Petőfi Népe, 1987. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-25 / 47. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1987. február 25. Sevardnadze Indokínába készül MOSZKVA A TASZSZ szovjet hír- ügynökség tegnap jelen­tette, hogy Eduard Sevard­nadze, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, külügyminiszter — az elő­zetes megállapodással össz­hangban — március első leiében látogatást tesz a Vietnami Szocialista Köz­társaságban, a Laoszi Né­pi. Demokratikus Köztár­saságban és a Kambodzsai Népköztársaságban. Shultz Gorbacsovról: Rendkívüli tehetségű WASHINGTON George Shultz amerikai külügy­miniszter kijelentette, hogy a Szovjetunióban „nagy lépéseket tettek” a szükséges reformok irányában, „nagyobb nyíltságra törekednek és fontos változtatá­sokat hajtanak végre”. Shultz mindezt „rendkívül figyelemre­méltónak” nevezte és azt han­goztatta, hogy „meg kell tapsol­ni” a fejleményeket. Mihail Gor­bacsovról azt mondotta, hogy a szovjet vezető „rendkívüli tehet­ségű, intellektuséi és rámenős” ember, aki „változásokat akar”.' Az amerikai külügyminiszter ugyanakkor igyekezett bizonyos fenntartásokat hangoztatni az emberi jogok érvényesítésével kapcsolatban, bár elismerte, hogy e téren is vannak fontos válto­zások. Shultz egyetemi oktatók előtt beszélt, s egyebek között beható­an foglalkozott az úgynevezett „terroristaellemes harccal” is. Bonn üdvözli a nyilatkozatot Nyugatnémet külügyi források megelégedéssel nyugtázták, hogy George Shultz amerikai külügy­miniszter személyében washing­toni politikus először foglalit ál­lást hivatalosain a Mihail Gorbar- csov főtitkár által bejelentett új politikai intézkedésekkel kapcso­latban, fontos lépésnek nevezve a szovjet reform óikat. Bonnban emlékeztettek ama, hogy noha erre az első hivatalos­nak mondható washingtoni rea­gálásra sokáig kellett várni, Shultz értékelése némely vonat­kozásban közel áll Hans-Dietrich ‘Gensdhier külügyminiszter felfo­gásához. Egy nappal korábbam, hétfőn az Európai Közösségek kütügymi- rtiszterei nem hivatalos brüsszeli tanácskozásukon bonni kezdemé­nyezésre állapodtak meg abban, hogy a moszkvai új gondolkodás­ra válaszul! a Nyugatnak is ki kell dolgoznia „építő jellegű straté­giáját”. Genscher külügyminiszter sze­rint az új szellemű moszkvai po­litikát és kezdeményezéseket „a gyakorlatban kell próbának alá­vetni”. Egy rádiónyilatkozatában éppen a minap sürgette újra: a Nyugatnak is érdeke, hogy a Szovjetunió a bel- és külpolitiká­ban egyaránt sikerre vigye a nyíltság és nyitottság gonbacsovi .politikáját. Ezért egyáltalán nem közömbös., hogy a nyugati szövet­ség ' el óramutatóan reagál-e. Peresz Egyiptomban Simen Peresz izraeli külügymi­niszter mától kétnapos hivatalos látogatást kezd Egyiptomban Esz. mat Ahdel-Megid miniszterelnök- helyettes és külügyminiszter meg­hívására — .közölték Izraelben. Peresz folytatni akarja a dia­lógust az egyiptomiakkal egy kö­zel-keleti formuláról, amelynek pontos tartalma nem ismeretes. A felek akkor fogtak hozzá a ter­vezet előkészítéséhez, amikor Pfe­res z — akkor még kormányfő­ként — szeptemberben felkereste Hoszni Mubarak elnököt Alexand­riában. A munkapárti vezető mindenesetre elkötelezte magát egy előkészítő konferencia, majd pedig egy nemzetközi értekezlet mellett, amelyeket viszont az- a?