. Arról álmodoztak min­dig. hogy gyerekeket Okítsanak, a tonari pálya szívük vágya. Szép tervekkel indultak az első évnyi­tóra. S azután? Sugár Ibolyának látszólag sem­mi panaszra nincs oka, hiszen általános iskolai .tanári diplomá­val egyenesen Bács-Kiskun megye egyik leghíresebb középiskolájá­ban. a kecskeméti Katona József -Gimnáziumban kezdhetett mun­kához. — Szegedi vagyok. A Tömör­kény István Művészeti Szakkö­zépiskola grafikai szakán egy életre eljegyeztem magam a kép­zőművészettel. A Képzőművészeti Főiskolára azonban nem vettek fel. Az első sikertelen felvételi elkeserített, többször nem is próbálkoztam. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola földrajz— rajz szakára viszont bejutottam. Ettől kezdve egyre Inkább eltá­volodtam az alkotómunkától, amely azelőtt sajátos életformát jelentett számomra. Más- elvárá-. soknak kellett megfelelnem. Ta­nár lett belőlem ... — Szegeden nem tudtam elhe­lyezkedni, búcsút intettem hát •szeretett városomnak. Megpá­lyáztam a kecskeméti állást. Tudr tűm. olyan gimnáziumba kerü­lök majd. ahol magas követeimé, nyéknek kell megfelelnem. Ki­váló pedagógusok, tanáregyéni­ségek lettek a 'kollégáim. Olyan szakembereket nevezhettem munkatársaimnak, akik neve szakmai sikereik révén a megye­határon túl Is Ismert. Egy kicsit megijedtem az előttem álló fel­adatoktól. de azért örültem is, hogy általános iskolai diplomá­val gimnáziumban kezdhetem a pályát. Bíztam magamban. — Üj város, környezet, szerep­kor .,. Rajzot, földrajzot taní­tok. Az órákra való felkészülés sokszor az éjszakáiba nyúlik. Pi­henésre, szórakozásra, alkotásra (festésre) nagyon kevés idő jut. Fiatalon kell korban, mentalitás­ban. gondolkodásban hozzám kö­zel álló diákokat oktatni, nevel­ni. Ez sok dilemmát okozott, főleg az első években. — A pedagógus albérlők házá­ban laktam négy esztendeig. Nemrég költöztem saját lakásba. Persze, ha édesanyám nem fi­zeti ki a garzoniaké» beugróját, máig nem lenne önálló fészkem. Az eltelt fél évtized legjelentő­sebb eseményének azt tartom, hogy sikeresen felvételiztem a Keozőművészeitl Főiskola rend­kívüli tagozatára, amelyet a nyá­ron fejeztem be. Végre teljesült az álmom! Ismét közvetlenebb kapcsolatba kerültem az alkotás­sal. Másfél éve tűzzománcozom. A hét több napján este tízig dol­gozom a műhelyben. Utána ké­szülök a másnapi óráimra ... Mindkét tevékenység teljes em­bert kíván(ria). — Ügy érzem, hogy a hozzám hasonló sorsú pedagógusok — akik távol kerülnek otthonuktól, barátaiktól, és új környezetben kezdik az életüket — naigy árat fizetnek a tanitás öröméért. Ren­dezetlen magánélet, r-lacsony fi­zetés. kevés szabná Idő, és még sorolhatnám, ml minden vár ránk. • Szerencsére Sugár Ibolya már megtalálta számításait, feltérké­pezte a lehetőségeit. A tanítás öröme mellett az alkotás is hoz boldog órákat számára. Bár, mint •mondja, mindkét tevékenység teljes embert kíván. S (ha valaki az oktatást és a művészi törek­vések megvalósítását magas szín­vonalon kívánja művelni, nem kis dilemmával él együtt. Borzák Tibor FIATAL KÉP7 Ő MŰVÉSZEK LLÍTÁSA együtt a békéért Budapesten, a Vigadó Galériában, 35 fiatal ma­gyar képzőművész több mint hetven alkotása lát­ható. jelenleg. A március 8-áig nyitva tartó tárla­tot Együtt a békéért cím­mel rendezte az Országos Béketanács, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja és a Szakszerveze­tek Budapesti Tanácsa. A kiállító fiatal művészek között szerepel Vinczellér Imre kalocsai festőművész is. A figyelmet érdemlő tár­lat tetszetős 'katalógusában írja Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtit­kára: „Több mint