- óta kormányfővé lett Jichak Sa­mir ellenez. Az Abdallah-per A párizsi nagy itenrorizmus-per egyhetesre tervezett tárgyalása már a vádlott jelenléte nélkül folytatódik. Georges Ibrahim Ab­dallah, a libanoni forradalmi fegyveres frakciók 36 éves felté­telezett vezére, miután elmondta félórás nyilatkozatát, visszatért zárkájába és másnap sem jelent meg a tárgyalóteremben. Abdallah a börtönben megszer­kesztett és szó szeriint betanult politikai nyilatkozatot adott elő. Gyűlölettől izzó vádbeszédet mondott az egész „zsidó—keresz­tény civilizáció”, a nyugati iigaz- sáigszolgáfitaltás, de legfőképp a "jenki hóhérok” ellen. Utalt Li­banon négyévtizedes, imperialis­ta agresszióktól .tarkított történe­tére. az 1982-es izraeli agresszió­ra, ami 25 ezer libanoni életébe került és megvetését fejezte ki a francia bíróság iránt, amely a „bűnös jenkit” elfogadta magán­vádlónak. Beszédében megfenye­gette a nyugati országokat: „vagy békén hagyják a mi arab népün­ket, vagy nem lesz béke senkinek és sehol”. Ágyúzástól volt hangos Bejrút Ágyúzástól volt hangos tegnap hajinaiban. Bejrút, mert a síita Amal-mozgalom fegyveresei az egyik palesztin menekülttábort lőtték — közölték palesztin for­rásból. Ezzel megszűnt az a vi­szonylagos nyugalom, amely a libanoni fővárosban jött létre a szíriai csapatkontiinigeins vasárna­pi .nyugat-bejrúti bevonulása nyomán, A szíriai erőket — mint ismeretes — libanoni mohamedán politikusok hívták segítségül azért, hogy szűnjék meg a kü­lönböző mohamedán milíciáik kö­zött egy hete dúló fegyveres vi­szály. Az Amal hétfőn azt közölte, hogy feloldotta a Bejrút környé­ki Satila ostromát, de egyes hely­színi beszámolók szerint az ott lakók továbbra sem tudják el­hagyni a menekülttábort a lövöl­dözés miatt. NAPI KOMMENTÁR Javuló légkörben Ma Genfben Afganisztán és Pakisztán képviselői kedvező lég­körben ülhetnek össze, hogy fel­újítsák az ENSZ közvetítésével folyó tárgyalásaikat. Kétségte­len, a légkör „kedvező" minősí­tése viszonylagos. Az Afganisztán körül kialakult válság rendezésé­hez még várhatóan hosszú időre, hónapokra, sőt esetleg egy-két évre is szükség lehet, ám az im­már négy éve folyó tárgyalásso­rozat ezúttal kínál első ízben esélyt az érdemi előrelépésre. A közelmúlt fejleményei és kü­lönösen a szovjet diplomácia kezdeményezései adnak okot a derűlátásra. Tavaly ősszel a Szovjetunió jelentős, több ezer fős csapatkivonást hajtott végre, majd az ezt követő magas szin­tű szovjet—afgán egyeztetéseken — Nadzsib pártfőtitkár moszkvai, illetve Sevardnadze külügymi­niszter és Dobrinyin, az SZKP KB titkára kabuli látogatásával — lendületet adtak a szélesebb diplomáciai erőfeszítéseknek. Az afgán kormány január 15-én tűz­szünetet hirdetett. Azóta 15 ezer ellenforradalmár tette le a fegy­vert, s több mint 25 ezer mene­kült tért vissza Afganisztánba. Igaz, a legjelentősebb lázadó csoportok vezetői egyelőre nem fogadták el a felajánlott béke­jobbot. A Szovjetunió egyebek között a pakisztáni vezetőkkel folytatott megbeszéléseken is kifejezésre juttatta érdekeltségét a válság mi­előbbi megszüntetésében. Most a hét végén, a genfi tárgyalások felújításának előestéjén Moszkva vendége volt Jakub Han pakisz­táni és Abdul Vakil afgán kül­ügyminiszter, csakúgy, mint Die­go Cordovez, az ENSZ főtitkárá­nak személyes megbízottja. Eze­ken a találkozókon Sevardnadze szovjet külügyminiszter ismétel? ten leszögezte: országa kész só­ját konkrét lépéseivel segíteni az ügy megoldását. Így kész a teljes csapatkivonásra, mihelyt meg­egyezés születik az afgán bel- ügyekbe való beavatkozás, a ka­buli kormány ellen lázadók kül­ső támogatása megszüntetéséről. A sorrendiség nem véletlen: csak a megváltozott külső felté­telek teremthetik meg a feltételt a szovjet csapatkontingens távo­zásához. A Szovjetunió készsége most felgyorsíthatja a tárgyalá­sokat, ám a csapatkivonás me­netrendje a másik fél szándékain is múlik. Mindazon kormányza­tok, igy elsősorban Pakisztán, il­letve fő támogatója, az Egyesült Államok magatartásán, hogy oz újabb genfi forduló hoz-e, és ha igen, milyen rendezési megoldást. Harc a kábítószer ellen Irta: Art Buchwald Az Egyesült Államokban immár törvény ír­ja elő, hogy az amerikai fegyveres erőket is be kell vonni a kábítószerek elleni harcba. A katonaság már régóta nem kapott szere­pet a belső rend fenntartásában és ón a ma­gam részéről örülök, hogy végre arra hasz­náljuk fel katonáinkat, amire kiképeztük őket; a törvénytisztelet és a rend fenntartá­sára az országban. Selwyn Barnaby nem lelkesedik annyira az intézkedésért, mint én. — Ki szeretné, hogy harckocsik jelenjenek meg az utcákon? — kérdezte fájdalmasan. — Nem lesznek harckocsik az utcákon — biztosítottam —, és ha lesznek, ágyúik kizá­rólag a kábítószer-kereskedőkre irányulnak. * — Honnan tudják, kik a kábítószer-kereske­dők? — bizalmatilankodott Barnaby. — A Pentagon meg fogja szervezni a kato­nai hírszerzés speciális ágazatát. Ha a kato­naságnak az a feladata, hogy elkapja a kábí­tószer-kereskedőket és a kábítószer-élvezőket, akkor hatalmas mennyiségű adatot gyűjt ösz- sze állampolgárainkról. — De hiszen éppen ez nyugtalanít. Ha a katonaság rendőri szerepet kap ebben az or­szágban, nyilvántartást fog vezetni valameny- nylünkröl1, és azt a narkózáson kívül más ok­ból is felhasználja majd. — Hadd emlékeztesselek rá — figyelmez­tettem —, hogy ez nem Chile. A mi katona­ságunk nem fog kémkedni ártatlan emberek­re —, csak bűnösökre. — Kinek a megítélése szerint? — Barnaby, ez szükséghelyzet, és a. fegy­vertárunkban levő valamennyi fegyvert fel kell használnunk, hogy leverjük a kábítószer­kereskedőket. Ha ez azt jelenti, hogy a ka­tonaságnak nagyobb hatalmat adunk, akkor ennek meg kell történnie. — De ha egyszer már felhasználtuk a fegy­veres erőket a kábítószer elleni erőszakra, mi akadályozhatja meg. hogy más rendőri fel­adatot is kapjanak? A többi között azért sze­retek ebben az országban élni, mert sohasem láttunk katonákat az utcán, — Túlreagálod a dolgot. Szerintem a kato- oákna.k meg kell majd akadályozniuk repü­lőgépek illegális behatolását az Egyesült Ál­lamokba és ellenőrizniük kell az Egyesült Ál­lamok és Mexikó határát. Nem az Lesz a fel­adatuk, hogy rád törjenek hajnali 4 órakor. • — A rátörésről jut eszembe — mondta Bar­naby- — Hallottad, a képviselőház hozott egy törvényt, amely megengedi az illegálisan, házkutatási parancs nélkül megszerzett bizo­nyíték felhasználását, ha a nyomozó „jóhisze­műen” jár.t el? — A rendőrök' mindig jóhiszeműek. Évekig meg volt kötve a kezük, nem tehették azt, amit akartak. De ennek most vége. Ha azt látjuk, hogy az illegális házkutatás és letar­tóztatás jól beválik a kábítószer elleni harc­ban, egyszer s mindenkorra mellőzhetjük a házkutatási parancsokat. — Ezt komolyan mondod? — kérdezte Bar­naby. — Én így látom — mondtam. — Az ország lakosságának késznek kell lennie arra, hogy néhány szabadságjogáról lemondjon, különö­sen a választások évében. Tudod ml az oka a kábítószerválságnak? Az Egyesült Államok alkotmánya. Annyi kibúvó van benne, hogy a kábítószer-kereskedők kényelmesen megme­nekülhetnek a büntetéstől'. Csak akkor győz­hetünk a kábítószerek elleni harcban, ha úgy módosítjuk az alkotmányt, hogy többé ne nyújtson segítséget a kábítószer-kereskedők­nek. # ■ — És ez mit jelent? — Csak annyit, hogy jelentenem kell ezt a beszélgetést a Pentagonnak. — Mit jelentesz? — Hogy elnézően kezeled a kábítószer-ke­reskedelmet, nem akarod, hogy katonák je­lenjenek meg az utcákon, és