négy évtize­de szenvedések árán szü­letett a mi békénk, itt a Kárpát-medencében. Ez a szenvedés szüleik sorsában, az emlékezésben érhető tetten a mai fiatalok szá­mára. S bár a béke jóval tágabb fogalom a háború puszta ellentéténél, még­sem véletlen, hogy az utóbbi borzalmai, rettene­téi is vezérlik a harminc-, negyvenévesek ecsetét, ce­ruzáját. A társadalmi egyetértés jegyében más­más világnézetűek, fogial- kozásbellek találjak egy­másra a békéért valló kiál­lásban, a demokratizmus konfliktusoldó gyakorlatá­ban, Így okkal került e képzőművészeti pályázat elé az Együtt a békéért megfogalmazás. Ám az If­jú alkotók műveit szemlél­ve, italán kifejezőbb cím lenne: Együtt a háború el­len. Együtt pedig nemcsak a ma tőlünk távol dúló harcok ellen, hanem a há­ború jövendő esélye ellen is tennünk kell.” ÍSSSftSSSSSSS Ebéd pelenkázással Üj házasok, mind a ketten dol­goznak, s üzemi konyhán kosztol­nak. Vasárnaponként a szülők­nél vendégeskednek. Bármeny­nyire is húzzák-halasztják azon­ban, egyszer mégiscsak sor ke­rül az első önálló ebédre. — Ne búsulj — vigasztalja lámpalázas feleségét a férj. _ M egcsináljuk azt az ebédet segít­ség nélkül is. Mert mi kell mind­ehhez? Ifjúi hév• és lelkesedés, amiben nálunk nincs hiány. Fi­gyeld meg, elkápráztatjuk a ' nagymamát, olyan tüneményes izét-... te, mit is főzünk akkor? Hát... Tudod, húst nem vettem. Ahhoz későn keltünk fel — borong a fiatalasszony. — Csak semmi pánik — biz­tatja az edzettebb idegzetű férj. — Lehet vasárnapi ételt csinál­ni hús nélkül Is. Mi van itthon? — Még a múlt hónapról ma­radt meg hat tojás, van egy kis krumpli... — Ne is folytasd ... Anyukám­tól tanultam, hogy kell tojáspör- holtét készíteni. Hadd süssem én meg. Meglásd, megnyalod a szá­dat utána! — fogadkozik derűs optimizmussal a férj. Az ifjasszony nehezen leple­zett. kétkedő mosollyal szereli le a kezdeményezőt. — Nem... ne... inkább én. A fuzes klasszikus asszonyi do­log. Érezhetően éllentámadásra ké­szül, nehogy, a rámenős ifjú atya kiragadja kezéből a fakanalat: Összeráncolja homlokát, majd mintegy ihletre kapva — felúj- jong. — Megvan, kitűnő! Rakott krumplit főzök. Te is szereted, én «... Most mindjárt kiszaladsz tejfelért a piacra ...Mi az, még zoknit sem húztál? Egy-kettő, köcsög a kézbe, pénz van nálad elég. cetlik lábad itt, a másik ott. Fél ura múlva mindketten át­szellemült képpel toporognak a kellékek körül. Akkor pucolom a burgonyát — ' jánlkoadk az ember.- Csak ne szólj bele! Olyan árit. a menyecs- úzza a majdnem át­nyújtott kosarat. — Ezt egész- berl kell megfőzni, aztán hámoz­ni, s úgy karikára vágni. Nem figyeled, milyen, mikor az üze­mi konyhán eszed? — Azon ám kolbász is van! — tromfol kárörvendően a fér), de menten meg is bánja. — Lassan forog az eszed kere­ke, most rohanhatsz ismét a piac­ra — kapja az utasítást. — De ne csiricsáré kolbászt vegyél! ‘ Ifjú férjuram robog. Am hiá­ba, mert a piac elmúlt. Mire visszaér, fényesen gömbölyűd­nek egy tányéron a főtt tojások. A nagy kondérban fortyog a krumpli. — Míg a többit elvégzem, vi­gyázhatnál a gyerekre — kap új feladatkört az apa. Mintha ezt meghallotta volna a háromhóna­pos baba, hüppögni kezd, majd szívfacsaró sírásba csap át. — Ügy látom, máris akadt dol­god — néz hátra válla fölött a feleség, mialatt a vizet önti le a krumpliról. — Húzd át a kocsit a másik szobába. Vállalkozol rá, hogy tisztába tedd Artúrt?,.. De ■ két szemed a gyelrek! — Mi az hogy! — dagadozik a férfi brusztja az előlegezett bi­zalomtól. Egy perc se telik bele, s már — vissza-visszalesve — emelgeti a babust a kocsiból. Per­sze, ez nem megy olyan