kifogásolod, hogy a rendőrök jóhiszeműen rád törjenek. (Az International Herald Tribune-ből ford.: Köller Ágnes) Eközben a Bejrutban, levő szí­riai erők parancsnokán utasítot­ták katonáikat, hogy foglalják el állásaikat a fővárosban tál álható nagykövetségek épületei körül és vegyék ellenőrzésük alá a milí­ciák hivatalait. Hétfő este Damaszkusziba érke­zett Ali Ahbar Velajati iráni kül­ügyminiszter és Mohszem Rafik- duszt, az iszlám gárdisták mi­nisztere. Hivatalos források sze­rint a szfriai bevonulással kap­csolatos kérdésekről tárgyalniuk majd. A legutóbbi jelentések szerint Bejirúttól délre tegnap hajnal­ba« izraeli repülőgépek támad­ták a szír esapatösszevon.ásokat. Ezt a bejrúti rádió közölte. A Pentagon „nyugtatója” „Még nem vaigyunk abban a helyzetben., hogy döni'fhetnénk a telepítés IdiőP'ir'iti'áról” — jelen­ítette ki a es'Haghábo-rús űrfegy­verekről szólva William Taft ameniikaii h ad ü gymiini szt.er-h el yet­i'es hétfőn esite a Londonban tar­tott sajtóértekezleten. Taft előző­leg George Younger brit hadügy­miniszterrel tárgyalt. Younger a múlt .héten Wisr-lhi’inti'ionibain kért biztosítékot az rm.erik.ai kormány­fői, hagy kikéri brit szövelti-ége- s.einek véleményét mielőtt dön­tést hoznia a szovjet—amerikai ABM-szerződiés „átértelmezésé­ről”. A Pentagon képviselője holnap részt vesz Brüsszelben a NATO hadügyminiszter-helyetteseinek tanácskozásán. Londoni sajtóérte­kezletén iparkodott jó előre élét venni azdknak a nyugat-európai bírálatoknak, hogy az űrfegyve­rek kipróbálásának és teleo'"lésé­nek meggycnsítása eleve kiiláltás- italjanságra ítélné a keld—nyuga­ti fegyverkarlátezási tárgyaláso­kat. William Taft hangoztatta, hogy az űrf agyverek kutatási programja „még nem jutott el addig a pontig, hogy tudhatnánk, mit telepítsünk”. Tagadta, hogy az Egyesült Államok ismét kész helyzet e’é .készül állítani nyugat- európai partnereit a kelet—nyu­gati kaDCsclatok kulcskérdésében. ..Konzultálni fogunk szövetsége­seinkkel az SDI-program kereté­ben folyó kutatások és a kísérle­tek haladásáról és arról, hogy azck miként egyeztethetők össze az A 'BM -szer z őd'éss el ” — jelen­tette ki at amerikai hadügymi­niszter-helyettes. LONDON Hírlapháború Hétfőn még egy délutáni újság­ja vólt Londonnak, tegnap már három. Ezzel megkezdődött az utóbbi évtizedek legádázabb há­borúskodása a Fleet Street két nagyhatalmú sajtóbárója között a brit főváros délutáni hírlappia- cának uralmáért. Tegnap került utcára a The London Daily News első kiadá­sa. azt ígérve újdonsült olvasói­nak, hogy ezentúl 600 000 példány­ban. naponta ötször fog a leg­újabb hírekkel felfrissítve meg­jelenni a főváros „első 24 órás újságja”. Az új lapot kiadó Mir- % ror-újságcsoport ura, Robert Maxwell hétfőn este nyíltan ha­dat üzent Lord Rothermerenek, az Evening Standard (Mail-lap­csoport—Associated Newspapers) tulajdonosának. Maxwell hadüzenetére a Fleet Street egyik legrégibb sajtóarisz­tokratája egy második új délutá­ni újság megindításával — pon­tosabban az általa 1980-ba.n be­kebelezett Evening News újra­indításával — válaszolt, mégpe­dig 5 pennyvel olcsóbban, mint a Mirror-csoport új lapja. Megnyílt a szovjet szakszervezetek kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) A szovjet szakszervezeteik kong­resszusán Sztyepani Salajev be­számolója, valamint a revíziós bi­zottság jelentéstétele után elkez­dődött a ,vi ta. Számos felszólaló bírálta, hogy a szakszervezetek nem kellően vesznek részt a dolgozók számá­ra olyan fontos ügyek eldöntésé­ben, mint a munkakörülmények vagy a bérezés alakulása. El­mondták, hogy a gazdasági ve­zetők gyakran, figyelmen kívül hagyják a szakszervezetek a dolgozó kollektívák jogait, a mi­nisztériumok pedig úgy szabják meg a feladatokat a vállalatok­nak, hogy előzőleg neim kérik ki azok dolgozóinak véleményét. Az ukrán szakszervezeti tanács ve­zetője rendellenesnek minősíttette azt a gyakorlatot, hogy korlátoz­zák a vállalatoknak a maguk ál­tal létrehozott nyereség felosz­tására való jogát. A világ 214 millió dolgozóját tömörítő szakszervezeti világszö­vetség képviseletében Ibrahim Zakaria főtitkár üdvözölte a ta­nácskozást. A szovjet szakszervezetek ked­den megkezdődött XVIII. kong­resszusának első munkanapjáról a szovjet és külföldi újságírókat es­te sajtóértekezleten tájékoztatta Gennagyij Janajev, az SZSZKT titkára. Elmondta, hogy az első napon nyolc szovjet és három külföldi résztvevő — köztük Gáspár Sán­dor, a SZOT elnöke — kapott szót, A kongresszus délutáni ülésén szólalt fel Gáspár Sándor, a Szalkszerveatek Országos Taná­csának elnöke, a magyar küldött­ség vezetője. Többek között ezeket mon­dotta: — Nagy megtiszteltetés, hogy jelen lehetünk kongresszusukon., amely olyan Időszakban ülése­zik, amikor a Szovjetunióban új szakasza bontakozik ki a szocia­lista társadalom építésének. Számos tapasztalat bizonyít­ja, hogy a kibontakozó folya­matok a szakszervezeteket sem hagyják érintetlenül. Á megúju­lás kényszerével, hatnak rájuk, és maguk is a változásók fontos húzóerejévé válnak. A társadal­mi és gazdasági „iyíjssohypkoj^tr. építése nagyon lsJ;/. kö^yéúeníjíl érinti a dolgozókat, és így meg­valósításukban a szakszerveze­teknek nagy a felelősségük. Magyar tapasztalatok is bizo­nyítják, hogy a dolgozó emberek aktív cselekvésére számító prog­ramok nem valósulhatnak meg a A MAGYAR-SZOVJET Takarékosabb Forrástakarékosság címmel teg­nap a KISZ KB székházában há­romnapos magyar—szovjet mű­szaki-tudományos konferencia kezdődött. Magyar és szovjet szak­emberek 34 előadásban ismerte­tik a termelési ráfordítást csök­kentő különböző programok ed­digi eredményeit, tapasztalatait. A konferencia befejezéseként a két ország szakembereiből állan­dó munkacsoport alakul, amely­nek az együttműködés összehan­golása lesz a feladata. Vörös Árpád ipari miniszter- helyettes a konferencia bevezető előadásában részletesen szólt a szocialista gazdasági integráció komplex programjának főbb cél­jairól, s az ehhez kapcsolódó ha­zai fejlesztések eredményeiről. Mint elmondta, a KGST-országök mindenekelőtt az elektronikai al­katrészek fejlesztését, a techno­lógiák automatizálását, az atom­energia felhasználását, a bio­bér,bői és fizetésből élők .többsé­gét tömörítő, képviselő és mozgó­sító szakszervezetek nélkül. Történelmi tapasztalait hogy önálló és jelentős társadalmi sze­repet betöltő szakszervezet nél­kül egyetlen társadalom sem Le­het szocialista és igazán demok­ratikus. A szakszervezeteknek kiemelt helyük van abban a le­nini szocializmus-felfogásban, amely a jelenlegi szocialista tár­sadalmak alapvető ideológiai tar­tópillére. A szakszervezetek általános célja változatlan. De mégis több­ről van már szó, mint csupán a munkafeltételek, a jövedelmek befolyásolásáról. A gazdasági munka és hatékonysága, a ter­melés, a szociálpolitika egész hátterének alakításában kell részt venniük a szakszervezeteknek. Itt kell segíteniük olyan feltéte­leket, viszonyokat teremteni, amelyek végső fokon meghatá­rozzák a jövedelmi, a szociális politikát is. A szakszervezeteknek az áltá­luk is képviselt célok és politika érvényesítéséért vállalniuk kell a felelősséget és a vitát. A konf­liktusvállalás képessége és kész­sége a