egysze­rűen, Mikor felveszi a fiúcskát, hiába akarja a hasára szorított pelenkával együtt kivenni a jár­' műből, jön vele a gumipaplan, a flaneTltakaró, a csörgő, de még a kispárna is. Amikor a párnát el­venné fél kezével, a kicsike feje hábabicsaklik. Márpedig a ház­táji csecsemőápolási alapkikép­zésnél lelkére kötötték: gyere­kei mindig a tarkója, s feje, va­lamint a kis popsija gyöngéd fo­gásával kell tartani. Tehát — gyorsan vissza a kéz a fej alá, a párna pedig bosszantóan len­gedez alul. Beleizzad apuka, mire Artúrka az ágyra kerül. Ott már könnyű a dolga. Pláne, hogy a kisfiú is bátorítóan mosolyog. Ficánkol húrkás lábacskáival, s mintha mondaná: „Csavard már le a nedves pelenkát!" — Az most a legfontosabb. — Ne taníts engem, kisfiam — adja a nagyot az atyus, és diadal­masan lobogtatná a vizes, meleg holmit. De mintha parazsat érin­tett volna, ijedten kapja vissza a kezét. Mintha súlyosabb is len­ne pusztán vizes pelenkánál... Alig bír átdadogni a mamához. —r Anyuka, ez a gyermek, hogy is mondjam? ... Nem csak ned­ves ... Mit csináljak? — Na és, csak nem félsz tőle, nem harap! — csitítja magától értetődően az asszonyka. Mire aztán apuka lélegzetvisszafojtva lát munkához. Kezdetben mint­ha csalánba nyúlkálna, aztán mind vígabban. — Megtanuljuk ezt is, ugye kisfiam? Nem születik az ember egyből pelenkázózseninek, nem igaz? Ugrik a szekrényhez tiszta pe­lenkáért. Megmutatja ő mind­járt anyukának, hogy nem szük­séges annyit pepecselni. Pillana­tok kérdése az egész. — Nono, azért rohanni se kell! — pattan vissza a félútból. A picike hasa takaratlan maradt, réklije ’meg a szájálra húzódott. Megfázik, meg talál fulladni. — Így ni, csak hi­degvér! Megfontoltan hozza, agyusztál- ja a pelenkát. Magának mondja. — Ezt így háromszögbe kétrét hajtjuk, s ráterítjük ... Bennem bizhatsz, kisfiam. Most gyere rá a pelqnkucira. Lábikók szét, középső csücsök fel, jobb csü­csök hasra, a bal ennek a tete­jére, s kissé alád. Most köréd a gumi, rékli, ráhajtva, kész! — Okvetlen púder ózz!... Mit piszmogsz annyi ideig? ... Siess, most már segíts hámozni! — hai­tik-a sürgetés. A papa nekivörösödve kezdi újból kibontani az apróságot. Még szerencse, hogy a parányi ember olyan tapintatosan félre­fordítja. a fejét. ... Mire evéshez látnak, a ra­kottkrumpli bóditó silóillata még a falakat is átjárja. De esznek — farkasétvággyal, hiszen szinte ko­pog a szemük az éhségtől. A férj behúzza nyakát, sunyit az asz- szonyra, nem apprehendál-e a pelenkázásért. Nem, nem kifo­gásol semmit, sőt engesztelőén jegyzi meg. — Tudod, miért Ízlik annyira az első ebéd? _ ? — Mert délután fél négykor ritkán ebédelünk. Tóth István GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET KARNEVÁL A JÉGEN Kecskeméten a Zrínyi is­kolában különleges módon rendezték meg a farsangot: jelmezes jégkarnevált tartot­tak. Nagy egyetértésben sik­lott a jégen Ludas Matyi a jéghdkissal, a tündérkirálynő a varázslóval, Piroskával, a pillangóval, a cowboyjal. Ké­peinken néhány jelmezest örökítettünk meg. (Tóth Sán­dor felvételei) kérdést úttörőelnököknek tettük fel, hogy örömmel állapíthassuk meg vála. szaikból: zajlik az élet hatvanezer kisdobosunk és úttörőnk körül. Az idei farsangot a kecskemé­ti Zrínyi Iskolában nyitották meg: jégen! A náluk már hagyományossá vált karnevál nagyszerű móka volt. Mivel csaknem valamennyien részt kívántak rajta venni, két részletben" tartották meg, külön az alsó- és külön a felsőtagozatosoknak. Gazdag fan­táziájukról tanúskodtak a jelmezeik; ott voltak a legújabb rajzfilmek hősei éppen úgy, mint a meg­unhatatlan hókirálynők, a burnuszos arabok. Ke­zükben sorszámokkal siklottak a bírálók előtt, akik értékelték és jutalmazták őket. Ezekben a napokban valamennyi csapatnál zaj­lanak a karneválok, klubszobákban, tornatermek­ben, vagy éppen az iskola aulájában. A csapatve­zetőktől kapott Információk szerint a szervezésből mindenhol alaposan kivették részüket a szülők és a szülői munkaközösségek. Február 21-én a kecskeméti úttöröházban Játék­kosár címmel műsoros bemutatót rendeznek, nyolc csapat részvételével, Márciusban, a KISZ zászló- bontásának tiszteletére Gyermekszinpad-bemutató lesz, amelyre még várják, fogadják a jelentkező­ket. • Kiskunhalason és környékén mind a tizenkilenc úttörőcsapatnál tartanak farsangot. A legtöbb he­lyen kulturális bemutatót is szerveznek, díjak nél­kül, a saját örömükre, épülésükre. A város Dimit­rov téri iskolája az idén a MÁV kultúrházában tartja a jelmezes felvonulást és vigasságot. Kisszál­láson a karnevál keretében népi játékokat mutat­nak be a gyerekek, Harkakötönyben pedig a báb­szakkör tagjai szórakoztatják társaikat. Február 14-én Barátunk a zene címmel népi hangszeresek és népdalénekesek találkoznak a ha­lasi Szüts József iskolában. Négyszáz gyermek ér­kezését várják, akik egyéni, illetve csoportos sze­replésüket jelezték. • Baján a hagyományos ötpróbára készülnek a gye­rekek, a karneválok megrendezése közben. Egy né­Mi újság nálatok farsang idején? pes városi csapat — Baja-Üjváros — két alkalom­mal is rendez jelmezes felvonulást. Újdonság náluk a Tízesfogat szereplése, amelyet a KISZ-tagokkal közösen szerveztek meg, fellépnek a környék nemzetiségi falvaiban, dalos, táncos, két­nyelvű folklór-műsorukkal. Az idén Garára, Csá- volyra, Felsőszentivánra, Bácsalmásra, Bácsbokod- ra, Vaskútra, Nemesnádudvarra, Hercegszántóra, Csátaljára és természetesen Bajára mennek. Rangos eseménynek ígérkezik az Ortutay próza- mondóverseny megyei döntője, amelynek ők adnak otthont é,s húsz, körzeti vetélkedőkön első helyezett úttörőt várinak. • Kiskunfélegyházán tegnap tartották a nagysikerű Móra-napot, amelyre a Móra-iskolába érkezett va­lamennyi úttörőcsapat küldötte, és részt vett a vá­ros híres írófiának tiszteletére rendezett vetélke­dőn. A tizenhét úttörőcsapat mindegyikében tartottak már, vagy éppen most készülnek a farsang meg­ünneplésére. A hónap folyamán még egy jeles és minden bizonnyal emlékezetes eseményre kerül sor: a város kemence! úttörőtáborába mennek, három egymást követő napon, síelni, szánkózni, jó levegőn lenni. • Kiskőrösön is javában folyik a farsangi készü­lődés. A legjobban számon,tartott, legjobban meg­rendezett, szülők bevonásával tartott ünneplés szín­helye változatlanul Soltszentimre, ahol a jelmezes karneválnak, tombolának, táncnak szép hagyomá­nyai vannak. Holnap a terület úttörőcsapatainak kisdobosai találkoznak Kiskőrösön, vers- és próza­mondók, énekesek, szólóhangszeresek mutatják be tudásukat. A körzeti kulturális találkozóra Kece- len február végén kerül sor, csaknem kétszáz út­törő részvételével — a jelentkezési határidő még nem járt le! — de a tánc- és bábcsoportokat, a • gyermekszínjátszókat várják. Természetvédelmi vetélkedő Híreink A kecskeméti Szalvay Mi­hály Úttörő- és Ifjúsági Ott­honban ebben a hónapban négy gyermekklub alakul meg. Ma délután találkoznak azok a gyerekek, akik gyer­mekvezető- és tisztségviselő tanfolyamat végeztek, 12-én a Zánkáról visszatértek, 17-én pedig a város nyolcadikosai lesznek együtt. Megkezdődött, a készülődés a Kecskeméten sorra kerülő XXIII. nyári út- törőoümpiára is. Február 19-én Farkas Ferenc szakfel­ügyelő Irányításával a házban találkoznak az esemény úttö­rő-házigazdái. • Jánoshalmáról Fenpresi Éva a Petőfi Népe riporterőrs tagja — küldött tudósítást. Amint írja, társaival sikerrel szerepelt a Kiskunhalason rendezett atlétikai versenyen. Az induló tizenöt csapat tag­jai magasugrásban, távolug­rásban, futásban, labdadobás­ban mérték össze tudásukat. A nagyközség sportolói közül többen továbbjutottak a kecs­keméti döntőre. • A TIT Budapesti Planetá­riuma RAJZPÁLYÁZATOT hirdét. Olyan alkotásokat várnak, amelyek témája a cslilYia gás zat, az űrhajózás, vagy a Planetárium tevékeny­sége. A legjobb pályaművek­ből kiállítást rendeznek a Planetárium körcsarnokában, 1987. április 12-én. az űrhajó­sok napján, amikor a gvőz.- te'eknek átadják a díjakat. A pályázatokat a következő címre küldjétek: TIT Buda­pesti Planetáriuma. 1470 Bu­dapest. Néolieet. Pf. 40. A be- kCIdé-i batáridő: 1987. feb­ruár 28. Az előző alkatommal közölt kérdésekre sok jó választ kap­tunk. A helyes megfejtés a kö­vetkező volt: 1. Ä nemzeti park az országnak je’legzeiies, termé­szeti adottságaiban lényegesen meg nem változtatott nagyobb tája, a legszigorúbban védetté nyilvánított természeti terület. 2. a) kiskunsági puszta; b) Tőserdő; c) homokbuckák; d) szikes tavak; e) Bugac; f) Kolon-tó. Megfejtésükért könyvjutalmat kapnak: B orotai természetvédő szakkör: Kovács Andrea, Fü’öp- háza; Mayer Krisztina Mélykút; Márki Éva Magdolna. Ballószög; Kránítz Roland, Lukács Virginia, Scheiber Judit. Gál Zsuzsa, Birt- fai Rlchárd Tóth Attila kecske­méti! úttörőik. A legjobb munkák közül is ki­emelkedett a borotaiaké. A to­vábbiakban egyéni pályázatokat küldjétek mert a jutailomtáborba küldéshez csak ígv lehet tárgyila­gos bírálatokat készíteni. A soron következő kérdéseket is Gál Gyula tanár készítette. A válaszok beküldési határideje február 18. Leveleiteket pontos cím- és névmegjelöléssel a kö­vetkező helyre küldjétek: Szalvay Mihály ŰttÖBŐ- és Ifjúsági Ott­hon, Kecskemét. A borítékra ír­játok rá: Természetvédelmi vetél­kedő. A fordulóban meglepetés­nyeremény is lesz. Helyes választ adjatok a követ­kező kérdésekre: 1. Mit eredményezne a szikes tavak vízháztartásába való be­avatkozás? 2. Melyik a helyes válasz a KNP-re vonatkozó jillítások kö­zül: a) Területe nem azonos a Kiskunsággal, de azon belül he­lyezkedik el; b) Az ország első nemzeti parkja; c) Célja a ter­mészetvédelmi értékek védelmén kívül a pusztai és tanyai életfor­ma megőrzése is; d) Területén tájidegen növény- és állatfajok Is meghonosíthatok; c) Feladata, hogy elősegítse a Kiskunság nö­vényi és állati géntartalékainak természetes körülmények között történő fenntartását; f) Legérin- tetlenebb részelt az UNESCO bio­szféra-rezervátummá nyilvání­totta. Cagen és a hencegő gazdag (Indus mese) összejöttek a hegyilakók egy kis tereferére. Odatévedj, egy gazdag ember is, és tüstént dicsekedni kezdett: — Ezen a vidéken az én apám volt a leggazdagabb ember. Nyájai­nak. méneseinek számát se tudta. Éjszakára egy pajtába hajtotta a jószágot, és ez a pajta akkora volt, hogy amíg egy csikó korulfutotta, feL—MiÓebben^különös? — vágott közbe Cagen. — Inkább hallgasd meg az én apám történetét. Igaz, neki nem volt ménese, volt egy akkora botja, hogy egészen az égig ért. Azzal a bottal szetkerget- te a felhőket, és a Nap beragyogta az egész világot — Hazudsz! — kiáltotta a gazdag. — Nem volt olyan bot! — Hogyne lett volna — válaszolta nyugadtan Cagen. , — Hát ha volt, akkor hol tartottátok? — kérdezte epésen a gazda? ember. . _ — Mi? Hát még ezt se tudod? — tettette magát Cagen. — Hiszen abban a pajtában tartottuk, amelyről az előbb meséltéir

Next

/
Oldalképek
Tartalom