szakszervezetek, de a szocialista társadalom fejlettsé­gének mércéje is. A szakszervezetek mindig konkrét társadalmi körülmények között dolgoznak. Nem előzhetik meg a korukat, de nem is ma­radhatnak el annak konkrét kö­vetelményeitől. Nem függetlenek a társadalmi rendszertől, de önál­lóknak kell lenniük .konkrét ál­lásfoglalásaikban. Ezzel szolgál­ják elsősorban nemcsak saját, hanem az általuk támogatott rendszer érdekelt la. Korábban gyorsabbnak hittük a szocializmus építésének folya­matát. De rhá mai- tudjuk: hósz- szú, elhúzódó folyamatra kell számítani. Voltak olyan illúzió­ink, hogy a hatalom birtokában csak elhatározás kérdése, mikor, mit valósítunk meg. Ha valamikor követelmény volt a munkásmozgalommal szemben a realitások érzékelése, akkor ez napjainkban parancsoló szükség- szerűség. Hitünk és meggyőződé­sünk, hogy az SZKP XXVII. kongresszusa, annak szelleme, mondanivalója a realitásból és a jól;,felfogott szükségletből indul k i ', . Kívánjuk, hogy céljaikat, re­ményeiket váltsák valóra. Ez nemcsak a Szovjetunió népeinek boldogulását szolgálja, hanem ül­tetője a nemzetközi forradalmi szakszervezeti mozgalomnak is — mondotta Gáspár Sándor. ESZMECSERE TÉMÁJA: termelés technológia elterjesztését, és _ új szerkezeti anyagok alkalmazását tűzték ki célul. Szergej Vinogradov, a szovjet Állami Anyag- és Műszaki El­látási Bizottság elnökhelyettese előadásában ismertette a Szovjet­unió távlati energetikai prog­ramját. Mint mondta, a program­nak megfelelően a jövőben csök­ken majd a tüzelőanyagként fel­használt kőolaj aránya, több gázt és szenet alkalmaznak majd, s gyorsneutronos reaktorok építé­sével fejlesztik az atomerőművi hálózatot. Előirányozták a meg­újuló energiaforrások, például a Nap, a szél szélesebb körű fel- használását. Az iparban olyan termelési struktúra kialakításán dolgoznak, amely tehetővé teszi az energiafelhasználás mérséklé­sét. Délután plenáris üléssel foly­tatta munkáját a konferencia, ma szekcióüléseket tartanak. Bács-Kiskun is a vállalkozók között Számítástechnika az A tanácsi ügyintézés kevésbé tenne nehézkes és hosszadalmas, ha a számítógépek a jelenleginél nagyobb szerephez jutnának az igazgatási munkában. E felisme­rés jegyében rendeztek kétnapos országos tanácskozást Kaposvá­rott. A számítástechnika alkalma­zása az államigazgatásban cím­mel összehívott, tegnap kezdő­dött fórumon az ország minden megyéje — ezen belül számos városi és városi jogú tanács —, valamint a számítástechnika al­kalmazásában érdekelt jó néhány országos szervezet mintegy négy­száz szakemberrel képviselteti magát. A résztvevők elsősorban az országos rendszer kialakításá­val kapcsolatos központi elkép­zelések, és az ezt megalapozó he­lyi kísérletek tapasztalatai iránt érdeklődnek. A Minisztertanács Tanácsi Hi­vatalának támogatásával és több államigazgatásban számítástechnikai szervezet köz­reműködésével két évvel ezelőtt három megye — Bács-Kiskun, Borsod és Somogy — vállalkozott a majdan egységesítendő infor­matikai rendszer megalapozá­sára. E megyék — a célszerű munkamegosztás szerint — az ál­lamigazgatási munka egy-egy fő területén, városaik pedig külön­böző részterületeken _ kezdték meg az ügyintézés számítógépes rendszerének kialakítását, az eh­hez szükséges adatbázisok létre­hozását. Alapvető törekvésük az volt, hogy a tanácsi munkában felhasz­nált számítástechnikai eszközök „szót értsenek” egymással; ne üt­közzék technikai akadályokba, hogy a kidolgozott és a gyakor­latban használhatónak bizonyult programok országosan elterjeszt­hetek legyenek. . >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom